Délmagyarország, 1985. február (75. évfolyam, 26-49. szám)

1985-02-08 / 32. szám

Péntek, 1985. február 8. 3 A megye művészeti életérői Aktívaértekezlet Szegeden n I i Balatoni kulturális program Csongrád megye művészeti életének időszerű kérdéseiről rendezett aktívaértekezletet tegnap, csütörtökön Szegeden a Móra Ferenc Múzeum dísztermében a Csongrád megyei tanács vb művelődési osztálya. Meghívott előadóként Pándi András, a Művelődési Minisztérium művészeti főosztályának vezetője szólt általános múvészetpolitikai kérdésekről. egyebek között a decentralizációról, az állami mecenatúra törekvéseiről. Hangsúlyozta, a művészek, művészetek önállósága, az alkotás szabadsága roppant felelősséggel is jár. Dr. Sebe János, a megyei pártbizottság osztályvezetője Csongrád megye művészeti, kulturális életének az utóbbi öt esztendőben tapasztalt jellemzőit foglalta össze. A párt testülete számos alkalommal napirendjére tűzte a témát. Miként az ország, a megye kulturális életét is érezhetően befolyásolta a gazdasági fejlődés lelassulása. Mégis több új beruházással büszkélkedhet a megye: könyvtárral, levéltárral, múzeummal Ugyanakkor hiányzik — jói képzett, elegendő számú irányító szakember gárdájával — a megyei művelődési központ. Nem javult a lakótelepek közművelődési intézményekkel való ellátása sem. Az aktíván számos résztvevő mondta el véleményét, észrevételét, így például azt, hogy mind az általános, mind a középiskolákból eltűnt a művészettörténet tantárgy. A gyerekek nem tudják, nem tanulják, hogyan szemléljék és fogadják a művészeti alkotásokat. A gyermekkultúra egyéb fehér foltjairól is szó esett, ez ügyben a megyei úttörőelnökség a tegnapihoz hasonló megbeszélést tervez. Kritika érte a könyvkiadás visszásságait, és nagyobb vállalkozókedvet sürgettek a művészeti élet minden területén. Elhangzott a vitában. hogy sok pénzt emésztenek az alkalmi rendezvények, szigorúbban kellen elbírálni a támogatások mérte'két, nagyobb juttatást érdemelnének azok az intézmények, amelyek évek óta színvonalas produkciókat nyújtanak. A vitát Szabó G. László, a Csongrád megyei tanács elnökhelyettese vezette és foglalta össze. Divatosat, lermészeieset Az Üjpesti Gyapjúszövőgyár az idén a tavalyinál ötvenezer négyzetméterrel több, mintegy hatszázezer négyzetméternyi szövet és — az elmúlt évihez hasonlóan — 100 tonna fonal gyártását tervezi. A vállalat 1980-ban 37 millió forint értékben szállított kelmét és fonalat nyugati vevőinek, tavaly ez az érték már több mint háromszorosára nőtt. Az export ilyen arányú növelését egyebek között az tette lehetővé, hogy a gyár termékei között mind több a divat igényeinek megfelelő textília. Gazdaságpolitika gazdaságirányítás Havasi Ferenc kötete Havasi Ferencnek, a Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottsága tagjánr.k, a Központi Bizottság titkárának 1977 és 1984 között elmondott beszédeiből és megjelent cikkeiből ad válogatást a Kossuth Könyvkiadó új kötete, amely most került a könyvüzletekbe. A szerző beszédeiből, cikkeiből feltárulnak az utóbbi éveikben bekövetkezett változások körülményei, a gazdasági tevékenység nehezebb és bonyolultabb külső és belső feltételei, valamint az intenzív fejlődési pályára történő átállás kényszere, amely különösen nagy erőpróba elé állította a magyar népgazdaságot. Az érdeklődőli: olvashatnak a változások indokairól. az egyensúly, a hatékonyság követelményei jegyében megújult gazdaságpolitikai irányvonal fő céljainak jellemzőiről, összefüggéseitől éppúgy, mint a megvalósításáéit foiytatott munka eredményeiről, gondjairól. A köinyv foglalkozik a stratégiai jellegű döntésekkel. A kötet közread számos, a jelenlegi gazdasági helyzetet elemző, a gazdaságirányítási rendszer továbbfejlesztésének fő irányait bemutató beszédet, cikket is. A MÉSZÖV elnöksége tárgyalta