Délmagyarország, 1984. december (74. évfolyam, 282-306. szám)

1984-12-24 / 302. szám

MAGAZIN 86 MGDM 2 Tanácsi önállóság és nyílt várospolitika Interjú Papp Gyulával Szeretjük városunkat és sokat aggódunk városunkért Felkapjuk a fejünket ha arról hallunk, hogv egy új üzlet, iskola vagy óvoda éptll. Egymásnak is mondjuk, ha Szegednek jó híre túljut az ország hatarán. Szociológusok véleménye szerint egy város nem más, mint élő organizmus. És hogy ez az organizmus miként szervezett, hogyan működik, arról az egyik legilletékesebbel, a helyi önkormányzat ve­zetőjével. a Szeged megyei vár<* tanácselnökével, Papp Gyulával beszélgettünk. Hétfő, 1984. december 31. LődiFerenc Hagyaték A nyarat láttad eddig, édes. zöldet a fákon, virágon méhel. A mindenséghez meg kevés ez, a látnivaló holnap temérdek. Nagyapád látott csodát, rémet, ölelte árnyát, talán csillagot, s nem vette észre, összeégett, ezert rád csupán újsághírt hagyott. De rád hagyom a Tiszát, tied, a fűzfákat, a szedret, fészkeket. Az avaron majd árnyam átsiet, s én. a pogány, maid le is térdelek. A madárdaltól zengő Tisza-part. összeköt minket, véremet viszed. Egy mosolvod még. hiszem, visszatart, különben is az anyaföld kivet. és jövök vissza téged látni. Mivé leszel, kis emberkém? FeleRl A pillanatot, azt még várd ki, y a kincseimről lehull a lepel. Arcom hozom, a szemem színét, mert érted égő, mindkettő parázs. Téged az élet harcra hív még, engem már nem, alatta láss. Nagyot mondok, a Bolygót én viszem. görnyedt vállamra könnyen fölkapom Atlasz hírében járok, azt hiszem és mezítláb, mint régen, szűz havon. Be kell már zárni ezt a verset. csipkével, csókkal szegni talán. A kezemben a toll elernyed. ! s nagyapád réved míves szaván. Honvágyuk van — Divatos manapság arról szól­nt. hogy mi a korszerű. A taná­csi munkaban mit jelent a mo­dernség? — Társadalmunk mai fejlődé­si szakaszában a tanácsok sem dolgozhatnak hagyományos mód­szerrel. ezért a tanácsi szer­vezetek mindenütt nagy erőfeszí­tést tesznek a korszerűsítés ér­dekében. Ez mindenekelőtt a tes­tületi tevékenység korszerűsíté­sét. a szocialista demokrácia to­vábbfejlesztését jelenti, ami a helyi népképviseleti önkormány­zati rendszer kiteljesedésével együtt mehet végbe. Most úgy tűnik, az új gazdasági intézke­dések szétfeszítik az eddigi ke­reteket. és a közvetlen tanácsi demokrácia kap nagyobb moz­gásteret Eddig is sokat beszél­tünk arról, hogy a lakosság vé­leményét adott esetekben figye­lembe kell venni. Tettünk is ezért valamit Mi kezdeményez­tük az országban először a ta­nácskozási központokat, vagy hogy a tanácstagok az üzemek­ben is számoljanak be munká­jukról. Azonban ez mind kevés, a jövőben még inkább szeret­nénk elérni, hogy a közérdekű kérdéseket döntés előtt társadal­mi fórumokon szembesítjük a lakossággal. Eddig is voltak tár­sadalmi viták, például hol épüljön meg egy objektum, hol változtassunk a városszerkeze­ten. Ezek a viták azonban ki­teljesednek, amelyekre nekünk jobban fel kell készülnünk. A do­log természeténél fogva • előfor­dulhat az . is, hogy alulmarad­nak, akik a javaslatot előterjesz­tik, mert a kérdést a lakosság másképp ítéli meg. — Sokszor lehet hallani, a ta­nács gúzsba kötve táncol. A po­litika szerint a tanács önálló, ám a valóságban a testület kan­osaiul festett eget néz. — Jelenlegi gazdasági körül­ményeink között újabb ellent­mondás keletkezett a tanácsi ön­állóság fejlesztése és az anyagi eszközök felhasználásának lehe­tőségei között. A jövőben egyre nagyobb szerepet kap a tanácsi önállóság, és így érthető, hogy a lakosság is a tanácsot teszi majd felelőssé az ellátási körülménye­kért. A testület azonban csak abban tud felelősséget vállalni, amiben nem formálisan gyako­rolja döntési jogát. Természete­sen megértjük az ország gazda­sági nehézségeit és nem kérünk nagyobb szeletet a közös tortá­ból, mint amennyit országunk adni