Délmagyarország, 1984. november (74. évfolyam, 257-281. szám)

1984-11-21 / 273. szám

/ 10 Szerda. 1984. norember 21: Nemcsak a vonat késik Jól használták kt a hosszú 5s*t kedvező Időjárást a Mahart-hajójavító tápéi üzemének dolgozói, mert ezekben a napokban már 1 teljesítik éves tervüket. A közeljövőben bocsátanak vízre egy 1800 tonnás bárkát, amelyet a tápéi üzemben állítottak elő, a dunaharaszti üzemmel kooperációban gyártott Duna-Európa-bárkákhoz pedig elemeket készítenek Jó évet zár a növényolajipar • y .... Népszerű a szegedi hibrid A világpiacon az Idén növekedett az érdeklődés a forgótermés egy részét a rikai hibrideket. A tapaszgazdaságok — számukra elő- talatok szerint ezek a növénövényi olajok iránt, ami az nyös bértárolással — több nyek hektáronként 4—5 márt rakban is megmutatkozott A korábbinál kedvezőbb lehetőségeket a hazai ipar a 1 ermelőkkei együtt használta, és így • végéig várható újabb értéhónapon át raktározzák. Az zsával több magot adnak, idén mintegy 10 százalékkal az egységnyi súlyra jutó nőtt a bértárolással meg- olajtartalmuk azonban vajól ki- óvott olajos mag mennyisége iamivel kisebb, mint a koaz év az elmúlt évekhez képest. rabban használt fajtáké. Bár Fokozatosan javulnak a vannak olyan tapasztalatok, kesítésekkel együtt — az napraforgó-termesztés felte- hogy megfelelő agrotechniélelmiszeriparnak ez az ága- telei. A hibridek választéka kával az olajtartalom lényezata eredményes évet zár- az idén tovább bővült, a ta- gesen növelhető. Erre az hat. vasszal elvetett magok 90 idén számos nagyüzem szolTavasszal hozzávetőleg400 százaléka hibrid volt A ve- , . hihridek ezer hektáron került földbe tőmagkészlet 20 százaléka galt JÜ Ahibndek a m^gj. A, Jáövények. . időben már haza^eredrtű^rá ssege-di alkalm^ava} .^ipafjiek,kikdtS^. és bár a nyári fej ~~ ; " ~ ' lődésük, ¿nem volt,, zavartalan. és az őszi betakarítási időszakban is adódtak átmeneti nehézségek, végül is a termelők megtalálták számításukat A növényi olajosmagvak termesztése az idén is kifizetődőnek bizonyult A Növényolajipari és Mosószergyártó Vállalat tíz mezőgazdasági termelési rendszerrel alakított ki kapcsolatot Mázsánként 10 forinttal járulnak hozzá a rendszerek fenntartásához. A térítés ellenében a gazdaságokat szervező rendszerközpontok különféle szolgáltatásokat biztosítanak, összesen 1100 mezőgazdasági nagyüzemmel vannak szerződéses kapcsolatban. A napraes az iregszemcsei kutató- táronként.3 korábbinál nainiézet korszerű hibridjei gy9bb , mennyiségű olajhoz mar szántén népszerűek. s . . .. »,,,... , jól kiegészítik a külföldi Jutott" A betakantasnal hasz„alapanyagokat", a jugo- nalt gépek választéka is bőszláv, a francia és az ame- vült A zajcsökkentő eszközök A keddi előadások a közfejlesztéséről kezdődött két- lekedéssel kapcsolatos zajnapos országos tanácskozás csökkentési eljárásokat tekedden az MTESZ székhá- kintették át. A hozzászólók zában. A konferencián — emlékeztettek rá, hogy haamelyet az Optikai Akuszti- zánkban a megengedett közkai és Filmtechnikai Egye- ]ekedési zajszint nagysága sulet mas egyesületekkel kő- . , .. , , zösen rendez - elsősorban a je,entosen meghaladja a fejközlekedési és az ipari zaj- lett ipari országokban megártalmak megelőzése a téma. állapított értékeket. K

esernyés öngúny bújik meg abban a vasutas bölcsessegben, ami szerint mindig csak egy vonat késik, és soha nem a statisztikai átlag. Elegendő lenne tehát — toldjuk meg a magunk laikus módján a bennfentesek véiemenyét — azt az egy vonatot időben, a menetrenddel egyezően érkeztetni .. . Ritkaságként bukkanhatunk rá a bennfentes meg a laikus okoskodás ilyen, egy burokban rejtező egyezésére. ütközésére? Mert hiszen mindkét fél ugyanazt mondja arról a jelképes egyetlen vonatról! Vagy mégsem? A gondolatok szetágazása már ott megkezdődik, ahol mi, utasok, azt közöljük a bennünket szállítóval, hogy a vonat.. Vonat? A szerelvény, a járat. az igen. de így, hogy a vonat?! Szavakkal, kifejezésekkel való játék lenne az előbbi bekezdesben levő nyolc mondat, esetleg mégis többet kínálnak ennél a fő- és melléknevek, az igék, a jelzők? Reményem az utóbbi, hiszen valamennyien gyakran kerülünk abba a furcsa helyzetbe, amikor úgy érezzük. azt tapasztaljuk, a partner is, mi is ugyanarról beszélünk, szinte betűre egyezően ugyanazt mondjuk, ám amit értünk alatta, rajta, az mái- egészen eltérő, más és más. amint ennek okán mások a következtetések is. A tények persze tények. A vonatok — szakszerűbben: a menetrend szerint közlekedő járatok — 3,1 százaléka késett tavaly, az így elveszett idő átlagosan huszonhat percet tett ki. A pólyák műszaki állapota . viszont. a legtöbb vonalon olyan, hogvha egyszer késésben, van már a szerelvény, aligha nyílik lehetőség a percek visszanyerésére. Ez C6upán egy. egyetlenegy a jellemzők lehetséges, szembesítő párosítása közül. Folytathatjuk például azzal, hogy egy vasúti személvkocsi átlagos használati ideje tizenöt esztendő, s az állomány tíz százaléka lesz túl ezen a koron 1985-ben. ugyanakkor darabonként átlagosan — mert különböző típusú, rendeltetésű gurulóanyagról van szó — 1,73 millió forintot fizetett ki tavaly a MÁV az újonnan vásárolt személykocsikért. Ehhez képest a teherkocsik 555 ezer forintos ára nem látszik veszedelmesnek. Egészen addig nem. míg elébünk nem kerül az az adatpár, hogv vasúti járművekre 1980-ban 4.6, 1983-ban 1.1 milliárd forint összegű beruházási pénz volt elkölthető. Irányokat, arányokat teljesen elvétve, az olvasó — a tegnapi, a mai. a holnapi utas — rokonszenvét szeretné kicsiholni a vasút számára az újságíró? S

a sínpályák, csomópontok, rendezők, járatszámok világa találomra választott terep, nyersebben fogalmazva meg az igazságot., ürügy csupán a közgondolkodás bonyolult szövedékéből kimetszett némely molekula vizsgálatára. Ezeknek a molekuláknak egyike a felületén már megborzolt, de vissza nem simított ismétlődő gond. az azonos más és más értelmezés, amint ilven, közgondolkodásbeli molekulaként kínálkozik fel az ánalízisra az is. hogy gyakran a kölcsönös megértest nem a jószándék nélkülözése gátolja, hanem az ismerethiány. A kölcsönös ismerethiány! Furcsa munkamegosztás lenne ugyanis — és megengedhetetlen. még akkor is az, ha észlelhetők rá itt-ott törekvések —. hogy mérlegelnie. fnegértenie mindig csak az utasnak, az ügyfélnek, a vásárlónak, a betegnek. az áram-, a gázszolgáltató. az ingatlankezelő vállalat által t. Címként kezelt fogyasztónak kell, s mindez fordítva nem igaz. Igaz bizony fordítva ¡6, az kellene. hogy legyen. Kiinduló terepünkről választva ismét a példák mondandót megvilágító lámpását: az utasnak kényelem és időmegtakarítás, a vasútnak gazdasági előnvök; serege. hogv tervszerű program eredményeként a vitiamosvontatás aránya az 1970. évi 27-ről 1983-ra 58 százalékra nőtt. A többi között ennek is betudható, s hogy az egy utaskilométerre számított üzemanyag-felhasználás tavalv 41.5 százaléka volt az 1970. évinek. Mindez derék dolog, a megszemélyesített Népgazdaság okkal mondhatja rá a brávót! Sőt. megtehetjük ezt mi, utasok is. hiszen a Népgazdaság zsebe egyben a mindenki pénztára, ám a brávó után szép csendesen megkérdezhetjük. ugye a vasút mindezek mellett azt sem téveszti szem elől, hogy száz utasból kilencven a személyvonatokra jut, s hogy a szerelvényeken ülők, állók. tipródók, lézengők, zsúfolódók fele — igen. a fele. amit nem lehet eléggé hangsúlyossá tenni — harminc kilométernél kisebb távolságra levő célállomásra igyekszik. E harminc alattiak: a hivatásforgalom részesei. iskolába, munkába járnak, nem kedvük, idejük mozgatja őket, hanem a köteiesseg S mert minden második utas ilyen, érthetően az úgynevezett elővárosi meg ingaforgalomban elért minden kis javítás, javulás tömegek mindennapjait befolyásolja. A

