Délmagyarország, 1984. november (74. évfolyam, 257-281. szám)

1984-11-07 / 262. szám

A nagy nap lendülete A 7 emberiség emlékezetében ritka. na?*ik azok, melyek lendületet kölcsönöznek a mának is. Ilyen volt hosszú idő­kig a Bastille lerombolásának napja, vagyis az az es°ménv, amikor a párizsi nép ledöntölte a börtönt, az önkényuralom jel­képét egyetlen napon a földdel tette egyenlővé. Ez a nap több mini száz éven át egyedülálló jelképe volt annak, hogy a zsar­nokságot a nép órák alatt söpri el. Ezért volt a Bastille lerom­bolása a múltból merített esz­ménykép Petőfi Sándor számára, ennek alapján hirdethette meg az ..Akasszátok fel a királyokat" jelszavát.' és ez adott erőtt több mint egy évszázadig minden zsarnokellenes mozgalom számá­ra Bizonyos értelemben a Bas­tille lerombolásának képe merült fel akkor is. amikor a matrózok 1917 októberében megostromol­ták és elfoglalták a Téli Palotát, ennek az eseménynek késői üze­netét közvetítették az Auróra cirkáló ágyúi, de ugyanakkor november hetedike méeis vala­mivel többet, valami mást je­lentett már az első pillanattól kezdve. Mindenekelőtt az októ­beri forradalom kitörése ideién világos volt, hogy a nép nagy többsége nem tartozik hozzá a bolsevik párthoz. Alig néhány százezer ember ismerte azt az ideológiát, melyet a bolsevikok képviseltek, legfeljebb néhány millió ember számára volt isme­rős Lenin neve is. Egyszóval a bolsevik párt — mint párt — kisebbségben volt Oroszországon belül számszerűségét tekintve. S ennek ellenére vállalta a forra­dalom véghezvitelét, s különösen Lenin határozottsága miatt hatá­rozta el a felkelés megkezdését, aki nagyon is érezte az idők lük­tetését. S mi volt ennek az érzésnek az alapja? Az első és legáltalá­nosabb válasz az lenne, hogy Le­nin a párt vezetőségének több­sége ellenére forradalmi jelle­métől hajtva, mondta ki, hogy a felkelésre szükség van. Ez azon­ban nem karakterkérdés volt. Nem Lenin vagy mások forra­dalmi beállítottságától függött, hanem valami mástól, amelynek jelentősége már sokkal általáno­sabb. A foradalmi szándék adott pillanatban vitathatatlanul széle­sebb tömegeket vonzott volna a bolsevik párt felé, a forrada­lom felé, mint máskor. Ez azon­ban még semmiképpen nem je­lentette volna a legszélesebb tö­megek egyetértését. A kérdést tehát másképp kell megfogalmaznunk. Hogyan lehet­séges az, hogy egy viszonylag kis létszámú, és nem széles kör­ben ismert párt magával tudta ragadni a forradalomban az orosz nép többségét? Ennek az a ma­gyarázata. hogy Lenin volt, aki legjobban megértette, hogy azok az alapvető jelszavak, melyek jegyében a párt a forradalmat megindította — a párt létszámá­tól teljesen függetlenül — ma­gukkal ragadhatják a legszéle­sebb tömegeket is. Mert a forra­dalom első napiát két dekrétum elkészítése fémjelzi. Az egyik dekrétum a békéről szólt, a má­sik pedig a földek naeionalizá­iásáról. illetve szétosztásárói. S e* volt az a két gondolat, amely­nek jegyében az orosz tömegek­ben a forradalom rendkívül gyor­san visszhangra talált. M iért? A dekrétum a béké­ről azt a gondolatot tar­talmazta. hogv fel kell szólítani az e^ső világháborúban résztvevő összes hatalmat arra: azonnal kössenek őszinte és an­nextó nélküli békét. Vagyis ob'an békét, melvben egyetlen hatalom sem ragadhat el a másiktól te­rületet. Az orosz nép. amelv át­élte a cárizmust, és ezen belül átélte például Raszputyin pápa uralmát, aki a maga misztikus gondolataival tartotta hatalmá­ban a cári esplári eev részét: ter­TiAc7Sto-o- ezú+m1 r-Jf határo­t -.ttabbon monöot* r.em -t an­nak a cei .zinusnr.k, mely bele­rántotta a katonákat a világhá­borúba. Az orosz nép. mely át­élte a polgári kormányt, az 1917­es februári forradalom óta azt tapasztalt*. hogy ez a