Délmagyarország, 1984. október (74. évfolyam, 231-256. szám)

1984-10-20 / 247. szám

Szombat, 1984, október 20, 11 Kettős Éppen a Lágerek népét olvasgatta. amikor megkocogtatták az ajtó üvegét. Még megjegyezte magának, hogy „Csak Nágel Henrik adta harmadába, akinek a telesége zsidó lány volt, mondtam az előbb." Csak aztán szólt: — Tessék. A házi néni lánya lépett be a nyíló ajtón. Maga előtt tartott egy fehér, a peremén vékonyan domborított kötényért, amiről neki egyből a Mamika lángosszagú konyhája jutott az eszébe. Most a tányéron négy összehajtogatott palacsinta. Csak úgy kétszer .szalvéta formájúra hajtva, pedig ő a csavarintottat sokkal, de sokkal jobban szereti. — Gondoltam, még nem ebédeltél — mondta Pira. — Pedig már túl vagyok rajta — válaszolt az albérlő. — Azért még ebéd után is lehet palacsintát enni. — Te sütötted? Tétova bólintás a válasz, megtoldva egyetlen szóval: — Kakaós. O pont ezt az egy tölteléket nem kedvelte különösebben, de azért máris nvúlt a tányérba. Az első falat közben ümmögve mutatott helyet a lánynak az asztal melletti széken, S az esetleges kérdést megelőzve, dicsérte a palacsintát: — Finom. ! Attól a pillanattól kezdve, hogy Pira megkocogtatta az ajtó üvegét. valamiféle cinkosság van közöttük. Mindketten igyekeznek valamiről beszélni. Máris benne vannak a pezsgő társalgásban, amelyben nem is a kimondott szavak a legfontosabbak. — Te. ott a színházban olyan maszkosokat is ismersz? — Igen. — Azoknak van olyan pettyes körömlakkjuk? — Ügy gondolom . 11 — Honnan szerzik? — Talán Jugóból. — S te tudnál tőlük ilyet venni? — Hát persze. — Vennél nekem? — Miért ne? — Mennyiért adják? — Talán százötvenért.' 1 — Nem baj. Vegyél egy üveggel! Ha lehet. bordót. arany pettyekkel. Jó? Tudod, néha hívnak ruhákat bemutatni. Azt hiszem. az ilyen lakk jól mutat az erős fényben. De ezt te biztosan jobban tudod ... Csordogál a csevegés. Már a munkahelyek jönnek sorra. A bolti pénztár, ami napi nyolc, és fél órán keresztül rettenetesen unalmas. Bár. néha betéved egykét érdekes fickó. Meg aztán vannak olvan vevők, akik nem találják a W. C.-papírt. de nem merik megkérdezni. Mások a gumióvszert lopiák be a kosarakba. ügvesen eldugják más dolgok alá. Amelyik ió feinek látszik, annak segít, a pénztáros. De lehet ám tenni-venni a gép körül, hogy csak úgy lebegnek a csomagok az az undorító hapsi meg csak vörösödik, és a többi sorban állóra pislog. A színház belülről nem olyan izgalmas, mint azt sokan hinnék. A segédrendező igyekszik segíteni a rendezőnek a színészek dirigálásában. Néha. Ka megszomjazik a rendező és kimegy a büfébe inni. esetleg egész jelenetet is a segédrendező állít be. Aztán meg naplót vezet, amiben leraizolia a darabot. A cinkossághoz a folydogáló beszélgetés elengedhetetlen. Ha egyetlen percre, vagy akár csak pillanatra csend lenne, akkor valami megszakadna. A cinkosságba az is belefér, hogy ha valaki a manökenségéről mesél. pedig csak az álma a ruhákat bemutató billegés, libbenés a színpadon. Az ügyelő számára csak álom a segédrendezési lehetőség. Ha jobban meggondoljuk, ez a cinkosság nem is az ajtó megkocogtatásaival kezdődött., hanem azzal, amikor az albérlő kivette ezt az udvari szobát. Bokáig a zenekar csellósával lakott együtt, de egv idő után szűk volt számukra a közös szoba. Havi kettőezer-hétszázból önálló lakásról nem nagyon lehet