Délmagyarország, 1985. március (75. évfolyam, 50-75. szám)

1985-03-26 / 70. szám

v um, í . í \ I , % v Hétfő, 1985. március 25. 50 Az MSZMP KB beszámolója (Folytatás a 3. oldalról.) lelősségre épül. és szövetségi politikánk keretei között fejlődik, A hazánkban működő demokratikus nemzetiségi szövetségek rondeltetesüknek megfelelően tevékenykednek. A nemzeti­segek a Magyar Népköztársaságot hazá­juknak tekintik. A nemzetiségeknek fontos szerepük van a magyarok és a szomszéd népek közötti barátság fejlesztésében. Természetesnek tartjuk és elősegítjük a velük azonos anyanyelvű nemzetekkel épülő kapcsola­taikat. Hasonlóképpen természetes igény­nek tartjuk, hogy a szomszédos országok magyar nemzetiségű állampolgárai is ápolhassák anyanyelvüket, fejleszthessék nemzeti kultúrájukat. Meggyőzödesünk szerint a szocialista fejlődés lehetővé te­szi, hogy a nei>ek a burzsoá nacionaliz­mus maradványait leküzdve a kölcsönös tisztelet, a barátság és az együttműködés útján járjanak. A társadalom életének és fejlodesenek fontos tényezője a család. Szerepe meg határozó a gyermekekről váló gondosko­dásban, a fiatalok nevelésében, a közös­ségi magatartás formálásában, a különbö­ző nemzedékek összetartásában. Államunk es társadalmunk jobban segítse, védje a család intézményét, annál is inkább, mert az. utóbbi időben növekedett a felbomló családok és a veszélyeztetett gyermekek száma. A népesedes alukulasu nagy fontosságú tarsadalmi ügy. A kormány hosszú távra szóló népesedéspolitikai programot dolgo­zott ki, melynek célja, hogy a lakosság egészségi állapota javuljon, a népesség csökkenése megálljon, majd a lélekszám növekedjen. Népesedéspolitikánk továbbra is az. egyének, a családok elhatározására épít, és a demográfiai folyamatok feltéte­leinek javítására törekszik. A XII. kongresszus óta eltelt időszak­ban javult a nök társadalmi, gazdasági és szociális helyzete, kedvező irányban vál­toztak elet- és munkakörülményeik. Arra törekszünk, hogy társadalmi és gazdasági eszközökkel egyaránt segítsük a gyermek­nevelés, a munkahelyi feladatok, és a köz­eletiség együttes vállalását. Egész társadalmunk erdeke, hogy hasz­nosítsuk az. idősebb — már nyugdíjban levő — nemzedékek tapasztalatait. Köte­lességünk, hogy segítsük részvételüket a közéletben, figyelemmel kisérjük helyze­tükül, s könnyitsünk az idős korral járó terheken. A beszámolási időszakban szocialista ál­lamunk rendeltetésének megfelelően mű­ködött. Az országgyűlés és az Elnöki Ta­rt acs betöltötte alkotmányos szerepét. A Minisztertanács megfelelően ellátta fel­adatát. A szocialista állam a jövőben is fontos és nélkülözhetetlen szerepet tölt be alkot­mányos rendünk, szocialista vívmányaink külső és belső védelmében, a gazdaság és a kultúra irányításában, szervezésében. Az. új választójogi törvény kedvezőbb feltételeket teremt a népképviseleti testü­letek tartalmasabb munkájához. A töb­bes jelölés törvénybe iktatásával az. idén esedékes országos képviselő- és tanácstag­választások során tovább szélesedik a szo­cialista demokrácia, bővül a közéletben résztvevők köre. A választások a Hazafias Népfront programja alapján váljanak fon­tos közéleti eseménnyé, segítsék elő, hogy a lakosság megvitassa az ország ügyeit, az. Az 1970-es évek közepétől jelentősen megváltoztak a gazdasági fejlődés külső és belső feltételei. A világgazdaságban végbement változások tartós jelleget ké­sedelmesen ismertük fel. Ezekben az. években a gazdaságpolitika elsősorban ar­ra irányult, hogy elhárítsuk e változások negatív hatását a gazdaság fejlődésére és az életszínvonalra. Az ország kiadásai éveken át számottevően meghaladták a bevételeket, s ez végső soron a népgaz­daság külső egyensúlyának romlását, je­lentős adósságállomány kialakulását idéz­te elő. A XII. kongresszus megerősítette a Központi Bizottság döntését, azt az 1979 