Délmagyarország, 1984. november (74. évfolyam, 257-281. szám)

1984-11-07 / 262. szám

fT*v B. G. VLASZOV: KIKÖTŐBEN Ivan Rjadcsenko Nem igaz, nem kell egyszerűen élni.:: Nem igaz, nem kell egyszerűen élni, a felhőkből vegyél lélegzetet, taníts a madaraknak éneket, s a napmeleg köveket simogasd meg. Ész észrevétlenül boldog vagy ott. a természet nyugalmában feloldódsz, s közel leszel a csöndes, tiszta porhoz, tudást kerestél, álom bódított. A valóságban minden fordított. Reng a víz az Atlanti-óceánba, a sziklákra hullám korbácsa üt. „Csak az méltó életre, szabadságra, aki minden nap harcba száll velük." A harmónia itt van valahol, itt a mindennapok harcába fészkel. A szikla — mint egy kiáltás dacol: harcban esővel, idővel, s a széllel. (Oláh János fordítása) Vitalij Berezinszkij Ketten A túlsó parton tábortűz ég, S a fűzek lombján remeg a fény. A lángnyelvek — felcsapó halak — Csillognak a víz felületén. S felidézett egy régi legendát az éjszakai tűz parazsa, S a sejtelmes, imbolygó fényben Feltűnt egy férfi s egy nő árnya. S ahogy lebegtek összeforrva, egyik a másik árnyéka volt, S a tábortűz halvány fénykaréja mindkettőjüknek parancsolt. Hiába pattant szikrazápor, szerelmüket nem zavarta, hisz a lobogó láng rajzolta árnyékukat a sziklapartra. (Benedek András fordítása) M. I). TOGOROV: REGGEL ' 'összeállításunk kévanuaaa az odesszai képzőművészek albumából való a verseket A vartok lelett dm ti közös antolóaiaból válogattuk) Forrás gyógyítja sebeinket A naolemente gvönvörú. Az imént még hamuszín ég hirtelen kitisztul; megfordult a szélirány, a szürkeséget besöpörte a Mtacminda — a Szen'hegv mögé. s mintha csak a szei müve' volna: a vöröslő napkorong rásimul a hegygerincre, hogy aztán esteli szokása szerint méltóságteljesen véeigördüliöii raita nvueat fe!é felgvúitsa szemünknek-kepzelelünknek az egesz Kaukázust. Csöndben ülünk, néha-néha esik egy-egy szó; karcsú derekú asszonyok sürögnek körülöttünK. Vajon, mitől ilyen karcsúak a grúz nők? Mondják. hogy egykoron övekkel ékesítették magukat, bőrövekkel. A lányok már kicsi korukban széles bőrövet kaptak derekukra, s viselték egészen addig. amíg egy legény kiszemelte őket. s házáoa vezette, hogy gondos társa legyen a harcosnak, jó anyja a gyerekeknek. Ez az öv. persze, inkább fűző volt. semmint egyszerű derékkötő. A páncélszerű öv csak századunkra szelídült meg. ekkorra vált a ruha és az ember díszévé; szolgává, hogy dicsérje viselője alakját. Ünnep van. birkát vágott a házigazda, ahogyan ez már szokás. Az alagsorból a parázson piruló saslik illata kacskaringózik fel hozzánk: az asztalon már ott gőzölög a a khárcso, a grúz savanyú leves, a szacivi. a diómártásban díszelgő főtt csirkehús: a grúz kenyér, amelynek íze gyermekkorunkat idézi — anyánk még sütött ilyet a kemencében: gyümölcsös és zöldséges tálak roskadoznak a gránátalmától, a cicmatitól. a passzától, a dzsondzsolitól, ezektől a szamunkra ritkaságszámba menő csodáktói. Ünnep van. kétszeresen is. A naptár piros betűje szerint hagyományos, a pár ezer kilométerről idecsöppent ember miatt egyszeri, legalábbis nem túl gyakran ismétlődő. S mert szabadkozom, hogy nem kell ebből gondot csinálni, hát le is intenek- azt mondjam meg inkább, mikor jövök legközelebb?! De különben is: bár a vendégneK mindent szabad, a házigazda dolgába azonban illetlenség beleszólni. Amíg az asztalra nem kerül minden: étel és ital — nem sok helye van a beszédnek. Ez így szokás. Amikor az ínycsiklandozó saslik aztan megkoronázza a roskadozó asztalt, a házigazda szó nélkül enni kezd. Ha a vendég még nem tudná, hogy nekikezdhet ő is. néhány falat után megszólal: miirtvit. Egyél. És ezzel elkezdődik a szertartás második része, mely európai ember számára egyaránt szokatlanul bővelkedik ételekben és italokban. A tamada — a szertartásmester általában a jelenlevők legöregebbike. akit mindenki részéről egyaránt tisztelet övez. Mondhatnánk, ő az isten. Amikor a fiatalabbak közül választanak tamadál. az a különös megbecsülés jele. A mai nap szertartásmestere a hazigazda, ő mondja a tósztokat Az elsőt mindig őseinkre. Gaumardzsosz dedmamisvili — az ősök egészségére! Az én őseimre és a te őseidre, akik harcos életükkel lehetővé