Délmagyarország, 1985. március (75. évfolyam, 50-75. szám)

1985-03-14 / 61. szám

I Csütörtök, 1985. március 14. A Fehér-tó Beretzk Péter szemével Dr. Beretzk Péter kapcsolata a városi múzeummal 1936-ban kezdődött Ekkor helyezte el első, 123 madár-, ból álló letétjét. 1951-ben az időközben felhalmozott több tucat emlöspreparátumot, madárfészkeket, tojásokat és a mintegy 900 példányra duzzadt madárgyűjteményét örökletét formájában végleg az intézménynek ajándékozta. Mindössze egyetlen dolgot kötött ki; gyűjteménye ne váljon kizárólag tudományos célokat szolgáló holt anyaggá, hanem tegyék hozzáférhetővé a múzeumlátogatók számára is. Szerencsére nem kellett sokat várnia, 1952 december elején megnyílt a Móra Ferenc Múzeum első és mindmáig legsikeresebb állandó természettudományos kiállítása A Fehér-tó élete címmel. Hazánkban eléggé szokatlan jelenség, ha egy kutató neve összefonódik az általa „felfedezett" területtel. Beretzk Péter és a Fehér-tó a ritka kivételek közé tartozik. A közvéleményt az öszszetartozás kialakításában a több száz apróbb-nagyobb cikk mellett erősen befolyásolta a Fehér-tó kiállítás. Ne higgyük, hogy kellemes érzés ilyen terület „gazdájának" lenni. Kemény és sokszor kilátástalan küzdelmet kellett folytatni a legcsekélyebb eredményekért is. Beretzk Péter 1973-ban bekövetkezett haláláig állta ezt a harcot. Erről hagyatékának tárgyi emlékei tanúskodnak: sűrű betűkkel telerótt füzetek, elsárgult feljegyzések, beadványok, fekete-fehér képek és \ színes diapozitívok villantják fel a tó életének rejtett mozzanatait Pontosan kirajzolódik az a növény- és állatföldrajzi változás, amely Vadvízországnak halastóvá történt átalakítását kísérte. Beretzk Péter kirándulásairól kezdettől fogva pontos kimutatást vezetett. Első naplója címoldalára 1930toan a Vadászati naplóm felirat került. A korai bejegyzések vérbeli vadászembert sejtetnek. Külön fejlécet kap a fácán, a fogoly és a nyúl. A többi állatot egyszerűen a „vegyes" felirat alatt tárgyalja. Ezek főként dúvadak, továbbá a vadászok napjainkig kedvelt, díszes trófeát adó madarai. Később, ahogy gyűlnek a megfigyelések, ÚPV ritkulnak a pusztán kedvtelésből elejtett fajok. 1937-től a fejléc végképp elmarad. A vadásznapló átalakult a kutató minden apró részletet rögzítő jegyzőkönyvévé. A szegedi Fehér-tó nem csupán egy a sok Duna—Tisza-közi szikes tó közül. Már csak mérete miatt sem, hiszen a fakadóvizeket végérvényesen megzabolázó algyői főcsatorna 1928-ban elkezdett építése előtt Magyarország második legnagyobb szikes tavának számított. Kiterjedése közepes vízállásnál 3000 hold körül alakult. Egvedül a nyugatdunántúli Fertő tó előzte meg. Csapadékszegény, forró nyarakon a tó vize rendszerint kiszáradt. Ilyenkor a hatalmas, sós sivatagra emlékeztető tájon fehéren virágzott a szik. A felszín kvarcszemecskéi csillogásukkal fokozták az optikai hatást. Lehetséges, hogy a Fehér-tó elnevezés erre a jelenségre vezethető vissza. A tó vizét a hullámoktól felkavart világosszürke iszap gyakran festette fehérre. Többek szerint a névadás a lebegő anyag színére utal. ősszel és tavaszszal a tómeder megtelt vízzel. Ilyenkor itt pihentek meg a Tisza völgyét követő vándormadarak sok tízezres csapatai 1930 körül országszerte elkezdődött a szikesek aktívabb gazdasági hasznosítása. Sorra létesülnek a rizsföldek és a halastavak. Nem kivétel ez alól a szegedi Fehér-tó sem, 1932-ig az algyői főcsatornától