Délmagyarország, 1985. március (75. évfolyam, 50-75. szám)

1985-03-27 / 71. szám

12 Kedd, -1985. március 26. Kádár János elvtárs szóbeli kiegészítője rikai tárgyalásokat. Támo­gatjuk az európai béke és biztonság erősítését, fontos­nak tartjuk a stockholmi tanácskozást. Ennek érdeké­ben hazánk is aktív tevé­kenységet fejt ki. Jelen va­gyunk a genfi leszerelési konferencián és a bécsi tár­gyalásokon is. Az idén — éppen ebben a teremben — ül össze az Európai Kultu­rális Fórum. Ez a helsinki folyamat újabb állomása lesz. Arra törekszünk, hogy ez a tanácskozás is ered­ményesen végezze munká­ját. JVIi a tárgyalásokat, a kapcsolatok megőrzését és fejlesztését, a megegyezést támogatjuk minden vitatott vagy megoldandó nemzetkö­zi kérdésben. A jelenlegi világhelyzet­ben a Varsói Szerződés tag­államainak gondoskodniuk kell védelmükről, és ennek megfelelően ml is megfelelő szinten tartjuk védelmi erő­inket. A Varsói Szerződés tagállamaként eleget te­szünk kötelezettségeinknek. Népünk békéjét, szocialista vívmányainkat mindenkivel szemben megoltalmazzuk, s ezt jó tudni mindenkinek, nehogy bárki is kísértésbe essék. A Varsói Szerződés java­solta a NATO-nak a két szervezet egyidejű megszün­tetését. Több mint két esz­tendeje kezdeményezte, hogv a két szövetségi rend­szer országai kössenek meg­állapodást, amelyben le­mondanak az erőszak alkal­mazásáról, és az azzal való fenyegetésről. Ezekre a nagy jelentőségű javaslata­inkra. amelyek még válto­zatlanul érvényben vannak, válasz mind ez idáig nincs. Készéle vagyunk az erre vo­natkozó okmányt aláírni. A Varsói Szerződés orszá­gaiból érkezett küldöttségek vezetői március 13-án Moszkvában tanácskoztak. Ez érdemi és jó tanácsko­zás volt. amit a kommüni­kében is igyekeztünk kifeje­zésre juttatni. A további együttműködés, kapcsolata­ink bővítése mellett foglal­tunk állást, és egységesen helyeseltük a Varsói Szer­ződés meghosszabbítását. Itt is megerősíthetem: a Ma­gyar .Népköztársaság a Var­sói Szerződés rneghosszabbí­tása mellett foglal állást. Készek vagyunk az erre vonatkozó okmányt aláírni. A Magyar Népköztársaság szolidáris a társadalmi ha­ladásárt világszerte küzdő pártokkal és mozgalmakkal, a nemzeti szabadságukért küzdő népekkel. Készek va­gyunk összefogni a béke minden hívével, ideértve azokat a polgári vezető po­litikusokat is. akik értik, hogy az emberiségnek nincs más útja, mint a kapcsola­tok fenntartása, a tárgyalás és a megállapodás a közös érdekű kérdésekben. Mi en­nek megfelelően rendezett Ikapcsolatokra törekszünk minden országgal, közöttük az Amerikai Egyesült Álla­mokkal és a NATO más ve­zető országaival is, ha tisz­telik jogainkat, és megfele­lő partnernek tartanak ben­nünket a kapcsolatok alakí­tásában Mi arra törek­szünk hogy a szövetségese­inknek hű szövetségesei, ba­rátainknak igaz barátai és partnereinknek korrekt partnerei legyünk. Ez eddig is ígv volt. és a iövöben is így lesz. Ígv számolhat a Magyar Népköztársasággal mindenki. Összefogással a békéérí Kedves elvtársak! A közeljövőben megünne­peljük a második világhá­borúban létrejött antifasisz­ta koalíció győzelmét a hit­leri fasizmus és a japán militarizmus fölött. Az ak­kori, sorsdöntő helyzetben a különböző társadalmi rend­szerű országokat vezető fe­lelős politikusoknak sikerült megegyezésre jutniuk. Az emberiség összefogott, a nemzetek sikeresen együtt­működtek a fasizmus elleni harcban. A jaltai tanácskozás nagy­ban segítette a fasizmus fe­letti végső győzelmet, a potsdami megállapodások hozzájárultak ahhoz, hogy a romokban heverő Európá­ban beinduljon az élet. Nagyra értékeljük e doku­mentumokat, mert a fasiz­mus szétzúzását, a béke megalapozását szolgálták. Az antifasiszta koalíció példájára kellene összefog­niuk ma is — társadalmi rendszerükre való tekintet nélkül — az országok ügye­it intéző felelős vezetőknek, összefogni minden népnek a világot fenyegető háborús veszélyek ellen, a Földün­ket érintő kérdések megol­dása érdekében — ez volna a helyes, a jó és a követen­dő út az emberiség számá­ra. Mi következetesen foly­tatjuk békepolitikánkat. A jövőben is erősítjük együtt­működésünket a testvéri kommunista pártokkal, minden más haladó erővel, szolidaritást vállalunk a szabadságukért harcoló né­pekkel, kapcsolatokra törek­szünk minden mozgalom­mal. párttal, országgal, amely erre a maga részéről is kész. Á magyar nép történelmi műve Kedves elvtársak! A mai alkalommal is szól­ni kívánok felszabadulá­sunk 40. évfordulójáról. Nagy sorsforduló volt né­pünk életében, amikor 1945. április 4-én a szovjet had­6eree felszabadította Ma­gyarország teljes területét a hitleri fasiszták megszállása alól. és ezzel az ország visszanyerte szuverenitását, szabadságát. A kapitalisták és földesurak hatalma, rendszere, amely sorsát a hitleri fasizmushoz kötötte, összeomlott. Népünk negyven évvel ez­előtt talpra állt. Az ország területén még folytak a harcok, amikor létrejött a nemzeti függetlenségi front. Debrecenben megalakult az ideiglenes nemzetgyűlés és az ideiglenes kormány, amely teljes joggal és a nép nevében hadat üzent a náci Németországnak, hoz­zálátott az ország újjáépí­téséhez, az új haza megte­remtéséhez. Nem felejtjük el a Szov­jetunió áldozatait, a szovjet hősöket, akik elhozták né­pünknek a szabadságot. Nem feledkezünk meg a velük küzdő bolgár, jugoszláv és román katonákról, az anti­fasiszta koalíció más nem­zeteinek • fiairól. Tisztelettel emlékezünk a fasiszták el­len itthon és Európa szinte minden frontján küzdő igaz elvtársainkra, a magyar ha­zafiakra, a magyar ellenál­lókra és azokra, akik eles­tek a fasizmus elleni harc­ban. a nép jobb jövőjéért folytatott küzdelemben. Mindazoknak, akik a ma­gyar nép felszabadítását se­gítették, az őszinte hála és köszönet, a tisztes emléke­zés szaván túl azt tudjuk mondani, hogy a magyar nép élni tudott szabadságá­val. A munkásosztály, a nép kivívta hatalmát, szocialista társadalmi rendszert terem­tett a Magyar Népköztársa­ságban. Nehéz 40 évet hagytunk magunk mögött. Ezekben az évtizedekben kellett eltaka­rítani a háborús romokat, megindítani az életet, leküz­deni az inflációt, megvívni a hatalomért folytatott har­cot. De ezekben az években éltük a szocialista elvek és normák eltorzításának sú­lyos időszakát, majd azt a mély társadalmi válságot is, amely Magyarországon - va­lójában 1953 nyarán kezdő­dött, az 1956-os ellenforra­dalmi felkelésben csúcsoso­dott ki és 1957 nyarán feje­ződött be. S e 40 év része a konszolidálásért folytatott politikai, gazdasági és kul­turális tevékenység is. Né­pünk e négy évtized alatt sok akadályt leküzdött, szá­zados elmaradottságot ho­zott be. Hazánk fejlett me­zőgazdasággal rendelkező, ipari országgá vált. Ez a negyven év igaz tör­nénelme és legfőbb ered­ménye; ez a történelmi tra­gédiákat túlélő, a korszakos változásokat megvalósító ma­gyar nép történelmi műve. Pártunk büszke arra, hogy ennek a harcnak a7. élén, nem kevés áldozatot hozva, mindig ott voltak a kom­munisták. Néhány tény és adat jól jellemzi e négy évtizedes építőmunka eredményeit. Az adatokat 1938-hoz, az utolsó, úgynevezett békeév­hez viszonyítom. Ma a nem­zeti jövedelem több mint hatszorosa az 1938- évinek. Az ipari termelés több mint tizennégyszerese, a mező­gazdasági termelés kétszere­se az akkorinak. 