Délmagyarország, 1984. október (74. évfolyam, 231-256. szám)
1984-10-07 / 236. szám
Vasárnap, 1984. október 14. 5 • • Ötven sor Vezető Dórtmunkás. becsületben és harcban megőszült „hivatásos forradalmár" anekdotázik a kisvárosban köré sereglő Dartiumiaknak. „A múlt héten néDfrontelnökséai ülésre hívtak — meséli. — Csupa okos ember volt ott. tudósok, művészek, pauok. Szólt is mindegvik. No. gondoltam magamban, már csak az hiányzik, hogv ráiuk bízzuk a DOlitikát." Ravaszkásan kacsint, s nevet a társaság önkenles kórusától kísérve. Ismét egv lecke demokráciából magas tandíiial. Mert a tandíimentességet e téren még nemigen isrheri a szocialista társadalom sem. Beszélni, vitatkozni is azért kell róla mert alakuló, formálódó, fejlődése során ellentmondást termelő, vadhajtásokat is növesztő jelenségről van szó. Mindannyiunkat érintő, emberi méltóságunkat és állampolgári rangunkat, közös érdekünket edzzük. ha a nyilvánosság tereDén. a viták tisztítótüzében minél gyakrabban próbára tesszük. Egvre többször ültet bennünket újból iskolapadba az a felismerés, hogv az elmúlt negyven esztendő első periódusában legalábbis mechanikusan cseréltünk fel fogalmakat, hamisan helyettesítettünk be igaz képleteket. Elhomályosult a nemzeti azonosságtudat. a közössségi társadalom rosszul értelmezett ideáia felmentette az egyéneket a személves felelősség alól. a iogok transzparens jel szavak lettek, a kötelesség barikádok mögé húzódott. A demokratizmus lobogója alatt érdekszövetségek szerveződtek, törpe hatalmasságok sajátították ki a közösség érdekeit. Elmúltak azok az idők. miért kell mindig felhánytorgatni a múlt hibáit, mikor olv sok eredménnyel dicsekedhetnénk — kérdezik egyesek. Mások — közöttük sok veterán, régi pártmunkás — azon zsörtölődnek. hogv túlságosan fellazítottuk ebben az országban a régi. klasszikusnak hitt kereteket erősebb kézzel. határozottabb és keménvebb politikával kellene érvénvt szerezni a szocializmus érdekeinek. Csakhogy a szocializmus fejlődését és az emberek millióinak érdekeit képtelenség különválasztani. Ám abban a hosszú, átmeneti korszakban, melvben a hatalom által felismert nemzeti érdekek egybesimulnak, a demokrácia égisze alatt harmóniára lépnek valamenynviünk óhajával, szándékával és érdekével, fellelhetők még a visszahúzó erők. a fékhatások. s néha az ostorcsapások olyanokat is megérintenek, akik nem szolgáltak rá. A demokrácia régen nem azt jelenti, hogy mindenki mondja a nv gáét. valamennyi egyéni érdek áttekinthetetlen masszája. A ..dolgozó nép okos gyülekezete" azt jelenti, hogv hozzáértők széles tábora megalapozottan, a többség érdekeit figyelembe véve. viták tisztítótüzében izzítva hozzon jó döntéseket. Mennvi példát tudnánk felsorolni a demokrácia megcsúfolására csoportérdekből, egyéni ambícióból vagy hatalomféltésből, sértettségből vagv a lépéstartás ritmusvesztéséből. A demokrácia felelőssége is. A beleszólás nemcsak lehetőség, méltóság, iog: de kihívás, feladatvállalás, felelősség is. „Mondom a magamét, de nem érdekel mások véieménve"; „Én már régen megmondtam, dp hát kl ha'lgat. a szakemberre"; „Hogv szóiénak bele. mikor fogalmuk sincs hozzá" — ugve ismerős kijelentések, gvakran hallható