Délmagyarország, 1984. szeptember (74. évfolyam, 205-230. szám)

1984-09-25 / 225. szám

Kedd, 1984. szeptember 25. 3 Megyei pártkiildöttség utazott Spanyolországba A Spanyol Kommunista Párt Valencia Tartományi Központi Bizottságának meghívására — a Csongrád megyei Dártbizottság és az SKP Valencia Tartománvi KB közötti testvérkapcsolatok keretében — hivatalos látogatásra megvei Dártküldöttség utazott megyénkből vasárnao este dr. Koncz Jánosnak, a Csongrád megvei Dártbizottság titkárának vezetésével Spanyolországba. A küldöttség tagiai: Kapás Sándorné, a megvei pártvégrehaitóbizottság tagia. a Kenderfonó és SzövőiDari Vállalat szegedi kendergvárának igazgatóia és dr. Szarvas Ferenc. a megvei Dártbizottság tagiai. a szegedi kórház-rendelőintézet igazgató főorvosának általános helvettese. Orvosi konferencia A számítógépes diagnosztikának a szülészetben és az újszülöttgyógyászatban való alkalmazásáról nemzetközi orvosi konferencia kezdődött hétfőn, tegnap Ráckevén, a Savoyai-kastélyban. A nemzetközi szimpózium rendezője a SOTE I. számú Női Klinikája, a Magyar Nőorvos Társaság és a Magyar Méréstechnikai és Automatizálási Tudományos Egyesület i orvostechnikai szakosztálya. Gázvezeték — önerőből (1.) A legjobb sorrend Kezdetben egyszerűnek tűnt a feladat: tájékoztassuk olvasóinkat, hol tart Szegeden az önerős gázvezetéképítés programja, a tanács végrehajtó bizottsága által jóváhagyott tervből mit sikerült ez ideig megvalósítani. Kérdéseinkre választ kaptunk a tanács építési osztályának „közműves" csoportjától, a program gazdáiának kijelölt IKV-s leányvállalat, az Inlak igazgatójától. Ám pusztán az összegyűjtött adatok közlésével nem sokra jutnánk, nem rajzolnánk hiteles képet. Ügy véljük, az eredmények mögött meghúzódó gondokról, vitákról is szólnunk kell. s e törekvésünkben megértő partnerekre találtunk. Kezdjük hát az elején, amikor a városi tanács rendelkezésére álló fejlesztési alapból fedezte — a város családi házas területein is — a gázvezeték építésének költségeit. A gázenergia olcsósága. környezetkímélő volta, s hogv eavet'.en eombnvomással meleggé tehető a lakás a fárasztó, piszkes szén. vagv a drága olajtüzelés helyett, előre nem várt mértékben felsrófolta a lakosság igényeit. Olyannyira, hogy sokan anyagi áldozatra is vállalkoztak, csak minél elóbb hozzájuthassanak a gázhoz. Szeged — elsőkén! az országban — a hálózat bővítésével igénybe vette hál a városlakók anyagi támogatását is. Nagy lendületet kapott ezzel a program, tavaly már 31.6 kilométer hosszúságú vezetéket fektettek le. 1982-ig a tanács munkatársai voltak a szervezők és lebonyolítók. a lakóterületi pártszervezetek és népfrontbizottságok a mozgósítók, az ügv társadalmi patrónusai. Ám sem ók. sem a tavalyi ügyintézők, a városgondnokság munkatársai nem győzték az iramot — jórészt társadalmi munkában már képtelenek voltak a szaporodó szervezési feladatok ellátására. Máius elsejétől az TKV leányvállalata, az Inlak — más. ingatlanokkal és lakásgazdálkodással kapcsolatos feladatai mellett — látja el e teendőket. Árbevételéből fedezve költségeit — természetesen nem ingyen. A szervezési-kivitelezési folyamat — igencsak leegyszerűsítve — jelenleg tehát a következő: ha egy utca lakói megegyeznek abban, hogv önerőből bevezettetik a gázt. feliratkoznak a listára. (Ezen most körülbelül kétszáz lakóközösség igénvét jegvzik.) A tanács mellett működő műszaki fejlesztési bizottság rangsorol, s a végrehajtó bizottság elé terjeszti a műszaki indokokat, a tervezési, kivitelezői lehetőségeket figyelembe vevő programot. A jóváhagyás után ..indul az óra". Szegeden a következő gyakorlat alakult ki — hogv a befizetendő