Délmagyarország, 1984. október (74. évfolyam, 231-256. szám)

1984-10-14 / 242. szám

Vasárnap, 18*4. október 14. 5 • • Ötven sor Gyermekkori büntetéseim sorában előkelő helyet foalalt el a Leírod, százszor (ötszazszor, ezerszer).' formula. Nem is tudom, melvik esett rosszabbul, ha nem szóltak hozzám esv hétig. vagv ha kétszázszor le kellett skribolnom: Ezután mindig betartom a kisdobosok negyedik pontját. Most. három évtized múltával ismét másolassal szeretnének büntetni, no persze csaK akkor, ha hiszek a szerencse fohászában. Ketheti vaskos nostám között akadtam a különös levélre melv Szent Antal-láncok. kéDlapgvűitö akciók korszerű utódia. Az íráspróba szerencséje forgandó. Ahogv nem vésődött agvamba a kisdobostörvény az értelmetlen büntetéstől, úgv hozott szerencsét sok-sok oalackoosta szerencsétlen hajótörötteknek. Ahogv némely arafoman Anonvmus indigós felielenté6ekbe írja saiát sérelmeit egvre visszhangtalanabbul. úav sikerült sokaknak megkapaszkodni az életben, amikor a hadifogság napi munkája után estéről estére kötelezően írott önéletrajzok sokasága volt a mentőöv. Zavaros angolsággal szólít fel a fönt említett levél Isten dicsőítésére, mert ez szerencsém és fényességes utam egyetlen záloga. A fohász hoz számomra szerencset — biztosít a kézzel írott, ám indigós példány. A sorokból az is kiderül, hogy a láncot egy venezuelai misszionárius, bizonvos Saul Antoni de Caooio indította útnak, az eredeti példánv Hollandiában van. a lánc kilencszer körüljárta a Földet s tavaly Consantin Dion (nemzetiségét homály fedi) 2 millió dollárt nvert. mert teljesítette a levél utasításait. Azaz. a kézhez vételt követő 96 órán belül a levelet húsz másolatban szétküldte, s a szerencse a negyedik napon kopogtatott hozzá. Még akkor is eliő. ha nem vagyok babonás védi ki ió előre az egyik érvet a fogalmazó. S ami a legfontosabb: ez a korszerű változat nem haiszol anvagi kiadásokba, nem kell tíz helvre húszhúsz forintot küldeni, hogv a faelmélet szerint milliomossá váliak. Kifejezetten tiltják a pénzküldést. mert a szerencsét nem lehet megvásárolni (minő bölcsesség!). Egvetlen feltétele: húsz példányban gyorsan továbbküldeni. Istenem, hányszor fohászkodunk hozzád szorultságunkban és tehetetlen dühünkben, s a világ megv a maga törvényes- útján. Hányan próbáltak visszaélni az emberek hiszékenvségével. butaságával, gyengeségével, kiszolgáltatottságával. Hánvnak vált szerencséjére mások szerencsétlensége a nvomorúsáe és rövidlátóság vámszedői miként tollasodtak a történelem évszázadaiban! Persze, mindig kaméleontermészettel, alkalmazkodva a mindenkori viszonyokhoz. Megbocsátanám a levelet, ha teszem azt a maavar nemzet íráskészségének össztársadalmi fejlesztését tűzte volna ki célul anvanvelvünk valamelvik apostola: talán megértenem, ha a Magvar Posta forgalmának fokozására indította volna ezt az akciót: netántalán az angol nyelv iránt szítana az érdeklődést az ügv egvik Don Quijotéia. Tudom, egészen más erők ösztönöznek sokakat. ho<r» folyamatos íráshoz nem szokott kezüket rákénvszerítsék ilven csacsiságok sokszori másolására, postázására az értelmetlen reménykedés izzadásos ébren tartására. Én mindenesetre értek a szóból. A levelet — íme — hatvanezer példányban közzéteszem. Kár. hogv nem holnap jelenik