szólamok. A szocialista demokrácia iskolájában magasak a tandíjak. De a lecke, a feladat nemes, az érdemjegyeket társadalmi közérzetünk javulásán mérhetjük. S talán egvszer elérjük a tandíjmentesség korát. Tandi Lajos új zenei orangután megnyitás műsorok Bemutató a Kisszinházban Kérdezték — válaszolunk Próbafűtés - ingyen A fűtésszámla miatt már többen aggódnak, mert a múlt héten három napig „begyújtott" a városgazdálkodási vállalat. Panaszolták, hogy néhol alig volt meleg. Másutt pedig kellemesen tévézhettek. Tehették, mert meleget szolgáltattak a fűtőművek, annak ellenére, hogy az előírások erre nem kötelezték. Űjra leírjuk — sokadjára: a hivatalos fűtési szezon (október 15.) előtt csak abban az esetben kell meleget szolgáltatni, ha három egymást követő napon a hőmérséklet 12 fok alá süllyed, avagy egy napig nem éri el a 10 Celsius-fokot. A múlt hónap utolsó napjaiban, amikor melegítettek, a higanyoszlop fél fokkal a 12es szám fölött volt! , Említettem: többen aggódnak a majdani számla miatt, mert sokaidnak egyszerűbb lett volna melegítőt ölteni, mintsem később a pénztárcában kotorászni. Megnyugtatásul: az említett fű ésért nem fog díjat számolni a városgazdálxodás. mivel ezt a háromnapos költséget a vállalat saját próbafűtéseként számolja el. Ez a kényszermelegítés egyúttal a belső szerelvények próbájának is tekinthető. Magam is tapasztaltam, hogy néhány elzárószelep cönösött. amHveW terrr"szetesen kijavították a szakemberek. Jó tanácsként. akik hasonlót tapasztaltak, es neUn nem hívtak szerelőt, mielőbb pótolják a mulasztást, amivel bosszúságot előzhetnek meg, s nem utolsósorban energiát takarítanak meg. Az idén egyébként nem volt szükség egyetlen fűtőművön sem komolyabb rekonstrukcióra. Természetesen a kötelező karbantartást a nyáron elvégezték; s így semmi akadálya a fűtésnek. Meg kell jegyezni, hogy a távfűtéssel, illetve a melegvíz-szolgáltatással kapcsolatos hibákat a 13-944-es. vagy a 13-067-es telefonon lehet bejelenteni a Csongor téren levő éjjel-nappali ügyeleten. A szerelők mun^ káját CB-há!ózat is segíti. Acs S. Sándor Több új, fiataloknak szóló zenetörténeti sorozat indul az év hátralevő részében a rádióban. Az „Új zene szolgálatában" című. 11 héten át hallható sorozatban Paul Sacher svájci karmester, a XX. századi zene kiemelkedő alakja mondja el életének főbb eseményeit: találkozásait századunk nagy zeneszerzőivel, akiket új művek írására ihletett. Messzibb múltba tekint vissza a másik, ugyancsak decemberben kezdődő zenei műsor. A Johann Sebastian Bach című sorozat a nagy zeneszerző születésének 300. évfordulója alkalmából hangzik majd el. A magyar zene múltjából egy-egy fejezetet Bónis Ferenc zenetörténész nyolcrészes műsora illusztrál a kezdetektől Bartók ifjúkoráig. Bartók és Kodály korának nevezetes tömegzenei mozgalmáról pedig — „ötvenéves az éneklő ifjúság" címmel — Raics István előadásában sugároz hatrészes sorozatot a rádió. A magyar népzenével két új ciklus foglalkozik Vargyas Lajos népzenekutató hatrészes előadása a magyar zenei hagyomány történet itársadalmi vonatkozásait mutatja be. A népzenéről a gyermekeknek szóló hagyományőrző sorozat, a Nefelejcs felvételei azt mutatják