tették számúnkra, hogy most itt ülhetünk hogv dicsőségükre emlékezhetünk. Hogy élhetünk, és békében élhetünk, eróbenegeszségben nevelhetjük fiainkat és lányainka>. hogy megtaníthatjuk őket mindarra a szépre és jóra, ami egykoron nem adatott meg az embereknek, mert sok volt a háború. Sok volt a háború: igen. A tamada is kivette részét belőle, két lábát géppuska kaszálta le Leningrádnál. A harc. a történelem, számára itt veget ért. De a kezdetekhez nagyon messzire kell visszanyúlni; évezredeket kell kalandozni az időben. S nagyon alkalmasak erre az ilyen estén órák ... Megemlékezett rólunk már Homérosz, Hésziodosz is. mondja a házigazda messze révedő szemmel. Ide vitorláztak el' a Fekete-tengeren, mert a boldogságot keresték a boldogságot h*>zo a'-nt» gyapjút, az aranyszőrű bárányt, hogy visszavigyék hazájába. És meg is szerezték, de hogv! — csillan csalafintán a tamada szeme. Bajos hölgy, Medeia királykisasszony fejét csavarta el az argó lasszon; s a megtévedt leányzó aztan mindenben segítségére volt a görögöknek. Boldogság és gazdagság aztán nem sok adódott Grúziában, vagy ahogy a köztársaságban anyanyelvükön hazajukat nevezik az emberek: Szakartvelóban. Róma, Bizánc, Perzsia, arab, török, tatár versengve pusztított és rabolt itt. századokon ál. Nemegyszer adtak ki a parancsot: a kartveli embereknek írmagja se maradjon! Bőven voltak belső viszályok is. vetélkedtek trónért, aranyért, gazdagságért. Szakartveló ősi kultúráját is elérte a végzet, aniikor az időszámításunk szerinti 337-ben hivatalos államvallássá tették a kereszténységet. annak bizánci változatát. Meg kell hagyni, hogv egyrészt történelmi tett volt. hiszen új kapcsolatok kiépítését tette lehetővé. Másrészt azonban az új ideológia' könyörtelenül elsöpörte a múlt eszméit, megsemmisített valamennyi írásos emléket. Gondoljunk az egykori Magyarországra, István kiráiy utáni időnkre: micsoda hasonlatosság! S ha már történelemről esik szó — és ebben az országban szinte minden beszélgetés történelemmel kezdődik és történelemmel ér véget: veretes tósztok sora gondoskodik erről! — meeemlittetik Vahtang Gorgaszali neve. aki Tbiliszit 553ban az ország fővárosává tette. Meglehet, hogy menekülteben. merthogv a perzsák még ebben az évben v éget is vetettek uralkodásának. A hagvomány azonban ennél szebb dolgokról mesél. Azt tartják, hogy ez a Vahtang — aki különben hiteles lejegyzések szerint két méter és negyven centiméteres. deli legény volt, és monumentális lovas szobra ma a főváros egyik büszkesege — vadászaton járván, fegyverével megsebzett egy őzet. A nemes vad alábukott, nyomában meleg vizű forrás tört a felszínre, melytők a karcsú állat 'sebe azon nyomban begyógyult. A király pedig uralkodóhoz méltó gyorsasággal határozott, mondván: „ez égi jel, itt fürdót építünk, várost alapítunk, és idehozom a népemet. — Ez a forrás tbili, vagyis meleg —, legven hát a város neye: Tbiliszi". Jó források vannak nálunk, bizony. — mondja a tamada. A forrás gyógyítja sebeinket, -testiink-lelkünk nyavalyáit. Kilencszáztizennyolcban az intervenciós németek és angolok halálra kerestek apámat. Meg is találták, pedig bújtatták baratai. De hát mensevikek kezén volt akkor az edes haza. Mesélte apám. három nap. bárom éjjel verték puskatussal, vesszővel, s Emikor megszökött. egv fü'rdöházban talált menedéket. A nemes víznek köszönjük, hoev még él ma is.- És élek én. aki csak aztán születtem. És fiaim, lányaim erőben, egészsegben. békében nevelődnek ürítsük hát még egyszer poharunkat őseinkre. Aláverd'.. Alaverdi — mondja a tamada; a vendégnek tehát megadatott a tisztesség, hogy szólhasson; a következő tószt az övé. Tehát gaumardzeSz. dedmamisvili! Csodálatos szó ez: dedmasvili. A deda anyát, a mama apát. a svili fiút jelent önmagában. S így, ötvözve, a nyelv egy másik fogalommal, az „ős" szóval, csupán körvonalazza jelentései. A lélek tudja igazán, hogy most valamenynyien apánkra, anyánkra, testvéreinkre gondolunk: élőkre és holtakra, akik lehetővé tették számunkra. hogy békeben. erőben, egészségben nevelhetjük fiainkat és lányainkat, hogy megtaníthatjuk őket mindarra a szépre és a jóra. ami egykoron nem adatott meg az embereknek. Mert sok volt a háború. HERCEG ARPAD M

