Délmagyarország, 1984. november (74. évfolyam, 257-281. szám)

1984-11-21 / 273. szám

10 Szerda. 1984. norember 21: Csapatmunka nélkül nem menne Fiatalok nélkül az MHSZ olyan, mint a repülő propeller nélkül — mondta Aimássy Kálmán, a mozgalom nagy öregje egy országos versenyen. Az csak a véletlen műve, hogy amikor Hofgesang Péterrel, a 600»s számú ipari szakmunkásképző igazgatójával beszélgetünk. maga is ezt idézi, az viszont már aligha lehet véletlen, hogy közös ismerősünk mondása a Magyar Honvédelmi Szövetség versenyein. szakmai vetélkedőin részt vevő szegedi fiatalok szereplése ürügyén jut eszébe. Hogy csak a legutóbbi tisztes helytállást említsük: tavaly az összetett honvédelmi versenyben idehaza sikereket aratott csapatuk részt vett a Bulgáriában rendezett nemzetiközi versenyen, és ezüstéremmel érkezett vissza. — Csapat! Ezt szeretném hangsúlyozni — mondja, amikor a fiatalokra terelődik a szó. — Manapság, amikor az emberi kapcsolatok tisztaságát oly sok minden veszélyezteti, nem közömbös. hogyan sikerül közössegeket teremteni. A honvédelmi nevelés a közösségi eletre. fegyelemre neveles eszköze, és egyben jó segítője is. — Egy „csapat" vezető és közös tevékenység nélkül... — Ne is folytassa, persze, hogy nem csapat, de egy vezető sem vezető csapat nélkül. Pontosabban is fogalmazhatunk : csapatmunka nélkül. — Ha jól értem, itt már nemcsak a versenyzőkre céloz. — Jól érti. A kollégáim. Apropó: célzás! A honvéKiállítási napló Képek, képeslapok BÁR CSONGRÁDI KÉPESLAP a címe Aranyi Sándor egyik festményének. a kis méretű mű határozott, szinte konstruktivista építkezésével, a kivágás eredetiségével, a világító feher csík és a aörtet íoltok kontrasztjával a parányi meret ellenére is monumentális hatású kép. Ez a konstrukció, mely részint a vízszintes es függőleges íoltok, valamint az intenzív színek ellentétére épül, meghatározza pályájának azt a szakaszat, melyből az Ifjúsági Ház Mini Galériájában látható''tfemájfátáMat anyagát válogatta A kiállítás geftfteét A nyomor szépségé című. negy táblából álló sorozat alkotja, a többi tutajdonképpen előtanulmánynak, kisérő műnek vagy a leasűrt tapasztalatok rögzítésének számit. Baudelaire A dög című versének élménye ébred újra a képek között. A gusztustalan, a rút is tartogathat a művész számára megragadható szépséget ha mást nem, a természet vagy az élet törvényeinek tettenért rendjét, azt a felismerest, hogy minden pusztulás egyúttal valami újnak az éledése. Aranyi egy rogyadozó putrii fedezett föl düledező fallal. sarkából kibillent ajtóval. szaggatott tetővel, málló vakolattal, betört üvegű ablakkal, tolakodó színekkel, harsány, kiabáló anakronizmusként. Mint egy pusztító gaz a jól ápolt virágoskertben. A Putri a kiindulópont, melyet követ az AbUik. az Elhagyott ház. s kiteljesedik A nyomor szépsége című sorozatban. A konkrét motívumok megmaradnak ugyan, de átrendeződnek, a festő a vertikális elemek izgalmára, feszültségére, egymásnak feleselő foltjaira, színkontrasztjaira, fény-árnyék ellentéteire épít. 6 teremti meg valóban egy pusztuló viskó emlékéből, a tűnő nyomor halálából a festői szépséget. Ezt az erőteljes, határozott és festőileg elmélyült hatást a Derengés finom lírája es sötét tónusa jobban aláfesti, mint az Egy ünnepnap