Délmagyarország, 1985. március (75. évfolyam, 50-75. szám)

1985-03-16 / 63. szám

121 Szombat, 1985. március 2. "5J Névadó Kisteleken Iskolai névadót rendeztek tegnap, pénteken délután Kisteleken. A 25 éves fennállását ün­neplő általános iskola a for­radalmár költő, Petőfi Sán­dor nevét vette föl. Az al­kalomra kiállítást rendeztek a pedagógusok és a diákok. A költő életútját bemutató tárlatot dr. Keczer Tamás, a megyei tanács vb művelő­désügyi osztályának veze­tője nyitotta meg, majd a tornateremben adtak emlék­műsort az iskola tanulói. Itt mondott avatóbeszédet Sza­bó G. László, a Csongrád megyei tanács elnökhelyet­tese. Szólt többek között a névadó költői és forradalmi tevékenységének jelentősé­géről, ma is érvényes hit­vallásáról. Emlékeztetett ar­ra is, hogy Petőfi azon ke­vesek közé tartozik, akiben a gondolatok és a tettek tö­kéletesen találkoztak. Beszéde után oklevelet nyújtott át Balogh László igazgatónak, amely a tan­testületnek szól. A díszes ok­mányon ez áll: ,,A kisteleki Petőfi Sándor Általános Is­kola nevelőtestületét ered­ményes munkájáért dicsé­retben részesítem. Köpeczi Béla művelődési miniszter." Az avatóiinnepség résztvevőit Szabó G. László köszöntötlc Részlet a kiállításból Az üllés-forráskúti kísérlet A közigazgatás átszerve-i zése jó néhány községünk irányításában alapvető vál­tozást eredményezett. Ezek között különös helyet foglal el az évek óta párosan em­legetett két község, Ullés és Forráskút, melynek közös termelőszövetkezete, közös lanácsa mellett a politikai élet szervezését ellátó tes­tülete. a nagyközségi párt­bizottság is közös. A terü­leti felügyelet átrendezése serán az üllés—forráskúti pártbizottság is közvetlen megyei irányítás alá került. Miután a korábbiakban ilyen nem volt, a mostani helyzet kísérletinek is te­kinthető. Erről beszélgettünk Ocskó Lajossal, az MSZMP Üllés—Forráskút nagyköz­ségi bizottsága titkárával. — Hová való az üllés— forráskúti párttitkár? — Miután csak egy köz­ségből származhat az em­ber egyszerre: üllési. Tős­gyökeres üllési vagyok. — Kettős kötődéssel. — Mint lassacskán min­denki, aki a közügyeket in­tézi. Részrehajlásról szó sem lehet. — Közvetlen megyei irá­nyítás. Mit jelent a min­dennapos gyakorlatban? — Felsorolni hosszú len­ne. de a legfontosabb: a pártmunkában egy sereg pozitív változást hozott. So­kat jelent nálunk az infor­mációk áramlása. Az, hogy a megyei pártbizottságon az első ti''kári értekezleteken veszünk ».'észt, azzal az előnnyel is jár, hogy „első kézből" kapjuk a naprakész tudnivalókat. — Korábban azt is mond­ta, minden újban van vala­mi rossz is. Panaszkodjon. — Siránkozásról szó sincs, csupán azzal is számolnunk kell, hogy elveszett valami bensőségesebb, meghittebb kapcsolat, ami a járási szer­vekkel kialakult. Közelebb voltunk egymáshoz, s a he­lyi kisebb problémákat is jobban ismerték, s megér­tették. — A nagyobb önállóság­nak — úgy látszik — ez az ára. — No, azért ezt meg tudjuk fizetni! Elmondha­tom. hogy a közgondolko­dásban ezek a kérdések megfelelően tükröződnek. A társadalmi-gazdasági vál­tozásokat megfelelő bizalom­mal fogadták az emberek, s nőtt a politikai érdeklődé­sük