Délmagyarország, 1985. március (75. évfolyam, 50-75. szám)

1985-03-20 / 66. szám

8 Szerda, 1985. máicius 20. Kórusok, ünneplőben Szécsi József: egy élet passziója Igazi kórusünnepre ké­szülnek hét végén az egye­tem Dugonics téri aulájá­ban. Hatvanéves az Egye­temi Énekkar, kereken fele ennyi idős a Ságvári gimná­zium kórusa, s vezetőjük, Szécsi József éppen negy­ven esztendeje vette kézbe a karmesteri pálcát — csi­nos kis jubileumcsokor. A kétnapos seregszemlére — mely szombaton este 6-kor, vasárnap délelőtt 11-kor kezdődik — eljön és fellép Szalma Ferenc, az Operaház érdemes művésze, a kórus örökös tagja, valamint Sap­szon Ferenc, szintén érde­mes művész, a Rádió kar­igazgatója, akiknek nem ke­vés közük volt az Egyetemi Énekkarhoz. De itt lesz a többi érdekelt, sőt várják az egykori dalosokat is. Vendé­gül látják a gödöllői Agrár­tudományi Egyetem Ujváry Géza vezette vegyes karát, mely szintén föllép a gazdag programban. Geyer Béla irányításával, tizenöt hallgató kezdeménye­zésére 1925. február 25-én alakult meg az Egyetemi Énekkar, melyet hosszú időn át — két ízben is — Kertész Lajos, majd dr. Mihálka György vezetett. Mielőtt 1968-ban Szécsi vette volna át. rövid periódusra Veszely Gabriella állt az élén. Amikor most Szécsi Jó­zseffel a jubiláló kórusai­nak évtizedeit elevenítettük föl, természetesen szóba ke­rült az ő személyes pályája. — Az idén félszázados Éneklő ifjúság mozgalom nyitányán már énekeltem 1935-ben, elemista diákként: Bárdos Lajos dirigálta a Glória-kánont a színházban. Tíz évvel később, énektanár hiányában, beugrással vezé­nyeltem először egyesített gimnáziumi kórust, s rá esz­tendővel már magam szer­veztem diák vegyes kart Szegedi Ifjúsági Kiskórus névvel. Hamar belejöttünk, újabb évre rá a rádió egye­nes adásában szólaltattuk meg dr. Szeghy Endre Ka­rácsonyi kantátáját Pesten. Később Vaszy Viktor elnö­költ a centenáris versenyen, ahol mi kerültünk a döntő­be — Szolnokon másodikak lettünk. Ez év, tehát 1949 őszén vette át tőlem egy diák az énekkar irányítását: a neve Sapszon Ferenc. — A szegedi pedagógiai főiskolán dr. Szeghy Endre volt a mestered, akinek ma is szívesen dirigálod müveit. A' Petőfi-versre komponált Szabadság, szerelem című művét neked is ajánlotta. — Valóban, a mostani koncerten is megszólaltat­juk. Annak idején előbb Bé­késcsabán. majd a szegedi Juhász Gyula általánosban tanítottam, az ipari tanulók Újdonságok, Tudnivalók a SZOT-beutalókról Mindazok, akiknek kezébe már idei üdülőjegy került, két újdonságot is tapasztal­hatnak. Az egyik változás, hogy a korábban külön csa­tolt „Értesités-lap" a be­utalójegy kilyuggatott ré­szévé, annak mintegy szel­vényévé vált. Ezt az érte­sítő szelvényt postai bélyeg­gel ellátott borítékban, az üdülő címére kell küldeni úgy, hogy az tíz nappal a beutalás megkezdése előtt megérkezzék. Az értesítő szelvényen a néven kívül szerepe!: mikortól-meddig érvényes a jegy, hány fővel, melyik napon és várhatóan hány órakor történik az üdü­lőbe érkezés. Emellett még az életkorra is szükséges választ adni. Különösen az utóbbit olvasva, felmerül­het, miért szükséges az élet­kor feltüntetése. Előre kell