Délmagyarország, 1984. október (74. évfolyam, 231-256. szám)

1984-10-27 / 253. szám

4 Szombat, 1984. október 27. Szentesi képeslap A felszabadulás 40. évfordulója alkalmából egy-egy „képeslapot" közlünk szombatonként Csongrád megye városairól: mi történt negyven év alatt; miként változott városaink arculata; lakosságuk életkörülménye: hol tartanak a városiasodás folyamatában? Szentessel kezdjük, de a sorrendet ezúttal csupán az írások elkészültének menetrendje dirigálja. Népgazdaság és közművelődés "Vjüi&m FAZEKAS FERENC FELVÉTELE A meditáció íve: már és még... Már és még. Mint nyűtt ruhát, már levetkőzte a falusi, mezővárosi jelleget. Viszont gyárkéménvek füstje nem sötétíti el a Napot, és a Belváros levegőjében még nem fuldokol a járókelő a benzingőztől. A betelepültek sokszor élesebb jellemzést adnak Szentesről, mint az őslakók, akiknek az is megszokott és természetes, ami másoknak új és feltűnő. Szomszéd városbgl ideköltözött gyárigazgató mondja, hogy Szentes még emberi léptékű város! A buszra felférnek az emberek, az utcákon nyugodtan lehet sétálni, és nincs különösebb zsúfoltság sem az ügletekben, sem a szórakozóhelyeken. , A másik oldalon a város adja azt a kényelmet, ami a víz, gáz. csatorna, út. járda, szípházterep-).^ w.vf^sj,, r.endelő és. egyéb ellátottság íélunieteben összefügg a., mqcjern civilizációval.. -Egyszerűen kifejezve: egy 35 ezer lakosú kisvárosban is lehet úgymond nagyvárosi színvonalon élni, ha komfortosak az élet- és a munkakörülmények. A fejlett ipari és mezőgazdasági üzemek garanciát jelentenek arra, hogy egyre gyorsabb ütemben „kitermelik" a teljes infrastrukturális háttér anyagi bázisát. A napokban kezembe került egy kimutatás, amelyik a kommunális fejlődés adataival foglalkozik. Ebből kiderül, hogy a II. világháború végén, 1945-ben a városban nem volt gázvezeték, szennyvízcsatorna-hálózat, egyetlen lakást sem melegített a távfűtés. ismeretlen fogalomnak számított a szemétszállítás. Napjainkban a szennyvízcsatorna hossza 32 kilométer, a gázvezetéké 34 kilométer, a távfűtésbe bekapcsolt, lakások száma több, mint 1200. Az sem mellékes adat. hogy több. mint 5500 lakás bérlője, vagy tulajdonosa nyugodtan kirakhatja a ház elé a szemetet, mert biztos lehet abban, hogy a Városgazdálkodási Vállalat azt elszállítja. Érdemes még egy-két számmal eljátszadozni: 1945-ben 554 fürdőszoba ís 38 személyautó szerepelt a nyilvántartásban. Most ugyanez a mutató 7301, illetve 3160. A felszabadulás óta 6000 űi lakás épült, és ez a* mai lakásállomány 45 százaléka. A villanynyal ellátott lakások aránya meghaladja a 93 százalékot, a vizét vezetéken keresztül közvetlenül használó háztartások és lakások mértéke 81 százalék. Sokáig nem tudta a város kiheverni azt az érvágást, hogy a megyeszékhelyet áthelyezték máshová. Sokáig nem történt semmi jelentős esemény a várospolitikában. ugvanakkor összeszaporodtak az ellentmondások. Ez fCleg abbaij csúcsosodott ki, hogy az emberek ezrei eljártak más településekre dolgozni, mert a városban nem volt munkaalkalom. A város történetében nem ez volt az első eset. hogy . kívülről érkezett a megváltó segítség. A tizennyolcadik században a török hódoltság gazdasági és etnikai értelemben anynyira „kiritWtorta"\ a várost, hogy telepesekkel kellett benépesíteni, és fgy Indult meg újra a mezőgazdasági és a kézműipari fejlődés. Császárhű, de felvilágosult földesúr lett a város legfőbb patrónusa, akinek érdekében állt, hogy a jobbágyi robotmunkát napszámos munkával váltsa fel, mivel a feudális termelési mód egyre jobban gátolta a mezőgazdasági árutermelést. Nos. a felszabadulás