Délmagyarország, 1984. november (74. évfolyam, 257-281. szám)

1984-11-27 / 278. szám

4 Kedd, 1984. november 20. Különös anekdoták 1M" 7 'A " kepernjo Ez a zűrzavaros élet anvnyi. de annyi konfliktusoktói! terhe« nyűgöjt rak ránk. hogy jólesik olykor megmártóznunk a klasszikus művészet tiszta, átlátható világában. Nyilván ezt az igényünket kielégítendő készült a négyrészes tévéfilmsorozat, a Különös házasság, Mikszáth regényének tévés adaptációja. E szempontból mindenképpen dicséretes vállalkozás. Szerencsére nem nyúlt hosszúra a röszkei csíny anekdotizáló felelevenítése, figyelmünk ébrentartása még ígv is hellyel-közzel sikerült. Buttler gróf és Dőrv Mária szerencsétlen házasságának históriája, hol túl részletezővé vált, hol meg elnagyolt lett A kiváló színészi alakítások jól érezékel tették az igazi konfliktust. Mikó Istvánnak, Garas Dezsőnek. Sznbó Sándornak. Székhelyi József nek. Kállai Ferencnek, Haumann Péternek. Bessenyei Ferencnek köszönhetőn az unalom veszélye nem fenyegetett vészesen. Az első rész után — amelyben Mikszáthoz hű stílusban ismerkedhettünk a szereplőkkel — álmatagon hömpölygött a cselekmény. Közben, ki érti. Buttler nem kérdi meg. miért is kell feleségül vennie Márlát? Mi tudiuk. taián a gTÓf ezért nem kíván'V«kodik. csak tiltakozik. Aztán a kapkodó, felvillantott képek helyett célravezetőbb lett volna idöasi a bontóperes tárgyalásnál is. mert annak visszhangiában al-.posan részesültünk. Az anekdotázás feszültségteremtő ereie összességében nem érvényesült oly mértékben és ott. mint amennyire a lehetőségek megengedték volna. Makó, Vásárhely. Szentes környéki asszonyok, férfiak vallottak a szegedi stúdió múlt héten bemutatott filmjében. A néphagyományokat, különös legendákat, pogány szokásokat szisztematikusan gyűitő és közreadó állandó stáb: Polner Zoltán újságíró. Király Zoltán szerkesztő és Rozsnyai Aladár operatőr-rendező ezúttal a szüléshez kötődő hiedelmeket tette közkinccsé. .A Boldogaszszony ágya című filmből megtudhattuk, hogyan vigyázták a szülő asszonyt. mi is volt az a bábakeresztség. miként védték az újszülöttet a szemmelveréstől, mire kellett a cukorka, a cseréptörés. Ráncos arcú fejkendős nénikék emlékeztek életük legboldogabb, és egyben legfájdalmasabb perceire, mikor életet adtak gyermeküknek. A mérhetetlen szeretet, aggódás sugárzott e megható vallomásokból. A hiedelmek hallatán a ma embere csak mosolyoghatna. ha nem érezhette vona az asszonyi sors. az anyaság gyönyörűségét, amelynek mindenkor be kellene teljesülnie, manapság is. De hát a film is utalt arra. mások a szokások, más. fölvilágosult forrásokból táplálkozik a modern család. Gyakorta hátrányára is... Mag Edit Munkahelyi közművelődés »Idául a ruhagyárban Lukács György és szellemi életünk Lukács György születésének centenáriuma alkalmából az MSZMP Csongrád megyei oktatási igazgatósága és a TIT megyei szervezete Korunk kérdései Lukács György munkásságában címmel előadássorozatot szervezett. A program következő előadására ma. kedden délután 2 órakor kerül sor a Somogyi-könyvtár Dóm téri épületének harmadik emeleti természettudományi kutatótermében. Ezúttal Knopp András, az MSZMP KB osztályvezető-helyettese tart előadást Lukács György helye a magyar szellemi életben címmel. Kis zeaee'msEet, érdeklődő Miieknek Nem értek a zenéhez, pontosabban: „hivatalosan" sohasem tanultam zenét. Viszont — érdekel a zene. Többféle okból is: izgat a dallamok