Délmagyarország, 1985. január (75. évfolyam, 1-25. szám)

1985-01-31 / 25. szám

213 Csütörtök, 1985. január 31. 5 Február 1-től Szakmunkástanulók ösztöndíja Február 1-től átlagosan Ötven százalékkal emelkedik a szakmunkásképzők és a szakmunkás képzést folytató szakközépiskolák tanulóinak ösztöndija. Továbbá megvál­tozik a juttatás rendszere is. Erről és a változások okáról tájékoztattak a Mű­velődési Minisztériumban. A KISZ X. kongresszusán és az országos diákparla­menten kérték a küldöttek a szakmunkásképző iskolák­ban 15 éve változatlan ösz­sregű ösztöndijak felemelé­sét. a juttatás rendszerének korszerűsítését. Az oktatás­ügy irányítói egyetértettek a diákok képviselőivel. mert az ösztöndíjak másfél évti­zeddel ezelőtt megállapított összege ma már valóban nem „ösztönöz'' a jobb ta­nulmányi és szakmai telje­sítményre. Odaítélésekor számos központi előírás kor­látozta annak lehetőségét, hogy figyelembe vegyék a helyi sajátosságokat és az érdekképviseleti szervek vé­leményét. mérlegeljék a ta­nulók teljesítménye között meglevő különbségeket, s an­nak arányában differenciál­ják az ösztöndíj összegét. Az új rendelet egységesiti a szakmunkásképzésben részt vevők ösztöndíjrendszerét, függetlenül attól, milyen ok­tatási intézménytípusban ta­nulnak. A jogalkotók célja az volt, hogy az ösztöndíj jobb tanulmányi eredmé­nyekre. munkára, szorgalom­ra serkentsen. A személyre szóló összegeket ezentúl mindkét iskolatípusban fél­évenként a tanuló teljesít­ménye, végzett munkája és szorgalma alapján állapítják meg. A döntést a fiatalt leg­jobban ismerők — az. osz­tályfőnök. a szakoktató, a diák-érdekképviseleti szer­vek és az ösztöndijat fizető vállalat képviselője -»• hoz­zák. A napokban megjelent jogszabály csupán a szak­mai kategória és az évfo­lyam szerinti differenciált összegeket írja elő. Az el­osztás módját az iskolákban alakítják ki a tanulók helyi KISZ-és szakszervezeti szer­veivel egyetértésben. Mivel az úi ösztöndíjrend­szer a tanulást, a jó mun­kát. a példás szorgalmat kí­vánja elsősorban honorálni, ezért az átlagos 50 százalé­kos növekedés vem érint minden tanulót egyformán. Lesznek diákok, akiknek az ösztöndíja az átlagosnál na­gyobb. illetve ennél kisebb mértékben emelkedik, az elégtelen eiedményűek pe­dig a következő félévben már nem kaphatják ezt a juttatást Az ősztől kezdődő iskola­rendszerű technikusképzés, illetve az ezzel közös alapo­zású szakközépiskolai szak­munkásképzés új intézmény­típus: a műszaki szakközép­iskola létrehozását tette szük­ségessé. A jövőben a szak­munkásképzést folytató szak­középiskola tanulóihoz ha­sonlóan részesülnek ösztön­díjban a műszaki szakkö­zépiskolák szakmunkáskép­zésében részt vevő diákjai is. Ök azonban csak a kétéves alapképzés után. a harmadik évtől kaphatnak ösztöndíjat, mert ekkor kapcsolódnak be a gyakorlati oktatásba, a termelőmunkába. A módosított rendszertől azt remélik az oktatásügy irányítói, hogy bevezetése —, ha az iskolák demokratiku­san, körültekintően élnek vele — növeli az ösztöndíj tényleges ösztönző erejét. Az iskolákban dolgozó ifjúsági szervezetektől pedig azt vár­ják. hogy az ösztöndíjak el­osztási módjának