délután, mikor a város felől fújt a szél impresszionista leggömbjei, Szinveiparafrázisa vagy a Gáton című mű tovakerekező, tavaszi felhők alatt széles karimájú kalapja alá húzódó romantikus figurája. S ott egy fricska is, az Épülésünkre építőmunkásainak „Kőbányai"- tranzakció ja. MEGLEHETŐSEN FT5I/ÍADTA A LECKÉT Kovács Tamás Vilmos, amikor kiakasztotta képeit a Gulacsy Lajos Terem falaira. Különösen azért hatnak munkái a döbbenet erejéveL mert nem is olyan regen, a szabadtéri idejen bemutatkozott a Bartók Béla Művelődési Központban, és festményeivel az utóbbi évek kollektív kiállításain gyakran találkoztak. Csakhogy míg azokon a tárlatokon egy határozott programmal rendelkező fiatal alkotó eredeti megközelítésben kereste egy nemzedék helyét és szerepét mai viszonyaink között. addig mostani képcsarnoki bemutatója képeslapgyűjtemény, festett üdvözletek Párizsból és Prágából, Velencéből és Delphi öbléből. Képeslapok, melyek alig többek sikerült diáknál. Az igazi Kovács T. Vilmosra talán csak festésmódja emlekeztet nagyon távolról. Profimunka valamennyi, az elvitathatatlan. Egy jó mesterember munkái, aki biztos kézzel komponál képet a látványból, akinek engedelmes munkaeszköze az ecset, aki pontosan tudja, mikor kell fölfokozni színeit, mit kell kiemelni és elnagyolni, hogyan teremthet hangsúlyt, miként elégítheti ki a gyönyörködésre vágyó szemet Azt írja a meghívó néhány soros eligazítójában, hogy „A világ megismerése, a problémák. gondolatok, érzések mindig új és más oldalról való szembetalálkozása azt a reményt és hitet keltik bennem, hogy képeim rendelkezni fognak majd azzal, hogy nemcsak magamról és személyes problémáimról, hanem a mindenkihez szóló Emberről beszélnek." A kissé patetikus szavak igazolni igyekeznek a párizsi Montmartre-ról, a prágai vár lépcsősoráról, az athéni háztetőkről, a Földközi-tenger partjának halászbárkáiról, vitorlásairól, a biblikus tájakról, a mediterrán városokról és Velence lagunáiról rögzített reflexióit. Ezek valóban mások, mint a szülőföld tájai, szépek, magakelletőek, de számunkra kissé idegenek. Kovács Tamás Vilmos mindenesetre bebizonyította, hogy nem mindennapi felkészültségét, tehetségét, tudását célirányosan képes mobilizálni. Egvet a művészetnek, egyet a közönségnek alapon. A fogadta tás — eddig legalábbis — mindkét oldalon ót igazolja. Tandi Lajos delmi versenyeken a lövészet úgyszólván fö szám. Tudjuk, hogy a helyi lehetősegek korlátozottak. Éppen ezért az MHSZ és a megyei tanács támogatásával fedett lőteret építünk. — Mikor? — Már félig készen van, jövőre átadjuk. — Határidőcsúszásr? — Bízunk benne, hogy a kivitelezőkkel nem lesz vitánk. Azok ugyanis mi vagyunk. A tanulóink egyébként teljes akadálypálvaberendezest is elkészítettek — ezen persze mások is gyakorolhatnak —, s alighanem jónak ítélhetjük, mert nemrég kaptunk tízre megrendelést az MHSZ-től. — Klubélet? — Az intézetünkben 185 tagja van az MHSZ-kluboknak. s a fiatalok mellett felnőttek is megtalálhatók. , Tartalékos tiszti, lövész-, modellező- es rádiós klubunk működik. Ennél például iránymérő, konstruktőr es forgalmazó szakmában jeleskednek a tagjaink. — Az MHSZ és a fiatalok — Nézze, ftt nemcsak arról van szó, hogy mit érne a szövetség az ifjúság nélkül, hanem arról is, vajon