Délmagyarország, 1985. március (75. évfolyam, 50-75. szám)

1985-03-04 / 52. szám

Gazdagodni „A .jövedelmező gazdálkodás legyen a cselekvés általános normája. A bérek, a keresetek, a munkajövedelmek az eddiginél jobban fejezzék ki a teljesítményekben levő különbségeket, a munka társadalmi hasznosságát. A reálbérek azonban csökkentek, egyes rétegek megélhetése nehezebbe vált." (Idézet a XIII. kongresszus irányelveiből.) A

mai magyar társadalom — miként ezt hozzáértő kutatóink számos helyen leírták, elmondták — jövedelmi viszonyait tekintve jószerével három fő csoportra osztható. E hármasságból méreteiben legjelentősebb a középrétegek aránya, az egésznek mintegy hattizede. alkalmasint több is. hogy a felső tized és az alsó hányad kiadja az egészet. Természetesen ezernyi eltérés és kivétel mutatkozik, mihelyt közelebb hajlunk a valósághoz, elfelé az átlagtól. Ráadásul az is igaz, hogy mondhatni tájegységenként mást ér a forint, hiszen itt drágább az élet. amott olcsóbb a megélhetés. Azután meg az életkor is számit, mert fiataloknak még előttük van — a nyugdíjasoknak utánuk jobbára. Ezért, ha valaki pályakezdőként keres keveset, még joggal bizakodik a változásban, míg ha a nyugdíj kevés, már nehezebb a helyzet. Elmúlt negyven esztendőnk egyik legfőbb értéke volt a teljes foglalkoztatottság következetes érvényesítése. ami a közvéleményben afféle természetességgé kövesedett. Sőt. utóbb azonosult az egyes munkahelyek. státusok sérthetetlenségének elvével. Márpedig társadalmi méretű mobilitás, a hanyatlási elkerülő reformok válnak lehetetlenné a munkahelyek mozdíthatatlanságától. Az a mód. ahogyan tegnapelőtt intéztük a dolgokat, jónak. sőt. véglegesnek látszott, ahogy tegnap, az már csak megfelelőnek minősült, a kétely némi árnyékával, mára azonban nyilvánvalóvá lett a változás, szüksége. Dőreség abban bizakodni, hogy akár a változások irányait, akár hatásait egyformán ítéli meg közvéleményünk. Az egyes rétegek és csoportok eltérő szociális helyzete már önmagában szavatolja a megítélések különbözőségét. Továbbá a társadalomban. tehát a városban megyében, munkahelyen betöltött pozíció is jelentősen befolyásolja — éppen az eltérő érdekek folytán — a személyes megítéléseket. köveipndö útjainkat illetően. „Ügy tűnik, hogy a napi hajsza a megélhetésért, a gazdasáai és kereskedelmi, üzleti gyakorlat mind nagyobb szerephez jut a mindennapokban, és ez egyeseknél olyan értékvesztéssel jár. hogy figyelmüket kizátólaa személyes anyagi céljaik érvényesítésére fordítják." (Ré-zlet egy információs jelentésből.) Sokan összetévesztik azt. ami van. azzal, amitlálni szeretnének — mondják a cinikusok. Aki teheti, gyarapodik, a többi meg irigykedik — így mások. És különben is. eddig az volt a baj. hogy mellőztük, gyakran titkoltuk a teljesítményelv érvényesítését, tehát most nyíltan tesszük: dolgozunk, szervezünk, ügyeskedünk. Melyik a tisztességtelen? Va.ion nem kell-e minden építkezőnek ügyesen szervezni, előre gondolkozni — ha ép bőrrel és idegzettel akarja megúszni a tortúrát? És még tovább: végül is a saját egészségüket, pénzüket kockáztatják a vállalkozók, miért mások féltik őket? Kérdés sok. válasz kevés. Félreértés elkerülése végett, nem a nagy ötletek hiányoznak, amelyek egyik-másikunk fejéből kipattoghatnak. Még tán a teoretikus magyarázat sem vágyaink szerinti. Egyetlen igazi megoldásként a társadalmi valóságnak kell a válaszokat kiküzdenie a mindennapokból. Egyelőre még ott tartunk, hogy a munkahelyi kollektívák, szívük szerint, fillérre egyformán osztják el a jutalmat. Mert. hogy jobb a békesség, meg végül is. oly kevés ez a pénz (ami igaz is lehet). Na. persze, ez az osztás a nyilvánosság előtt történik, az eredménye legalábbis oda kerül. Némileg más a helyzet, ha amúgy magunk között zajlik a dolog, és az eredmény sem szivárog ki — legföljebb az újság írja meg. a bírósági rovatban. Valahogy ilyenformán vagyunk a mások gazdagságának megítélésekor is. Ha messze van az illető, és csuoan munkája eredményét szemlézzük (befelé sárgálló irigységgel), akkor gyakrabban adjuk át magunkat a föltoluló indulatoknak, mintsem dicsérnénk. Pedig! Igen. lassan tudomásul kellene vennünk, nekünk, sokunknak, akiket sokan mások megelőztek az anyagiak ügyes forgatásában, hogy lehetséges a töi vények súlyos, látványos áthágása nélkül is vagyont gyűjteni, gyarapodni. Más kérdés persze hogy ehhez meg kell találni azokat a lehetőségeket. vállalni kell azokat a kockázatokat — és még tőkét is kell szerezni —. amivel révbe lehet iulni. Hopv m'ndezt nem lehet napi nyolc órában, hivatalos keresetből? Nem is sikerül mindenkinek, szerencse is kell. A két évvel ezelőtti országos ideológiai tanácskozáson valami ilyet értettek vállalkozói szocializmuson. T

ársadalmunk rétegződéséből, szociális tagoltságából következően viszont egyrészt ezek a lehetőségek sem adottak mindenkinek — tehát a gyarapodás lehetőségei —. másrészt erősen hat az egyenlőtlen fejlődés, elve. Akinek van. annak ugyanis adatik; — mint már a bibliában megmondták —. akinek viszont -nincs, az nehezen szerez. Nem tűnik tehát túlságosan indokoltnak a várakozás. hogy az egyik rész zokszó nélkül nézi a másik gyorsuló ütemű gyarapodását. Megoldás? Alkalmasint újragondolt szociálpolitika, ennek megfelelő intézmények. És gondolkodni. hosszú távra tervezni. Végül egy napokban hallott intelem, tűnődésre: az a legnagyobb kockázat, amikor a jövőt nem akarjuk látni. Tráser László Nagy László felvétele r" VILÁG PROLETÁRJAIfEGYESÜLJETEK! 75. évfolyam 52. szám 1985. március 4., hétfő Ara: forint Szeged üdülőváros ? Hozzálátnak a gyógyszállóhoz Megalkuvások árán Tíz évvel ezelőtt volt egy jó ötlete az IBUSZ megyei főnökének. Szobákat foglalt Újszegeden, mert nagy üzletet látott a termálvízben. Nem palackozni akarta, hanem idegenforgalmat szervezett. Jöttek is déli szomszédaink, érkeznek azóta is. Keresik a kényelmes, olcsó szobákat, az olyan üdülőket, ahol családias környezetben pihenni tudnak. Sajnos ilyenből egyelőre kevés van. Lassan két évtizede rebesgetik. Szeged üdülőváros lesz. Hogy miért most. a késői hócsaták idején jövök elő a farbával? Csiripelni •hallottam a madarakat, hamarosan itt a tavasz. És ha itt a tavasz, akkor hozzákezdenek a 300 ágyas SZOTgyógyszálló alapozásához. Ez a nyitánya annak az üdülőévítési programnak, aminek befejeztével Szeged kiérdemelheti az üdülövárosi rangot. Addig mé; sok víz lefolyik a Tiszán, és a tisztes lokálpatrióták is tudják, hogy Szeged régóta dédelgeti nagyratörő álmát Nagyapáink fedezték fel a város alatt a meleg vizet. Az Anna-kúthoz 1927 óta zarándokolnak a gyomorbetegek. Patzauer Dezső 1933ban lányáról Anna-víznek nevezett és szénsavval telített gyógyvizet hozott forgalomba. Ez az üzlet azóta is jó üzlet. No de, mi van az üdülőkkel? Alig kezdett az ország az újjáépítéshez, amikor 1947-ben a városatyák megfogalmaztak egy nagyszabású tervet. Kimondták, a Tisza balpartján. Újszegeden, a mai állapotok szerint a két híd közötti területen, tilos lakóházat építeni. Az ötvenes években ezt a tilalmat feloldották, mert a füvészkert környékére akarták telepíteni az üdülőket. Országos konferencia szállásadója volt a város 1961-ben, ahol ismét napirenden szerepelt az üdülőépítés. Nyílt titok volt, .'nagy mennyiségű termálvizet rejt a föld mélye. Kutakat fúrtak, és megkezdték meleg vízzel fűteni az ,első lakótelepet Odesszában. A Tiszaparti strandon elkészítettek három medencét. Csak rövid ideig élvezhettük a termálvizet. mert a folyó évente elöntötte a placcot, és ott álltunk megfürdetlenül A rendszeres magas vízállás miatt 1975-ben megszületett a tíz év. tíz medence program. Ha jól számolok, nyolc el is készült a városi tanács pedig 1979-ben elfogadott egy olyan fejlesztési programot, ami háztömbökben is számol az újszeged i üdülőkkel. Pénzes partnereket kerestek a tervhez, de a jelentkezők sokáig egymásra vártak. Ügy voltak, a másik kezdje az építkezést, nehogv társak híján egyedül maradjanak, és befürödjenek. Régi jegyzeteim között lapozgatva kiderül, a MÉSZÖV már hét évvel ezelőtt fontolgatta az üdülőépítés tervét. A Gyapjas, a Pécskai és a Kállai utcák határolta tömbben akarták alapozni a kétszintes bungalókat. Fantasztikusan magasra rúgtak volna a szanálási költségek. Ezért egy tömbbel arrébb mentek a szövetkezetiek, a Kállai utca «'s az új híd közötti területet vet!ék célba. Legalább ötször leírtam. hamarosan épülhetnek az üdülők. Feljelenthetném magamat hitelrontásért, hiszen egyetlen kapavágást sem tett senki. Tavaly augusztusban hírt adtam arról, szeptembertől várja a MÉSZÖV a jelentkezőket. A póruljártak napokig kerestek telefonon, 'hogy ne szórakozzak Sem a MÉSZÖV, sem az én szándékomban nem volt a lódítás. Az ügyet átadták a budapesti Coop-Hotelnak, hogy majd toborozza az egész országból a leendő tulajdonosokat. De Pest addig nem mozdult, amíg a meghirdetett üdülőszövetkezetek nem telnek meg. A múlt héten Fantoly István, a MÉSZÖV főosztályvezetője felhatalmazott, „most már nyugodtan írhatod, áprilisban meghirdetik. Külföldiek is kapnak használói jogot". Ez lesz igazán a nagy üzlet, mert ismerőseimtől tudom, a tőkeerős külföldi nagybácsik is érdeklődnek a szegedi vállalkozás iránt. Szerintük is jó biznisz az üdülőépítés, itt. Szegeden. A kulturális lehetőségek, a meleg víz és a bungalók télen—nyáron paradicsomot biztosítanak a pihenőknek. A SZOT-szálló hírverésével is majdnem úgy jártam, mint a szövetkezetiek mozgalmával. Tavaly május elsején igazi ünnepi anyagot írtam: már tervezik, kész a makett, a pénz is nagyjából együtt van. Koczor György tervezőnek megjósoltam, várományosa lehet egy Ybldíjnak, mert annyira lenyűgözőek elképzelései. Egy újságíró kollégám még az NDK-ba is elvitte a grandiózus tervet és gratuláltam neki a magyarok zsenialitásához. Néhány hónappal ezelőtt Budapestről együtt utaztam Koczor Györggyel, és nagyon rosszkedvű volt. Nem a DÉLTERV, hanem a budapesti LAKÓTERV elképzelései alapján készjil a SZOT-szálló. Az újévi interjúban az iránt érdeklődtem, nem fürdünk-e be az újabb programmal. Ismétlem akkori nyilatkozatát Takács Máté városi főépítésznek: „A SZOT-szállóval nagy lépést teszünk az üdülővárosi koncepció kiteljesedéséhez. Sajnos nem az általunk :s támogatott elképzelés győzött. A DÉLTERV programjaAigyanis jobban illeszkedett volna a környezethez, és az üdülőépítésben is új formát hozott volna. Végül is a budapesti LAKÓTERV egyszerűbb és olcsóbb elgondolását fogadta el a beruházó^ Kénytelenek vagyunk megalkudni a fontosabb cél, a feltétlen megvalósulás érdekében." A jelenlegi program szerint ez a beruházás csak 250 millió forintba kerül. A DÉLÉP lesz a kivitelező, a jó időt várja, hogy a cölöpverö gépek felbúgjanak. Remélhetőleg erre a hírre a komoly szándékú beruházók hamarosan megjelennek a Tisza partján. Bizonyos érdeklődőkből most sincs hiány. Sőt: a külöpböző szövetkezetek, egyéni vállalkozókkal karöltve, elkészítették egy százágyas üdülő tanulmánytervét. Magánszemélyek társultak szabadidőközpont-teniszpályák létrehozására Tavaly elkezdte az építkezést az olajipar, négyszáz áayas szállót hozott tető alá. Az épület az olajmunkásoknak ad majd otthont. Nem lesz ..sima" szálló, mert vízgyógyászati részleggel is rendelkezik a majdani intézmény. Magánszemélyek panziót húznak fel, szóval, csupa jó hír. A város egyik legszebb részén — ha jól összeszámolok mindent, hozzáveszem a MÉSZÖV 110 ágyas üdülőépítési akcióját is —, rövid időn belül ezer vendéget tudnak elhelyezni. Azt hiszem, a grandiózus tervek láttán és hajlatán nem lokálpatrióta túlzás leírni: Szeged üdülőváros lesz. Hogy mikor? Talán még ebben az évtizedben. Halász Miklós