óta folytatott gazdaságpolitikai gyakorla­tot, amely a népgazdaság külső egyensú­lyi helyzetének javítását és az elért élet­színvonal megőrzését állította a gazdasági munka középpontjába. E céloknak rendel­te alá a gazdasági növekedést és a nem­zeti jövedelem belföldi felhasználását. Céljaink eléréséhez a kormányzati szer­vek aktívabb gazdaságirányító és szerve­ző tevékenységére, a gazdálkodó szerveze­tek eredményesebb munkájára és a dol­gozó nép jelentós erőfeszítésére, eseten­ként áldozatvállalására volt szükség. Alapvető vívmányaink sérelme nélkül sikerült megőrizni az ország nemzetközi fizetőképességét. Ez rendkívül nagy erő­feszítéseket igényelt. Szükségessé vált, hogy csökkentsük az adósságállományt is, egyes települések fejlesztésének, az élet­körülmények további javításának lehető­ségeit.. s ezek különböző megoldási mód­jait. Az országgyűlés fokozottabban vegyen reszt az állami feladatok meghatározásá­ban. erősödjön törvényalkotó tevékeny­sége. Tovább kell fejleszteni a kormányzati munkát. A hatáskörök pontosabb elhatá­rolásával. az allami és a társadalmi szer­vek tevékenységének jobb összehangolá­sává!, a közigazgatás es az ügyintézés egyszerűsítésével is növelni kell az irá­nyítás hatásfokát. Jogos igény, hogy ja­vuljon az államszervezet működése, es csökkenjen a bürokrácia. Arra kell töre­kednünk, hogy a központi állami irányí­tás a leglényegesebb társadalmi és gazda­sági feladatokkal, a fejlődés fő kérdései­vel foglalkozzon. Az állam) szervek igényeljék a tarsa­dalmi és tömegszervezetek közreműködé­sét. támaszkodjanak tapasztalataikra, tá­mogassák a lakosság öntevékenységét, kez­deményezéseit, következetesen érvényesít­sék a közerdeket. Toyább kell növelni a tqnácsok önálló­ságát, felelőssegét és a gazdálkodásban való érdekeltségét. Javítani kell munká­juk szervezeti, személyi és anyagi felte­teleit. Erősödjön a lakosság részvétele a közügyek intézésében. A szocialista demokrácia fejlesztése pártunk történelmi programja. A szocia­lista demokrácia intézményeinek hatékony működése erősíti a dolgozó nép hatalmát, segíti céljaink gyorsabb elérését. A helyi szervek, a vállalatok es az intézmények önállóságának növekedése kedvező felté­teleket. és lehetőségeket teremt ahhoz, hogy a lakosság közvetlenül vagy uz őt képviselő társadalmi szervek, testületek •utján részt vegyen a közügyek intézésé­ben. u döntések előkészítésében és a vég­rehajtás ellenőrzésében. A szocialista törvényesség belpolitikánk alapvető és változatlan eleme. A belügyi szervek, az ügyészségek és a bíróságok betöltik alkotmányos rendeltetésüket. Te­vékenységükkel nagymértékben hozzájá­rulnak, hogy alapvetően szilárd a köz­rend és a közbiztonság. Állampolgáraink nagy többsége a tör­vények előírásainak megfelelően gyako­rolja jogait, fegyelmezetten teljesíti köte­lességét, erkölcsi normáink szerint él és dolgozik. Nem keves azonban azoknak a száma, akik valódi vagy vélt érdekeiket a közösség rovására érvényesítik, kötelessé­geiket elhanyagolják, vagy tudatosan meg­szegik. Szaporodnak a törvénybe ütköző, az erkölcsi normáinkat sértő jelenségek. A társadalmi élet minden területén erő­síteni kell az állami, az állampolgári fe­gyelmet. A párt-, állami és társadalmi szervek — a közvélemény támogatására is építve — határozottan és erélyesen lépje­nek tel a nagatív jelenségek visszaszorí­tásáért, a bűncselekmények megelőzésé­ért. a törvények megtartásáért és meg­tártatásáért. Különösen fohtos a közélet tisztaságának megóvása, a következetes harc a hatalommal való visszaélés, a sze­mélyi összefonódások, a protekció, a kor­rupció minden megnyilvánulása ellen. A Magyar Népköztársaság fegyveres erői és testületei, a néphadsereg, a határőrség, a rendőrség, a munkásőrség és. más fegy­veres testületek egymással szorosan együttműködve, népünk támogatásával eredményesen járulnak hozzá a béke megőrzéséhez, illetve belső rendünk biz­tosításához. A Magyar Néphadsereg szorosan együtt­működik a Varsói Szerződés tagállamai­nak fegyveres erőivel. Harckészültsége ma­gas fokú, a tervezett ütemben valósul meg haditechnikai és szervezeti korszerűsítése. Fegyveres erőink és testületeink készen állnak a szocialista társadalom szolgála­tára, a haza védelmére. holott eredetileg csak a VI. ötéves terv utolsó évében számoltunk ezzel. Az elmúlt négy évben az export volu­mene 28 százalékkal, az importé 4 szá­zalékkal bővült. A külkereskedelmi áru-. forgalomban 1982 óta fokozatosan növekvő aktívumra tettünk szert. Mindez lehetővé tette. hogy a konvertibilis valutákban fennálló adósságállományunkat mintegy 15 százalékkal csökkentsük. Fenntartottuk, illetve néhány fontos területen javítottuk a népgazdaság belső egyensúlyát. Javult a költségvetés, a mun­kaerő és a beruházási piac egyensúlya, megőriztük az áruellátás és a fizetőképes kereslet összhangját. Az ipari termelés négy év alatt 10 százalékkal nőtt, de elmaradt az előirány­zattól. Jelentős eredmény, hogy a nehe­zebb értékesítési feltételek ellenére az ipari export nagyobb mértékben növeke­dett. mint a termelés. Eredmenyeseit tel­jesitik a termelési ráfordítások mérséklé­sét szolgáló kormányprogramokat. Az új, gazdaságosan értékesíthető termékek ará­nya, a termékek versenyképessége nem növekedett a kellő mértékben. Az építőipari' vállalatok nagyobb gon­dot fordítottuk a karbantartásra és a fel­újításra. Lassú az előrehaladás a mun­ka minőségének, 'szervezettségének javí­tásában. A mezőgazdaság és az élelmiszeri nar teljesiti a XII. kongresszuson meghatáro­zott feladatokat. A mezőgazdasági terme­lés a VI. ötéves terv első négy esztende­jében az előző öt ev átlagához képest 12 —13 százalékkal nőtt. Minden eddiginél nagyobb eredményeket értünk el a gabo­na, valamint az ipari növények termele­sében és feldolgozásában, s ez a belföldi szükségletek kielégítésén túl jelentős ex­portot tett lehetőve. Nem ilyen kedvező a kép a zöldség- és gyümölcstermesztésben. Az állattenyésztés a tervezettet megha­ladva fejlődött. A mezőgazdaságban a faj­lagos anyag- és energiafelhasználás csök­kent. a termelési ráfordítások azonban — néhány ágazat kivételével — még mindig nagyok. Az intenzív gazdálkodás kibontakozta­tásában számottevőek az elért eredmé­nyek, de az egész népgazdaságra kiterje­dő változást még nem sikerült elérnünk. Népgazdaságunk jövedelemtermelő ké­pessége a lehetségesnél és a szükségesnél egyaránt kisebb. Az egyensúly javításá­nak követelményét csak a belföldi fel­használás 3 százalékos csökkentésével le­hetett teljesíteni. Az elmúlt évek eredményeit es gondjait elemezve, a Központi Bizottság megalapo­zottan jelentheti a kongresszusnak és dolgozó népünknek: a rendkívül nehéz viszonyok között is sikerült megőrizni népgazdaságunk stabilitását és alapvető szociális vívmányainkat. Épitömunkánk külső körülményeiben a következő években sem várható lenyeges javulás. A külső egyensúlyi helyzet javí­tása továbbra is alapvető feladat. Gazda­sági nehézségeink leküzdése azt is meg­követeli. hogy bővítsük a műszaki fejlő­déshez és az életszínvonal emeléséhez szükséges alapokat. Mindezt csak a nép­gazdaság jövedelemtermelő képességének növelésével érhetjük el. A hangsúlyt te­hát a gazdálkodás színvonalának javítá­sára, a dolgozók alkotóenergiájának és vállalkozókészségének kibontakoztatására, ezáltal a népgazdaság dinamikusabb fej­lődéséhez szükséges feltételek megterem­tésére helyezzük. Ez aktív, ösztönző ter­meléspolitikát és gazdaságirányítási gya­korlatot igényel. A gazdasági növekedést az intenzív fej­lődés minőségi jegyeit erősítve úgy kell élénkíteni, hogy tovább javítsuk a nép­gazdaság egyensúlyát, gyorsítsuk a szük­séges strukturális változásokat. A nemzeti jövedelem növekedését csak akkor tudjuk gyorsítani, ha a rendelkezésre álló eszkö­zökkel, természeti feltételekkel, szellemi erőforrásokkal jobban, eredményesebben gazdálkodunk. Az exportképesség fokozá­sa. az importigény mérséklése, a fajlagos ráfordítások csökkentése, az emberi al­kotóerő hasznosítása döntően tőlünk fücg. Tartalékaink e területeken még mindig számottevők. Az intenzív fejlődés érvényesítése a gazdálkodás minden területén kötelező. A gazdálkodás feltételeinek javításával, a gazdálkodó Szervezetek felelősségének és vállalkozókészségének kibontakoztatásával kell elősegíteni a versenyképes, korszerű termékek termelésének dinamikus emel­kedését. Ezt szolgálja többek között a gazdaságirányítási rendszer továbbfejlesz­tése is, amely a jó' minőségű és hatékony munkára ösztönöz. A következő időszak gazdaságpolitikai feladatai részletesebb meghatározásá­nak az a célja, hogy töretlenül folytatód­jon a szocialista társadalom építése, erő­södjön anyagi-műszaki bázisa. Ezt szem előtt tartva dolgozták ki és fogadták el az iparpolitika és a külgazdasági stratégia hosszabb távra szóló koncepcióját. A Központi Bizottság úgy ítéli meg, hogy a VII. ötéves népgazdasági tervnek a hatékony és fokozatosan élénkülő gaz­dasági fejlődés programjának kell lennie. A gazdasági egyensúlyi viszonyok fenn­tartása és megszilárdítása mellett, ala­pozza meg a nemzeti jövedelem növeke­dését. a műszaki haladást, a lakosság életszínvonalának érzékelhető emelkedé­sét, életkörülményeinek javulását. Mai ismereteink szerint a VII, ötéves népgazdasági terv időszakában a nemze­ti jövedelem 14—17 százalékos növekedé­sét lehet előirányozni. Az ipari termelés 13—16 százalékos és a mezőgazdasági ter­melés 12—14 százalékos bővítése, lehetővé tenné a belföldi felhasználás 13—16 szá­zalékos növelését, és a külső gazdasági egyensúly további javítását. Az iparnak a jelenleginél nagyobb mertékben kell hozzájárulnia a nemzeti jövedelem gyarapításához, az exportfel­adatok teljesítéséhez, a lakosság életszín­vonalának, áruellátásának javításához. Az extenzív források kimerülése miatt az iparban valamennyi termelési tényező­vel hatékonyabban kell gazdálkodni. Töb­bett kell tenni az alkotó- és vállalkozási készség kibontakoztatása, a munkakultú­ra javítása, valamint a szervezeti rend­szer korszerűsítése érdekeben. Meg kell gyorsítani a termelési szerkezetet korsze­rűsítő, a versenyképességet és a termelé­kenységet jelentősen fokozó, a természeti kincsek hasznosítását, az energia- és anyagtakarékosságot szolgáló programok kidolgozását és végrehajtását. Az iparnak hozzá kell járulnia az élci­miszer-tcrmelés fejlesztéséhez, ezt első­sorban korszerű gépek és berendezések, agrokémiai termékek, csomagolóeszközök gyártásának fokozásával, a biotechnológia fejlesztésével segítse elő. Bővíteni kell a magasabb színvonalú szellemi és fizikai munkát megtestesítő és nemzetközileg is elismert szakágazatokat, mint például a gyógyszeripart, hiradás­és vákuumtechnikai ipart, közlekedési­gep-gyártást. Az intenzív fejlődés kibon­takoztatása ugyanakkor mindinkább függ az elektronika, különösen a mikroelektro­nika fejlesztésétől, eszközeinek széles kö­rű használatba vételétől. A mezőgazdaság és az élelmiszeripar összehangolt fejlesztése a jövőben is ki­emelt feladat. Hazánk természeti adott­ságai es a szocialista nagyüzemekben rejlő erőforrások lehetővé teszik, hogy az élelmiszer-gazdaság egyidejűleg biztosítsa az alapvető fontosságú, magas színvonalú hazai élelmiszer-ellátást és a nemzetközi piaci igényekhez igazodó exportnöveke­dést. Jobban ki kell használni és folya­matosan meg kell újítani az élelmiszer­gazdaság anyagi-műszaki, biológiai alap­jait. alkalmazni a tudományos eredmé­nyeket. Törekedni kell a termékek feldol­gozottsági fokának emelésére, a minőség javítására, a termelési ráfordítások csök­kentésére. A mezőgazdaság feladatainak megvaló­sítása alapvetően a szocialista nagyüze­mek gazdálkodásától lügg. A mezőgazda­sági termelésnek a jövőben is fontos ré­sze lesz a háztáji gazdaságoknak a nagy­üzemek által integrált tevékenysége és a kisegítő gazdaságok termelése. Folytatjuk bevált szövetkezetpolitikánkat, amely a szocialista fejlődés évtizedei alatt különö­sen a falvak életében, felemelkedésében töltött be nagy szerepet. Társadalmi-gazdasági előrehaladásunknak alapfeltétele az emberi alkotóképességnek és szorgalomnak a hasznosítása, a jobb munkaerő-gazdálkodás anyagi, erkölcsi, szervezeti feltételeinek megteremtése. A szocialista társadalmi rend nagy vívmá­nya a teljes foglalkoztatás. A további fejlődésnek a teljes foglalkoztatással egyenértékű követelménye a hatékony foglalkoztatás. Ez helyenként azzal jár­hat, hogy a gazdaságtalan tevékenységet folytató vállalatoknál megszűnnek mun­kahelyek, míg a jól gazdálkodóknál bő­vülnek a foglalkoztatás és a munka anya­gi elismerésének lehetőségei. Az intenzív gazdasági fejlődésnek lé­nyegi feltétele a tudományos-technikai előrehaladás ütemének gyorsítása. Ezt kel! elősegíteni megfelelő ösztönzők kiala­kításával, a termelő- és a kutató-fejlesztő szervezetek együttműködésének javításá­val, az erőknek és az eszközöknek a leg­fontosabb feladatokra való koncentrálásá­val. Nagyobb erőfeszítéseket lvg(l tenni, hogv csökkentsük technológiai elmaradá­sunkat, meghonosítsuk á nemzetközi él­vonalat képviselő technológiákat. Fokozott figyelmet kell fordítani a meglevő terme­lőkapacitások korszerűsítésére, a terme­löberendezések pótlólagos automatizálásá­ra, elektronizálására. Az elmúlt években a fejlesztésre fordítható eszközök is csök­kentek, de a fő gondot az okozza, hogy az egész beruházási folyamat hatékonysá­ga nem kielégítő. Igen fontos, hogy a jö­vőben adottságainknak és a piaci köve­telményeknek jobban megfelelő struktúrá­ban, az intenzív követelmények követke­zetes érvényesítésével határozzuk meg fejlesztési feladatainkat, és valósítsuk meg beruházásainkat. Hazánk természeti-gazdasági adottságai és az előttünk álló feladatok megvalósí­tása szükségessé teszik külgazdasági kap­csolataink fejlesztését. Ennek érdekében javítani kell külkereskedelmi munkánkat, a termelésben pedig növelni a kereslet­nek megfelelő, jó áron értékesíthető ter­mékek arányát. Népgazdasági terveink megalapozásá­ban, külgazdasági stratégiánkban megha­tározó szerepe van KGST-tagságunknak. Aktívan részt veszünk az 1984. évi felső szintű KGST-értekezlet határozatainak valóra váltásában, amelyek megfelelő ala­pot teremtenek a tagállamok gazdasági fejlődésének hatékonyabb összehangolá­sára. Az energia- és nyersanyagszükség­letek kielégítése, a műszaki-tudományos együttműködés elmélyítése, a gazdaságpo­litikai konzultációk rendszeressé tétele, az együttműködés közgazdasági eszközeinek fejlesztése ösztönzőleg hat uz egyes szo­cialista országok gyorsabb ütemű, inten­zívebb gazdasági fejlődésére, erősíti a szo­cialista közösség világgazdasági pozícióit. Legfontosabb, meghatározó jelentőségű gazdasági partnerünk a Szovjetunió, vele bonyolítjuk le külkereskedelmi forgal­munknak csaknem harmadát. A jövőben arra törekszünk, hogy a gyártásszakositás. mindenekelőtt a termelési kooperáció fej­lesztésének lehetőségeit kihasználva to­vább bővítsük, még hatékonyabbá tegyük a Szovjetunióval és a tóbbi szocialista or­szággal folytatott együttműködést. A fejlett tőkésországokkal az egyen­jogúság és a kölcsönös előnyök alapján kívánjuk bővíteni kapcsolatainkat. A fej­lődő országokkal az áruforgalom növelése mellett a termelési együttműködés fej­lesztésére törekszünk. Az 1968-ban bevezetett gazdasagi re­form erősítette szocialista rendszerünket. Fejlődtek a szocialista tulajdonviszonyok. Á gazdasági építőmunka i i

Next

/
Oldalképek
Tartalom