Délmagyarország, 1985. február (75. évfolyam, 26-49. szám)

1985-02-08 / 32. szám

Péntek, 1985. február 8. 3 A megye művészeti életérői Aktívaértekezlet Szegeden n I i Balatoni kulturális program Csongrád megye művésze­ti életének időszerű kérdé­seiről rendezett aktívaérte­kezletet tegnap, csütörtökön Szegeden a Móra Ferenc Múzeum dísztermében a Csongrád megyei tanács vb művelődési osztálya. Meghí­vott előadóként Pándi And­rás, a Művelődési Miniszté­rium művészeti főosztályá­nak vezetője szólt általános múvészetpolitikai kérdések­ről. egyebek között a decent­ralizációról, az állami me­cenatúra törekvéseiről. Hangsúlyozta, a művészek, művészetek önállósága, az alkotás szabadsága roppant felelősséggel is jár. Dr. Sebe János, a megyei pártbizott­ság osztályvezetője Csongrád megye művészeti, kulturális életének az utóbbi öt esz­tendőben tapasztalt jellem­zőit foglalta össze. A párt testülete számos alkalommal napirendjére tűzte a témát. Miként az ország, a megye kulturális életét is érezhe­tően befolyásolta a gazdasá­gi fejlődés lelassulása. Mégis több új beruházással büsz­kélkedhet a megye: könyv­tárral, levéltárral, múzeum­mal Ugyanakkor hiányzik — jói képzett, elegendő számú irányító szakember gárdájá­val — a megyei művelődési központ. Nem javult a lakó­telepek közművelődési in­tézményekkel való ellátása sem. Az aktíván számos részt­vevő mondta el véleményét, észrevételét, így például azt, hogy mind az általános, mind a középiskolákból el­tűnt a művészettörténet tan­tárgy. A gyerekek nem tud­ják, nem tanulják, hogyan szemléljék és fogadják a művészeti alkotásokat. A gyermekkultúra egyéb fe­hér foltjairól is szó esett, ez ügyben a megyei úttörő­elnökség a tegnapihoz ha­sonló megbeszélést tervez. Kritika érte a könyvkiadás visszásságait, és nagyobb vállalkozókedvet sürgettek a művészeti élet minden te­rületén. Elhangzott a vitá­ban. hogy sok pénzt emész­tenek az alkalmi rendezvé­nyek, szigorúbban kellen el­bírálni a támogatások mér­te'két, nagyobb juttatást ér­demelnének azok az intéz­mények, amelyek évek óta színvonalas produkciókat nyújtanak. A vitát Szabó G. László, a Csongrád megyei tanács elnökhelyettese vezette és foglalta össze. Divatosat, lermészeieset Az Üjpesti Gyapjúszövő­gyár az idén a tavalyinál öt­venezer négyzetméterrel több, mintegy hatszázezer négyzetméternyi szövet és — az elmúlt évihez hason­lóan — 100 tonna fonal gyártását tervezi. A vál­lalat 1980-ban 37 millió fo­rint értékben szállított kel­mét és fonalat nyugati ve­vőinek, tavaly ez az ér­ték már több mint három­szorosára nőtt. Az export ilyen arányú növelését egyebek között az tette lehetővé, hogy a gyár termékei között mind több a divat igényeinek megfe­lelő textília. Gazdaságpolitika ­gazdaságirányítás Havasi Ferenc kötete Havasi Ferencnek, a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottsága tagjá­nr.k, a Központi Bizottság titkárának 1977 és 1984 kö­zött elmondott beszédeiből és megjelent cikkeiből ad válogatást a Kossuth Könyv­kiadó új kötete, amely most került a könyvüzletekbe. A szerző beszédeiből, cik­keiből feltárulnak az utóbbi éveikben bekövetkezett vál­tozások körülményei, a gaz­dasági tevékenység nehezebb és bonyolultabb külső és bel­ső feltételei, valamint az in­tenzív fejlődési pályára tör­ténő átállás kényszere, amely különösen nagy erőpróba elé állította a magyar nép­gazdaságot. Az érdeklődőli: olvashatnak a változások in­dokairól. az egyensúly, a ha­tékonyság követelményei je­gyében megújult gazdaság­politikai irányvonal fő cél­jainak jellemzőiről, össze­függéseitől éppúgy, mint a megvalósításáéit foiytatott munka eredményeiről, gond­jairól. A köinyv foglalkozik a stratégiai jellegű dönté­sekkel. A kötet közread számos, a jelenlegi gazdasági helyzetet elemző, a gazdaságirányítási rendszer továbbfejlesztésé­nek fő irányait bemutató beszédet, cikket is. A MÉSZÖV elnöksége tárgyalta ff ézes" gondok Csongrád megye 11 méhé­szeti szakcsoportjának hely­zetéről, a tennivalókról tár­gyalt tegnap délelőtt Szege­den a MÉSZÖV elnöksége, amely érdekképviseleti ér­dekvédelmi testülete a me­gye 654 szakcsoporti méhé­szének. Ocskó Imre, a szö­vetség elnöke azt fejtegette a napirendi pont vitájában, hogy mivel a méz és az egyéb vitamindús méhészeti termék 80 százaléka nyugati piacokra kerül. így fontos népgazdasági érdek az ex­port folyamatos bővítése, s az ehhez szükséges feltételek megteremtése. Az előterjesztésben és a vitában az kapott hangsúlyt, hogy az átvételt és az ex­portot intéző Hungaronektár nagyon nehezen lép előre a partneri együttműködésben. Indokolatlan a 35 forintos felvásárlási és a 85 forintos fogyasztói ár közötti külön­bözet. Nem tudta eddig meg­oldani a cég a méz átvételét a hegyvidéki vándortanyá­kon. ahol azt pörgetik így aztán 200 kilométert utaznak a családokkal a vándormé­hés/ek. utána 200 kilométer­ről hozzák vissza a mézet, majd 200 kilométeres fuvar­ral viszik a vállalat albert­falvi átvevő telepére, s on­nan visszaszállítják a megyei kereskedelem ellátásához szükséges mennyiséget. Mindez irdatlanul megnö­veli a termelői költséget, de viták vannak a termék át­vételi minősítésénél is. Gyak­ran vegyes virágmézzé deg­radálják* le a drágább akác­m-teet. Nincs kedvezményes fejlesztési hitel és fuvar. Hi­ányzik a központi kezdem é­nvezés a mézfeldolgozás gé­pesítésére, a korszerűbb technológiák megvalósításá­ra. Gyümölcsözőbb partneri viszonyt kellene kialakítani a mezőgazdasági nagyüzemek és a méhészegyesületek kö­zött a termésnövelő és a mézet hozó szervezett méhes megporzás elterjesztésére. A vitában ajánlották a szakcsoportoknak, hogy a je­lenlegi évi 17 millió forintos termelési érték növelésére — Makó, Szentes, Vásárhely és Mindszent példájára — ve­gyék profilba a táblás, az üveges lépesméz, a virágpor, továbbá az egyéb mézes ké­szítmények előállítását és önálló kereskedelmi forgal­mazását A jövőben célszerű megoldani a méhészek szer­vezett, folyamatos szakmai továbbképzését. Ami érdek­képviseleti javaslat: dele­gáljanak hozzáértő méhészt a megye szakcsoportjai a Hungaronektár igazgató ta­nácsába. T. J. Zene és folklór A három Balaton-parti megye, s főként a Balaton­part ez évi kulturális prog­ramját vitatta meg csütör­tökön Balatonfüreden. Tóth Dezső művelődési miniszter­helyettes elnökletével a Ba­latoni Intéző Bizottság kul­turális szakbizottsága. A testület elé került prog­ram szerint a tópart egyes szakaszai megőrzik a már kialakult jellegzetes kultu­rális arculatukat: az északi parton az idén is a komoly zenei rendezvények, a déli parton pedia a folklórműso­rok dominálnak. A veszprémi várban idán is megrendezik a már ha­gyományos koncertsoroza­tokat. A tihanyi orgonahang­versenyek előadói között eb­ben az évben több neves külföldi orgonista is lesz. A déli part kulturális programijának egyik kiemel­kedő eseménye lesz a bala­tonföldvári néptáncos-talál­kozó, a kismesterségek mű­vészetét bemutató siófoki országos találkozó. Terve­zik, hogy az eddiginél több amatőr népi együttest is be­kapcsolnak a programba. Az újdonságok közé tarto­:zik, hogy a Magyar Cirkusz­és Varieté Vállalat 1450 sze­mélyes sátrat állít fel Sió­fokon, illetve Balatonfüre­den, és ebben 6—6 héten át színes nemzetközi varielé­műsort ad a Balaton két partjának ..fővárosában". A Zala megyei rendezvé­nyek közű; kiemelkednek a keszthelyi hangversenyek, továbbá Idegenforgalom és' népművészet címmel több napos országos tanácskozást és konzultációt szerveznek. Ezt később idegenforgalmi nyári egyetemként akarják állandósítani. Minden eddiginél gazda­gabb tesz a SZOT-üdülők programja. Az Országos Rendező Iroda és a SZOT üdülési igazgatóság között létrejött megállanodás sze­rint 300 alkalommal tarta­nak különféle irodalmi és esztrádműsorokat, vagv gyer­mekelőadásokat az üdülők­ben. A SZOT képviselője nz ülésen felhívta a figyelmet arra, hogy a szórakoztató szervezetek, intézmények ma még csak az üdülési fő­idényre ajánlanak műsort. Egyáltalán nem veszik fi­gyelembe, hogy a SZOT üdü­lői májustól október köze­péig fogadják a vendégeket. így az elő- és utószezonban érkezők nemcsak napfény­ből, hanem műsorból is ke­vesebbet kapnak. Jósa Jánosné köszöntése Tegnap délelőtt az MSZMP Szeged városi bizottságán ünnepélyes keretek között köszöntötték 75. születésnap­ja alkalmából Szocialista Hazáért Érdemrenddel ki­tüntetett Jósa Jánosnét, a munkásmozgalom régi akti­vistáját. A megyei pártbi­zottság nevében Papdi Jó­zsef titkár nyújtott át em­léklapot és tárgyjutalmat, majd a városi pártbizottság titkára Fraknóy Gábor gra­tulált az ünnepeltnek. Jósa Jánosné 1929-ben lé­pett a szociáldemokrata pártba. s a felszabadulás előtt részt vett az SZDP munkájában, röpcédulák ter­jesztésével, plakátragasztás­sal, a Vörös Segély bélyegek terjesztésével. A választások idején heteket töltött a ta­nyai körzetekben agitációs munkáóal. j£ésőbb. 1944-ben részt vett az internált csa­ládok tagjainak megsegítésé­ben. A felájfebadulás után Pusztamérgesen. Kübekhá­Nagy László felvétele Képünkön: Jósa Jánosné, Papdi József és Fraknóy Gábor zán és Öszentivánon (a mai delmi Vállalat pártszerveze­Tiszaszigeten) részt vett az tében dolgozott, s 1962. ja­MKP-szervezetek megala- nuár 1-én ment nyugdíjba kításában. Az államosítás — súlyos betegsége miatt — után « Szegedi Kiskereske- a szegedi Éliker Vállalattól. A lig olvasunk vagy hallunk valarqit az írott és elekt­ronikus sajtóban az utóbbi években a törzsgárdá­ról. Ha mégis szóba kerül, akkor is csak futólag említik, többnyire valamilyen konkrét ügy kapcsán, az­tán már másról beszélnek. Nagy változás ez ahhoz képest, hogy úgy öt-hat éve még milyen sokat foglalkoztak vele az újságok. 1 Mindez már sejtetni engedi, hogy valami módosult a törzsgárdatagság megítélésében. De hogy mi változhatott, arról nem könnyű a munkahelyeken eligazodni. Ha ugyanis felvetődik ez a tema — márpedig a vállalatoknál gyakran felvetődik —. általában két ellentétes vélemény csap össze. Az egvik szerint a mai kor leértékeli a törzs­gárdát. a másik felfogás szerint viszont felértékeli. Mind­két álláspont hívei a termékszerkezet korszerűsítésére hi­vatkoznak. A „leértékelők" szerint, ha új termék gyártá­sára kell áttérni a cégnél, nagyobb ázsiója van a konver­tálható szaktudásnak, általában előnyösebb helyzetbe ke­rülnek a gyorsabb alkalmazkodó képességű fiatalok, mint a megszokotthoz jobban ragaszkodó régiek A „felértéke­lők" viszont azzal érvelnek, hogy a termékszerkezet-kor­szerűsítés is csak akkor lehet sikeres, ha tudják, hogy mit, mivel kell felváltani egyáltalán, márpedig ezt mégiscsak jobban tudják a régebbiek, mint a pályakezdők. Ne öre­gítsük. „tegyük le" hát a derékhadat mert a többségük 30 —50 év közötti, ereje teljében levő férfi és nő... Vannak persze más érvek is. A törzsökös dolgozók, különösen a ..leértékelő" hajlamúak, csendes mélabúval szokták panaszolni, hogy régi embernek lenni alig jár előnnyel. Igaz ugyan. hog£ „rátesznek" valamit a nyere­ségrészesedés összegére, attól függően, hogy bronz, ezüst vagy arany fokozatnál tart az illető. Az is tény. hogy ál­talában jubileumi jutalmat kap 30—40 évi szolgálat után. De hát évenként csak egyszer osztanak nyereségrészese­dést (s azt sem mindenütt), a jubileumi jutalom elnyeré­réséhez pedig majdnem egy élet. vagy egy egész élet mun­kájára van szükség. Ha ezektől eltekintünk, ha a szürke hétköznapok végtelenjét nézzük, mit sem számítanak az évek. Legyen szó fizetésemelésről, előléptetésről vagy más­ról. a pillanatnyi teljesítmény dönt. az. hogy a dolgozó akkor mennyire hasznavehető. „Ez is azt bizonyítja, hogy leértékelődött a törzsgárda" — teszik hozzá kesernyésen. A felületes benyomások azt mutatják, mintha ennek a tábornak volna igaza. Az egyik nagyvállalatunknál pél­dául. ahol merőben új berendezés gyártására akartak át­térni. s ennek előkészítésére teljesen új üzemet szerveztek egy régebbi helyén, az új üzemvezető nagy munkaerő­toborzásba kezdett a saját cégénél. A vállalat vezetőinek jóváhagyásával széltében-hosszóban elhíresztelte. kiket látna szívesen. Pályázati feltétele volt például a magas fo­kú szakmai képzettség, a tanulékonyság, illetve szakmai megújulási készség, sőt még a jó közösségi szellem is. (Az utóbbit azzal indokolta, hogy hamar össze kell ko­vácsolni az összeverbuvált kollektívát, nincs idejük éveket várni.) Ami pedig a törzsgárdatagságot illeti, az üzemve­zető — aki egyébként már elhagyta az ötvenet, s kerek harminc esztendeje dolgozott a cégnél — sokak megdöb­beríésére kijelerftette: a törzágárdatagság nem jelenthet előnyt a felvételnél, öt. nem az évek száma érdekli, hanem az. hogy ki milyen, illetve mit tud.,. Több mint érdekes, hogy a felvettek bő kétharmada mégis törzsgárdatag volt. vagyis olyan személy, aki már 10—15 esztendőt, vagy még többet ..húzott le" a vállalat­nál. Viszont — többek felháborodására — nem kerülhetett be az úi közösségbe néhány olyan személy, aki 30—35 éve dolgozott már a gyárnál, aki arra gondolt, hogy a nyug­díj előtti években feltornássza majd a fizetését. Az üzem­vezető — állva a viharokat — arra hivatkozott, hogy fej­lődésképtelenek. azt mondogatják, hogy negyvenéves kora után már nem fog jól az ember feje. „Mihez kezdenék ve­lük?" — kérdezte az üzemvezető. — „Százmilliókba került ez az új üzem. néhány év alatt vissza kell fizetni a bank­nak ezt a sok pénzt, nem babra megy itt a játék," Szándékosan időztünk el ilyen hosszasan ennél a vál­lalatnál. hiszen ez a példa — amelyhez hasonlót sokat említhetnénk még — azt igazolja, hogy nem is olyan egy­szerű válaszolni a „leértékeli" vagy pedig „felértékeli" dilemmára. Ha a törzsgárdatagok egészét vagy tömegét nézzük (az összes dolgozók 40—45 százaléka országos átlagban!), két­ségtelenül azoknak van igazuk, akik a felértékelődés mel­lett voksolnak. Való igaz ugyanis, hogy nem lehet az ut­cáról felvett emberekre alapozni az ilyen új üzemek és műhelyek létét. A termékszerkezet-korszerűsítésnél, az új gyártmány bevezetésénél is azokra a fejlődőképes dolgo­zókra kell számítani mindenekelőtt, akik már ismerik a céget, a belső viszonyokat, akik valóban tudják, hogy mit, mivel kell felváltalni egyáltalán, és persze miért? Ha más gyárakba látogatnánk, azokban is azt tapasztalnánk, hogy a megújhodásra képes régebbiek viselik a változások fő terhét. Ezért nem szabad „letenni" a törzsgárdát, mert nélkülözhetetlenül fontos szerepet tölt be most is. K étségtelen viszont, hogy senki sem büszkélkedhet az évei számával, ha nincs mögötte korszerű szemlé­let és teljesítmény. Az ..időbirtokosság" valóban nem jelenthet előnyt. A jelenkor valóban leértékelte azo­kat a törzsgárdatagokat. akik jóllehet, nem is betegek vagy csökkent munkaképességűek (mert ha azok. egészen más az elbírálás!), mégis lazítani kezdenek negyvenéves koruk után. s úgy gondolják, hogy majd csak „kihúzzák" azt a másfél-két évtizedet, ami a nyugdíjig még hátra van. Nyilván, értük is lehet tenni egyet és mást. olyan admi­nisztratív jellegű beosztásba lehet helyezni óket például, ahol jól kamatozik a nagy helyismeret. Vagyis hasznos dolgozói lehetnek a vállalatnak ezután is. De ha azt ta­pasztalják. hogy kevesebbet keresnek, mint azok a 30—50 évesek, sőt idősebbek, akik az új üzem új körülményei kö­zött is feltalálják magukat — ne legyen sértődés! Így igazságos, hiszen a vállalat is többel kap a korszerűbb termékért. S különben is. sehol sem lehet csak úgy „lazf.­va és leeresztve" átvegetálni azt a bizonyos másfél-két év­tizedet. Helyt kell állni a nyugdíjig! Magyar László

Next

/
Oldalképek
Tartalom