Délmagyarország, 1985. március (75. évfolyam, 50-75. szám)

1985-03-28 / 72. szám

A 2 MSIMP SZEGED VÁRÓ SI BIZ OTTSÁGÁ NA K LA P J A Kedden reggel 9 órakor a Budapest Kongresszusi Központban a Központi Bizottság beszámolója, a Központi Ellenőrző Bizottság jelentése, valamint a hétfőn elhangzott szóbeli kiegészítések feletti vitával folytatta munkáját a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt XIII. kongresszusa. Szűrös Mátyásnak, a Központi Bizottság titkárának elnöki megnyílója után Lázár György, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács el­nöke, Borsod-Abaúj-Zemplén megye küldötte lépett a mikrofonhoz. Lázár György: w Uj lendülettel építsük tovább a szocialista társadalmat A Minisztert >r. ÁCS elnöke bevezetőben kiío'.c te egyet­értését a Központi Bizott­ság beszámolójával. Kádár elvtárs szóbeli kiegészítőjé­vel, a határozattervezettel, a megerősítésre váró okmá­nyokkal, és javasolta, hogy azokat a kongresszus fogad­ja el. emelje határozattá, majd így folytatta: , — A kormány az utóbbi evekben azt tartotta legfőbb kótélességenek, hogy a szo­cialista építés állami irányí­tásában — az igazgatásban, a kulturális életben, a kül­politikában — a nehéz, oly­kor kritikus nemzetközi vi­szonyok és a korábbinál bo­nyolultabb belső feltételek között is érvényt szerezzen a XII. kongresszus határo­zatának, megfeleljen a-biza­lomnuk. Feladairink ellátásához számunkra is népünknek a párt politikájába vetett bi­zalma jelentette es jelenti a legfőbb erőforrást. Ezt az alkalmat sem mulaszthatom el. hogy köszönetet mond­jak népünknek azért a meg­értésért és támogatásért, ami nélkül a kormány alig­ha tudott volna eleget ten­ni megbízatásának. Á kormányzati munkáról Az utóbbi fél évtizedben a legtöbb feladatot a gaz­daság mindennapi, nemegy­szer szorító gondjai adták számunkra. Voltak helyze­tek, amikor ezeket csak a megszokottnál szorosabb központi irányítással tudluk megoldani. Emiatt megnőtt az aggodalom, hogy vissza­térünk egy korábban már túlhaladott gyakorlathoz. Ugy vélem, ma már vilá­gos, ez nem volt szándé­kunk. A kormány saját döntési hatáskörében és a gazdasági szabályozók cél­szerűbb érvényesítése köz­ben is a vállalatok önálló­ságának biztosítására töre­kedett, és törekszik a jö­vőben is. A XII. kongresszus hatá­rozataiból es a Központi Bizottság időközi állásfog­lalásaiból kiindulva egyebek között előreléptünk a szo­cialista demokrácia intéz­ményeinek fejlesztéseben. Programokat dolgoztunk ki egyebek mellett az elektro­nika, a biotechnika fejlesz­tésére. az energiával és az anyaggal való takarékosabb gazdálkodásra. Olyan fontos kérdésekkel foglalkoztunk, mint a népesedéspolitika, a közoktatás és a felsőoktatás fejlesztése, a szociálpolitikai koncepció, a településfej­lesztés hosszú távra szóló irányelvei. Kidolgoztuk a népgazdasági tervezés és a gazdaságirányítási rendszer fejlesztésének komplex programját. Megvitattuk a 2000-ig terjedő időszak tár­sadalmi-gazdasági fejlődésé­nek irányait. Előrehalad­tunk a VIf. ötéves terv ki­dolgozásában és nemzetközi koordinálásában. Fejlődött a központi és a helyi igazgatás. Jó érzéssel mondhatom, hogv a minisz­tériumi és a tanácsi köz­tisztviselők nagy tubbsége