meg Akkor vennék egv lottószelvényt! De ha netalántán. esetleg, mégis... Azt is megírom. Tanéi Lajos Irodalmi kávéház Az új szezonban újra indul a tavaly sikeresnek bizonyult kávéházi programsorozat a Royalban. Az irodalmi kávéház — mostani első estjén, hétfőn 6 órakor Szeged testvérvárosának, Odesszának művészeti életével ismerkedhetünk. A város felszabadulási évfordulója tiszteletére rendezett költői est házigazdája: dr. Fenyvesi István egyetemi adjunktus. Közreműködnek: dr. Szigeti Lajos egyetemi adjunktus. Janusik Márta (hegedű), Kerek Ferenc (zongorán) es a JATE „Bölcsész" színpad tagjai. Ebben a hónapban még két programot tervezett dr. Turai Géza, az estek szerkesztője. A Molnár-dixieland fellépésére számíthatunk, és diaképek segítségével körsétát tehetünk Szegeden, régi és új épületek körül — melyeket titkok. legendák, hiedelmek öveznek. Az ifjú olvasónak... Tíz éve országos folyóirat a Kincskereső Magyar karmester sikere Chicagóban „Fisher Ádám: tiszta stílus és érzékeny ösztönök" — ez áll a magyar karmesterről közölt fénykép alatt a Chicago Tribüné pénteki számában a művész fellépéséről írt kritika bevezetőjében. A fiatal magyar karmestert — akinek ugyancsak dirigens fivére. Fischer Iván is nemzetközi elismerésnek örvend — először hallotta a chicagói közönség a chicagói filharmonikusokkal. Igen nehéz feladat hárult rá, hiszen rövid idő alatt, néhány próba után kellett bizonyságot adnia felkészültségéről. Minden nehézség ellenére sikerült olyan együttműködést kialakítania a chicagói zenekarral, amelyből nem hiányzott a spontaneitás, a melegség és a humor erénye sem. A cikk szerzője szerint Fisher Ádám méltó utódja lehet a nagyra becsült Ferenesik Jánosnak. Kérdezték — válaszolunk Hogy zöldelljenek parkjaink Gyermek koromból emlékszem. milyen jókat beszélgettünk a játszótéri „szúrkáiós" bácsival. Nem kell rosszra gondolni, ez öregúr hegyes botjával csak a papírfecniket szedegette a pázsitról. S milyen boldogok voltunk, ha néha kezünkbe nyomta a „varázspálcát" és böködhettük mi is az eldobált villamosjegyeket. Már nem tudom, lehet. hogy akkor se tudtam, unaloműzés. rendszeretet hajtotta, vagv fizetett alkalmazott volt, de a fejcsóválása és a beszélgetés minden darab szeméttel ma is előttem van. A szúrkáiós bácsik eltűntek. a szemetelők még mindig kikerülik a gvűjtőládákal és az elhajigált ezekazok sem sokat változtak. A szakemberek szerint kertészeti tevékenységünk még néhány évtizedig elsősorban a meglevő parkok fenntartásában merül ki, a parképítés háttérbe szorul. A változatlan (esetleg jobb) minőség elérése a növekvő költségek és csökkenő anyagi lehetőségek mellett új taktika kidolgozását kívánja. A munkaerőgondokat az alkalmi munkások, az ifjúsági építőtáborok nem oldották meg. mas módszert kellett keresni Az ötlet: lakossági parkgondozás, nem társadalmi munkában. hanem szerződéses munkavállalassal. Az akció a jövd tavasszal indul. Lényege röviden ennyi: a Városgazdálkodási Vállalat a közterületek tavasztól őszig tartó kertészeti munkáit magánszemélyekre bízza. Bárki vállalhat egy területet, korra, nemre, foglalkozásra, szakképzettségre való tekintet nélkül, csupán munkaszerződést kell kötnie. Dolgozhat saját eszközeivel, de ha nincs, a városgazdálkodástól szerszámot is kap. Mint ahogy a rendben tartott parkokért fizetést is: ha kaszálással együtt minden munkát elvégez, a tíz hónap alatt 20 500 forintot, ha a fűnyírást nem vállalja. 