meghatá­rozásakor, a személyre szóló összegek megállapításakor felelősségük tudatában kép­viseljék a tanulásban élen járó. a szorgalmas munkát végző és a tisztességes em­beri magatartást tanúsító fiatalok érdekeit. (MTI) fi parlamentekről - kritikusan Beszélgetés a városi KlSZ-titkárral vf'i"-. A város hercege Színes, szinkronizált, két­részes' áinirllai film. Ko­kért Daley könyve nyom in irta: Presson Allcn és sid­ney Lumet Fényképezte: Andrzej Barthowiak. Zene: Paul Chihara. Rendezte: Nidney Lumet. Főbb sze­replök: Treat Williams. Jerry Orbaeh. Norman Tarker, Richárd Forony, Don Biliéit. Életemben eddig már t annyi rendőrviccet hallot­tam, hogy be kell vallanom: nem erdekeinek különöseb­ben. Legalábbis eddig ezt hittem. Ugy gondoltam, az amerikai, a francia, az olasz t agy a nyugatnemet rendő­rükre1 is tudhatok már annv t. amennyi egy öntuda­tos közép-kelet-európai pol­garnak kell. (Hála filmfor­galmazásunknak, televíziós müsorpolitikánknak, továb­bá Képes hetilapjaink szer­kesztési elveinek.) Hogv ndlv vétkes önhittségben szenvedtem eddig ez ügyben, arról most közei három tel­jes. bizonyos szempontból hero'kus erőkifejtést köve­telő orán át meggyőzettem. A rendőrök igenis mindig tudnak újat mutatni. Rendőrnek lenni szép. jó és nasznos — imigyen Sid­ne.y Lumet elmeművének eszmei kiindulópontja. (Az amerikai kisfiúk minden bi­zonnyal hűvös őszi éjszaká­kon anyjuk ölébe bújva áb­rándoznak. mennyire nagy­szerű is- lesz. ha majd zsa­ruként üldözik a Bűnt. áll­nak az utcasarkon és tekin. télv'.ik tudatában bár, de jóban lesznek minden nar­kossai, prostituálttal, esetleg rr>vg egy-két besurranó film­rendezővel is.) Csakhogy a baj éppen itt — mármint az előbbiekkel fennálló jó vi­szony esetén — kezdődik. Mert az USA-rendőrség (ki ne hallott volna róla?): bi­zony korrupt ám. Főleg a kábítószereseket üldözők. CVakhegv a swiétós védel­me érdekében ellenük is harc indul. A filmben meg (a szándék szerint) konflik­tus. Avagy konflis, miről a Nevető Lexikon óta tudjuk, hogy nem egyéb, mint drá­mai összeütközés — egy ló­ban. Körülbelül efféle szintű összeütközések" sorát láthat, iuk eme elképesztően zagy­va, a Itma ellenére megdöb­bentően unalmas és szánal­masan gyermeteg-didaktikus ma inmut-f ércműben is. Panny Ciello nyomozó fe­nenagv lelke körül forog itt minden. Az a Treat Wil­liams alakítja a főhőst, aki a Hazrben oly kiválóan ját­szotta Bergert, a vezer­hippit. Itt viszont azon kí­vül, hogy folyamatosan nosztalgiázik egykori köz­rendőr- múltja után (..ha én is, én is köztetek lehet­nék ..."). ugyanazt teszi, mint mindenki. Ez négy fő aktusra korlátozódik: sír, beszél (rengeteget), telefonál es i elázik. A sorrend föl­cserélhető, a gyakoriság azo­nos. A Ciello (ejtsd: Cselló) elneverésű hekus, szó mi szó. tulajdonképpen jól ki­csellózik velünk: midőn már rzt hinnénk, végre valami krimiszerű igazán történik is újra sírni kezd. esetleg rókázik (ha nem ő. valame­lyik partnere), s szép lassan felőrlődik a társait föladni nem akaró betyárbecsület és saját, gyomrához hasonlóan időnként erősen háborgó le! k:s merete között. Igaz. a magyar szinkron időnként oly rossz, hogy nem is igen értjük, ki mit mond. ki kicsoda, de nagyvonlú ember ilyesmivel igazán nem kell törődjön. Hiszen a lényeg ugyhhaz: énnri érdektelen marhaságot ennyire ,.fi Im­réién" filmben rendőrökkel kapcsolatosan csak a ren­oütviccek szintjén lehet el­viselni. Úgy-ahogy. Legvégül Ciello, ki zenei­leg oly jól hangzó neve ellenére meglehetősen egy­hangú szókinccsel rendelke­zik, totális erkölcsi hullává ión. Ka nem is erkölcsileg, de fizikailag félig-meddig ezenközben mi is. Mert pel­óe körülbelül ötvenszer hallhatjuk, hogy „te oké vagy' (vagy: „nem vagy oké"), hogy valaki „föl van szerszémozva" (nem a ló, kiben a drámai összeütközés vagyon), ami azt jelenti, hogy az illető poloskával, vagyis lehallgatóval fölsze­relt. Továbbá hogy valaki „fölköhögte" (értsd: beköp­lef a másikat. Megsemmisü­lésünk ezek hallatán, ha lehet, még teljesebb. Hát més hegy látjuk, mennyit szenved ez a sok drága vo­nós. íúvós és egyéb nevű rendőr, azzal az óriási, nagy. érző lelkével. Töredelmesen bevallom, alig bírtam elvi­selni. Síró rendőrnél nincs borzasztóbb látvány ezen a földön, higgyék el. Képte­len lennék föl köhögni kö­zülük akár egyet is. Még fclszerszémozva sem. Domonkos László A naookban összegezték a város ifjúsági vezetői a ta­valyi parlamenti tapasztala­tokat. Pásztine Mészáros Évának, a városi KISZ-bi­zottság titkárának igen kri­tikus hangú összefoglalójá­hoz nem sok hozzáfűzniva­lója akadt a testületnek. Legfeljebb színesíthetlek volna élményeikkel, megfi­gyeléseikkel .. . Amikor a KISZ-bizottság titkárát arra kértem, vegyük sorba a ta­pasztalatokat. azzal kezdte: a parlamentek sem tartal­milag. sem formailag nem váltották be a hozzájuk fű­zött remenveket. — Tavaly már ötödször tartották a munkahelyeken, intézményekben. Eszerint mostanra sem sikerült bele­tanulni• ? — Nehéz lecke ez. Pedig e fórumot, s az ifiűságpoli­likát. mint lehetőséget ós feladatot, csak egyfélekép­pen lehet értelmezni. Az előző parlamenti ciklus si­kerén fölbuzdulva, azt hií­tük, végre megtört a lég. rájöttek, hogyan kell az if­júsággal politizálni. — Az előkészületek minő­ségéért a KISZ is felelős. — Természetesen a KISZ­cseknek kötelessége volt se­gileni a szervezésben, de csak segíteni. A parlamen­tek megrendezése állami fel­adat. Egyébként lü84-ben gondot okozott, hogy késve érkezett a központi ülmutó­tó. amelv különben hasznos mankója volt a fiataloknak és a gazdasági vezetőknek egyaránt. Elvileg már már­ciustól tarthatlak volna par­lamenteket. amelyek gyakor­latilag, az előbb említett ké­sedelem miatt is, szeptem­bertől de< emberig zsúfolód­tak össze. Kampány lett. Bi­zottságunk felkészítést tar­tott a KISZ-vezetőknek, tit­kári értekezleteken egveztet­tük a tennivalókat. A bro­súrák ismerete azonban ke­vés a hatásos érdekvéde­lemhez Vártam volna ennyi év után. hogy például a szakszervezet képviselői ké­zen fogiák a fiatalokat,, és nemcsak formailag töreksze­nek közös állásfoglalásra. Nem volt folyamatos az együttműködésük. A KISZ­esek készültek a parlamen­tekre ezt. bát'an merem ál­lítani. h:sz 124 tanácskozá­son ott voltunk mi is. így nem hallgathatom el egy másik észrevételünkét: ke­vés irányító szerv, illetve szervezet képviselőiével ta­lálkoztunk. Nem tudom, ér­dektelenségükre szabad-e következtetni. A parlamen­tek után rákérdeztünk, le­ült-e a „négyszög" értékelni vagy módosítani az intézke­dési tervet. S bár nagyon sok helyen az változtatásra szorult — clliíí PciT helyről kaptunk igenlő választ. — Említetted az intézke dési tervekel. A beszámolók milyenre sikerültek? — Általában hosszúra. 