Délmagyarország, 1984. december (74. évfolyam, 282-306. szám)

1984-12-06 / 286. szám

Csütörtök, 1984. december 6. 5 Az állam becsapása nem bűn ? ni, közmorál Pénzügyi ellenőrvk tapasztalatai A közelmúltban Szolnokon tartott sajtótájékoztatót dr. Sütő Dezső, a Pénzügymi­nisztérium Ellenőrzési Fő­igazgatóságának vezetője. A revizorok tapasztalataiból jó néhány, gazdasági életünk rendjére, moráljára nézve vem túl hízelgő következte­tés adódik. Ezek néhányát idézzük újra, s hozzáteszünk pár esetet a tájékoztatóra készült Csongrád megyei példatárból. Országosan sem jobb ugyan a helyzet, de ab­ból indulunk ki, hogy olva­sóinkat mégiscsak jobban érdekelhetik szűkebb pátri­ánk ügyei. Nem javult a költséggaz­dálkodás színvonala. A ma­gyar vállalatoknak — tiszte­let a kivételnek! — semmi sem drága. A beruházások­ra fordítható pénz kevés, ám a változatlan kivitelezői szemlélet miatt azt is téko­zolják. A létrehozott új ka­pacitások sem hozzák a várt eredményeket. A korszerű gépsoroktól a tőkés orszá­gokban megszokott eredmé­nyek nálunk elmaradnak, mert sokkal rosszabb a szervezés, lazább a munka­fegyelem. Az általános költ­ségek gyorsabban nőnek, mint a termelési érték. A vállalatok többsége nem él az értékelemzés adta lehető­ségekkel. A takarékoteságot a legtöbb helyen kampányfel­adatnak fogják föl, hiányzik a belső érdekeltségi rend­szer. Akik megtakaríthatná­nak anyagot, energiát, azok túl keveset kapnak a meg­takarított értékből ahhoz, hogy maguktól takarékos­kodnának, a tékozlást ugyan­akkor nem büntetik hatásos szankciók. A DÉLÉP-mét jelentős összegű beruházási ráfordí­tásokat állóeszköz-fenntartá­si költségként számoltak el. A vállalati szabályozást az egyes üzemigazgatóságok nem hajtottak végre. A folya­matba épített ellenőrzés hiá­nya lehetővé tette, hogy az egyes üzemigazgatóságok tetszőlegesen alakítsák ered­ményüket Magas színvona­lon gazdálkodik viszont a rankotai Állami Gazdaság. Hatékonysági mutatói meg­haladják a legjobbak átla­gát, számvitele megbízható, önköltségi mutatói példásan alakulnak. Az, hogy a vállalatok nem kényszerülnek költségeiket csökkenteni, igen súlyosan érinti a lakosságot. A ha­zai piacon ugyanis lehetőség van arra, hogy a növekvő költségeket beépítsék az árakba, és a vevőkkel fizet­tessék meg. Mindez lassan komoly társadalmi feszült­ségekhez vezet: a konkur­rencía hiánya, egyáltalán a hiány következtében rossz minőségű áruk. illetve vál­tozatlan minőségű szolgál­tatások ára megfizethetetle­nül magasra emelkedhet. A VÉG AZ belső gázszerelői vgmk-inak díjtételei 1983 augusztusáig átlag 10 szá­zalékkal alacsonyabbak vol­tak a vállalat által alkalma­zott áraknak. Azóta viszont több mint 2,5-szeresére emel­kedtek. A vállalati időnor­mákat is lazának ítélték az ellenőrök, egy új előírás még ezek kétszeresét is en­gedélyezi a munkaközössé­geknek. A fentieken túl a munkaközösségek jó része még plusz 30 százalék fenn­tartási pótlékot is felszá­molt, így irreálisan magas díjtételek alakultak ki. A lakosság azonban fizetni kényszerült, a nagy kereslet és a szűkös kapacitás miatt kialakult helyzettel vissza lehetett élni. Az árhatóság azóta kötelezte a munkakö­zösségeke». hogy a szabály­talanul fölvett fennlartási pótlékokat fizessék vissza. A bérek és a teljesítmé­nyek változatlanul nem áll­nak arányban egymással. Ez erőteljesen rontja a közmo­rált. Viszonylag keveset se­gített ezen a korábban kí­sérleti jelleggel bevezetett bérszabályozás. Lényegesen több bért fizettek ki orszá­gosan, de ez nem áll arány­ban a teljesítmény növeke­désével. A DÉLÉP-nél újí­tásként fizettek ki a vézér­igazgató-helyetiesnek, a gaz­dasági igazgatónak és négy középvezetőnek olyan mun­kát. amely munkaköri köte­lességük volt. ök hatan sze­mélyenként 137 ezer forintot vettek föl, olyan időszakban, amikor a vállalat fizetési gondokkal küszködött. A pénzügyi ellenőrzés által ki­fogásolt utasítását a vezér­igazgató utóbb visszavonta, de „újszerű, jelentő« meg­takarítást eredményező el­járás"-ként személyenként 30—50 ezer forintos összeget meghagyott a munkatársai­nak. a 87—107 ezer forintos különbözetet visszafizették. (A DÉLÉP-nél a feltárt pénzügyi szabálytalanságok együttes összege megközelí­tette a 150 millió forintot. 1984 júniusa óta több ízben kértünk információt a vál­lalat helyzetéről, sem szóban nyilatkozatot, sem írásbeli kérdéseinkre választ nem kaptunk. A pénzügyi ellen­őrzés megszilárdításáról 1984 februárjában határozatot ho­zott az MSZMP Politikai Bi­zottsága. E határozat arról is intézkedik, hogy a vizsgá­latok tapasztalatairól a köz­véleményt tájékoztatni szük­séges.) A szabálytalanságok egy része a bizonylati fegyelem, a számviteli rend hiányos­ságából fakad. Durván meg­sértették például a bizony­lati rendet a Balástyai Móra Tsz fémforgácsoló mellék­üzemágában, ahol a munká­ban töltött időról és a tel­jesítményről sem készült alapbizonylat, a béreket a csoportvezető döntése alap­ján. bizonylat nélkül fizet­ték ki. Ugyanő végezte az anyagbeszerzést, szerződés­kötéseket, dolgozók fölvéte­lét. Kiderült, hogy munka­béreket számfejtett a részle­génél 80—90 éves idős em­berek nevére, akik nem vet­tek részt a munkában, a pénzt ismeretlen személyek­nek kifizették. A Szegedi Tarján IV. Lakásépítő és Fenntartó Szövetkezet 1983­ban saját vállalkozásban 72 garázst épített. A beszerzett anyagokat, fogyóeszközöket nem bevételezték. azokról analitikus nyilvántartás nem készült, s nem dokumentál­ták eladásukat, felhasználá­sukat sem. Az átlagosnál jobb viszont a számviteli rend és a bizonylati fegye­lem a Szegedi Hangszer­gyárban, ahol pontosan és szabályszerűen vezetik a szükséges kimutatásokat, s ez megfelelően szolgálja a társadalmi tulajdon védel­mét. Dr. Sütő Dezső szerint hiányzik az önállóságból fa­kadó megnövekedett lehető­ségekhez szükséges vezetői morál. Sokan úgy vélik, az államot becsapni nem bűn, inkább valami ügyeskedés glóriája övezi az ilyen veze­tőket. Ez a közmorál olykor magánjövedelmekben is je­lentkezik. Ebből következik, hogy a belső ellenőrzés szín­vonalát nem is igen erősítik, saját ellenőrző munkájuk is alacsony színvonalú. Nem népszerű dolog ellenőrizni, sokan úgy érzik, büntetlenül elmulaszthatják. A követ­kezményekre figyelmeztet­hetne a piaci pozíciók gyön­gülése — ha már érvénye­sülne a gazdasági verseny, a konkurrenciaharc a belső piacon is. Hogy ez mennyire igy van. azt jelzi, hogy az export gazdaságossága nem javul, nemzetközi összeha­sonlításban a hazai teljesít­mények többsége gyengének vagy közepesnek minősül. Mindezek mellett igen ér­zékenyek a vállalatok, gyak­ran emlegetnek hitelrontást, ha szabálytalanságaikat föl­tárják. Nos, tisztázni kell, mondta a főigazgató, hogy nem az rontja a vállalati re­putációt, aki a hibákat föl­fedezi, vagy aki nyilvános­ságra hozza, hanem az, aki elköveti. Tanács István Kitüntetés Az Elnöki Tanács Zá­vedszky Józsefnek, a Vas-, Fém- és Villamosenergia­ipari Dolgozók Szakszerve­zete központi nyugdíjasbi­zcttsaga elnóKének a szak­szervezeti