Délmagyarország, 1984. november (74. évfolyam, 257-281. szám)

1984-11-07 / 262. szám

Kl ff ••„ • O í ii VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! AZ MSZMP SZEGED VÁROSI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA 74, évfolyam 262. szám 1984. november 7., szerda Ára: 1,80 forint a szocialista eszme ereje; Díszünnepség Szeneden A Nagy Októberi Szocialista For- • V A Nagy Októberi Szocialista For­-adalom 67. évfordulója alkalmából tegnap, kedden este Szűrös Mátvás. az MSZMP Központi Bizottságának titkára ünnepi beszédet mondott a rádióban és a televízióban. A z emberiség történelmében új kor­szakot nyitó Nagy Októberi Szocia­lista Forradalomra emlékezünk, győzelmének 67. évfordulóján. — kezdte beszédét Szűrös Mátyás. — November 7-e nem csupán a világ első szocialista állama, a Szovjetunió nemzeti ünnepe. Ezen a na­pon a társadalmi haladás hívei szerte a világon tisztelettel adóznak az első győz­tes proletárforradalom emlékének. Ám az évforduló megünneplése az akkori sors­fordító napok történelmi jelentőségének fényében sokkal többet jelent, mint meg­emlékezest. Az ünnep alkalmat ad máig ható tanulságok felidézésére, a megtett út nemzetközi érvényű tapasztalatainak ösz­szegzésére és az Október örökségéből kö­vetkező mai tennivalóink megfogalmazá­sára. A•/. Októberi Forradalom győzelme a gyakorlatban bizonyította, hogy a marxiz­mus—leninizmus eszméi, tanításai valóra válthatók. Igazolta, hogy a munkásosztály képes eleget tenni történelmi küldetésé­nek, gyökeresen meg tudja változtatni a kizsákmányoló, a haladást gúzsba kötő társadalmi viszonyokat. Máig ható tanul­sága, hogy a forradalmi átalakulást, az új társadalom építését csak olyan élcsapat vezetheti, amely a konkrét körülményekre tudja alkalmazni a tudományos világnézet elméleti tételeit, és amely nemcsak el­nyerni. de megtartani is képes a tömegek bizalmát, cselekvő támogatását. A forradalom győzelme óta a szocializmus ellenfelei számtalanszor jósolták az új rend bukását. Napjainkban is vannak olyanok, akik vágyaikat megfogalmazva szeretnék átmeneti jelenségnek tekinteni a marxizmus—leninizmus elméletére ala­pozott társadalmi viszonyokat. A Szovjet­unió által megtett út történelmi íve azon­ban minden érvnél kézzelfoghatóbban bi­zonyítja a szocialista eszme és gyakorlat életerejét, megújulási képességét. Hatvan­hét esztendő a világtörténelem mércéjével mérve igen rövid idő, mindössze három emberöltő alkotó -tevékenységét foglalja magába. De ezalatt többet váltózott az egykori elmaradott cári Oroszországban élő. kegyetlenül kizsákmányolt népek, nemzetiségek sorsa, mint korábban évszá­zadok alatt. Lenin a múlt század végén így fogal­mazott: „Adjatok nekünk egy forradal­márokból álló szervezetet, s kifordítjuk a sarkából Oroszországot.'' A forradalom győzelmét követően, a megoldásra váró hatalmas feladatokról szólva egy ízben Nyekraszovnak, a nagy orosz költőnek azokra a soraira emlékeztetett, amelyek­ben egyaránt tükröződik a haza sorsa fe­letti fájdalom és a haza erejébe vetett szenvedélyes hit: „Te, ki szegény is vagy, Ö be dúsgazdag vagy, Te ki hatalmak vagy, Ö be erőtlen vagy — Anyánk, Oroszország!" A bolsevikok eltökélt szán­déka — hangoztatta Lenin —, hogy „bár­mi áron is elérjük azt, hogy Oroszország ne legyen többé szegény és erőtlen, ha­nem a szó igazi értelmében hatalmassá és gazdaggá váljék." Az igazságos, emberhez méltó életet biztosító társadalom ígérete