polgári kormány , minden ígérgetése elle­nére sem vezeti ki a népet a háborúból, sőt, újabb yallalkozá­sokba kezd, melyek mind hatal­mas vérfürdőkbe torkollnak. Az orosz asszonyok, akik már évek óta éheztek, tüzelő nélkül vé­szelték át a teleket, akik hosszú sorbanállással próbálták megkap­ni a fejadagjaikat, szintén ne­met mondtak a háborúra. De a háborúra való nemet mondásnak alapvető feltétele az volt, hogy a bolsevikok nem csu­pán a háború ellen beszéltek, hanem az azonnali békekötést úgy követelték, hogv az. semmi­féle területcsonkítást, ne teremt­sen egyik államban sem. Minden egyéb békekísérlet mindaddig amíg a bolsevikok nem léptek fel, megpróbálta megfogalmazni egyik vagy másik hatalom szem­pontjából egyik vagy másik ha­talom javára azokat a feltétele­ket. melyek mellett és melyek közepette elképzelésük szerint a béke létreiöbet. Egredül az orosz, kommunisták voltak azok. akik feltétel nélküli békéről beszél­tek: akik nem támasztottak olvan követelményeket, melyek így, vagy amúgy becsapták volna a népeket és a háború tovább­folytatását a béke jelszavával biztosították volna. Az előzetes — annexiós — feltételek hiánya egyike azoknak a gondolatoknak, melyek messze túlmutatnak még november hetedikén is, melyek a mai napig érvényesek minden­féle béketárgyalásra, és minden­féle békemozgalomra, amelyet a kommunisták irányítanak. S a másik dekrétum szintén hasonló szellemű volt. Nem kell mondanunk, hogy mi­lyen jelentősége volt annak, mi­dőn a bolsevikok nyilatkoztak abban a kérdésben, hogy azon­nal és megváltás nélkül szét kell osztani a 'földeket. Az orosz mu­zsik több évszázados vágya tel­jesült ezzel, és ilyen módon tel­jes mértékben érthetővé vált: a bolsevikok nagyonis konkrét és egyáltalán nem körmönfontan megfogalmazott programja mel­lett ott állt az orosz nép nagy része, és ezt a programot többé­kevésbé magukévá tették azok a népek is, amelyek a régi Orosz­országban elnyomottakként, ki­szolgáltatott rabszolgasorban él­tek. Hirtelen tehát az a párt, amely számszerűleg nagyon ki­csiny volt ugyan, gyakorlatilag naggyá nőtt, s nem véletlen idézték éppen ezzel a párttal kapcsolatban a mitológia egyik hősének, Anteusznak a történe­tét. E történet szerint Anteusz, aki a föld fia volt, legyőzhetetlen hős maradt mindaddig, amíg a földdel érintkezett. Mert ha el­hagyta a harcban az ereje, ak­kor lehajolt a földre, megcsókol­ta anyját, a földet, és ettől új erőre kapott. Hasonló volt a helyzet a bolsevik párttal is, melynek „anyja" az orosz nép volt. Ezzel a dekrétummal — me­lyek természetesen csupán polgá­ri demokratikus követeléseket tartalmaztak — a forradalom Oroszországban megnyerte a tö­megeket. Megnyerte, mert köz­vetlenül érthető volt mind a két dekrétumnak a követelése. és összhangban volt azokkal a fel­halmozódott igényekkel, gondo­latokkal. amelyek az orosz nép­ben. az orosz művészetben, és az orosz tudományban egy évszáza­da fogalmazódtak, és amelyek következtében ez a művészet és irodalom világszerte hallatlan tekintélyt vívott ki. És a bolse­vik párt megtartotta, amit ígért. Mert voltak kérdések. ame­lyekkel kapcsolatban Lenin na­gyon figyelmesen meghallgatta a pro és kontra érveket. Egy kér­désben azonban haithatatlan volt S ez a béke kérdése. Ami­kor 191R-ban aláírták a Breszt Litovszk-i békét, noha a békéről szóló dekrétum az annexió nél­küli békére szólított fel, mégis jelentős területeket áldozott fel a szovjet hatalom. Feláldozta őket, mert az alapvető ígéretet kellett megtartania — azt. hogy kivezeti az országot a háború­ból, hogy véget vet a mészárlás­nak. Igaz. Leninnek "ekkor a pár­ton belül is komoly ellenzéke volt. Azt mondták, hogy ezt a szégyent nem lehet lemosni töb­bé rólunk, azt mondták. hogy bolsevik