bocsátani, valamennyi adat pontos közlése nemcsak az üdülő, hanem a vendégek érdekét szolgálja. Bizonyí­tásként elég, ha csak arra utalunk, a szobák elosztása életkor figyelembevételével történik, és ha van rá mód, a hasonló korúakat együtt helyezik el. Az idősebbek, ha lehetséges, a földszinten, vagy az alsó emeleteken kapnak szobát. Az értesítésszelvények elő­re megküldése, és azokon a pontos érkezés jelzése lehe­tővé teszi az üdülővezetők számára, hogy a portai szol­gálat megerősítéséről időben gondoskodjanak. Így az el­helyezés előtti — korábban tapasztalt — várakozás ide­je jelentősen csökkenthető. Az is nagyon fontos, hogy a nászút vagy egyéb ok miatt néhány nappal később érke­zők ezt a tényt jelezzék. Az üdülőjegyen ugyanis a kö­vetkezők szerepelnek: „Amennyiben helyét 48 órán belül nem foglalja el, illet­ve a késést nem jelzi az üdülőnek, a beutalás érvény­telenné válik!" Gyakorta megesik, hogy egyes vendégeknek, két-há­rom nappal előbb kell az üdülőből távozni, mivel nincs már annyi szabadságuk, vagy valamilyen ok nem teszi le­hetővé a kéthetes 'tartózko­dást. Ha a következő cso­portba jelzett később érke­zőknek a korábban távozók szobáját tartják fenn, még az is előfordulhat, hogy a helyiség — mivel a korai távozás • és a későbbi érke­zés ideje összegződik — egy hétig is üresen maradna. Ilyenkor az előre jelzett ké­sőbbi érkezés lehetővé teszi, hogy az üdülővezetők arra a hétre önköltségesen értéke­sítsék a szobát. A napokban több nagyobb üdülő vezetőjétől érdeklőd­tünk, hogy januárban és február első felében' mi­lyen arányban kapták meg az értesítő szelvényeket. Elő­rebocsátották, bár még csak néhány üdülési csoport ta­pasztalatairól számolhatnak be, ezért messzemenő kö­vetkeztetéseket nem szabad levonni. Elmondták, hogy ta­valy az értesítőlapot a ven­dégek csak körülbelül két­harmada küldte el, most pe­dig a beutaltak mintegy 85 —90 százalékától megérke­zett. Reméljük, a további ta­pasztalatok még kedvezőb­bek lesznek, és nincs mesz­sze az idő, amikor kivétel nélkül valamennyi vendég előre jelzi érkezését. Ez nem­csak a SZOT kívánsága, ha­nem a beutaltak érdekét is szolgálja. Az önköltséges üdülést so­kan szeretnék igénybe venni — a jelzések szerint egyre többen. A korábbi években — mivel az „Értesítő-lap" megküldése csak kérés és nem kötelező jellegű volt — az önköltséges beutalást nem lehetett előre tervezni, mindig csak az érkezés utá­ni nap derült ki, hogy hány szoba maradt átmenetileg üresen. Januártól, az előre­jelzés miatt, már biztonsá­gosabban kiadhatók az üre­sen maradt szobák. kórusával eljutottunk a Mar­gitszigeti Színpadra. Sok népdalt énekeltünk, a folk­lór szeretetét nagyanyámtól és az alsóvárosi születésű Bálint Sándor professzortól kaptam örökül. 1955-től dol­gozom a Ságvári gimnázium, ban — innen készülök rövi­desen nyugdíjba. Először lánykart alakítottam, de volt énektanárom, Makláry Lajos bácsi rámförmedt: belőlem se lett volna énektanár, ha ő nem vesződik fiúkkal — hát azóta vegyes karral fog­lalkozom. Az Éneklő ifjúság 1947-es Dóm téri hangverse­nyén tizenketten vezényel­tünk, belőlük rajtam kívül már csak Kiss Mária és Kartal József él. Huszadik éve állok az Egyetemi Ének­kar élén, mélyet gyakran összevonunk a Ságvári ve­gyes karával — ezúttal is együtt tartjuk az emlék­hangversenyeket. 