valóban mindaddig ismeretlen hajtóerő­ket, alkotókedvet szabadított fel, a törté­nelemben példa nélkül állóan gyors fejlő-_ dést és átalakulást tett lehetővé. A szov­jet emberekben elválaszthatatlanul össze­fonódott a haza szeretete és a formálódó szocialista rendszerrel való belső azonosu­lás. Ez a kettős kötődés biztosította a Szovjetunió fennmaradását az évtizedekig nyomasztó túlerőben levő ellenfél szorítá­sában. Csakis a szocialista haza sorsa iránti mély elkötelezettséggel lehetett elviselni az. intervenció és a polgárháború, majd a hitlerista agresszió okozta mérhetetlen szenvedéseket, s ez. tette lehetővé újból és újból az. ország talpraállitását. Ma a ha­talmas teljesítményekre képes népgazda­ság. a világviszonylatban is élen járó tu­dományos eredmények sora, a haladó ha­gyományokat megőrző és továbbfejlesztő szocialista kultúra virágzása, az emberről való társadalmi gondoskodás mind maga­sabb foka bizonyítja, hogy milyen nagy erőt jelent, ha egy nép saját sorsának, történelmének formálójává válik. A világ mai arculata elválaszthatatlan a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelmének kisugárzásától, a Szovjetunió létrejöttének, fejlődésének és nemzetközi tevékenységének hatásától. A Szovjetunió­nak döntő szerepe volt a fasizmus világ­uralmi terveinek meghiúsításában, ami egyben az emberi szabadság és méltóság, az. egyetemes kultúra értékeinek védelmét is jelentette. A fasizmus felett aratott győzelem teremtette meg a nemzetközi feltételeket ahhoz, hogy Kelet-Európa és Délkelet-Ázsia népeinek egész sora maga választhassa meg társadalmi fejlődésének irányát, világrendszerré válhasson a szo­cializmus. A Szovjetunió, a szocialista kö­zösség léte. példája és konkrét támoga­tása jelentős szerepet játszott a gyarmati rendszer felbomlásában, több mint száz független ország megszületésében. Október szellemének továbbélését és tér­hódítását bizonyítja, hogy napjainkban ezen országok közül mind többen választ­ják a társadalmi-gazdasági fejlődés szo­cialista irányzatú útját. „ Az emberiség .'méwf újra kritikus Rá­kászát éli történelmének. Az 'imperializ­mus szélsőséges kocei világuralmi terveik megvalósítása érdekében nyíltan katonai fölényre törekszenek, s a szocializmus, a haladás, a nemzeti függetlenség erőinek visszaszorítását, a társadalmi fejlődés fo­lyamatának feltartóztatását állítják nem­zetközi tevékenységük középpontjába. A fegyverkezési v.erseny fokozására és ki­terjesztésére irányuló lépéseikkel az em­beri civilizáció fennmaradását teszik koc­kára. Október forradalmi örökségét váltja valóra a Szovjetunió, a szocialista közös­ség azzal, hogy a mai feszült nemzetközi helyzetben erőfeszítéseit a világ békéjének megőrzésére, mindenekelőtt a fegyverke­zés korlátozására, a vitás nemzetközi kér­dések tárgyalások útján történő rendezé­sére összpontosítja. A Szovjetunió, amely nemcsak példát mutatott a szocialista át­alakuláshoz, de a fasizmus feletti győzel­mével, majd az imperializmus katonai fölényének megtörésével világméretű tra­gédiától mentette meg az emberiséget, most a békét garantáló katonai egyensúly fenntartásával, a nemzetközi biztonság megszilárdítása érdekében tett kezdemé­nyezéseivel vállal ismét történelmi jelen­tőségű szerepet. A kommunisták szilárdan hisznek ab­ban, hogy a szocializmus képes a kapita­lizmussal folytatott történelmi versenyben békés eszközökkel diadalmaskodni. Ezért meggyőződésünk, hogy napjainkban