Délmagyarország, 1984. augusztus (74. évfolyam, 179-204. szám)

1984-08-05 / 183. szám

Vasárnap, 1984. augusztus 5. 5 tzcqedi ünnepi helek Gounod: Faust. Operaelőadás a Dóm téren este fél 9-től. Orgonabemutató délután 3-tól a Dómban. Jegyek a helyszínen válthatók. Szőke Tisza Nemzetközi társastáncverseny az ú,¡szegedi Sportcsarnokban délután 3 órától. XXIV. Szegedi Nyári Tárlat a Horváth Mihály utcai képtárban. Nyitva 10-től 18 óráig. Fák és nimfák. Jung Zseni és F.ifert János fotókiállítása a Bartók Beia Művelődési Központ nagytermében. Nyitva 10tól 18 óráig. Vallomások az emberről. Csongrád megyében élő szakszervezeti-dijas képzőművészek kiállítása Juhász Gyula Művelődési Központban. Nyitva: 10től 18 óráig. Czóbel Béla-emlékkiállítás a Móra Ferenc Múzeum kupolagalériájában Nyitva 10-től 18 óráig. Kovács Tamás Vilmos festőművész kiállítása a Bartók Bela Művelődési Központ B galériájában. Nyitva: 10—18 óráig. Pataki Ferenc alkotásai az Ifjúsági Házban. Nyitva: 10-től 17 óráig. A Dolly Roll együttes koncertje az ujszegedi szabadtéri szinpadon holnap, hétfőn este fél 9-től (eső esetén 7-én, kedden). A Móra Ferenc Múzeum állandó kiállításai. Nyitva: 10-től 18 óráig. Ifj. Lele József néprajzi gyűjteménye, és Bálint Sándor-fotókiállítás Szeged-Tápén (Vártó űt 4.). Nyitva: hétfő kivételével naponta délután 3-tól este 6-ig. Szeged múltja, jelene, jövője. Várostörténeti kiállítás a Móra-parki várban. Nyitva: naponta 10től 18 óráig. Arctalan nemzedék? F Q U SÍ ! ^'ounoc' 0PeráJa a szabadtéri játékokon Akár nekünk a Bánk vagv a Hunvadi. hasonmód a franciáknak Gounod Faustja: nemzeti opera. A Bastille lerombolásának évfordulós ünnepein ingyen nézhette bárki a párizsi Operában. Nálunk, itt és most. persze pénzért megy. bár erős a evanúm. elkel hozzá a vatta — érezhetően visszafogott érdeklődés övezi, mégha a premieren ez inkább a diszkrét tapsokban nyilvánult csak meg. Ügy főst. idén Szegeden akarva-akaratlan legázol, beárnyékol minden más produkciót az István. Mégse hiszem, pusztán erre fogható a mérsékeltebb kíváncsiság. Ha emlékezetem nem csal. a Faustot Jevgenyij Nyeszterenkóra találták ki. vették elő maid két évtizedes hallótávolságból, csak hát a szoviet basszista nem 1ötl ígv maradt a hazai szereposztás. Ami úiólag fölszínre hozza a régi dilemmát: igaz. magvar nvelven szólal meg az előadás, ám a szabadtéri ooerák sava-borsa éppen abban van. ha sikerül neves vendéget találni: hiába, erre ..bukik" a nagyérdemű. Ellenkezőleg: tudniillik mi sem különböztet meg a kőszínházi. rendes évadi bemutatóktól: a jelenlegi szegedi Faust is kihozható az Operában Pesten, de akár Szegeden, nincs különlegessége, fölcsiklandozó varázsa. A jelek szerint akkor sem, ha maga a mű nem kifejezetten „nehéz zene", egyesek szerint operett. Támadják ezért eleget esztéták, még a goethei alapanyaghoz is hasonlítgatják, hogy minél szaftosabban kérjenek rajta számon drámai helyzetteremtő erőt, becsméreljék a figurák híg festékszagát. Egyáltalán az érzelmességén boronganak. hogy túlságosan edeskes. pedig hót. Pedig hát valamitől mégis a világszínpadok legszűkebb repertoárjóig fészkelte be magát. Gyanús, hogy első hallásra tetszik, hogy azonnal megadja magát? Istenkém, előfordult már a zenetörténetben. Az érték idővel méretik, s úgy látszik, az idő a Faustnak dolgozott — fölösleges meditáció bármi mély ízléskutatás. Lám, Faustot mondunk, holott Gounod eleve nem kacérkodott goethei teljességgel, Margitot kanyarított a partitúrára. Legyen ez elég mentelmi jog a kérdést úgyis eldöntötték már. Ott, ahová lényegileg tartozik, lent a nézőtéren, s több mint évszázada immár. A szegedi szabadtérin egyszer adták", tizennyolc nyara, s érdekes, ugyancsak Szinetár Miklós rendezésében, noha az akkori nemzetközi börzén jegyzett szólistákkal, Oncinával, Gordonival, Cavával. Szinetár rendezése most furcsa módon azért zavarbaejtő mert van koncepciója, erősebb az akkorinál. Merészen eredetinek nem mondható, de friss, modern. A színpadot visszafuttatja, a figurákat pedig állva hagyja az időben. Titokban Goethére, vagy a még korábbi legendára kacsintva misztériumjátéknak ácsoltat deszkát, s olyan miliőt ágvaztat Forray Gáborral, ami a darab idevalóságát igazolhatja. Hátul fölvállalja a templomkaput. ki is nvitia. hozzá telepíti szimmetrikusan a középkori misztériumszlnpadok (felhőgalacsinokka! fodrozott) mennv-pokol stilizáció.iát. középen ped'g a szerepifiket egylépcsős köremelvényre szólítja. A látvány ugyan nem mellőzi teljesen a helvszínek. funkciót hordozó tárgyak konkrétságát, mindössze azok zsúfolt romantikus aprólékosságát nélkülözi, átengedve, mi több, egyenesen fölkínálva a terepet énekeseknek, szólistáknak. Koncepciója pedig attól zavarbaejtő. hogy hangfenoméneknek tálca (Bayreuthból látni ilyen eszköztelen platókat, ahová világsztárok járnak, orgánumuk betölti a teret, az emberi hang fönsőbbségét, operai hatalmát demonstrálják) — és éppen a hangbirtokosok hiányoznak. „Csak" kitűnő énekesek vannak (nem egy hátrány), ami szintén kőszínházi couleur locale. A figurákat Mark Tivadar jelmezeiben múlt századi hősöknek hagyja meg Szinetár. Szmokingos úr a misztériumszínpadon —<• pikáns. Mefisztó ő. akit nem először bújtatnak titokzatos rulettjátékosok, mészarcú kártyakeverők örök sátáni maszkjába; körötte krampuszok szédelegnek, égővörös paszpólja egyenesen kihívó. Gregor József játssza. Köpennyel a vállán tűnne praktikusabbnak. Nem egy világfi Kelen Péter Faustja sem, ki a mindenséggel mérhetné magát, s érzelmeiből képtelen kitörni. Margitnál nem juthat tovább — Kelen amolyan álmodozó, réveteg, az ördögnek passzív bábia csupán. (Persze a szerzőt igazolja. hogv Margitról szól a darab, hogy Goethéből mindössze a „szereim; szál".) Mintha a játékhoz nyújtana. kevés impulzust a színpad. Nem eléggé artisztikus, barnásszürke díszleteire kevés fényeffektust pazarol S/.inetár (ennyire nem szegényes a Jálékok világítástechnikája). az időnként fölbukkanó angyalok, ördögök pedig sután mozognak, ügyetlenek, fegyelmezetlenek. Keresztrejtvénybe illő, miért hagyják el a templomképet (éppen itt. a nyitott templomkapu előtt). ahol Mefisztó „nincs irgalom !"ja a végső kétségbeesésbe taszítja Margitot. De Ma:gitot nem egészen értem a második felvonás végén sem. mikor nyitott ablakban tárulkozik ki. s abban a hiszemhen suttog túláradó boldogságáról, hogv senki sem hallja, a csillagokkai egvediil van — Mefisztóval a hátában Faust pont előtt« áll. Mertha mondjuk a másik ablakot választja, vagv fordítva. Fausték búinak emide. nincs ez a malőr. Gondolom, rendezői koncepció, hogy ami irracionális, azon nincs mit magyarázni. Dehát ez véletlenül racionális elem, s az apró szituációk logikájával minek nagyvonalúskodni, ha az értelmezés, a helyzetelemzés úgyis nehéz kenyere (általában) az operajátszásnak. Eredeti és szerencsés ötlet viszont a záróképben Valentint „föltámasztani" a templomból. Miután az angyali kar már penitenciát ígért Margitnak, maga is megbocsát, karját kínálja húgának, s mint grállovag viszi el a mennyek országába. Színes, változatos, dúsízű a Valpurgis-éj: Pethő László koreográfiája. A boszorkányszombat nagyoperai tablójában Szönyi Nóra, Szakály György és Volf Katalin táncol virgonc szólókat, az egyik tételben például kagylóhéjból lép ki a balerina — dekoratív, tetszetős a látvány. Oberfrank Géza zenei vezetése leginkább korrektnek mondható. Érezhetően a biztonságot vigyázza, a színpadi és a zenekari hangzás optimális arányait. Ezért aztán nagy pillanatok, kiborulások nincsenek, de minimálisak az ekkora térben folyvást kísértő pontatlanságok is. Tartom konokul: ez a Faust kőszínházi melegagyban pompázna igazán. Kelen Péter intelligenciáját dicséri, ahogyan zenei cezúrát von az idős és a megfiatalított Faust közé; hangilag is képes kirajzolni a megfáradt, fásult öregember portréját. A cavatinában ültő helyében fúj lángfényes fölső cét. s végig konzekvensen játssza, énekli egy szerelmi vágytól bávatag ifjú holdkórosságát. Nekivaló szerep, bár érési folyamat előtt áll: időnként túlságosan visszafogott, nagyon muzikális akar (persze tud) lenni, s ilyenkor a hang nem mindig jön át. (Azért sajnálja az ember, mert tenorja igézően szép, s szépségből a fül több intenzitást igényel, mind többet kíván.) Némiképp szürkébb, bár szintén muzikális Margit: Zempléni Mária. Karcsú szopránja a drámai terhelések alatt ropog meg, s noha a szerelmi jelenetekben megindítóan intim, olykor az az érzésem, belehal a szépségbe — holott nekünk kellene a nézőtéren belehalni inkább. Még Gregor József Mefisztója él a legváltozatosabb zenei eszközökkel — azon túl persze, hogy basszusa nem kimondottan sátáni karakter, sőt. Jézus után kiált. Maga is tudván ezt, „nem csak dalolni" igyekszik, az indulat recitatív kitöréseivel, hangjának mesterséges torzításaival spékeli meg szólamát, a rondóban például. Mindenesetre derekasan állja a próbát, nem véletlen, ha éppen szerenádjával, ezzel a gúnyos erkölcsi hitvallással parádés, ahol egyszerre kell lágyan behizelgőnek és drasztikusan képmutatónak lennie; hangja az ilyesfajta zenei ábrázolásokra predesztinálja. Németh József atlétakiállású Valentinje délceg harcfi. Baritonja mindössze a fölső regiszterekkel áll hadilábon, máskülönben markáns, míves matéria: áriáját tartással, jó kondícióban tolmácsolja. Mészöly Katalin tenyerestalpas Mártája Bajtay-Horváth Ágota érzékeny kontúrokkal festett Siebelje és Szakgly Péter tintáskedvű Brandnerje egészíti ki a szereplőgárdát, melynek ..kötőanyagát" megbízható kórus adja. A harcosok bevonulója áthatóan zeng. s az angyalik karok is tisztán szólalnak mee (karigazgató: Molnár László). Vagyis: vegyes benyomásokat kelt ez a Faust. Látnivalókban nem túl gazdag, zeneileg viszont üzembiztos; néhány emlékezetes pillanatával elraktározható élmény, kivált az operabarátoknak. Hétköznap az ünnepben? Ha belegondolunk, ez a mi formánk. A hétköznapokból tudunk megélni. Nikolényi István Mintha homályos üvegen át néznénk Kovács Tamás Vilmos festményeinek alakjait; vagy elmozdult fényképkockák mosnák össze a figurák arcvonásait; talán egy általánosan érzékelt társadalmi jelenség foltjaiból még nem karakterizalódtak az egyedi, különös vonások. Mert a fiatal festő — akinek rajzai és festménvei a Bartók Béla Művelődési Központ B galériájában láthatók . — tudatos programot vállal: „Felszínre szeretném hozni azokat az érzéseket, hangulatokat, gondolatokat. amelyek bennem tudat alatt, letisztultak, s amelyek végül is átélt mindennapok leszúrődései. Ezért törekszem hangsúlyozni képeimen, rajzaimon a figurák személytelenségét, a jelenetek konkrétság-nélküliségét. Nem egy-egy egvedi esetről, egyedi személyről van szó, hanem a mindenki által átélhető, s átélt korról." Kovács Tamás Vilmos, bár mint írja, ösztönösen dolgozik, nagyon határozott festői alapállást képvisel. Nem kiforrott, nem megoldott sem érzelmi-gondolati töltése, sem kifejezésmódja, de mindenképpen kiemelkedő a kortársi mezőnyből. Részint azért, mert — bár őrzi főiskolai mestere. Sarkantvú Simon hatását — eredeti módon közelít a művészi programhoz. Számára egyetlen téma létezik, az esenUo es kiszolgáltatott ember, különös fejtartasával, elmosoou tekintetevel, groteszk mozdulataival, tejova gesztusaival. sosem cselekves, mindig csak áilapotszerü merevsegevel, s legtöubször egyedül. Még akkor is. ha egy-egy kepen többen vannak. Csak egymás mellett, sohasem együtt. Talán egyetlen lapon fedezhető fel a reményvesztettek remenye, a segítőkész gesztus, az egymásra utaltság szép es eitagadbatatlan szükségszerűsége. Ráadásul ez az arctalan és atomizálódott nemxedek mesterséges szituációkba merevedik, a dobozvilágban, marionettfigura, mestersegesen kijelölt térben jelenik meg. Erőteljes, drámai színfoltok, izgatott vonalfutamok, hirtelen gesztusok jellemzik az expresszívekhez kötődő kifejezésmódját. Valódi társadalmi-nemzedéki problémára érzett rá Kovács Tamás Vilmos. Am, a művészet többet követel, az érzékelésnél. Az elemzés, feldolgozás és művészi viszszatükrözés keserves pokoljárását is. Ez a kiállítás jó alap. rugalmas dobbantódeszka ahhoz, hogy a fiatal művész eséllyel készíthesse ,el a nemzedék karakteres arcvonásait is. Élesre állított művészi blendével. T. L. Diadráma Nagy LászJő felvétele Mefisztó (Gregor József) az öreg Fausttal (Kelen Péter) a pénteki premier előjátékában. Tavaly ilyentájt azon sopánkodott a várkerti közönség, hol maradnak ennek az pepecselő műfajnak a helyi — szegedi, Csongrád megyei képviselői. Hogy vannak, azt tudutk. Hát péntek este a szegedi Szabó András és a makói Szőke János is elhozta diasorát, muzsikáját a nyári szegedi diaporama randevúra. Sőt. Csányi Miklós, a televízió rendezője, egyben a műfaj nagy pártolója, szakértője is megjelent — műsort vezetni. (Tavaly ő is hiányzott.) Lovász Károly. Seregély István, Tám László, Halmai László, Magyar Ferenc, Dozvald János diasorai ismerősként köszöntöttek ránk. Szőke, Lendvai Tamás—Szlameniczky András péntek este debütált a történelmi levegőjű .várkertben. Ahol tizenket képsort láthattunk. Iden harmadjára találkozott a magyar diaporáma alkotógárdájának színe-java Szegeden — a Bartók Béla Művelődési Központ jóvoltából. Ügy tűnik, még jó sokáig a bemutatókon túl. az ismeretterjesztés misszióját is föl kell vállalnia a mindenkori narrátornak. Hisz honnan is ismerné a nagyközönség ezt a technikai eljárást? Müvelói sincsenek többen hazánkban száznál. Amint a film, a diaporáma is Franciaországban született. A diások mintegy fjtytyet hányva a Lumiere-fivérek találmányának. ismét megállították a filmkockákat. A technika gazdag eszköztárát és tehetségüket felhasználva produkáltak új műfajt. Ma már rangos nemzetközi fesztiválokon tartanak versennyel egybekötött bemutatókat, főként Franciaországban, az NSZKban. De eljutottak a magyarok Üj-Zélandba is. Hangmérnökök. fotóművészek, népművelők, tanárok, szellemi szabadfoglalkozásúak alakították tavalyelőtt a Magyar Diaporáma és Multivideo Egyesületet, tizenkét esztendős múltjuk életképességének bizonyítékaként. A sajátos techn. .a igen változatos műfaj teremtésére alkalmas. Mintegy tálcán kínált intellektuális élményt Márton Géza (Budapest) István, a királya, Seregély István (Budapest) Latinovits-szindrómája. Tám László (Pécs) Urbanizációja. Aligha szabad sablonokba válogatni a diaporámát, hisz minden kommunikatív műfajnál szubjektívebb. Sőt, épp a szóvá nem tett, ki nem mondott gondolatébresztés, emóciókeltés a fontosabb célja. Szóval, az imént említett három diasor izzott az útkeresés drámájától. Ragyogóan fokozott Márton, István, Koppány mintegy illusztrációkent szerepelt — a jól ismert dalbetétek által —, mesterien sűrítette az eszmek összecsapását. Latinovits hangja, a filmszerepeiről archivált totók (diák), s egy piros Diesel-mozdony frenetikus erővel hatott. Tódultak a ki nem mondott kérdések — a néma tisztelgés és gyász a legfájóbb —, miért .. . miért..., miért...? Összességében komolyabb, feszesebb vol az idei diasorok bemutatója, több képsor született meditativ célzattal. (Ezekben is hiábavaló keresni a humort.) Szabó András álommaradékai ösztökélték gz embert, keresse átélt élményeinek foszlányait, csakúgy, ahogyan a szerző. Bányai Gábor (Budapest) A hetedik nap után című sorozata a teremtés fölött meditált. Halmai László képzeletországa — Naturália — csattanós poénra épült. Dozvald (Budapest) idén reklámfilmet hozott, a Pénzt. Ügyesebben szerkesztették az alkotók az idei műsort a tavalyinál. A méla csöndben szorongó, „tenyérnyi" közönséget fölrázta Lovász Károly—Rendecky Lajos Tempó szatírája S nyugíatólag hatott a háborgó lelkekre a lirai hangvételű, leselkedésre épülő természetrajz-diasor, Magyar Ferenc alkotása. M. K. 4