Délmagyarország, 1984. október (74. évfolyam, 231-256. szám)

1984-10-20 / 247. szám

Szombat, 1984, október 20, 11 Kettős Éppen a Lágerek népét olvas­gatta. amikor megkocogtatták az ajtó üvegét. Még megjegyezte magának, hogy „Csak Nágel Hen­rik adta harmadába, akinek a telesége zsidó lány volt, mond­tam az előbb." Csak aztán szólt: — Tessék. A házi néni lánya lépett be a nyíló ajtón. Maga előtt tartott egy fehér, a peremén vékonyan domborított kötényért, amiről neki egyből a Mamika lángos­szagú konyhája jutott az eszébe. Most a tányéron négy összehaj­togatott palacsinta. Csak úgy két­szer .szalvéta formájúra hajtva, pedig ő a csavarintottat sokkal, de sokkal jobban szereti. — Gondoltam, még nem ebé­deltél — mondta Pira. — Pedig már túl vagyok raj­ta — válaszolt az albérlő. — Azért még ebéd után is le­het palacsintát enni. — Te sütötted? Tétova bólintás a válasz, meg­toldva egyetlen szóval: — Kakaós. O pont ezt az egy tölteléket nem kedvelte különösebben, de azért máris nvúlt a tányérba. Az első falat közben ümmögve mu­tatott helyet a lánynak az asztal melletti széken, S az esetleges kérdést megelőzve, dicsérte a pa­lacsintát: — Finom. ! Attól a pillanattól kezdve, hogy Pira megkocogtatta az ajtó üve­gét. valamiféle cinkosság van közöttük. Mindketten igyekeznek valamiről beszélni. Máris benne vannak a pezsgő társalgásban, amelyben nem is a kimondott szavak a legfontosabbak. — Te. ott a színházban olyan maszkosokat is ismersz? — Igen. — Azoknak van olyan pettyes körömlakkjuk? — Ügy gondolom . 11 — Honnan szerzik? — Talán Jugóból. — S te tudnál tőlük ilyet ven­ni? — Hát persze. — Vennél nekem? — Miért ne? — Mennyiért adják? — Talán százötvenért.' 1 — Nem baj. Vegyél egy üveg­gel! Ha lehet. bordót. arany pettyekkel. Jó? Tudod, néha hív­nak ruhákat bemutatni. Azt hi­szem. az ilyen lakk jól mutat az erős fényben. De ezt te biztosan jobban tudod ... Csordogál a csevegés. Már a munkahelyek jönnek sorra. A bolti pénztár, ami napi nyolc, és fél órán keresztül rettenetesen unalmas. Bár. néha betéved egy­két érdekes fickó. Meg aztán van­nak olvan vevők, akik nem ta­lálják a W. C.-papírt. de nem merik megkérdezni. Mások a gumióvszert lopiák be a kosarak­ba. ügvesen eldugják más dolgok alá. Amelyik ió feinek látszik, annak segít, a pénztáros. De lehet ám tenni-venni a gép körül, hogy csak úgy lebegnek a csomagok az az undorító hapsi meg csak vörösödik, és a többi sorban ál­lóra pislog. A színház belülről nem olyan izgalmas, mint azt sokan hin­nék. A segédrendező igyekszik se­gíteni a rendezőnek a színészek dirigálásában. Néha. Ka meg­szomjazik a rendező és kimegy a büfébe inni. esetleg egész je­lenetet is a segédrendező állít be. Aztán meg naplót vezet, ami­ben leraizolia a darabot. A cinkossághoz a folydogáló beszélgetés elengedhetetlen. Ha egyetlen percre, vagy akár csak pillanatra csend lenne, akkor va­lami megszakadna. A cinkosság­ba az is belefér, hogy ha valaki a manökenségéről mesél. pedig csak az álma a ruhákat bemuta­tó billegés, libbenés a színpadon. Az ügyelő számára csak álom a segédrendezési lehetőség. Ha jobban meggondoljuk, ez a cinkosság nem is az ajtó megko­cogtatásaival kezdődött., hanem azzal, amikor az albérlő kivette ezt az udvari szobát. Bokáig a zenekar csellósával lakott együtt, de egv idő után szűk volt szá­mukra a közös szoba. Havi ket­tőezer-hétszázból önálló lakásról nem nagyon lehet ábrándozni. Ezért sétálgatott