délre 900 hold területen elkészül az I—IX. számú tóegység. Az 1935. évi IV. tc. lehetőséget biztosított a Fehér-tó legalább részleges megóvására. Dr. Beretzk Péter és dr. Györffy István javaslatára Szeged város törvényhatósága 228/1938 számú határozatával az ősszikes 280 holdját védetté nyilvánította. A városi döntést a Földművelésügyi Minisztérium a következő évben jóváhagyta, a végzés egyben a védett terület nagyságát 350 holdra növelte. Üj fejezet kezdődött a tó életében. A medence északi felében háborítatlanul fészkelhettek a szikes puszta madarai. Délen a mély vizű halastavak korábban soha nem látott fajokat vonzottak. Az idő múlásával a halgazdaság tot$ább • terjeszkedett. 1960 és 1964 között a volt rezervátum helyén újabb tavakat alakítottak ki. létrejött a jelenlegi 16 egységből álló 1200 hektár kiterjedésű halastórendszer. Ezzel gyakorlatilag az egész tó átlagosan 1—1,5 mélységű egységek láncolata lett. A halastavakban az évenkénti vízcserék kimosták a szik alkotóelemeit. Hatalmas részeket borított el a nád, a sziki káka és a csatak Olyan helyeken is feltűntek a fák. ahol korábban a kedvezőtlen talajviszonyok miatt nem élhettek volna meg. Megnőtt az átvonuló és a fészkelő fajok száma. Ez a mély víz birtokbavételével függ össze. A szikes pusztára eredetileg jellemző madarak, mivel a mély víz nem megfelelő élőhely számukra, szétszóródtak távolabbi vidékekre. Ma már csak Beretzk Péter képein óvják fehér-tavi fiókáikat. Gaskó Béla Versenyképesség Az ipar nemzetközi versenyképességének növelését, a hazai műszaki fejlesztés meggyorsítását, a szellemi teljesítmények ösztönzését szolgáló közös munkaprogramot fogadtak el szertán az MTESZ és az Ipari Minisztérium vezetői. Fock Jenő, az MTESZ elrlöke és Tóth János főtitkár megállapodott Kapolyi László ipari miniszterrel abban, hogy az MTESZ és tagegyesületei még intenzívebben bekapcsolódnak az ipar ötéves műszaki-fejlesztési koncepciójának kialakításába. Túl a tervezetten A szegedi olajbányászbrigádok sikere Az olajkutató vállalat szegedi üzemének ezer olajbányásza az elmúlt egy év alatt ötvenmillió forintnyi fúrási költségmegtakarítás mellett csaknem 8000 méter furatot mélyítettek a földbe terven felül, s ezzel teljesítették kongresszusi felajánlásuk időarányos részét. Kiemelkedő teljesítményt nyújtott RD—60-as fúróberendezésével Ocskó Ferenc főfúrómester Vosztok nevű brigádja: az egy év alatt a korábbi 35 000 helyett 38 000 métert fúrtak le olajért, földgázért. Ezzel a kétszeresét érték el a vállalati berendezések, illetve brigádok átlagának. Eredményük értékét növeli, hogy az elmúlt hónapokban minden korábbinál zordabb időjárási viszonyok között dolgoztak kint a szabadban. Most pedig a föld fagyának kiengedése után minden eddiginél mélyebb sárban vonszolják, telepítik át fúrótornyukat és egyéb súlyos berendezésüket egyik fúrási pontról a másikra. Különösen nehéz ez a Tisza—Maros-szög kötött taÖrült római vakáció Színes, szinkronizált olasz film. Irta és rendezte: Castellano és Pipolo. Fényképezte: Danilo Desideri. Zene: Bruno Zambrini. Főbb szereplők: Adriano Celentano, Ornella Muti, Adolfo Celi. A cím után következő alkotói névsorba istenigazából egy réges-régi film készítőinek felsorolása illenék. Mert az „őrült" jelző nélküli Római vakáció valaha Audrey Hepburn és Gregory Peck főszereplésével hódított, volt a magyar tévében is. S noha vígjátéki őrültségek akadtak benne 