Délmagyarország, 1984. szeptember (74. évfolyam, 205-230. szám)

1984-09-27 / 227. szám

Cs5t5rtok, 1984. szeptember 27. 3 A fegyveres erők napja alkalmából Kitüntetések, elismerés Szegeden, a Honvédelem Házában tegnap, szerdán délután az MHSZ Csongrád megyei vezetősége a közelgő fegyveres erők napja al­kalmából ünnepséget tartott. Ezen a megyei pártbizottság képviseletében részt vett dr. Horváth Károlyné osz­tályvezető. Ott voltak a tár­sadalmi szervezetek és a társ fegyveres testületek képviselői. Az MHSZ-ben tevékeny­kedőket, az aktivistákat az ünnepség résztvevőit Ko­máromi Mihály, az MHSZ makói titkára köszöntötte, majd dr. Szilágyi János, a KISZ megyei bizottságának titkára méltatta a fegyveres erők napját. Bálint András százados, az MHSZ megyei szervezési instruktora ol­vasta föl a honvédelmi mi­niszter parancsát. Dr. Palo­tai Jenő őrnagy, az MHSZ megyei titkára ezután ki­tüntetéseket, elismeréseket adott át. A honvédelmi mi­niszter az MHSZ-ben hosz­szabb időn át kifejtett ki­emelkedő társadalmi tevé­kenységük elismeréséül Honvédelmi Érdeméremmel tüntette ki 35 év után Kaj­tor Istvánt, Szeged; 30 év után Bogdán Károlyt. Ma­kó, Licsicsányi Istvánt, Csongrád, Oláh Sándort, Makó; 25 év után Bark Jánost, Héder Istvánt, Sze­ged, Kovács Imrét, Hódme­zővásárhely; 20 év után Csiszár Gyulát, Kaczúr Ist­vánt, Morvay Sándort Ze­lei Bélát, Szeged; 15 év után Cseszkó Lászlót, Halmos Lajost, Szabó Istvánt, Sze­ged; 10 év után Ábrahám Vincét, Rúzsa; Ekker Jánost, Harcsás Lászlót, Hornyák Andrást, Kisapáti Pétert, Kiss Sándornét. Nyerges Antalt, Tari Józsefet, Tisza­közi Attilát, Szeged. Az MHSZ-ben hivatásosként szolgálatot teljesítők közül a Honvédelmi Érdemérmet kapta 30 év után dr. Varga István, Szeged, 15 év után Deák János és Papp Gyulá­né, Szeged. Az MHSZ főtitkára az MHSZ Kiváló Munkáért érem aranyfokozatával tün­tette ki Gácser Józsefet, Szeged, Gránicz Pált, Szen­tes, Szabó Sándort. Szeged, Szalva Jánost, Szeged, tár­sadalmi ' aktivistákat. Az MHSZ-ben hivatásosként tevékenykedő Kádár Szél László, Csongrád. Murányi László, Hódmezővásárhely, az MHSZ Kiváló Munkáért érem arany fokozatát kapta. Többen vettek át elismerő oklevelet, jutalmat. A fegy­veres erők napja alkalmá­ból őrnaggyá léptették elő Petvai Ferencet, századossá Bálint Sándort, Troman Gábort, Udvari Károlyt, Gera Jánost, főhadnaggyá Komáromi Mihályt, had­naggyá Rácz Tamást és Ugri Györgyöt, alhadnaggyá Csikós Józsefet. Az ünnepség után a ki­tüntetésben, elismerésben, előléptetésben részesülteket a tiszteletükre adott foga­dáson dr. Horváth Károly­né és dr. Palotai Jenő kö­szöntötte. Tegnap, szerdán délután a Hazafias Népfront városi bizottságán a fegyveres erők napja alkalmából várospoli­tikai feladataink végrehajtá­sáért, az eredményes együtt­működésért kitüntetéseket adott át Kulcsúmé dr. Kiss Piroska városi népfronttit­kár. „Érdemes Társadalmi Munkás" lett Bánfi György tűzoltó őrnagy, Kádár Dezső őrnagy (Csongrád megyei Területvédelmi és Hadkie­gészítő Parancsnokság), Ko­vács Sándor munkásőrpa­rancsnok-helyettes, Stump­hauser Géza határőr őrnagy és Szőke Péter rendőr szá­zados. Gödöllői városközpont Szerdán ünnepélyesen fel­avatták Gödöllőn a felújí­tott Dózsa György utat, va­lamint a környékét díszítő ivókutat, utolsó állomása­ként az évek óta épülő, és immár véglegesen elkészülő új városközpontnak. A Dó­zsa