is. És itt nemcsak a párttagokra gondolok. — Hány párttag tartozik a bizottsághoz? — A két községben mint­egy 180 párttagunk van, s ebben benne van a követ­kezetes pártépítési munka is: az elmúlt ciklusban 45 új tag lépett a sorainkba. A tagok többségére jellemző az igényesség, a kritikai és önkritikái készség, viszont az is az igazsághoz tartozik, hogy vannak, akiknek ideo­lógiai felkészültsége, kép­zettsége elmarad a követel­ményektől. Egyelőre, persze, mert a politikai nevelőmun­kára a jövőben még na­gyobb gondot fordítunk. — Az „önállósodás" a ta­nácsot is érintette. Hogyan látja a testület munkáját? — A pártértekezleten a testület értékelését elmond­tam, ezt csak megismételni tudom — elvégre most is ez a helytálló. — A tanács a helyi önkormányzati hatás­körébe tartozó ügyekben ön­állóan döntött, s igyekezett a leghatékonyabb módsze­reket megtalálni és alkal­mazni. Ez azzal is együtt­járt, hogy növekedett az ügyintézők felelőssége. — Ha az ember szétnéz a két községben, a gyarapo­dást látja. Mit mond „hi­vatalos emberként", ami­kor megkérdezik: hogy van? — Köszönöm, jól, azaz, köszönjük, fejlődtünk. Első­sorban a mezőgazdaságból, hiszen a lakosságnak több mint a fele a földből él. Je­lentős a háztáji és kisegítő gazdaságokból származó be­vételük. Az egyre-másra épülő családi otthonok mel­lett — vagyis ezek után — sokat költenek a tartós fo­gyasztási cikkek vásárlásá­ra. de nem kevésbé elha­nyagolható, hogy a jövedel­mek egy részét a háztáji gazdaságok gépesítésére is fordítják. — És a közcélokra? — Az összefogás nem ide­gen az üllés—forráskútiak­tól. Gázhálózatfejlesztés, csatornázás, autóbuszforduló és útépítés. Egy csokorra való azokból a fejlesztések­ből. amelyeket a lakosság hozzájárulásával valósítot­tunk meg. Ez persze nem pótolhat mindent. A cél to­vábbra is a párt életszínvo­nal-politikájának meg­felelően javítani a közsé­gekben élő emberek élet­körülményeit. A kommuná­lis ellátás felesztése nem áll­hat meg, s még jobban ösz­sze kell hangolnunk a taná­csi. vállalati és lakossági se­gítséget, vagy hogy hivatalo­san mondjam: a pénzeszkö­zöket. Egyszóval, ott kell fejleszteni, ahol a legna­gyobb szükség van rá. — Nem könnyű eldönte­ni... — Különösen akkor nem, ha szorít a cipő. Mert ugyan „köszönjük, jól megva­gyunk", de azért az a láb­beli, amiben tovább is kell járnunk (és még tovább lép­nünk!) az egyelőre nem lö­työg rajtunk. És ez az alap­helyzet még jobban felerő­síti a döntést hozók felelős­ségét. Azt pedig senki sem fogia átvállalni. Mindenki kapjon belőle annyit, amennyi jár neki. De hiszen épD er­ről beszéltünk, ugye? Az önállóságról... És még sok egyébről, amit tarsolyában magával visz • a két községből. Ocskó Lajost ufvanis a megyei pártérte­kezlet kongresszusi küldötté választotta. I. Zs. Ázsia-díjai kap a KSZV Levél — iskolaügyekben T isztelt dr. Fehér Károly! Örömmel vettük hozzászólását a lapunkban kezdeményezett vitához, ám mivel azt már lezártuk, mivel az ön mondani­valója jórészt iskolaügyekkel kapcsolatos, engedie meg, hogy levele olvastán támadt gondolataimat eme nyílt levélben fogal­mazzam. Mint. sokan mások, ön is helyteleníti