után a hatvanas évek elején már nem szűk osztályalapon, hanem az eEész nép javára' érkezett a segítség, amit azóta a párt vidéki iparfejlesztési politikájának nevezünk! A poros alföldi tájon gyárak.) üzemek emelkedtek és munkát adtak fiatalnak, felnőttnek. nőnek és férfinak egyaránt. Idővel iparilag is befutották a nekik kimért távolságot, s ma már. országosan is elismert. a Koritakta Vállálát szentesi gyára, az Erőtakarmánygvár. az üzemanyagos hordókat előállító gyártelep, és sorolhatnám tovább, egészen a ruhagyárig. És közben felkúszott az égre a város fejlődésének acélból készült szimbóluma: a modern tömegkommunikáció, a televízió több mint kétszázméter magas adótornya. Nagyszerű húsz esztendő következett ezután. Olyan gyakorisággal, és olyan ütemben építkezett. gyarapodott a város, mint sok száz éves történelmében sohasem. Tartalmilag ebben az időszakban lett igazából város Szentes, hiába viselte korábban ezt a közigazgatási és településszerkezeti minősítést. Üj lakótelepek, új szolgáltató-egységek, áruházak, orvosi rendelők, kiállító termek jelzik az előrehaladás útját. Az ipari és az infrastrukturális tempó mögé. nemhogy fel-, zárkózott, hanem hajtóerő lett a mezőgazdaság! Az Árpád Tsz paprikájáról, pulykájáról éppenúgy nevezetes, mint a gazdálkodásáról, vagy a köréje tömörülő Korai Zöldségtermesztési Rendszerről. A Pankotai Állami Gazdaság hetente jóval több, mint ezer hízót szállít piacra a sertéstenyésztő-telepeiről. Erdei Ferenc annak idején, nem véletlenül jegyezte meg Szentesen jártában, hogy ennek a városnak olyan összetételű és olyan létszámú értelmisége van, ami a kisvárosoknál párját ritkítja. Ez az értelmiség lépést tart a mai innovációs követelményekkel: megszületett a diesel-mozdonyok korszerű diagnosztikai vizsgáló berendezése, a kézsebészeti műtőasztal, az energiatakarékos vízfüggönyös fóliablokk. Elektronikus nyilvántartási rendszer bevezetésére készülnek a Baromfifeldolgozó Vállalatnál. fgy azután nem volt véletlen, hogy most a város felszabadulásának 40. évfordulójára Szentesen " járt szovjet küldöttség tagjai felvirágzásról beszéltek. Személyesen vettek részt negyven évvel ezelőtt a Szentes körüli harcokban, személyre szóló „vizuális élményt" hordoztak negyven éven át, és most alkalmuk volt a hiteles összehasonlításra. V. F. Golubkov, a delegáció egyik tagja, amikor a közös utat és a közös barátságot hangsúlvozta. egyben hozzátette, hogy Magyarországod belül, és ezen belül Szentesen, az eredményekért meg kellett és meg kell dolgozni. Már és még. Sok modern lakóház emelkedik a városban, a régi és öreg épületecskék fölé, de a sivár betonrengeteg nem uralkodó. Hangulatossá teszik a várost a vizek, a ligetek, a kis domborulatok. Még nincs száműzve és végzetesen megkárosítva a természet: a folyókban halak úszkálnak, az árnyas lombok mögül kihallatszik a madárhang, és a szép és nyugodt kirándulóhelyekért nem kell naphosszakat utazgatni. Ősidők óta a vizek óvták és fenyegették a várost. A nádasokban meghúzta magát nz üldözött nép. és amikor az ellenség elvonult, folytatta földművelő, állattenyésztő munkáiát. Nagyon sok utca még ma is a régi víziárások vonalát követi. A tiszai árvizek nem egyszer okoztak nagy károkat, most biztQHSáftQS gátak.közé szorítva hömpölyög a folyó, • de legutóbb, 1970-ben mutatta meg, hogy vigyázni kell rá mindig. A kisváros olyan értelemben is hű önmagához, hogy kiemelkedően jó adottságát még nem tudta megfelelően kihasználni. A környező települések és városok, szinte már .^lekörözték" Szentest a gyógyvíz hasznosításában, pedig a város az elsők között volt az ötvenes évek végén megfúrt termálkűtjával. 