6zép számmal (gondoljunk csak az emlékezetes verekedésre az Angyalvárnál), mindezeken felül egyvalaminek nem volt híján. Valaminek, amit talán igazán mély, olaszos miliűnr^: lehet nevezni. Aminek a Ctao bambina, a Marina, vagy Bobby Solo Egy könnycsepp az arcodon című slágere lehet például autentikus zenei illusztrációja plusz könnyedség, szenvedély, nagyvonalúság, konvencióktól mentes közvetlenség, és persze érzelmek felsőfokon. pizza, kockás abrosz, Chianti vörös bor és Fontana di Trevi. Hiába, az idők változnak és nem mindig örömünkre: Castellano és Pipolo majdhogynem „egy az egyben" elkészítette a klasszikus vígjáték mai parafrázisát, a jelen Rómájában, afféle sajátos aktualizálási kísérletként. Csakhogy nem árt tudni: a klasszikus vígjátékok majdnem annyira nem aktualizálhatok, amennyire a klasszikus szépirodalmi müvek is csak nagynehezen. (Emlékezzünk csak Balzac Elveszett illúziók- jának Gazdag Gyula-féle korszerűsítő-magyarító kísérletinek fiaskójára.) És ami külön bosszantó: igazi aranyos, blőd komédiás őrültségeket sem igazán vehetünk észre. A film itt-ott szellemes ugyan, de ötletgazdagságban, hangulatban, stilisztikai „ízekben" meg sem közelíti az eredetit. Hiszen, ha igaz (márpedig igaz), hogy a létező legkényelmesebb alkotói megoldás egy, már nagy sikert aratott művet újra feldolgozni, kiutat, ha van egyáltalán, csakis az originális elemek lehető legteljesebb tobzódása jelenthetne. Adriano Celentano elég jól játszik, de sajna, az egy árva Figarón kívül az égvilágon semmit sem énekel. holott mégis sokkal inkább énekes, mint színész. Ornella. Muti meg sokkal inkább csinos kis pofijával, nem megvetendő szépségű alakjával és egyéb fizikai kedvezéseivel vívja kl a férfinézők osztatlan elismerését, amit egyik-másik jelenete a sok felszisszenéssel, sóhajjal és hasonlókkal már a sajtóvetítésen is élesen bizonyított. Hogy végül is az örült római vakáció mitől őrült, nem tudom pontosan. Azt viszont igen, hogy az olasz eredeti címe: Innomerato pazzo, magyarul őrülten szerelmes. Innomerato — milyen szép, dallamos, igazi olasz atmoszférát tükrözni képes szó. így hívják a szerelmest Itáliában. Az őrülten viszont eszerint: pazzo. És a filmmel minden baj itt is kezdődik és itt is végződik. Ha egy vígjáték nem jó értelemben, klaszszul őrült, akkor az értékelésnél bizony nem a pazzo, hanem egy rnásik, hasonló hangalakú és hangzású olasz szó dukál. A fordítástól kénytelen vagyok eltekinteni, igen csúnyát jelent, legyen elég annvi, hogy lóval kapcsolatos. így hangzik: cazzo. D. L. laján, ahol az algyői mező újabb és újabb olajkútját fúrják. Ez a munka — teljesítményüknek megfelelően — elég gyakori, hiszen az egykori egy hónap helyett általában kéthetenként mélyítenek le egy-egy kutat és települnek tovább. Az övékéhez hasonló jó teljesítmény dicséri az RD—71-es berendezésen dolgozó Dénes János főfúrómester brigádját. 1 A többiekhez hasonlóan, mindkét csapat sokat tett a nagy összegű önköltségcsökkentésért is, főként azzal, hogy a drága importfúróiszap helyett hazaival is jól dolgoznak, emellett ezt az értékes anyagot nem dobják el, mint regebben, hanem tartályokban megőrzik, és átviszik az újabb munkahelyekre. A szegedi olajbányászok egyébként az idén több mint 105 000 méter összmélységű olaj- és gázkutat mélyítenek, elsősorban Szeged-algyön, Kiskundorozsmán és az üllési gázmezőn. Ez utóbbi területen az elmúlt két évtizedben 55 kutat