Délmagyarország, 1985. február (75. évfolyam, 26-49. szám)

1985-02-09 / 33. szám

Szombat, 1985. február 2. 281 HL/M. Hogy szolgál az egészségünk ? G

ondoljuk csak el, miféle bosszúságot okoz már az is, ha mondjuk nyögdécselő, köhögő, visító vagy éppen járóképtelen autónkat szervizbe kell vinnünk vagy vitetnünk. Mérgelődünk a hosszadalmas várakozás, a nem megfelelő bánásmód az anyaghiány miatt, r, a sikertelenség láttán úgy érezzük, ez több, mint amit türelmesen el lehet viselni. Pedig mindehhez még csak nem is társul őrjítő fájdalom, láz okozta gyöngeség. a tét nem élet vagy halál, csupán néhány napos kényszerű kényelmetlenség. Nehezen viseljük el, ha körülöttünk nem mennek gördülékenyen, olajozottan a dolgok. Srthető ez a hétköznapi türelmetlenség. hiszen a világ is csak Ilyen könnyen euruló kerekeken halad tovább. De ha elfogadható az egészséges ember topogó türelmetlensége, még inkább meg kell értenünk a beteg kórokozók által is gyöngített tolarenciáját. A várakozást, a nem megfelelő bánásmódot a gyógyszerhiáiiyt. az elhúzódó beavatkozást még kevésbé képes szó nélkül hagyni, mint az, aki köszöni, egyébként jól van. De hogy Is állunk ezzel a kerdéssel? Hányan is érezhetjük igazán jól magunkat? A hazánkban egyre szaporodó szűrővizsgálatok eredményeiről olvasva szomorú tényként tárult elém: népességünk egészségi állapota kifejezetten rossznak mondható. Rendkívül nagy a magas vérnyomásban szenvedők aránya, egyre gyakoribb a cukorbetegség, a krónikus légzőszervi megöetegedés. A halálokokat kutatva kiderült, hogy a szív- és keringési betegségek veszik a legtöbb áldozatot, méghozzá — az 1917 és 1983 közötti vizsgálatok szerint — elképesztő mértékben a 40—59 éves férfi korosztály tagjai közül. Második fő ellenségünk a daganatos betegségek sora. ezt követik a balesetek és az erőszakos halálnemek. A több mint lehangoló kép alapján bátran állíthatjuk, hogv aligha akad szerencsés hazánkfia a fiatal, életerős korosztályból is, aki ne szorulna az rgészségügy „szervizhálózatának" szolgáltatásaira. S hogy miként működik ez a hálózat, az nagyban befolyásolja az egész lakosság hangulatát, közérzetet. E