mozgalomban vég­zet* több évtizedes kiemel­kedő munkája elismeréséül, 80 születésnapja alkalmából, a Szocialista Magyarorszá­gért Érdemrendet adomá­nyozta. A kitüntetést szerdán Herczeg Károly, a Vas-, Fém. és Villamosenergiaipa­ri Dolgozók Szakszervezeté­nek főtitkára adta át. (MTI) Újítók jutalmazása Az egészségügyi újítók és feltalálók IV. országos kiál­lításán, a Budapesten ren­dezett ünnepségen kiváló újítók és intézmények ré­szesültek. elismerésben. A kitüntetéseket dr. Juszt La­jos egészségügyi miniszter­helyettes adta át. Az országos második dí­jat a Szegedi Orvostudomá­nyi Egyetem nyerte el. Dr. Pónyi Sándor egyetemi ad­junktus (fogászati klinika) Kiváló Üjító arany fokoza­tot, dr. Láng Jenő tudomá­nyos főmunkatárs (izotóp­diagnosztikai labor) Kiváló Üjító ezüst fokozatot, Her­nádi Ferenc technikus (bel­gyógyászati klinika intenz osztály) Kiváló Üjító broiu fokozatot kapott. Az újítási mozgalom Irá ­nyitása és szervezése terén kifejtett munkássága elis­meréseként jutalomban ré­szesült: dr. Faredin Imre egyetemi tanár, a SZOTF. újítási tanácsa elnöke, dr Koltay Mátyás egyetemi do­cens, Szalai Lászióné osz­tályvezető és Kishalmi Zol­tán technikus. jfjf új film Hat gézengúz Színes, szinkronizált ame­rikai film. Irta: Mike Mar­vin és Alex Matter. Fényké­pezte: Mario Tosi. Zene: Charles Fox. Rendezte: Dá­niel Petrie. Főbb szereplők: Kenny Rogers, Diane Lane, Erin Gray, Tom Abernathy, "Robbie Fleming, Anthony Mitchell Hall. Volt már hét mesterlö­vész, piszkos tizenkettő és százegy kiskutya, most itt a Hat gézengúz, akiknek ese­tében a némileg 6andán ál­talánosító magyar cím csak a sok csínytevést teszi nyil­vánvalóvá, azt nem, hogy féltucatnyi kiskorú egyénről van szó, kik egytől egyig autószerelő zsenik, az autós­sport nem túl rokonszenves, de annál látványosabb vilá­gáért élnek-halnak, s köz­ben lopnak, mint a güzü, lévén árvák, elhagyottak, azaz hátrányos helyzetűek. Sztori indul. A história egyébként máT szinte betegesen amerikai: bunyó, üldözés, elhagyott gyerekek, l'amour, némi izgat lom és könnyfacsaró happy end, versenyőrület, győze­lem, erő, izom, dobozos italt iszom. A jónevű éne­kes. a sármosan Ő6Z és sza­kállas Kenny Rogers ezút­tal egy Brewster Baker ne­vű, már-máü levitézlett au­tóversenyzőként küzdi föl magát jó öreg USA-beli self made man módjára a csúcsra, miközben rakon­cátlan, notórikus autóalkat­rész-eltulajdoriító gyermeke­ket nevel, s lopja őket sa­ját (s a szándék szerint a néző) 6zíve csücskibe. Hir­telen felindulásban elköve­tett lopásból egyébként sem lehet elegendő okulásunkra, s bizonyára megnyugvással szemlélhető, hogy lám-lám, Amerikában is lopják az au­tóalkatrészeket. pedig ott — eddig úgy tudtuk —, nincse­nek krónikus hiánycikkek e téren (sem), s a szakmában dolgozók nem élveznek oly kiváltságos monopolhelyze­tet, mint mifelénk. A hat gézengúz viszont el-eltulaj­donít rendesen, később már természetesen a jó ügy, az­az védencük érdekében, de oly aranyosak, jópofák, en­nivalók. cukik stb., hogy csakis az üdvözültek ellen­szenves mosolyával lehet bambulni rajtuk a vásznon. Bevallom: a betűreklám­nál éppenséggel tán jobban élvezhető a Hat gézengúz, leginkább azért, mert leg­idősebbikük (17 éves) eav igen szemrevaló leányzó, egyikük pedig válogatottan szaftos kiszólásokat enged meg magának (és nekünk legalábbis utólag), úgyhogv igazán nem kell annyit pa­naszkodni a tévés Család körben gyermekeink csúnv , beszédére, nem kell okol az óvodát, az iskolát, még a