megszólaltatásának öröme és módja, s izgat a művészet e tán legérzékibb ágának természetrajza. Taián még az is közrejátszott az ügyeben, amit Thomas Mann oly megejtően játékos iróniával és lebilincselő logikájú gondolatmenettel ír A varázshegyben a zenéről, . amit „politikailag gyanúsnak kell tekintenünk", ahogyan Settembrini úr mondja. Remélhetőleg nem túlzás, ha azt mondom: nagyon sokan lehetünk hasonlóképpen. Sokan nem tanultunk zenét, de annál többen élvezzük és szeretjük. S ha például operáról van szó, vétkes műveletlenségünk ugyan el nem titkolható, ám védekezésként újfent csak az érdeklődés soha nem lanyhuló folyamatosságát kell hangsúlyoznunk. Itt van például az ária, fenti műfajban az egyik legismertebb zenei fogalom. Vélhetnénk, hogy mi, érdeklődő botfülűek, tudjuk, mi is ez, fölismerjük, néha, furcsa hangulatban, még élni is próbálunk vele. (Lásd: fürdőkádeffektus, mondjuk Figaró-módra.) Azt viszont muszáj tudnunk: ha a képzettség szintjén nem is értünk a zenéhez, s mondjuk az operaáriák esetében megelégszünk már említett, kétes értékű tájékozottságunkkal — vajmi kevés az oly érdeklődő botfülű, ki zenei lexikont vene, akinek meg véletlenül volna, előkapná, hogy pontosan utánanézzen: mi is szakmai megfogalmazásban az ária. Áriákat a rádióban legnagyobb számban a komoly zenere profilírozott harmadik műsorban hallani. Ismeretterjesztést többnyire és általában a Kossuthon, esetleg a Petőfin. Hogy a Zenei lexikon elnevezésű sorozat a harmadik programban kapott helyet, a profil végett ugyan tulajdonképpen természetes, de nekünk, érdeklődő botfülűeknek, különlegesen szerencsés megoldás. Amint legutóbb pénteken délután Pintér Évának, az „ária" címszót tárgyaló előadása kapcsán erről ismét meggyőződhettünk. Hányan tudják vajon, hogy maga a szó az olasz nyelvben levegőt, arckifejezést, sőt, festett hátteret egyaránt jelent? Vagy azt, hogy kezdetben az operákban az áriák a statikusságot, a drámai események közepette a lírai megállásokat jelentették, majd a műfaj fejlődésé, vei egyre inkább a hős mindenkori hangulatváltozásaihoz, érzelmi állapotainak kifejezéséhez igazodtak? Vagy hogy sokszor tudni lehet, a régi operákban melyik ária, pontosan kinek íródott, testre, azaz „hangra szabottan", bő teret engedvén a kolorálásnak, a leírt dallamváz variálásának? És még hány kérdést lehetne föltenni... ... holott mindössze húsz percen át hallhattunk az áriáról. Egy igen kulturált, közérthető és rendkívül hasznos előadásban. Amely időrendben tekintette át az ária fejlődését, persze sok zenei illusztrációval, egészen az opera utolsó, kései virágzásáig, Pucciniig haladva. Mi, érdeklődő botfülűek, e kis zeneelméleti tracta végén pedig valami olyasfélével hagyhattuk ott a készüléket, hogy na, ezt se gondoltam volna, most már legalább ezt is tudom. Aki netán azt hinné, ez kevés, a butaság narkózisánál csak vagy netán komolytalan reakció, óriásit téved. Hiszen a közönyé rosszabb. Helyreigazítás. Lapunk 1984. október 23-i számában Az eredetiség — ha taszít címmel közöltünk rádiókritikát Maráz László Megbékélés című dokumentumjátékáról. A Magyar Rádió utólag szóvá tette, hogy a szóban forgó műsort először 1975. szeptember 22-én mutatta be a Rádiószínház. következésképpen az írás ama megállapítása, hogy a dokumentum, játék „már-már gyanúsan emlékeztetett" Gyarmathy Lívia Együttélés című, az idén bemutatott filmjének tematikájára és közelítésmódjára, nem