zt a tényt szem előtt tartja egészségügyi kormányzatunk is. erről győzte meg az újságírókat dr Medve László egészségügyi miniszter a minap, a Parlamentben megtartott sajtótájékoztatón, A tárca egész országot átfogó szemszögéből elemezte az elmúlt év munkáját, és az idei terveket. A nagv léptékkel készült számadáskor elhalványultak ugyan az egészségügy mindennapjaiban föl-föllobbanó indulatok, az eredmények mellett azonban a leglényegesebb, cselekvést cöveteíő jelenségekről is szó esett. Az egy bizonyos rendelőben, fekvőbeteg-intézetben tapasztalatot szerzett betegnek, bármilyen élményekkel is tér onnan haza. tudnia kell azért valamit az ország egészének egészségügyéről, a fejlődés lehetőségeiről, az erőfeszítésekről, a gondokról is. Arról, hogy a kormányzat, a nehezebbé vált gazdásági körülmények ellenére továbbra is kiemelt feladatának tartja az egészségügy fejlesztését A hatodik ötéves tervre előirányzott 25 millió forintból várhatóan 23 milliót föl is használ az ágazat, s ez nem cse.tély előrelépést eredményez. A következő tervidőszakra áthúzódó beruházásokkal együtt olyan intézményhálózat valósul meg megyénként. amelv a területi elvnek. a progresszív és a speciális ellátás követelményeinek megfelel. Elérjük azt is. hogv több úi, úgynevezett aktív kórházi ágvra nem lesz szükség. Ha helyenként^ ezután mégis zsúfoltságot tapasztalnak a betejek — mondotta a miniszter — az a teutalással. az intézménv működtetésével kancsolatns vezetési hibák számlájára írható. A hetedik ötéves terv fő feladata: a krónikus utókezelő és az utóterápiás részlegek bővítése, a szociális otthoni férőhe'.vek számának — kissé megtorpant — növelése lesz. Megnyugtató, hogy a főváros kivéteiével sehol nincs, aki egészségügyi gyermekotthoni elhelyezésre várna, gond viszont, hogy nincs megfelelő szakosított szociális otthon, ahová átköltözhetnének a gyermekből ifjúvá serdült lakók. A bölcsődék befogadóképessége — sajnos vagy szerencsére — nem okoz gondot, inkább a meglevő helyek ésszerű fölhasználása. A gyermekgondozási díj bevezetésével tovább csökken az igény erre a gyermekintézményre. A szakemberek azon gondolkodnak, hogy miként biztosíthatnának valamiféle közös foglalkozást az édesanyjuk melleit nevelkedő kicsik részére, mielőtt az óvodai gyermekközösségbe kerülnének Az országosan szélsőséges de igen rossz átlagot adó csecsernőhalálozási arányszám arra készteti a minisztériumot, hogy EZ ellátásban, terhesgondozásban keressék az okokat. A megelőzést szolgálja a terhes anyák már országszerte végzett, fejlődési rendellenességet vizsgáló alfaszűrése. A fölnőtt, aktív korosztály növekedő halálozási arányszáma is figyelmeztető jel. miként az, hogy egyes megyék között igen nagy az eltérés. Ez a tény lehetőséget kínál arra, hogy helyben keressék a választ a miértre, és eszerint dolgozzanak ki programot az utóbbi időben oly veszélyeztetett, élete derekán járó korosztály megmentésére. Adottak a lehetőségek — újabb regionális központok létesítésével — olyan életmentő beavatkozások mint a szív-, az érműtétek számának emelésere. Továbbra is nagy a létjogosultsága a művesekezelés fejlesztésének, eredmény várható a Nyíregyházán már beindult, hazai alapanyagból készített, úgynevezett műanyae zsákos, akár odahaza is elvégezhető dialízistől Tavaly 67. vesére váró betegnek ültették be ezt a szervet, nem kis részben annak köszönhetően. hogy részt vettünk a KGST intertranszplant-programjában. Ennek ellenére jelenleg 380 beteg vár veseátültetésre. A gyógyszerhiányról szólva elmondta a miniszter, mjndent elkövetnek, hogy a tavalyi példa, amikor 140-féle gyógyszer hiányzott a raktárkészletből — ne ismétlődjék meg. A hazai vállalatok termékei mellett számos külföldit is nélkülöznünk kellett. Hogy csak egyet említsünk megnyugtatásul. a szívbetegeknek nélkülözhetetlen Corinfarból az idén két és félszer többet szállít az NDK, mint tavaly. Amiről eddig szó esett még ha emberélet nem is mérhető forintokkal, mégis csak rengeteg pénzt követel az államkasszából A tapasztalat azonban azt mutatja, hogy az a bizonyos közhangulat mégsem kizárólag pénzen vásárolható meg- Hiába a mégoly drága műszerek, a legkorszerűbb eljárások, ha a szervezetlenség, a beteg küldözgetése a helytelen gazdálkodás, az orvos bántó hangja elveszi az élettől is a kedvét a paciensnek A jövőben még nagyobb teret kell szentelni az alapellátásnak, mint a legkevésbé költségigényes és leghatékonyabb ellátási formának. A körzeti orvos helyzeténél és munkakörénél togva is a legalkalmasabb arra. hogy kiépítse a rábízott betegekkel a kívánatos emberi kapcsolatot is, amely oly nélkülözhetetlen gyógyító és gyógyulni vágyó között. De képzettsége alapján is számos vizsgálat helyben való elvégzésére is vállalkozhat. A miniszter elmondta, hogy az egészségügy irányítási rendszerének korszerűsítése nem tűr halasztást. mert az alapellátás szakmai ellenőrzése máig sem megoldott. A kórházaknak kellene törődniük a községi, körzeti szolgálatokkal, hiszen a körzeti orvosnak is kell, hogy legyen szakmai főnöke. Ki nézi meg például, hogy miért csak 3 óráig van nyitva egy-egy rendelő, holott a dolgozó embernek munkaidő után el kell érnie az egészségügyi szolgálatot is,'nemcsak a postát, a patyolatot, ilyen-olyan hivatalokat Megint csak visszakanyarodok a szomorú tényhez: népességünk egészségi állapota rossz. Egyre kevésbé tudunk élni az egészségügy védőszárnyain kivül. De hogy azok valóban oltalmat adjanak, s ne még több stresszt okozzanak, ahhoz gazdálkodóként, szervezőként is jól kell vizsgáznia az egészségügynek, akár az orvosnak humanitásból, lelkiismeretességből, hivatástudatból és szakmai ismeretekből. A Parlamentben megtudtuk, hogy egyebek, között az etikai helyzet is indokolja: az év második felében módosítják az egészségügyi törvényt A