vasutas a földgömb tengeresze. írta Az apa című versében Pablo Neruda, de miért gondolnánk, csakis nekik kell a kezükbe nyomni az érzékenyebb, a pontosabb. s ezért a jobban útbaigazító iránytűt?! Holott hajlunk erre. a mindig másokban, másban meglelt, megjelölt gondokokra, az összefüggések mellőzésére, a jogos, de még ki nem elégíthető és a kielégíthető, mégsem kielégített igények elegyítésére. Az utas a megemelt viteldíjat látja, nyögi, a vasút azt, hogy 1980 óta folyamatosan csökkentek a fejlesztési lehetőségei, akár folyóáron, akár úgynevezett volumenindexek alapján mérlegeljük is. Ez a kettős látás. a másik fél lehetőségeinek. korlátainak mérlegelés nélküli mellőzése látóterünkből egyre erőteljesebben érzékelteti hatását a közgondolkozás némely részterepén. S mert a hatás erősödő, az a figyelmeztetés is. vajon csak a vonatok késnek, avagy nemcsak a vonat késik, hanem a társadalmi valóság bonyolult kölcsönhatásokkal átszőtt színeinek fölismerése, tükröződése is késik gondolkodásunkban? I„ G. csony hatékonysággal, miközben a gazdaság egyik-másik területe munkaerőgondokkal küzd. A személyi jövedelemadó azzal, hogy elkülöníti a bruttó és az adózott jövedelmet, miközben a bérből, fizetésből élők életszínvonalát változatlanul hagyja a vállalatok számára érezhetően megnöveli, az élőmunka felhasználásának költségéit. Ez — legalábbis az elméleti feltételezés szerint — ésszerűbb létszámgazdálkodásra kényszerítheti a gazdálkodó szervezeteket. Kétségtelen ugyanakkor, hogy működtetése érintheti a vállalati jövedelemszabályozást is. hiszen átrendeződést okoz a jövedelemelvonási csatornákban. A jövedelemfolyamatok alakulásán kívül más okok is indokolttá teszik az adórendszer működtetését. Fontos társadalmi célunk a helyi önkormányzatok önállóságának erősítése, ez, pedig azt feltételezi, hogy az emberek is mindinkább beleszóljanak a környezetükre, településükre vonatkozó önkormányzati döntésekbe. A helyi tanácsok önállósága nem nőhet megfelelően. ha nem párosul kielégítő saját pénzügyi forrásokkal. Hosszabb időszakot tekintve, ebben is lenyeges a fejlődés, hiszen ma már a tanácsok saját és automatikusan hozzájuk kerülő bevételeinek részaránya a kiadások finanszírozásában meghaladja az 50 százalékot. A személyi jövedelemadó részben vagy egészben a helyi tanácsi költségvetés forrása lehet. Ez a döntési lehetőségek tágítása mellett egyúttal arra is módot ad. hogy az állampolgárok újra felismerjék a közteherviselés eredeti jelentését, hiszen ki-ki jövedelmének arányában járul hozzá a közös költségekhez. Az egyén személyes hozzájárulása a közös feladatok finanszírozásához szükségképpen megerősíti állampolgári öntudatát, arra vonatkozó igényét, hogy érdemlegesen beleszólhasson a pénzek hovaíorditására vonatkozó döntésekbe is. Erről a körülményről nem szabad megfeledkezni akkor, amikor a gazdaságirányítási rendszer fejlesztésével párhuzamosan napirenden van a tanácsi tervezés és gazdálkodás rendszerének átalakítása is. Az adó — amint az az eddigiekből is kitűnt — érinti a vállalati gazdálkodást is. Ezzel kapcsolatban el kell oszlatni azt a félreértést, hogy a személyi jövedelemadó-rendszer helyettesítheti a vállalati keresetszabályozást. Az adó ilyen szerepet nem tud betölteni. A keresetszabályozás egyik alapvető feladata ugyanis az, hogy a vállalatoktól, gazdálkodó szervezetektől kiáramló keresetek összességét és növekedését összehangolja a népgazdasági terv egyensúlyi követeimenyeivel. A személyi jövedelemadó azzal. hogy drágítja az élőmunka-felhasználást, termeszetesen közrejátszhat abban, .hogy a gazdálkodó szervezetek a korábbinál óvatosabban