fúrtak, s az idén hatot terveznek. Azt mondják, ennek a területnek rendkívül gyors újabb fejlesztése tette lehetővé, hogy az elmúlt hónapokban megtermeljék azt a nagy földgáztöbbletet is, amely az országot átsegítette az utóbbi idők legnagyobb telén. Ruhabemutató A budapesti ruházati szövetkezetek összeállították tavaszi—nyári kollekciójukat, s modelljeik az OKISZ Labor termékeivel együtt hamarosan az üzletekben is kaphatóak lesznek. Újdonságaikat szerdán mutatták be kereskedelmi partnereiknek a Duna Intercontinentalban. A szótárban ez áll róla: „Blues. Rossz hangulat; sötét gondolatok; rosszkedvű, nyomott hangulatú; kesergő; szomorú hangulatú táncdal." Zeneileg, úgy tűnik, a világ legegyszerűbb dolga, amatőröknek, komolyabb szakmai előtanulmányokkal nem rendelkezőknek való. Strófája tizenkét taktusból áll, egyetlen alapvető sémára épül: 4 taktus tonika, 2 taktus szubdomináns, 2 taktus tonika, 2 taktus domináns, 2 taktus tonika, az akkordképlet hangzatban — mondjuk — C, F, C, G, F, C, G. Közösségi muzsika, eredete valahová az Amerikába hurcolt négerek őshazájába, Afrikába nyúlik viszsza. „Amúgy" igazi amerikai népi zene. Gitár kell hozzá. Talán csupán egyetlenegy gitár. Az összes többi — ének, más intstrumentum, szöveg, hangnem, ütem — csak ezután következhet. Ez a hangszer úgy tud sírni és örülni, kétségbeesni és felvidulni, merengeni és indulatba jönni, ahogyan maga a blues. A téma mindig szigorúan kötött. (4 taktus tonika, 2 taktus szubdomináns stb.). Amit hallani lehet, az mégis minden, csak nem monotónia. Sőt: valójában a Minden. Mert az adott témára „hozott" improvizációk az állandóságban az örök változatosság, a variációk özönében a kötött rend dialektikáját jelentik. Ha úgy tetszik, az életet magát. Bluest hallgatni annyi, mint megmerülni a traeéBI diában és előbukkanni belőle. A határozott, lassúságában is lendületes, soha el nem bizonytalanodó, feszes ritmus, a frázisok végén a két-három húros moll-közjátékok, a melódia egyszálú fonalára felfűzött mindenség — egyszerre sírva nevetés és nevetve sírás. Az elnyomottak, a becsapottak, a kisemmizettek, a megalázottak és megszomorítottak muzsikája ez, hihetetlenül bonyolult és kristály tisztán egyszerű. A kitagadottak, az örökkön-örökké alulra szorítottak dalai, a kénytelen-kelletlen mindig, reménytelenül is újrakezdőké, azoké, akik konokul idealisták és közben nagyon jól tudják, mennyire haszontalan is, hogy ilyenek. Azoké, akiktől mindig lehet kérni egy szál cigarettát, két jó szót és igazi szivnyiltságot, akik súlyos csizmatalpak alatt roppannak meg olykor, aztán felállnak és várják a következő csizmákat, közben úgy, ott és annyira védekeznek, ahogy, ahol és amennyire lehet. A blues azoké, akik állva, körmüket a világra nyíló ablak keretébe mélyesztve akarnak egyszer meghalni, akik jól tudják, hogy a remény éppen a reménytelenségben van, s az „és mégis" irracionalitásában költői fenséget látnak és megtanulták, hogy nincs balsors, gonoszság, elnyomás, aljasság és hazugságözön, amin a tisztaság okossága által vezérelt megvetés felül ne tudna emelkedni. A blues vad és könyörtelen, lágy és irgalmas, zsarnok és ősdemokrata. A szólók keseregnek és támadnak, nevetnek és védekeznek, az alapséma sohasem változik, amit benne és belőle létrehozunk, mindig. A blues-zal nem lehet felelőtlenül játszani, mert csak ő játszik, csak ő játszhat velünk. Nekünk meg kell felelni neki, erőnk s legjobb tudásunk szerint. Három akkord variációja olyan univerzum, ahol a tragédia bukott angyalai uralkodnak, megmutatják magukat, nekünk pedig akkor is meg kell mérkőznünk velük, ha nem akarjuk. Akarja helyettünk a séma, megtétetik velünk a frázisok, hangnemen belül. 