z egészségügy meghatározza az emberek hangulatát — mondjuk Az is igaz azonban, hogy egészségi állapotunk is befolyásolja hangulatunkat. A betegséget és a vele járó rossz közérzetet a legjobb lenne megelőzni: az egészséges életmód, a helyes táplálkozás feltételeinek megteremtése azonban már nem egyetlen tárca feladata. CHIKAN ÁGNES Utópia és valóság Egy könyv margójára A

z ember legjellemzőbb sajátja: a vágy, a képzelet. Az ember az egyetlen lény, amelynek célja nemcsak közvetlen szükségleteinek kielégítése, tevékenységét képzelet és céltudatos akarat mozgatja. Egyedül az ember teremti tudatosan a valóságát (valósága meg persze az embert). Alakítja, formálja természeti és ' társadalmi környezetét, az adott szükségszerűségből kiindulva, de mindig hozzáadva a tökéletes, az ideális képzetét. A filozófia kezdeteitől fogva megjelent — a valósággal szemben, de mindig azáltal determinálva — a tökéletes társadalom keresésének igénye. Platán az Állam című munkájában felrajzolja az általa eszményinek vélt társadalom képét, amelyben a katonák és a dolgozók rendjét az örök bölcsesség társadalmi eszményének a hordozói, a filozófusok igazgatják. A középkori szemlélet nyűgei alól felszabadulni kívánó gondolat is az utópisztikus társadalomképben kereste útjait, szinte minden jelentős gondolkodó megálmodta a maga utópiáját. De sem Platón Állama, sem Morus Tamás boldogságszigete vagy Campanella Napvárosa nem valósult — mert nem is valósulhatott! — meg. (Az utópia görög eredetű szó, jelentése: „seholsem".) És mégis, mindig makacsul visszatért az eszményi társadalom kigondolásának és megvalósításának a vágya. Az utópista szocialisták megálmodták a közösségi tulajdonon alapuló, kizsákmányolás nélküli társadalmat, jó néhány előremutató gondolattal gazdagítva a társadalomtudományt. De utópiájuk megvalósítási kísérletei sorra reménytelennek bizonyultak. Ugyanúgy a közelmúltban a különböző szekták vagy hippiközösségek különvilág alapító kísérletei is. Minek hát az álmodozás, minek az elérhetetlen kergetése? Mi, magyarok egyébként is hajlamosak voltunk az utópisztikus látásmódra, a realitás elől gyakran menekültünk vágyképeinkhez. Szerettük, volna kis hazánkat a mennyek királynéja országának aztán az európai kultúra utolsó végvárának tekinteni, majd jókora ugrással — de nem kevésbé illuzórikusán — a vas és acél országának. A történelem aztán megtanított bennünket a reálisabb látásmódra, önértékelésre. Korunk nem kedvez az utópiáknak. Manapság a világgazdaság szigorú törvényt diktál, meg kell tanulnunk, hogy csak addig nyújtózkodjunk, ameddig a takarónk ér. Mást sem olvashatunk az újságokban, mint termékszerkezet-átalakítás, termelékenység, értékarányos árrendszer, a fizetési mérleg egyensúlya, takarékosság stb., stb. Száraz, könyörtelen számokat, és száraz, kemény fogalmakat, amelyekkel szigorú közgazdászok jelölik meg az elkerülhetetlen teendőket E

