Délmagyarország, 1984. november (74. évfolyam, 257-281. szám)

1984-11-20 / 272. szám

4 Kedd, 1984. november 20. Ollé sen r Uj Binder-szárító As élelmiszerszakmában dolgozóknak ismerősen cseng a Hans Binaer gépgyár neve. A harminckét éve alapított cég kizárólagosan szárítóberendezéseket gyárt,, a hozzá szükséges eiőkészitő3épekkel egyetemben. Adolf Zeilmaier vezető szerelő elmondta, hogy Európában, Ázsiában, Afrikában, és Észak-Amerikában összesen ezer berendezés dolgozik már. Szeged vonzáskörzetében Gorzsa, Pusztaszer, Forráskút, Mihálvteiek után ötödiknek Ullésen építették fel a műszakonkent 15 tonna paprika előkészítésére alkalmas berendezést, A szárító melegüzemi próbái már befejeződtek. Az első paprikacsöveket tegnap. hétfőn teritették fel a szalagokra, hogy háromórás utazás után ..légszáraz" állapotban, 8 százalékos maradék nedvességtartalommal, léi termékként zsákba jussanak. Üllésen már n hatvanas évek végén, i.s dolgozott egy olajfűtésű, rossz hatásfokú zöldségszárító. Később hiába építették át gázüzeműre, munkáskézigénye. és viszonylag alacsony teljesítménye miatt megérett a lebontásra. Tulajdonképpen a régi romjain épült fel az új. Bmder-szárító. A gázüzem adta olcsóbb üzemeltetés mellett, hat-nyolc ember elegendő a berendezés kiszolgálásához. Bullás Ferenc, a Szegedi Paprikafeldolgozó Vállalat üllési üzemének vezetője elmondta. hogv példátlan gvorsasággai építették fel az üzemet. A hatmillióba keAdolf Zeilmaier vezető szerelő az utolsó ellenőrzéseket végzi rült üzemcsarnokban egy hónap alatt két német szerelő segítségével összeállították a 14 milliót érő szárítót. A gyengébb termés miatt sajnos, az idén korábban befejezik a szezont a paprikások. Hisz a korábbi rekordnak számító 4 ezer 200 vagonnal szemben alig 1700 vagon fűszerpaprika szárításáról kell gondoskodniuk. Az új üzem beléptével nyugodtabban fogadhatják a 3—4 ezer vagonos szezont is. Az utóérlelt paprika tűri ugyan a raktározást, de igazán jó minőségű félterméket csak akkor nyernek, ha a csöveKöztulajdonosi tudatzavaraink ket rövid idő alatt megsza badítják a felesleges víztől. Most az üllésieknek sikerült megtalálniuk az optimális teljesítményű szárítót, A korábbi esztendőkben vasárolt és üzembe helyezett gépek ugyanis 8—10 vagonos kapacitásúak voltak. Ezekkei igényesebb feldolgozási fokú szárítmányokat megtelelő minőségben nem lehetett előállítani. A szegedi paprika által nem régen megkezdett Delikát-programhoz a szükséges sárgarépa-, gyökér-, paszternák-. petrezselyemzöld- és kaporszárítmánvokat már itt állítják elő. Szabó Pá! Miklós Megalakult a méhészek érdekképviseleti szervezete A néhekre veszélyes' Zömében a kertészeket intik így a permetszerek használati utasításaiban. Figyelmeztetik őket. mert a növények fontosan-szorgos munkásai a paránvi szárnyasok. ahielveket óvni kell. hiszen nélkülük nincs terméskötés. Ezen az alapvetően fontos tevékenységük mellett dollárt tesznek a népgazdaság asztalára. Teszik úgy hogy mézet gyártanak és számtalan ..mellékterméket". melyek kfez.ül korábban volt híres a méh-' pempő. mostanság pedig a propolisz. A méhek ösztönük szorgalmával dolgoznak a méhészek viszont ezideig — bármilyen furcsa — érdekképviseleti szervezet nélkül tevékenykedtek. A MÉM hozzájárulásával, rendeletevei engedélyezték a Magyar Méhészegyesület szervezését. Természetesen szabták feltételeket is a rendelethozók. Az egvesiilet legfőbb feladata a méhészek érdekképviselete. Ezen rendelet alapián (1984. június 23-án) megalakult a Magvar Méhész Egyesület. Énnek a központi szervezetnek az engedélyével letrehozták a Csongrád megyei méhészek is a megyei érdekképviseletüket. Az alakuló gyűlést november 18-án tartották Szegeden. Ezen a meghívott vendégekkel együtt 85-en vettek részt. Közülük 71-en voltak méhészek, akik egyhangúlag megszavazták a Magvar Méhész Egyesület Csongrád megyei szervezetének megalakítását. Elnökké dr. Malik Miklóst, titkárrá Tóth Bélát, gazdasági vezetővé íredig Kisturi Istvánt választották. Tóth Bélát és dr. Kákonyi Lajost küldöttnek választották. akik a Magvar Méhész Egyesületben képviselik szervezetüket. A méz felvásárlását az áfészek végzik, s a termék értékesítését továbbra is a Hungaronektár. de az érdekképviseleti szervezet közreműködésével. A

