Délmagyarország, 1984. november (74. évfolyam, 257-281. szám)

1984-11-17 / 270. szám

3 Szombat, 1984. november 17. Tanácselnöki értekezlet Pénteken a Parlamentben Pap p Lajos államtitkainak, a Minisztertanács Tanácsi Hivatala elnökének vezetésével értekezletet tartottak a fővárosi és megyei tanácselnökök. Az eszmecseren a résztvevők először tájékoztatót hallgattak meg a gazdaságirányítási rendszer továbbfejlesztéséből adódó tanácsi feladatokról, majd a Magyar Hírlap tanácsokat segítő tevékenységével, a napilap törekvéseivel ismerkedtek meg. Az értekezlet első napirendi pontjának témakörében Hoós János országos tervhivatali államtitkár és Madarasi Attila, pénzügyminisztériumi államtitkár tá jékoztalást adott a tanácselnököknek. Előadásaikban körvonalazták a tanácsi tervezés fejlesztésének fő irányait. érintették a terület- és településfejlesztés, valamint a gazdálkodás tervezésének integrálásával kapcsolatos kérdéseket. A tájékoztatókban szó esett a pénzügyi szabályozás változásairól, a tanácsi pénzforrások szerkezetének módosulásáról, a törvényességi felügyelet tanácsi feladatairól. Az államtitkárok elemezték az 1984es gazdasági tervek megvalósításának helyzetet, s- az idei tervek végrehajtásán alapuló 1985-ös elképzeléseket.. A népgazdasági prognózisokkal összefüggésben a tanácsi tervezésről szólva rámutattak. hogy a tanácsokhoz tartozó területek folyamatos fejlesztésének pénzügyi feltételei jövőre is meglesznek, ennek megfelelően az 1985-re kialakított terv lehetővé teszi az öteves programok teljesítését. Megkülönböztetett figyelmet szenteltek a tanácsok és a területükön működő vállalatok kapcsolatát érintő új kérdéseknek, a piacfelügyeleti tevékenység témakörének. az ár-, jövedelem- és keresetszabályozási rendszernek. Az előadások után Papp Lajos bejelentette, hogy a tanácselnöki értekezletet követő napokban, hónapokban a tanácsi apparátusban dolgozó tisztségviselők számára konzultációkat, tanfolyamokat szerveznek, amelyek segítik a résztvevők eligazodását a gazdaságirányítási rendszer továbbfejlesztéséből rájuk háruló feladatokban. (MTI) Mecseki Keresetszabályozás '85 SS Aki nem dolgozik A gazdaságosabb széntermelés feltételeinek megteremtése végett összevonják a mecseki szénbányák három komlói üzemét. A vállalat igazgató tanácsának legutóbbi döntése értelmében január elsejétől Komló banyaüzem néven közös irányítás mellett folytatja tevékenységét az eddig különálló Kossuth-. Zobák- és Bétabánya. A negyezer fizikai dolgozót és félezernél több alkalmazottat érintő átszervezés célja, hogy az ugyanazon széntelep kincsét kitermelő, s emiatt eddig is egymásra utalt három üzernerőforrásainak ésszerűbb hasznosításával a jelenleginél kedvezőbb művelési rendszert alakítsanak ki és hozzanak működésbe. Mint azt Mérei Emil, a mecseki szénbányák vezérigazgatója az MTI tudósítójának elmondta, az összevonás révén egy új, a távlati céloknak jobban megfelelő mecseki bányászkodás lehetőségei tárulnak fel. Az évtized végéig az új bányaüzemtől a jelenleginél kétszerte több feketeszén kitermelését várja a népgazdaság. Igények, lehetőségek, gondok Üreg busz, bizony, vén busz Speciális az utasfuvarozás Scegeden. Azzá teszi az öt éve megindult troli, a 100 éves villamos és a 30 esztendős autóibusz. A vidéki varosok közül egyedül itt békésen megfér egymással a» említett három tömegközlekedési eszköz. A buszok