' s most jön két író-szociológus, aki a könyve címlapjára ezt a műfaji megjelölést írja: utópia! (Kamarás István—Varga Csaba: Reform vár. JAK [József Attila-kör]-füzetek, a Magvető Könyvkiadó gondozásában.) Mi ez? Kihívás? Lehetséges, de ez is korunk kihívása; az egyik szerző szerint: „a szocializmus emberi dimenzióinak" újragondolása. A formát tekintve a klasszikus utópiát követik: tudományos kutatásukon alapuló jövőképüket irodalmi eszközökkel elevenítik meg. mindketten elmondják a Reformvárról saját képzeletbeli tudósításukat Mennyi ebben az írói képzelet, és mennyi a tudományos előrejelzés? Hagyjuk ezt most, az elemzést nyilvánvalóan elvégzik majd a szakemberek. Egyébként is a két szerző látásmódja eltér, Kamarásnál az irodalmi megközelítés, a játékosság, az irói fantázia dominál, Varga Csabánál pedig a szociológiai szemlélet. Nézzük inkább közös üzenetüket Utópiájuk tartalmát tekintve azt mondhatjuk: realisztikus jövőkép. A tudósok, szociológusok, politilógusok, közgazdászok, pedagógusok, népművelők és írók tervei alapján átalakított város, Reformvár, nem egzotikus környezetben, hanem Konkrétiában, szellemes szójátékkal „Somogyborsod megyében" van. és a kísérlet nem a távoli jövőben, hanem korunk viszonyai között zajlik. Reformvár kivételezett helyzetét nem az átlagosnál több pénz, hanem a ,Kzürice állomány", lelkes szakemberek, reformerek hite és odaadása alapozza meg. Az elképzelt reformkísérlet szükségessége éppen azon a felismerésen alapul, hogy a gazdasági autonómia nem működhet hatásosan társadalmi autonómia nélkül, a gazdaság reformja nem vihető sikerre önálló döntésre és közösségi szempontok érvényesítésére képes, cselekvő emberek nélkül. Ehhez pedig a művelődési, társadalmi viszonyok reformjára, az egyes emberek szemléletének, életvezetésének átalakítására van szükség. Jelenleg is folyó-kísérletek tanulságaiból, azok merészséget sem nélkülöző általánosításából és továbbviteléből, és játékos írói ötletekből álló jövőképüket nehéz pár szóban összefoglalni, nézzük mégis a legfontosabbakat. Reformváron az emberi szükségletek kielégítése közösségivé és egyben (a hivatali elidegenedettség megkerülésével) személyessé válik — a kultúra, a szociális ellátás, az oktatás területén egyaránt. Ennek alapja az öntevékenység egyfelől — a nyilvánosság másfelől. Mindez a demokrácia hatékonyabb működtetését feltételezi. Ez a demokrácia szerkezetét tekintve alulról felfelé épülő, működésére nézvést pedig közvetlen demokrácia, azaz a képviseleti rendszert egyre inkább a közvetlen beleszólás, a népszavazás helyettesíti. Életre kél Reformváron egy mai „agóra", ahol közvetlenül megvitatják a legfontosabb, és az egyes embereket közvetlenül érintő — tehát szintén lényeges — dolgokat egyaránt. A hivatalok működését egyre inkább a társadalmi bizottságok tevékenysége váltja fel... U

tópia? Lehetséges. Megvalósíthatatlan? Egyelőre — valószínűleg. Ami igazán rokonszenves a szerzőpáros munkájában: nem vindikálnak csalhatatlanságot maguknak, szóhoz juttatják a reform ellenfeleit is a könyvükben, sőt kételyeket fogalmaznak maguk is egyes mozzanatokat illetően. Ami igazi eredmény: bátran gondolkodnak közös dolgainkról — és elgondolkodásra késztetnek. Érdemes idézni Varga Csaba egyes szám első személyben beszélő főhősét: „Igen, uraim! Az utópia nem céltalan ábrándozás. Az utópia a szükségletekből, a vágyakból indul ki, az ember lehetőségeit próbálja meg feltárni, de a gondolatban felépített Seholsincsország ugyanúgy valódi cselekvés, mint az a lehetetlent követelő realitás, amely konkrét kiutat is kínál a társadalomnak. Az utópia a holnap realitása, sokak követelménye. Ez a realitás a szabadság és a rend demokratikus közössége. Mindnyájan beléphetünk a Sehft.sincs-országba ANGYAL JÁNOS