felel meg a valóságnak. Készséggel elismerjük, hogy ez esetben valóbán Gyarmathy Lívia filmje kell hogy emlékeztessen az először kilenc esztendeje (s azóta többször is) sugárzott műsorra, amely különben 1971-ben elnyerte a Kritikusok Díját, egv év múlva pedig a Prix Italián az olwsz sajtó diját is. Azt sem tagadjuk — s ez valóban a kritikus figyelmetlenségenek „köszönhető" —, hogy a dokumentumjáték szerzője valóban nem Csávolyon, hanem Naszvadon született, s narrátorként Mándics Mihály is közreműködött. Az az el nem hanyagolható körülmény viszont, hogy a rádióújság idei 42. számában (18. oldal) semmiféle utalás nem található arra, hogy a Megbékélés ismétlés lenne, talán némiképp más megvilágításba helyez egy-két dolgot. ígérjük: legközelebb a kritikus — időt, energiát nem kímélve — kinyomozza majd, hogy hosszú esztendőkkel korábban nem szerepelt-e már a rádió műsorán az — ami most éppen szerepel. Végtére a pontos tájékoztatás a cél. S ebben, gondoljuk, a rádió, no meg a rádióújság ért egyet velünk. Domonkos László Népművelők gyakran keseregnek azon, nehezebb a ma emberét megmozgatni, mint Kukutyin összes zabját rendre meghegyezni. Művelődési házak gazdái mondják azt is, ha testüket-lelküket kiteszik, akkor sem érdemes minden este befűteni, világítani, ügyeletet tartani, sokszor olyan kevesen koptatják a művelődési intézmények küszöbét. Azt mondja Bagó József, a Szegedi Ruhagyár közművelődési előadója, ennyi roszszat szándékosan sem foghatok rá a népművelésre. Azt is hozzáteszi hamar, ha ezen az úton sántikál az eszem, messzire ugyan nem jutok. Ne várjam a népművelőtől. hogy magával rántsa a törököt a mélybe, elégedjek meg azzal, ha török nélkül leugrik. Nehogy ebből bárki is azt higgye, mintha ő soha sem hallott volna azokról a gondokról, amik mostanság a közművelődés embereinek nyakába szakadtak. Nem ugrott ő sem félre, éppen hpgy egyenesen oda állt. De ő is látott már buborékokat elpukkanni, én is. Rokon léleknek érzem. Ritkán talál az ember ilyet,v de akkor sem vallja be mindig, pedig egygyel több rokon még jól is jöhet. Hamar megegyezünk abban is. jobb, ha megfordítjuk a tételt, s a művelődést visszük el oda, ahol a legkönnyebben gyökeret ereszt, a munkahelyre. Talán így a mi fejünk sem fő sokáig hiába, hiszen a munka és a művelődés mindig is édestestvérei voltak egymásnak. Ugorjunk hát neki, s ültessük át a gyakorlatba tételünket. A Szegedi Ruhagyár központi telepén közel másfél ezer munkakönyvet őriznek. Döntő többségükben nők kötelezik el magukat, a betanított munkások aránya is több mint más iparágakban. Minden második ember úgy kerül ide, hogy szakmája sincs, és az általános műveltsége is hiányos. Első látásra sem könnyű „terep" az üzemi népművelő számára ... — De nem is olyan nehéz, hogy boldogulni ne lehetne. Mindig azt mondom. minden ember megfogható valahogy. Ezer módja van annak. ki miért marad itt munka után, de ha csak egyszer is elvétjük a számítást, el nem jön többet, talán soha. Tanítani kellene, hogy az emberek csak arra jönnek el, amire érdemes. Ügy kell hát csinálni, hogy nagyon jó legyen. Legegyszerűbb lenne „lehívni" a koszorús előadóművészt, megrendelni a primadonnát, mert csak olyat érdemes, akiért ránk is nyitják az ajtót, de csak olyat lehet, akit meg is tudunk fizetni. A jó előadót azonban egyszerűen nem lehet megfizetni. Ekkora ellentmondásnál jobb. ha most mindjárt megállunk, s félre is tesszük