ff ézes" gondok Csongrád megye 11 méhészeti szakcsoportjának helyzetéről, a tennivalókról tárgyalt tegnap délelőtt Szegeden a MÉSZÖV elnöksége, amely érdekképviseleti érdekvédelmi testülete a megye 654 szakcsoporti méhészének. Ocskó Imre, a szövetség elnöke azt fejtegette a napirendi pont vitájában, hogy mivel a méz és az egyéb vitamindús méhészeti termék 80 százaléka nyugati piacokra kerül. így fontos népgazdasági érdek az export folyamatos bővítése, s az ehhez szükséges feltételek megteremtése. Az előterjesztésben és a vitában az kapott hangsúlyt, hogy az átvételt és az exportot intéző Hungaronektár nagyon nehezen lép előre a partneri együttműködésben. Indokolatlan a 35 forintos felvásárlási és a 85 forintos fogyasztói ár közötti különbözet. Nem tudta eddig megoldani a cég a méz átvételét a hegyvidéki vándortanyákon. ahol azt pörgetik így aztán 200 kilométert utaznak a családokkal a vándorméhés/ek. utána 200 kilométerről hozzák vissza a mézet, majd 200 kilométeres fuvarral viszik a vállalat albertfalvi átvevő telepére, s onnan visszaszállítják a megyei kereskedelem ellátásához szükséges mennyiséget. Mindez irdatlanul megnöveli a termelői költséget, de viták vannak a termék átvételi minősítésénél is. Gyakran vegyes virágmézzé degradálják* le a drágább akácm-teet. Nincs kedvezményes fejlesztési hitel és fuvar. Hiányzik a központi kezdem énvezés a mézfeldolgozás gépesítésére, a korszerűbb technológiák megvalósítására. Gyümölcsözőbb partneri viszonyt kellene kialakítani a mezőgazdasági nagyüzemek és a méhészegyesületek között a termésnövelő és a mézet hozó szervezett méhes megporzás elterjesztésére. A vitában ajánlották a szakcsoportoknak, hogy a jelenlegi évi 17 millió forintos termelési érték növelésére — Makó, Szentes, Vásárhely és Mindszent példájára — vegyék profilba a táblás, az üveges lépesméz, a virágpor, továbbá az egyéb mézes készítmények előállítását és önálló kereskedelmi forgalmazását A jövőben célszerű megoldani a méhészek szervezett, folyamatos szakmai továbbképzését. Ami érdekképviseleti javaslat: delegáljanak hozzáértő méhészt a megye szakcsoportjai a Hungaronektár igazgató tanácsába. T. J. Zene és folklór A három Balaton-parti megye, s főként a Balatonpart ez évi kulturális programját vitatta meg csütörtökön Balatonfüreden. Tóth Dezső művelődési miniszterhelyettes elnökletével a Balatoni Intéző Bizottság kulturális szakbizottsága. A testület elé került program szerint a tópart egyes szakaszai megőrzik a már kialakult jellegzetes kulturális arculatukat: az északi parton az idén is a komoly zenei rendezvények, a déli parton pedia a folklórműsorok dominálnak. A veszprémi várban idán is megrendezik a már hagyományos koncertsorozatokat. A tihanyi orgonahangversenyek előadói között ebben az évben több neves külföldi orgonista is lesz. A déli part kulturális programijának egyik kiemelkedő eseménye lesz a balatonföldvári néptáncos-találkozó, a kismesterségek művészetét bemutató siófoki országos találkozó. Tervezik, hogy az eddiginél több amatőr népi együttest is bekapcsolnak a programba. Az újdonságok közé tarto:zik, hogy a Magyar Cirkuszés Varieté Vállalat 1450 személyes sátrat állít fel Siófokon, illetve Balatonfüreden, és ebben 6—6 héten át színes nemzetközi varieléműsort ad a Balaton két partjának ..fővárosában". A Zala megyei rendezvények közű; kiemelkednek a keszthelyi hangversenyek, továbbá Idegenforgalom és' népművészet címmel több napos országos tanácskozást és konzultációt szerveznek. Ezt később idegenforgalmi nyári egyetemként akarják állandósítani. Minden eddiginél gazdagabb tesz a SZOT-üdülők programja. Az Országos Rendező Iroda és a SZOT üdülési igazgatóság között létrejött megállanodás szerint 300 alkalommal tartanak különféle irodalmi és esztrádműsorokat, vagv gyermekelőadásokat az üdülőkben. A