Délmagyarország, 1985. március (75. évfolyam, 50-75. szám)

1985-03-11 / 58. szám

Hétfő, 1985. március 11. 7 KOZMA ROZÁLIA, a mó­rahalmi áfész boltvezető-he­lyettese, aki elsőként szó­lalt fel a pártértekezlet vi­tájában, részletesen foglal­kozott az alapszervezetek tevékenységével; ugyanis az elmúlt időszakban a változó körülményekhez igazodva kellett Mórahalmon és kör­nyékén tevékenykedniük. Ez együtt jár azzal, hogy nőtt szerepük és önállóságuk, ki­váltképp a járások meg­szűnése után, amikor a nagyközség városi jogot ka­pott. Jelenleg a mórahalmi városi jogú pártbizottság 24 alapszervezetet irányít. A változások megkövetelték a gyorsabb és rugalmasabb munkát. Az alapszervezetek­ben az öntevékenység és a kezdeményezőkészség még nem vált általánossá, de ja­vult problémaérzékenységük, s mind sikeresebben telje­sítik a helyi feladatokat. A gazdasági munka a község­ben és vonzáskörzetében nem zökkenőmentes, olykor hiányzik még a kellő ru­galmasság, amelyet a párt­munka eszközeivel igyekez­nek erősíteni. Szólt az alap­szervezetek koordináló, ér­dekegyeztető funkciójáról is, amelyet mind jobban ér­vényesítenek. Mint mon­dotta: csínján kell bánni a határozatokkal, vagyis, nem számukat kell szaporítani, hanem a meglevőket még jobban, még pontosabban végrehajtani. Hangsúlyozta a helyi feladatokra való össz­pontosítás szükségességét, beszélt továbbá azokról a kezdeményezésekről, amely­lyel az alapszervezeti mun­ka színvonalát emelik. Eb­ben a pártvezetőségeknek meghatározó a szerepük. Mipd több kommunista ve­zető jó munkájával, bátor kiállásával állit mércét má­sok elé. BÁLINT LÁSZLÖ, a Sze­gedi Szalámigyár és Hús­kombinát vezérigazgatója hazánk felszabadulásának közelgő 40. évfordulójára emlékeztetve kezdte hozzá­szólását. Röviden méltatta a történelmi sorsforduló óta végbement óriási változáso­kat. Mint mondotta, a me­gyei pártbizottság beszámo­lója hű tükörképe a XII. kongresszus óta végzett munkának, és jók a feladat­meghatározások. Ezt követő­en azt elemezte, hogy a me­gye élelmiszer- és húsipará­nak az elmúlt öt esztendő­ben milyen feladatokat kel­lett megoldania. A belföldi ellátásban, az exporttevé­kenységben egyaránt jelen­tős eredményeket értek el. Igazodtak a kereslethez, s mivel a darabolt húsok iránt nőtt meg az igény, ez termékszerkezet-módosítást igényelt. Mindezt nehezítet­te a kedvezőtlen létszám­helyzet. A múlt év utolsó napjaiban elindították az USA-ba — a legigényesebb piacra — az első hússzállít­mányt, amelyet az elmúlt napokban újabb követett. A húskombinát vezérigazgatója röviden beszámolt a folya­matban levő korszerűsíté­sekről is, és említést tett egy igényről: megyénkben szük­ség lenne egy nagy kapa­citású hűtőtárolóra. Majd a kombinát és a mezőgazda­ság, illetve a kereskedelem viszonyáról beszélt, megem­lítve azt a gondot, hogy romlik a tenyésztői kedv, s a gazdaságok számára nz élőállatexport nem gazda­ságos; ez -nagyobb figyel­met érdemelne. Végezetül arról tett említést, hogy a gazdaságirányítási rendszer, melynek változtatása szük­séges volt, miképpen hat a vállalati gazdálkodásra. Egyetért azzal, hogy a mi­nőségi tényezők kerülnek előtérbe, de a hosszabb tá­vú tervezést ma még több minden zavarja. Gondként említette, hogy a trösztökbe tömörült vállalatok érde­keltsége nem mindig érvé­nyesül, s a dolgozó kollek­tívák nem a végzett munka szerinti jövedelemhez jut­nak. A 2600 főnyi vállalati kollektíva — mint a vezér­igazgató hangsúlyozta — a jövőben a megyei pártérte­kezlet, illetőleg a XIII. párt­kongresszus határozatának szellemében fog dolgozni, igyekszik a magasabb kö­vetelményeknek megfelelni. HORVÁTH JÓZSEF, a vá­sárhelyi Alföldi Porcelán­gyár pártbizottságának tit­kára arról a megkülönböz­tetett figyelemről számolt be, mely a porcelángyár párt­értekezletén az exporttevé­kenység alakulását kísérte. Kedvezően hatott — 