20 —30 oldalasra; olykor rend­kívül precíz táblázatokat, statisztikai kimutatásokat is tartalmaztak. Ügv tűnt. a minisztériumnak sem írnak különbet. Am kevés helyen elevenítették föl az előző parlamentek határozatait, hiányoztak a fiatalokat érin­tő. érdeklő konkrétumok. Minek titkolni. előfordult, hogy közvetlenül a tanács­kozás előtt, gépelték a doku­mentumokat. meg az is. hogy a fiatalok nem kapták meg — még ha időben el is készült —, csak a KISZ­esek. , — Hogyan lehetne össze­gezni a parlamenti vitákat? — Jól tükrözték a fiatalok érdeklődését, vagv éppen­séggel a közömbösségét — mert erre is volt példa —. továbbá a fiatalok viszonyát a vezetőikhez. Sok régi té­ma is visszaköszönt: lakás­gond. munkaszervezési hiá­nyosságok, tankönyvhiány, és még sorolhatnánk. Mind­ezeket a tanácskozósokon nem tudták orvosolni, mód sem volt rá. Sok helyen biz­tosították a 35 évesek rész­vételi jogát, ök aktívabbak voltak, de azt r.em merném állítani, hogv fölvetéseikkel kifejezel ten ifjúsági problé­mákat fogalmaztak meg. Volt néhány újdonság. Sze­rencsésnek tűnt a Uéléo és a Volán kezdeményezése, ők parlamentjeiken delegálták tagoltat a vajlalati ifjúsági bizottságokba. Jó újításnak bizonyult, hogy megszervez­lek a községi tanácsok in­tézményeinek is a parlamen­teket. — Fogalmazhatjuk hogy elavult a tanácskozá­sok jelenlegi formája" — Szükségességét senki kétségbe nem vonja, ám az is tény. a parlamentek ve­szítettek jelentőségükből U.ira kellene gondolni jelen­legi intézményrendszerét. Néhány ponton változtatni kell .hogy napjaink társa­dalmi-gazdasági viszonyai­hoz jobban igazodjék Már puszta formalitás, például, a határozatképességről szóló előírás. Ügv véljük, jobban elérnék céljukat, a rendkí­vüli parlamentek, vagy az egy-egv témához kapcsolódó ifjúsági fórumok. Egyébként az MSZMP KB tavaly októ­beri állásfoglalásának isme­retében — amelynek vitájá­ba igen aktivan bekapcs,v­1 ód tak a fiatalok — minden reményünk megvan egy eredményesebb ifjúságpoli­tikára. Mae Főit Úttörők gyűjtőmunkája A Magyar Üttörők Szövet­ségének országos elnöksége tavaly szeptemberben Batto­tyán díszparancsban fordult az ország minden Örséhez, rajához, úttörőközösségéhez; a szovjet hősök emlékének ápolását, sírjainak felkuta­tását szorgalmazó felhívás­hoz országszerte csatlakoz­tak az úttörőcsapatok. Fel­szabadulásunk 40. évfordu­lójára készülődve megélén­kült a pajtások öntevékeny honismereti munkája. A fővárosban például csak­nem valamennyi úttörőcsa­pat részt vesz a szovjet hő­sök emlékhelyeinek, sírjai­nak ápolásaban. Több kerü­letben — így a Vll-ben. a XI-ben, a XlX-ben — a hon­ismereti gyűjtőmunkák ösz­szeíoglalásaként vetélkedő­ket, akadályversenyeket rendeznek. A XVI. kerületi II. Rákóczi Ferenc Úttörő­csapat egyik