1968-ban gyógyvízzé nyilvánították, de még ma sem beszélhetünk városi gyógyfürdőről. Az persze igaz, hogy közel állunk hozzá a Csongrád megyei Víz- és Csatornamű Vállalat jóvoltából, amelyik a maga módján igyekszik eltüntetni a várospolitika ..fehér foltját". Ugyanilyen kifizetetlen adósság az úgynevezett nagyhegyi városrész sorsának eldöntése. Ez a terület a város gyümölcsös kosara. Évtizedekkel ezelőtt az itteniek azért nem alakítottak hegyközséget, mert attól tartottad. hogy ezt az eseményt „tagosítás" követi. Tetézte ezt a folyamatot a hosszú időre beállt építési tilalom, és a termelési bizonytalanság. Ma már szerencsére elfogadott, hogy a nagyhegvi embernek természetes az a joga, hogy civilizált körülmények között művelje a kertjét, ahonnan rendszeresen viszi a piacra., a boltokba, az anynyira keresett zöldséget és gyümölcsöt. Ez a város küldte az országnak nagy fiait: Horváth Mihályt. az első független magyar kormánv kulturális miniszterét, Tóth Józsefet, a századelő nagy színészét. Pollák Antalt, a gyorstávíró feltalálóját. Szentesen élt Koszta József, az alföldi festészet egyik óriása, felfigyeltek Derzsi Kovács Jenő kubikos- és néprajzgyűjíésére, európai hírű grafikus művésznek ismerték életiben, és ma is annak tartják Drahos Istvánt. Ma is megtalálhatók az ország szellemi, művészi éledének kiválóságai között Szentesen született emberek. így - van hatalmas ívű összefüggés a már és még. az ezredforduló -táján keletkezett jelentéktelen halászfalu és a mai. elismerten jó pozíciókkal rendelkező kisváros között. És van és lesz is jövője Szentesnek. SZABÓ RÓBERT A

zl, hogy egy. jelentős gazdasági beruházásnak oktatási, szakképzési következményei is vannak, ma már senki sem vilatja. Az új gépek kezelésére, a/, új technológia pontos végrehajtására fel kell készíteni a leendő mérnököket, munkásokat. A nagyvállalatok önálló oktatasi osztályt tartanak feni), amely szervezi a szakmai képzéseket, átképzéseket, és tervezi a műszaki változások keltette új képzési igényeknek megfelelő új oktatási • formákat. Nem ilyen megnyugtató egyértelműséggel talál helyet a gazdasági szervezetben a közművelődés. Az 1974-es párthatározatot követően, minden nagyvállalat — rendszerint a szociális igazgatósághoz csatolva —, létrehozta a vállalati közművelődési bizottságot, klubokat, művelődési házakat tart íenn és működtet, de munkája rendszerint független a gazdasági tevékenységtől. A művelődési intézményekben folyó események többnyire a műhelyek munkájától függetlenül zajlanak. Ha egy-egy üzemi népművelő mégis olyan igénnyel jelentkezik, hogy közművelődési terveit az üzem képzési, műszaki és gazdasági fejlesztési tervei alapján készítse el, rendszerint csodálkozással fogad iák. hisz a hallgatólagos közmegegyezés értelmében az ő feladata a műsoros estek, klubdélutánok, vállalati kirándulások és a politikai ünnepségek megszervezése, és semmi köze ahhoz, ami a gyárban történik. Az elutasítás mögött rendszerint nem rosszindulat, hanem évtizedek megszokásai, egy már régen elavult kultúrfelfogás maradványai húzódnak meg. nnek jobb megértéséhez tegyünk egy kis kitérőt, és nézzük A meg a gazdaság és kultúra összefüggésének néhány vonását A marxista felfogás szerint a termelés az alap, a kultúra. a társadalmi felépítmény része. Ebből következően a kultúra a gazdaságnak alávetetten fejlődik Alaposabb vizsgálat azonban elvezet annak a felismeréséig, hogy a kultúra egyszerre része a gazdasági alapnak — hisz szaktudás nélkül nincs termelés, sőt, bizonyos esetekben a szaktudás fejlettsége a kulcsa a gazdasági fejlődésnek — és része a társadalmi felépítménynek is. Ennek az oktatásszervezéssel kapcsolatos következményei már széles körben kezdenek ismertté válni. Elég. ha csak arrá a történelmi folyamatra gondolunk, amelynek eredményeként a múlt század második felében Japán elmaradott feudális államból ipari-gazdasági nagyhatalom lett. Az 1867-es, úgynevezett Meidzsi-reformot megelőző évtizedekben Japánban a gazdaság teherbíró képességénél lér.vegesen többet költöttek az oktatásra. Fontos megjegyezni, hogy nem csak a szakképzésre! így amikor a társadalmi reformmal megteremtődtek a növekedés feltételei, szakemberek, illetve a szakképzésre alkalmas általánosan művelt emberek milliói álltak „ugrásra készen". ' Azon ma már nem sok vita van, hogy a közművelődésnek a pihenésben, szórakozásban, egyszóval a munkaerő rekreálásában jelentős szerepe van. Szükség lenne viszont annak a felismerésére is, hogy a közművelődés — éppen szervezeti rugalmassága folytán — jelentős szerepet vállalhatna a munkaerő felkészítésében is. Egy jelentősebb technológiaváltás, egy új beruházás, képes egy-egy szűkebb régióban algpvető társadalmi átrendeződéseket elindítani. Megváltoznak a gyári közösség iskolázottsági, műveltségi rétegeinek arányai, új munkavállalók — volt háziaszonyok, fiatalok — tömegei vállalhatnak áfjfát, a gyárban. Az így szerveződő munkáseárdából hatékonvan termelő vállalati kollektívát kialakítani nem kis feladat, ám. ehhez sok segítséget adhat a közművelődés. Ennek előfeltétele természetesen az, hogy a kulturális munka tervezése ne rendezvények és műsorok eseménynaptára legyen, hanem tudatos társadalomtervezés. Az, hogy a népművelő — egyenrangú partnerként és nem vállalati szórakoztatóként — részt vehessen a vállalati tervezési folyamatokban, s előkészítő munkájához megkaphasson minden szükséges információt. Az állami költségvetés egyre több közművelődési tevékenységi támogatását nem tudja vállalni. Sok finanszírozási probléma megoldódna viszont, ha a vállalati fejlesztési alapok egy része — a várható és pontosan kiszámítható haszon reményében — is ilyen célokra fordítódna. így megszűnne az az egyoldalú támogatási rendszer, amelyben jelenleg a vállalatok, gazdálkodó szervek a legkülönbözőbb pénzalapjaik egy részét szinte kötelezően a művelődési intézményeknek adják, ám nem ellenőrizhetik, hogy mire is fordítják. Egy ilyen rendszer kialakításához az is szükséges, hogy a művelődés szervezésével megbízottak felülvizsgálják arisztokratikus, csak a „magas" kultúrát előnyben részesítő magatartásúakat. Az általános kultúraelosztó tevékenység ma már nem tartható fenn. Csak reális társadalmi szükségletekből, népgazdasági igényekből kiindulva lehet hosszú távon is megalapozott közművelődési tevékenységet folytatni. S

okat beszélnek ma a közművelődési munka csekély tekintélyéről, arról, hogy — miként a labdarúgásba — ebbe is beleszólhat mindenki; hogy a vállalati népművelő sokszor nem több, mint rendezvényfelelős, és nincs más dolga, mint berendezni a nagytermet az ünnepségre. Ezek a tünetek kétségtelenül léteznek, ám, tünetei annak is, hogy az emberek, a gazdasági vezetők mennyire látják fontosnak a maguk életében a közművelődést, az mennyire tudta nélkülözhetetlenné tenni magát. Ha nem a valós érdekek alapján szerveződik a kulturális tevékenység, akkor a népművelő és az általa képviselt intézmény sem szerezhet tekintélyt, hisz mindenki jól megvan nélküle is. Ez még akkor is így van, ha ezt a látszatot mindkét oldalon a saját és a közös érdekek félreértése okozza. PALLAGI FERENC BÁCSKAI BERTALAN: BÜCSÜ A TANYATÖL