a szo­cialista társadalom eredményes építésén és a kapitalizmus meghaladásáért folyta­tott küzdelmen túl az eltérő társadalmi rendszerű országok békés egymás mellett élésének biztosítása, a normális államközi kapcsolatok fenntartása és bővítése érde­kében tett kezdeményezések jelentik a világpolitikai realitásokkal összhangban álló, a forradalmi folyamat követelmé­nyeinek megfelelő magatartást. A magyar forradalmi munkásmozgalom, a szocialista Magyarország építésének tör­ténete és jelene, társadalmi viszonyaink jövőbeni fejlődése egyaránt elválasztha­tatlan az októberi forradalom eszméitől, azok megvalósulásától. A fiatal szovjet hatalom védelméért százezer magyar in­ternacionalista is fegyvert fogott. A ma­gyarországi Tanácsköztársaságban a Nagy Októberi Szocialista Forradalom példája öltött testet. A fehérterror és a Horthy­rendszer éveiben a Szovjetunió nyújtott erkölcsi-politikai, s gyakran életet is mentő támogatást a magyar kommunis­táknak. Hazánk felszabadítása teremtette meg a . (Folytatás a 2. oldalon.) A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 67. évfordulója alkalmából az MSZMP Szeged városi bizottsága. Szeged megyei város tanácsa, a Hazafias Népfront városi bizottsága és az MSZBT Szeged városi tagcsoportjai tegnap, kedden este dísz­ünnepséget rendeztek Szegeden, a Zenés Színházban: A megemlékezésen ott voltak a város dolgozó társadalmának képviselői, a fegyveres testületek, a társadalmi és tö­megszervezetek, az ifjúság csoportjai. A 30 tagú elnökség reprezentálta társadal­munk minden dolgozó osztályát és rétegét. A díszünnepség elnökségében helyet foglaltak Csongrád megye és Szeged párt­ás állami vezetői: dr. Komócsin Mihály, az MSZMP KB tagja, a megyei pártbizott­ság első titkára. Szabó Sándor, a Csong­rád megyei tanács elnöke. Török József, az MSZMP Szeged városi bizottságának első titkára, Papp Gyula, Szeged megyei város tanácsának elnöke, valamint dr. Ágoston József, az SZMT vezető titkára, Kulcsárné dr. Kiss Piroska, a Hazafias Népfront városi bizottságának titkára. Továbbá a társadalmi és tömegszerveze­tek. a fegyveres testületek, a tudományos és oktatási intézmények, az üzemek és termelőszövetkezetek, szocialista brigádok munkában élen járó képviselői, vezetői, a forradalmi munkásmozgalom veteránjai, országgyűlési képviselők, a városkörnyéki községek vezetői. Az ünnepség a magyar és a szovjet himnusszal kezdődött. Prágai Tibor, a Szeged megyei város tanácselnökének ál­talános helyettese, az ünnepség elnöke kö­szöntötte a résztvevőket, majd dr. Valas- • tyán Pál, az MSZMP Szeged városi bi­zottságának tagja mondott beszédet. A díszünnepség első része az Internacionálé­val fejeződött be. Ezt követően a Szegedi Nemzeti Színház művészei adtak műsort. Dr. Valastyán Pál beszéde Dr. Valastyán Pál beszéde elején felidézte azokat a tör­ténelmi körülményeket, ame­lyek lehetővé tették a Nagy Októberi Szocialista Forra­dalom győzelmét. Azután így folytatta: — Az emberiség történel­me során számos forradalmat vívtak meg és sokat közü­lük győzelemre is vittek. E forradalmak azonban csupán J a kizsákmányolás ' formáin változtattak, de nem szüntet­ték meg azt, és fennmaradt az emberiség világméretű meghasonulása önmagával. A NÖSZF méltán emelkedik ki a győztes foiTadalmak so­rából. Jelentősége bármeny­nyire is egyedülálló a törté­nelemben, ugyanakkor szer­ves része egy hatalmas fo­lyamatnak. A XIX. és XX. század fordulóján objektív