gyorsan, különben hamar beleszédülünk a nagy igyekezetbe. Azt is mondja az üzemi népművelő, akkora gyárat még álmában sem látott. ahova beférne a művelődés minden ága-boga. De nem is akar ő helybe hozni mindent, jobb, ha utána megy az, akit érdekel. Látni rajta, szívből gondolta azt, amit mondott. Azzal érvel, annyi lehetőség akad a művelődésre a városban, észbe tartani is nehéz sokszor. S ha ő nem tudja mindig számon tartani, hogyan tudná az, akinek nem is ez a dolga. Kerített hát hamar egy faliújságot, s információs falat csmalt belőle, szerepel rajta minden, amire odafigyelni érdemes. De a legjobb az, hogy nemcsak a népművelő dekorálja a falat. hanem mások is feltűzik rá kívánságaikat, kérdéseiket, információikat. Rávághatjuk hamar, egy egész falat hazavinni nem lehet, s ha valaki este gondolná meg magát, hogy mehetnékje támadt, honnan tudná, hová érdemes. Jobb. ha beletörődünk, hogy a spanyolviaszt most sem találtuk fel, gondoltak erre azok is, akik hivatalból törik a fejüket. S szerkesztettek egy füzetecskét a gyár dolgozóinak — amolyan zsebbe valót — közművelődési programokról, sportolási lehetőségekről, s mindenféle hasznos tudnivalóról. Jövőre bővíteni is szeretnék, legyen olvasnivaló is a felsorolás mellett. Mondhatnánk, könnyű dolga van a népművelőnek, ha megelégszik azzal, hogy elküldi máshová azt, aki tőle vár valamit. De nem ezt teszi. Amire pénz, idő, energia jut, azt megcsinálja maga. Hanglemezekkel, képeslapokkal kezdte. Kisebb üzletnyit hozatott belőlük, levitte az ebédlőbe, s odakínálta a marhapörkölt vagy a krumplis tészta mellé, legyen idő elrágódni rajta, melyiket érdemes hazavinni, névnapi köszöntőt írni rá, vagy feltenni a masinára, és esténként meghallgatni. S ha egyszer már betette a lábát a népművelés az ebédlőbe, úgy okoskodott, ki nem jön onnan, míg el nem küldik. De nem küldték, sőt egyre többen hívták. A nyugdíjas köszörűs szabad idejét fafaragással üti el. Hamar jött az ötlet, ne csak meséljen róla. de mutassa is meg, hadd lássa a harmadik műhelyben dolgozó kolléga is, mit csinál. A képeslapok és a hanglemezek pedig békességben megférnek a szépen faragott fával. Az ebédlő előteréből kihasítottak hát egy darabot, s elkeresztelték „Mini galérianak". Kiállítótermek fényességével ugyan nem vetekedhet, de ez. legalább az övék. mindenki akkor láthatja, amikor csak kedve kerekedik hozzá. Azt mondja Bagó József, ha akarná se tudná bezárni a galériát, annyian állnak sorba ötlettel, mit néznének, mutatnának meg szívesen. Az egyik kolléga, ha tenger mellé jut, haza nem jön kagyló vagy csiga nélkül. Több tucatnyi útján Kiállítási mennyiség gyűlt már össze, szívesen megmutatna azoknak is. akik tengert eddig csak fényképen láttak, kagylót meg az iskolában. Van, aki képeslapokat reprodukál szabad idejében. Munkácsy. Fényes Adolf, Greco képeit nagyította ki és hozta el a falra, hadd gyönyörködjön benne mindenki. Könyv nélkül művelődő embert elképzelni sem lehetne. Tudják ezt jól a Szegedi Ruhagyárban is Léptek is idejében az olvasóvá nevelés ösvényén, mindjárt két irányba. Nemcsak árusítják, de kölcsönözik is az olvasnivalót. Azt mondja a könyvterjesztés munkása, minden harmadik ember neki tartozik a gyárban. Ötszáz névnél is több sorakozik az adósok listáján. Aki csak kölcsön viszi haza a könyveket, az is tízezer kötetből válogathat. Ügy tervezik, lesz itt még jóval több is, hiszen most bővítették a könyvtárat. Közel négyszer