Délmagyarország, 1985. március (75. évfolyam, 50-75. szám)

1985-03-28 / 72. szám

4 Szerda, 1985. március 27. 4 Folytatja munkáját az MSZMP kongresszusa Dolezsál Károly: Nagyüzemi munkásnak lenni rang volt, és lesz is Dolezsál Károly esztergályos, a Dunai Vasmű küldötte munkahelye feladatairól szólva hangsúlyozta: napjainkban nem az az elsődleges cél, hogy többet termeljünk, hanem lényegesen jobb minőségben, a piac igényeire időben reagálva versenyképes, keresett termékek elő-' állításán kell fáradozni. Majd mint a karbantartás területén dolgozó esztergályos elmondotta, hogy a tartalékalkatrész-gyártás egyre nehezebb, mert sajnos az elmúlt évek folyamán igen sokan távoztak a vasműtől kisebb vállalatokhoz, melléküzemágakhoz, szövetkezetekhez, amelyek 5—6 forinttal magasabb órabért tudtak fizetni. Vagy éppen kiváltották az ipart, és a gyártól vásárolt szerszámgépen a vasmű részére gyártHavasi Ferenc: ják a tartalékalkatrészeket, többszörös áron. — Van, aki azt mondja, nekik van igazuk. Én nem osztom e nézeteket. Volt egy tegnap is, amikor mi kaptunk a gyártól, és lesz egy holnap is, amikor a nehezebb időszakon túljutva ismét vonzó lesz a nagyüzem munkásközösségéhez tartozni. Mert nagyüzemi munkásnak lenni rang volt, és lesz is. Mi, a Dunai Vasmű dolgozói úgy érezzük, Viogy a beszámolási időszakban a nagyüzemi munkásság életszínvonala romlott. Szeretném megjegyezni, hogy egyetértünk a szocialista bérezés elveivel, azzal, hogy az anyagi elismerés a végzett munkával álljon arányban. Jobban tükröződjön a jövedelmekben a teljesítmények gazdasági és társadalmi értéke Kádár János találkozója veteránokkal Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára a kongresszus délelőtti szünetében találkozott a tanácskozáson reszt vevő veteránok egy csoportjával. A szívélyes iép.l'.crű, bensőséges beszélgetésen jelen volt Németh Károly, a Politikai Bizottság tagja, a Központi Bízott iá i titkára, valamint Baranyai Tibor, a KB osztályvez.. • tője. Kádár János tolmácsolta a Központi Bizottság üdvözletét, jókívánságait, kifejezte a párt megbecsülését idős harcosai iránt. A KB első titkára hangsúlyozta: a veterán kommunisták múltbeli harca segítette hozzá a pártot, a népet a mai eredmények eléréséhez, s a kongresszus légköre, hangulata is bizonysága annak, hogy érdemes volt küzdeni, harcolni, dolgozni. Az egykori harcosok tapasztalata ma is nélkülözhetetlen a párt számára. Kádár János szavaira Sebes Sándor válaszolt. Társai nevében köszönetet mondott a párt régi harcosai iránti figyelmességért, megbecsülésért. Szólt arról, hogy a jelenlevők a párt történetének alakítói voltak, s mindenkor a párt ügyéért, a magyar nép becsületéért harcoltak. A kongresszus felelősségteljes munkáját látva, megelégedéssel tölti el őket, hogy a megkezdett úton a fiatalabb nemzedék is — az idősebbekkel együtt — tovább építi a szocializmust és őrzi a békét. Tisza László: Erősíteni kell a tanácsi testületi munkát A gazdasági növekedés élénkülése csak fokozatosan valósulhat meg A szünetet követően áz első felszólaló Havasi Ferenc, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a KB titkára volt. Elöljáróban a XII. kongresszus óta bekövetkezett fejlődést elemezte. — A népgazdaság — mondotta »— a legutóbbi években — a kedvezőtlen külgazdasági körülmények ellenére — a XII. kongreszszus határozÉáftak megfelelően fejlődött. Megteremtettük az ország pénzügyi egyensúlyát, megőriztük fizetőképességünket, az életszínvonal megvédését — imásik fő célunkat — azonban, sajnos, maradéktalanul nem sikerült elérni. Havasi Ferenc ezután rámutatott a cserearányromlás következményeire, az 1948 és 1953 közötti gazdaságfejlesztés problémáira, :a gazdaságirányítási rendszer továbbfejlesztésében az 1970-es évek közerién mutatkozó következetlenségekre, K