ábrándozni. Ezért sétálgatott a külvárosban, a régi. földszir-ies házak körül. Már a harmadik kapun olvasta kusza kézírással, hogy . .Szoba kiadó", akkor végre rászánta magát, és megnyomta a csengőt. A tulajdonosnő először azt kérdezte. van-e állása. Aztán azt is tudni akarta, hogy hol és mit csinál. (így lett először segédrendező.) Csak aztán nézték meg az udvari lakásban a szobát. Egy vaskályha, egy lábas mosdó, kisszekrény. nagyszekrény. kerek asztal, és egy óriási, négyszemélyes. ió rugózatú rekamié. A foszlott szőnyeg alól kilátszik a cementlap, de havi négyszázötvenért megéri. Nagyon megéri. Tüzelőről sem kell gondoskodni. Maid a Józsi megvágja a fát. ő is albérlő. Itt. a falon túl. A szomszéd csak úgy betoppant egy napon ide. vagy tizenöt évvel ezelőtt és a mai napig maradt. Tévét is lehet nézni a házban. A két kislánynak is van egy külön készüléke. Mert a házi néni lányával együtt lakik a barátnője is. A házban lakó lányokról és a csábító műsorokról az elsőhavi lakbér kifizetésekor nem nagyon vett tudomást. Tetszett neki a szoba, különösen az óriási méretű ágy. amit tulajdonképpen, mint egv lakóhaiót. be lehet rendezni. Itt a fekvőhely, a könyvek (természetesen drámák), ott a jegyzetek, a kis szekrényen elérhető közelségben a teáscsésze, még a kézmosáshoz sem kell a földre lépni. No és persze. az óriási ággyal kapcsolatos gondolatok között felmerült egy közönségszervező neve. arca és talán teste is. Szóval, a cinkosság lehetősége már hónapokkal ezelőtt megvolt, de ez a mostani, szakadatlan csevegéssel múló eddig a legcinkosabb óra. Hirtelen fordulat: — A barátnőd? — Elutazott a rokonaihoz egykét napra. — Pont az ünnepekre? (A kérdés iogos. mert az immár elfogyasztott palacsinta nagypénteki eledel volt.) — Igen. — 'Miért nem együtt? — Pina talán már bánja, hogy ez az utóbbi kérdés kicsúszott gyorsan forgó nyelve alól. Ha bánja is. nem teljes szívéből. — Ott még nem tartunk. — A válasz (talán a várakozással ellentétben) nem késett. Űi kérdés. Revans (no. nem véresen komoly): — A fiúd? — A vőlegényem katona. Mindig csak az utolsó pillanatban dől el. hogy hét végére hazaengedik-e. > Szavak a katonaéletről, aztán már arról folyik a szó, hogy estére egv kisfröccsre át kellene ugrani ide a szomszédba, a Mathiászba. Az ügyelő gondolataiban az jár. hogy Klári (a segédszínésznő) igazán megérdemli, hogy Pirával legalább úgy cinkosságból egy kicsit közelebb kerüljenek egymáshoz. (Ebben a pillanatban még minden lehetséges.) A lány a katonáról gondolja ugyanezt. Kiderül, hogy Pira anyja — ritkán ugyan — kikiiár éjszakánként a szomszédba. Józsihoz. — Az egyik barátnőm hozott külföldről olyan injekciókat — beszél tovább a lány. — Egy egész húszas csomaggal hozott, és abból kettőt nekem adott..; — Milyen injekciókat? — Hát olyanokat, amik akkor kellenek. Félre ne értsd, nekem meg nem kellenek, de esetleg maid ... egvszer . .. előfordulhat. \ hogv be kell adni. Nem tudnál véletlenül valakit, aki csak úgy. orvos nélkül beadia? A/ valódi beosztását tekintve ügvelő. Már maidnem mondaná, hogv keresünk maid valakit, amikor csikordul a kertkapu. Egy pillanatra az ablakon keresztül mindketten a hangforrásra szegezik a tekintetüket. A kapu felett feltűnik egv tányérsapka. Pira mögött koppan a szobaajtó. A kisszekrényen ottmarad a fehér kö'.