gazdája 1964"ben az Autóközlekedési Igazgatóság volt, később a MA VAUT vette át ezt a szerepet, és tulajdonképpen ettől számíthatjuk a személyszállítást. A hőskor sofőrjei valóban hősök voltak. A háborúiból maradt francia és német buszokkal (öszsZesen 20 darab volt) dolgoztak, persze csak akkor, ha az öreg motorok beindultak. A kezdeti nehézségek után. lassan indult fejlődésnek a buszközlekedés. Az Ikarusok „csatasorba állításával" egyre inkább nőtt az utazási igény. Lökésszerű változást hozott a ma már mindenki által ismert, panorámásnak nevezett szóló és csuklós járművek forgalomba állítása. A Volán 10-es Vállalatnál jelenleg 400-nál több ilven kocsit közlekedtetnek. Ezek harmada a helyi, kétharmada pedig távolsági, szerződéses és különjáratos. A helyi járatokban csuklósok és nagy befogadóképességű szóló autóbuszok közlekednek. Pontosabban: 39 csuklós és 60 szóló kocsi egyenként 113, illetve 73 férőhellyel. A Szegedhez csatolt közsegekbe is helyi járatos buszok járnak, így összesen 43 vonalon 310.3 kilométert tesznek meg. Az elmúlt évre vonatkozó statisztika 300 millió utaskilométert rögzített. A Volán szakemberei az utasok igényeinek kielégítése érdekeben 5 alközpontot építettek. Ezzel sikerült a lehető legkisebbre csökkenteni az üres kilométerek számát, de ami a legfontosabb, a város bármely pontjára utazhatunk egyetlen átszállással. A forgalmat évek óta számítógép irányítja. A gépkocsivezetők munkabeosztását is majd a gépre bízzák. Az előrehaladott kísérletezés sejtetni engedi, hogy ezzel az eljárással már egy hónapra előre tudják majd a vezetők, hogy mikor és milyen járaton kell dolgozniuk. A rendszert a 10-es Volán fejlesztette ki, érdeklődnek iránta a Szovjetunióból, Lengyelországból sőt Finnországból is. A számítógépes rendszerrel 5—10 százalékkal kevesebb járművel lehet megoldani a személyszállítást. Beszélgettem gépkocsivezetőkkel is. Megoszlanak a vélemények a munkakörülményekről és a fizetésekről. Többen elégedettek, mások sokallják a 180—200 órás havi munkaidőt. Elismerik a vállalatnál, hogy megfeszített munkával lehet 6—8 ezer forintot keresni, de a körülmények egyelőre erre kényszerítik a sofőröket: idegölő a városi közlekedés, fárasztó a hajnali kelés és a kései alvás, tudják ezt jól a Volánnál, és éppen ezért" igyekeznek a pluszmunkát anyagilag is elismerni. Gondot okoz a buszok elöregedése. A jelenlegi szabályozó rendszer nem ad lehetőséget jelentős fejlesztésre — a kocsik árai emelkednek. A kocsik 7—800 ezer kilométert futnak, s ezután ugrásszerűen megnő a fenntartási költség. Amíg lehet addig javítják a buszokat. Szűkös a pénztárca Nincs irigylésre méltó helyzetben a Volán. A városban látva a szép sárga buszokat, utazva a kényelmes és csöndes kocsikkal, kevesen gondolnak — talán nem is hiszik — a vállalat gondjaira. Sok-sok panaszt hallhatunk: kimaradt a járat, idő előtt becsukták az ajtót... Meglehet, előfordulhat, s Ilyen kov Sokan hiszszük, hogy mindez ellenünkre van. Azt nem látjuk, ha'1 egy üzemben pontatlanul vágnak el egy csövet, amely a szemétbe kerül. A Volán „selejtje" az utcán születik, ezért szembetűnő. Pedig nagyon igyekeznek, hogy ne legyen. Acs S. Sándor ... ne is egyék! Számtalanszor hallottam gyermekkoromban ezt a közmondást, ami ott és akkor igaznak is bizonyult. Később, felnőtten egyre gyakrabban találkoztam egy másik közmondással, egy mai keletű, cinikusabbal: úgy állj a munkához, hogy más is odaférjen! Gazdaságunk hatékonyságát nemzetközi mércével mérve úgy tetszik, sokan megfogadták ez utóbbi közmondás sugallatát. Az eddig érvényben levő keresetszabályozási szisztémáknak két fő céljuk volt: az egyik, hogy ösztönözzenek a jó teljesítményre. A másik, hogy társadalmi méretekben szabályozzák a vásárlóerő kiáramlásuk Ezt igen egyszerűen úgy fogalmazták. hogy csak azt lehet elfogyasztani, amit megi iermelünk. Nos, a bérszabá| lyozás e két fő funkciója folyton gyengítette egymás hatását. Ösztönözni csak úgy lehet, ha hagyják megfizetni, aki kiemelkedően dolgozik. Ehhez viszont pénz kell. Ha valakiknek jelentősen nő a jövedelmük, ennek vagy azzal kell járni, hogy a gyengén dolgozo még annyit sem kap, mint korábban, vagy növekszik a' lakosság rendelkezésére álló pénzösszeg, s ez áruhiányhoz vezet. Ezeket az ellentmondásokat régóta ismerik a szakemberek. ám évekig erőltették a felemás megoldást: a kecske is eszegessen egy kicsit, de lehetőleg a káposztából se fogyjon el sok. A hetedik ötéves terv kezdetere azonban annyira kiéleződnek a magyar gazdaság hatékonysági problémái, hogy egyértelműen dönteni kellett. A döntés megszületett, s a nemrégiben nyilvánosságra került uJ keresetszabályozás formájában öltött testet. Ennek lényege, fő eltérése az eddigiekhez képest: most már nem lesz intézményesített akadálya, hogy a jól dolgozókat jól megfizessék, aki pedig nem dolgozik rendesen. azt elküldjék a vállalattól. A világgazdaság ugyanis ezt a kegyetlen (?) igazságot érvényesíti a mi nemzetgazdaságunkkal szemben. s ennek csak úgy lehet megfelelni, ha a vállalatoknál is ugyanez az elv érvényesül. Hogyan néz ki ez a gyakorlatban? Korábban a keresetek növekményét szabályozták. Volt egy keskeny sáv. addig mindenki adómentesen növelhette a béreket. Azon felül viszont olyan súlyos adóva) büntették a bérnövelést, hogy azt nem tudták vállalni a vállalatok. Korábban a vállalati átlagbéreket szabályozták. Ez. szülte azt a kártékffnv gyakorlatot. hogy föl kellett venni kis fizetésű, de annál . is kevesebbet produkáló embereket, hogy a kulcsposztokon levő. megbízhatóbb munkásokat meg tudják fizetni, s az átlag az adómentes sávban maradjon. Korábban elkülönült a bér és a részesedési alap, pedig mindkettő a dolgozók jövedelmét gyarapította. Az új rendszer nem bér- hanem keresetszabályozást valósít meg, egyformán kezeli a havi munkabért, és az év végi nyereségrészesedést, jutalmat. Nem a keresetek növekményét adóztatja, hanem magukat a kereseteket. Minden dolgozónak kifizetett minden forint után meghatározott kulcs szerint adózni kell. Minden évben újra kell adózni a keresetek után. megszűnik az a gyakorlat, hogy az egyszer megszerzett jövedelmi szint szent és sérthetetlen marad, abból akkor sem lehet elvenni, ha az illető kevesebbet teljesít, vagy kiderül, hogy valamilyen manipulációval jyto^t hozzá a vállalat. Nem a keresetek átlagát számolják, haném a sáenfélyenkent külön-külön megállapított kereseteket. Az előbb ismertetett keresetszint- szabalyozás lesz az alapforma. Ezt a úgynevezett versenyszíera területén vezetik be. Itt a munkások keresete attól függ, mennyire nyereségesen gazdálkodik Sz'kesE'üs leraiészelfoiza A Magyar Hidrológiai Tarsaság szegedi területi szervezete a Magyarhoni Földtani Társulat alföldi területi csoportjával közösen rendezi meg a XI. tudományos