meg, miként veszik át a gyerekek a dalt szüleiktől, nagyszüleiktől. A múzeumi hónap A természettudományoknak szentelik a következő hetet a múzeumi és műemléki hónap helyi eseményeinek szervezői. A Móra Ferenc Múzeumban kedden, délután 5 órakor kerekasztal-beszélgeles lesz a természetvédelemről. Másnap, szerdán ugyanitt, ugyancsak 5-kor dr. Csizmazia György diavetítéses előadást tart „A régi és a mai Fehér-tó" címmel. A jövő hét végén, szombaton és vasárnap következnek a hagyományos „Múzeumi kirándulások". Saját, vagy bérelt busszal jelentkező szocialista brigádoknak, iskolásoknak ajánlják a megye múzeumainak megtekintését, muzeológusok vezetésével. Három útvonal közül lehet választani: 1. Szeged— Kopáncsi tanyamúzeum— Hódmezővásárhely, Tornyai János Múzeum, Csúcsi fazekasház—Szegvári falu-, múzeum—Szeged: 2. Szeged —Makó, József Attila Múzeum, Esoersit-ház.—Hódmezővásárhely, Tornyai János Múzeum. Csúcsi fazekasház —Kopáncsi tanyamúzeum— Szeged: 3. Szeged—Kopáncsi tanyamúzeum—Szegvári falumúzeum—Szentes. Koszta József Múzeum—Ópusz'.aszeri Nemzeti Történeti Emlékpark—Szeged. Vetítéssorozat a felszabadulásról Sorsforduló címmel a felszabadulás 49. évfordulója alkalmából filmvetítés-sorozat kezdődik holnap, hétfőn a Szabadság moziban: háromnegyed 6 órai kezdettel ezután kéthetenként az elmúlt négy évtized történetét művészién feldolgozó magyar és szovjet filmek kerülnek műsorra. Első alkalommal a nézők Kosa Ferenc üószakadás című alkotását tekinthetik meg Október 22-én színién magyar film. az Ideiglenes paradicsom következik. November 5-én a Tavasz az. Oderán eímü szovjet, 19-en a Tepnapelőtt című magyar, december 3-án pedig a Puska és bilincs című szovjet filmet vetítik. Az előadásokra 35 forintos árban bérletek válthatók a Fáklya moziban, mindennap délután 1 órától. .arháskodni tulajdonképpen jó. A nevető ember a homo ludens édestestvére, s mivel a játékból, a játszadozás önfeledt, felszabadult öröméből egyenesági leszármazás útján születik meg a Nevetés, tökéletesen egyet lehet érteni Bergsonnal, aki e tárgyról írott tanulmányában rögtön az elején leszögezi: a „sajátosan emberi határain kívül komikum nem letezik.", Nevettetni, ha úgy tetszik marháskodni, tehát azért jó — nem új felfedezés, szintén Bergson mondá —, mert ily módon egy igazából tudat alatt vágyott azonosulásra késztetjük a nevetőt, vagyis a közönségét. Képzeletben szinte meghív bennünket, mulassunk együtt, szinte barátként kezel — ki nem kedvelné az ilyesmit? Igenám, de mi van akkor, ha a marháskodás századunk színművészetében egy sajátságosnak nevezhető közelítésmód, az abszurd erőteljes vagy gyengébb eszközeivel kívánja elérni a hatást? Sőt, tovább bonyolódik a dolog: van egy kortárs (híres) drámaíró, ki Magyarországon ugyan meglehetősen kevéssé ismert, viszont az úgynevezett agresszív színház fenegyereke (is) volt valaha, majd gondolt egyet, s írt — szerintem csak úgy, mellékesen, félkézből, szinte pihenésképpen — egy olyan darabot, amely leginkább talán „abszurdoid" Feydeau-bohózatparódiának nevezhető, kissé modernizálva — „nyugatosítva" mindezt? Mert Fernando Arrabal Az orángulán megnyitás című „képtelen komédiája" kapcsán erről van szó. S e darab: magyarországi bemutató. A Kisszinházban láthattuk, akár úgy is, mint hazai Arrabal-bemutatkozást. (Egyszer, régen, ha jól emlékszem, éppen Szegeden, ugyan az Egyetemi Színpad játszott Arrabalt, a Piknik a csatatéren címmel lefordított ópuszt, de persze hol van már a tavalyi hó, meg a tavalyelőtti színjátszás?) Az imigyen előállt helyzet kétszeresen is zavaró: ismeretlennek számító szerző ismeretlen darabja, ami kifejezetten hibrid terméke a ionescói dráma elemeinek és a klassz'kus bohózat örökzöld kabarémezőinek. Az ember csak ül és néz: hogy nagy bolondozás zajlik előtte, ahhoz szemernyi kétsége sem férhet, sőt. az első rész láttán még akár hagyományos vígjátéki miliőbe is helyezkedhet, de mindvégig időközönként (előbb ritkábban, később sűrűbben és egyre tolálisabban) félre nem érthető módon érzékeltetik vele: itt kérem, komoly fintorok is vágatnak . .. Hogy mire? Nem tudom. A nyugati jómócjú polgár „erkölcsösségére", közhelyeire, vagy csak egyszerűen rá magára? A piff-puff képregények melodramatikus fordulataira? Olykor hangsúlyozottan kiszólnak a színpadról, gunyorosan és megfelelő éllel, mij közben végig megy a marháskodás, de esküszöm, nem | lehet tudni, most csak ! marháskodnak vagy esetleg | valami többröl is szó lenne? Az előbbi esetben ugyanis bohózatról, az utóbbinál sok minden másról (például abszurdról) is beszélhetnénk. Ez az optikai csalódósféle eljátszadozik ugyan a nézővel. de Bodolay Géza rendezése és, főleg Arrabal egész, remekműnek éppen nem nevezhető alkotása vi| szonylag harmonikus egységben teszi kétségtelenné: mi, vagyis a nézők (már aki persze) közelítünk roszszul a kérdéskomplexumhoz. A lényeg ugyanis jelen esetben nem az. mi, mikor, hol, kivel, hogyan, és főként miért történik; maga a humor, az a hat—nyolc való; Hollai Kálmán és Markovits Bori az előadás egyik Jeleneiében. ban szellemes poén sem azt a megállapítást szolgálja, amely Bergsontól származik; „a komikum a tiszta értelemhez szól". Itt bevallcttan, fölvállaltán az öncélú képtelenségek halmozása az igazán fontos. Képtelen képek képregénydarabjai, kérdés, képesek vagyunk-e (vagy akár van-e képünk) nem megmerülni ebben a féktelen bolondozásban. „Komoly" dramaturgiáról imigyen beszélni, akár még botorság is lehet(ne). Csakhogy ..csakhogy. Tudjuk, nincs a világon színpadi mű és színházi előadás, lettlégyen akár a legformabontóbb is. mely ne követelne meg bizonyos törvényszerűségeket. Ily, összefüggésben Arrabal módszere valójáoan egyszerű: a tipikus. vissza-visszatérő böhózatelemeket laza szimmetriában alkalmazza — három egymást követő egység parabolisztikus tézis-antitézis-szintézis egységébe gyömöszölve, akár holmi rejtélyes gengszterek a kokaint, a bőröndbe, eljátszadozik a félreértesek, a helyzetkomikum, no, meg a már említett fintorok diribdarab jaival. Ami létrejön, az az abszurdoid komédia. Mintha lovat kereszteznénk ökörrel. A lófejü ökör (vagy az ökörfejű ló) baromság ugyan, de hogy önálló, egyéni élettel rendelkező mintadarab, az biztos. A rendezés legnagyobb érdeme, hogy hagyta ezt a nem csekély mértékben éppen Szegedre „fölfedezett" Arrabalt nyugodtan bomolni a maga orángután-megnyitásos, Feydeau-képregényes