nem lehet-e olyan tevékenységbe bevonni a fiatalokat amelyek a későbbi években az életpályájukat is meghatározzák. — És lehet? — Arra azt íriszem, jó példa az. hogy a rádiótávirász-előképzés nyomán sok volt klubtagunknak szinte már „megtalált" helye van a hadseregnél. Az sem lehet mindegy, hogy évente 6—8—10 itt végzett fiatal választja a tiszthelyettesi hivatást .Vagyis. amint Almássy Kálmán mondta- fiatalok nélkül .. . ° r r rr . - + — Tudom, erről már volt szó . . . — Arról viszont még nem. hogy Hofgesang Péter a Haza Szolgálatáért Érdemérem arany fokozatát kapta a honvédelmi nevelőmunkában kifejtett tevékenységeért. I. ÉS. Gyémánt Indira Gandhiról nevezték el azt a ritka szépségű és nagyságú gyémántot, amelyet a napokban találtak a Szovjetunióban az egyik jakutföldi bányában. A 71,55 karátos drágakövet bevezették a legritkább gyémántok törzskönyvébe, és rövidesen Moszkvába továbbítják, hogy ott a Kreml világhírű gyémántgyűjteményében helyezzék el. Fotósorozat Hazánk felszabadulásának 40. évfordulója alkalmából 40 lapból álló fotósorozatot adott közre az MTI Propaganda Főosztálya. Az ünnepi megemlékezésekhez, dekorációkhoz, faliújságokhoz, tablókhoz felhasználható fotók 1944. március 19-től, az ország német megszállásától napjainkig követik nyomon hazánk történelmét. A kiadvány megvásárolható az MTI Propaganda Főosztályán. Budapest, VII. kerület Tanács körút 21. szám alatt. Fiedler Rezső, a Kommunisták Magyarországi Pártjának egyik alapitó tagja, a Magyar Tanácsköztársaság népbiztosa születésének 100. évfordulója alkalmából emléktáblát helyeztek el a III. kerületben, a Pók utcai lakótelepen, a magyar és a nemzetközi kommunista mozgalom jelentős személyiségéről e napon elnevezett utcában. A Színház, és Filmművé. szeti Főiskolán kedden ünnepélyesen felavatták Nádas. dy Kálmán es Várkonyi Zoltán, a magyar színház, és filmművészet két kiemelkedő egyénisége szobrát. Az ünnepségen Simó Jenő, a főiskola rektora a családtagok, a barátok, a volt kollégák és a tanítványok körében emlékezett az utóbbi évfjzedek korszakos hatású művészeire. A professzor egy napja Nagyvizit van. Várnom kell. A fénykepeket nézegetem dr Szarvas Ferenc kórházi dolgozószobája előtt. 1862-ben Singer Mátyás professzor kezdi a sort. Szarvas doktor megérkezik. és mindjárt elnezest kér. — Sajnos, nincs sok időm, nemsokára konzultációs gyakorlatra iönnek hozzám a medikusok. Látom, az elődök arcmásait nézegetted. Beinvitál a kicsi, de barátságos szobába. És itt is két fotó. Julesz Miklós, ahogy ül az íróasztalánál, és Hetényi Géza a könyvei között. Automatikus mozdulattal gyújtok rá. Szarvas nem szól, az arcán sem látszik rosszallás, de sejtem, jobban örülne, ha inkább az asztalra készített fruttiból vennék egyet. — In medias — Jó. vágjunk a közepe be — bólint. — Hogyan lettél orvos? — Az orvossá válás általában hosszú, bonyolult folyamat: biztos vagyok benne, hogy a későbbi elhatározás első csiráit valahol a gyermekkori élmények kőzött lehet megtalálni. Én két, ilyen meghatározó élményemről tudok. Véletlenül tanúja és tehetetlen szemlélője voltam egy körülbelül másfél éves kislány halálának, ege orvosi rendelő várószobájában A másik meg apám korai halála, egy akkor már elvileg gyógyítható betegségben. — Előtanulmányok? — Az