szinkronban közr ­működőket sem. Egyrés: mert láthatjuk (igaziban!) , nagy atalantai autóversenv Brewster több igen csinos hölgyismerősét (minden na­gyobb városban van egy fix beépített spinéie) — má részt meg mert a mi gve' ­mekeink, még talán a h í rányos helyzetűek ser* többnyire nem lopnak aui alkatrészeket. Legföljeb' csak majd ha felnőnek. Ad­dig meg lehet őket nevein* „Korhatár nélkül megtekint­hető." Domonkos László Télapó itt van . A decemberi Tiszatáj Illyés Gyula hagvatékából az írói gondok című sorozat újabb darabjai kerültek elő. Az öregedéssel, „az ellensé­ges idővel", A délibábok hő­sét író Arany Lászlóval. Kassákkal és a magyar avantgarde-dal foglalkoznak — többek között — ezek a jegyzetek. Ott van bennük a kései Illyés viaskodása „az utolsó nemzeti költő" tévhitével: „A még mosta­nában is az elgondolkodta­tóan sokszor ismételt epi­teton, hogy utolsó (— néha: legutolsó —) nemzeti költő: dermesztő ítéletet mond ki. Nem a költőre, hanem » nemzetre. (...) Minden jó költészet lényegében nem lehet más, mint nemzet'." A költészet helvzetéről. sze­repéről, „idegfájdalmairól" tűnődik Csoóri Sándor A vi­lág érzéki metaforája című esszéjében. Aki a költészet­ről beszél, az ember, az emberiség helyzetéről is be­szél. Ha az elsőről az a lát­szat alakult ki, hogy a versnek „végleg bealko­nyult", akkor az csak az utóbbival magyarázható. a költészet mostanában önfenntartásra rendezkedett be. s nem ikaroszi röpk'j­désre" — írja Csoóri. Ágh István. Utassy Jó­zsef. Szöüösi Zoltán. Pintér Lajos. Nagy Gáspár, Simái Mihály. Kiss Dénes és Za­lán Tibor versei jelentek meg a decemberi számban. Közli a Tiszatáj Farkas Ár­pád két rövid prózai írását, s folytatódik Mocsár Gábor önéletírása. Fekete Gyula ,aforizmájt, „gondolati fu­tamait", „írói noteszlapja­it" Tengercsepp címmel ol­vashatjuk. Lehetetlen itt ér­zékeltetnünk a találó, el­gondolkodtató reflexiók bő­ségét, a gondolatok „láva­ömlését", megelégszünk egyetlen — napjainkban egyébként oly sokszor meg­kérdőjelezett — igazsággal: „A legmagasabb csúcsok a magyar irodalomban száza­dokon át ugyanazt a vonu­latot jelzik: a kettős elköte­lezesd irodalomét. ame'.y művészi szépnek és társa­dalmi igaznak, az érzelmek­nek és az értelemnek, a ma­gánéletnek és a közéletnek, a nemzetnek és az emberi­ségnek, a jelennek és a jö­vőnek egyaránt elkötele­zett." A 60 éves Tóth Bélát kö­szönti llia Mihály író a Körtöltésen belül és kívül című írásában. „Sokszor felemlegetik a róla írók — jegyzi meg llia Mihály —. hogy nemcsak az írói te­hetségben. hanem a város szolgálatában is a nagy elő­dök nyomdokain lépeget." Ám sértésnek fogható föl, ha Tömörkény és Móra „utánzó utódjának" nevezik Amiben hasonlít rájuk: ..a nem irodalmi íróság. ami több az irodalomnál, ami élet és élétesség". Olasz Sándor az író Álarcban cí­mű elbeszélését elemzi. A felszabadulásunk 40. évfordulójára indított soro­zatban jelent meg Balogh Sándor tanulmánya (Az Ideiglenes Nemzetgyűlés és az Ideiglenes Nemzeti Kor­mány), mely a magyar népi demokrácia megszületésé­nek történelmi jelentőségű eseményeit tudatosítja. Negyven évvel ezelőtt an­nak a lehetőségei teremtőd­tek meg, hogy „az antifa­siszta és demokratikus fel­adatok valóban népi módon oldódjanak meg Magyaror­szágon". A Kelet-európai Nézőben Nagy László verseinek szlo­vák fordításait Varga Imre ismerteti. Olvashatjuk Sla­womir Mrozek A provincia cimű írását, s Kovács István könyvszemléjét az utóbbi évek lengyel történeti mun­káiról. A Kritika rovatban