nagyvállalat vezérigazgatója kikötötte; nem szívesen beszél a dologról. Szégyenli. Nemrégiben készült el a gyár új fürdője, s o csak az avatóünnepség napjan merte (így mondta; merte) felszereltetni a vízcsapokat meg a zuhanyrózsákat. mert félt. ha korábban adja ki az utasítást. némelyik kelléknek láka kél. Kínos lett volna, ha az átadóra hívott vendegek spriccelő vízsugarakkal keresztelik meg az üzem vadonatúj büszkesegét. A vezérigazgató bizonyára nem szűkölködik keserű tapasztalatokban. ő is hallotta a debreceni esetet. Ellopták a íel dohánygyárat. Meg a rendészek is segítettek benne Bevették őket, a buliba. És. ha már a gyári őröknél tartunk. A minap egyik olvasónk, aki levéllel tisztelte meg szerkesztőségünket. azt panaszolta, abban az üzemben, ahol 6 dolgozik, túl szigorú az ellenőrzés, tu! sok a rendész. Igaza van-e? Nem tudom. Egyfelől az a vélemenyem. hogy ez szervezési kérdés: van szakember, aki pontos választ tud adni arra. hogy egy-egy termelőhelyen hány portás, vagyonőr munkájára van szükség; másfelől pedig az a véleményem, hogy a rendészeknek munkanélkülieknek kellene lenniük manapság, csak hát azért nem azok, mert bajok vannak köztulajdonosi tudatunkkal. Ez idő szerint az emberek sokkal ártalmatlanabb gazembernek tartják az üzemi szarkát a magántulajdont dézsmáló társánál. Barátom a múltkoriban izgalomtól elfulladó hangon adta tudtomra, egyik ismerősétői elloptak kétszáz forintot a gyári öltözőben. Azt, hogy ebben a gyárban többször is jártak a rendőrség társadalmi tulajdonvédelmi alosztályának munkatársai az előbbinél valamicskével nagyobb ügyekben, nem tőle tudom. Felreértés ne essék. Elítélem én azt az icike-picike szarkát is. de azt mondom, nagyobbat markoló társát kellene jobban megvetnünk. Az utóbbi időben (jogászul így van, nem tehetek mást, pontosan kell ideírnom) Szegeden i.s növekedett a társadalmi tulajdon sérelnvére elkövetett cselekményük száma. Mi ez? Fátum, la 7. állampolgári fegyelem általános lazulásának egyenes következménye? Vagy csak a belső ellenőrzés gyöngesége? Volt valaha egy jelmondat: ..Tiéd a gyár. magadnak építed'" Elfelejtettük, mielőtt igazán megtanultuk volna. Keveset beszélünk az ilyen dolgokról, mert úgy vagyunk, mint a vezérigazgató a vízcsapok esetevei, szégyelljük az igazságot. Csak nem érem, hogy miért. Az emberek 'döntő többségé ma is, most is becsületes, dolgozni jár a munkahelyere, olyanok .is akadnak, nem kis számmal, akik óvják, védik a közvagyont. A Központi Bizottság áprilisi ülésén Havasi Ferenc ejtett szót ilyen ügyekről: „az új vállalatvezetési megoldásokkal. úgy véljük, ki lehet alakítani a közvagyon megőrzésének, hosszabb távú gyarapításának érdekeltségét is. Erősíteni lehet a dolgozók tulajdonosi tudatát és magatartását, új tartalmat lehet adni a mar elfelejtett jelszónak, hogy ..Tiéd a gyár, magadnak epíted!". Ezzel hosszabb távon azt is el lehet érni. hogy a dolgozók a nyereség, a keresetek mellett érdekeltek legyenek a vállalatok vagyonának gyarapításában, az üzemek jövőjének alakitasában is." N

em hihetjük persze, hogy mindez egycsapásra megvalósul: hiba Volna azt is feltételezni, hogy tulajdonosi tudatunk alakulása pusztán morális kérdés. Azzal nem megyünk semmire, ha csak beszélünk a dologról. A feltételeket kell megváltoztatni. Visszatérve előbbi példáinkhoz; alig hiszem. hogy amíg a világon lesznek emberi kezek, s lesz némi enyv is. nem tenyerel bele valaki a ragasztóba; ám. abban hittel hiszek, hogy igen rövidesen eljő az az idő, amikor csoportoknak sőt egész gyári kollektíváknak, vállalati közössegeknek áll érdekében. hogy eldugják azt a bizonyos enyvet. Elkalandoztam volna a csodák