Délmagyarország, 1985. január (75. évfolyam, 1-25. szám)

1985-01-09 / 6. szám

2 Szerda, 1985. január 9. Véget értek andrej Gromiko és George Shultz tárgyalásai Andrej Gromiko szovjet és George Shultz amerikai külügyminiszter a szovjet misszió épületében, Genfben. (Telefoto — AP—MTI—KS) (Folytatás az 1. oldalról.) A beható genfi eszmecsetikusokat, mind a bármilyen re ténye mindenesetre jefajta megegyezést ellenző, lentős fejlemény. Nem kefőként hadügy minisztériumi közismert ténv cs'jnös köröket — végül' is folyta- vesDe az a Kozlsmerl Teny' tódhat-e a felemás politika, hogy a Szovjetunió, felretémiközben gyorsul a vészé- ve a Reagan-kormány első megegyezést — természetesen csak az egyenlőség, az egyenlő biztonság és a kölengedmények alapján. Kim Ir Szén és Cunhal találkozója D Peking (MTI) Kim Ir Szcn. a Koreai Munkapárt. főtitkára. a x KNDK elnöke sürgette, hogv ' az Egyesült Államok és DélKorea mondjon le két és fél hónapos közös hadgyakorlatának, a ..Team Spirit—85". nek a megrendezéséről. A tervek szerint február 1-en kezdődő és április közepén végződő hadgyakorlat veszélyes katonai akció. amelv zavarja a párbeszéd és a tárgyalások légkörét —mondotta Kim Ir Szcn. a Phenjanban tartózkodó Alvaro Cunh'al. a Portugál KP főtitkárának tiszteletére rendezett vacsorán. Mint ismeretes. a KNDK és Dél-Korea január 17-én készül felújítani a gazdasági párbeszédet, egy héttel később pedig a Vöröskereszt-szervezetek közötti tárgyalásokat. Kim Ir Szen . leszögezte I hogv a Koreai NDK-t a jó szándék vezérli, és jó eredményeket remél Phenian és Szöul tárgyalásaitól. Korábban ugyancsak a KNDK vezetője helyezte kilátásba, hogv eredményes párbeszéd esetén a két fél magasabb szintű politikai tárgyalásokat is tarthat. Közéleti napló MARJAI JÓZSEF IRAKBA UTAZOTT Marjai József, a Minisztertanács elnökhelyettese, a magyar—iraki gazdasági együttműködés állandó vegyes bizottság magyar tagozatának elnöke a bizottság 10. ülésszakára kedden Bagdadba utazott. Marjai József elutazásakor a Ferihegyi repülőtéren jelen volt Nabil al-Dzsanabi, az Iraki Köztársaság budapesti nagykövetségének ideiglenes ügyvivője. HAZÁNKBA ÉRKEZETT GEORGI KARAMANEV Juhár Zoltán belkereskedelmi miniszter meghívására kedden delegáció élén Budapestre érkezett Georgi Karamanev, a Bolgár Népköztársaság miniszterelnökhelyettese, a közszükségleti cikkek termelésével és kereskedelmével foglalkozó minisztere. A tárgyalások során eszmecserét folytatnak a két ország időszerű kereskedelempolitikai kérdéseiről, és áttekintik a belkereskedelmi kapcsolatok helyzetét. A NÖTANACS ELNÖKSÉGI ÜLÉSE A Magyar Nők Országos kongresszusi irányelveit. AlTanácsának elnöksége keddi lásfoglalását, észrevételeit ülésen megvitatta az MSZMP eljuttat ja a párt központi Központi Bizottságának bizottságának. Az öböl mentén Olajmezőit és élelmiszerraktárak Miközben az Egyesült Államok. Japán. Nyugat-Európa stratégiainak nevezett óriási olajtartalékokat halmoz fel föld alatti tárolókbant a „vonal másik végán", a Perzsa-öböl menti arab olajtermelő országokban nem kevésbé létfontosságú készletek: élelmiszer-tarlyes, költséges fegyverkezési verseny. E kérdésre a választ csak a (várható, vagy remélhető) további szovjet —amerikai tárgyalások adhatják meg. négy évének nehéz örökségét, a jelek szerint hajlandó új lapot nyitni a szovjet— amerikai kapcsolatok történetében, és a kialakult realitások alapján keresni a Kié lesz Sándor király vagyona ? Nakurai zsákutca A mikor szűk két hónapja megkezdődtek Libanon