Délmagyarország, 1984. szeptember (74. évfolyam, 205-230. szám)

1984-09-15 / 217. szám

15 Csütörtök, 1984. szeptember 13. Lődi Ferenc Fejet hajtok, térdet Megmerültem szerelemben, mese. móka. mertem. Szeretőm mind elengedtem, mese. móka. mertem. Megfürödtem minden nőben, mese móka. mertem, s törülköztem a felhőben, magam ünnepeltem. Merítettem áldomásnak, mese. móka. mertem, megálmodtam magam másnak, mese. móka. mertem, s öleltem a csillae-erdőt. mese. móka. mertem, s magzatom mind sorra felnőtt amíg énekeltem. Megmerültem hű szívekben, mese móka. mertem, nem is leszek már kietlen, mese. móka: nvertem! Hiszen, vagv csak seitem hátha nvakie ülök Derben. önmagamat hátba váeva: minek énekeltem? Megmerültem megvetésben, mese. móka. mertem, s rést találtam még a résben, mese. móka. mertem. Jobbra, balra ütni. vágni, mese. móka. mertem, s félszegen is nvisd a szád ki azt kell énekelnem. Mese. móka. hogv is mertem? Szeretett az élet. én mea őt. ki Ismeretlen: felet haitok. térdet előtte, bár olvan vásott s elmulatni vétek, régtől vagvunk már barátok, összetart a lélek. Merülnék bár még a nvárba*. mese. móka. mernék, most szökkenni frissen szárba s gvűlne míves vers még. Megmerülnék erre. arra. mese. móka. merném, szívemet is kifacsarva, késemet kifenvén. Ánvám. 6. a kicsi asszonv. kivel feleseltem, emléke bár behavazzon, neki énekeltem, ö merített fényre, árnyra, mese. móka. mertem, eleresztett szárnvcsanásra. s állok viharverten. Megmerülni fénvben. árnyban. mese móka. mertem. Keserű is volt a számban, s kiköDni is mertem. Soha lobbkor nem születtem — — mese. móka. mertem —. vaksi-Darázs szürkületben, azt is kihevertem. Közéleti ..rangom" miatt — mese. móka. mertem — megkérdezték hánvszor: ki vagv? S fogalmaztak nversen. Közületek iöttem volna, küldtetek, hát mentem fénves útú tűz-nokolra. mertem, s énekeltem Megmerültem ióra. szépre mese. móka. mertem, angyalokat megigézve: nekik énekeltem. Kiszakadni hallgatásból, mese. móka. mertem, önousztítás. ami vádol gyűlő félelmemben. L.IPPAI TAMÁS RAJZA Hétköznapi történet Mari néni egv roggvant. udvari lakásban lakott. nem messze a gázgvár füstöt okádó kéményeitől. a kubikgödrök mellett. Állítólag harmic éve próbált lakást csinálni a sötét, vizes falú lyukakból, amit csak a hagvománv emelt szobává, de az öregek szerint Mari néni ebben a házban született, mint ahoevan az aoia is annak ideién. Itt lett nagylány belőle, és a ház mögött kapta az első csókot is. moziból hazatérve. Itt kérte meg mélv. dörgő hangon a kezét Horváth József kendergvári munkás is. hogv aztán ebben a lakásban tervezgessék iövendő életüket. Itt szülte Mari néni a két fiát. maid itt nevelte őket egvedül a háború után. mikor a tábori posta egv rövid táviratban közölte: Horváth József honvéd hősi halált halt a hazáért. Mari néni dolgozott a város szinte minden gyárában: mindig eleget ahhoz, hogv estére már az ülés is fárassza, de ahhoz mindig keveset, hogv elég pénzt tudion számolgatni a konyhaasztalon. A fiúk meg csak nőttek, egvre szélesebb vállak takarták el az aitóban a Nanot. és Mari néni szinte észre sem vette, hogv szén lassan megöregedett Vastag ráncok gyűrődtek az arcán, keze is egvre nehezebben viselte a zománcos kannát, amiben nan mint nap hordta az udvarról a vizet. De ott voltak a fiúk ... Az utca legszebb legénvei lettek: magas, barna képű gyerekek, fekete, göndör haiial — épp. mir.t az apjuké volt. Maid kicsattantak az egészségtől, de azt is mindenki tudta, hogv nemcsak a karjukban hordiák az ereiüket. Kitüntetéssel végezték minden iskolát, s a körnvék legnagyobb csodálatára, gimnáziumban folytatták a tanulmányaikat. A gimnáziumról itt addig csak annyit tudtak az emberek, hogv valahol a Belvárosban van ez a nagv épület, de sűrű titok lengte körül mindazt, ami a falain belül történik. És a Horváth gverekek ezt a titkot hordozták magukban, ezt viselték mindig tiszta, frissen vasalt ingeiken amit Mari néni láthatatlan vagyonából gvakran úiakra cserélt. Mari néni soha nem volt szép asszonv. nem Í3 sokan kérték a kezét, amikor özvegyen maradt a két fiúval. De ezt nem is igen bánta. A fiaival éldegélt tovább, halkan, vékonv mosollyal az arcán. Figyelte a vitáiukat. amiből már évek óta nem értett ugvan semmit, de megerősítette feiében a boldog érzés: ritka okos két porontyot hordozott a hasában. Egv szép. nvári reggelen Józsi boldogan ölelte az anviát. mert megiött az egvetemről a válasz: sikeres felvételiie után sok szeretettel váriák. Mérnök lesz a takarítónő fiából (mert Mari néni akkor már vagv tíz éve a kórházban mosott és takarított). mérnök lesz Horváth József kendergyári munkás fiából. Józsi meg csak nevetett, és a következő évben elbúcsúzott Lacika is. Indult a bátvia után. a csillogó. nagv Budapestre amit Mari néni csak a kéDes úiságokból ismert, öt évig koptatták a magas egvetem padiait. öt év alatt elnyűtték a gimnazistaruhákat. elnvűtték a külvárosi emlékeiket, vágyaikat. és elnvűtték félig Mari nénit is. Az anviuk ugvan egyszer sem fordult meg a műszaki egvetem csillogó előcsarnokában, de feladta minden nénzét a kollégium címére, elküldte a kórházban kapott ajándékokat, és húsz év alatt, isten tudja Arra mifelénk Október a végét iárta. de a verőfényes napsütés kicsalt a Fellegvárra. A zöld. a sárga, a barna és vörös minden színárnyalata felvonult a természet palettáján. A kutvám is önfeledten szaglászott a friss avaron. Lenn a völgyben hidakat vertek az árnvékok a folvón. csak itt-ott csillant meg a víztükör. Kissé balra, a nyugatra fordult Nap égő fáklyát gvúitott a Szent Mihálv-templom keresztién. A csillogó háztetőkkel és a fénvben fürdő, színes lombokkal még lenvűgözőbb volt ez a tűziiáték. Kelet felé. a táguló völgvben. kinvúitózik a város. A nagv ..alszegre", ahol kevesebb a lomb. csak foltokban tudott beloDÓznl az ősz. s a város kontúriát füst és por homályosította el. A fénv és árnvék mindenhol egvütt él... — Jó napot. Márton bácsi. Mit csinál errefelé? — Adi' isten. Csak úgv né. le és fel. mint akinek a világon semmi dolga. A hegvre tartó ember, aki először szólalt mee csak egv pillanatra állt meg Egvet-kettőt fűit. aztán lépett tovább. Kezében ütött-kopott táska lötyögött. A megszólított öregen vastag, gvapiúszőttes kabát volt. és ugvar.olvan nadrág. A feién fekete ünneplőkalap. Barázdált arca a lelógó baiusszal szobrászoknak lehetne ió modell. Az volt az érzésem. mintha a csíki fenvvesek hangulatát hozta volna magával. Komótosan, ráérősen közeledett, s mikor mellém ért. köszönt: — Jó napot adion isten! — s mintha nagvon régen ismernénk egvmást. s kezét nvúitotta. — Csak olvan iátékkutva. ugvé? — mutatott a füvön szaglászó kutvára. — Ez is olvan lehet. mint jómagam. Nem tudia. mit csinálion a ió dolgától! — mondta, de szavaiból kétes derű áradt. — Hová való a bácsi! — kemiből összespórolt pénzének legmélyebbre relteW morzsáit is. Lassan megszokta a maeánvt, A fiúk egvre ritkábban kopogtattak a rozoga üveges aitón. de a diplomaosztás után ezeket a látogatásokat is mind gyakrabban váltotta fel egv képeslap, vagv egy távirat. Az esküvőn Mari néni korán elbúcsúzott az ünneplő tömegtől, hiszen nem akart zavarni, meg aztán kényelmetlenül is feskült vékonv vállain a kölcsönbe kapott sötét ruha a doktornék meg a professzorasszonyok mellett. A fiúk sajnálkoztak egv csöppet, de nem nagvon marasztalták, hisz anvu korán megöregedett, és iobb neki otthon. Az öregségben bizonv nem tévedtek a mérnökgverekek. Mari néni öt év alatt valóban összeesett, kifehéredett vastag, barna haia. és megdőlt a háta is. Csöndben tűrte az életet: és csak akkor búit ki néhánv könnv a szeméből, amikor a kórházban egv üveg sörrel, meg két szál szegfűvel elküldték nvugdiiba. Ballagott a sose változó külváros Doros utcáján nézte az embereket és csak az lendítette mindig úi és úi lépésre a lábait, hogv holnap, a születésnapjára, annvi idő után. úira eliön az egész család, megtelik a kis udvar az unokák zajával, a fiúk nevetésével. És Mari néni egész éiszaka főzött, sütötte a túrós lepénvt. forgatta a húsokat. Az ünnep reggelén úgv csillogott a kopott lakás, mint talán még soha az esküvője óta. Mari néni meg nézte ezt a csillogást, őrizte magában az örömét. Csak az autó hangiára ugrott ki gyorsan a karosszékből, és rohant a kapuhoz — megjöttek a fiúk! —. hogy aztán szomorúan kapaszkodjon meg a kerítésben: csak a fiúk iöttek! Szén ünneplőben szállt ki a két gverek. eevegv csokor virággal borultak az anyjukra, s mire beértek a lakásba, már ki is mentették magukat. Mert hát anvus megértheti, mennvi rengeteg dolog gvűlik ott össze, abban a nagv Budapestben. Az asszonvok nem jöhettek, meg a gverekek se.. . Leander zongoraórán van. Yvette a kórussal Várnában. Zsolti meg tudia. a család fénve. szóval, őt meg nagvon rázná az autó. És ők sem maradhatnak tovább öt percnél, mert vár ráiuk a kötelesség. Mari néni iiedten gondolta végig mennvi is az az öt perc. amire ő két napig készült, amire várt. úgv ötvenöt évet. Szörnvű kevés. Marasztalta a fiúkat, hogv csak egv Dere. s máris hozza a kedvenc pálinkátokat. Csak egv perc! De hiába loholt vissza a kamrából, kezében a cseresznyepálinkával, a szoba már üres volt. A ház előtt még egvszer hangosat bődült a motor, s csak egv vékonv papírdarab ielezte. hogv itt jártak a fiai. Egv papírdarab — 500 foríht. Idegenül villant a százszor mosott terítőn a pénz. amiért Mari néni vagv tíz napig dolgozott annak ideién. Forgatta uiiai közt ezt a kis vaavont. és iiedten bámult ki az ablakon. De nem látott semmit, csak a sáros udvart, a szomszédék frissen mosott száradó ruháit. Az utcán azt beszélték Mari népi temetése után. hogv az öregasszony nem hagyott hátra semmit. Az ócska bútorokat agyonhasznált ruhákat az ószeres annviért vitte el. amiből a tanács épp kiállta a temetés költeégeit. Csak a konyhaszekrény legalsó fiókjában találtak pénzt, egv 500 forintos* szeoen összehajtogatva, a fiai fénvkéne alatt. BÁTYI ZOLTAN mit de azzal győzködött, hogv túl vagvok már a hetvenen. é3 ki tudia. meddig tart még az egészség?... Az asszonv is úgy ment el a tavalv. szinte egvik napról a másikra ... Hirtelen elhallgatott, úgv tűnt. mintha valamin erősen gondolkozna. Hosszan nézte a látóhatár szélén kéklő messzeséget, aztán váratlanul megkérdezte: — Maga iárt ott. arra mifelénk? Hangiának színe elárulta, hogv nem tartia már magát ..cifra városbelinek". s kíváncsian várta: miként vélekedek szülőföldiéről. — Jártam hát! Nem is egvszer! — siettem a válasszal. — Még halásztam is a Küküllőben — mondtam s csakugyan magam előtt láttam a füzekkel szegélyezeti folvót. az erdőkkel borított hegyoldalakat a három, egymásba kapaszkodó falu léckerítéses. hófehérre meszelt házait. — Szép vidék, még elképzelni sem lehet szebbet — mondtam. — Akkor tudia. hogv miiven ió édes íze van ott a víznek és halnak! — csillant fel a szeme. — Nálunk csak ilyenkor törik a kukoricát és vágiák a kórét ... — itt elhallgatott, tekintete úira a messzeséget kereste. — Valamelyik éiiel azt álmodtam. hogv úira a rókával vesződöm. Lopni iött a berte lelke, s én hapvtam. how elvigven egvet. a hitvánvabbiából. Nem is haragudtam már rá. Annak is mea kell élni valamiből... Az lenne a ió ha egv reggel arra ébrednék. hogv csak álmomban lettem városlakó ... Meg kéne látogassam szegénv asszonyomat Is. Mindiárt itt van a halottak napia azóta bizonyára benőtte n síriát a burián. Mec is mondom a lánvomnak... Jól fogna élőnek. holtnak ha legalább egv gverivát gyújthatnék . .. Az utolsó szavakat szinte már csak magának mondta s aztán búcsúzásra nvúitotta kezét. Sietve lépkedett a gesztenvefák alatt.' mintha máris indulna a vonat-, ia . .. NÉMETH ERNŐ . restem a választ előbbi feltételezésemre. — Én most már csak idevalósi vagvok. Cifra városbéli. ha úgv tetszik — mondta, s fürkészően rámnézett. — Az igaz a gúnyámat a Küküllő mentén szőtték. Hármasfaluban, ha hallott róla —folvtatta. s mikor faluia nevé' eitette. feiével a Feleki-tető felé intett, mert valahol arra. azon túl sejtette faluiát. — Néhánv hónap ia aztán űr lettem, még ha nem is egészen a magam ura. Azt mondiák. annál nagvobb űr valaki, minél kevesebbet dolgozik. Ha ez ígv van. akkor a városban én vagvok a legnagyobb úr! — mondta. — Nekem csak az a dolgom, hogv sétáliak. — Komfortos is vagvok. ígv mondiák. ugvé? — nézett rárn kérdőn. — Ez tán azt ielenti. hogv van külön szobám abban a blokkban — s mutatta is. hogv merrefelé lakik. A víz. meg a meleg csövön ion. de a legfurcsább az. hogv még az árnyékszék is a házban van! Fene ió dolgom van. mert nem kell fát vágni és vizet hordani sem. Ennem is van mit. mert a lánvom ellát meg aztán az ilven öregnek kicsi kell. Ha az ember nem kínlódik egész nap. a falat sem esik olvan lói. A volt tennivalókat űgv sorolta. mintha verset mondana. s eevszer csak minden ok nélkül nevetni kezdett. — Tudia min mulatok? Ott. ahol én laktam, a falu végén, szinte mindennap javítani kellett a kerítést hogv a róka ne férien a maiorsághoz. Hát én most iól rászedtem szegénv rókát! Nem lop az már éntőlem több tvúkot! — nevetett még egv darabig. — A lánvom rávett, hoav eladiunk mindent, a házat, meg a kertet is. és hoav költözzek ide Kolozsvárra Azt mondta, ió dolgom lesz. mert mit is csinálnék ott egyedül?! Csinálni éppen volt »