világába, elragadott volna a fantáziám? Alig hiszem. Nemrégiben már születtek olyan intézkedések, melyek varható hatásait elképzelve, kirajzolódik ez a jövő. A vállalatoknak az eddiginél szigorúbb gazdasági feltételek, között kell gazdálkodniuk. A nagyobb szigorúság következménye pedig nyilván nagyobb belső fegyelem lesz Mert persze erre is szükség van. A választott vezetőtói választói megvonhatják a bizalmat, ha azt tapasztalják, hogy portáján nem tartat rendet. Aztán az a tény. hogy a vállalati taterjesztésével számolt, s azzal, hogy a magántevékenység fokozatosan összezsugorodik, majd megszűn;k Ilyen körülmenyek között a gazdaságirányítás rendszere arra épített, hogy a keletkező jövedelmek egésze vagy majdnem az •egésze államilag közvetlenül szabályozható, és ezért a lakossági jövedelmeket utólagosan korrigáló jövedelemadó szerepe csupán bizonyos magántevékenységek visszaszorítására korlátozódik. Ezzel egyidejűleg a közgazdaságtanban az a felfogás vált uralkodóvá, hogy a szocializmusban fokozatosan megszűnnek az olyan kategóriák. mint az áru. a penz. s kiváltképpen az adó. Az akkori viszonyok között az adórendszer lényegében elcsökevényesedett. s a társadalmi tudatban az adó valamiféle büntetés fogalmával kapcsolódott össze. Ezt egészítette ki az a gyakorlat, amely alapjában a vállalati jövedelmek jelentős részének elvonásában jelölte meg a „társadalmi kózos kiadások" egyedüli forrását! Az elmúlt évtizedben változott a szocialista árutermelésről vallott felfogásunk, s ez fordulatot hozott az adó szerepében is. Ennek legszembetűnőbb megnyilvánulása a gazdaságirányítás 1968-a? reformja, amely a vállalati önállóság növelésével egyidejűleg egy egységes adórendszert léptetett életbe. Ma már legális és támogatott a társadalmilag hasznos magántevékenység sok formája. A kínálatot bővítő, az ellátást javító piaci verseny kibontakozása érdekében tudatos törekvés nyilvánul meg a monopolhelyzetek felszámolásara. az áru- és penzviszonyok felhasználására. Jelenleg a lakosság mind szélesebb köre jut a munka-, valamint a szövetkezeti tagsági viszonyból származó jövedelem mellett másodállásból. rneíleklogialkozasbol szerzett nemritkán jelentős összegű jövedelemhez. A szocialista szektorban dolgozó 4.8 millió munkavállaló közül megközelítőleg fele rendelkezik ilyen jövedelemmel. Számottevően nőtt azoknak a köre és az általuk elért jövedelem, akik a kisiparban és a magánkereskedelemben tevékenykednek a kisegítő gazdaságok új szervezeti formáiban vesznek részt, borravalóban és hálapenzben részesülnek. Vagyis a lakosság mind nagyobb hányada jut különböző címeken jövedelmekhez. Feltételezhető. hogy ez az arány a jövőben inkább növekedni fog. mint csökkenni. A versenyviszonyok kibontakoztetása következteben a jövede'mek szükségszerűen differenciálódnak. ami egyrészt ösztönzi a termelést es a szükségletek kielégítését, másrészt viszont esetenként sértheti a végzett munka arányában való elosztás elvét, a társadalom igazságérzetét. Vagyis a jövedelmeket mind kevésbé lehet a ..kiáiamiásuknál" szabályozni, ahogyan ez a vállalatok és a szövetkezetek körében pillanatnyilag történik. Így egyre inkább jogos igenynyé válik az utólagos korrekció. Indokoltnak és célszerűnek tűnik a nagymértékű jövedelemkülönbségeket — az ösztönző funkció megőrzése mellett — elsősorban a lakossági adóztatás eszközével hatékonyan és rugalmasan mérsékelni. Az elmúlt évtizedekben érzékelhetően megnőttek a személyi jövedelmek közötti különbségek. s ez az egyes személyek, családok vagyoni helyzetében, életlehetőségében életvitelében is eltéréseket okoz. A gond az. hogv az eltérések mértékéről, a tényleges jövedelemhelyzet, röl nincs teljes körű. tényeken alapuló ismeretünk. nem kis részben becslésekre vagyunk kénytelenek hagyatkozni. Márpedig a mainál áttekinthetőbb, tartalmasabb — és hozzátehetjük. a jelenlegi hibákat megszüntetni képes, tehát igazságosabb — elosztási és juttatási politika csak akkor alakítható ki. ha megközelítőleg ismerjük a tényleges jövedelemhelyzetet, s erre gyakorolunk befolyást. Csak ennek birtokában lehet szó — társadalmilag áttekinthető es ellenőrizhető módon — az egyéni különbségek figyelembevételéről. elosztáspolitikai elveink megtelelő érvényesítéséről. Az adórendszer átfogó fejlesztése feltételezi a ..lathatatlan'' jövedelmek (a borravaló, a hálapénz) megismereset és az adóztatás hatókörébe vonását is. E törekvést a társadalom közös érdekeinek védelme indokolja. A célokról, de még inkább az e téren elérhető eredményekről azonban tárgyilagosan illúzióktól mentesen kell gondoskodnunk. önámítás lenne azt gondolni, hogy csupán az adózás bevezetése következtében egyik pillanatról a másikra megszűnik a jövedelmek egy-egv részének eltitkolása. Azt azonban nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy ha egy adórendszer gyakorlatilag a társadalom minden kereső tagját érinti, akkor n társadalmi közfelfogás változhat olyanná, hogv kényszerítő erővé teszi az adófizetési kötelezettségek becsületes teljesítését. Nagy szerepe lehet a ma még csak csíráiban létező táppénz- és nyugdíjbiztosításnak is. Ennek révén elkerülhető például, hogy a borravalós szakmákban betegség esetén vagy a nyugdíjkorhatár elérésekor komoly jövedelemkiesés következzen be. Ez azonban csak akkor lehet általános. ha ezek a jövedelmek is nyíltak. KoIIarik István, a Pénzügyminisztérium -Vs (Folytatjuk*) főosztályvezetője nácsok és más testületek is> hallatjak szavukat, ha lazaságot tapasztalnak. Tóbb munkás kerül a vezetésbe, vagy annak közvetlen közelébe. több embernek nő a felelősségtudata. A fontofíabbak természetesen a gazdasági kényszerek. Néhány eve még úgy fogtuk föl a költségek fogalmát, mintha nem létező dolgok volnának. Volt olyan, cég. ahol éverjte kicserelték a bútorokat. Például. (Csak megjegyzem: ilyen pazarlás láttán miért , ne jutott volna valakinek eszébe, hogy elemeljen egy hamutartót, egy csavarkulcsot, vagy bármi mást.. . Vesznek helyette újat. legföljebb a leltárból hiányzik, ha belevették valaha egyáltalán.) Szocialista brigádok munka verseny-megajánlasaiban olvastam: takarékoskodunk anyaggal és energiával, a munkaeszközeinkre vigyázunk. Az. utóbbi dolog, ami új nekem. Régebben ilyen passzusokkal nem találkoztam túlságosan gyakran. Üzemvezető barátom a húskombinátban egyetlen példával világította meg nekem. hogy a kifejezés mit takar. Megkérdezte, tudom-e mennyibet kerül egy bontókés. Aztán megkérdezte azt is. hogy szerintem mennyi ideig lehet egyet használni, ha vigyáznak rá. Nem avatom be az olvasót az ezután következő számháború rejtelmeibe. Nagy summa jött ki. s ez a nagy summa némi gondossággal megtakarítható. Arról, hogy mi történik, ha valaki esetleg elemelne egv ilyen dikicset. természetesen nem is be»szé!tünk. Nem illene bele a szalámigyári képbe. M

indenesetre érzékelhető mar. hogy ha lassanlassan is, de változik már gondolkodásunk ilyen ügyekben. Ami hiányzik — az a közös kasszából hiányzik, ha pedig a közös kaszszában kevesebb a pénz, kevesebb jut belőle a borítékba is. És itt jutunk el a Központi Bizottság titkárának egy másik fontos gondolatához, a vagyon gyarapításának lehetőségéhez, ami ugyebár, mint már látjuk: közérdek. Nagy nmnka vár ránk. A legnagyobb felelősség a vezetők és a pártszervezetek vállán van persze, mert ebben is. mint mindenben, nekik és a szocialista brigádoknak kell példát mutatniuk. S különösen most, pártunk XIII. kongresszusára készülődvén. , Petri Ferenc Eltemették a hősi háláit halt tűzoltókat Hétfőn az Üjpesti temetőben katonai tiszleletadassal vettek végső búcsút a Bútoripari Vaüalatnal keletkezett tűz oltása közben hősi halált halt Búzás Gyula és Kapcsos József tűzoltó alhadnagyoktól. A ravatalnál Héra Attila tűzoltó ezredes, a BM Tűzoltóság országos parancsnokának helyettese búcsúzott az elhunvtaktól. hősies helytállásukat. kiemelkedő személyes bátorságukat valamennyi tűzoltó számára oéldaképül állítva.