mivoltában. Oly annyira, hogy a darab idővel egyre bántóbb önismétléseit, eredendő fésületlenségét igyekezett mindenféle ötlettel feldúsítani, így került össze legalább háromféle stílusú zene, némi musical-es táncbetét, a záróképben a színpad fölé belengő, dússzőrzetű. meztelen női bábú, valamivel korábban pedig egy, a színen némán áthaladó gumibotos rendőr, kit Jean-Francois jól nevelt „erőt, egészséget"-tel üdvözöl. Az ötletparádé viszont sohasem lehet mindent megoldani képes varázsszer. A játék ritmusónak egyenetlenségeit, a komédiázás mértékét nem mindig következetesen betartó hangvétel (sőt: hangerő!) malőrjeit elfedni nem tudja. Kérdés: meddig jók a vissza-visszatérő bohózati panelek? Vélhetően mindaddig, míg eredeti és látványos tartalommal kitölthetők. Erre Arrabal darabja. noha jellemekről, karakterekről jóformán beszélni sem lehet, a színészi játék területén mégis szinte kor-. látlan lehetőségeket nyújt. Igen, a helyzetkomikum néha szinte parttalan áradasára gondolok. Ezért feltűnő, s egyben intő jel az a kép, midőn Teddy, a faragatlan amerikai nagymester magónyos.an méricskéli 46 dekás originell sakkfigurait, miközben Prosper, úgy is, mint a Pigalle vagány, selyemfiúja, babonás tisztelettel, elegy félelemmel közelít hozzá, előre megsejtvén, hogy kokain lehet a futókban és gyalogokban. Teddy méricskél, Prosper körülötte téblábol. Közben csönd. A jelenet legalább két percig tart — ennyi idő alatt a közönségnek dőlnie kellene a nevetéstől, annyi minden lenne „kitalálható" ebben a szituációban. Nem ez történik ... Általában elég ritkák azok a pillanatok, arr-ikor a színészi játék, a mű profi szerzőt tyzonyitó pillanatai, és az átgondolt rendezés ötletei tartós harmóniaban egyesülnek. Ilyesmire legtöbb lehetőséget Fodor Zsóka Jeanne-ja, az egykori kokottból, a szakmából kiábrándulva. szobalánnyá „züllött" figurája teremt. Ekkor érezni leginkább, mennyi szín gombolyitható ki még ilyen esetben is: a mű és a figura határain belül, még nüansznyinak is nevezhető, kidolgozott pillanatok, amikor Jeanne szeme nosztalgikusán fel-felcsillan egy-egy mozdulat, szó, vagy téma kapcsán, ami régi életére emlékeztetheti — majd felveszi a bennfentes szobalány álmerev testtartását, es mindentudóan távozik . . . Kovács Zsolt Jean-Francois-ja akkor hat igazán meggyőzőnek, amikor a játszadozás önfeledtségének képes alárendelni a szinte szédítően sokat (túl sokat is) futkosó-handabandázó alak valóságát. Hollai Kálmán (Teddy) jenki-módra faragatlan és egetverően harsány, a Mathilde-ot jálszó Markovits Bori alkatától viszont meglehetősen távolinak tetszik a szerep, s nem tudni, hanghordozása miért oly túl magasra „csavart", akkor is, amikor a színpadi helyzet ezt nem teszi indokolná. Stílusos alakítás Dobos Kati Luluja: a színésznő megjelenésének dekoratívitását újfent igen plasztikus színpadi mozgással teszi feltűnővé. Flórián Antal -Prosper) többnyire jól illeszkedik a kollektív játékba, ama bizonyos méricskélős „ziccer-kihagyást" leszámítva. Mira János kellemetes rózsaszín „alaphatást" kiváltó díszletei jól tükrözik az arrabali abszurdoid említett kettősségét, és ugvan ez mondható el Ék Erzsébet jelmezeiről *is. Domonkos László