ilyen békét nem írhat alá. Lenin azonban gúnyosan megjegyezte, hogy ezek az elv­társak olyanok, mint a lengyel nemesek, számukra minden a „tartás", 6 azonban — vagyis Lenin — nem a .lengyel nemes szempontjából, hanem az orosz paraszt érzései szempontjából ítél. M ondanunk sem kell. hogy ugyanígy megtartotta a bolsevik párt a földre vonatkozó ígéretét is. S éppen ezek voltak a döntő motívumok abban, hogy a párt hatalmas tö­megeket tudott maga mellé állí­tani, mert jelszavai és első hatá­rozatai a tömegek spontán aka­ratával találkoztak. Ez adott lendületet akkor is, ez ad len­dületet ma is a kommunista mozgalomnak, ahol a mozgalom mer a munkások és parasztok szemével és ítéletével élni, és nem cseréli fel másokéra. HERMANN ISTVÁN Kipróbált és jó út 1917. november 7-e történelmi fordulópont az emberiség életé­ben. Az Októberi Szocialista Forradalom tüzében uj típusú hatalom született, megváltozott a világ aculata. Az Októberi Forradalom 67. évfordulóján erre emlékeznek a dolgozó emberek százmilliói. Mi is ünnepeljük ezt a nagy eseményt, nemcsak annak világtörténelmi jelentősége miatt, hanem úgy is, mint a magyar—szovjet kapcsolatok kezdetenek jeles évfordulóját. Felszabadulásunk folyamatában kezdettől fogva támaszkodhat­tunk mindarra, ami 1917 októ­berétől megteremtette ébren tar­totta és táplálta a magyar nép barátságát a Szovjetunió népei­vel. Aki végigélte tudia. aki ké­sőbb született, a történelemből ismeri, hogy népünk a Szovjet­unióra és a felszabadító szovjet hadseregre támaszkodva tette meg első lépéseit az élet megin­dításában. a háború mély sebei­nek begyógyításában. az ország haladó erőinek taloraállitásáhan A Magyar Kommunista Párt 1944. november 30-án program­nyilatkozatot tett közzé amely­ben kimondta: ,.Magyarország demokratikus átalakulása elvá­laszthatatlan a demokratikus kül­politikától . . . Gyökeresen szakí­tani kell a Szovjetunió-ellenes politikával, amely egyedül és ki­zárólag a magyar reakció népel­lenes politikájának folyománya volt. romlásba döntötte az orszá­got. ellenségünkké tette az egész haladó emberiséget, s szöges el­lentétben áll a magyar nemzeti érdekekkel." Ez a programnyi­latkozat megfogalmazta a ma­gyar—szovjet barátság és együtt­működés erősítésének fő céljait és feladatait is. 194.5. szeptem­ber 25-én Magyarország és a Szovjetunió kormánya helyreál­lította az 1941-ben megszakított diplomáciai kapcsolatokat. 1948. március 2-án a két testvéri or­szág diplomáciai képviseletét nagvköveti szintre emelte. 1948. február 18-án Moszkvá­ban aláírták hazánk és a Szov­jetunió barátsági. együttműkö­dési és kölcsönös segítségnyúj­tási szerződését. A 20 évre szóló szerződést 1987 szeptember 7-én új váltotta fel. A magvar—szovjet gazdasági kapcsolatok gyakorlatilag a fel­szabadulás pillanatában beindul­tak. A szovjet állam és a Vö­rös Hadsereg élelmiszerekkel se­gítette az éhező lakosságot, nyersánvagok. energiahordozók szállításával járult hozzá az inari termelés beindulásához. Nagv előrelépés volt 1945. augusztus 27-én az első maoyar—szovjet kereskedelmi megállapodás alá­írása. maid két esztendővel ké­sőbb az első hosszú leiá'-atú ám­csere-forgalmi és fizetési megál­lapodás. Ez utóbbi keretében a Szovjetunió elsősorban inari nyersanyagokat. alapanyagokat, a magvar népgazdaság számára alapvetően fontos cikkeket szál­lított az újjáépítés megkönnyíté­sére. Magyarország lassan talpra B B. TOK A RE V: A FORRADALOM KÜLTÖI Vlagyimir Hocuierko Beszélgetés a forradalommal Forradalom! Forradalom! Szivemet nvúitom — a mandátumom. Próbáli ki úira. Forradalom! Mint fél évszázada — sorozz be az első lovashadsereebe hogv büszke váetára fosat lovamat. va irdalhassam •íz őriönaő ellent Ilyes zászlaja alatt! Leven hát — hullion a nar> szakítsa nvfrfák kötését — halált megvetve. ónként indulok harcba, mint te És ha halálos sebet kanok — keresztül hava« tálakon, vészen, fekete balokon, hozzád akkor is odakúszek Mereszievvel odakúszok! Zúghatnak onntos lövedékek, torkon rasadhat a bai ... Próháli ki úira. Forradalom! Készen állok, szivem adom fBallá Gyula fordításai álló ipara és mezőgazdasága késztermékekkel és mezőgazda­sági árucikkekkel fizetett. A Szovjetunió hazánk legna­gyobb és legfontosabb gazdasági partnerevé vált. 1947 végén Ma­gyarország és a Szovjetunió áru­csere-forgalmának értéke 30 millió rubelt tett ki. 1984-ben kölcsönös áruforgalmunk értéke meghaladja a 8 milliárd rubelt. Ez a magyar külkereskedelem összforgalmának hozzávetőlege­sen egyharmadát teszi ki. Ennek keretében szovjet szállításokból fedezzük kőolaj-szükségletünknek mintegy háromnegyedét, vasérc­importunk kilencven százalékát, gvaootszükségletünk túlnyomó részét. Gépimportunk 22 százalé­ka is a Szovjetunióból szárma­zik. A Szovjetunió a magyar ter­mékek legnagyobb felvevő piaca. Ez évben gépipari exportunk 40 százalékát. gyógyszerkivitelünk 66 százalékát vásárolja meg a Szovjetunió. Az idén többek kö­zött 7600 Ikarusz autóbuszt szál­lítunk a kölcsönös áruforgalom keretében. Jelentős mennyiségű közszükségleti cikket és élelmi­szert is vásárol tőlünk a Szov­jetunió. Gazdasági életünkben kiemel­kedő szerepet játszanak az olyan nagyszabású, hosszú időre szóló kormányszintű egyezmények, mint az. 1962-ben aláírt és az 1983-ban meghosszabbított tim­föld-alumínium egyezmény, a kő­olaj- és földgáz vezetékek, vala­mint a villamos távvezetékek közös építésére vonatkozó egyez­mények. Jelenleg a Barátság—I és a Barátság—II kőolajvezeték, a Testvériség gázvezeték és há­rom nagyfeszültségű villamos távvezeték köti össze Magyaror­szágot a Szovjetunióval. 1979-től üzemel Európa első. 750 kilovol­tos távvezetéke, amelv a donyec­ki energiarendszert kapcsolja az albertirsai energiaközponthoz. Kulturális, tudományos és ok­tatási kapcsolataink is dinami­kusan fejlődnek minden terüle­ten Első ízben 1949 tavaszán rendezték meg hazánkban a ma­gyar—szovjet barátság hónapját, amelyen neves szovjet művészek léptek fel nagy sikerrel. 1949 júliusában magvar művészcso­port szerepelt Moszkvában, Le­ningrádban és Kijevben. Figyelemre méltó tény. hogy ma magyar szerzők műveiből külföldön a Szovjetunióban ad­ják ki a legtöbbet és a legna­gyobb példányszámban. 1982-ig 250 magyar szerző művét jelen­tették meg a Szovjetunió népei­nek 35 nyelvén több mint 36 millió példánvban. Ott vetítik a legtöbb magvar filmet, ott van a legtöbb nézője a klasszikus és kortárs magvar színdaraboknak. A magyar—szovjet kancsola­tokban fontos szerenet játszik a felsőoktatási együttműködés. Az első magyar ösztöndíjasok az 1946—47-es tanévben kezdték meg tanulmányaikat szovjet egye­temeken. illetve főiskolákon. Az­óta több. mint 5 ezerre tehető azoknak a magyar szakemberek­nek a száma, akik egyetemi dip­lomájukat. vagy tudományos fo­kozatukat a Szovjetunióban sze­rezték meg. Jelenleg mintegy 1200 e°vetemi hallgató folytatta tanulmányait a Szovjetunió fel­sőoktatási intézményeiben. • Most. amikor a Nagv Októbert Szocialista Forradalom viláotör­trvelmi jelentőségéről emléke­zünk meg. jóleső érzéssel tekin­tünk a magyar—szovjet kapcso­latuk évtizedeire, arra a folya­matra, amely során egyre erö­sebbé. egyre bensőségesebbé vá­lik a magyar és a szőnie* vér barátsáaa toráh hí svvk e véivgtü-h zöie Ami n 4ö-«őf V' haladunk orszánitnlc '•* ködése elmélyítésének. néveivk barátsága erősítésének út ián. Ez kipróbált és ió út. ame'v eov­nsánt szolgálta népeink erdekeit és a szocializmus üavét. ROSKA ISTVÁN külügyminiszter-helyettes

Next

/
Oldalképek
Tartalom