összeg minél kevesebb legven: az utca lakói társadalmi munkában kiássák az árkot (gépet bérelhetnek, a költségeket eloszthatják), elkészítik a vezeték homokégyát. azaz a földmunkákat (az árkok visszatemetését is) magukra vállalják. A kivitelező ebben a pillanatban lép színre, s innentől kezdve számít az építkezés tanácsi beruházásnak. Az Inlak kötelessége ped'g. hogy az első. csupán táiékoztató jellegű lakógyűléstől kezdve biztosítsa a folyamat zavartalanságát. Álljon kapcsolatban a lakóközösség megbízottjával, szerezze be a szükséges engedélyeket, egyeztessen a szakhatóságokkal, készíttesse el a terveket, tárgyaljon a kivitelezővel, adjon műszaki tanácsadói segítséget a lakossági földmunkáknál, ellenőrizze a kivitelezést, s gondoskodjon arról, hogy az elszámolásba (a lakosságiba ts a tanácsiba) ne csússzon hiba. Ez volna az elméleti, optimális sorrend, ha minden simán menne. Pálfy Katalin (Következik: Göröngyök a vezeték útjában.) Országgyűlési bizottságok megbeszélése Hétfőn a Parlamentben együttes ülésen tanácskozott a mezőgazdaságban alkalmazott keresetszabályozás tapasztalatairól, a továbbfejlesztés feladatairól az országgyűlés mezőgazdasági, valamint terv- és költségvetési bizottsága. A képviselőket Medgyessy Péter pénzügyminiszter-helyettes tájékoztatta azokról az elképzelésekről, amelyek szerint központi átlagbérszínvonaljellegű szabályozást 1985-től új módszerek váltják fel a mezőgazdaságban. Mint mondotta, a mezőgazdaságban alkalmazott keresetszabályozás módszerei nem igazodtak kellően azokhoz a követelményekhez, amelyek a termelési technológiák gyors fejlődésével, a termelési szerkezet és a munkaerő struktúra módosításával kerültek előtérbe. A mai központi előírások ugyanis eppen a dinamikusan fejlődő, a leginkább hatékonyan gazdálkodó nagyüzemek elé állítanak korlátokat, hiszen az alacsony keresetű dolgozók felvételére, megtartására ösztönöznek. Előfordult az is: néhány nagyüzem úgy emelte a béreket, hogy azt nem támasztotta alá nyereségének növekedése. A dolgozók megszokták, hogy évről évre szinte automatikusan kapnak béremelést, tehát miközben a jövedelmüket gyors ütemben növelő gazdaságok — a korábbi, esetlegesen gyenge színvonal okozta bérkorlátok miatt — képtelenek voltak felvenni és megtartani a jól felkészült szakembereket. Kedvező tapasztalat: a nagyüzemek jelentős részében az utóbbi években már mindinkább elterjedt az a szemlélet, hogy nagyobb eredményeket csak úgy lehet elérni, ha a jövedelemérdekeltség az egyes főágazatoknál, ágazatoknál, tehát az önelszámoló egységeknél is megjelenik. Mivel a mezőgazdasági nagyüzemek termelési szerkezete, s a munkaerő összetétele nagyon eltérő, a Pénzügyminisztérium — más minisztériumokkal és országos hatáskörű szervekkel egyeztetett — elképzelései szerint a jobb érdekeltséget és a nagyobb jövedelemképzést a mezőgazdaságban az a megoldás szolgálná, ha a nagyüzemek több keresetszabályozás! forma között választhatnának. A vitában ezzel egyetértettek a felszólalók. Furcsa ellentmondás: az iparvállalatok egyfelől állandósult — s már-már kivédhetetlen következményekkel együttjáró — munkaerőhiány miatt keseregnek, másfelől jórészt olyan beruházásokat szorgalmaznak, amelyeknél nem szempont a munkaerő-takarékosság, amelyekhez újabb és újabb emberek kellenek. S a legfurcsább, hogy a beruházások nyomán megindult termelőmunka létszámszükségletét többnyire kielégítik a vállalatok, mégpedig a meglevő létszám bizonyos mértékű átcsoportosításával. Akkor most, hogy is van ez? Nincs elegendő új munkavállaló. minden egyes emberért valóságos közelharc folyik a munkaerőpiacon. Jó, fogadjuk el. A Munkaügyi Kutatóintézet által végzett vizsgálat szerint a vállalatok inkább a termékválaszték-bővítő beruházásokat részesítik előnyben, remélve, hogy ily módon az exportjukat is növelhetik, s mert kifejezetten létszám-takarékosságra koncentráló beruházásokra aligha kapnának bankhitelt. Ezt is fogadjuk el. Mindig van ember De ha egyszer a beruházási gyakorlatban nem — vagy csak sokadrangú — szempont a létszám-takarékosság, áin az ilyen beruházások létszánifedezete mégiscsak megoldható, akkor vajon mit kezdjünk az általános munkaerőhiány miatti sirámokkal? Ha a beruházások előkészítésénél nem kérik ki a helyileg illetékes munkaügyi szakemberek véleményét, akkor ez vajon nem arra utal-e, hogy maguk az adott vállalati vezetők is tiéztában vannak azzal, hogy belső létszámtartaíékaik viszonylag könnyedén mozgósíthatók? Hiszen senki nem hallott még olyan vállalati beruházásról, amely végül is a megfelelő számú szakembergárda hiánya miatt bukott volna meg. Akkor mostanság hogy is állunk azzal a sokat emlegetett — és a vállalati vezetők által sokat vitatott — belső létszámtartalékkal? S ha netán mégis csak létezik ez a belső tartalék, akkor mi indokolja a hovatovább katasztrofálisnak minősített munkaerőhiány miatti panaszáradatot? Az elhatározott és végrehajtott beruházásoknál valóban sokadik szempont a létszám, az emberi munkaerő. Az említett vizsgálat szerint harminc vállalati beruházás közül mindössze 14 esetben készítettek részletes munkaügyi. munkaerő-gazdálkodási tervet, öt esetben csak nagyvonalú becslésekre szorítkoztak és tizenegy esetben föl sem merült a kérdés, hogy kik dolgoznak majd az új gépek mellett, az új műhelyekben, az új gyárrészlegben. Máris megfogalmazódhat az ellenérv: igen ám. de a modernebb gépek beállításával, a korszerűbb technika. technológia meghonosításával párhuzamosan megszüntethetők az elavult munkahelyek s az ott dolgozók átképezhetők, betaníthatok. Tehát máris adva van az új technikát működtető szakembersereg. Csakhogy ez nem jellemző. A viszonylag korszerűbb technika többnyire úgy jelenik meg a vállalatoknál, hogy mellette változatlanul ott a régi, az elavult, az alacsony termelékenységű munkahely, az alacsony képzettségű szakemberekkel és a népes kiszolgáló személyzettel. Vegyük ehhez még hozzá, hogy az állami vállalatok oly' jelentéktelen bérszínvonal-különbséggel dolgoznak, hogy egymástól nemigen csábíthatnak munkaerőt. Egyetlen vállalat sem képes a kilépő és a belépő dolgozók arányát számottevően az utóbbiak javára billenteni. mert egyetlen vállalat sem ígérhet az átlagoshoz képest jóval kedvezőbb bér- és kereseti lehetőségeket. Miért őrzik a régit? Vagyis végképp nem marad más hátra, mint az új munkahelyeket jelentő beruházások új létszámszükségletét házon belül kielégíteni. Ezt a vállalatok többnyire megoldják annak ellenére, hogy a megkérdezett 30 vállalati szakember közül 28 úgy vélekedett, hogy az új beruházások munkaefö-ellátottságát a jelenleg érvényes bérszabályozás jottányit sem befolyásolja. Magyarán: új és korszerűbb, nagyobb termelékenységű, sok új ismeretet kívánó munkahelyen dolgozni nem — vagy nem sokkal — jövedelmezőbb vállalkozás. Éppen azért nem, mert az új technika mellett ott él és működik a régi is. Ha az új technikával dolgozók kezdetben valamicskével magasabb bért is kapnak, a nivellálási törekvések értelmében előbb-utóbb a régi műhelyekben dolgozók bérét, keresetét is „feltornázzák", mert őket is tartani akarják... És itt kezdődnek az igazi bonyodalmak. Vannak, akik belső átcsoportosítások révén működtetik a korszerű és drágán vásárolt új technikát. ám előbb-utóbb majd' mindenütt az tapasztalható, hogy a korszerű