SZOT képviselője nz ülésen felhívta a figyelmet arra, hogy a szórakoztató szervezetek, intézmények ma még csak az üdülési főidényre ajánlanak műsort. Egyáltalán nem veszik figyelembe, hogy a SZOT üdülői májustól október közepéig fogadják a vendégeket. így az elő- és utószezonban érkezők nemcsak napfényből, hanem műsorból is kevesebbet kapnak. Jósa Jánosné köszöntése Tegnap délelőtt az MSZMP Szeged városi bizottságán ünnepélyes keretek között köszöntötték 75. születésnapja alkalmából Szocialista Hazáért Érdemrenddel kitüntetett Jósa Jánosnét, a munkásmozgalom régi aktivistáját. A megyei pártbizottság nevében Papdi József titkár nyújtott át emléklapot és tárgyjutalmat, majd a városi pártbizottság titkára Fraknóy Gábor gratulált az ünnepeltnek. Jósa Jánosné 1929-ben lépett a szociáldemokrata pártba. s a felszabadulás előtt részt vett az SZDP munkájában, röpcédulák terjesztésével, plakátragasztással, a Vörös Segély bélyegek terjesztésével. A választások idején heteket töltött a tanyai körzetekben agitációs munkáóal. j£ésőbb. 1944-ben részt vett az internált családok tagjainak megsegítésében. A felájfebadulás után Pusztamérgesen. KübekháNagy László felvétele Képünkön: Jósa Jánosné, Papdi József és Fraknóy Gábor zán és Öszentivánon (a mai delmi Vállalat pártszervezeTiszaszigeten) részt vett az tében dolgozott, s 1962. jaMKP-szervezetek megala- nuár 1-én ment nyugdíjba kításában. Az államosítás — súlyos betegsége miatt — után « Szegedi Kiskereske- a szegedi Éliker Vállalattól. A

lig olvasunk vagy hallunk valarqit az írott és elektronikus sajtóban az utóbbi években a törzsgárdáról. Ha mégis szóba kerül, akkor is csak futólag említik, többnyire valamilyen konkrét ügy kapcsán, aztán már másról beszélnek. Nagy változás ez ahhoz képest, hogy úgy öt-hat éve még milyen sokat foglalkoztak vele az újságok. 1 Mindez már sejtetni engedi, hogy valami módosult a törzsgárdatagság megítélésében. De hogy mi változhatott, arról nem könnyű a munkahelyeken eligazodni. Ha ugyanis felvetődik ez a tema — márpedig a vállalatoknál gyakran felvetődik —. általában két ellentétes vélemény csap össze. Az egvik szerint a mai kor leértékeli a törzsgárdát. a másik felfogás szerint viszont felértékeli. Mindkét álláspont hívei a termékszerkezet korszerűsítésére hivatkoznak. A „leértékelők" szerint, ha új termék gyártására kell áttérni a cégnél, nagyobb ázsiója van a konvertálható szaktudásnak, általában előnyösebb helyzetbe kerülnek a gyorsabb alkalmazkodó képességű fiatalok, mint a megszokotthoz jobban ragaszkodó régiek A „felértékelők" viszont azzal érvelnek, hogy a termékszerkezet-korszerűsítés is csak akkor lehet sikeres, ha tudják, hogy mit, mivel kell felváltani egyáltalán, márpedig ezt mégiscsak jobban tudják a régebbiek, mint a pályakezdők. Ne öregítsük. „tegyük le" hát a derékhadat mert a többségük 30 —50 év közötti, ereje teljében levő férfi és nő... Vannak persze más érvek is. A törzsökös dolgozók, különösen a ..leértékelő" hajlamúak, csendes mélabúval szokták panaszolni, hogy régi embernek lenni alig jár előnnyel. Igaz ugyan. hog£ „rátesznek" valamit a nyereségrészesedés összegére, attól függően, hogy bronz, ezüst vagy arany fokozatnál tart az illető. Az is tény. hogy általában jubileumi jutalmat kap 30—40 évi szolgálat után. De hát évenként csak egyszer osztanak nyereségrészesedést (s azt sem mindenütt), a jubileumi jutalom elnyeréréséhez pedig majdnem egy élet. vagy egy egész élet munkájára van szükség. Ha ezektől eltekintünk, ha a szürke hétköznapok végtelenjét nézzük, mit sem számítanak az évek. Legyen szó fizetésemelésről, előléptetésről vagy másról. a pillanatnyi teljesítmény dönt. az. hogy a dolgozó akkor mennyire hasznavehető. „Ez is azt bizonyítja, hogy leértékelődött a törzsgárda" — teszik hozzá kesernyésen. A felületes benyomások