növeljék a bérköltségeket, de önmagában nem elégséges korlát. A bérek, keresetek szabályozásának optimális módja az lenne, ha a vállalatoknak a lehető legnagyobb nyereség eléréséhez, vagy ami ezzel egyenértékű: a költségek minimalizálásához ..fűződő érdeke önmaga szabná meg a szükséges és lehetséges mértékű bérnövekedést. A feltétel tehát az erős nyereségérdekeltség. Sajnos, nem állíthatjuk, hogy a jelenlegi helyzet ennek a követelménynek hiánytalanul megfelelne, annak ellenére, hogy a nyereség központi szerepet játszik a vállalati gazdálkodásban. Ma még a bérek növelésére irányuló egyéni és vállalati szándék erősebb a nyereség növeléséhez fűződő érdekeknél. Ha tehát nem szabályoznánk a kifizethető kereseteket nagyságuk valószínűleg meghaladná azt a mértéket, amelyet a nemzeti jövedelem lakossági fogyasztásra, felhasználásra fordítható resze megenged. Az okok szerteágazóak. a gazdaságirányítási rendszer szinte rrinden lényeges elemét érintik: az ár- és jövedelemszabályozási rendszert. az intézményiszervezeti kereteket., a népgazdasági tervezés módszereit, a piaci feltételeket stb. F,z egyben azt is jelenti, hogy a Központi Bizottság állásfoglalása és a kormány határozata a gazdaságirányítási rendszer továbbfejlesztéséről ennek a célnak a megvalósítását is szolgálja. Természetesen elérése időt vesz igénybe, amiből az is következik. hogy egyelőre nem mondhatunk le a bérek, keresetek állami szabályokkal történő befolyásolásáról. Az adórendszer — bármily jelentős bizonyos vonatkozásokban a szerepe — önmagában nem alkalmas arra. hogy a személyi jövedelmekkel kapcsolatos minden fontosabb problémát megoldjon. Nem tudja — nem is célja — eltüntetni a jövedelmi, és az ennek nyomán létrejött vagyoni különbségeket. Ezek mögött mélyebb okok. mindenekelőtt a gazdaság szerkezeti egyenetlenségei húzódnak meg. A kereslettől elmaradó kínálat — különösen a lakossági fogyasztás és ezen belül a szolgáltatás körében — eleve lehetővé teszi az extra jövedelmek keletkezesét. Sőt a hiány nemegyszer táptalaja az erkölcsileg is erősen kifogásolható csúszópénznek, korrupciós jövedelmek keletkezésének. A kereslet es a kínálat közötti eltérésből létre 19vő jövedelemkülönbségek mérséklődése csak kis részben múlik az adórendszeren: alapvetően a kínálat szerkezetének javulásától, és ezzel párhuzamosan az illegális tevékenységek törvényes korlátozásától várható. A személyi jövedelemadó-rendszer működésének elemi feltétele a megfelelő adóapparátus létezése: ennek megteremtése időbe és pénzbe kerül. Nem hagyható figyelmen kívül az sem. hogy az adórendszer az állampolgárok a mainál jóval szélesebb köre számára tenné kötelezővé az adóbevallást, és az sem. hogy egy részük, különösen az Igazán magas jövedelműek számára. ez nagyobb terhet, jelentene. Mindezeket mérlegelve érdemes lenne az elkövetkező években vállalni az adóztatási rend szer érdemi változtatását. Kollarik István. * ' . a Pénzügyminisztérium főosztályvezetője a gyermekekért Művészek a gyermekekért címmel aktivaértekezletet tartottak kedden az úttörőszövetség székházában. A Magyar Üttörők Szövetsége rendezte eszmecserén a művészeti élet képviselői. elméleti szakemberek. pedagógusok fejtették ki véleményüket a gyermekkultúra mai helyzetéről, és fejlesztésének időszerű feladatairól. Vitaindító referátumában Varga László, a Magyar Üttörők Szövetségének főtitkára utalt arra. hogy 1983 decemberében az úttörővezetők miskolci konferenciája fontos feladatként jelölte meg a művészek és a gyermektársadalom kapcsolatának erősítését. A vitában felszólalók hangoztatták: a gyermekek esztétikai nevelésével az óvodákban elégedettek lehetünk, ám a legtöbb iskolában a nem megfelelő színvonalú környezeti kultúra semmiképp sem alkalma.« esztétikai igények ébresztésére, az ízlések formálására.