1984. második felétől — az im­portgazdálkodás feltételeinek javulása. Az exportképesség javításának tényezői közül kiemelte a hosszabb távú tervezés fontosságát, a stra­tégiai és taktikai feladatok meghatározását, melyről a gyár kollektívájának tud­ni kell mindent. Sürgette a komplex értékelés alkal­mazását. Az sem jó, ha a külső tényezőkre hivatko­zunk, amikor a problémák belső erőforrásból is meg­oldhatók lennének. Rámu­tatott a marketingtevékeny­ség gyengeségeire, a csoma­golás, a szolgáltatás szín­vonalasabbá tételének szük­ségességére. Beszélt arról is, hogy a korábban egy tröszt­be tartozó, de ma különálló vállalatok között kezd ki­alakulni az egészséges ver­seny. Tavaly a kísérleti jö­vedelemszabályozási rend­szer alkalmazása jól segí­tette az exportcélokat, je­lenleg ebben megtorpanás tapasztalható. A termelési gondokról szólva a leértéke­lődött állóeszközt, a szinttar­tásra sem elegendő beru­házási keretet, valamint a szocialista országokból ér­kező alapanyag-szállítmá­nyok romló minőségét, ké­sedelmes érkezését említette. Ahhoz, hogy a gyár a to­vábbiakban is jól értékesít­hető termékeket tudjon elő­állítani, eldűázhatatlan a re­konstrukció. Szükségesnek tartja a politikai munka ja­vítását, hogy a termelési feladatokat eredményeseb­ben tudják teljesíteni. DR. ÁGOSTON JÓZSEF, a Szakszervezetek Megyei Ta­nácsának vezető titkára Mindszent küldötteként vett részt a pártértekezleten, de hozzászólásában megyei, sőt országos érvényű eredmé­nyekről és gondokról tett említést. Hangsúlyozta: a párt- és a szakszervezetek közötti együttműködés terv­szerű, jók a munkamódsze­rek. Az elmúlt időszakban a szakszervezetek termelést és gazdálkodást segítő tevé­kenysége megyénkben is ér­vényesült, s a népfronttal, a KISZ-szel, a tanácsokkal együtt mind aktívabban vesznek részt a területpoli­tikai feladatok kimunkálá­sában és végrehajtásában. A beszámolási időszakban a szakszervezetek tekintélye tovább növekedett, az üze­mi, a munkahelyi demokrá­cia fejlesztésében újabb eredmények születtek. Ja­vult a szakszervezetek és a gazdasági vezetők kapcsola­ta, de fontos feladat, hogy a tervezés folyamatában is vegyék figyelembe a szak­szervezetek véleményét. Az utóbbi években mind több kritikai észrevétel hangzik el a szakszervezeti érdekvéde­lemmel kapcsolatban. A dol­gozók nem érzékelik eléggé, miként érvényesül érdekvé­delmük. Ennek főleg az az oka, hogy az érdekegyezte­tés nem kap kellő nyilvá­nosságot. Fokozódik az ér­zékenység a nehéz helyzet­ben levő rétegekhez tartozók körében, akiket különösen foglalkoztatnak az életszín­vonal, a gmk-kban dolgo­zók, az alacsony nyugdíja­sok és a fiatalok helyzeté­vel kapcsolatos kérdések. Megyénkben az országos át­lagnál több kisnyugdíjas ember él. Érdekvédelmük az eddiginél nagyobb figyelmet érdemel. Az SZMT vezető titkára megemlítette, hogy a termelés korszerűsítése so­rán átcsoportosításra kerülő dolgozókról humánusan kell gondoskodni. Az utóbbi idő­szakban az életszínvonallal kapcsolatos kérdésekben az árak és bérek viszonya ke­rült előtérbe. Arra kellene törekedni, hogy a dolgozó ne fogyasztóként, hanem ter­melőként kerüljön nehe­zebb helyzetbe, azaz, szer­vezettebb és jobb munká­val hozza létre azokat az értékeket, amelyek lehetővé teszik a nagyobb béreme­lést. BLEIER KATALIN, a Kontakta szentesi gyárának szakmunkása, alapszervezeti párttitkár fölszólalását ja­vaslattal kezdte: a pártér­tekezlet adjon hangot an­nak, hogy a szocialista épí­tőmunka gyorsításáért, mi­nél hatékonyabbá tételéért a nagyüzemi munkásság kész áldozatoktól sem mentes munkával hozzájárulni. Ez­után a gyár kommunistái nevében mondott köszönetet a munkáshatalom megte­remtéséért négy évtizeddel ezelőtti harcokat győzelme­sen megvívó veteránoknak, hozzátéve: — Az általuk elért ered­ményeket kívánjuk gazdagí­tani, amikor szóvá tesszük taggyűléseinken a