az általános iskolások túlterhelését. Azt íria. többek között: „Én becsülettel kijártam minden iskolát a maga idejében. amit minden reggel 8-kor kezdtem és érettségi­ig sem indultam onnan 12—13 óránál ké­sőbben haza. Otthon az anyám meleg ebéddel és jó szóval várt..." Boldog idők! — sóhajtok, mert naponta hajszálra ugyan­azok a tapasztalataim, mint önnek: „Most 10 éves kisfiam 15—16 órakor indul haza. fokozatosan romlik kedvenc tantárgyai­ból ... mert azokra mindig 12 óra után kerül sor és bevallása szerint ö 12 óra után már nagyon fáradt." A megoldást — bocsánatát kérem a szükséges tömörítésért. — abban látja, hogy ne tanuljanak a gyerekek ..annyi mindent", amire felnőttként nem is lesz szükségük: ésszerű nehézségi fokozatokat állapítsanak meg a tananyagban („az az­előtti iskolai tananyag ma már az óvodai oktatásban szerepel"): a tanárok ne „ta­lálomra válogatva" hordassák az egyre szaporodó és egyre vaskosabbá váló köny­veket. „soha ki nem töltött" munkalapo­kat (egyáltalán: ne írjanak annyi úi tan­könyvet!): mi. szülők, ne tegyük oly ko­rán neurotikussá, labilis idegzetűvé gye­rekeinket az örökös otthoni vitáinkkal, ve­szekedéseinkkel. ne halmozzuk eL — talán lelkiismeret-furdalásból? vagy mert a szomszédnak már van? — ..szeretetünk" tárgyi jeleivel, mert hozzászoktatjuk, hogy a kisuiját sem kell mozdítania. mégis mindene megvan. Majdnem mindenben kénytelen vagyok igazat adni Önnek. De bizonyára tudja, hogy az oktatásügy felelősei, hivatalosak, hivatásosok és még sokan mások, egyre azt mondogatják: kevés az óraszám, ke­vés az óraszám . .. Bizonyára hallott azok­ról a problémákról például, amelyek a humán tantárgyak óraszámainak csökken­téséből adódtak és adódnak. Hogy cseme­téink nem tudnak helyesen írni. nem tud­ják kifejezni magukat élőszóban az anya­nyelvükön; a középiskolában a többi kö­zött azért is nem tudnak megfelelő ta­nulmányi eredményeket, produkálni, mert olvasási nehézségekkel küzdenek: az egye­temi felvételikre elképesztően hézagos is­meretekkel mennek, hazáiuk és más nem­zetek múltjáról-ielenéről legföljebb fals fogalmaik vannak... Az iskolákban nem szabad csökkenteni a humán órák számát! — mondják sokan, és az ember hailik ezt helybenhagyni. Ám a reáliák ..képviselői" a hajukat tépik, s nem értik, a műszaki­technikai forradalom korában miért nem tudhatná a kisiskolás a BASIC-nvelvet. hiszen már ma számítógéppel játszadoznál: a 8—10 évesek, szerte a világban! S haj­lunk ezzel is egyetérteni. Az ..átfogó szemléletűek" azt mondogatják, hogy az iskola így is megengedhetetlen lépéshát­rányban van. a tudományok új eredmé­nyeitől messze elmaradva kullog, itt az ideje, hogy a tantárgyak anyaga fölfris­süliön! Ez is igaznak tetszik... Akkor mi a teendő? Tán a mostani praxis a helyes? Amikor nulladik órától este 5-ig iskolá­ban ülnek, reform reformot követ, tan­anyagcsökkentés után tantárgy-korszerűsí­tés örvén tananyagbővítés, óraszámnöve­lés. otthoni munka. kapkodás kapko­dás...? S valóban, vaskos, új és új tan­könyvek. ám nem az a baj. hogy újak. hanem, hogy rosszak! Körmönfontam ne­hézkesen fogalmazott meghatározások a harmadikos niyeíotankönyvben. hogy az éP nyelvérzéket is biztosan tönkreteszik! Az érthetetlenségig bonyolult, tudományoskodó, szövegek a Környezetismeret nevű könyv­ben mit szintén az ön fiai és társai for­gatnak! Egyetlen msse nélküli, archaikus nyelvezetű ..