arra, hogy 1979-ig a gazdaságpolitika fenntartotta az extenzív fejlődési pálya elemeit, a dinamikus gazdasági növekedést és felhalmozást, a viszonylag stabil árakat. így a világgazdasági változások közvetlen hatását a vállalatok •nem érezték, és ,a lakosság sem érzékelte. Mindezek alapján megállapította: — Népgazdaságunk jelenlegi nehézségei, egyensúlyi problémái. a növekedés és felhasználás korlátai jelentős részben a legutóbbi évtizedekben gyökereznek. És bár még távolról sem mondhatjuk el, hogy az eladósodottságból származó problémáinkat megoldottuk, jelentős eredmény, hogy úgv tudtuk mérsékelni adósságállományunkat. hogy közben megőriztük a párt és a nép közötti úölcsönös bizalmat, belpolitikai nyugalmunkat. Nehézségeink áthidalásában jelentöj szerepet ' játszott ipolitikai intézményrendszerünk minden elemének céltudatos és következetes munkája is. A Központi Bizottság, az országgyűlés. a kormány, ezek bizottságai, a tudományos intézetek. a társadalmi és tömegr-zcrvezelek testületei, a terülcii és vállalati politikai. társadalmi szervek összehangoltan és fáradhatatlanul dolgoztak egyensúlyi helyzetünk javításáért, gazdasági feladataink megoldásáért. Eredményeink fontos tényezője, hogy ebben az időszakban is támaszkodhattunk a Szovjetunióval és a többi baráti szocialista országgal folytatott gazdasági együttműködésre. A világgazdaság szocialista régiójához való tartozásunk, a KGST-ben megvalósuló együttműködés nélkül terheink és veszteségeink is lényegesen nagyobbak lettek volna. Pénzügyi egyensúlyi helyzetünk javításában, fizetőképességünk megőrzésében szerepük volt az ENSZ szakosított nemzetközi pénzügyi intézményeinek is, amelyeknek 1982-től tagjai vagyunk. • Magyarország ezekben az években is aktív részese volt • a KGST-integráció fejlesztésének, a kölcsönös gazdasági kapcsolatok kiszélesítésének, ! a sokoldalú együttműködés tökéletesítésének. Hazánk számára mindegyik relációnak meg^ van a maga sajátos szerepe. Ugyanakkor — mint már többször kifejtettük '— gazdaságfejlesztési terveink biztonsága nemcsak a külső piacoktól, hanem a. külpolitikai környezettől is függ. Egyenlőségen és kölcsönös előnyökön alapuló kapcsolatokat kívánunk a nem szocialista országokkal is. Nem egy esetben azonban politikai indítékú és célú intézkedések szenvedő alanyai vagyunk. Ezekkel szemben is biztonságot • ad a szocialista országokkal, a Szovjetunióval való együttműködésünk. Ezért a jövőben is onnan importáljuk . mindazt, ami lehetséges és gazdaságos. A szocializmus felépítésére a legszélesebb társadalmi erőket egységbe kell fogni a társadalom igazságosságát ki kell tudni bontakoztatni s ez a társadalom nem lehet q hiány és a szegénység társadalma. A szocializmus a munka társadalma, amelytől idegen a fegyelmezetlenség, a lazaság, a kötelezettségek elmulasztása. A szocializmushoz vezető út azonban göröngyösebb, sokkal több a kitérő, a kudarc, mint azt korábban hittük. Ezért nem baj. gót jó, ha illúzióinktól megszabadulunk. s erősítjük hitünket eszméink igazában s elérhetőségében. A XII. kongresszus felismerte: ahhoz, hogy új lendületet vegyünk, előbb lassítani kell. Most. a XIII. kongresszus egvik fontos feladata felvázolni egy élénkebb, egyensúlyi helyzetünket szilárdító a gazdaság szerkezeti fejlődését segítő és intenzív forrásokból táplálkozó gazdasági fejlődés programját. A VII. ötéves terv e követelmény jegyében formálódik. A gazdasági növekedés élénkülése, a kedvezőbb folyamatok kibontakoztatása fokozatosan valósulhat meg. Az első években az 1985-re tervezett növekedési ütem. a nemzeti jövedelem 2,5—3 százalékos bővülése irányozható elő. Ez biztosítja a belső felhasználás kismértékű növelését, ezen belül a beruházások és a reálbér szinten tartását. 1987—1988-tól a nemzeti jövedelem növekedése már ' kismértékben meghaladhatja a három százalékot. s erre alapozva a belföldi felhasználás is valamivel gyorsabban nőhet: először a nemzeti jövedelmet .megközelítő, majd azzal lényegében azonos, esetleg azt kissé meghaladó ütemben. J£z lehetőséget ád az életszínvonal-nolitika mozgásterének bővítésére: a reálbérek növelésére és a társadalmi juttatások reálértéké-rek szélesebb körben történő megőrzésére. A létbiztonság fő pillérei maradnak . a jövőben is munkajövedelmek és a társadalombiztosítási ellátások. A létbiztonság fontos feltétele, hogy teljesebb körű és társadalmilag elfogadhatóbb mértékű legyen a pénzbeli társadalmi jövedelmek vásárlóértékének megőrzése. Kedvezőbb gazdasági helyzetben egyes juttatások reálértékét esetleg növelni is lehet. A hátrányos szociális helyzetűek segítése, a rászorultsági élv érvényesítése a szociálpolitika fontos eleme. Most nem tudunk többre vállalkozni, mint jobban figyelembe, venni és érvényesíteni a rászorultság elvét és szempontjait együtt az állampolgári jogosultsággal. Hosszabb távon azonban az állampolgári jogosultságot kell fokozatosan uralkodóvá tenni. A KB titkára ezután az árpolitikáról szólott, hangsúlyozva, hogy az áraknak a gazdasági folyamatok alakulását befolyásoló, sokoldalú szerepéről a jövőben sem mondhatunk le. — Tisztában vagyunk azzal, hogv az árak alakulása a gazdálkodásban gyökerezik. A jövőben sem mondhatunk le a helyes áraráTisza László, a SzabolcsSzatmár megyei Tanács elnöke, Szabolcs-Szatmár megye küldötte a terület- és településfejlesztés néhány kérdéséről, valamint a tanácsok jövőbeni szerepéről •rzólt. Elmondta, hogy a Szabolcs-Szatmár megyei ? irt értekezlet legsürgetőbb megoldandó feladatként a l'o-k'ilkc+tatás javítását, a megye mezőgazdasági jövedelem termelő képességének növelés .1 az iparszerkezet korszeré-•ti-/.'t és a települések '. ilótési szintjének emelését fogalmazta meg. A felszólaló egyebek között hangsúlyozta, hogy — ismerve a népgazdaság helyzetét — a dón.lok megoldása rövid távon nem várható. Ezért r.emcsr.k országosan, hanem egy-egy megyében is differenciálni kell. s a legnagyobb feszültBéget jelentő társadalmi kérdések megoldására kell helyezni a súlyt. Ebben a tanácsok keressék meg sajátos lehetőségeiket. — Erősítenünk szükséges a tanácsi testületi munkát, meg kell teremteni a testületek valódi önállóságát a döntéshozatalban. Ezért tulajdonítunk nagy fontosságot a tanácstagi választásoknak. A lakossággal való párbeszéd során a kongresszusi határozatok megvalósítását tartjuk a legfontosabbnak. Ezzel együtt jár, hogy a település népe olyan embereket találjon és válasszon meg, akik a legrátermettebbek, a legvonzóbban. legokosabban képviselik a politikát, és képesek mozgósítani minden fellelhető helyi tartalék föltárására és hasznosítására. Duschek Lajosné: Kapjon nagyobb megbecsülést és tiszteletet az anyaság ny<dk,„kjoIakvtásátváJr a. termelői és a fogyasztói árak együttmozgásáról, valamint az indokolatlan fogyasztói ártámogatások leépítéséről. Az árfunkció erősítését a gazdaságirányítás eszközrendszerével. a piaci viszonyok tudatos fejlesztésével kell segíteni. Arra törekszünk, hogy az árszínvonal-emelkedéseket érzékelhetően, mintegy öt százalékra mérsékeljük, ezért megfelelő inflációellenes program kidolgozását tartjuk szükségesnek. Az áremelkedés mérséklése fokozatosan érhető el. A következő évekbeji sem zárhatjuk ki, hogy fogyasztóiár-emelésekre — ezen belül közpqnti áremelésékre — kerüljön sor. A helyes árarányok kialakítását azonban úgy kívánjuk elérni, hogy az árszínvonal emelkedése társadalmilag elviselhető mértékű legyen. Havasi Ferenc ezután gazdaságirányítási rendünk továbbfejlesztéséről szólott. Arra törekszünk — mondotta —. hogy a vállalatok és szövetkezetek legvenek a gazdaság főszereplői és minden lényeges jogi, közgazdasági és politikai feltétel segítse a vállalatokat, hogy azok a lehető legtöbbet tudják produkálni. A vállalatirányítás új formái és a munkáskollektívák érdekeltségének erősítése jelentős lépés lesz a társadalmi demokratizmus fejlődésében is. Jól illik e lépés azok sorába, amelyeket már megtettünk. vagy a jövőben tervezünk tenni. A gazdaságpolitika nehéz és összetett területe volt a legutóbbi öt esztendőben is politikai életünknek. Most is bonyolult feladatok előtt állunk. Ezeket úgy szeretnénk megoldani, hogy a politikai, ideológiai szféra egészé támaszkodhasson, erőt meríthessen, segítséget kapjon a gazdaságtól. A gazdaság területein dolgozók vállalják és teljesítik a kongresszus határozataiból rájuk háruló feladatokat. Ehhez kérjük a tisztelt kongresszus és dolgozó népünk támogatását. Duschek Lajosné, a Magyar Nők Országos Tanácsának elnöke, Budapest küldötte felszólalásában -kifejtette, hogy a nők ma már mindinkább hivatástudattal, emberi képességeik kiteljesedéséeri ákáróák1-élni, és •haladni a fejlődéssel. Ez nem mond éllent annak, hogy minden egészséges szellemű nő jó anya akar lenni. A köztudatban még mindig eléggé él az a szemlélet, hogv a gyermeknevelés az anya dolga — folytatta —. ám a feladatok két szülőre, az anyára és az apára méretezettek. Bizonyos vagyok abban, hogy szocialista államunk gondoskodása és a család demokratikus átalakulása végső soron feloldja majd az anyaság és a munkavállalás közötti konfliktusokat. A továbbiakban szólt a nők szakmai és általános műveltségének növeléséről, annak szükségességéről, majd a család felelősségét Klein István: hangsúlyozta a gyermekek nevelésében. Nagyon fontos, hogy a közgondolkodásban kapjon nagyobb megbecsülést és tiszteletei az anyaság, a több gyermek vállalása. A jó irányú változásokat. .tükrözik: a kppg*§vszus dokumentumai, amelyekből világosán kitűnik. hogv mindkét szülő felelős a jó családi légkörért, a család összetartásáért, életvitelének megszervezéséért. Feladatunk, hogy gyermekeinkben fokozatosan alakítsuk ki azt a tudatot, hogy rendszeres munka és küzdelem nélkül nincsen semmilyen eredmény. Sok türelemmel és szeretettel kell átsegíteni őket a kudarcokon is. Végezetül kérte, hogy a megválasztandó új Központi Bizottság tűzze majd napirendre az 1970-es nőpolitikái határozat végrehajtásának értékelését. tekintse át a nők politikai, gazdasági és kulturális helyzetét, különös tekintettel a családpolitikai tennivalókra. A termelés igazodjék a vásárlói igényekhez Klein István, a tamási áfész igazgatósági elnöke, Tolna megye küldötte felszólalásának elején megállapította: a megye általános fogyasztási és értékesítő szövetkezetei a XII. pártkongresszus óta eltelt időszakban is hozzájárultak az életszínvonal-politikai célok megvalósításához. Az ellátás színvonalát sikerült élelmiszerekből és egyes vegyesipari cikkekből javítani. A szövetkezetek kiemelt figyelmet fordítottak az alapellátásra, az olcsó cikkek választékának bővítésére. Mindez persze nem azt jelenti, hogy nem voltak és nincsenek gondok, hibák. A fogyasztók esetenként boszszúsan távoznak az áruházakból. boltokból. A boszszúság oka többféle. Sok helyen még alacsony színvonalú a kereskedelmi kultúra, még nem tanultunk meg eléggé a szó valódi és tisztességes értelmében kereskedni. A boltokban szerzett boszszúságok más része független a kereskedelemtől. Hiszen csak azt az árut lehet forgalmazni, amit az ipar mennyiségben, választékban termel, és azt. amit import útján be lehet szerezni. A gyártott vagy importált áru pedig elég gyakran nem elégíti ki r.z igényeket. Ilyen esetekben a közvélemény szinte teljes mértékben a kereskedelmet marasztalja el. A nagyobb objektivitás célszerű lenne. A legfontosabb azonban, hogy a termeié; igazodjék a valós igényekhez.