iskolát szülőfalumban. Pálmonostorán kezdtem. Gimnáziumba Kiskunfélegyházán jártam. Csak szüleim és nagyszülei m áldozatvállalása mellett sikerült mindez. Anyám egyedül volt. És igen sokat köszönhetek egy tanítónőnek, néhai Szerelemhegyi Veronikának, akinek szintén jelentős szerepe volt abban, hogy továbbtanulhattam. Pár év után aztán már magam is hozzá tudtam iárulni tanulásom költségeihez, tanítványokat vállaltam. A kiskunfélegyházi évek meghatározó erővel hatottak rám. Ebben döntő szerepük Hallottuk... ... Kainné dr. Tóth Magdolnától, a 624-es számú szakmunkásképző tanárától, hogy a Szolnok megyei diákok nagyon komolyan gondolták szegedi elhatározásukat. A nyáron mintegy 200-an dolgoztak a szegedi tanács belvízvédelmi építő táborában. Még akkor döntötték el. megszervezik otthon a tábortalálkozót, mert annyi szép élményben volt részük nálunk, hogy hónapok múltán is érdemes lesz emlékezni rá. Múlt az idő, s egyszer csak a tanárnő-táborvezető és a vezetőség többi tagja kézzel írott levelet kapott a szolnoki Marsi Attilától: utazzanak Tiszaligetre, a Szolnok megyei KISZ vezetőképző Központban, a diákok saját költségükön rendezik meg a találkozót. 90-en ..összeadták" a kétnapos összejövetel árát. A szegedi Vízművek — amelynek mérnökei a diákok szakmai irányítását végezte a táborban — segített a gyerekeknek, vállalta a kulturális program finanszírozását. „Ritkán tapasztalni ilyen öntevékenyseget manapság — mondta a tanárnő —, az állomáson vártak bennünket a diákok ..., semmi dolgunk nem volt. csak a dioporáma-bemutatót biztosítottuk . .., élmény volt látni, milyen jó kis közösség kovácsolódott össze itt Szegeden, s hogy igazából szeretnek bennünket." Mi mást mondhatnánk, mint hogy: osztozzanak olvasóink is a diákok a tanárnő elégedettségében. - mag van azoknak a kiváló tanároknak, akik tudták, nem elég tanítani, nevelni is kell bennünket. — Aztán? — Érettségi után felvettek a szegedi egyetemre. Az 1949—50-es tanévben elvégeztem az első évfolyamot a bölcsészkaron. Kitérő... — Ahogy vesszük. Kiváló professzorokat hallgattam, köztük Sőtér Istvánt. Tanultam pedagógiát, javult a stiláris érzékem. Szóval, hogy kitérő-e, döntsd el te. Szarvas elővesz valahonnét egy üveg traminit Tölt Nekem egész pohárral, magának csak fél „harántujjnyit", jelképesen. — Igazából persze mindig is orvos akartam lenni. És a következő évben már az orvoskarra jártam. Egyetemistáként a belgyógyászatot Hetényi professzor előadásain ismertem meg. Az 6 kimagasló egyénisége, rendkívüli nagysága vonzott aztán a vezetése alatt működő I. belklinikára, hol 1956. szeptember 24-én, hétfőn reggel álltam munkába, miután két nappal előtte orvossá avattak. — Ilyen pártosan emlékszel a datvmra? — Fontos dátumokat nem felejt el az ember. De folytassuk. Nemsokára a gasztroenterológiai munkacsoportba kerültem, amit Varró Vince — akkor adjunktus. most a klinika igazgató professzora — irányított: itt sajátítottam el a klinikai kutatómunka alapjait. Julesz professzor 1959-től lett a klinika igazgatója, ö keltette fel érdeklődésemet a klinikai endokrinológia iránt, aminek ö volt a hazai megteremtője. A két diszciplína összekapcsolásából született meg az a téma. amivel kutatóként máig is foglalkozom A májbetegségekhez társuló