a külvárosban, a régi. földszir-ies házak körül. Már a harmadik kapun olvasta kusza kézírással, hogy . .Szoba kiadó", akkor végre rászánta magát, és megnyomta a csengőt. A tulajdonosnő először azt kér­dezte. van-e állása. Aztán azt is tudni akarta, hogy hol és mit csi­nál. (így lett először segédrende­ző.) Csak aztán nézték meg az udvari lakásban a szobát. Egy vaskályha, egy lábas mosdó, kis­szekrény. nagyszekrény. kerek asztal, és egy óriási, négyszemé­lyes. ió rugózatú rekamié. A foszlott szőnyeg alól kilátszik a cementlap, de havi négyszázöt­venért megéri. Nagyon megéri. Tüzelőről sem kell gondoskodni. Maid a Józsi megvágja a fát. ő is albérlő. Itt. a falon túl. A szomszéd csak úgy betoppant egy napon ide. vagy tizenöt évvel ezelőtt és a mai napig maradt. Tévét is lehet nézni a házban. A két kislánynak is van egy külön készüléke. Mert a házi néni lá­nyával együtt lakik a barátnője is. A házban lakó lányokról és a csábító műsorokról az elsőhavi lakbér kifizetésekor nem nagyon vett tudomást. Tetszett neki a szoba, különösen az óriási mére­tű ágy. amit tulajdonképpen, mint egv lakóhaiót. be lehet ren­dezni. Itt a fekvőhely, a könyvek (természetesen drámák), ott a jegyzetek, a kis szekrényen elér­hető közelségben a teáscsésze, még a kézmosáshoz sem kell a földre lépni. No és persze. az óriási ággyal kapcsolatos gondo­latok között felmerült egy kö­zönségszervező neve. arca és ta­lán teste is. Szóval, a cinkosság lehetősége már hónapokkal ez­előtt megvolt, de ez a mostani, szakadatlan csevegéssel múló ed­dig a legcinkosabb óra. Hirtelen fordulat: — A barátnőd? — Elutazott a rokonaihoz egy­két napra. — Pont az ünnepekre? (A kér­dés iogos. mert az immár elfo­gyasztott palacsinta nagypénteki eledel volt.) — Igen. — 'Miért nem együtt? — Pina talán már bánja, hogy ez az utóbbi kérdés kicsúszott gyorsan forgó nyelve alól. Ha bánja is. nem teljes szívéből. — Ott még nem tartunk. — A válasz (talán a várakozással el­lentétben) nem késett. Űi kérdés. Revans (no. nem véresen komoly): — A fiúd? — A vőlegényem katona. Min­dig csak az utolsó pillanatban dől el. hogy hét végére hazaenge­dik-e. > Szavak a katonaéletről, aztán már arról folyik a szó, hogy es­tére egv kisfröccsre át kellene ugrani ide a szomszédba, a Ma­thiászba. Az ügyelő gondolatai­ban az jár. hogy Klári (a segéd­színésznő) igazán megérdemli, hogy Pirával legalább úgy cin­kosságból egy kicsit közelebb kerüljenek egymáshoz. (Ebben a pillanatban még minden lehet­séges.) A lány a katonáról gon­dolja ugyanezt. Kiderül, hogy Pi­ra anyja — ritkán ugyan — ki­kiiár éjszakánként a szomszéd­ba. Józsihoz. — Az egyik barátnőm hozott külföldről olyan injekciókat — beszél tovább a lány. — Egy egész húszas csomaggal hozott, és abból kettőt nekem adott..; — Milyen injekciókat? — Hát olyanokat, amik akkor kellenek. Félre ne értsd, nekem meg nem kellenek, de esetleg maid ... egvszer . .. előfordulhat. \ hogv be kell adni. Nem tudnál véletlenül valakit, aki csak úgy. orvos nélkül beadia? A/ valódi beosztását tekintve ügvelő. Már maidnem mondaná, hogv keresünk maid valakit, amikor csikordul a kertkapu. Egy pillanatra az ablakon keresztül mindketten a hangforrásra sze­gezik a tekintetüket. A kapu fe­lett feltűnik egv tányérsapka. Pi­ra mögött koppan a szobaajtó. A kisszekrényen ottmarad a fehér kö'.