Délmagyarország, 1985. február (75. évfolyam, 26-49. szám)

1985-02-27 / 48. szám

Szerda, 1985. február 20. 151 Jövedelem, érdekeltség Ülést tartott a SZÖVOSZ elnöksége A fogyasztási szövetkezetek irányításának fejlesztéséről volt szó a SZÖVOSZ elnökségének keddi ülésén. A tanácskozáson elhangzott: a korszerűsítések nyomán az áfészek kiskereskedelmi egységeinek 12, a vendéglátóhelyek 50 százalékánál tértek eddig át a szerződéses rendszerre, amely így összesen 6000 üzletet érint. A tapasztalatok igen kedvezőek. Ezekben az egységekben az érdekeltség fokozódása nyomán általában javult a kiszolgálás színvonala. gazdagabb az árukínálat, jobb az ellátás, s az üzletek gazdálkodása is jövedelmezőbb mint korábban. E"-en ezért az idén újabb boltokat igyekeznek bevonni a szerződéses üzemeltetésbe. Bővíteni kívánják a jövedelemérdekeltségben működő kereskedelmi egységek körét is. E rendszerben a költségek csökkentésére, a forgalom növelésére ösztönzik az egységek vezetőit. Tavaly már 750 üzlet működött jövedelemérdekeltség alapján, s az, idén újabb 200—300 ngyobb forgalmú. kiskereskedelmi egység ABC-üzlet, szakáruház térhet át erre a korszerű gazdálkodási formára, s ennek nyomán várhatóan tovább emelkedik a szövetkezeti kereskedelem színvonala. (MTI) A szegedi NEB ülésén Az együttműködés fontosságát hangsúlyozták Tegnap, kedden délelőtt tartotta soros ülését a Szeged városi Népi Ellenőrzési Bizottság. A NEB középtávú munkaprogramját, valamint az idei munkatervet és ellenőrzési tervet vitatták meg és fogadták el. Eszerint az idén a lakásgazdálkodás lehetőségeit és az idős korú lakosság szociális helyzetét, egészségügyi ellátását vizsgálják Szegeden. Közreműködnek azokban a megyei vizsgálatokban. anvtlvek a lakásépítő és -fenntartó szövetkezetek tevékenységét és a lakossági áruellátás, szolgáltatás minőségét ellenőrzik. Az országos programból adódó vizsgálati feladat lesz a magánlakás-építés helyzetének ellenőrzése és a gyógyító-megelőző egészségügyi intézmények integrációjának utóvizsgálata. Az ülésen hangsúlyozták az együttműködés fontos szerepét a vizsgálatok hatékonyságában A gondos előkészítő munka mellett nem hanyagolható el az egymásra épülő, oda-vissza információkra támaszkodó ellenőrzési módszer. A városi KISZbizottságtól. a Hazafias Népfronttól. a fogvasztók tanácsától és a kereskedelmi felügyelőségtől vár elsősorban támogatást a NEB. Régészek közgyűlése A Magyar Régészeti és Művészettörténeti Társulat kedden tartotta meg évi közgyűlését a Kossuth Klubban. Az ülésen megemlékeztek arról, hogy 150 esztendővel ezelőtt kerültek felszínre az első hiteles honfoglalaskori régészeti leletek. A Bene-pusztai leletről és az ehhez kapcsolódó régészeti feltárások első publikálójáról, Jankovich Miklósról László Gyula, az Eötvös Lóránd Tudományegyetem régészeti tanszékének nyugalmazott tanszékvezető tanára tartott előadást. Kovács Tibor főtitkári beszámolójában a társulat tavalyi tevékenységét foglalta össze, egyebek közt beszámolt a Nyíregyházán rendezett vándorgyűlés tapasztalatairól. A közgyűlésen átnyújtották a társulat kitüntető érmeit a régészetben és a művészettörténetben kiemelkedően tevékenvkedő tudósoknak. Rómer Flóris-érmet kapott Nagy Jibor régész. Ipolyi Arnold-éremmel jutalmazták Rózsa György művészettörténésznek. a Nemzeti Múzeum történelmi arcképcsarnoka osztályvezetőjének munkásságát. Kuzsinszky Bálint érmet vehetett át Kovalovszki Júlia, a Nemzeti Múzeum tudományos munkatársa. Pasteiner Gyula-éremmel ismerték el Szabó Julianna. az MTA művészettörténeti kutatócsoportja tudományos munkatársa tevékenységét. A Magvar Régészeti és Művészettörténeti Társulat Vayer La-ni művészettörténész ne ET.fF művészettörténeti tanszékének nyugalmazott tanszéVTezetőie és Moziovics Amália nyugalmazott régész sz.emé'vében két. úi tisztelet! ta®ot választóit. sorefha. (MTI) „Időtakarékos" újdonságok Sóderraktárak, diagnosztikai műszerek, gyorsjáratok, számítógépek „Verseny van a piacon. Egy-egy üzleti tárgyaláson a partnerünk nem is egyszer már úgy ül le az asztalhoz, hogy nem csak a mi ajánlatunkat ismeri, hanem a hasonló feladatokra vállalkozó többi szolgáltatóét is. Ez arra sarkallja vállalatunkat, hogy piaci magatar-, iásunkat, szolgáltatói tevékenységünket igyekezzünk megújítani. Nem megy ez persze viták nélkül, sokszor házon belül kell a változtatásért keményebben küzdeni ..." E gondolatsort akármelyik vállalat vezetőjétől hallhatnánk mostanában. Hogy történetesen épp á szegedi Volán igazgatója vezette be így mondandóját a vállalat megújulófélben levő stratégiájáról, az azért mégsem esetleges. A nyitás szándékát jelzi ez — a közvélemény beavatásának szándékát azokba a döntési folyamatokba, vállalati elhatározásokba, amelyek jó ideig legfeljebb utólag kaptak nyilvánosságot. Néhány éve még furcsállhattuk volna, hogy egy fuvarozó cég terme lés-szervezéssel foglalkozik. Ma már nincs abban semmi meglepő, hogy a Volán saját fejlesztési alapjából ad át egy részt a Tégla, és Cserépipari Vállalatnak és az Alföldi Tüzépnek, hogy az építőanyagok házhozszállításának módján változtathassanak, hogy gépi technológia segítse az egységrakományok csomagolását. S miért lenne furcsa az, hogy már folynak a kishatárforgalmi tárgyalások, melyek eredményeképp a Volánemblémás, kenderszálh'tó tehergépkocsik visszaútban cseréppel, téglával, sörrel megrakottan jöhetnek a Vajdaságból? S ha már az építőanyagoknál tartunk, idekívánkozik: a szegedi jó tapasztalatok alapján Csongrád megye többi városában is tervezik úgynevezett sóderraktárak létrehozását. Ezek a kiszolgálást gyorsítják — tavaly 8500 köbméter sódert szállítottak ki ebben a rendszerben. Még kevéssé ismert „időtakarékos" szoL gáltatása a 10-es Volánnak az import áruk vámkezeiése . is. Ezt a meglehetősen sók adminisztrációval járó műveletet — ha igény lesz rá — a vállalat az idén mar nem csupán közületi, hanem magánmegrendelőitöl is átvállalja. A hagyományos teher- és személyszállítási tevékenységet folytató közlekedési vállalatoktól abban is különbőzig a szegedi, hogy ipari üzemét erőteljesen fejlesztette az elmúlt években. A közületi és magángépkocsik alkatrészeinek gyártásával, a bontásból származó tartozékok felújításával és értékesítésével foglalkozó (volt kötélgyári) telephely dolgozói újabban háromévesnél öregebb személygépkocsik értékesítését is vállalják. Az elektronikus taxiórák szériagyártásának megkezdésén túljutva a Volán — együttműködve a Transinnovval és a Metriponddal — hozzálátott a mikroprocesszoros diagnosztikai rendszer kifejlesztéséhez. A Volán személyszállítással foglalkozó szakembereinek is fel kellett mérniük a maguk területén, hogy miképp élhetnek a tröszti szervezet felbomlása után kapott nagyobb önállósággal. Néhány kérdés, amelynek kidolgozásán most munkálkodnak: hogyan lehetne az elővárosi forgalmat gyorsítani, a lakótelepek belső utazásaira úgynevezett citybuszjáratokat szervezni... Az is; az idei év tervei közt szerepel, hogy több mint száz személygépkocsiból álló XX-es autóparkjukat az igényesebb ügyfelek kívánságának megfelelően Ford-okkal egészítik ki. Még egy újdonságról hadd szóljunk befejezésképpen: a számítástechnika újabb területet hódított meg, a forgalomszervezés után a menetrendkészítésben is szerepet kapott. Az eddig fél évig tartó átfutási időt két hónapra sikerült rövidíteni azáltal, hogy az Athenaeum nyomda számítógéppel Vezérelt fényszedőgépeibe számítógép készítette menetrendprogramot táplálnak. Kell-e mondanunk, hogy így a menetrendek nem csupán frissebbek, hanem pontosabbak is lehetnek? P. K. kérdőjelei A

szakmai publikációk nem is olyan régen még arról szóltak, hogy a vezetőképzés nem örvend túlságosan nagy népszerűségnek a vezetők köreben. A nyolcvanas évek elején még statisztikailag is kimutatható volt. hogy például a legnagyobb hazai nagyvállalatok csúcsvezetői. ha csak tehették, mellőzték — az egvébként részben kötelező — továbbképzést. ' Való igaz: a vezetőképzéssel kapcsolatos első központi határozatok mereven előírták. hogy a vállalati vezetőknek ötévenként részt kell venniük a továbbképzésben. Ma már nyilvánvaló, hogy ez a rendelkezés túlságosan is mechanikussá, következésképpen — és gyaníthatóan — ellenszenvessé tette a képzést a vezetők körében. ök ugyanis úgy tartják, hogy a vezetési szakma elméleti tudnivalóinak ötévenkénti áti.smátlése merőben fölösleges. Viszont nem lenne fölösleges — ám kezdetben hiábavaló.várakozás volt —. hogv a vezetőképzők lehetőleg gyorsan reagáljanak a gazdasági környezel aktuális változásaira: hogy oktatási tematikájukban érvényesítsék a gazdaságirányítás és a népgazdaság előtt álló feladatokból adódó konkrét vezetési tennivalókat. Gondoljuk csak meg: a ..központi követelmények" ismételgetése, agitatív célzattal történő agyonmagyarázása. a gazdasági szabályozók és az ezekhez igazodó rendeletmagyarázatok, s a mindezekhez, kapcsolqpló irányelvek és ..főhatósági" állásfoglalások ..értelmezése" lényegében nem vezetőképzési feladat. E tudnivalók elsajátíthatók a hivatalos lapokból a szaksajtóból. és persze a ..főhatósági" eligazítások során. A gyakorló vezetők számára inkább az lenne a segítség, ha megtanítanák őket arra. hogy milyen módszerekkel. milyen technikai fogások alkalmazásával szolgálhatják legjobban a gazdaságpolitikai. illetve a gazdaságirányítási követelmények végrehajtását. Most — illetve az utóbbi években — úgy látszik, hogy szerencsés fordulatot vett a hazai vezetőképzés gyakorlata. Erre utal péljdául az Országos Vezetőképző ICözppnt, de más vezetőképző iskolák bőséges tematikájú céltanfolyam-sorozata is. Erre utal: az is. hogy megkezdték a vezetői készségeket és képességeket fejlesztő ..tréningek" rendszeresítését. Továbbá az is. hogy a vezetőképzéssel foglalkozó hazai intézmények között valamiféle versenyhelyzet van kialakulóban. Amelyik intézet jobbat, többet, a gyakorlati életben is használhatóbb ismeretekre koncentráló tanfolyami rendszert kínál, az inkább számíthat a lehetséges hallgatók — illetve az őket foglalkoztató munkáltatók — érdeklődésére. Nagy kérdés azonban, hogy a napjainkra fölépített vezetőképző hálózat, s annak irányítása mennyire tekinthető racionálisnak. s. mennyire felel meg a hatékony működés feltételeinek? Kezdetben, a Munkaügyi Minisztérium irányításával működő bázisintézet (az Országos Vezetőképző Központ) mellett több mint haiminc ágazati intézet foglalkozott a vezetők képzésével. továbbképzésével. Hogy az ágazati intézetek manapság is. az illetékes tárca irányításával dolgoznak — ez még csakcsak érthető. Hogy a bázisintézmény, a Munkaügyi Minisztérium megszűntével, a művelődési tárcához került, ez inrtább csak kényszerintézkedésként fogható fel. Végtére is. mi köze lehet a vezetőképzés irányításához és. felügyeletéhez egy olyan minisztériumnak, amely messze áll a gazdálkodás napi gyakorlatától, s még távolabb a gazdálkodási — következésképpen az irányítási — gyakorlatot is befolyásoló események. folyamatok és. prognozisok elemzésétől ? Még tovább gondolkodva: a valamikori harminc-valahány vezetőképző iskola napjainkra alig húszra csökkent. (Nem számítva az államigazgatási továbbképzőket.) S bár a szakmában dolgozók szerint egyre inkább versenyheiyzetoe kenyszeriuk egymást ezek az iskolák, mégis úgy tűnik, hogy ez a ..verseny" inkább csak afféle presztizsverseny; különösebb anyagi és megélhetési kockázat nélkül. Ha valamelyik intézet nem önfenntartó vagy éppenséggel vesztesége.:, akkor +rvást szamíthat a költségvetési dotációra. (Például az O/K jelenlegi költségvetése évi 40 millió forint, bevétele Dedig mindössze 12 millió forint.) Ilyen körülmények között valóságos versenyhelyzet? ... Ha esetleg megszűnne a vezetőképzés ágazati irányítás alá vont rendszere; ha a jelenlegi majdnem húsz helyett esetleg csak alig féL tucat — de csakis önfenntartásra ítélt — intézet működne, akkor talán valóban kialakulhatna a hallgatókért való kíméletlen — de mindenképpen az oktatási színvonal emelését — szolgáló — versengés. Végtére is. mi szükség van arra. hogy az iparvállalatnál dolgozó vezető az Ipari Minisztérium Továbbképző Központjában tanuljon; a posta kötelékébe tartozó vezető pedig a Postavezérigazgatóság felügyeletével működő vezetőképzőben? A menedzsment manapság — és a fejlett ioari államokban már hosszú ideje — önálló tudományág. Általános érvényű tudnivalóit minden vezetőnek el kellene sajátítania, függetlenül attól, hogy milyen munkahelyen vagy melyik ágazatban dolgozik. Ügy látszik, hogy a hazai vezetőképzés. — és főleg a vezetőképző intézményhálózat irányítói — még nem jutottak el ennek felismeréséig. Ezért is a sok intézet. s az intézetek munkáját jellemző párhuzamosság; ezért is a vezetőképzésre fordítható anyagi eszközök és szellemi energiák szétforgácsolódása. S

bár nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy a hazai vezetőképzés szakmai színvonala a kezdetekhez képest — és főleg az utóbbi években — sokkal magasabbra emelkedett, mégis elgondolkodtató hogy a vezetők kinevezésének változatlanul rem feltétele valamelyik vezetőképző tanfolyam elvégzése. Mi több: például egy OVK-diploma még ajánlólevelet sem ielent valamely vezetői állás megpályázásakor. Vértes Csaba Találmány és szabadalom Tanácskozás a külföldi lehetőségekről A magyar találmányok külföldi szabadalmaztatásának tapasztalatairól és lehetőségeiről vállalati iparjogvédelmi szakemberek kedden tartottak tanácskozást az MTESZ székházában. A Magyar Iparjogvédelmi Egyesület által rendezett Kerekasztal-beszélgetés Az ideológiai kiadványok és a művészetpolitikai kritikai művek fordításának hasznosságáról rendeztek kerekasztal-beszélgetést bolgár és magyar irodalomtörténészek, kritikusok \ részvételével kedden Budapesten, a Bo]«ár Kulturális és Tájékoztató Központban. A Népköztársaság úti intézményben a témáról Pantelej Zarev akadémikus, a Bolgár Népköztársaság Államtanácsának tagja, a Bolgár Tudományos Akadémia elnökhelyettese és * Jovánovics Miklós, a Magyar Írók Szövetségének főtitkára tartott előadást. A találkozón Ivan Popivanov egyetemi tanár, kritikus, a Bolgár Írók Szövetségének titkára és Georgi Pencsevl kritikus, a Rabotnicseszko Delo főszerkesztő-helyettese is felszólalt. A kerekasztal-beszélgetésen részt vett Boncso Mitev, a Bolgár Népköztársaság budapesti nagykövete. (MTI) ülésen elsősorban azt vitatták meg, hogy miként biztosítható a hazai szellemi termékek sikeres külföldi védettsége. Magyar vállalatok évente mintegy kétezer találmány szabadalmaztatását kezdeményezik a határon túl. A tapasztalatok szerint az ilyen eljárás elsősorban azoknál a termékeknél sikeres, amelyek viszonylag kevés összetevőből állnak, és egyszerűen leírhatóak. A túl sok alkotórész gyakran problematikussá teszi a szabadalom tényleges védelmét. Egy 15 komponensből álló gyógyszer esetében például egyetlen összetevő elhagyásával a találmány már kikerül az oltalom alól, ugyanakkor könnyen hasonló hatásfokú termék állítható elő. Így tehát a szabadalmaztatás — amelynek költsége bejelentésenként ezer dollár — kárba veszett. Hasonlóképpen sokszor nehezen ellenőrizhető az oltalom betartása a technológiai folyamatok szabadalmánál, mivel ilyen folyamatok alkalmazását zárt üzemi feltételek között végzik. Ilyen esetekben a szakemberek a szabadalmaztatás helyett inkább a know-how eladását javasolják. Fontos tapasztalat, hogy a szabadalmaztatás nem minden országban jár egyforma előnyökkel. Az eddigi gyakorlat azt mutatja, hogy elsősorban ott érdemes bejelentést kezdeményezni, ahol a találmány — illetve az azon alapuló termék — iránt nagy kereslet várható; ahol az előállításban konkurrenciára kell számítani, és ahol ezeken túlmenően az adott ország joggyakorlata kellő mértékben garantálja a szabadalmaztatott termék oltalmának jogi védelmét. A tanácskozás résztvevői áttekintették a szabadalmaztatás legfontosabb formaitechnikai feltételeit, mindenekelőtt a találmányi leírással kapcsolatos külföldi tapasztalatokat is. (MTI)