hormonális zavarokat tanulmányozom. — Miről írtad az első tudományos értekezésedet? — Egész másról, a csecsemőkori gennyes fülbetegségekről, és még hallgató koromban. Szóval nagyon régen. — Publikációid száma? — Fejből nem tudom. A fontosabbaké meghaladja a százat. — A témák? — Elsorolhatom, de csak akkor fogok hozzá, ha sok az időd. Vidd el inkább ezt a két kéziratköteget. Dolgozataim és előadásaim nem teljes jegyzéke, de talán eligazít. (Szarvas dr. foglalkozott a máj betegségeik kutatásával, kandidátusi disszertációját is a májkárosodás és a hereműkódés összefüggéseiről írta, különféle gasztroenterológiai problémákkal, s különösen »ok értékes kutatás fűződik a nevéhez, egy újnak számító orvosi interdiszciplína. az andrológia területén. Beszélgetésünk után — igaz, az orvosi szótár segíts ég evei, és két nap alatt — elolvastam dr. Molnár Jenővei közösen írt. Andrológia című könyvüket. A. művet egyébiránt kiadta a Medicina és az Akadémiai, utóbbi az NDK-ban is. s közelesen napvilágot lát Lengyelországban is.) — Hogyan tovább? — Folytatom a munkát. Két éve a Gláz Edit szerkesztésében megjelent Klinikai endokrinológia című könyvben én írtain, az andrológiai részeket, a Magyar —Petránvi-féle belgyógyászati tankönyv készülő új kiadásába pedig a here betegségeivel foglalkozó fejezet megírásával bíztak meg. — Nem kis feladat. — Szeretem az ilyeneket. Szívesen végzek minden értelmes munkát. Csak azt kívánom, hogy munkatársaimmal együtt mindig megfelelő, ahogy mondani szoktam: feladatarányos feltételek között dolgozhassam. Fölnéz, aztán leveszi a szemüvegét. — Tudom, hogy most mire gondolsz — mondja —, az orvos élete szakadatlan küzdelem a nagy ellenféllel, aki pedig végül mindig győzni fog. De nem mindegv. hogy mikor. Addig sok csatát megnyerhetünk, és egvegy ilyen győzelem alkotó évtizedeket, örömteljes életet jelent annak, aki meggyógyul; de az is sikerélmény nekünk, ha csak rövidebb időre is, de tartalmas emberi életet biztosíthatunk valakinek olyankor, amikor a vég már elkerülhetetlen. — Milyen * jó belgyógyász szerinted? — Mindenekelőtt jó orvos! Az orvos alapvető tulajdonságai pedig a szaktudás mellett az áldozatkész, humánum. Diákkoromban sokszor gondoltam arra, hogy minden orvosi rendelőben nagv betűkkel ki kellene írni: az orvos legfőbb erényei a tudás és a titoktartás. Szóval, a jó belgyógyász állandóan képezi magát, jó diagnoszta, és mindig bizalmat kelt a betegeiben. — És a jövő? — Az orvostudományszakterületek szerinti szakmaközpontú specializálódása után itt volna az ideje egv új, a betegre koncentráló szintézisnek. Ez a folyamat már megindult. Példaként említhetem az intenzív betegellátást. — Orvost ars poeticád? — Az élethez, az egészséghez, a boldogsághoz minden embernek ioga van! Halk kopogás az ajtón. Érkeznek a tanítvány ok. Ballagok lefelé az új kórházi pavilon lépcsőjén. Prof. dr. Szarvas Ferenc egy napjáról gondolkodom, ö a kórház igazgatóhelyettese. Osztályt vezet, cimzetes egvetemi tanárként hallgatókat öktat. Kutat, előadásokat tart tisztségét visel több tudományos társaságban, sok a társadalmi munkája, és sok a pártmunkája is. hiszen tagja az MSZMP Csongrád megyei bizottságának. „Hány órából áll vajon egy napja? Valószínűleg neki is csak 24-ből. Petri Ferenc