ámér. « pereme vékonyan domborított. El kellene mosogatni! BÖLE ÍSIYÁN Etelka igyekezett az öreg hölgy kényelmét keresni bár egyáltalán nem volt benne biztos. hogy az öreg hölgy igényli-é? Kint ültek a lakáshoz közel eső parkban, egy padon, amelyre Dóri néni oly meglepő boldogsággal ült le. szép ruháiával mit sem törődve. — Tudod, most szeretném elmondani. mivel lepett meg a házban a szomszédék ifjú férje. lehet úgy huszonöt éves. zenész. a fél világot beiárta már, felesége van. kislánya, és azt mondta, már régóta figyel engem hát ezért kérdezte meg tőlem ... — Csak azt ne mondja. Dóri néni. hogy az új nagylemez magáról fog majd szólni... — Azt kérdezte tőlem: megvalósítottam-e önmagamat az életben? — Csak nyugalom, nyugalom. Dóri néni. most nem neki válaszol. — Azt mondtam neki: azt hiszem, fgen. mert. ufve. én tanyán nőttem fel. a tanító harmadik gyermekeként, és nekem az a sors volt szánva. hogy amikor elvégzem a negyedik polgárit, maid belémszeret egy segédtanító, vagy gazdagabb földbirtokos. De ez csak amolyan. álom volt. a tanító jöhetett. csak számításba, de hát... a komolyabbiával nem tudtam miről beszélni. és tudod ... mostanában jutott eszembe, milyen szerelmes voltam egy kis mitugrász segédtanítóba, jó kedvű volt. remekül hegedült, a hangja is csodálatos volt, holdfénynél különösen, mondom. ez a kis mitugrász segédtanító nagyon a szívemhez nőtt... Mindaddig, amíg meg nem tudtam, hogv a férfiak, jobban mondva, a férjék, egy éjszaka kegyetlenül ellátták a baját, mert cicázni szokott a feleségükkel... Hát ugye, ahogy mondtam, ez egy tanya volt. ahol én a nagylányoskodásomat kezdtem, és a segédtanító fiatal volt. szüksége volt a szórakozásra. mifelénk meg nagyon takaros menyecskék éltek. Azontúl nem tetszett nekem a segédtanító. és húszéves koromig senki nem tetszett, mert szívbeteg lettem. Csak feküdtem, meg járkáltam, mondhatom, mindenki kedvesen szóba állt velem a tanyán, egyedüli szórakozásom az olvasás volt. később a rádiózás, no meg elelnézegettem a nővérem fényképét. ahol fehér ruhában, erTitok nyővel a kezeben olyan volt. mint egy repülni vágyó madár. El' is repült, mérget ivott, mert nem vette el a főjegyző feleségül, aki pedig évekig hitegette ... őutána lettem én is Dóri csak éppen nem vagyok olyan szép. sose' voltam olyan csodálatosan csinos és kedves, finom és szerelemre vágyó. Én inkább féltem a szerelemtől. El is került, persze, én akartam ígv eltitkoltam minden nagy érzésemet, mert — ahogy említettem — nagy beteg voltam. Egészen negyvenéves koromig süttettem magam a nappal, persze, félárnyékban, olvastam, színházba jártam ... Akkorit ban. amikor már negyven felé közeledtem, apám már nem tanítóskodott. anyám pedig már eladta minden örökölt kis földjét. Nyugtalankodni kezdtem, és valami hiányzott is az életemből. Ügy gondoltam, a munka hiányzik, azaz inkább úgy gondoltam, a keresetem hiányzik. amiből anyámnak szép ruhát vennék, apámnak úiságot járatnék, én pedig magamhoz illő barátnőkre lelhetnék. Két hónap alatt meg is tanultam annyira gépelni, hogy egy ügyvédi irodában gépíró-adminisztrátor lehetten. A fizetésem se volt kevés, megvehettem anyámnak a szép ruhát, apámnak újságot fizettem elő, nekem pedig nemcsak barátnőm, de barátom is akadt volna, de én akkor már ezekkel a szerelmi ügyekkel leszámoltam teljesen. Persze, nagyon jólesett a férfiak udvarlása, el is mentem odáig, hogv meghallgattam a bókjaikat, kicsit