György út, amely a városközpont tengelyeként az M3-as autópályával kö­ti össze a települést, 1983-ig a legrégebbi szilárd burko­latú útként bonyolította' le a forgalmat. Rekonstrukció­ját a növekvő forgalom, il­letve forgalomtechnikai okok, valamint az út alatt húzódó közműrendszer fel­újítása indokolta. Gqzvezeték — önerőből (3.) De milyen áron ? Ahhoz, hogy az igazságos, minden városrészben egysé­gesen fizetendő átlagár elvét a gyakorlatban érvényesíteni lehessen, legalább egy évnek el kell telnie a jelenlegi fel­állásban. (A szükséges ta­pasztalatok, adatok birtoká­ban ezután lehet kiszámíta­ni. mibe is került 1981-ben Szeged lakóinak a vezeték­építés.) A pénzügyek terén sem tisztázott még minden kérdés. A tanács pénzügyi elszámolási rendszerében ..kiadási szír.vonal"-nak ne­vezett határértéket ugyanis nem szabad túllépni. (Ma­gyarán: többet nem szánhat a város gázvezetékre, mint amennyinél a határvonalat meghúzták. Mé2 akkor sem. ha többre lenne fizetőképes kereslet és kivitelezői kész­ség. Az országos gázfelhasz­nálás szabályozása erre a magvarázó érv.) Mármost, ha Szegeden ennél többre volna igény, másfelé kell ta­pogatózni. Ügv hírlik, von (lesz) megoldás — az OTP részt vállal a pénzűgvek le­bonyolításában. Takarék­pénztári egyszámlára futná­nak be a lakossngi pénzek, nem terhelve a tanács fej­lesztési alapját. Vagyis megnyílna az. út afíelé, hogy a jegyzékben. a várakozók listáián szereplő valamennyi utca belátható időn belül gázt kaphasson? Sajnos, nemmel kell vála­szolnunk. Amikor még nem harminc kilométernyi vezeték épült évente a városban, a Dégáz győzte az iramot. De már tavaly is újabb kivitelező­ket kellett csatasorba hívni. Az idén a tervbe vett Hő utca 32.9 kilométer hosszú vezetékének építését, már — a géemkáival megerősített Déaázon kívül — az ATI­VIZIG. az építőszövetkezet, a Délép és a szanki téesz kan­ta feladatul. Feszített terv vodt. az igaz. De hogv szen­tember utolsó harmadáig csupán 7,4 kilométeres veze­ték, másképpen 33 utca ügy­iratait zárhatták be. az nem a tervezés gyengeségét mu­tatja. (Az ATIVIZIG a vál­lalt munkák 39, a SZÉSZ 13,8, a Dégáz 23 százalékát feiezte be. A Délép semenv­nyit sem. Az ATIVIZIG 8, a SZÉSZ 5, a Délép 4,5. a Dégáz 15,2 kilométer vezeték építését vállalta — a száza­lékos teljesítés tehát nem tükrözi a ténvlegesen meg­épített vezetékhosszakat!) Miért mégis a lemaradás? Anyag, ember, gép — ezek a kulcsszavak, melyek mind­egyikével egybeírhatnánk n „hiány" szót. Nem jutunk hozzá a csövekhez, szerelvé­nyekhez — mondják a kivi­telezők — legalábbis nem a kellő mennyiséghez, és nem a nekünk alkalmas időben. (A negyedik negyedévi szál­lítás ígérete ugyan mit ér? November, decemberben már kiszolgáltatottjai az időjá­rásnak!) Az ém'tőszövetkezet raadásul csősütő ne rendezé­sét sem tudta jó ideig hasz­nálni. e szakma mesterei sem nyüzsögnek náluk, fel­vételre váiva. A Délén ma­gas árai miatt húzódik a szerződéskötés — Algvőn ez hátráltatja a munka kezde­tét. S még valamiről szólni kell, a lemaradás okait fir­tatva. Hogy, hogy nem. a tanács és az Inlak munka­társai megtudták: a cím­jegyzékbe felvett 116 utcán kívül 70 utcai gázvezeték építésére tettek ígéretet az idén a kivitelezők. Kinek' Nos, a kiskapukon bejutók­nak. Az ügyeseknek, akik valamilyen úton-módon sze­reztek maguknak ráérő gáz­csőszerelőt. A 70. terven fe­lüli utcából 