Délmagyarország, 1985. március (75. évfolyam, 50-75. szám)

1985-03-02 / 51. szám

y.t'inftmn*? -v tíí'.- ••*•":* VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! 75. évfolyam 51. szám 1985. szombat március 2., Ara: 2,20 forint AZ MSZMP SZEGED VÁROSI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Nagy László felvétfele Dr. Medve László tájékoztatóját tartja Egészségpolitikánk fő irányai, az egyetemek feladatai Dr. Mec/ve László miniszter tájékoztatója — Felsőoktatási intézmények vezetőinek tanácskozása Az egészségügyi felsőokta­tási intézmények vezetői gyűltek, össze tegnap, pé?i­teken Szegeden, a központi egyetem aulájában, hogy — ápolva a hagyományokat — kétnapos közös értekez­leten tárgyalják meg az egészségügy és az oktatás időszerű kérdéseit. A házi­gazdák nevében dr. Cser­háti István, a SZOTE rek­tora köszöntötte a megje­lenteket, köztük Kővári Ti­bort, az MSZMP KB alosz­tályvezetőiét, Nagy Imrét, a KISZ KB egyetemi osz­tályának vezetőjét. Kormos Miklóst, az Egészségügyi Dolgozók Szakszervezete központi vezetőségének tit­kárát, dr. Sebe Jánost, az MSZMP megyei bizottságá­nak osztályvezetőjét, dr. Schmidt Józsefet, az MSZMP városi bizottságá­nak titkárát, Szabó G. Lász­lót, a megyei tanács elnök­helyettesét, dr. Müller Jó­zsefnét, a városi tanács el­nökhelyettesét valamint az orvosegyetemek rektorait. Dr. Medve László egész­ségügyi miniszter Egészség­politikánk fő irányai, az egyetemek feladatai <• az egészségpolitikai célok meg-' valósításában címmel tartott előadást. Kedvező időpontban talál­koztak az egészségügyi fel­sőoktatási intézmények ve* zetői — mondta bevezetés­ként a miniszter —. akkor, amikor az egyetemek párt­értekezletükön már össze­gezték, értékelték eddigi munkájukat, s megszabták feladataikat. A tapasztala­tok azt bizonyítják, hogy valamennyi egyetemen egy­séges a tenni akarás, szá­mítani lehet a szakembe­rekre a kongresszusi irány­elvekben megfogalmazott egészségügyi feladatok meg­valósításában. Az egészségüggyel kap­csolatban sokféle megítélést lehetett hallani a közel­múltban A minisztérium­nak változatlanul az a vé­leménye, hogy a miénk szo­cialista egészségügy, ennek alapelvei szerint fejlődött nálunk a betegellátás az elmúlt negyven évben. Es nem is akárhogyan: nem­zetközi fórumokon is elis­mert módon. Ugyanakkor — mondotta a miniszter —, mi magunk tudjuk jól. hogy ez a szervezeti forma sem tökéletes. Az érdekeltség kérdése például, akár a gazdasági életben, itt sem megoldott. A gazdaságirá­nyítás reformjával kapcso­latban fölvetődött az egész­ségügyi ellátás korszerűsíté­sének az igénye is. A sok hasznosnak tűnő javaslatot megszívlelendőnek tartja a minisztérium^ s kész arra, hogy minden jónak tűnő öt­letnek zöld utat adjon, s ha a kísérletek beváltják a hozzájuk fűzött reményeket, nem zárkóznak el az új módszerek, eljárások beve­zetésétől sem. Bizonyos alapvető rendező elvekhez azonban továbbra is ragasz­kodnunk kell. Az egyik leg­fontosabb: az ingyenesség. A jelenlegi ármozgások, a bérek és a társadalmi jut­tatások aránya mellett nem adhatunk föl semmit ebből az elvből. A változtatás ko­moly megterhelést jelentene a mintegy kétmillió nyugdí­jasnak, a sokgyerekes csa­ládoknak. Nem sérthetjük meg továbbá a területi el­látás elvét sem: biztosítani kell ezután is hogy minden állampolgár lakásához közel, állapotának megfelelő keze­lésben részesüljön. Annak a lehetősége azonban nem kizárt hogy ki-ki, ha igény­li, más intézet szolgáltatá­sait is igénybe veheti, de a költségeket akkor nem az állam vállalja A területi elv érvényesü­lésének föltételei szinte mindenütt adottak az or­szágban: több megyei kór­ház rekonstrukciója, ha kés­ve is, de hamarosan befe­jeződik, hiányosságokkal kell azonban számolni még a fővárosban. Szegeden és Pécsett. A regionális központokicai kapcsolatban elmondta p miniszter: nagy szerepük volt az egyetemeknek abban„ hogy kialakulhatott ez az ellátási forma, ugyanis a megye lakóinak városi szin­tű ellátása mellett területi feladatokat is vállaltak. Mindez helyes, mert a he­lyi adottságok, a tudomá­nyos és egészségpolitikai szempontok miatt ott kínál­kozik erre lehetőség, azon­ban az már nem kívánatos jelenség, hogy például a kiskunfélegyházi kismama az ottani kórház helyett a szegedi klinikán szül. A mi­nisztérium nagyobb „ön­megtartóztatást" vár az egyetemektől, mondván: szervezés kérdése, hogy ne kelljen pótágyat beállítani­uk. Mit várhat az egészség­ügy és a lakosság a VII. ötéves tervtől? A miniszté­rium feladatának tekinti, hogy kompletté tegye a re­gionális központokat, hogy a fejlesztéssel a megyei fel­adatok ellátására alkalmas­sá tegye az egyetemi intéze­teket. Demográfiai helyze­tünk miatt bizonyos kérdé­sek előtérbe kerülnek: a magas halálozási arányszá­mon nemcsak intézmény- és műtőkapacitással lehet javí­tani, hanem össztársadalmi programmal is, amely célul tűzi ki az életmódbeli vál­toztatást. az élelmiszer-ellá­tás és a helyes táplálkozás követelményeinek összhang­ját, a lakás- és iskolaépítést is. Az egészségügyi kor­mányzat elsődlegesen nem a korházi ágyak számát kí­vánja növelni, hanem a szociális otthonok bővítésén, újak építésén fáradozik. A miniszter szólt a szak­mai színvonal emelésének lehetőségeiről: az egyete­mektől várható el, hogy a területi intézmények szak­mai ellenőrzésében, irányítá­sában részt vegyenek. Az egészségügy színvonala ugyanis — a műszerellátás és a dolgozók számán kívül — a szakemberek fölké­szültségétől függ. Márpedig ezért az egyetemek tehet­nek a legtöbbet igényes ok­tató-nevelő és tudományos munkával — fejezte be elő­adását dr Medve László. Az- elhangzottakhoz hoz­zászóltak a résztvevők, az észrevételekre, kérdésekre a miniszter válaszolt. A délelőtt során dr. Föl­diák Gábor művelődési mi­niszterhelyettessel konzultá­ciót folytattak az orvos­egyetemek vezetői az okta­tási törvénytervezetről, majd dr. Hutás Imre egész­ségügyi államtitkár az egészségügyi felsőoktatási intézmények távlati fejlesz­tésének kérdéseit ismertet­te. Délután az Egészségügyi Minisztérium főosztályveze­tőinek tájékoztatóját, majd a tankönyvkiadás korszerű­sítésének témáját vitatták meg a résztvevők. A vezetői értekezlet ma beszámolókkal folytatódik, vitaindítót tart dr. Bencze Béla főigazgató, dr. Pop­per Péter egyetemi tanár, dr. Andor Miklós körzeti orvos és dr. Zoltán Örs Ta­más egyetemi docens. Megbeszélés a megyei pártbizottságon Délután dr. Medve László, dr Hutás Imre, dr. Földiák Gábor és Kővári Tibor — a Szegedi Orvostudományi Egyetem rektora és pártbi­zottsági titkára