Délmagyarország, 1984. szeptember (74. évfolyam, 205-230. szám)

1984-09-29 / 229. szám

t Szombat, 1984. szeptember 29. 103 Emlékezés születésének centenáriumán Dr. Tettamanti Béla példaadása az utókornak A

rra a szegedi professzorra emlékezünk születesének 100. évfordulóján. aki életútjával. emberségével, humanizmusával, szilárd politikai állásfoglalásával, a szocialista pedagógiának tett szolgálataival, a marxista—leninista neveléstudomány megteremtése érdekében kifejtett tevékenységévei járult hozzá társadalmunk fejlődéséhez. Budapesten született 1804 szeptember 30-án. A főváros egyetemén szerzett tanári diplomát magyar—német szakból 1909—1927-ig a makói főgimnáziumban tanított. Ebben az időben Makó — az ott élő tanárok leírása szerint — egy alföldi nagy falu volt (városi rangja ellenére). A benne élő lakosság tarsadalmi rétegződése változatos és „vegyes" képet mutatott. A negyven-ötven holdas gazdák meggazdagodtak a környék jól fizető terményéből, a hagymából. Megtalálható e városban a földért sóvárgó napszámos, a kishaszonbérlő hagymakertész, a kisiparos és kiskereskedő, a juhász, a kubikos. a halász. A város vezetőségét a dzsentri tisztviselők, a helybeli értelmiség (tanárok, bírák, ügyvédek, hivatalnokok, orvosok) alkották Szinte minden lényeges kérdésben hallatta hangját a polgári radikálisok csoportja, melyhez Tettamanti Béla is csatlakozott. Az első világháborút átvészelte — épségben hazakerült a frontról —, s nagy rokonszenvvel fogadta a forradalmi mozgalmakat, késóbb. ebben az időszakban kifejtett tevékenysége miatt az ellenforradalmi rendszer fegyelmi eljárást indított ellene, s csak nehezen tudta elkerülni az állásából való elbocsátást. Ezt követően teljes energiájának latbavetésével a tanítási tevékenységben és a tudományos munka feladataiban merült el. Életrajzában a következőket olvashatjuk: „Amikor aztán elkövetkeztek a Horthy-féle reakció évei, elfordultam a politikai avakorlattól. Nlár csak azért is tartózkodtam minden politikai tevékenységtől, mert mégiscsak megbélyegeztek. Állandóan féltettem kis családom egzisztenciáját a reakciós kormány bosszúállásától." E- letének e szakaszában szoros kapcsolatba került József Attilával. A költő makói diákéveiben ő volt az önképzőköri tanárelnök. Kritikusan és emberséggel egyengette tehetséges tanítványa érvényesülési útját. Visszaemlékezéseiben kifejti, hogy hosszú — órákig tartó vitákban — tárgyalta meg tanítványával a kor esztétikai és irodalmi problémáit, a diák-költői próbálkozásainak nehézségeit. A viták és beszélgetések valóságos szellemi mérkőzések voltak, melyek feltehetően elősegítették József Attila költői kibontakozását. Erről Tettamanti Béla így ír: „Nem tudom most mar reprodukálni azt a lebilincselő erőt, azt a bőségesen áradó, de minden személyes vonzalmat megnyerő meggyőződést, amellyel Attila a megfelelő érvek teljes fegyverzetével védte a maga álláspontját. jövőjében, költői elhivatottságában való törhetetlen és derűs hitét." Tettamanti Béla az 1925 1926-os tanévben ösztöndíjasként a bécsi Collégfum Htingárieum vendégszeretetét élvezve pedagógiái és lélektani tanulmányokat folytatott. A lehető legjobb helyen gyarapította tudását, hiszen Bécsben élt és dolgozott Sigmund Freud, és a város centruma volt a több irányzatot magába foglaló pszichoanalízis irányzatának. Visszatérve Magyarországra, a tehetséges tanárt a Szegedi Középiskolai Tanárképző Intézet alkalmazta. 1928ban a szegedi egyetemen letette doktori szigorlatát, summa cum laude fokozattal. 1932 tavaszan „a neveléstudomány története" tárgykör egyetemi magántanára lett, 1939-ben nevezlék ki címzetes nyilvános rendkívüli tanárrá. Igazgatósági tag volt a Dugonics Társaságban. s a Szegedi Országos Középiskolai Tanárvizsgáló Bizottság jegyzőjeként is tevékenykedett. Az egyetem tanáraként nagy megértéssel közeledett a fiatalság haladó szellemű megmozdulásaihoz. Felnövekvő fiaival együtt megtalálta a kapcsolatot a Márciuii Fronttal, melynek helyi csoportja alakult Szegeden. E politikai csoportosulás programiában szerepelt a német fasizmus elleni harc, a munkásosztállyal kialakítandó 6zoros együttműködés. 1944-ben. a fasiszta magyar kormány politikája elleni tiltakozásként nyugdíjazását kérte. Ez év októberében — az illegális tevékenységet vállaló idősebbik fiával és családjával — Eszak-Magvarorszagra kellett menekülniük. Ekkor már a fasizmus elleni harc szükségességét felismerve az aktív ellenállás álláspontjáig jutott el. Azoknak az értelmiségeknek a csoportjába tartozott, akik a felszabadulás után kapcsolatot teremtettek az MKP-val, s beléptek a pártba. Nagy elmélyültséggel tanulmányozta a marxizmus—leninizmus irodalmát, s pedagógiai—pszichológiai tudását is gyarapította. Két évig Budapesten tanított a II. kerületi dolgozók gimnáziumában, majd a kolozsvári egyetem pedagógiai tanszékét vezette meghívott professzorként. Amikor 1949-ben átkerült a szegedi egyetem pedagógiai tanszékének élére, a kolozsvári egyetem a következő jellemzést adta róla: „Tettamanti Bela professzor nemcsak mint kitűnő szakember és előadó váltotta ki elismerésünket, hanem mint a szocializmus tudományos világnézetét őszintén magáévá tevő nevelő es tudós is kiérdemelte megbecsülésünket.'' S

zegeden — 1950—1952-ig — a bölcsészettudományi kar dékáni teendőit is ellátta. 1952-ben megvédte kandidátusi értekezését. Jelentős pedagógiai szakírói tevékenységet fejtett ki. Kutatási területei a neveléstörténet, a nevelés alapkérdései, a pedagógiai rendszerek, s az idegen nyelvek tanításának kérdései voltak Tudósként is jelentőset alkotott. Az egyetem 1959 szeptemberében kívánta megünnepelni Tettamanti Béla születésének hetvenötödik, tanári tevékenységének ötvenedik évfordulóját. Erre azonban már nem kerülhetett sor. mert július 28-án váratlanul elhunyt. Életújjának méltatását senki nem tudja igazabb és melegebb módon összefoglalni, mint dr. Halász Előd — a szemtanú —, akitől a következő értékelő megállapításokat idézzük: ..Tettamanti Béla pedagógus volt szívvel-lélekkel, minden megnyilatkozásban és minden cselekedetével De ugyanakkor tudós pedagógus is volt... Nézőpontjánál fogva jelentett új utat a magyar pedagógiában, abban a tudományban, mely materialista hagyományokkal nemigen dicsekedhetett Tettamanti Béla viszont pályája kezdetétől materialista volt. előbb ösztönösen, majd lépésről lépésre haladva, egyre tudatosabban." Élete, munkássága példát mutat az utókor számára DR. BORA FERENC iöislnjlui docens Képzőművészeti világhét '84 ART ABC Nagy László képriportja