Vas István. Tőzsér Árpád. Pin­tér Lajos és Duba Gyula könyvéről Csűrös Miklós, Görömbei András. Bakonyi István és Gróh Gáspár bí­rálata jelent meg. Vekerdi László A Somogyi-könyvtár száz éve című kötetet mél­tatja. Harag György újszerű Csongor és Tünde-rendezé­sével ismerteti meg az olva­sót Szakolczay Lajos. A ko­lozsvári előadás százötven év konvencióját söpörte le a darabról, a régi történetet a jelenbe transzponálta át. de úgv. hogy a klasszikus mű filozófiája és költészete megmaradjon. A decemberi számot Tárói Sándor grafi­kái illusztrálják. „Télapó itt van, hó a subája, jég a cipője, leng a szakálla ..." A karácsonyi és szilvesz­teri ünnepiek „bevezetője" mindig a Télapó, vagy ha úgy tetszik a Mikulás. Ilyenkor már valamennyi­en a gyermekek hangula­tát éljük, megpróbáljuk visszavarázsolni mi, szülők, saját gyermekkorunk fe­lejthetetlen emlékeit. A mindig jó Mikulás ajándé­kozó kedvét idézzük a csúnya krampusszal ijeszt­getvén. S, hogy megválto­zott a világ? Mi még meg­ijedtünk, sőt ilyenkor vol­tunk a legjobbak, mert a Mikulás bácsi mindent lá­tó szeme (a szülők szerint) csak minket figyelt. Pró­báljuk ezt elhitetni a mi gyerekeinkkel. .. Pedig, ha belegondolok a várakozás és a meglepetés öröme a mi világunkban sokáig élt. Manapság? Mi, szülők öl­jük ki gyermekeinkből a szerény egyszerűséget, és ezáltal az izgalom vará­zsát, hiszen jó előre tud­ják, mit kapnak ajándék­ba, mert ilyenkor „köte­lességünk" örömet szerez­ni. De kérdezem örömszer­zés az, amikor a gyerek előre tudja, hogy (mindiga licit szabályai szerint) mit kap Mikulásra, karácsony­ra? Csak egy a lényeg, drágább legyen, mint a szomszédé.;. Szóval annyi azért meg­maradt, hogy várjuk a Mi­kulást. És a Mikulás jön. Találkozunk vele boltok­ban, áruházban, „zsugorí­tott" ló társaságában is. Találkozunk vele amint dülöngél, érthetetlen mó­don betanult rigmusokat ismételve, esetenként esve­kelve. Mivé is vált a Mi­kulás-napi ünnep? Véle­ményem szerint jó rek­lámnak gondolják, hiszik! Egyről viszont megfeled­keznek, hogy a gyerekek nem szeretnének csalódni, Legfőképpen nem a fel­nőttekben! Húsvétkor minden év­ben olvashatom az ügyele­tes orvos intelmeit. „Ne­itassák a gyerekeket!" Ezt december 6-ra is kiter­jeszthetnénk: „Ne itassák a Mikulást!" Mi is adta az ötletet, hogy néhány gondolatot felemlítsek. Mikulás-nap ürügyén? Az a sok telefo­náló. aki elpanaszolta, hogy felelőtlen hirdetéseket kö­zöl lapunk, mely szerinf Mikulást rendelnek a gye­rekhez, hiába várják, put­tonyával, nem érkezik . .. Leszidták a Tempót, a Sze­ged Nagyáruházat. Aztán amikor utánajártam, kide­rült, hogy néhány kedves olvasónk, nem úgy értel­mezte a betűket, ahogy szokás. Nem azt olvasta a hirdetésekből, ami abban szerepel, hanem azt. amit szeretne. Egy biztos: a Nagyáruház nem ígért „házhoz szállítást", csak azt, hogy három napon ke­resztül, három órában Tél­apó várja a gyerekeket. December 6-án pedig egész nap mesefilmeket vetítenek az áruházban. Űj szolgáltatás felcímmel viszont megjelent a Tempó taxisok keretes hirdetése, ök otthonra is hívhatók. Mint Kurucsai Andrástól, a tempósok „vezetőjétől" megtudtam, két Taxis-Mi­ku .. . szállítja a csomago­kat naponta délután 4-től este 9 óráig és hírnevük­höz méltóan teljesítik a 700-as megrendelést! És ahová ígérték, a Tél­apó ott lesz. Hó helyett köd a subája, bízunk ben­ne, hogy nem „billenős' lesz a cipője, de biztos, lengeni fog a szakálla! Bagamér.v László 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom