Délmagyarország, 1984. november (74. évfolyam, 257-281. szám)

1984-11-24 / 276. szám

88 Szombat, 1984. november 24. A magánházak építészeti kultúrája — Ne szedje le! Inkább adok még nejlont oszt avval tekerje körbe jó erősen ahol kihasadt. Hátha akkor nem szuszog. A fene essen abba a tömlőbe, hogy nem ott ereszti a levegőt, ahun köllene. Így nem tud vele pumpálni, mer melléfúj. Amúgy jó ez a bicigli. Tiszta jó, csak leeresztett. Dehát higgye meg, hogy nem lehet lukas. Sehun nem toltam én bele a szúrósba, akkor meg mitül lukadt volna ki. — Nem ülök én föl rá. mert nem tudok biciklizni, de mégis csak jó az, ezt, azt eltologatni. Fiatalasszony voltam, tudja — tizenhat évesen vett el az uram — amikor egyszer megpróbáltam. Az vót a baj, hogy vót ott egy olyan komiszkodó nagymarha rokongyerek, aki megfogta a hátuljamat, má úgy értem. hogy a bicigliét, amikor ráültem, oszt amikor elindultam, lefelé a lejtőnek, tiszta erőbül meglökött. Mentem én, mint a veszettfene, amíg el nem estem. No, azóta oszt én meg sem próbálom, hogy fölüljek rá. Most meg már mit tanulgatnék, hetvenkét évesen. Tologatom. Persze, ha nem lapos a gumija. Hát csak leszedi, amit én rátekertem? Jól van, szedje, csak javíjja meg. Mennyi egy ilyen tömlő, két forint? öt forint? Annék én érte tízet is, ha vóna. De a kisbótban nincs, a faluban sincs, hiába megy az ember érte három-négy kilométert. mégse kap. Be köll menni Szegedre. Az harmincnyolc forint. Csak mert ez a vacak kilukadt. Akkor inkább tekerje, no itt van még egy darab nejlon. — Az uramnál mindig vót tartalék. Mindenből. Tömlőből ls. És ő bicigliznl Is tudott! Pedig 6 is mér ember vót, amikor megtanult. Házasember! Jó bePumpatömlő ivott a lelkem, oszt fölült az ángyoméknál. de esett kelt, mégse hagyta abba. míg nem tudott. Olyan ember vót! Az esküvői ruhájának áz ülepít mind szétszaggatta. De mégis megtanult! Szegény ... _ — Negyvenöt évig vót beteg. Az ideg ráment a szívére. Amikor a kisjányunk meghalt. Kétéves vót az ártatlan. Vérhast kapott a dinnyétül. Másfél nap alatt elvitte. Attulnan fogva oszt az uram mindig olyan beteges lett. — Én meg. amikor a fiúnk. Bordánvban halt bele a vízbe. Tizenkét évesen! Ügy higgye meg, hogy én nyóc évig meg nem szólaltam. Megállt bennem a szó. Tudtam én, hogy mit mondanak, azt is, hogy mit akarok, de kimondani nem vótam képes. Néha most is megakadok. Megállok, oszt azon töröm az agyam, mit akartam mondani. — Adjak még cérnát? Van belőle elég. Vegye csak el, jól körültekerni. Űgyse köll mán nekem annyi. Amióta a szemem műtötték, nemigen varrok. Nem úgy, mint azelőtt. Dolgoztam itt a népeknek. Most csak ezt a székhuzatot csinálom. De lassan. mert mondom, nem jó egyik szemem se. Ehun-é. ilyen vastag a szemüvegem, láti-é? Hályog lehetett rajta, vagy nem is tudom mi. Inkább azt hiszem. ráment az ideg. — Amikor a fiam meghalt, akkor. A másik fiam. Kötél által. Bánatában. Amikor mán minden jó vót. A gyerekeit ls kistafirozta. házat adott, autót adott nekik, mert vót mibül. Dógos. ügyes ember vót. Csak hát az ital! ö is, a gyerekek is. az asszony is. Az asszorry meg még rossz is lett. Oszt a fiam attul ... A szégyentől. Kért tőle pálinkát, mert az meg ott tartotta a párnája alatt. Lehordta az asszony minden részegesnek, oszt nem adott neki. Tíz perc múlva már halott lett odakint. — Né mán. nem szelel! De ügyes ember maga. Csak neip köll ezért drága pénzt kiadni, hogy Szegedre menjen érte az ember. Jó ez a tömlő. A pumpa is, csak eltört a taposója. de ha a lábával megfogi a végit, ott a bütvkinél. akkor pumpálhat! Ehun-e! Én meg belefogom a szelepjibe. Jó, hogy kicserélte a szelepgumit, hátha az gyengült e! oszt azért eresztett le. No, fújtassa, mén az bele. Hihij. de mén! Igaz-e? Szinte föléled. Ebbe legalább lehet lelket pumpálni. Nem úgy mint őbeléje. szegénybe. Az akit az alsó képen lát. Az unokasógorom. Azzal a szép kis menyecskével. Másfél évig éltek tán együtt? Vagy addig se? Pedig szépen éltek. Csak hát az ital! A kisbolt mellett a kocsmában. Elnyomta a buzgóság, oszt ráborult a pultra. Tudták rólla. hogy ha ilyenkor elalszik, nem lehet fölkőteni, hát hagyták is. Amikor gyütt érte a felesége, ébresztgeti, próbál bele lelket verni, de már akkor késő vót. Utóbb azt mondták az orvosok, ha negyven doktor lett vóna is mellette, akkor se tudták vóna megmenteni. Úgy fektibe, a pultra dőlve. — Hát, hallja, ez mán teljesben jó. Innye, de örülök! Mondtam én. hogy nem rossz ez a bicigli. Csak a tömlő. De mostmán asse. De megdógozott vele! Hát ihun-e igya meg. Jó édes bor. Itt termett. Igya csak, nem sajnálom, olyan jól elvoltunk itt. Elbeszélgettünk egy kicsit, nem igaz? Hogy is híj jók magót?. . . IGRICZI ZSIGMOND T