és Izrael között a tárgyalások, sokan nyomban kételkedni kezdtek. Hitték is, nem is, hogy Tel Aviv hajlandó lesz. kivonni csapatait Libanon megszállt déli részéből. Aztán teltek-múltak a hetek, karácsonyig tizenegy alkalommal találkoztak a küldöttségek, míg végül hétfőn az. Izraeliek bejelentették: felfüggesztik « megbeszéléseket. Nakurában tehát egyelőre meghatározatlan ideig szünetel az eszmecsere, ami egyszersmind azt is jelenti, hogv az izraeli megszállók továbbra is megtartják állásaikat Dél-Libanonbar.. Tulajdonképpen a fejleménv nem váratlan. Peresz izraeli kormányfő ugvan állítólag változatlanul a távozás híve, de a koalíciót alkotó Likud-tömb erről hallani sem akar. Tel Aviv tehát maga sem alakított ki egvsopes álláspontot a pakuraj tárgyalásokra. Ami pedig az. eszmecserék bizonytalan időre történő felfüggesztését illeti. érvei világosan igazolják azt a szándékát, hoev továbbra is ragaszkodik katonai jelenlétéhez a megszállt területen Bejrút, és Tel Aviv nézetei egyébként jottánvit sem közeledtek a tizenegy találkozón Az Izraeliek multán azt szorgalmazták, hogv esetleges kivonulásukat követően, az. ö zsoldjukban álló. Lahari-féle keresztény milicisták és az ENSZ-erök. az Unifil euvsépei közösen tartsák fenn a rendet a kérdéses övezetben. Beirút viszont — érthető okokból — szeretné helyreállítani befoivé"* ország eeósz területe fölött. Ha belemenne az izraeli követelés teljesítésébe, ezzel önként lemondana szuverenitásáról. s területi épségéről. Az izraeli küldöttség egyébként az eddigi találkozókon a kivonulás menetrendjét sem volt hajlandó előterjeszteni, még arra az. esetre sem. ha Bejrút mégis fontolóra venné javaslatát Tel Aviv szándékai nem hagynak kétséget afelől, hogy számára stratégiailag rendkívül fontos pozícióinak megőrzése Dél-Libanonban. Ha a jobboldali milicisták egv b'zonvos területet ellenőrzésük alá vonnának is, ez még nem jelentené az izraeli erők teljes visszavonását. A Likud-tömb elképzelése szerint Izrael biztonsága megköveteli. hogv a Bekaavölgvben állomásozó szíriai erők mozgását szüntelenül ellenőrzésük alatt tartsák. Ezért legföljebb bizonyos átcsoportosításokat hajtanak végre, ami nem az.onr>s a kivonulással. Amúgv is Tel Avivban sokan úgy vélik: az Izraeli hadsereg távozasa Dél-Libanonból fölbátorítaná azokat az arab erőket, amelvek a többi megszállt terület kiürítését szorgalmazzák. A nakurai zsákutca kapcsán megfigyelők utalnak arra. hogv a Biztonsági Tanács 1982-es két határozata. az 508-as és az 509-es számú ismételten faira hányt borsónak bizonvul. Emlékezetes hogy mindkét határozat az izraetiek felté'el nélküli távozását kö"«teite. T 1 Aviv azonban — ' mint már olv gvakran az elmúlt évtizedekben — ezúttal sem hajlandó n világszervezet döntését elfogadni. A Bejrúttal folytatott tárgvalások egyoldalú felfüggesztése pedig azt is kérdésessé teszi, vaion resz csakugvan » csapatkivonás híve-e. vagv meghajlik a Likud-tömb és az izraeli jobboldal agresszív szándékai e'őtt. Gyapay Dénes Mekkora lehet? Hol van? Kit illet meg? A fél évszázada halott Sándor jugoszláv király vagyonára vonatkozó legfontosabb kerd'éséki'e még nínCS1 válasz, á titkok felfejtése azonban megkezdődött. Jugoszlávia hivatalos megkereséssel fordult Svájchoz és együttműködést ajánlott fel a „Karagyorgyevics-doszszié" tisztázásához. Lépését két megfontolás diktálta: részint az a megalapozottnak tűnő feltevés, hogy az uralkodó svájci bankokban helyezte el vagyonát, vagy annak jelentős részét, részint, pedig az a svájci banktörvény, amelynek értelmében a titkos széfeket a tulajdonos halála után ötven évvel — ha nem hagyott hátra végrendeletet — felnyitják. A jugoszláv sajtóban közölt írások nem hagynak kétséget Belgrád álláspontja felöl, amely szerint az örökös csakis a jugoszláv nép lehet. Mekkora vagyonról lehet szó? Az egykori feljegyzések, ma is élő kortársak elbeszélései szerint I. (és egyben utolsó) Sándor király nagyon gazdag volt — és nagyon zsugori. Állami apanázsa csaknem évi hatvan millió dinárt tett ki, ami az akkori árfolyam szerint körülbelül egymillió amerikai dollárt ért. Az önmagában is tekintélyes summát tovább fiaztatta, vagyonának sokféle úton történő gyarapítására is volt gondja uralkodása mellett. Pénzt fektetett a párizsi metró bővítésébe, a kaliforniai vasútvonal építésébe és az angol hajógyártásba — a részvények egyikemásika állítólag még ma is hoz a családtag-örökösök konyhájára. Sándor nem vetette meg a kisebb bevételi lehetőségeket sem. Testőrségéből tucatnyian minden öszszel parasztruhával váltották fel az uniformist, és a belgrádi piacokon árulták a bácska-topolyai családi birtokról a fővárosba fuvarozott szőlőt. A király gyanakvó, bizalmatlan természetű volt. még legszűkebb családtagjaival szemben is. Trónját is ingatagnak tarthatta, és az esetleges zordabb napokra gondalva. alti tolás havonta. mintegy 60 ezer svájci frankot utalt át titkos bankszámláira. A vélhetően aranyrudakat, ékszereket, értékpapírokat. részvényeket, esetleg fontos dokumentumokat .őrző széfje valószínűleg :,1}egy genfi barikban van. A várost még gyerekkorából jól ismerte, ott végezte iskoláit. A páncélszekrényt nyitó „kulcsot" — a számok vagy betűk sorából álló, esetleg értelmes szót, netán közmondást tartalmazó rejtjelet — senkivel sem közölte, le nem irta. hanem fejben tartotta. Mivel végrendeletet sem hagyott. a titkot magával vitte a sírba, amikor 1934. október 9-én, 47 évesen Marseilleben merénylet áldozata lett. Nem sokkal halála után, 1935-ben Belgrádban hagyatéki tárgyaláson rendezték jugoszláviai öröksége sorsát, a külföldön elhelyezett vagyonról azonban nem tudtak intézkedni. Eredménytelenül próbálkoztak a svájci értékek megszerzésével családtagjai is: özvegye, Marija királyné és három fia, Petar, Tomiszlav és Andrija. Petar 1970-ben meghalt, de fia (az amerikai hadsereg tisztje) most éppúgy a svájci örökségre pályázik, mint két nagybátyja — és természetesen Jugoszlávia. A jogi kérdésben Belgrádban egy. csaknem százéves dokumentumra hivatkoznak. Az akkori Szerb Királyság és Svájc 18R8-ban konvenciót kötött arról, hogy kölcsönösen elismerik a bírósági végzéséket. A megállapodás ma is érvényben van. mivel azt a szocialista Jugoszlávia elfogadta. Így aztán a belgrádi kerületi bíróság az 1935-ös hagyatéki tárgyalás alapján (amelynek dokumentumait a háború után megtalálták) ez év nyarán egy jugoszláv állampolgárt kinevezett a királyi örökség gondng+onak. (Nevét titokban tartják, elsősorban saját biztonsága érdekében). A királygyilkosság után pontosan ötven évvel, október 9-én ő nyújtott be keresetet az ismeretien rejtjelű széf felnyitására a genfi kantonális bíróságon. A jugoszláv sajtó nem tér ki Sándor király családtagjainak már esetleg megtett, vagy tervezett hasonló lépéseire. Utalnak viszont a nemzetközi magánjog ilyen esetekben alkalmazható paragrafusaira. amelyek alapján a vérszerint örökösök nem sok jóban reménykedhetnek. Ha ugyanis sikerül bebizonyítani, hogv a vagyont tulajdonosa nem megengedhető módon szerezte (például a jugoszláv Királyság nemzeti bankjának aranyrúdjait juttatta törvénytelen úton külföldre), akkor a páncélszekrény tartalma azt illeti meg. akié: a jugoszláv államot és népet. Igaz ugyan, hogy a svájci bankok gyakorlata nem sok derűlátásra ad okot ezt a lehetőséget illetően sem. A jugoszláv lapok friss példaként emlékeztetnek például Haile Szelasszie svájci bankokban levő vagyonára, amelyet a császár halála óta eltelt több. mint tíz év után sem juttattak vissza az etióp népnek. Pedig az etiópiai kormány nemcsak a kincsek pontos helyét ismeri, hanem a széf rejtjelét is. Kopreda Dezső Kereskedelmi kapcsolatok 0 Moszkva (TASZSZ) Nyikola} Patolicsev szovjet külkereskedelmi miniszter kedden Moszkvában fogadta L ionel Olmert, az Egyesült Államok kereskedelmi miniszterének helyettesét, aki a szovjet—amerikai kereskedelmi bizottság munkacsoportjának ülésén részt vevő amerikai küldöttlséget vezeti. A találkozón a két ország közötti kereskedelmi és gazdasági kapcsolatok jelenlegi állásával és fejlesztésükkel kapcsolatos kérdéseket tekintették át. Ugyancsak kedden a bizottság munkacsoportja megtartotta első plenáris ülését. A szovjet küldöttséget Vlagyimir Szuskov külkereskedelmi miniszterhelyettes vezette. talékok összegyűjtését határozták el. Mindkét gyűjtést hasonló aggodalom indokolja: a háborús fenyegetés, az öbölbeli közlekedési-szállítási útvonalak bizonytalansága, és a ma még megválaszolhatatlan kérdés — mi lesz hosszabb távon az olajárukkal? Az öbölbeli arab országokat — mindenekelőtt SzaúdArábiát „sivatagi királyságoknak" nevezte e! a nemzetközi sajtónyelv. Az utalás a mostoha földrajzi-éghajlati körülményekre csak részben igaz: területükön sokfelé már régóta folyik mezőgazdasági termelés, és ezt az utóbbi években, az olajbevételek gyakran pazarló felhasználásával, sokszorosára növelték. Amíg az olajdollár-áradat kifogyhatatlannak tűnt, ezt tartották a legkézenfekvőbb módnak élelmiszer-rászorultságuk csökkentésére. Szaúd-Arábia 1984-ben önellátó lett búzából. sőt, még exportra is maradt: 1,3 millió tonnát takarítottak be a Vörös-tenger menti szántóföldekről — 1978-ban még csak 4 ezer tonna termett összesen. Az Egyesült Arab Emírségek mezőgazdasági szükségleteinek 20 százalékát hazaiból fedezi, Katar 50 százalékban önellátó zöldségfélékből. E fejlesztési programok költségeit azonban maholnap már ezek a gazdag országok sem bírják. SzaúdArábiában nemrég tonnánként 1000 dollárnak megfelelő összegről 570 dollárra csökkentették a búza ösztönző állami felvásárlási árát — igaz. még ez utóbbi is több mint ötszöröse a búza világpiaci árának, vagyis annak, amennyibe az importbúza kerülne. Úgyhogy a behozatal fenntartása meg sokáig létkérdés marad és hosszú távon olcsóbb, kifizetődőbb is lenne, mint a hazai termelés erőltetése — ha az öbölbeli országok nem tartanának az import bizonytalanságától. Ennek kivédésére határozták el együttműködési tanácsuk — az öbölmenti „közös piac" — keretében, hogv az import egy részéből stratégiai tartalékokat képeznek. Az eddigi jelentések szerint elsősorban búzát, rizist és lencsét akarnak felhalmozni, egyelőre három közös telephelyen Szaúd-Arábiában, Kuvaitban és Ománban, eltekintve a nemzeti tartalékoktól. így hát elképzelhető, hogv hamarosan mindenkinek lesz elegendő raktáron abból, amiben a szembenálló fél az „erős": az egyiknek olajból, a másiknak élelemből. Mégsem igazán megnyugtató mindez: aki „spájzol", az nem arra számít, hogy biztonságosabb lesz a világ . .. Mészáros György 4