ámér. « pereme véko­nyan domborított. El kellene mosogatni! BÖLE ÍSIYÁN Etelka igyekezett az öreg hölgy kényelmét keresni bár egyáltalán nem volt benne biz­tos. hogy az öreg hölgy igény­li-é? Kint ültek a lakáshoz kö­zel eső parkban, egy padon, amelyre Dóri néni oly meglepő boldogsággal ült le. szép ruhá­iával mit sem törődve. — Tudod, most szeretném el­mondani. mivel lepett meg a házban a szomszédék ifjú fér­je. lehet úgy huszonöt éves. ze­nész. a fél világot beiárta már, felesége van. kislánya, és azt mondta, már régóta figyel en­gem hát ezért kérdezte meg tőlem ... — Csak azt ne mondja. Dóri néni. hogy az új nagylemez magáról fog majd szólni... — Azt kérdezte tőlem: meg­valósítottam-e önmagamat az életben? — Csak nyugalom, nyugalom. Dóri néni. most nem neki vá­laszol. — Azt mondtam neki: azt hiszem, fgen. mert. ufve. én ta­nyán nőttem fel. a tanító har­madik gyermekeként, és nekem az a sors volt szánva. hogy amikor elvégzem a negyedik polgárit, maid belémszeret egy segédtanító, vagy gazdagabb földbirtokos. De ez csak amo­lyan. álom volt. a tanító jöhe­tett. csak számításba, de hát... a komolyabbiával nem tudtam miről beszélni. és tudod ... mostanában jutott eszembe, mi­lyen szerelmes voltam egy kis mitugrász segédtanítóba, jó kedvű volt. remekül hegedült, a hangja is csodálatos volt, holdfénynél különösen, mon­dom. ez a kis mitugrász segéd­tanító nagyon a szívemhez nőtt... Mindaddig, amíg meg nem tudtam, hogv a férfiak, jobban mondva, a férjék, egy éjszaka kegyetlenül ellátták a baját, mert cicázni szokott a feleségükkel... Hát ugye, ahogy mondtam, ez egy tanya volt. ahol én a nagylányoskodásomat kezdtem, és a segédtanító fiatal volt. szüksége volt a szórako­zásra. mifelénk meg nagyon ta­karos menyecskék éltek. Azon­túl nem tetszett nekem a se­gédtanító. és húszéves koromig senki nem tetszett, mert szívbe­teg lettem. Csak feküdtem, meg járkáltam, mondhatom, min­denki kedvesen szóba állt ve­lem a tanyán, egyedüli szóra­kozásom az olvasás volt. ké­sőbb a rádiózás, no meg el­elnézegettem a nővérem fény­képét. ahol fehér ruhában, er­Titok nyővel a kezeben olyan volt. mint egy repülni vágyó ma­dár. El' is repült, mérget ivott, mert nem vette el a főjegyző feleségül, aki pedig évekig hi­tegette ... őutána lettem én is Dóri csak éppen nem vagyok olyan szép. sose' voltam olyan csodálatosan csinos és kedves, finom és szerelemre vágyó. Én inkább féltem a szerelemtől. El is került, persze, én akartam ígv eltitkoltam minden nagy érzésemet, mert — ahogy emlí­tettem — nagy beteg voltam. Egészen negyvenéves koromig süttettem magam a nappal, persze, félárnyékban, olvastam, színházba jártam ... Akkorit ban. amikor már negyven felé közeledtem, apám már nem ta­nítóskodott. anyám pedig már eladta minden örökölt kis föld­jét. Nyugtalankodni kezdtem, és valami hiányzott is az éle­temből. Ügy gondoltam, a mun­ka hiányzik, azaz inkább úgy gondoltam, a keresetem hiány­zik. amiből anyámnak szép ru­hát vennék, apámnak úiságot járatnék, én pedig magamhoz illő barátnőkre lelhetnék. Két hónap alatt meg is tanultam annyira gépelni, hogy egy ügy­védi irodában gépíró-adminiszt­rátor lehetten. A fizetésem se volt kevés, megvehettem anyám­nak a szép ruhát, apámnak új­ságot fizettem elő, nekem pe­dig nemcsak barátnőm, de ba­rátom is akadt volna, de én akkor már ezekkel a szerelmi ügyekkel leszámoltam teljesen. Persze, nagyon jólesett a fér­fiak udvarlása, el is mentem odáig, hogv meghallgattam a bókjaikat, kicsit kacérkodtam is velük, az egyiket a