46-ra maga a tanács is rábólintott (ha jo­gos az igény, és mindent megszerveztek, ám legyen. Szeged gvarapszik ezzel is), 21-ben már el is készült a vezeték. Csakhogy: a kiska­puzás alaposan felbolygatta a tervbéli programot. A ki­vitelező beígérte kapacitását a tanácsnak, aztán ugyanazt eladta még egyszer. Naná, hogy a soron kívüli utcák elvitték a tervben szereplők csöveit, szerelvényeit. Vagv legalábbis egy részét. Naná, hogy plusz munkát adtak az Inlak amúgy is túlterhelt két műszaki ellenőrének, s egyet­len adminisztrátorának. S persze, hogy fölméreelték a soronkívüliség kijárásává! azokat. akik vártak türel­mesen a sorukra. Hogy milyen áron lehet hozzájutni az ilyen — eny­hén szólva jogtalan — elő­nyökhöz, azt nem sikerült kiderítenünk. Valószínűleg nem csupán a személyes kapcsolatokon múlik. Ha az érdekeit lakóközösség oly ügyes, gyors, hogy kész mun­katerületet kínál fel, bizony, a kivitelezők helyében más is a biztos munkát kezdené el előbb... A „kijárásban jártasakkal" az Inlak egy­előre nem tud versenvezni gvorsaságban. Zöld utat pe­dig az kap előbb, aki köze­lebb van a fényforráshoz. Pálfy Katalin (Következik: A lelkese­dés már nem elég.) Még épek az idei őszi | betakarítás majdani sérült­jei, keze-lábatöröttjei. Nem : is sejtik, hogy sebészi mun­kadarab lesz belőlük, ne adj' isten vasag betűvel szedik a nevüket a gyászje­lentésben. Az őszi termény­begyűjtés mindig megnöveli a mezőgazdaságban a bal­esetek számát. Azért furcsa ez. mert a nyári munka­csúcs évek óta igen kevés áldozatot követel. Több esz­tendeje nem darabolt fel senkit a bálázógén. nem da­ráit meg kombájnost a gép csigaszerkezete. Ősszel vi­szont sokkal szomorúbbak a statisztikák. Miért? — A nyári munkát na­gyon szigorúan és pontosan megszervezik, ősszel azon­ban sokkal nagyobb a fe­jetlenség — vélekedik Vass Sándorné, a Csongrád me­gveí munkavédelmi felügye­lőség munkatársa. — Szeptemberben, októ­berben elözönlik a diákok a téeszeket. Tavalyi példa: a pusztaszeri Hétvezér Tsz-ben kiszúrta egy fiú késsel a saját szemét. Városi gyere­kek voltak, el kellett volna igazítani őket az elemi mun­kafogásokról. — Ha én téeszvezető len­nék, azt mondanám erre: baj van ott, ahol arról kell felvilágosítani egy középis­kolás gyereket, hogy ne a saját — vagy mások — szemébe szúrja a kést. — Pedig egy panelházban felnőtt gyerek valóban nem tudja, hogy ne maga felé húzza a kést amikor elvág­ja a szőlő kocsányát. Meg kell neki mondani. És ezt a gazdaság embereinek kell megtenniük, mert a pedagó­gusok sincsenek, s nem is lehetnek ezzel tisztában. Ám maradjupk egy kevés­bé súlyos, de tömeges jelen­ségnél : hányan fáznak meg az őszi mezőgazdasági mun­kára kivezényelt fiatalok kö­zül? Pedig mindenütt lehet­ne legalább egy katonai sá­tort fölállítani melegedő helynek, esetleg maradnának a föld végében a buszok, amelyek kiszállítják a diá­kokat. — Lehet, hogy akkor a gyerekek fele melegedés cí­mén folyton ott lógna ... — Ezt megakadályozni, fegyelmet tartani viszont már a pedagógus dolga len­ne. Bizonyos, hogy az őszi rossz statisztikát is lehetne javítani jobb szervezéssel, a nyárihoz hasonló alapos fel­készüléssel. Ehelyett — tisz­telet a kivételnek — kapko­dás, fejetlenség van. Sokat elárul a munkakultúráról, milyen a gépudvar állapo­ta. Ahol összevissza állnak be a járművekkel, ahol men­ni sem lehet a szertehagyott