öbb éve tartó jelenség: másmilyen házak épülnek falun és városon, mint amit sok-sok esztendőn át megszoktunk. Történelmileg kialakult nálunk egy falukép, ami kisebb-nagyobb változásokkal ugyan, de az egész országra érvényes volt. Jellemző alapvonósa: az utcára merőlegesen, vagy fűrészfogasan telepített ház, amelynek utcai homlokzatán két — a homlokzat méretéhez illő — ablak; udvari frontja pedig tornácos, oszlopos, vagy sima, díszítés nélküli volt. A falusi életforma változása a házaknál is változást hozott. Ahol ez a változás egyszerű „korszerűsitést" jelentett, ott a két ablak helyett egyetlen háromszárnyú ablak került a homlokzatra. amelynek jellegzetes díszítését leverték, hogy csillámporos nemesvakolattal pucolhassák be. Nem biztos, hogy ez a fajta korszerűsítés javította a faluképet. Ahol pedig a házat lebontották, hogy a helyére új kerüljön, az új — évtizedeken át! — sátortetős volt. Ez az egyenház ezerszámra árasztott el várast és falut. s egyhangú sivárság dolgában méltán vetélkedett lakótelepeinkkel. Ezért is látjuk szépnek mindazt, ami az utóbbi években épült, még ha valójában nem is olyan szép, csak eltér a megszokott sémáktól. Akkor is. ha ez az újratörekvés helyenként hajmeresztő egyformaságot szül. mivel egy szép és sikerült ház a tetszés okán rendszerint megsokszorozódik. S