kíséretében — felkereste a megyei párt­bizottságot, ahol megbeszé­lésre került sor. A tanács­kozáson részt vett dr. Ko < mócsin Mihály, az MSZMP KB tagja, a megyei pártbi­zottság első titkára. Szabó Sándor, a megyei tanács el­nöke. dr. Székely Sándor, a (Folytatás a 2. oldalon.) Felhívás társadalmi munkára Az MSZMP szegedi városi bizottsága, Szeged megyei város tanácsa, a Szak­szervezetek Megyei Tanácsa, a Hazafias Népfront és KISZ városi bizottsága csü­törtökön tartott aktívaértekezletén az alábbi felhívással fordult a város dol­gozóihoz. Szeged lakói, munkahelyi közösségei, ta­nulófiataljai az elmúlt esztendőben áldo­zatkészen és példamutatóan segítették vá­rospolitikai céljaink megvalósítását. Lo­kálpatriótáink közvagyont gyarapító tár­sadalmi összefogása szépítette és gazdagí­totta megyeszékhelyünket, javította élet­körülményeinket. Az önkéntes és önzetlen munkaakciók, illetve kommunista műszakok teljesít­ményértéke noha elérte 1984-ben a 78 millió forintot, fő cpliaink csak részben teljesültek. A városfejlesztés korábbi évekhez viszonyított szerényebb eredmé­nyének okait jól ismerjük. A gazdálkodó egységek a nagyobb pénzösszegeket tavaly saját szociális fejlesztéseikre fordították, ugyanakkor nem minden vállalat, intéz­mény azonosult az elmúlt évi felhívásunk­ban megfogalmazott főbb városi célkitűzé­sekkel. Ezért most arra kérjük a gyárak, intézmények, mezőgazdasági és ipari szö­vetkezetek dolgozóit ifjú munkásait a szocialista brigádokat. Szeged lakosságát, hogy felszabadulásunk 40. évfordulója és pártunk XIII. kongresszusának tiszteletére újabb társadalmi munkávaL segítse város­politikai elképzeléseink megvalósítását! Javasoljuk, hogy az üzemek, az intéz­mények dolgozói az idén két kommunis­ta műszakkal köszöntsék e két jelentős társadalmi eseményt. Ahol erre nincs le­hetőség. ott társadalmi munkával gyara­pítsák. szépítsék településünket. A kom­munista műszakok időpontjára április 13­át-. illetve szeptember 21-ét. a befolyt pénzösszegből pedig vállalati, üzemi, in­tézményi fejlesztést, illetve a' műjégpálya építésének további pénzügyi támogatását javasoljuk. A sportlétesítmény mielőbbi elkészüléséhez továbbra is számítunk a gazdálkodó egységek lehetőségeikkel össz­hangban levő anyagi támogatására és a léglajegyek árusítására. A „Tiszta, virágos Szegedért" akciót ez évben is szeretnénk életben tartani. Ezért várunk mindenkit március 23-án és 30-án lakókörnyezetük rendbe tételéhez, szépíté­séhez. utcáink, tereink csinosításához: 23­án az üzemek, az intézmények dolgozóinak munkájára. 30-án pedig a tanulóifjúság összefogására számítunk. A társadalmi munka egyik célja a San­cer-tavak környéki szabadidős-központ ki­alakításának megkezdése. Ugyanakkor szeretnénk, ha további általános iskolák csatlakoznának a hasznoshulladék-gyűjtési mozgalomhoz. A lakóházak környékének tisztán tartá­sában a korábbinál jobban számítunk a lakásszövetkezetek, a társasházak és a Ha­zafias Népfront körzeti bizottságainak szervező, irányító munkájára, nem utolsó­sorban a lakók aktív részvételére. A köz­intézményekben. szolgáltató egységekben dolgozóktól munkahelyi környezetük óvá­sát kérjük. Szeretnénk, ha a gazdálkodó egységek­néL a széleskörűen kibontakozott, felszaba­dulási és kongresszusi munkaverseny