eszközöktől, ott — statiszti­kával igazolhatóan — gya­koribb a baleset. Mit gondol­jon az ember az olyan mun­kahelyi vezetőről, aki saiút­kczűleg kínálja reggel pá­linkával az embereit? Utóbb meg csodálkozik, ha ma­guktól is rátöltenek, s le­szédülnek rakodás közben a platóról. Az italozás sok bajt okoz. Különösen az állattenyész­tésben gyakoriak a balesetek a szesz miatt. — Ehhez tudni kell. hogy a jószágok is megismerik az állandó gondozót. Pontosab­ban, megismernék — ha lenne. Mert ezeken a mun­kahelyeken igen nagy a ván­dorlás. Ráadásul osztott munkaidőben dolgoznak az emberek, sűrűn előfordul, hogv a két időszak közti órákat a kocsmában töltik. A vezetők pedig nem na­gyon válogathatnak a jelent­kezők között. Különösen a szabad tartás során jelent ez veszélyt A ténfergő részeget felökleli a bika. megrúgja a ló. Ritkán halálosak ezek a balesetek, de gyakran járnak töréssel, zúzódással. mindenképpen sok-sok táppénzes nappal. Vass Sándorné szerint egy jól elkülöníthető oka min­denképpen van. hogy ősszel több a baleset: — A mezőgazdaságban dolgozók munkakörülménye­it döntően befolyásolja az időjárás. Esik az eső. a gé­pek beragadnak a sárba, de nem lehet megállni, hiszen jön a tél, jön a fagy. ha tö­rik. ha szakad, a termést fe­dél alá kell juttatni. A munkavédelmi felügye­lő úgy véli, erre a helyzetre tudatosan készülni kellene, s nem utóbb, ürügyként hi­vatkozni rá. — Volt olyan hely. ahol a járó motorú targoncából magam vettem ki a kulcsot — mondja Vincze József, a megyei felügyelőség vezető­je.' — Nem luxus, amit önök munkavédelem címén köve­telnek az üzemektől? Ami­kor úgyis kevés a pénzük, nullára leírt gépekkel dol­goznak. Talán azért járt a targonca, mert ha leállítják, nem indult volna el újra. — Ez inkább a költségek­nél. n fokozott üzemanyag­szükséglet miatt okoz gon­dot. Odafigyelni nem kerül pénzbe. Munkavédelmi felügyelő­nek lenni nem népszerű do­log. Afféle hivatásos lelki­ismeretet testesítenek meg a felügyelőség munkatársai, összesen tizenegyen. Renge­teg műszaki és jogi ismeret kell ehhez a foglalkozáshoz, csakis felsőfokú munkavé­delmi képesítéssel lehet va­laki felügyelő. Idén válto­zás történt a munkájukban: a szakszervezet kebeléből állami irányítás alá kerül­tek. Egységes szervezet ala­kult az ipari, kisipari és mezőgazdasági gazdálkodók ellenőrzésére. Munkájukat társadalmi aktivisták is se­gítik. Az új, egységes szer­vezet eddigi működése so­rán 507 balesetveszélyes helyzet felszámolásáról in­tézkedett a megyében, nyolc­szor állítottak le veszélyt jelentő gépet. üzemrészt, huszonkétszer szabtak ki sza­bálysértési bírságot, tízszer kezdeményeztek fegyelmit. — Haragszanak magukra? — Szeretnénk, ha megér­tenék: nem a bírságolás, ha­nem a tragédiák megelőzése a cél. Tapasztalatunk, hogy ellenőrzéskor számtalan ki­fogás van: túl szigorúak az előírások, nincs erre pénz, nincs idő, nincs lehetőség ... Ha megesik a baj, mindjárt van pénz, idő, lehetőség. In­kább a bírság után döbben­jenek rá erre, mint a bekö­vetkezett tragédiák után. Hogy is kezdtük? Még épek az idei őszi betakarí­tás majdani sérültjei, keze­lábatöröttjei, s ha betartják a munkavégzés biztonságát szolgáló szabályokat, nagy valószínűséggel úgy is ma­radnak .;. Tanács István Meghall Dabrőnaki Gyula Mély megrendüléssel és fájdalommal tudatjuk, hogy Dabrónaki Gyula elvtárs, a munkásmozgalom régi