akkora helyiséget adtak neki, ne kelljen néhány év műlva ismét toldani-foldani az épületet, ha szaporodik az állomány. Hamar rájövünk, hogy olvasni vagy zenét hallgatni egyedül is lehet De a népművelésnek legalább akkora „bogara" közelebb hozni egymáshoz az embereket, mint valamire való ismeretet osztani nekik. S ha nem szorgalmazzuk az egyiket, hamar kútba esik a másik oldal minden igyekezete. Tudja ezt jól a népművelő is, meg is toldja mindjárt azzal. hogy igazi közösség nem él meg hagyományok nélkül sokáig. Tudatosan keresi hat a hagyományteremtés minden alkalmát. Kirándulások. vetélkedők, sportdélutánok, vidám farsangi estek adnak keretet a szórakozásra. pihenésre, a kötetlen beszélgetés ie. A népművelés eszköztárának más, „hagyományosabb" elemeit is megtaláljuk persze a Szegedi Ruhagyárban. A sakk-körtől az ifjúsági klubdélutánokig, a sportvetélkedőtől az ismeretterjesztő előadásokig sok minden helyet kap a palettán. Tengerikígyó kerekedne ebből az írásból, ha most mindet felsorolnánk. Elégedjünk meg azzal, hogy nyugodt szívvel kimondhatjuk, folyamatos, megalapozott eredményekre törekszenek a közművelődési munkában is a ruhagyáriak. Rafai Gábor Aranydiploma Az elmúlt hét végén a Hatvani Galériában hatodik alkalommal nyitották meg a tájképfestészeti b iennáU't. Hatvan városa 1974- ben vállalkozott először a hazai tájképfestészet mecénálására. A mostani kiállításon 79 festőművésztől látható egy-egy alkotás. A megnyitón kioszEibQsyt dr. JtiViász János tották a díjakat is. Az idei biennálé aranvdiplomáiát Németh József, Hódmezővásárhelyen élő festőművész nyerte, ketten kaptak ezüst, öten bronz oklevelet. afc 198l-es nívódíjat Reich Károly grafikusművész vehette át. A VI. hatvani tá.jképfestészeti biennálé január 14ig tekinthető meg. Mély fájdalommal tudatjuk, hogy dr. Juhász János, a JATE Éghajlattani Tanszékének megbízott tanszékvezető egyetemi docense életének 64. évében elhunyt. Szőregen született 1921. június 21-én. Egyetemi tanulmányait Budapesten az Eötvös Loránd Tudományegyetemen végezte. 1958-tól a JATE Természettudományi Karának titkára, majd 1960ban adjunktusként a JATE Éghajlattani Tanszékére került. Oktató munkája a földrajz szakos nappali és levelező tagozatos hallgatók térkép- és vetülettan elméleti óráinak előadására és a csatlakozó gyakorlatok vezetésére irányult. A hallgatók hatékonyabb szakmai felkészítése érdekében több jegyzetet állított össze. Tudományos tevékenységét a Délkelet—Alföld, valamint a Duna—Tisza közi homokos területek mikroklimatológiai és klimatológiai kutatása fémjelezte. E témakörben védte meg kandidátusi értekezését 1968-ban. Utóbb kutatási körét a talajjavítás éghajlati kérdései mellett a szélerózió és a belvízkepzödés meteorológiai problémáira terjesztette ki. Tudományos, oktatási és kutatói, továbbá nevelői tevékenysége mellett sokoldalú társadalmi-politikai munkát végzett, közéleti tevékenységet folytatott. 1954ben lett az MDP tagja, 1956. ban alapító tagja az MSZMPnek. Aktívan részt vett a párt újjászervezésében. A József Attila Tudományegyetemre kerülve aktív pártmunkát végzett, számos pártfunkciót töltött be. Haláláig tagja volt a JATE Szakszervezeti Bizottságának, mint a Számvizsgáló Bizottság elnöke. Személyében közvetlen, pedagógus egyéniséget, a hallgatók és a munkatársak problémái iránt fogékony és segítőkész kollegát veszítettünk el. Emlékét megőrizzük, a JATE Éghajlattar Tanszéke