12 ütemben, újra meg újra. A bluest befejezni is csak egyféleképpen lehet. Ügy, ahogyan a végtelennek tetszőt egyedül méltó. Az alapakkord kitartásával. A kitartás pedig, tudjuk, önfegyelem, akaraterő és erkölcsi képesség dolga. És ha a legutolsó hangfoszlány is elhal a megritkult levegőben nem szorongunk, nem érzünk különösebb örömet sem — egyszerűen csak nyugodtak vagyunk. Csak azok lehetünk. * Philadelphia Jerry Ricks amerikai bluesgitáros-énekes adott koncertet a Szegedi Dzsesszklub rendezésében kedden este az Ifjúsági Házban. így. Domonkos László Á Pártélet márciusi szama A folyóirat szerkesztőségi cikkben elemzi a kongreszszusi előkészületeket. Megállapítja: elismerés, kritika és önkritika, türelem és türelmetlenség, tárgyilagosság és végletesség egyaránt jellemezte az eszmecserét, de a pártért, a szocializmus ügyéért való felelősségben, a javító szándékú cselekvés készségében teljes volt az egység. Kovács Péter az alapszervezeti pártmunka eredményeit összegzi. Rámutat: a pártélettel összefüggő kérdések közül a vitákban a leggyakrabban a pártegység, a pártfegyelem helyzetével foglalkoztak. Az alapszervezetek kádermunkája körültekintő volt, a változó, bonyolult körülmények és a növekvő követelmények ellenére a vezetőségek összetételében biztosítani tudták a folyamatosságot és a szük-^ séges megújulást is. Szántó Jenő a tisztviselők megbecsüléséről ir. Hangoztatja: most úgy léptek posztjukra a vezetőségek, hogy pillanatnyi szusszanásra sincs idő. A vezetőségek készek e feladatok tőlük telhető legjobb elvégzésére. Nem várnak mást, mint segítséget a felsőbb pártszervektől, megértést elvtársaiktól. A Pártélet közli annak a beszédnek a szerkesztett szövegét, amelyet Grósz Károly, a budapesti pártbizottság első titkára mondott a főváros felszabadulásának 40. évfordulója alkalmából rendezett ünnepségen. Péter János Írása az eltelt négy évtized politikai tanulságaira irányítja a figyelmet. Négy évtizeddel ezelőtt Közép- és Délkelet-Európa országaiban mélyreható társadalmi átalakulás vette kezdetét. Tanulmányában Borsi Emil a nagy horderejű változásokat elemzi. Dudás János adatszerű pontossággal áttekinti hazánk negyven esztendős társadalmi-gazdasági fejlődésének fő vonásait, tendenciáit. A Pártélet 1984 augusztus —szeptemberi száma vitát indított a vállalati pártszervezetek helyének, szerepének alakulásáról a gazdaságirányítás korszerűsítésével összefüggésben. A kibontakozott eszmecserét Ballai László, a Központi Bizottság Gazdaságpolitikai osztályának vezetője foglalja össze. Hermann István felidézi Lukács György gondolkodói hagyatékát. kultúrpolitikai munkásságát a nagy filozófus, esztéta, irodalomtörténész születésének közelgő 100. évfordulója alkalmából. Deák Gábor, á XIII. kerületi pártbizottság első titkára az angyalföldi munkások körében végzett pártmunka tapasztalatairól nyilatkozott. Lehoczky Mihály megvilágítja a termelőszövetkezetek pénzügyi viszonyainak továbbfejlesztését. Verók Istvánné beszámol a Francia Kommunista Párt XXV. kongresszusáról. A szerkesztőség fővárosi pártmunkásokkal kerekasztal-beszélgetést szervezett a körzeti pártszervezetek szerepéről.