1973-ban Montreux-ben Jubileumi dí­jat nyertünk az egyetemiek­kel, majd öt koncertet ad­tunk az NSZK-ban. Évente hív felvételre a rádió, ahol kétszer kaptunk nívódíjat, s az öntevékeny kórusok 1976. os fesztiválján a legmaga­sabb kategóriát, u fesztivál­diplomát szereztük meg. Háromszor szerepeltünk a tévében is. — Jó három évtizede vég­zel ismeretterjesztő munkát, előadásokat tartasz, koncer­teken mondasz beharango­zókat. Megkaptad, igaz jó régen már, a Kiváló népmű­velő és a Szocialista Kul­túráért kitüntetéseket. — Gyermekeimet is a ze­ne szeretetére neveltem. Jó­zsef fiam az operaházi kó­rus tugja, István most jár a zeneakadémiára, baritonis­tának készül. Éva a szom­bathelyi tanárképző tanárse­gédje. De hát feleségemet is a szegedi ifjúsági kórusban találtam meg, s öt unokám­mal mindig dalokat hallga­tunk. A mostani jubileumi koncerten Bach Paraszt­kantátájában Éva és István gyermekeim éneklik a szóló­kat. Az ének-zene tanítás számomra remek érzés, mondhatnám passzió. így passzióztam végig az éle­lemet ... N. I. Küldött a kongresszusra Csillésből termelőmester Judik István élete egybe­forrott a hazai bányászattal. Mindkettőt „megkóstolta": volt csillés a szénbányában, s idestova két évtizede már, hogy az olajbányászattal je­gyezte el magát. — Micsoda különbség! Az egyik a leszállóágban volt, amikor odaszegődtem, a má­sik akkor indult fejlődésnek. Várpalotára jelentkeztem. El tudja képzelni, milyen ese­mény volt, hogy egy érettsé­gizett srác elmegy csillés­nek? — Meddig maradt! — Egy jó évig. Akkor már kezdtük érezni, hogy vissza­fejlesztik a szénbányákat, s bizonytalannak látszott a jövő. Akkoriban indult vi­szont a vidéki ipartelepítés. Gumigyár lesz Szegeden! Beálltam. — Mégis „olajos'' lett! — Mire beletanultam a munkába, kiderült, mégsem olyan nagyarányú fejlesztés várható a gumigyárban, mint amekkorát — vagyis, ami­lyen széles perspektíváid jö­vőt — ígértek. Az algyői olajat meg akkor találták meg. így aztán átkerültem az olajiparba. Itt is marad­tam. — Termelömesler. Mit ter­mel, mester? — A szénhidrogén-terme­léshez szükséges víz vissza­nyomásáért felelős részleg­nél dolgozom, mint a vízbe­sajtoló kutak termelőmeste­re. Szigorú technológiai elő­írások szabályozzák, melyik rétegbe mennyi víz kerüljön vissza. Oda kell figyelni. • - Mint küldött, mire „fi­gyel oda"? — Amikor a megválasztá­som után visszajöttem a munkahelyemre, körbekér­deztem a munkatársaimat, mit mondanának az én he­lyemben? Miről beszélnének, ha nekik kellene mikrofon­hoz lépni? Egyikük azt mondta, „tudod miről? Az életről. Rólunk! Arról be­szélj." Ezt a tanácsot fo­gadtam meg, s azt tolmá­csolom, ha kell, ami mind­nyájunkat foglalkoztat. — Mondjon példát! — Többek között sokan foglalkoznak a géemkákér­déssel. Nem tagadva, hogy szükséges, felvetődik, vajon nem kellene-e megoldani, hogy az ottani munkainten­zitást és bérezést átvinnénk a rendes, nyolcórás mun­kaidőre? Többen foglalkoz­tak az olajipar általános gondjaival is. Ahhoz, hogy a hazai energiatermelésben biztonságosan helytálljunk, az ágazatra is nagyobb fi­gyelmet kell fordítani. El­kelne egy kis segítség. — Miben? — Majd elmondom a kong­resszuson, ha szót kapok . . . Igriczi Zsigmond Lukács György emléke Lukács György születésé­nek századik évfordulója tiszteletére háromnapos tu­dományos konferencia kez­dődött kedden a Pécsi Aka­démiai Bizottság székházá­ban. A tanácskozáson meg­emlékeznek a filozófus és esztéta irodalomelméleti munkásságáról, amelyre a pécsi Janus Pannonius Tu­dományegyetemen az elmúlt évben kezdődött irodalom­oktatási kísérletet is alapoz­ták. A konferencián Lukács György munkásságával fog­lalkozó szakembereket hív­tak meg a Magyar Tudomá­nyos Akadémia Irodalomtu­dományi Intézetéből, a Lu­kács-archívumból és a hazai tudományegyetemek magyar és idegen nyelvi irodalmi tanszékeiről. A megnyitó plenáris ülésen a tudós iro­daimi műfajelméletéről és irodalomesztétikai felfogásá­ról tartottak előadásokat. Művészeti" tervek '85 A megyei tanács mellett működő Művészeti Tanács­adó Testület tegnapi, keddi ülésén a művészeti szövet­ségek megyei, illetve terüle­ti szervezeteinek idei mun­kaprogramjáról hallgattak tájékoztatókat a testület tagjai. A zenei élet eseményeit a Bach- és Handel-évfordu­lók határozzák meg. kon­certsorozatok lesznek Sze­geden és a megyében. A Wetner-évfordulóra önálló hangversennyel készül a zeneszerzőről elnevezett szegedi kamarazenekar — itthon és Budapesten, ahol a Weiner-tanitványok nem­zetközi találkozóját rende­zik meg. A mai magyar ze­ne hetén (április 15-től) ős­bemutató lesz Szegeden: Kalmár László-zeneművet hallhat a közönség. Vántus István szegedi zeneszerző 50. születésnapja alkalmából önálló estjét rendezik meg a Fészek klubban. A területi szervezet vala­lamennyi nagy tárlat meg­rendezésében segít — mondta Dömötör János a képzőművészek nevében. Támogatják a iművésztele­pek, alkotótáborok munká­ját. és szervezik a testvér­városok közötti kiállításcse­réket. A színháznak több évre szóló tervei vannak, a fia­talokkal való kapcsolat erő­sítésére. A tévéstúdióval együttműködésben ifjúsági előadásokon szeretnék ' be­mutatni klasszikus művek, világeposzok feldolgozásait. A klubban a társművésze­tek képviselőinek bemutat­kozásaira teremtenek al­kalmakat. Az építőművészek — a népfrontbizottsággal és a ^Városszépítő Egyesülettel közösen — a Dóm tér, az Oskola utca és a klinikai tömb tervezett képiét bo­csátják közszemlére és vi­tára a közeljövőben. Az or­szágos építészeti napok al­kalmából Szegeden rendez­nek ankétot — az iskola­építésről. A klubnapokon rendszeresen bemutatják más országok építészetét is. Az ülésen megvitatták az 1985-re meghirdetett művé­szeti pályázatot is. Kiállítási napló Egy motívum metamorfózisa Egy nem éppen hagyomá­nyom festői motívum meg­születésének, kiteljesedésé­nek és metamorfózisának lehetnek tanúi azok, akik az utóbbi években figyelem­mel kisérték Benes József művészi pályaalakulását. A Jugoszláviából 1978-ban Szegedre áttelepült művész már teljes alkotói vértezet­ben érkezett, magyarorszá­gi kiállításokon, a makói művésztelepen éppúgy is­mertek voltak grafikai kí­sérletei, mint ahogy a mo­dern