tel­jes lendülettel segítené a VI. ötéves terv még hátralevő ' feladatainak befejezését, mozgósítana az éves tervcélok maradékta­lan teljesítésére. Nyíregyházi szigetelők szegedi tetőkön — Itt is úgy dolgozunk, mint Nyíregyházán — kezdi a beszélgetést Nagy László, a KEMÉV tetőszigetelő bri­gádvezetője. — Az egyösz­szegű munkautalvány a zsebben, ami arra rá van ír­va, annyit kapunk egy tető­ért. Négyzetméterenként fi­zetnek, Mi tegnap jöttünk ezzel a kisbusszal. Tudom, hogy itt úgy vártak, mint a „messiást", de otthon is volt dolgunk eddig. Ezeket a Tau­rus—W nevű műkaucsuk fó­liatekercseket kellett elöre­gyártani, hogy itt minél ke­vesebb ragasztás legyen. A beszélgetés a Gáz utca és a Bimbó utca sarkán, a „szétázott" 115-ös épület te­tején folyik, ahonnan a szi­getelést letépte a február 3-i vihar. A tetőszigetelő brigád annak a megbeszélésnek kö­vetkezményeként jött Nyír­egyházáról Szegedre, amit a DÉLÉP-esek folytattak Ke­rekes Imrével, a Kelet-ma­gyarországi Közmű- és Mély­építő V.állalat igazgatójával, aki egykor itt dolgozott a vállalatnál, s most készség­gel sietett a szegedi vihar károsultjainak segítségére. — Tízen jöttünk — foly­tatja Nagy László. — A má­sik brigád, Tóth Lajosé még a múlt héten megérkezett, kilencen dolgoztak itt. Ha­zamentek, mi jöttünk helyet­tük. Ha ez a tető kész, az Agyagos utca sarkára me­gyünk át, a 105—106-os épü­letre. Már felraktuk oda is az anyagot. A lakók megnyugodtak, látva, hogy megkezdődött a tető helyreállítása. Az idő­járás is kegyes, nem esik az eső, a hó, nem áznak be a lakások. A tetőszigetelés ugyan elkészül a fejük fö­lött, de ez még nem végle­Schmidt Andrea felvétele Munkában a szigetelöbrigád ges megoldás. Tavaszra, ha melegszik az idő, a szigete­lők visszajönnek ellenőrizni munkájukat, hogy a nulla fok alatti hőmérsékleten vég­zett ragasztások bírják-e az "igénybevételt. — . Leragasztjuk, ahogy tudjuk. Van egy kis hőlég­fúvó gépünk, pb-gázzal mű­ködik, ezzel párologtatjuk a ragasztó oldószerét. Ezt a fóliát ugyanis nem bitumen­nel ragasztjuk. Tavaszig be­tonjárdalapokkal terheljük, nehogy egy újabb szél föl­szakítsa a szigetelést. A la­pokat innen kapjuk, a DÉ-\ LÉP-től." Egyébként is min­denben segítenek. A válla­lat szállóján lakunk, aki akar, étkezhet is, úgy, mint a DÉ­LÉP saját dolgozói. — A család? Nem örül, hogy ilyen messze eljöttünk. Persze máskor is vagyunk mi távol, de legalább a hét végén hazakerülünk. Innen nem lehet elmenni, míg ké­szen nincsenek a tetők. Szombaton és vasárnap is dolgozunk. Nem mondom, hogy megszoktuk vagy hogy szeretjük, de ha itt lehet megkeresni a pénzt, ide jö­vünk. Nem lehet válogatni. Bírjuk még, fiatal a brigád, 23-tól 32 évesig minderfki belefér. A brigád már a 105—106­os tetejét ragasztja. A kör­nyék magas házairól rálátni a tetőre. Itt mindig „ellen­őrzi" valaki a munkát, lát­ja, hogy dolgoznak. A tető­szigetelök nem hoznak szé­gyent a KEMÉV-re. Megy a munka, ahogy az idő engedi — reggeltől estig. Ahogy szaporodnak a leragasztott négyzetméterek, úgy válnak nyugodtabbá a lakók is a tetők alatt, nem kell félni újabb beázásoktól. S úgy szaporodik a pénz is a szi­getelők zsebében — az ösz­szehangolt, közös érdek így szolgálja mindenki előnyét. Fejér Dénes í

Next

/
Oldalképek
Tartalom