hozzáértéssel é.s becsülettel végzi munkáját, átérzi fe­lelősségét. Am népünk po­litikailag igényesebb és kri­. tikusabb lelt. Ismert előt­tünk és nem közömbös szá­munkra. hogy a közvéle­mény gyakran illeti bírálat­tal munkánkat. Jogosak-e a bírálatok, van-e felelőssége a kor­mánynak abban, hogy a szükségesnél kevesebb tör­ténik a gazdálkodás megja­vítása, a kedvezőtlen jelen­segek visszaszorítása érde­keben? Igen, a kormány­nak ebben van felelőssége, és még inkább tennivalója. Ezt számontartjuk é.s a kormányzati munkát úgy k í vá n j uk tovább te j leszteni, hogy az még következete­sebben szolgálja társadalmi törekvéseinket, jó feltétele­ket biztosítson a szocialista közéletiség a jobb. az ered­ményesebb munka anyagi es erkölcsi elismerése szá­mára. kevesebb lehetőséget hagyjon az ügyeskedésre. Ivázár György ezután a szocialista építés eredmé­nyeiről, a négy év alatt megvalósult termelő- és kommunális beruházások­ról, a nemzeti vagyon gya­rapodásáról, a fogyasztás alakulásáról szólott, majd így folytatta: — Az összes körülményt figyelembe véve a mérleg pozitív, És talán még in­kább az, ha kitekintünk a világba. Mi mégsem va­gyunk elégedettek. Minde­nekelőtt azért nem, mert ha jobban dolgozunk. többre juthattunk volna. A haté­konyság javult, de a lehet­ségesnél és a szükségesnél kisebb mértékben. Ennek az egyik, bár nem az egyedü­li mutatója, hogy amíg a külkereskedelmi csereará­nyok négy év alatt 7,5 szá­zalékkal romlottak, a nép­gazdasági hatékonyság mindössze négy százalékkal, forintban számolva alig többel iavult, mint amenv­nyit a cserearányok romlá­sa miatt vesztettünk. Más szóval a világgazdaság szá­munkra kedvezőtlen alaku­lásán kívül munkánk gyen­geségeinek is szerepe van abban, hogy a nemzeti jö­vedelem a tervezettnél ki­sebb mértékben nőtt, hogy fizetőképességünk fenntartá­sa érdekében az előirány­zottnál kevesebbel fordít­hattunk a belső felhaszná­lásra, főleg a felhalmozás­ra. A helyzet ilyen alakulása két olyan következménnyel járt. amit bármennyire sze­rettünk volna, nem tudtunk elkerülni. Az egyik az, hogy a fogyasztói árakat az ere­detileg tervezettnél ismétlő­dően nagyobb mértékben kellett növelnünk, a másik következmény a beruházá­sok visszaszorításából szár­mazik. Gazdasági életünkről Mivel a külső egyensúly javítását szándékainktól el­térőén nagyobb részt csak a belső felhasználás csök­kentésével tudtuk biztosíta­ni, van aki megkérdőjele­zi, vajon szükségszerű és helyes volt-e az életszínvo­nalat és a beruházásokat ilyen mértékben alárendel­ni a nemzetközi fizetőké­pesség megőrzésének. Meg­gvőzödésem szerint igen. Mindenekelőtt azért — s ezt sok ország példája mu­tatja —, mert egy offenzív gazdaságpolitika kibonta­koztatásának elengedhetet­len feltétele az egyensúlyi viszonyok rendezése. A dön­tő íépást már megtettük, de az egyensúly még sérülé­keny. a továbbhaladáshoz biztonságosabb egyensúlyra, ennek megalapozásához pe­dig új növekedési energiák mozgásba hozására van szük­ség. A Központi Bizottság a kongresszus elé éppen ilyen programot terjesztett elő. A kormány ebben a szellem­ben folytatja a VII. ötéves terv kidolgozását. Egész társadalmunkban tudatosítani kell: az egyen­súly megszilárdítása, hala­dásunk