tud. De a jelenlegi szituá­cióban azt tartjuk korszerűnek, hogy olyan gazdasági alapja •képződjön u városnak, ami az önkormányzat tökéletes működé­sének feltételeit garantálja. Ek­kor nem irányítottan érkeznek a pénzeszközök, hogy ezért csak iskolát, azért csak kórházat épít­hetünk. A helyes állami törek­vések ellenére, sajnos, egyes fő­hatóságok még mereven ragasz­kodnak a korábbi reflexek alapi­ján a keretgazdálkodáshoz, vál­tozatlanul elosztani akarnak. Az itt képződő és ránk eső alap te­hát maradjon Itt. felhasználásá­ról testületünk döntsön. A régi reflex abból adódik, hogv a szak­•tárcák .féltik ágazati felelősségük •érvényesülését, úgy .vélik, hogy a tanács <w. ágazati pénzeszkö­zöket nem rendeltetésszerűen használja fel. Pedig a tanács — és ez nemcsak Szegeden van így — jelentősen túlteljesítette a leg­fontosabb ágazati célokat. A tes­tület jól tudja, „hol szorít a ci­pő" és mindig a legszükségesebb­re adja a pénzt. Tehát várha­tóan erősödik majd a testületi döntések kockázata. Ezért azon­ban érdemes a régi súluson vál­toztatni azért, hogy a tanácsnak jó érzése legyen, hogy ő döntött. Ezt a munkamódszert a jelenle­gi gazdasági körülmények kö­zött is jól meg lehetne valósí­tani es ötven százalékkal javí­taná a tanács tagjainak közér­zetét Pénzkérdés is ez, de fő­leg politikai kérdés, hogy az ön­kormányzat érezze lehetőségei­nek. mozgásának kiteljesedését. Ebben az esetben a tanácstagok­nak ugrásszerűen nagyobb lerine a tekintélye és önbecsülése. Talán ennek következtében sok tanácstag nem fáradna ki a cik­lus második felére, hanem am­bíciót kapna a „harcokhoz". A várospolitikai műhelymunka még jobban felélénkülne. Lennének veszekedések, de a vitákban sen­ki sem a szocializmust kérdője­lezi meg. Ügy érzem, negyven ev után elérkeztünk ahhoz, hogy az ilyen jellegű vitákban nem kell a hatalmat félteni. Külön­ben is ettől erősödik a hatalom. — Beszélgessünk még a de­mokráciáról, mint a jó közérzet forrásáról Ennek érdekében ho­gyan lehetne szorosabbá tenni a lakosság és a tanács kapcsola­tát? — A döntéseket ezután is a szakemberek készítik elő, s ez a tény felveti a tanácsi appará­tus és a testület kapcsolatát. Ez jelenleg ellentmondásokkal ter­hes. Sokan bírálják a tanácsta­gok közül, hogy kevésbé veszik figyelembe véleményüket egyc egy kérdés, döntés előkészítésé­nél. Eaért a tanácstagok képvi­seleti tevékenységének erősítése a jövőben nélkülözhetetlen. A tanácselnök szinte tudathasadá­sos helyzetben él. hiszen mint a testület és a szakapparátus ve­zetője, mindkét „fél" véleményét figyelembe veszi Sőt. mint a vb vezetője, ügyel az ágazati szer­vek utasításainak végrehajtásá­ra. A lakossági, illetve appará­tusi és központi érdekek állan­dó egyeztetése nagyon fontos kérdés. A tanácstörvény módo­sításából következik, hogy a ta­nácsi tisztségviselőknek jobban be kell kapcsolódniuk a testü­leti munkába. A testületek le­gyenek ellenőrző szervei a szak­igazgatásnak. És természetesen nemcsak ellenőrzői feladatkört lássanak el. hanem inspirálják is a szakapparátust. Ügy tűnik, a tanács laikus testület, azonban ez mégsem igaz, hiszen tagjai között a tanácsi bizottságokban kiváló jogászok, orvosok, peda­gógusok. munkások, tudósok, kulturpolitikusok, közgazdászok találhatók. És ha ezeknek egy csoportja érdemben felülvizsgál­ja a szakigazgatás döntés-előké­szítő munkáját, javaslatait, ak­kor már nem laikusok vélemé­nyezéséről beszélhetünk. Ehhez kapcsolódik a nem tanácsi szer­vekkel való együttműködés, ame­lyet szintén fejleszteni kívá­nunk. — ön Szeged állampolgára is. Ilyen státusban mennyire elé­gedett a tanács működésével? — Elmondhatom, hogy a je­lenlegi gazdasági körülmények között a tanács ti6ztes eredmé­nyeket mondhat magáénak. Ha az országos összehasonlító ada­tokat megnézzük, akkor a város­nak nincs szégyenkezni valója, sőt, bizonyos területeken az el­sők között vagyunk. Így kiemel­hetném a lakásépítést, a tömeg­közlekedés helyzetét, az egész­ségügvi beruházásokat. Most a továbblépésnél a következő terv­időszak előkészítésénél sok min­denre támaszkodhatunk, nem nullpontról indulunk. — Gyakran lehet hallani. Sze­ged szerepéhez méltatlanok a kulturális fejlesztések ... — A kulturális fejlesztéseket komplex módon vizsgáljuk! Ami az alapellátást illeti — iskolák, óvodák, bölcsődék — jó színvo­nalat értünk el. De vizsgáljuk aprólékosan a terepet. Építe.­tünk egy gyönyörű könyvtárat, ami a város közművelődési igé­nyét magas színvonalon kielé­gíti. Ez fontosabb. mint a hi­ányzó művelődési ház. amely­ből egy-kettő természetesen el­kelne az új városrészekben. A színházépítésnek is most már látjuk a végét. Azáltal, hogy a könyvtárat kiköltöztettük, meg­alapoztunk egy nagy múzeumot. Ha a múzeum, a könyvtár és a színház tökéletesen működik — s ehhez még hozzávehetjük az Ifjúsági Házat —, akkor a kul­túra infrastrukturális alkotóele­mei Szegeden megtalálhatók. Ha ma felvetik, hogy a kulturális fejlesztéseket elhanyagoljuk, ak­kor erre azt válaszolhatom, öt évvel ezelőtt ez a vélemény jo­gos vodt. Az alapvető lépéseket megtettük, most úgy látjuk, el­maradtunk a lakótelepi közössé­gi intézmények építésében, hi­ányzik egy színvonalas hangver­senyterem, mert a jelenlegi nem méltó a város zenei életéhez, es szükség van természetesen arra, hogy a szabadtéri játékok néző­terének felújítását mielőbb meg­oldjuk. Elmaradtunk a középis­kolai tantermek építésében és a közeljövőben csak részben pó­tolhatjuk a hiányosságokat. — A jövőben milyen irányban halad a városépítés? — Jelentős tény — ország­szerte is elismerik —, hogy a 30 eaer új lakás felépítése mellett meg tudtuk őrizni a történelmi városmagot, a régi városszerke­zetet. Szeged belvárosa olyan, mint az ékszerdoboz, és a ház­gyári elemekből készült új vá­rosrészeink is emberszabásúak — különösen ha más települések lakótelepeivel hasonlítjuk össze. A következő években a nagyobb léptékű városfejlesztés területe marad Rókus. Ezenkívül Üjsze­geden. a Szőregi út bal oldalán folytatjuk az Odesszai városrész építését Aztán át kell gondol­nunk Dél-Ü.jszegednek a füvész­kert felé való fejlesztését is, de az utóbbinak meg kell teremteni az infrastrukturális hátterét, a szennyvízelvezetés nem kis gond­ját. Egyébként a következő öt­éves tervben szeretnénk megol­dani az egész város szennyvíz­tisztítását, ami egyben kormány­program is. A város fejlesztése csökkentett dinamikával, mérsé­kelt ütemben, de magasabb szín­vonalon folytatódik. — Szeged fejlesztésében volt egy .,sietős dinamika". Ma pedig az ön kedvenc szavajárásával a „csökkentett dinamika" időszaka következett be. Mit jelent ez mindennapi életünkben? — A város fejlesztését 1960­től 1980-ig egy sietős, kissé eről­tetett dinamika jellemezte, hi­szen pótolni kellett az ötvenes években elmaradt, és később olyan nagyon hiányzó beruházá­sodat. A hatodik ötéves tervben a város fejlesztésének dinamiká­ja enyhén emelkedő, de még nö­vekedő trendvonalat mutat. Ez az enyhe emelkedés megfelelő a város érdekeinek, és ezt meg kell tartani. Ezzel azért is meg kell elégednünk, mert a koráb­ban tapasztalt nagyfokú társa­dalmi mobilizáció befejeződött, és ma már a minőségi fejlesztés korát éljük. Ezt a dinamikát úgy képzeljük el, hogy például ma általános iskolai tantermet alig építünk, de annál több kö­zépiskolát hozunk tető alá. A la­kásépítésben elértünk egy szín­vonalat és ezért ötéves terven­ként nem a 12 ezer, hanem csak 6—8 ezer lakás felépítését tűz­zük ki célul. De ez még mindig fejlődést mutat. Nem értek azok­kal egyet, akik hangoztatják, a városépítés, -fejlesztés stagnál. Nem szabad elfeledkeznünk ar­ról, hogy az elmúlt 20 évben el­készült objektumok működnek, és egy más, jobb életminőséget biztosítanak Szeged polgárainak A várospolitikában most már a hangsúly a fejlesztésekről foko­zatosan a város _ üzemelésére ment át. Szeged polgárai támogatják a várospolitikát és mellette évente közel 100 millió forint értékű társadalmi munkával voksolnak. A város lakossága igennel vála­szol arra, amit eddig csináltunk, de ugyanakkor az elhanyagolt kérdéseknél türelmetlen, és a mi feladatunk az. hogy ezt a türel­metlenséget a helyes cselekvés­sel oldjuk fel. HALÁSZ MIKLÓS Szeged után... Magyarországon 1200 lengyel vendégmunkás dolgozik. Szege­den több építkezésről hallhatunk lengyel szót, a legtöbben a nem­zeti színháznál vannak. Két vál­lalat, a Polservice és a Budostal kőművesei, hegesztői, ácsai, be­tonozói, bádogosai és még jó né­hány szakma képviselői szorgos­kodnak itt. Hordják-viszik a mal­tert, keverik a betont, szögelik az állványokat. Dolgoznak Világéletemben ellensége vol­tam az egyes nációk elé epi­tethon ornansként illesztett jel­zőknek. Nincs ilyen német, olyan lengyel, amolyan angol. Ember van, aki dolgozik, ha értelmét látja a munkájának. Ember, aki hisz abban, amit csinál, akinek fontos — például — a szegedi színház. Kicsit feltartottam őket. de azért kedvesen fogadtak. Éreztem- hogy nem puszta ud­variasságból dicsérik Szegedet, az itteni légkört, a nyugodt, de­rűs hangulatot. Beszélgetőpartnereim közül Mieczyslaw Kolodziej 1939— 1946-ig katonáskodott Magyaror­szágon — kitűnően beszéli a jiyel vünket, tolmácsként dolgo­zik. Wiezyslaw Wójciknak sem okoz gondot, ha magyar munka­társ lép be és jelenti, hogy „ösz­szepakoltuk a pallókat és a ken­gyeleket". Stanislaw Smiech a Polservice. Wieslaw Olszynski a Budostal alkalmazottja. Sok min­dent láttak mar: közös kirándu­lásokat szerveztek Csongrád me­gye más tájaira, sőt Budapestre is. De a legszebb számukra Sze­ged. A nyugalom .. . Persze, to­vábbi faggatózásomra csak el­mondják : a bor jó, a lányok szé­pek ... — Nehéz a magyar nyelv, de azért valamennyire mindenki megtanul. Eligazodik már né­hány hónap után az ember, ki­sebb dolgokat egyedül is el tud intézni. Persze.. az építőiparban használatos kifejezéseket jegyez­zük meg legkönnyebben, ezt kell legsűrűbben mondanunk, halla­nunk. — Nagyszerű a magyarokkal dolgozni. Mindenki nagyon jói érzi itt magát. Csodálatra mdíté a magyar gazdaság „gazdaságos­sága", ahogy kihasználnak itt minden zsebkendőnyi földdara­bot. (A pazarlásokat nem vették még ésZre — szerencsére. Ez e sorok írójának megjegyzése volt, nem mondtam hangosan . i.) — Ha vendégmunkásszemmel nézem, Magyarországnak akkor is rengeteg előnye van. A csa­lád meglátogathat, jönnek-men­nek a levelek. Az itt dolgozók 90 százaléka nős, családos em­ber. Hiányzik persze az otthon, de anyagilag, élményben i« meg­éri Magyarországra jönni. Az ünnepeket általában otthon tölt­jük, szabadságra is mehetünk. — Bizonyos aklimatizálódás kell, mikor eljön az ember ott­honról. Lehet, hogv másutt nem lenne elég 2—3 hónap. Irakban például többet keresnénk, de itt jobb ... — A DÉLÉP-szállóban lakunk mindannyian. Sokat vagyunk együtt és sokfelé megyünk együtt. Ilyenkor, télen már nem rende­zünk tábortüzeket, de moziba járunk — óh. az a magyar nyelv! —, ide-oda — Két munka társunkat ide­köti már a család. Magyar lányt vettek el. gyerekeik vannak. — Én még nem voltam itt ak­kor, pedig de szeretnék elmenni egy igazi magyar lagziba! — Ha két-három napra más városba szólít a munkám, hon­vágyam lesz és hiányozni kezd Szeged ... — Ha a családom meglátogat, nemcsak miattam jönnek szíve­sen. A lányom kedvence az uszo­da volt. És az, hogy rengeteg helyre elmehetett, élvezte, amit látott... — Tudja, nálunk mo6t nem olyan a helyzet, mint régen volt. De lesz még olyan. Addig per­sze új és érdekes a gyerekeknek — akik talán a boldogabb Letv. g.velországra nem emlékeznek — hogy itt minden van, hogy min­den szép és jő. Ha majd me­gint. így lesz otthon is... Féknosoly. Ügy legyen! KEGÚS £«Á

Next

/
Oldalképek
Tartalom