azt mutatják, mintha ennek a tábornak volna igaza. Az egyik nagyvállalatunknál például. ahol merőben új berendezés gyártására akartak áttérni. s ennek előkészítésére teljesen új üzemet szerveztek egy régebbi helyén, az új üzemvezető nagy munkaerőtoborzásba kezdett a saját cégénél. A vállalat vezetőinek jóváhagyásával széltében-hosszóban elhíresztelte. kiket látna szívesen. Pályázati feltétele volt például a magas fokú szakmai képzettség, a tanulékonyság, illetve szakmai megújulási készség, sőt még a jó közösségi szellem is. (Az utóbbit azzal indokolta, hogy hamar össze kell kovácsolni az összeverbuvált kollektívát, nincs idejük éveket várni.) Ami pedig a törzsgárdatagságot illeti, az üzemvezető — aki egyébként már elhagyta az ötvenet, s kerek harminc esztendeje dolgozott a cégnél — sokak megdöbberíésére kijelerftette: a törzágárdatagság nem jelenthet előnyt a felvételnél, öt. nem az évek száma érdekli, hanem az. hogy ki milyen, illetve mit tud.,. Több mint érdekes, hogy a felvettek bő kétharmada mégis törzsgárdatag volt. vagyis olyan személy, aki már 10—15 esztendőt, vagy még többet ..húzott le" a vállalatnál. Viszont — többek felháborodására — nem kerülhetett be az úi közösségbe néhány olyan személy, aki 30—35 éve dolgozott már a gyárnál, aki arra gondolt, hogy a nyugdíj előtti években feltornássza majd a fizetését. Az üzemvezető — állva a viharokat — arra hivatkozott, hogy fejlődésképtelenek. azt mondogatják, hogy negyvenéves kora után már nem fog jól az ember feje. „Mihez kezdenék velük?" — kérdezte az üzemvezető. — „Százmilliókba került ez az új üzem. néhány év alatt vissza kell fizetni a banknak ezt a sok pénzt, nem babra megy itt a játék," Szándékosan időztünk el ilyen hosszasan ennél a vállalatnál. hiszen ez a példa — amelyhez hasonlót sokat említhetnénk még — azt igazolja, hogy nem is olyan egyszerű válaszolni a „leértékeli" vagy pedig „felértékeli" dilemmára. Ha a törzsgárdatagok egészét vagy tömegét nézzük (az összes dolgozók 40—45 százaléka országos átlagban!), kétségtelenül azoknak van igazuk, akik a felértékelődés mellett voksolnak. Való igaz ugyanis, hogy nem lehet az utcáról felvett emberekre alapozni az ilyen új üzemek és műhelyek létét. A termékszerkezet-korszerűsítésnél, az új gyártmány bevezetésénél is azokra a fejlődőképes dolgozókra kell számítani mindenekelőtt, akik már ismerik a céget, a belső viszonyokat, akik valóban tudják, hogy mit, mivel kell felváltalni egyáltalán, és persze miért? Ha más gyárakba látogatnánk, azokban is azt tapasztalnánk, hogy a megújhodásra képes régebbiek viselik a változások fő terhét. Ezért nem szabad „letenni" a törzsgárdát, mert nélkülözhetetlenül fontos szerepet tölt be most is. K

étségtelen viszont, hogy senki sem büszkélkedhet az évei számával, ha nincs mögötte korszerű szemlélet és teljesítmény. Az ..időbirtokosság" valóban nem jelenthet előnyt. A jelenkor valóban leértékelte azokat a törzsgárdatagokat. akik jóllehet, nem is betegek vagy csökkent munkaképességűek (mert ha azok. egészen más az elbírálás!), mégis lazítani kezdenek negyvenéves koruk után. s úgy gondolják, hogy majd csak „kihúzzák" azt a másfél-két évtizedet, ami a nyugdíjig még hátra van. Nyilván, értük is lehet tenni egyet és mást. olyan adminisztratív jellegű beosztásba lehet helyezni óket például, ahol jól kamatozik a nagy helyismeret. Vagyis hasznos dolgozói lehetnek a vállalatnak ezután is. De ha azt tapasztalják. hogy kevesebbet keresnek, mint azok a 30—50 évesek, sőt idősebbek, akik az új üzem új körülményei között is feltalálják magukat — ne legyen sértődés! Így igazságos, hiszen a vállalat is többel kap a korszerűbb termékért. S különben is. sehol sem lehet csak úgy „lazf.va és leeresztve" átvegetálni azt a bizonyos másfél-két évtizedet. Helyt kell állni a nyugdíjig! Magyar László