átdolgozásokkal" zsúfolt az Olvasókönyv! Az a gyanúm, a könyvek azért rosszak, mert nem fizetik meg az íróikat! Mert tankönyvet írni manapság átok. az oktatásügy minden szintién. Mert ezer szempontnak kell eleget tenni, tudo­mányosnak és didaktikusnak lenni, a sem­miből összeszedegetni a mindent — ba­góért! De végtére talán mégsem az a megol­dás kulcsa, hogy mennyi és milyen a tan­anyag. Az ön véleményével s.Viges ellen­tétben. az enyém az. hogy sa.ínos a ta­nárok éppen hogy nem válogathatják meg se „találomra", se sehogy, milyen köny­vet. ..soha ki nem töltött munkalapot" vi­gyenek a gyerekek, se azt. hogy mit tanít­sanak. se azt. hogy miként. Még egyszer mondom, sainos! Mert ha felszabadultan élhetnének alkotóképességeikkel (már amelyiküknek vannak ilyen képességeik, mert a többieknek más pályán a helyük, nyilván): ha az iskolában dresszúra nél­küli alkotó légkör, tolerancia, demokrácia. valóság- és önismereten alapuló, az em­ber veleszületett kíváncsiságára. tettvá­gyára épülő ..tevékenység" uralkodna ... Nos e közismert vezérszavakba foglaljuk rendszerint az iskolával kapcsolatos vágy­álmainkat. Talán akkor teljesülne az ön kifejezett óhaja, hogy olyasmi (is) legven minálunk, mint amit külföldön tapasztalt, hogy a csimoták iátszva-játákosan ..tanul­nak". mégis tudják, amire az Életben szükségük lesz. Mire legfőképpen? Ép elmére és érzékekre a világ dolgainak megítéléséhez. Arra. hogy véleményük le­gyen a dolgokról és azokat ki is tudják nyilvánítani, abból a célból, hogy változ­tatni lehessen e dolgokon. E zek a mi mostani iskoláink, be kell látnunk. Tisztelt. Uram — nem ilyenek. Ezért is van. hogy az ön kisfia, aki „jó magaviseletű gyerek", el­tűri. hogy négyest kapjon magatartásból, mert „nem gyűjtött elég vasat, papírt", s ráadásul „visszahúzódó". A gyereknek eszébe sem jut, hogv tán ez igazságtalan­ság. hiszen a tanító néninek (az anyuká­nak. az apukának, általában a felnőttek­nek) mindig igaza van! Nincs mit. tenni, kár ágálni, abból csak ő húzná a rövi­debbet. Ha nem vigyáztunk). Kedves Apu­ka. a gyerek(eink) úgy megtanulnak ala­koskodni. hogy ..túlélik" az egész életüket nagyobb konfliktusok nélkül. ..Beállnak a sorba", s ha netán tanító nénik lesznek, szemrebbenés nélkül csinálják — ugyan­ügy. mint az ő tanító nénijük. Aki — egyről van szó. akit a saját fülemmel hal­lottam — eljár ..művelődni", és az ifjúsági klubban így kezdi a kérdését: „nem-e..."! Aki — szintén egy határozott személyről beszélek — ötöst ad a környezetismeret­ből készített felmérésre. mert abban hiánytalanok a tantárgyi ismeretek: ám hemzsegnek benne a helyesírási hibák! Így aztán kis világunk csak toporog, to­porog egyhelyben. Köszönet soraiért, amelyekkel apropót adott a föntieket elmondani. Melyekkel nem kívántam mást mint Ön: tenni va­lamit „az igazságos és felelősségteljes lég­kör megteremtéséért". iskolaügyekben, mert hisz önnel együtt bízom