művészet londoni, bé­csi, tokiói, krakkói szerel­mesei láthatták szerigrá­fiáit. Összekötözött figurái her­nyószerű lényei, gúzsba kö­tött alakjai, pántokba szo­rított képződményei az absztrahálás eredményeként teremtett képi jelekké vál­tak. Pedig — mint egy al­kalommal elmesélte — ez irányú érdeklődésének na­gyon is valós élményanya­ga van. Nevezetesen, hogy jó másfél évtizede szinte sokkos hatással érte a döb­benet: egy gyönyörű lány beteg testét fémpántok, hal­csontok. merevítő fűzök tartották Lázas izgalommal igyekezett szembesíteni ak­kori rajzain a szépséges emberi test megcsúfolásá­nak tragédiáját, és a már tudatosan fieyelt mestersé­ges „fűződéseket". Azt ugyanis, miként türemked­nek, tésztásodnak kelesztőd­nek a kövéredő emberi tes­tek hogyan igyekeznek egyesek ezeket a természe­tes formák mesterséges ke­retei közé visszaszorítani. A motívum ezáltal mind általánosabbá vált. eevre inkább egy kortünet rönt­genfelvételeivé. A mozgá­sukban korlátozott embere­ket először gúzsba köti sor­suk, önnön gyarlóságuk, azután egymásra vetik ki köteleiket, s egymáshoz pányvázva, az előrehaladás­tól megfosztva és a mene­külés reményét is elrabol­iva egy visszahúzó társa-1 dalmi jelenség figyelmezte­tő dokumentumaivá váltak — a bezárkózás, a testi és szellemi elhájasodás, az el­pókosodás, az elerobertele­nedés figyelmeztető jeleivé. A sor itt még nem ér vé­get. hiszen Benes nyitott szemmel járván a világban immár sajátos szemüvegen csodálkozik rá a fóliasátrak hernyószerűen elnyúló for­máira, a télire durva vá­szonba kötözött szobrok és fák látványára, a kazlak, zsákok asszociációkat keltő vizuális élményeire. A kaf­kai szorongás természeti töl­tést kap — a táj arculatát drasztikusan befolyásoló természetidegen anyagok és formák nyomán. Nem ábrá­zolja a tájban szerzett im­pulzusokat. hanem modelle­zi a látványt, torzít, áthe­lyezi a hangsúlyokat, újra­rendezi a teret, s ezáltal új viszonylatokat teremt, fo­kozza az expresszív hatást, erősíti groteszk felhangjait, növeli az abszurditást. Benes következetességére vall, hogy ez az absztrahált mondandó absztrahált tech­nikával jelenik meg, az újabb sokszorosító eljárások egyikével készülnek. A szerigráfia vagy más szóval szitanyomat a hagyományos sokszorosító eljárásokat öt­vözi a fotótechnikákkal s ez a grafikai nyelv egyfor­ma erővel alkalmazhatja a dekoratív színeket, a sok­szorozható formákat, a fi­nom tónusátmeneteket. a raszterrácsok lehetőségeit, a torzításokat. Bekötözött, szorongásaiban sem pesszi­mista világmorzsáiról szóló grafikai tudósításait az If­júsági Ház galériájában lát­hatják az érdeklődök. Tandi Lajos Á lengyel nyelv oktatása A lengyel nyelv oktatásának helyzetéről, a lengyel iro­dalomtudomány magyaror­szági kutatásairól kétnapos tudományos konferencia kez­dődött kedden Budapesten, a Lengyel Tájékoztató és Kul­turális Központban. Az in­tézmény és az Eötvös Lo­ránd Tudományegyetem lengyel filológiai tanszéke közös rendezésében harminc előadás hangzik el, bemu­tatva a lengyel nyelv okta­tásában, a nyelv- és iroda­lomtudományokban végzett polonisztikai kutatások je­lenlegi helyzetét.

Next

/
Oldalképek
Tartalom