kacérkodtam is velük, az egyiket a szüleimnek is bemutattam, akik másnap már készülődtek az esküvőmre, mire én nevetni kezdtem: ..Hiszen ez egv nős ember volt..." Anvám ámulva kérdezte tőlem, hogv akkor minek hoztam el nekik bemutatni Mert ő annyira akarta." Attól kezdve nagvon féltettek engem a szüleim. mondanom sem kell. hogv fölöslegesen féltettek, mivel én a férfiak nélkül nagvon jól megvoltam: határozottan boldog voltam, és az életemnek egv darabkáiét meg akartam osztani a szüleimmel. Nagvon szerették a munkámat, pontos voltam. megbízható, nem fecsegtem. munkatársnőim ügves-baios dolgairól is én tudtam legelőször mert én mindent megértettem. semmin nem botránkoztam meg. én voltam az irodában a szerelmi ügvek elsirHtóia. anélkül, hogv erre törekedtem volna. — S most? — Most egvedül élek. amint tudod, sokan rámnéznek, és még egv kicsit szeretnék megmaradni. Ígv. egvedül. ^hogyan már megszoktam. Tíz év óta. amióta meghaltak a szüleim, egvedül élek. Mindent — mindennap — elrendezek magamban ismernek a szomszédok, tudiák. mikor megvek templomba. melvik naD kit várok, mikor iön az öcsikém Pécsről. Neki. egvedül neki akarok még egv kicsit élni mert. tudod, az öcsikém, amikor' ideiön. akkor haza iön. Persze, hogv iól él a családiával, a feleségével, a gyerekeivel és az unokáival de az más. Ide haza iön. Vagy inkább: a gyerekkorába. Megnézi. mire van szükségem, őszszel betömíti az ablakaimat, megnézi a konvektoraimat, oarafinos olaiial. ecsettel a kezében. megtisztítia a szüléinkről ránk hagvott. öreg. faragott bútorokat, meglocsolja anvám virágait. megsütöm kedvenc krumplis pogácsáiét: és nem kapcsolom be a televíziót és nem kapcsolom be a rádiót se. és akkor ugvainolvan nagy csend van körülöttünk. mint régen, amikor még gyerekek voltunk ... Hát ezért is mondtam a szomszédban lakó. huszonöt éves. világhírű zenészfiúnak. hogv én megvalósítottam magam. Azt hiszem... — Ez szép volt... Ahogv itt ülök melletted, én is látom rajtad: igazat mondtál. Dórika. aki ma már a nyolcvanadikat tapossa, feltűnőnek találta, hogv én most őróla beszélek. és nem nyilatkozom a magam nevében, mert hiszen most arról van szó. hogv én megvalósítottam-é magamat? Éreztem a szavaiból... — A fiatalember azt mondta, még nem találkozott olvan emberrel. aki azt felelte volna, hogv megvalósította önmagát. Pedig világhírességeket kérdezett meg elsősorban, aztán sikeres embereket, később a hozzátartozóit. maid engem. En pedig azt feleltem neki: én mindig megtettem azt. amit a lelkiismeretem szerint meg kellett tennem. Ennyi a titkom mindössze... DÉR ENDRE Rózsa Endre Örömeink születése Hogy zúdul a víz a tetőkről 1 Csattanva az utcakövön. szökőkutat ütnek a csörgők. Sugarazva suhint, csupa ág-bog. csurom ragyogás az öröm. S ami formál, zúgva, belülről. — noha önmaga még sose formás — búvópatakokban üregről üregre görgeti vak moraját legalább, majd csengve bukik ki a forrás. Az a vágv csak a mély, melyet elmélyít a beteljesedés: ivatlan a bőhozamú kút kiszikkad: iszapba sosem fúl aikad. míg a szomjra merész! NEMES LAMPÉRTH ISTVÁN rajzaiból, festményeiből. életének dokumentumaiból rendezett kiállítást a Kassák-emlékmúzeum Óbudán. a íichv-kastélyban. A fiatolon. tragikus körülmétvek között elhunvt konstruktivista festő Kassák tőréhez tartozott. A kiállításon készült fényképek a festő hagyatékából mutatoak be kettőt.