1938-ban a lakások 27 százalékában, ma 98 százalékában ég a villany. Száz szobára jutó lakosok száma 1938-ban 253 volt, ma 138 ember lakik száz szobában. 1938-ban ösz­szesen 19 ezer személygép­kocsi közlekedett, ma — csak magánhasználatban — 1 millió 344 ezer. a családok egyharmada rendelkezik sze­mélygépkocsival. 1938-ban 200 ezer magyar utazott kül­földre, az elmúlt évben 5 millió 400 ezer. 1938-ban a lakosság kis része volt jo­gosult nyugdíjra, ma meg­felelő feltételek mellett min­den dolgozó ember; az or­szág lakosságának 21 száza­léka kap nyugdíjat. Ma tíz­ezer lakosra háromszor any­nyi orvos jut, mint 1938­ban. Joggal mondhatjuk: pár­tunk, munkásosztályunk, né­pünk harca, munkája nem volt hiábavaló. Ilyen hatal­mas fejlődésre csak a sza­baddá vált és szocialista út­ra lépett nép volt képes, amely erőfeszítéseiben él­vezte a világ haladó erőinek támogatását. Meggyőződéssel állithat­juk: szocialista céljainkat szem előtt tartva, erőinket összefogva és gyarapítva, bi­zakodva nézhetünk a jövő­be. Céljainkat elérjük, ter­vcinket megvalósítjuk, fel­építjük a fejlett szocialista társadalmat, gazdagítjuk, gyarapítjuk hazánkat, a szo­cialista Magyarországot. A Központi Bizottság ne­vében kérem, hogy a beszá­molót, a szervezeti szabály­zat módosítására tett javas­latot és a határozatterveze­tet a kongresszus vitassa meg és fogadja el. Kérem, hogy pártunk XIII. kong­resszusa mondja ki: foly­tassuk. erősítsük fő politikai irányvonalunkat. Éljen a Magyar Szocialis­ta Munkáspárt, s annak XIII. kongresszusa! Éljen a szocializmust építő magyar nép! Éljen a proletár inter-* nacionalizmus és a népek barátsága! Éljen a szocializ­mus és a béke! Gyenes András elvtárs, a KEB elnöke: Pártunk egységes és betölti vezető szerepét Ezt követően Gyenes And­rás, a Központi Ellenőrző Bizottság elnöke fűzött szó­beli kiegészítőt az előzetesen írásban kiadott jelentéshez. Kádár János nagy tapssal fogadott szavai után, Gye­nes András, a KEB elnöke fűlött szóbeli kiegészítést a Központi Ellenőrző Bizott­ság jelentéséhez. Elöljáróban leszögezte: a Központi Ellenőrző Bizott­ság egyetért a Központi Bi­zottság beszámolójával és azokkal a megállapítások­kal, amelyek Kádár János előadásában elhangzottak. A szervezeti szabályzat mó­dosítására vonatkozó ajánlá­sokkal egyetértenek, java­solják azok elfogadását. Az előterjesztett határozati ja­vaslattervezetet alkalmas­nak tartják arra, hogy a kongresszus vitája és dönté­se után az előttünk álló idő­szak tennivalóinak vezérfo­nala legyen. — A Központi Ellenőrző Bizottság — folytatta Gye­nes András — a beszámolá­si időszakban együtt mun­kálkodott a párt vezető tes­tületeivel. Azonosult azzal a politikai irányvonallal, ame­lyet a Központi Bizottság a XII. pártkongresszus hatá­rozatának megfelelően kép­viselt. — A Központi Ellenőrző Bizottságnak az a vélemé­nye, hogy ez a politikai vo­nal jó, bevált, a tapasztala­tok és az élet igazolta. Eb­ben a politikában ötvöződik az állandóság és a változás, az elvi alapok hű megőrzé­se és az új jelenségek mar­xista—leninista felfogása. Ez a politika különbséget tu­dott tenni a társadalmi ha­ladást ténylegesen elősegítő elgondolások, • megoldások között, valamint azok kö­zött, amelyek csak látszólag mutatkoztak ilyennek. — A párt eredményesen lépett fel minden olyan szándék ellen, amely bár­mely oldalról jelentkezve, a dogmák szük kalodájába próbálná zárni a gondolko­dást és a cselekvést. Ra­gaszkodott a marxizmus— leninizmus alapjaihoz, be­vált elveinkhez és gyakorla­tunkhoz, társadalmunk szo­cialista jegyeinek gazdagí­tásához. Nem engedte, hogy ezekre az alapokra és el­vekre bárki is ráüsse a kor­szerűtlenség, a maradiság bélyegét, és a minden áron való változtatás ürügyén, mint elavultakat, elvesse azokat. Ugyanakkor kritikus szemmel, de a szükséges ér­zékenységgel ítélte meg az újat, felkarolta és támogat­ta mindazt, ami ügyünket előre viszi. — A párt a változó felté­telekhez alkalmazkodva, a szélsőségeket kerülve való­sította meg céljait és moz­gósította a szocializmus minden hívét ezek elérésé­re. A Központi Ellenőrző Bizottság javasolja a kong­resszusnak, hogy ezt a po­litikát ismerje el, támogas­sa, és a következő időszak­ra is erősítse meg. — Pártunk egységes és betölti vezető szerepét. Bi­zonyítják ezt azok az ered­mények, melyekről a Köz­ponti Bizottság a kongresz­szusnak beszámolt. Ennek lényege: számos gondunk és bajunk ellenére is megőriz­tük társadalmunk stabilitá­sát, és. szocialista vívmá­nyainkat újabb értékekkel gyarapítottuk. Mindez azért volt lehetséges, mert pár­tunkban alapvetően rend van, a párttagok túlnyomó része fegyelmezetten végzi feladatát. Az utóbbi időben a párt szervei, szervezetei és a párttagok is nagy próbának vannak kitéve. Olyan idő­szakban élünk, amikor ha­mar kiderül, ki mennyire képes a helytállásra, a cse­lekvésre, milyen erős a párt iránti hűsége. Pártszerveink, -szervezeteink és párttag­jaink összességében jól vizsgáznak. Mindaz. amit eredményként számításba vehetünk, jelentős mérték­ben a párttagok politikai, közéleti és munkahelyi helytállásának köszönhető. Az előadó a továbbiakban megállapította, hogy a párt­ban a beszámolási időszak­ban is érvényesült a de­mokratikus centralizmus le­nini elve, és hangsúlyozta: a párton belül demokratikus légkör egész társadalmunk, közéletünk demokratizmusá­nak is alkotója, formálója. — A Központi Ellenőrző Bizottságnak az a vélemé­nye — mondotta a továb­biakban —, csak ott szület­hetnek jó eredmények, ahol rend van, ahol mindenki tudja, mi a kötelessége —, majd arról szólt, hogy a rendnek és fegyelemnek szükséges velejárója az el­lenőrzés, a beszámoltatás. — Álláspontunk, hogy az ellenőrzés nélkülözhetetlen mind a pártban, mind a társadalomban, a munkában és a vezetésben egyaránt. Aki társadalmunk irányítá­sában valamilyen poszton szerepet vállal, annak vál­lalnia kell azt is, hogy mun­kájáról számot adjon, tevé­kenységének ellenőrzését ne csak elviselje, hanem igé­nyelje, és ő maga is ellen­őrizzen. Az ellenőrzés nem­csak az előrehaladás egyik eszköze, hanem társadal­munk demokratizmusának elengedhetetlenül fontos ele­me is. Az előadó ezután a társa­dalmunktól idegen jelensé­gekkel, ezek hatásával és visszaszorításával foglalko­zott. — A munka nélküli, vagy a munkával nem arányos jö­vedelemszerzést, az ügyes­kedést, a spekulációt, az ilyen módon való gazdago­dást a társadalom elítéli. El ítéli és joggal teszi, hi­szen szocialista elvünk szen­ved sérelmet, ha nem a színvonalas munka, a kima­gasló teljesítmény részesül megfelelő társadalmi és anyagi elismerésben. A munka szerinti elosztás el­ve még nem elég követke­zetesen érvényesül, s ez kedvezőtlenül befolyásolja a társadalom értékítéletét, és rossz hatással van a mun­kafegyelemre is. — A csúszópénz, a hála­pénz, a szívességi szolgálta­tás, a protekciózás nem csökkent, sőt, újabb formái is kialakultak. Sokan té­vesen azt hiszik, hogy ezek ellen nem tehetünk semmit, mert fejlődésünk szükség­szerű velejárói. Mi ezzel nem értünk egyet. Ügy vél­jük, hogy a szabályok pon­tosabb kimunkálásával, az ellenőrzés javításával, a ne­velő munka erősítésével, a törvény adta lehetőségek kö­vetkezetesebb alkalmazásá­val, a szigorúbb számonké­réssel ezek a jelenségek csökkenthetők és visszaszo­ríthatok. — A párt határozott ál­láspontja, hogy a nem kívá­natos jelenségek ellen a kel­lő időben fel kell lépni, a visszaéléseket le kell leplez­ni, elkövetőiket felelősségre kell vonni. Ennek ellenére gyakran azt tapasztaljuk, w ^ hogy a vétkeseket mentege­ti tik, a hibáikat kisebbítik, a Ü számonkérést elodázzák. Ez súlyos hiba, sőt ennél több: bűn. Olyan cselekmény, amely bomlasztja társadal­munk erejét, gyengíti jog­rendjét, veszélyezteti a pár­tunk iránt több évtizede megnyilvánuló bizalmat, azt a bizalmat, amely politi­kánk szilárd bázisa. A felelősségre vonásnak esetenként akadálya az ösz­szefonódás, az elvtelen ér­dekkapcsolatok érvényre ju­tása. A továbbiakban hangsú­lyozta: a párttagok köteles­ségei közé tartozik, hogy az állampolgári fegyelem meg­tartásában példát mutassa­nak, törvényeinket tisztel­jék, a munkában pedig be­csületesen helytálljanak. A párt tagjainak túlnyomó többsége megfelel ennek a követelménynek. A párt tagjainak a mun­kában is példát kell mutat­niuk, ezt környezetük is elvárja tőlük. Ennek a vá­rakozásnak a párt tagjainak többsége megfelel. Bizonyít­ják ezt eredményeink, ame­lyekben a párttagok szorgal­ma, tisztességes munkája meghatározó jelentőségű. Gyenes András ezután ar­ról beszélt, hogy a felelőt­lenség, a fegyelmezetlenség azért sem tűrhető el, mert sérti a pártnak a humaniz­musról vallott elvét. A m} humanizmusunk a becsüle­tes, kötelességtudó, törvény­tisztelő emberek védelmét szolgálja. Nem fogadható el humánusnak az a magatar­tás, amely a társadalom ér­dekeit veszélyeztető rend­bontókat védi. — A Központi Ellenőrző Bizottság nagyra értékeli — folytatta — a párt vezetésé­vel, népünk munkájával el­ért eredményeket. Szorgal­maz és támogat minden olyan erőfeszítést, amely ezek védelmét, további gya­rapítását szolgálja. Meggyő­ződése, hogy pártunk képes a szocialista társadalom to­vábbfejlődését nehezítő gyengeségek, hibák vissza­szorítására, leküzdésére, a kedvezőtlen jelenségek elle­ni határozottabb és követ­kezetesebb fellépésre. Ez le­hetséges és szükséges is. — Pártunk mindig nyíl­tan beszél, nem hallgat el semmit. Ez pártunk nagy ereje. Ezért senkitől sem. fogadjuk el, hogy a ma­gunk feltárta gondokat, gyengeségeket egyesek saját rövidlátó, pesszimista látás­módjuk igazolására használ­ják fel. Pártunk a jelenlegi, a több tekintetben nehéz, bonyolult körülményekkel tisztában van, számol ezek­kel. De a párt, a mainál sokkal nehezebb helyzetben is képes volt megtalálni a kibontakozás útját, a helyes megoldásokat, amelyek se­gítségével biztonságosan to­vább haladhattunk. — Szocialista vívmá­nyainknak a társadalom, a nép életében mély gyökerei vannak — mondotta befe­jezésül. — Ezek védelmét, fejlesztését népünk akarja és támogatja. Erőnk pár­tunk eszméjében, politikai, cselekvési és szervezeti egy­ségében, a kommunisták fe­gyelmezettségében, tettre­készségében, a néppel való összeforrottságban rejlik. Kérem a tisztelt kongresz­szust, hogy a Központi El­lenőrző Bizottság jelentését vitassa meg és fogadja el.

Next

/
Oldalképek
Tartalom