ülését. Hétfőn, 19tw délután 2 orakor az MTESZ Kígyó utcai székházában dr. Molnár Béla, dr. Kuti László és Tóth Ágnes, a JATE munkatársai a szikes vizek kutatásáról számolnak be az érdeklődőknek. _ Füstölgők a füst miatt. Füstölgők a vonatfülkében. Elegáns, sminkelt hölgy ül velem szemben, s versenyt pöfékel a gőzmozdonnyal. Charly parfőmjének illatát rég elnyomta a mindent átható cigarettaszag, fogai, ujjai sárgállnak a nikotintól, hangja reszelős. S a tüdeje? Azt el tudom képzelni. Mi, többiek köhécselünk, szemünkből patakzik a könny, és kimondhatatlanul szenvedünk utastársunk önmagát és bennünket is romboló szenvedélye miatt. Füstölgők a szűk tárgyalóteremben. Néhány ember „pótcselekvése" miatt a nem dohányzók is megtalálják elfoglaltságukat: vágják a füstöt, köhécselnek, ablakot nyitnak, a légvétel köti le őket, nem az előadó. Füstölgők az egészségügyiek tanácskozásán, ahol — noha ott a falon a Dohányozni tilos!-tábla — a rendezők figyelmességének bizonyítékaként minden asztalon ott áll a hamutartó. Ha már ott van, ugye, ne tátogjon üresen . .. Füstölgők, ha óvónő a gyerekek, orvos a beteg arcába fújja a füstöt. Mérgelődünk, tiltakozunk mi, nem dohányzók, inkább csak magunk között, merthogy, míg a dohányzók nem fojtják el folyton izzó parazsukat. mi magunkba fojtjuk indulatainkat, az egészség elvesztese miatti félelmeinket. Félelmet írtam, szánFüstölgés dékosan nem kerülöm el a szót. Tüdőműtétekel végző sebészprofesszor mondta: a nem dohányzó ember tüdeje gyönyörű, elénk rózsaszínű, a dohányosé cserzett felszínű, koromfekete. Ha bensőnk esztétikájára is oly sokat fordítanánk, mint a külcsínre, bizonyára egészségesebb lenne az emberiség. Egyelőre azonban csak azt állapították meg az orvosok, hogy a nikotint, szénmonoxidot, kátrányt és sok egyéb mérgező anyagot tartalmazó cigarettafüstöt nyelők között jóval gyakoribbak a súlyos, krónikus betegségek, mint a nem dohányzó népességben. Heveny szívinfarktusban tizenhétszer, tüdőrákban tízszer, idült hörghurutban hatszor, gégerákban ötször, nyelőcső- és szájüregi rákban négyszer annyi dohányos hal meg, mint ahány nem cigarettázó. Tragikusan bizonyított tény: komoly károsodást szenvedhet a dohányzó nő magzata, de az anya passzív dohányzása sem marad nyomtalan gyermekén. Köztudott, hogy a kis súllyal született csecsemők többségének édesanyja cigarettázott terhessége alatt. A mérgező anyagoknak szerepük van a spontán vetélésekben. de a terhességmegszakításon átesett nők későbbi terhességeinek sikerességében is. Bárki mondhatja, magánügy. személyi jog, hogy ki mint sáfárkodik az. egészségével. Ez sem egészen igaz, hiszen az önpusztítás következmenyeit megszenvedi a közösség is. Egy világhírűvé vált tanulmány adatai szerint a dohányzással összefüggésbe hozható betegségek a betegállományban töltött napok számának 20 százalékát teszik ki. Becslések szerint, évente 70 ezren halnak meg idő előtt az értelmetlen szenvedély okozta károsodások miatt. S lehet-e magánügy a dohányzás, ha az otthonokban, hivatalokban, éttermekben, gyárakban, kórházakban, mindenütt a I világon egy levegőt kénytelenek szívni dohányzók és nem dohányzók? Tiszta levegőt szippantani éppenséggel valamennyiünk legalapvetőbb emberi joga. Ezért, kedves cigarettázó társaink, ha megrögzött mozdulattal ismét nyúlnak a szivarka és a gyufa után, legalább ma tegyék próbára akaratukat, és ne