áris nagv az érdeklődés iránta, Dedig éooenhonv csak működik. Óvodák, iskolák. művelődési házak máris kölcsönözni óhaitanak a budaoesti — kőbányai — Artotékából. Az Artotéka elnevezese olvan képzőmül észeti gvűifeménvt takar amelv a Fővárosi Szabó Ervin Könvvtár X. kerületi 12. számú kerületi könvvtárában létesült azzal a céllal hoev képzőművészeti alkotásokat kölcsönözzön. A

könvvlárak már hosszabb ideie nemcsak könvvek es folvóiratok. hanem eavéb dokumentumok — diafilmek hanelemezek stb.— evúitő' közvetítői is A képzőművészeti alkotások színre lépése a legújabb feileménv. Az Amerikai Egyesült Államokban" találták ki. onnan terjedt el. érkezett Európában. Nvugaton a kölcsönzés üzlettel is párosul: a műveket el is adiák. a kölcsönzés minteev közbülső lépcsőfok. A megvétel azonban nem kötelező, csunán lehetőség. A szocialista országok közül a Német Demokratikus Köztársaság és Csehszlovákia néhánv könvvtárában létesültek az első kéokölArtotéka csönzók. Harmadikként Masvarorszáa teremtette mee ezt az úi esztétikai nevelési módot A képzőművészeti kö'csönzést a miskolci és a iászberénvi városi könvvtár kezdte meg néhánv esztendeje. Miskolcon Siákat és posztereket Jászberényben sokszorosított grafikákat és <_x libriseket bocsátanak a beiratkozok rendelkezésére. A köbánvai Artotéka mindkettőnél naevobb művészeti szempontból is tekintélvesebb alaogvúUeménnvel nvilt mec szentember 26-án Fametszetek linómetszetek. litográfiák. ' monotípiak. rézmetszetek, mezzotinlók. rézkarcok, akvatinták, tehát sokszorosító eliárással készült, az Országos Széehénvei Könyvtártól kotelespéldánvként idekerülő lapok tára A 4000 műalkotásból eavelőrp 2700 at kölcsönöznek — Deldául Banga Ferenc. 3arcsav .Jenő. Csohánv Kálmán Gvulai Líviusz Rékassv Csaba Szász Endre Würtz Adám 1906—1972. között készül grafikáit. Rövidesen úiabb lapokkal igyekeznek bővíteni a választékot. T

verdota Mik!ósné dr.. a könvvtár vezetöie a gyakorlati tudnivalókat íav foglalta össze: — Egveneknek intézményeknek ecvaránt odaariiuk » grafikákat — naszpartuba és könnvú esztétikus fémkeretbe illesztve őket. Az intézményektől nent kérünk nénzt. az eevéni kölcsönzők három hónapra 50 forint kölcsönzési díi ellenében vihetnek haza eev-eev elkötést. A határidő egvszer hosszabbítható, azáz összesen fél évre kölcsönzünk. A vidékiek is ieénvbe vehetik szolgáltatásunkat vair- eevénileg. úgv. hogv felutaznak hozzánk. vaev az illetékes megvel könvvtár révén könyvtárközi kölcsönzéssel. Az Artotéka sok lehetőséget hordoz magában. A közönség bizonnyal messzokia megkedveli. A köbánvai könvvtár mindenesetre nagv kedvvel szeretettel vnria a vidéken élőket is Reméli: gvőzi képpel. V _ GY. L. f