zemlátomást változott az igényesség, pontosabban: megszületett az igényesség. Az emberek — ha otthonteremtésre határozzák el magukat. és számot ve!n«k n ebe'.' öiégeikkel —. ma már rájönnek, hogy nem túl nagy többletköltség árán (vagy éppenséggel anélkül) csinosabb küllemü es jobban használható házat is lehet építeni. Megjelentek a kétszintes épületek, s ami különösen fontos, az unalomig megszokott merev, szögletes formákat egyre szélesebb körben váltják fel a lágyabb formák. Ismét megjelentek — örülhetünk is neki! — a mindörökre száműzöttnek hitt íves alakzatok, a félkörívzáródású ablak- és ajtónyilások, a holtíves tornácok. Sajnálatos azonban. hogy ebben a nagy megújulásban nem született igazán újjá a jellegzetes magyar parasztház. Az ajánlott tervek nagy gyűjteményét forgatva csak egyes stílusjegyek feléledesét figyelhetjük meg. Betört és bántón hódít viszont a Nyugatról importált szép. de a mi tájainktól idegen alpesi forma. A falu- es városképek formálásában tehát óriási szerepük van a magánerőből megvalósuló családi házaknak. Már csak azért is. mert az ország lakásépítésében mind nagyobb a részarányuk. A kettő közötti szoros összefüggés felismeréséből eredt az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztériumnak az a kezdeményezése, hogy hagyományos elismerését jelentő, évente kiadott nívódíjakhoz hasonlóan — a magánerős építést is elismerjék. F.nnek az eszköze Az év lakóháza című pályázat lett. amelyet első ízben értékeltek két fordulóban: a megyei, s az ott legjobbak kiválasztása után az országos pályázaton. ..Az év lakóháza '83" pályázatra azonban a megyékben fölöttébb kevés pályamű érkezett. Raranva megye büszkélkedhetett a legtöbbe! itt. 38 pályamű csomagja ! bonthatta ki annakidején a zsűri. Ám a naagy szám •mellett ott is az a meglepetés érte a szakértőket, hogy a páljamüvek bizony nem ..fedték le" a megyét. Akárki kapásból tudott volna legalább féltucatnyi további olyan házat mondani a megye más területeiről, amelyeknek a pályázaton lett volna a helyük. Ha így volt a legtöbb pályaművel szereplő megyében, hogyan lehetett a többiben? H

a abból indulunk ki. hogv Az év lakóháza elnevezésű pályázat évről évre ismétlődik, akkor arra kell törekedni. hogy a magánerős építés tényleges keresztmetszetét adja. a merítés a tényleges mennyiségből történjék. Rengeteg múlik az első fokú építési hatóságokon. amelyek kiadják az építési, majd a befejezés után a lakhatási engedélyt,' valamint a magántervezői szakértői bizottságokon. amelyek viszont véleményezik a terveket. Ha ezek eléggé jószeműek, és a hivatásuk magaslatán vannak. már eleve láthatják, hogy melyik terv lehet esélyes a pályázaton. s ha kiadják a lakhatási engedélyt — a befejezettség a pályázaton való részvétel felietele —. akár hivatalból is benevezhetnék az arra érdetnes házat. Bár ehelyett célszerűbb a buzdítás, a ráhatás. Végtére is elsősorban az építtető magánügye, ho«y akar-e pályázni vagy sem. Különben ha a pályázatnak lesz már hagyománya, bizonyára nem lesz szükség a biztatásra, hiszen az idei elismerések is rangot jelentettek ; a közvélemény szemében. V

olt a pályázatnak egy jelenség*. ami bizonyára félreértésen alapult (mivel senki sem mondta ki tila. lomkent) szinte egyáltalán nem pályáztak ajánlott terv- alapján megvalósult házzal. Az országos bírálatra beadott 54 ház között mindössze egy volt ilyen, jóllehet tavaly 25 000-nél több ajánlott tervre adtak ki építési engedélyt. Pedig ezekkel a házakkal is lehetne pályázni, már csak azért is. mert úgyszólván egy sincs, ami eredeti formában valósulna meg. A felhasználásnál ki-ki hozzáteheti a maga egyéni ötleteit, s ez általában az épület előnyére válik: küllemében is, használhatóságában is. HÁRSFAI ISTVÁN Szabadidő-park a Sancertavaknál Nagy érték a szegediek számára a Sancer-tavak környéke. Szép kiránduló-. pihenőhely ez a terület: a volt téglagyár munkagödrei helyén né-gv gyönyörű tó van. erdős, ligetes környezetben. A mintegy 50 hektáros. körülkerített parkban hamarosan megkezdődnek a rendszeres vasárnapi tű rávezetések. A körtöltés. Szél utca. Fraknói utca. Cserepes sor által határolt szabadidő-park kialakításához több szegedi üzem és középiskola járult hozzá társadalmi munkával. Somogyi Károlyné képei a Sancer-tavak őszi hangulatát mutatják be.