gyújtsanak rá, saját maguk egészsége érdekében. S ha a következő napokban elgyöngülnének, a füsttől prüszkölök, a gyermekek, a kismamák jelenlétében nyomják el cikarettájukat, az ő kedvükért. S kérem, eközben ne füstölögjenek. Nem akarnak mást: csak levegőt. Oxigéndús, tiszta, éltető levegőt. Chikán Ágnes a vállalat. Minél több ugyanis a nyereség, annál több pénz van a kereseti adó befizetésére. annál többet lehet fizetnj a dolgozóknak. A kevésbé nyereséges. vagy veszteséges vállalatok viszont nem tudják megtartani a munkaerőt, mert nem tudnak eleget fizetni. Ahol •nincs tényleges versenypiaci helyzet, ott továbbra is .keresetnövekmény, illetve központi bérszabályozás érvényesül. Ez utóbbiaknál • is lesz változás: a keresetnövekedés adóztatása kevésbé progresszív lesz, illetve — ha az ország gazdasági helyzete lehetővé teszi — növekszik az. éves keresetnövelés lehetősége. Jelenleg a központi keresetszabályozás esetében évi 5 százalékos növekedési lehetőséggel számolnak. Egyelőre — meghatározott szabályok szerint — a vállalatok maguk választhatnak keresetszabályozás! formát. A cél, hogy a legrugalmasabb, legnagyobb lehetőségeket biztosító keresetszintszabályozás fokozatosan elterjedjen. Aki azonban most rendkívü] kedvezőtlen helyzetben van. egy-két évig még vala /.Ihatja a kisebb lehetőségeket, kevesebb kockázatot, de nagyobb biztonságot jelentő hagyománvosabb formákat. A vállalatok besorolása még folyamatban van, néhány szférában ugyanis speciális helyzet adódik, társadalompolitikai szempontok miatt például nem lehet a versenyszférába besorolni. Előfordulhat, hogy egyes vállalatok a teljesítményük növelése nélkül jelentós előnyhöz jutnak az új formában. Például, ahol eddig nágyótf" 'laíh édlt a munkafegyelem. túl sok ..vatta"muokaerőt alkalmaztak, a megmaradók sokkal többet kereshetnének, mint egy olyan helyen, ahol eddig is komoly követelményeket érvényesítettek. Ezért van egy szorítás: ha az előző évhez képest egy forint kereset hozzáadott értékmutatója romlik, többletadót kell fizetni. Az előzetes várakozások alapján a gazdálkodó szervezetek mintegy '40 százaléka a keresetszint-szabályozást, 20 százaléka a keresetnövekmény-szabályozást fogja alkalmazni 1985-ben. A fennmaradó hányad központi szabályozás szerint dolgozik majd. Fölmerülhet a kérdés: milyen társadalmi hatásai lesznek az új szabályozásnak. Nos. a tehetséges, jól dolgozó emberek életszínvonala és közérzete remélhetőleg javul majd. A munkaerő jobbik része áramlik a nagyobb kereset miatt a sikeres iparágakba. Valószínűleg — bármilyen nehéz személyes döntéseket hozzon is ez — rákényszerülnek a vállalatok, hogy összevonjanak munkaköröket, a fölösleges munkát végzőktől vagy a lógósoktól pedig megszabaduljanak. További kérdés: lesz-e ezután munkanélküliség? Ettől nem kell tartani. Legföljebb annak a kellemes állapotnak lesz vége. hogy mindenki eldolgozgathat valami kényelmes, nyugalmas munkahelyen. Bárhova megy az ember, munkaerőhiányba ütközik. Mért szemetes a város? Mert nem kap munkaerőt az. illetékes vállalat. Mért kevés az éjszakás nővér a kórházakban? MPszívesebben mennek aa' nisztrátomak. Mért V munkáját tisztess*' tosan végző ember. máshogyan is egész jói r lehet élni. Nos, remélhetők. ennek az egyén számára kellemes, de hatalmas társadalmi károkat okozó állapotnak vet véget az. új keresetszabályozás gyakorlata. Tanács István