technikát meghonosító beruházás nem hozza meg a kívánatos termelékenységi eredményt. Jelzi ezt az is, hogy a korszerű technikát (is) alkalmazó állami nagyipar átlagos műszakszáma — most már hosszú évek óta — mindössze 1.4 körül mozog, s ez a KGST-országok között is feltűnően alacsony érték. Azért is alacsony, mert e lényegesen nagyobb szaktudást követelő gépi munka művelői idővel — és viszonylag rövid idő múltán — gyakorlatilag semmivel nem keresnek többet, mint az elavult és alacsony termelékenységű technikával dolgozó kollégáik. Következésképpen az új berendezésekkel felszerelt új munkahelyeken is előbb-utóbb munkaerőhiánnyal kell szembenézni. mert ugyan mi ösztönözze az ott dolgozó embereket az átlagnál sokkal precízebb és lényegesen nagyobb intenzitású munkára? Lenne persze még utánpótlási forrás, ha fokozatosan felszámolnák az elavult gépparkot, s az ott dolgozókat folyamatosan átcsoportosítanák, de egy ponton túl ez már lehetetlenség: csakis munkaerőt megtakarító fejlesztésekre, beruházásokra manapság nem ad pénzt a bank. Bábolnai napok Szeptember 25—28-ig nyolcadik alkalommal rendezik meg az agrárújdonságokat bemutató Bábolnai napokat. Hétfőn — a négynapos nagyszabású mezőgazdasági rendezvénysorozat megnyitása előtt — a szervezők tájékoztatták a sajtó képviselőit a látnivalókról. A rendezők — a Bábolnai Mezőgazdasági Kombinát, a Bábolnai Iparszerú Kukoricatermelő Közös Vállalat és az ugyancsak bábolnai BCR művek munkatársai — elmondták, hogy a bemutató célja most is a gabona- és húsprogram teljesítésének. az export fokozásának támogatása. Ehhez jövedelmezőbb termelést ígérő gépeket, eszközöket, növényfajtákat és új művelési módszereket népszerűsítenek. A legnagyobb mezőgazdasági gyakorlati bemutatók közé számító szemlére 207 hazai és külföldi kilállító hozta el több mint 1300 újdonságát. Somogyi Károlyné felvétele Tegnap, hétfőn délelőtt, szinte esti sötétségben közlekedtek a gyalogosok és járművek, zuhogó eső áztatta Szegedet. Mintha pótolni akarná az időjárás, amit elmulasztott a nyáron át... Selejtezni az elavultat A kör ezzel bezárult. Maradnak a legfontosabb — mindenki által jól ismert, ám az általános mozdulatlanságban még csak nem is nagyon kommentált — tanulságok. Először: olyan beruházáspolitika segítené sokkal jobban a hatékony foglalkoztatást, amely nem anynyira az új munkahelyek létesítésére, hanem a meglevők nagyarányú korszerűsítésére koncentrál. Másodszor: ha mégis az új munkahely létrehozása a — gazdasági szabályozók által is diktált — cél. akkor elengedhetetlen feladat az elavult gyártókapacitás viszszafejlesztése, megszüntetése, aminek viszont eszközrendszere és módszertana a mai napig is ismeretlen, mert kidolgozatlan. S ha minderre nincs remény — megfelelő gazdálkodási feltételek híján —. akkor bizony kétszer is megfontolandó a drágán vásárolt gépek és berendezések üzembe helyezése, az ilyesfajta beruházások célja, értelme és gyakorlata. Még akkor is, ha e beruházások engedélyezése, pénzügyi feltételeinek megteremtése manapság a minden más gazdálkodási racionalizmust megfellebbező exportbővítés reményében történik. Mert hatékony és valóban jövedelmező exportmunka nem létezik hatékony és valóban racionális beruházáspolitika nélkül. Ez utóbbi pedig elképzelhetetlen a munkaerővel való racionális gazdálkodás nélkül. Vértes Csaba Emlékplakett A Magyar—Szovjet Baráti Társaság emlékplakettet adományozott a győri határőrkerületnek és az ideiglenesen hazánkban állomásozó Szovjet Déli Hadseregcsoport győri alakulatának. Ebből az alkalomból hétfőn Győrött ünepséget tartottak, ahol Bíró Gyula, az MSZBT főtitkára átnyújtotta az emlékplakctteket.