további fejlődést gátló hibákat, és akkor is, amikor . eset^nl<épt türelmetlenül - sürgetjük a fölismert gondok mielőbbi megoldását. A továbbiakban beszámolt a pártértekezletnek Szentes gazdasági fejlődéséről, mun­' kahelyének termelési és ex­portértékesítési eredményei­ről, s a további fejlődést veszélyeztető szűk műszaki fejlesztési lehetőségekről. Rámutatott arra is, hogy a szabályzórendszer különbö­ző elemeinek túl gyakori változása mennyire nehezí­ti akár csak az egyéves elő­relátást, s ez semmiképpen nem tekinthető megnyugta­tónak. SZABÓ SÁNDOR megyei tanácselnök az elmúlt évek­ben a területfejlesztésben el­ért jeles eredményekre em­lékeztette küldött-társait. Utalt arra, hogy a megyei pártbizottság jelen lésében e témakörről bőséggel találha­tó adatok egyértelműen iga­zolják: megyénk dolgozói si­kerrel oldották meg az öt évvel ezelőtti küldöttérte­kezlet határozataiból adódó feladatokat. Nem csupán a rendelkezésre álló pénzala­pok ésszerű elköltését biz­tosították a tanácsi appará­tusokban dolgozók, hanem szervezői tudtak lenni a megnyilvánuló közösségi el­határozásoknak, áldozatkész­ségből fakadó tenniakarás­nak is. Erről vallanak az ön­kéntes társadalmi munkák eredményeként fölépült kom­munális intézmények, isko­lai tantermek tucatjai, sok­sok óvodai és bölcsődei fé­rőhely, szociális otthonok, csakúgy, mint a községeink­ben, városainkban társa­dalmi összefogással kiépí­tett gázvezetékek, új utak. A változatlanul első rendű társadalmi gondnak tekint­hető lakásépítési tevékeny­ségről is beszélt a tanácséi-­nök. Szavai nyomán vilá­gossá vált, hogy bár me­gyénkben az országos átlag­nál jóval több lakás épült az elmúlt tizenöt évben, ma is nagy nehézségekbe üt­közik elsősorban a fiatalok és a többgyermekes csalá­dok lakáshoz juttatása. A növekvő építőanyag-árak és építési költségek következ­tében önerőből egyre, keve­sebben-vállalkoznak lakás­építésre. E helyzet változta­tása érdekében a megyei ta­nács is megfelelő pénzala­pot képzett, amelyből támo­gatást kapnak a leginkább rászorulók. Előre tekintve, az előt­tünk álló hetedik ötéves tervre, Szabó Sándor hosz­szan sorolta a megoldásra érett településfejlesztési fel­adatokat. Valamennyi váro­sunkban jelentős bővítésre szorulnak alapvetően fon­tos közmüvek, szükség len­ne megyei művelődési köz­pont építésére, s miután a megyeszékhelyen, Szegeden, nincs hangversenyterem, a város magas művészi szin­tet képviselő zenei életének további fejlesztése követeli ilyen létesítmény építését is. DR. SZARVAS FERENC szegedi küldött, a városi kórház igazgatóhelyettese a Kedves színfolt: úttörők köszöntik a pártértekezlet részt­vevőit megye és Szeged egész­ségügyi helyzetéről, a gyó­gyító munka feltételeinek az elmúlt öt évben bekövetke­zett javulásáról, s a még megoldandó tennivalókról beszélt. Sürgette, hogy mi­előbb kerüljön sor a jelen­legi létszámnormák felül­vizsgálatára, hiszen a kór­házak egyre javuló műszer­ellátottsága csak a lehetősé­gét biztosítja a színvonala­sabb gyógyító munkának mindaddig, amíg kevés az orvos és a szakképzett se­gédszemélyzet. Szegeden ez különösen körültekintően vizsgálandó gond, miután a statisztikák önmagukban csalóka képet mutatnak, hi­szen például a Szegedi Or­vostudományi Egyetemen dolgozó kutató és oktató munkát végző orvosok csak kisebb mértékben kapcso­lódnak a közvetlen gyó­gyító tevékenységhez. Mint életünk annyi más területén, az egészségügyben is egyre gyakrabban esik szó az emberi tényező meg­határozó szerepéről. A sze­gedi kommunistákat képvi­selő igazgatóhelyettes a kül­döttértekezleten e témakör­ről is beszélt, megfogalmaz­va azt, hogy a beteggel fog­lalkozó orvos és ápoló soha sem lehet türelmetlen, ide­ges, hiszen munkájának alanya a betegsége miatt egyébként is érzékenyebb, több gondosságot igénylő ember. SERES GYULA, á makói Kossuth Termelőszövetkezet elnöke felszólalását azzal a megállapítással kezdte, hogy a makói tájkörzet mezőgaz­dasága összességében meg­oldotta az öt év előtti me­gyei pártértekezlet határo­zataiból reá háruló tenni­valókat. Bizonyságként so­rolta a növénytermesztésben és az állattenyésztésben el­ért hozamtöbbleteket, s nyomukban a nagyüzemi gazdaságok egész tevékeny­ségének hatékonyabbá, nye­reségesebbé válását. Jeles eredményként szólt a ma­kói hagymatermesztésben el­ért sikerekről. A rpegalakult termelési rendszer képes­nek bizonyult a fűszernö­vény minőségének javítá­sára, a hozamok növelésére, sőt, a feldolgozás színvona­lasabbá tételére is. Beszá­molt a pártértekezletnek a makói tsz-elnök a meliorá­ciós munkák eredményei­ről. E tevékenység nyomán az elmúlt öt évben Makó környékén összesen 11 ezer hektárnyi földterület ter­mőképességét javították meg. A mezőgazdászok mai gond­jának elemzésére is fölhívta a figyelmet, amikor kifejtet­te, milyen rohamosan nö­vekszenek az erő- és mun­kagépek gabonában kife­jezett árai, ugyanakkor pe­dig a gazdaságokban meg­termelt jövedelem egyre na­gyobb hányada elvonásra kerül. Ebben a helyzetben távolról sem tekinthetők biz­tosítottnak mezőgazdasá­gunknak az elmúlt években elérthez hasonló gyors fej­lődési feltételei, noha erre nagyon is nagy szüksége lenne a népgazdaságnak. ALFÖLDI LAJOS akadé­mikus, a Magyar Tudomá­nyos Akadémia Szegedi Bio­lógiai Kutatóközpontjának főigazgatója, mint meghí­vott, a Központi Bizottság kongresszusi irányelveinek 5. pontjával kapcsolatos véle­ményét fejtette ki. Elmond­ta: a tudományos kutatás­ban dolgozók, munkájuk nagy elismerésének tekin­tik, hogy a pártdokumentu­mokban újra meg újra szó esik tevékenységük első ran­gú jelentőségéről. Szemléle­ti hibának minősítik viszont azt, hogy a népgazdaság eredményeinek számba véte­lekor rendre elmarad an­nak rögzítése, miszerint ezekben folyamatosan nö­vekvő a tudományos kuta­tás szerepe. Meggyőző pél­daként a génsebészetben el­ért eredményeket említette, kifejtve azt, hogy a vírus­mentes burgonyatörzsek elő­állítása révén ma már me­zőgazdaságunk korábban el­érhetetlennek hitt termése­ket produkál, s ehhez hazai földön termelik a szaporító-, anyagot is. Felszólalása be-" fejezéseként a főigazgató a biológiai kutatásban dolgo­zók nevében köszönetet mondott a szegedi és a me­gyei pártszerveknek a tudó­sok következetes támogatá­sért. KODRÁN GYÖRGY, a Ti­sza Bútoripari Vállalat szak­munkása az ifjúságról be­szélt. Nyilvánvalónak mond­ta, hogy a fiatalok önmagu­kért felelősséggel tartoznak a társadalomnak. Hozzátette azonban, hogy a felnőttek felelőssége sem kisebb a holnap nemzedékéért, s en­nek kifejezésre kell jutnia például abban, hogy az egyé­ni kreativitást, alkotókész­séget is megkövetelő felada­tokat bíznak a fiatalokra minden munkahelyen. Mint Csongrád küldötte, szóvá tette a középfokú oktatás­ban helyileg meglevő gon­dokat. A városból eljáró fiatalok számának növeke­dése nem utolsósorban az­zal magyarázható, hogy mindössze néhány szakmá­ban szerezhetnek szakképe­sítést, aminek következté­ben ezekből bizonyos mér­tékű munkaerő-túlkínálat, míg más foglalkozásokban permanens szakemberhiány alakul ki. A lakáshoz jutás feltételeinek folyamatos ne­hezedéséről is véleményt mondott, kifejtve, hogy ma már 14 ezer forint körül van négyzetmétere az új la­kásoknak, vagyis, csak a ki­vételesen nagy családi tá­mogatást élvező fiatalok tudnak építkezésbe fogni. DR. RÁKOS ISTVÁNNÉ szegedi pedagógus, a város középfokú oktatási intéz­ményei pártbizottságának titkára az ötnapos tanítási hét bevezetése óta szerzett tapasztalatokról adott nem­csak pozitív megállapításo­kat, hanem kritikai meg­jegyzéseket is bőséggel fel­sorakoztató áttekintést, f^agy figyelmet keltett az a ta­pasztalati tényekre alapo­zott megállapítása is, mi­(Folytatás a 10. oldalon.) i

Next

/
Oldalképek
Tartalom