har­cosa, a Magyar Szocialista Munkáspárt KB tagja, a KEB nyugalmazott elnöke, az Éielmezésipari Dolgo­zók Szakszervezete Közpon­ti Vezetőségének elnöke szeptember 25-én, hosszan tartó betegség után el­hunyt. Dabrónaki Gyula elvtárs temetése október 2­án, kedden 14 órakor lesz a Mező Imre úti temetőben. Elhunyt elvtársunk barátai, harcostársai, volt munka­társai 13.30 órától róhatják le kegyeletüket a Mező Im­re úti temető díszravatalo­zójában. Az MSZMP Központi Bizottsága, a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság, az Éielmezésipari Dolgozók Szakszervezete Központi Vezetősége A kistermelők támogatása Tegnap ülést tartott a Ha­zafias Népfront Csongrád megyei elnöksége. A köz­igazgatás átszervezésének tapasztalatai és a népfront megyei pedagógiai bizottság tevékenysége mellett a ház­táji és kisegítő gazdaságok helyzetét is megvitatta a testület. Nézzük a számo­kat. Az élelmiszer-ellátásban a kisgazdaságok szerepe ta­gadhatatlan. Megyénkben évi 6,5 milliárd forint ér­tékben termelnek a háztáji, egyéni és kisegítő gazda­ságok, az össztermelés 43— 46 százalékát állítják elő. Sajnos, sok gonddal Is küz­denek. Nem elég ugyanis csak ki­osztani a területeket, biz­tosítani kellene hozzá az elemi feltételeket. Nagyon sok parcellához nem vezet rendes út, nincs víz, nincs megoldva a szeméttárolás. (Persze, létezik komposzt­készítési eljárás, hulladék­égetés is, de azért marad még szemét...) A keres­kedelem rengeteg használ­hatatlan eszközt kínál, a kezdő megveszi, mert nem ért hozzá. És, mikor nem működik a szivattyú, el­hajlik a kapa, vagy tuli­pán lesz a sárgarépamagból, akkor a kistermelő kedve elmegy a munkától. A so­kadik kudarc után pedig jön az új gazda, és kezdődik minden elölről. A kistermelők értékesítési gondokkal is küzdenek. Ha véletlenül1 a tervezettnél jobb termés „üt be", a ke­reskedelem csak korlátozott mértékben veszi át az árut. És, ha át is vennék a kis­termelő áruját, néha inkább hazaviszi, minthogy áron alul otthagyja. A termelői és fogyasztói ár között ak­kora az árrés, hogy még négyszer-ötször is gazdát cserélhet a termék. A kiskertmozgalomnak rengeteg előnye van, meri például a nagyüzemi mű­veléssel gazdaságosan nem hasznosítható parlagfölde­ken termelnek fogyasztásit szánt árut. A mezőgazdaság» nak vannak olyan ágazatai — különösen a kertészet — ahol nem lehet, nem szabadi túlzottan gépesíteni. Az el­múlt években szerzett ta­pasztalatok bizonyítják, hogy például a fűszerpapri­ka, a paradicsom termelé­sében csak a kisüzemi mű­velési forma felel meg az exportigényeknek. A szőlő minőségét is rontja a túl­zott gépesítés. Szükség van tehát a háztájikra. 1975 óta megyénkben is működik olyan szerv — a Kertbará­tok és Kistenyésztők Tár­sadalmi Szövetsége —, melynek célja a kistermelők segítése, szakmai támogatá­sa. Harmincöt kertbarátkört tartanak nyilván, ezek téli tanfolyamokon. összejöve­teleken gondoskodnak a szakmai, kulturális prog­ramokról. A kistermelés népgazda­ságilag hasznos tevékeny­ség, és csak úgy tartható fenn, ha a megfelelő anya­gi érdekeltséget is biztosít­ják. A mezőgazdasági nagy­üzemek, az áfész-ek, a ter­meltetők támogatásának ta­lálkozni kell a jogszabályi ösztönzéssel, az érdekeltség­gel. Ebben az összefüggés­rendszerben érik pirosra az alma, és cél az is, hogy ne keseredjék meg a szánk­ban. Regős Cva

Next

/
Oldalképek
Tartalom