megalapozása nem történhet meg a hatékony­ság javításinak gyorsabb kibontakoztatása nélkül, a gazdaság korszerűsítésének folyamata pedig elakad, de legalábbis lassul, ha az egyensúly megszilárdításá­ban nem jutunk előre. Ezzel együtt azt is meg kell értenünk, hogy a ha­tékonyság növelése a gaz­dálkodás intenzív jellemzői­nek kibontakoztatása, ami­nek csuk a kezdeténél tar­tunk nem csupán a szűken vett gazdasági szféra ügye, hanem annak határait mesz­sze túllépő össztársadalmi ügy. A kérdést azonban úgy is feltehetjük: van-e más vá­lasztási lehetőségünk, mint erőforrásaink ésszerűbb ki­használásával fokozatosan élénkíteni a gazdasági fejlő­dést. ha nem akarunk visz­szaélni azzal a türelemmel, amivel népünk elviselte az életszínvonal stagnálását, s nem kevesen a csökkenését? Kockáztathatjuk-e, hogy a beruházásokat még alacso­nyabb szintre szorítva to­vább növekedjen a történel­mi okok miatt amúgy is meglevő műszaki hátrá­nyunk? Szerintem a válasz csak egy lehet: ilyen vá­lasztási lehetőségünk nincs, mert senkitől sem várhat­juk, hogy fizesse helyet­tünk a számlát. De erre nincs is szükség, ha komo­lyan elhatározzuk magun­kat gazdaságunk ismert tar­talékainak kihasználására. Az utóbbi hónapok rend­kívüli körülményei sajnos azt jelzik, hogy célunkat csak nagy erőfeszítések árán tudjuk elérni. Az első összegzés szerint az ener­Eiakorlátozás miatt bekövet­kezett termeléskiesés, a tél okozta többletkiadás, a fel­becsülhető károk együttes összege meghaladja a 20 milliárd forintot. Az alkal­mat felhasználva a kormány nevében köszönetet mondok a bányászoknak, az ener­giaszolgáltatás, a közleke­dés és a szállítás dolgozói­nak, a katonáknak, minden­kinek, aki a tél nehéz nap­jaiban áldozatos munkával hozzájárult a nehézségek le­küzdéséhez. Egyben kifeje­zem azt a meggyőződése­met. hogy a vállalatok, a szövetkezetek kollektívái, a szocialista brigádok a kő­vetkező hónapokban min­dent megtesznek, a kiesések pótlásáért. a szocialista munkaverseny lendülete hozzá fog járulni idei ter­vünk teljesítéséhez. Ahhoz, hogy a magasabb követelményeknek eleget tudjunk tenni, az irányítás minden szintjén, minden láncszemében szemlélteti megújulásra, több tudásra, nagyobb tudatosságra és korszerűbb munkamódsze­rekre van szükség. Magunk­ról, a kormányról szólva ehhez még hozzátehetem: fejlődésünk új igényeinek érvényesítésekor ugyanazzal, a következetességgel kellel­járnunk, mint tettük az utóbbi években, amikor az eladósodás folyamatát kel­lett megállítani és megfor­dítani. El kell fogadtatni, hogy az áru- és pénzviszo­nyok következetesebb figye­lembevétele, az új vállal­kozási és vállalatvezetési formák, a kereseteknek a teljesítménytől függő na­gyobb és valódi differenciá­lása, az igazságosabb köz­teherviselés szorgalmazása nem jelentenek eltávolodást szocialista elveinktől. Következeles békepolitika Azt is el kell fogadtatni, hogy amikor a gazdaság minden elemében megúju­lásra var. szükség, amikor a világgazdasági környezetre (Folytatás a 2. oldalon.) Folytatjo munkáját a pártkongresszus VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! r. •A L V tc, ví­\v >i 73. évfolyam 72. szám 1985. március 27., szerda Ára: 80 forint

Next

/
Oldalképek
Tartalom