16 500 forintot kereshet, mint körülbelül 10 ezer négyzetméternyi zöldterület felelőse. A terveket vizsgálgatva, úgy tűnik, mindenki jól jár. A másodáliású kertész nem kevés pénzhez jut, a lakosság tiszta", rendezett köztereken sétál majd. a Városgazdálkodási Vállalatnak pedig megoldódnak munkaerőgondjai és nem lesz többé leikiismeretfurdalásuk. Mert higgyük el' volt. Tátva maradt a szám, amikor megtudtam, hány területen mi mindent csinálnak — egvedül. Persze, az átlagember ezután sem tud.ia maja. kire morogjon, ha mégis ín* gazt, szemetet, de a vállalat levonja a felelős munkavállaló ber&bol az elmaradt gyomlálást, gereblyézést, ásást. Az eszközök és lehetőségek sokat fejlődtek a „szúrkáiós" bácsi óta. A tisztaság, rendezettség iránti igény bennünk, a parkok használóiban — kivéve a kivételeket — változatlan. Bár bizonyos velünk született gyarlóság azt követeli, hogy a saját kezünk munkájára jobban vigyázzunk/mint a máséra. Márciustól a saját kezünkről iesz szó... Regös Éva Jól emlékszem, micsoda öröme volt az akkori főszerkesztőnek. Hegedűs András irodalomtörténész. vérbeli pedagógus lévén, amikor az általa elindított, „ó^es gyermekének" tekintett lap a szegedi tanárképző. főiskola kiadványából országos terjesztésű irodalmi folyóirattá ralhatott. elsősorban annak örült, hogy az addiginál jóval több tizenévest lehet kézen fogni, megismertetni az olvasás gyönyörűségével. Járatlan úton indult a Kincskereső. Az Úttörőszövetség folyóirata lett. de úttörőszerepet vállalt más értelemben is. Az 1974-es első számban, mely októberben jelent meg, az első oldalon Illyés Gyula Fiatalokhoz című versét találták az olvasók. Lehetetlen meg nem látni ebben a szerkesztői komoly céltudatosság jelét: gyerekeket. 10—14 éveseket olvasni tanítani csak az irodalom, a költészet legjavával lehet! Hamarosan megújult a címlap, s ezt írták rá: irodalmi folyóirat gyermekeknek. Vagyis a „gyermekirodalom" helyett a szerkesztői kéz azontúl jóval gazdagabb kincsestárból, „az" irodalomból válogatta azokat az értékeket, amelyeket a tizenévesek korosztálya érteni képes, amelyek megérintik, megváltoztatják. Amit a lap elindításakor a „folyóirat-olvasó gyerekekért"-ügy hívei elképzeltek, ma már tudni lehet. A tapasztalatok egyúttal bizonyítékok: ez a korosztály elfogadni, befogadni képes az igényes irodalmat. A Kincskereső most 55 ezer példányban jelenik meg. A tíz év alatt többször változott a külleme, módosult a szerkezete, gazdagodott új rovatokkal. műfajokkal, témákkal. Hegedűs András fájdalmasan korai halála után Deme László, a tudós nyelvész lett a főszerkesztő, az ő nyugdíjba vonulása óta Grezsa Ferenc irodalomtörténész irányítja a szerkesztőség munkáját. Ax induláskor magasra tett mérce, az igényesség szintje azonban — mostanáig maradt. A valódi értékek közvetítése a cél, a tartalmi, esztétikai igényesség — a válogatás legfőbb szempontjai. Elképzelhetni pedig. ez nem könnyű mostanában. Nem egyszerűen a mindig mindennel kapcsolatban felhangzó „gazdasági nehézségekre" gondolunk, bár a mai szerkesztőségnek valódi gondjai vannak (nagyon kevés a fizetésük, csekélyke honoráriumokat „utalhatnak" az alkotói gárdának, megoldatlan a lap terjesztése, a nyomdai előállítás korántsem problémamentes — és így tovább). Az a folyamat. tendencia, amelyet a kultúra kommercializálódásának szoktunk — csúnya kifejezéssel — nevezni, bizony nem könnyíti a Kincskereső útját. Csak aki becsukja a szemét, az nem latja: a gyermekkultúrában is ott már az üzlet. A kisiskolásokat elárasztják a vicckönyvek. képregények... A szép, igaz szóra, az ízlésre, az értékekre — a „szennyezett források" tolakodó özönében — maguktól, segítség nélkül nem biztos, hogy rátalálnak. Tiszteletreméltó erőfeszítéssel, de úgy tetszik, kissé magára hagyottan, a „felnőtt" irodalom hivatásos műhelyeinek figyelmén kívülesve, a Kincskereső próbálkozik lankadatlan a gyermekkultúra valódi értékeinek felkutatásával. Irodalomközpontúan persze. De a megjelent számokat forgatva nyilvánvaló: 1. az illusztrációk a mai képzőművészet világába hívják a gyerekeket (a legjobb grafikusok dolgoznak rendszeresen a lapnak, hogy csak néhány nevet soroljunk: Kass János, Würtz Ádám, Kaján Tibor, Szecskó Tamás, Szyksznian Wanda, Sajdik Ferenc, Héber László, a szegedi Papp György.. .); 2. a Testvérmúzsák és a Látogatóban rovat elévülhetetlen érdeme a különböző művészetek kölcsönhatásaira való figyelemirányítás; 3. az iskolai történelemórák szűkösségét egyre határozottabban igyekszik „ellensúlyozni" sajátos eszközeivel a Kincskereső. Egyre több történelmi témájú írást. rajzot közöl szinte az Örökség rovat anyagai fedeztetik föl a gyerekekkel történelmünk korai szakaszait, hagyományainkat; 4. az Irodalmi séták során az a lap vezeti el olvasóit a határainkon kívül i élő magyar művészekhez és műveikhez, ismét csak az iskolai tanítás hiányait enyhítendő; 5. a nyelvművelést kezdettől feladatának tekinti a folyóirat. Mindazonáltal. elsősorban az ifjúságnak való irodalom fóruma es műhelye a lap. A klasszikusok mellett a mái irodalomból válogat. Már a létével alkotásra inspirál, de a mgi fiataloknak, róluk szóló művek megszületését folyamatosan ösztönzi is, például a pályázatokkal. A leggyakrabban szereplő mai írók, költők — mint Lázár Ervin, Janikovszky Eva, Szepesi Attila, Kiss Benedek — között a Szegeden élőket is gyakorta fölfedezhetjük: Tóth Bcía anekdotikus történetei igen népszerűek. Annus József nemrég indított folytatásos regénye figyelemre erdemes, újszerű kísérlet a gyerekek történelemszemléletének alakítására is. Az olvasóvá nevelést csokis a pedagógusok segítségével tartja elérhetőnek a 10 eves országos folyóirat mai szerkesztői gárdája (Simái Mihály főszerkesztő-helyettes, Baka István főmunkatárs, Tildy Katalin művészeti szerkesztő, Csukás István, Dobcsányi Ferenc, Szepesi Attila). Mindazonáltal ők maguk is sokszor találkoznak a gyerekekkel, ankétokon. a nyári táborokban, a 10 év alatt sokfele megalakult Kincskeresőklubokban. Módszertani kiadványokat is szerkesztettek, sok más formában igyekeznek tenni a holnapi felnőttekért. Évtizedes tapasztalat mutatja; a Kincskereső akkor és ott ér célt, amikor és ahol irodalomszerető felnőtt van a háttérben. Az évfordulón jninél több ilyen segítőt kívánunk; hiszen így teljesülhet a lapindításkor nyilvánított kívánság is, Darvas József szívbéli óhajtása: „Kívánom a Kincskeresőnek. hogy azon az úton induljon el, amely az ifjú olvasó szívébe vezet." A jubileum alkalmából a Kincskereső szerkesztősége és a Csongrád megyei Iopkiadó Vállalat kiállításon mutatja be a folyóiratban megjelent grafikákat és gyermekrajzokat. A 10 éves a Kincskereső című tárlatot Nagy Károly, a városi tanács yb művelődési osztályának munkatársa nyitja meg holnap, hétfőn délután 5 órakor a Sajtóház klubjában. Sulyok Erzsébet Háztartási gépek francia exportra A Hajdúsági Iparművek villanybojleréi kelendőek a francia piacon. Az idén két francia cég megrendelésére — az Eberhardt és a Sonier Dual vállalatoknak — 60 ezer készüléket szállított a Transelektro Külkereskedelmi Vállalat. Az együttműködés hét évvel ezelőtt alakult ki a francia partnerekkel. Kezdetben évente csak 7—8 ezer bojj lert exportáltak nyugati európai országba. Azóta a ! francia vevők I. kategóI riába sorolták a magyar 1 termekeket kiváló minőségük alapján, és fokozatosan növelték vásárlásaikat. A Transelektro a francia cégekkel közö6 vállalat létesítéséről is tárgyal, ily módon ugyanis akár megkétszerezhető a bojlerexport, és újabb cikkeket, például gázkészülékeket, is szállíthatnánk. A Transelektro évi több mint 40 millió frankos bojlerexportián túl. 400 nagykonyhai habverőt. 6000 be- i epitett elekthermax sütőt, és sok ezer vasalót, valamint otthoni sütő-főző készüléket exportál Franeiaorszagba. Amatőr művészeti mm mm osztonasj Az amatőr művészeti mozgalom támogatására, tömegbázisának szélesítésére, a tevékenység művészi színvonalának emelésére ösztöndijat alapított a KISZ Központi Bizottsága, a Szakszervezetek Országos Tanácsa, az Állam; Ifjúsági Bizottság, az Országos Közművelődési Tanács és a Művelődési Minisztérium. Az ösztöndíjat bármely amatőregyüttes, szakkör, művészeti klub, alkotóközösség megpályázhatja. A meghirdető szervek célja, hogy anyagi támogatással is hozzájáruljanak a művészi műhelymunka, az amatőrmozgalomban részt vevők művelődési teltételeinek javításához, az amatőrtevékenység új, tömeges formáinak népszerűsítéséhez. Az ösztöndíj segítséget, nyújt a csoportoknak a műsorok, kiállítások, művészeti ismeretterjesztő programok szervezéséhez, az ifjúság körében nagyobb érdeklődésre számító. a művészeti nevelést szolgáló produkciók létrehozásához. A pályázatnak tartalmaznia keli azt a reszietas tjiunkatervet, amely egy évre meghatározza a csoportnak az amatőr művészeti mozgalom népszerűsítése érdekében vállalt feladatait. Fel kell tüntetni az együttes pontos nevét, vezetőjének nevét és címét, a fenntartó szerv nevét, címét es számlaszámát is. Az ösztöndíj elnyeréséhez szükséges a KISZ területi bizottságának javaslata. Sikeres pályázat esetén az együttes, csoport vagy alkotó kör egyszeri anyagi támogatásban részesül, céljai megvalósításához szakmai, módszertani segítséget kap, s a rendszeres szereplésre, illetve bemutatkozásra js lehetősége nyílik a KISZ különböző rendezvényein! Az ösztöndíjat — amelynek összege tíztől harmincezer forintig terjedhet — bármely együttes vagy csoport legfeljebb naromszor nyerheti el. A pályázatokat öt példányban 1984. december l-ig lehet beküldeni a KISZ megyei (budapesti) bizottságaihoz. Az ösztöndíj odaítéléserői legkésőbb 1985 március 31-ig dönt a bíráló bizottság.