szüleimnek is bemutattam, akik másnap már készülődtek az esküvőmre, mire én nevetni kezdtem: ..Hi­szen ez egv nős ember volt..." Anvám ámulva kérdezte tőlem, hogv akkor minek hoztam el nekik bemutatni Mert ő annyira akarta." Attól kezdve nagvon féltettek engem a szü­leim. mondanom sem kell. hogv fölöslegesen féltettek, mivel én a férfiak nélkül nagvon jól megvoltam: határozottan bol­dog voltam, és az életemnek egv darabkáiét meg akartam oszta­ni a szüleimmel. Nagvon sze­rették a munkámat, pontos vol­tam. megbízható, nem fecseg­tem. munkatársnőim ügves-ba­ios dolgairól is én tudtam leg­először mert én mindent meg­értettem. semmin nem botrán­koztam meg. én voltam az iro­dában a szerelmi ügvek elsirH­tóia. anélkül, hogv erre töre­kedtem volna. — S most? — Most egvedül élek. amint tudod, sokan rámnéznek, és még egv kicsit szeretnék meg­maradni. Ígv. egvedül. ^hogyan már megszoktam. Tíz év óta. amióta meghaltak a szüleim, egvedül élek. Mindent — min­dennap — elrendezek magam­ban ismernek a szomszédok, tudiák. mikor megvek temp­lomba. melvik naD kit várok, mikor iön az öcsikém Pécsről. Neki. egvedül neki akarok még egv kicsit élni mert. tudod, az öcsikém, amikor' ideiön. akkor haza iön. Persze, hogv iól él a családiával, a feleségével, a gyerekeivel és az unokáival de az más. Ide haza iön. Vagy inkább: a gyerekkorába. Meg­nézi. mire van szükségem, ősz­szel betömíti az ablakaimat, megnézi a konvektoraimat, oa­rafinos olaiial. ecsettel a kezé­ben. megtisztítia a szüléinkről ránk hagvott. öreg. faragott bútorokat, meglocsolja anvám virágait. megsütöm kedvenc krumplis pogácsáiét: és nem kapcsolom be a televíziót és nem kapcsolom be a rádiót se. és akkor ugvainolvan nagy csend van körülöttünk. mint régen, amikor még gyerekek voltunk ... Hát ezért is mond­tam a szomszédban lakó. hu­szonöt éves. világhírű zenész­fiúnak. hogv én megvalósítot­tam magam. Azt hiszem... — Ez szép volt... Ahogv itt ülök melletted, én is látom raj­tad: igazat mondtál. Dórika. aki ma már a nyolc­vanadikat tapossa, feltűnőnek találta, hogv én most őróla be­szélek. és nem nyilatkozom a magam nevében, mert hiszen most arról van szó. hogv én megvalósítottam-é magamat? Éreztem a szavaiból... — A fiatalember azt mondta, még nem találkozott olvan em­berrel. aki azt felelte volna, hogv megvalósította önmagát. Pedig világhírességeket kérde­zett meg elsősorban, aztán si­keres embereket, később a hoz­zátartozóit. maid engem. En pedig azt feleltem neki: én mindig megtettem azt. amit a lelkiismeretem szerint meg kel­lett tennem. Ennyi a titkom mindössze... DÉR ENDRE Rózsa Endre Örömeink születése Hogy zúdul a víz a tetőkről 1 Csattanva az utcakövön. szökőkutat ütnek a csörgők. Sugarazva suhint, csupa ág-bog. csurom ragyogás az öröm. S ami formál, zúgva, belülről. — noha önmaga még sose formás — búvópatakokban üregről üregre görgeti vak moraját legalább, majd csengve bukik ki a forrás. Az a vágv csak a mély, melyet el­mélyít a beteljesedés: ivatlan a bőhozamú kút kiszikkad: iszapba sosem fúl aikad. míg a szomjra merész! NEMES LAMPÉRTH ISTVÁN rajzaiból, fest­ményeiből. életének dokumentumaiból rendezett kiállítást a Kassák-emlékmúzeum Óbudán. a íichv-kastélyban. A fiatolon. tragikus körülmé­tvek között elhunvt konstruktivista festő Kassák tőréhez tartozott. A kiállításon készült fényké­pek a festő hagyatékából mutatoak be kettőt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom