Délmagyarország, 1984. szeptember (74. évfolyam, 205-230. szám)

1984-09-15 / 217. szám

15 WKIDM Csütörtök, 1984. szeptember 13. .''Süt Találkozások A főpincér Igazii kávéházi főúr, talán az utolsó mohikán a régiek közül. Józsi bácsi mindenkinek, -öregnek és fiatalnak. A családi nevet alig tud.ia valaki, pedig szép, magyaros nev: Szigetfalvi József. Most a Royal kávéházban dolgozik, viszont a Hungária kávéház „örökös tagjaként" ismerik az emberek, főleg a kishungi hajdani vendégei. Nem is kellett naia rendelni, pillanatok alatt ntt termett a vendeg asztalánál, és tálcájáról dupla adagot szervírozott eleje. Koccintani akartam vele, de nem nyújtotta felém a poharát. — Sörrel nem szoktak koccintani. legfeljebb az asztalon kurppintanak csöndesen. — Minden vendéghez ilyen szíves, Józsi batyam? — Mindenkihez. Mintha otthon. vendégül látnám jó barátaimat, ismerőseimet, úgy kell a pincérnek fogadni a betérőket, szívesen, barátságosan, hátha épDen egv ió testvéri szóra vágynak. Nem pincércsaládból származik. Az első világháború befejezése után született Kelebián. Apja falusi gulyás volt A gulyást a községi elöljáróság választotta, egyenlő szavazat esetében a bíró döntött Nehéz, olykor lenézett munka volt, de mégis rendes megélhetést, létbiztonságot jelentett a népes családnak. — Hatéves koromtól segítettem apámnak, fújtam a dudát hajtottam a teheneket. Napkeltétől napnyugtáig legeltettünk. Május elsejétől szeptember végéig tartott a kihajtás. Akkoriban Kelebián 250—300 tehenet neveltek. Elvégezte a hat elemit és a három ismétlőt (heti egy alkalommal jártak iskolába, vasárnap meg leventébe), majd elszegődött a kelebiai tógazdasághoz, amely állami birtok volt, de a Kollhusz testvérek bérelték, halászokat,! napszámosokat tartót» tak. — Nem lehetett könnyű gyerekkoiá. — Nem ls tudom, mit mondjak, nekem naRyon szép volt. Mezítláb jártunk, ha március 15én föl is húztam a cipőmet, de hazafelé már a kezemben vittem. Szerettem fürdeni, halászni. — Mikor került a vendéglátói pályára? — Harmincnyolcban eladtuk a kelebiai kis házunkat és bejöttünk Szegedre, vettünk egy kocsmát. A Maros utcai G rósz-vendéglőt. Három hónapig tartott az önállóság, • tönkrementünk. elúszott a családi ház ára. Ezután kerültem csaposnak a Kotogániéle kocsmába. Nem volt ió sorom. enni is alig adtak. Egyszer elpanaszoltam a helyzetemet a szódasnak, s kérdeztem, tudna-e valami jobb helyet ajánlani. Harminckilencben üzent a szódás, hogy menjünk a Tisza-szállodába, Juránovics fölvesz portásfiúnak. Nemsokára londiner lett. élszakánként 100—150 pár cipót pucolt fényesre. Egy év múlva már portás volt a Tiszában. — Sajnos, megszakadt szépen Induló pályafutásom, mert negyvenegy őszén behívtak katonának. és csak negyvenhatban kerültem haza francia fogságból. Akkor még mindig a Juránovicsék bérelték a Tiszát, de nem Volt üres hely. Átmenetileg a postánál, illetve a NÉKOSZ-kollégiumban dolgoztam a feleségemmel együtt. Éin. beszerző voltam, az asszony meg főzött a diákoknak. Negyvennyolcban visszakerültem a Tiszába. Bár elmehettem volna más vendéglőbe is, hiszen „minden második fiázban" kocsma volt Szegeden, de én nagyon, megszerettem a Tisza-szállodát, oda húzott a szívem. A sok ismert és neves, vagy kétes hírű kocsmáknak, vendéglőknek se szeri, se száma. Emlegeti Józsi bácsi: — A Simplon kávéház, a Kass, vagyis a Hungária kávéház, a Baross étterem, a Royal, az Emke, a Hági, a Hűvösvölgy, a Vigadó, a Kéményseprő, a Hét Vezér, a Kucska, a Faludi, a Vörös Malom, a Kék Macska ... — Ügy tudom, negyvennyolcban éppen a Tisza-szálló pincéreinek a segítségévéi dobálták meg Sulyok Dezső pártvezért, aki a szálló erkélyéről beszélt. Igaz ez? — Igaz. A konyháról „vétele»A biogazdálkodásé a jövő ? tünk" tojást. A szakácsnő jajgatott is, hogy mi lesz a levestésztával, nem maradt egy darab tojás sem. Érdekes és izgalmas időszak volt, később aztán megmerevedett a politikai élet is. — Mi lett a Tisza-szállóval? — Negyvenkilenc január végén átvette az államvédelmi hatóság. Három napot kaptunk, hogv a hetvenöt szobát kiürítsük, és átpakoljuk a Hungáriába. Akkor egy Korhecz nevü szabadkai ember tulajdonában volt a Hungária, s egv Rosner nevezetű bérelte. Amikor áthurcolkodtunk, másnap reggel leltározni kellett. Február elsején államosították a Hungáriát. — S a kishungi? Azt mikor nyitották? — Ötvenkilenc nyarán, mint zónázót. Az volt a cél, hogy a szerényebb keresetű emberek is kellemes körülmények között, és még jobb, választékosabb kínálatot találjanak. — Magam is gyakran betértem oda. tanúsíthatom, hogy első rangú kiszolgálásban részesültünk, s nem is olyan sokért ihattunk. ehettünk. Emlékszik-e Józsi bátyám az akkori árakr.a? — Emlékszem én magukra is, meg az árakra is. Nagyon szerettek a kíshungiba járni a színészek, diákok, iparosok, újságírók, nyugdíjasok, sportolók, tanárok. Az árak? A vese velővel 4 30-ba került, velő tojással 5,90, pirmáj 4.80. párizsi 6,70. rántott szelet 6.90, nagv fröccs 3.20, sör: pikoló 1,20. pohár 1.50, korsó 2.30. Csevegtünk a régi időkről. Alapító tagja volt szakszervezetüknek sokáig vezetőségi tag, Betegeskedett is egv rövid ideig. Azt mondja, hogy gyógyteát ivott., az rendbe hozta. „Azóta imádom az unikumot."Nyolc évvel ezelőtt, bezárták a Hungáriát. — Én zártam, hetvenhat december 31-én. Elszomorodik egy pillanatra. — Fájt? — Nagyon. — Miért? — Az életem felét ott éTtem le. Imádtam a hungit és a vendégeket. — Milyenek voltak a hungi vendégei? — Amint említettem is,.' ott minden rendű és rangú ember megfordult. Aki nem oda való volt, az előbb-utóbb önmaga elmaradt. Tudtam a törzsvendégek szokásait. — Mi a titka a pincérszakmának? — Nem elegendő megtanulni a mesterséget, szeretni is kell, de leginkább az embereket. Fontos a gyorsaság, az udvariasság és a mosoly, de csak az a mosoly, amelyik szívből jön. Ahány ember, annyiféle. Fontos az emberismeret. A kellő tiszteletet mindenkinek meg kell adni, így kaphat viszonzást. Megbecsültnek érzem magam. Sokat tanultam kezdetben Balikó Bélától. aki pincér volt, most pedig a cég igazgatója. Ügy érzem, a vendégek is megbecsülnek. Sok ismert embert alig tudok megelőzni a köszönésben, de még ismeretlenek is gyakran kalapot emelnek. — Hogy érzi magát majd fél évszázados „talpalás" után? — Fájó lenne abbahagyni — egy pillanatra elérzékenyül Józsi bácsi. A felhő elvonul, s a főpincér már fürgén araszol a kávéházi asztalok között. Rendelek. Asztalomra két korsót tesz. Kérdem, miért kettőt hozott. „Az elsőt lehúzza, mert szomjas, akkor miért várion a másodikra, amikor inni akar egy jó kortyot. Igazam van?" Teljes mértékben. GAZDAGH ISTVÁN E

lőfordulhat, hogy a féregrágott gyümölcs válik szívesebben fogyaszlottá a látszatra teljesen egészségessel, éppel szemben, abban a reményben, hogy méreg nélküli termesztésüket éppen a férgességük szavatolja. Magasabb áron értékesül ma már az a termény — különösen Nyugat-Európában —, amelyet nem ért növényvédő és gyomirtó szer. Mindez nemcsak az egészség fanatikusainak divathóbortja. Kétségtelen, hogy az egyoldalú kemizálásnak valahol mar határt kell szabni. A termőföld sem tűri a végletekig károsodás nélkül a különböző vegyisokk-hatásokat. A természetet ért vegyszerhatások közvetve, s több áttételen át jelentkeznek — néha hosszabb idő elteltével. A legutóbbi negyedszázadban a növényvédő szerek és a szelektív gyomirtók valósággal átalakították a növénytermesztés megszokott rendjét. A vegyszerek többségéről azonban utólag kiderült, hogy csak látszólag ártalmatlanok, felhalmozódásuk súlyos veszélyt jelent. Nem egy vidéken már aggasztó méretet öltött e mérgeknek a felhalmozódása az emberi szervezetben. A mérgezési tüneteken kívül örökletes károsodásokat okozhatnak, és a méhlepényen átjutó vegyi anyagok a magzat fejlődését is veszélyeztethetik. A bio szócskával fémjelzett „biológiai dinamizmus'" vagy „szerves gazdálkodás" követésére felhívó új mozgalom hívei kíméletesebben kívánják megművelni a földet, elsősorban a talaj egészséges élettani folyamatainak a fenntartására, illetve előmozdítására törekedve. A mind ritkább és nem túl mély talajművelést hirdetik, amivel csak a legszükségesebb mértékben avatkoznak be a talaj vízháztartásába, anyagcseréjébe. A talajból elvont tápanyagokat istállótrágyával és különböző komposztokkal pótolják. Nézetük szerint ugyanis a műtrágyák megzavarják a természetes anyagforgalmat, az erőszakos kemizálás és talajművelés tönkreteszi a talaj egyébkénti gazdag, sokszínű, tevékeny élővilágát. Olyan távol-keleti kerteket idéznek példaképpen, amelyekben évezredek óta folytatnak szerves gazdálkodást, mégpedig egyre jobb eredménnyel. Ugyanakkor másutt, a túlzásba vitt kemizálással, monokultúrákkal és gépesítéssel néhány évtized alatt teljesen kizsaroltak, és szinte sivataggá változtattak korábbi jó termőterületeket. Szomorú példa erre a sok ezer hektárnyi, valaha buja növényzetű préri helyén létrejött sivatag Amerikában. O

lyan példára is hivatkoznak, hogy állítólag a nitrogén-műtrágya használatával párhuzamosan bizonyos kártevők, például a takácsatkák számának gyarapodását figyelték meg, mintha a műtrágyáktól nemcsak a növények, hanem az atkák is jobban fejlődnének. A kártevők elleni védekezés is sajátos a szerves gazdálkodásban. A növényvédő készítmények használatától azért tartózkodnak, mert a növényvédő szerekként használt mérgekkel szinte kiirtható egyes területek természetes élővilága, s emellett a kártevőkben. Illetve kórokozókban kisebb-nagyobb fokú ellenállóképesség, vagyis, rezisztencia alakulhat ki velük szemben. Emiatt mind gyakrabban és mind nagyobb töménységben használják a gyilkos vegyszereket. Mégis maradnak túlélők, már rezisztenciával rendelkező kártevő, kórokozó egyedek, amelyek elpusztítása hagyományos módon szinte meg sem oldható Ugyanakkor a kártevő természetes ellenségeit is kiirtotta időközben az ember. A szerves gazdálkodás hívei legfeljebb a biológiai növényvédő szerek, például a természetes eredetű és káros mellékhatások nélküli Pyretrum-készítmények, zsurlótea és másféle növénykivonatokból álló természetes, „eleven alapanyagú" készítményekkel kívánják a növényvédelmet tisztár, biológiai úton megoldani. A károkozók természetes ellenségeinek elszaporítását. a csalogató vetést, a fény- és szagcsapdákat javasolják széleskörűen alkalmazni. Nem annyira a kártevők kiirtására, mint inkább csak a fékentartásukra helyezik a fő hangsúlyt. Szorgalmazzák a betegségeknek jobban ellenálló fajták kinemesítését is. H

asonló megfontolásból a biogazdálkodás nitrogén-műtrágyája a szaruliszt, foszfortrágyája a csontliszt, kálitrágyája a káliummagnézium-szulfát. Ezeken és az istállótrágyán kívül még a komposztokat részesítik előnyben. A komposztok lehetnek kerti és ipari előéllításúak is. A kerti, konyhai és egyéb hulladékok halmainak érleléséhez mar többféle komposztolható készítmény is feltűnt külföldön. Belőlük csipetnyi elegendő három kilométernyi komposztálható anyag beoltásához, ami azután akár kétezer négyzetkilométerre is kiszórható. A komposztoltók és a tengeri algából készülő természetes termékenységfokozók. a nálunk is előállított huminsavak és készítményeik ugyancsak közvetlen trágyaértékűek, és fokozzák a hasznos talajlakó, tápanyagfeltáró mikroszervezetek tevékenységét. Az elmúlt évek olajárrobbanása a szerves gazdálkodás malmára hajtotta a vizet, főképpen azért, mert valamennyi vegyszer előállítása és a gépi munkák nagyon energiaigényesek. A biológusok és talajszakértők szerint a szerves gazdálkodás révén tetemes — 15—47 százalék — energiamegtakarítás érhető el, bár valamivel több élőmunkát igényel a hagyományos, vagyis műtrágya- és vegyszeradagokkal, valamint nagyfokú gépesítéssel folytatott gazdálkodással összehasonlítva. S miután ilyen módon az önköltség annyival kisebb lehet, hogy felülmúlhatja az adódó megtakarítás a vele ma még egvüttjáró kisebb terméshozamok miatti bevételkiesést, e módszer gazdaságosnak is bizonyulhat. Egyre bővül a szerves gazdálkodás, a biológiai termelés híveinek tábora. Svájcban évente 10—12 termelő csatlakozik a már tevékenykedő több mint félszáz „biotermelőhöz". Annak ellenére, hogy elsősorban termékeik beltartalmi értékeit igyekeznek kiemelni — és főleg megfizettetni —, az igényeket nem képesek kielégíteni, mert máris hatezer háztartás szerzi be szükségleteit a szavatoltan vegyszerműtrágya-mentesen termelt termékeket forgalmazó boltokból, és évente félezer ú.iabb háztartás is jelentkezik ilyen igénnyel. B

ár a szerves gazdálkodás külföldön egyre népszerűbbé válik, nagyüzemi elterjedése a közeljövőben nem várható, megmarad a kiskert keretei között. Ez annál is inkább érthető, mert az e módszerrel elérhető kisebb termésátlagok nem fogadhatók el. amíg a Földön annyian éheznek, sőt éhen halnak. KOMISZÁR LAJOS Szokolay Zoltán Vitézek, mi lehet ? Reggelente széthasított. Fehér holló béna szárnya. Kiskarácsony, nagykarácsony estelente összeforró alapfogalom: hova vágtat ennvi torzó, szakszerűen idomított hamar-lovakon ? vakíts el. te fölaiánlott örök alkalom: örvendjetek, diplomások, lakható a vakvágányra kilökött vagon! krétaoöttvös országtábla, morzsák a Dadon. Csúfos véget ért a váeta. s márvány arcom, térdkalácsom kire hagyhatom? 4