raja a Párta ut­cai szovjet sírkert ápolására vállalkozott. A Pentz Ká­roly Üttörőcsapat a XXII. kerületben hősi halált halt Jeljov kapitány családjával tart állandó levélkapcsolatot, s a kapitány fia és lánya már járt is Budapesten a pajtá­soknál. Történetke a lépcsőn Weiner Leó. kétszeres Kos­suth-díjas kiváló művész ze­neszerző születésének 100. évfordulója alkalmából áp­rilis 1. és 3. között Weiner­emlékünnepségeket rendez a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola és a Magyarok Vi­lágszövetsége. Az ünnepsé­gek Nórában tudományos ülésszak lesz a Magyar Tu­dományos Akadémia kong­resszusi termében: zenetudó­sok és Weiner-tanítványok tartanak előadásokat a zene­szerző munkásságáról. A Fé­szek Müvészklub baráti be­szélgetésnek ad otthont. Az ünnepségeket a Zeneakadé­mián hangverseny zárja. Ezen az immár hagyományos Országos Weiner Leó Kama­razenei Verseny győztesei Weiner Leó­ünnepségek szerepelnek, s fellép a főis­kola zenekara is. A versenyt február második felében, március elején rendezik meg a főiskola budapesti egyete­mi, illetve vidéki tagozatain. Weiner Leó 1908-tól zene­elméletet és kamarazenét ta­nított a Zeneakadémián. Az új magyar orkeszter- és ka­marazenekari irodalom ki­magasló tehetsége volt, a ze­nei matériának — hangzás és forma — egyaránt átfogó műveltségű, kifinomultan választékos cs biztos kezű mestere, kereteiben, eszkö­zeiben klasszikus kultúrájú művész, aki temperamentu­mát tekintve a romantikus kamarazenei irodalom nagy formaműv'ész-költőinek tra­díciójához kapcsolódik. Pe­dagógusi munkássaga nyo­mán kiváló tehetségek, » vi­lághírű művészek „kerültek ki keze alól ... A centenáriumi ünnepsé­gekre a Zeneművészeti Főis­kola és a Magyarók Világ­szövetsége meghívja Wéiner Leó tanítványait, az itthon dolgozókat és a külföldön élőket egyaránt. Várják azoknak a tanítványoknak jelentkezését is, akik részt kívánnak venni az ünnepsé­geken. de a főiskola nem tudta őket értesíteni. Ezt a karikatúrát a Heti Világgazdaságban talál­tam. Szellemes, kedves, csábító. Igv. De tudják, mi benne a vicc? Hogy nem vicc! Múltkoriban betegláto­gatóba mentem egyik im­pozáns szürke tízemelete­sünk harmadik szintjére. A lift foglalt volt, én siettem, edzett ifjú módjára felsza­ladtam hát. Visszafelé is a lépcsőt választottam — nem is sejtvén, hogy mit veszek a nyakamba ezzel. Az első emeleten ugyanis — házfelügyelőnek maszkí­rozva — maga az élő tila­lomfa várt. (Jelszó: gyalo­golni jó. De liftezni ve­szélytelenebb.) — Szóval fölfele is maga ment gyalog? Mit képzel, lopom én a kezemet? Azért van a felvonó, hogy nekem ne kelljen naponta fölsi­kálnom ezt a ... lépcsőhá­zat! Behordják a sarat itt nekem, le se törli a lábát (letöröltem), csak mászkál a lépcsőkön, mint az esze­veszett ! Legszívesebben nem vá­laszoltam volna semmit, hanem leröpülök, nem is érintve a fokokat. Sajnos, nem sikerült. Azért lejutot­tam a földszintre. Ennek a hölgynek küldöm a karika­túrát — és vállalkozó szel­lemű kisiparosoknak. Nem kerülhet olyan sokba ilyen táblákat festeni... Az ötletért sem én, sem a HVG, sem az Eulen­spiegel nem számit fel semmit. R. É.

Next

/
Oldalképek
Tartalom