okok. többek között a pári­zsi kommün veresége miatt a munkásosztály forradalmi mozgalmának súlypontja Nyugat-Európából Kelet­Európába, elsősorban Orosz­országba tolódott. Itt mé­lyültek el leginkább a kapi­talizmus ellentmondásai. Az ünnepség szónoka a továbbiakban beszélt arról: — A NOSZF azért' tudott győzelmet aratni, mert az orosz munkásosztály élén a bolsevik párt haladt, amely mesterien alkalmazta a marxi—lenini tanítást az orosz élet sajátosságaira. Ez a tömegekkel szorosan ösz­szeforrott. a tömegek vágyait kifejező, határozott és bátor, elvhú és rugalmas párt — mint Lenin a forradalóm kü­szöbén mondta — korunk eszét, becsületét és lelkiis­meretét testesítette meg. Dr. Valastyán Pál ismer­tette azt az utat. amelyet a forradalom győzelme óta a Szovjetunió megtett. — Az Októberi Forradalom győzelmét követő időszak a „Szovjetunió történetében — Illyés Gyula szavaival — a föllendülés, a nagy újjászer­veződés, a béke és a jólét meggyökeresedésének. remé­nyének korszaka volt". A Szocialista ipar és mezőgaz­daság megteremtésének évei voltak ezek. A forradalom gyökeres változást hozott a korábbi elnyomottak életé­ben. Egyenlőséget és emberi jogokat, közöttük is a leg­elsőt, a munkához való jo­got. „Csupán az Októberi Forradalom mondotta ki az elvet: az ember boldog lehet a Földön — írta Heinrich Mann — és boldognak is kell lennie." A szovjet nép ma is töretlen lendülettel folytatja az érett szocialista társadalom építését. Nem egészen hét évtized alatt több mint százszorosára emelkedett a megtermelt nemzeti jövedelem és mint­egy ötszörösére nőtt a me­zőgazdasági termelés. A munkások és alkalmazottak reáljövedelme meghaladta a forradalom előtti szint tíz­szeresét. 1913-ban 30 ezér orvos dolgozott, napjainkban több "mint 1 millió. Orosz­ország a világ ipari termelé­sének 4 százalékát adta, ma a Szovjetunió több mint az egyötödét. A Nagy Október győzelme óta eltelt 67 év alatt a Szovjetunió több év­századnyi utat tett meg. Űj társadalom jött létre, olyan társadalom. amelyhez ha­sonlót az emberiség még nem ismert. A megtett út másik fő eredménye: a mai szovjet életforma. És végül az utóbbi hatvanhét év leg­főbb eredménye — maga a szovjet ember. Az ember, aki a kivívott szabadságot, a legnehezebb harcokban Í6 meg tudta védeni. Az az ember, aki építette a jövőt, nem kímélve erejét és nem sajnálva semmilyen áldoza­tot, aki — miközben kiállt minden megpróbáltatást — maga is teljesen megújult. Egyesítette magában az esz­mei meggyőződéin és a ha­talmas életenergiát, a kultú­rát. a tudást és azt a ké­pességet. hogy mindezeket hasznosítsa. Az az ember, aki forrón szereti hazáját, egyszersmind következetes internacionalista volt és ma­rad. Beszédét így fejezte be: — Ma, amikor a forradal­mat kivivő hősök emlékének adózunk, valljuk, hogy áldo­zatuk nem volt hiábavaló. A NOSZF eredményeként meg­született a Szovjetunió — a világ első proletár állama, amely napjainkban is a szo­cializmusért, a haladásért és a békéért küzdő népek fő támasza. E történelmi sze­repet méltatva mondotta Ká­dár János elvtárs az SZKP XXV. kongresszusán, hogy a Szovjetunió múltja nagy tör­ténelmi tanulság, jelene kö­vetendő példa, jövője a ra­gyogó ígéret a világ népei S 7.'c\ TT13.1*3 Éljen a NOSZF 67. évfor­dulója! Éljen a megbonthatatlan magyar—szovjet barátság! Éljen a szocializmus, éljen a béke! Az ünnepíég elnöksége; dr. Valastyán Tál beszédét mondja

Next

/
Oldalképek
Tartalom