benne, hogy erre „sok lehetőség van még". Üdvözli: Sulyok Erzsébet A Singapore-ban megjele­nő East Trade — magyarul Keleti Kereskedelem — cí­mű gazdasági lap minden esztendőben Ázsia-díjban részesíti azokat a külföldi cégeket, amelyek a meg­előző évben különösen ered­ményes kereskedelmi tevé­kenységet folytattak az ázsiai és az arab országok­kal. A lapot az 1979-ben Madridban alakult, s ma már száz országból négyezer taggal működő Kereskedel­mi Vezetők Klubja adatja ki. A kiadóhivatal most ér­tesítette a KSZV vezetését, hogy elmúlt évi exportjáért a döntőbizottság az idei Ázsia-díjat a vállalatnak ítélte oda. A díj átadására április 25-én Singapore-ban, a Mandarin Hotelben kerül majd sor, az eseményre a vállalat két vezetőjét is meghívták. Emlékezés Földes Ferenc, a szocia­lista publicisztika egyik ki­emelkedő képviselője szüle­tésének 75. évfordulója al­kalmából pénteken koszorú­zási ünnepséget rendeztek a Mező Imre úti temető Munkásmozgalmi Panteon­jában. Földes Ferenc emléktáb­láját a Magyar Szocialista Munkáspárt Budapesti Bi­zottsága nevében Jassó Mi­hály titkár és Kelen Béla, a végrehajtó bizottság tag­ja. a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség Központi Bizottsága részéről Köpf Lászlóné titkár és Erdős Endre a KISZ KB tagja koszorúzta meg. Lerótták kegyeletüket a Hazafias Népfront Országos Tanácsa, a Magyar Újságírók orszá­gos Szövetsége, a Művelő­dési Minisztérium, valamint a Népszava szerkesztősége képviselői. Elhozták a ke­gyelet virágait a Földes Fe­renc nevét viselő szakkö­zépiskola diákjai is. Igazgatók tanácskozása Budapesten, az Atrium­Hyatt Szállodában tartotta csütörtökön és pénteken éves értekezletét a SAS Skandináv Légitársaság ke­let-európai igazgatósága. László József, a SAS ma­gyarországi igazgatója az MTI munkatársának elmond­ta: az értekezleten kedvező­nek ítélték meg a légitársa­ság tavalyi eredményeit, és ezen belül is a Koppenhága és Budapest közötti járatot. Budapestre hetente három SAS-járat közlekedik a MALÉV-val üzemközösség­ben. Tavaly összesen mint­egy húszezer turista érke­zett Magyarországra repülő­gépen a skandináv országok­ból. Svédországból és Nor­végiából 30—35 százalékkal növekedett a forgalom, ám Dániából egynegyedével ke­vesebben érkeztek. A közel­jövőben a SAS és az IBUSZ közös reklámkampányt in­dít, hogy az eddiginél több dán turista jöjjön Magyar­országra. Az elkövetkező években várhatóan fellendül a skan­dináv országokból Magyar­országra irányuló turista­forgalom. azért is, mert Bükfürdőn egy svéd válla­lat közreműködésével gyógy­szálloda épül. A növekvő forgalomra tekintettel a nyá­ri csúcsforgalomban a szo­kásosnál nagyobb gépekkel bonyolítják le a skandináv országok és Magyarország közötti forgalmat. Azokban a városokban, ahol a SAS-nak nincs saját tulajdonú szállodája, a légi­társaság társul egy-egy ho­tellel, hogy egységes színvo­nalú ellátást és elhelyezést biztosíthasson a gépein ér­kező üzletembereknek és tu­ristáknak. Most Budapesten tárgyal a Hungarhotels és a Pannónia vállalatok képvi­selőivel, az erre alkalmas szállodák kiválasztásáról.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom