Délmagyarország, 1984. augusztus (74. évfolyam, 179-204. szám)

1984-08-03 / 181. szám

2 Péntek, 1984. augusztus 10. Somogyi Károlyné felvétele Jönnek a turisták, látogatók Szegedre, naponta Játjuk az idegen buszokat, gép­kocsikat a város utcáin. Felvételünk a Széchenyi téren készült, ahol egy külföldi rendszámú autó utasait örökítettük meg az érkezés utáni pillanatokban. pítőtá Eszterházi rostélyosból majd 10 ezer, marharolád­ból 6 ezer, egytizedes áru­féleségből 13 ezer 500 da­rabot, ötnegyedes fóliás cso­magolású portékából közel 20 ezer darabot készítettek eddig építőtáboros diákok a Szegedi Konzervgyárban. A fölsorolás korántsem teljes, hisz majd tízféle műveletet végeznek. Szóljon inkább a munka értékéről a legille­tékesebb, a gyár igazgatója, Kosa László. — A szigorú számokat kell figyelembe venni. Négy turnusban dolgozik idén a háromszáz gyerek. Hatszáz munkaórát lehet számolni naponta, az utolsó két tur­nusban többre, kilencszázra, összesen 10—15 millió fo­rint termelési értéket állí­tanak elő,, amit tulajdon­képp a duplájában is szá­molhatunk. Mert, egy: ha a gyerekek nem jönnének, csomagolási készletek hal­mozódnának fel. Kettő: ke­vesebb lenne a vállalat fo­lyamatos árbevétele. Három: növekedne a bankkamatunk. A legfőbb érv pedig nem is illik, e financiális fölsorolás­ba. Ez a következő: a diá­kok szezonmunkát végeznek, ám nemcsak a gyümölcs­és zöldségfélék érésének van szezonja, hanem most vannak nálunk is. mint mindenütt, a nvári szabad­ságolások. Minden most érik, kezdjük a borsóval, majd az uborka, a barack, a paprika, a paradicsom. Á rendelkezésre álló munkás­kéz is kevés lenne, hát még így, hogy eleve kevesebben vagvunk. Kiszámoltam, ha a táborosok nem lennének. '300 vagon áru maradna el mirrtegy 00 millió forint ér­tékben. Ám ígv a szezon ellenére is folyamatosan tudjuk szállítani az eszter­házit. a gulyást, a marha­húsroládot. Ezek tőkés ex­portáruk. Meg tudjuk olda­ni a diákok segítségével az üvegek mosását. Nem kell leállnunk vasárnapokon, annyi közülük az önként je­lentkező. Amiről az igazgató nefn szólt — a diákok meg­becsülésének kérdéséről: ötödik szezonban szorgos­kodnak építőtáboros közép­iskolások a konzervgyárban. Viszi a sókszáz diák hírét szerte az országban, milyen, vendégszeretők a dolgozók. Elmesélik, a munkásasszo­nyok plakátokat festenek érkeztük köszöntésére, egyik-másik dolgozó az uzsonnáját felezi a gyere­kekkel. Aztán, hogy nem zavariák el őket sehonnan, teljes értékűnek tekintik munkájukat. fölnőttként ke­zelik őket. Nincs kivétele­zés. kozmetikázás, az alkal­mi munkásoknak hétközn'a­pi arcát mutatia a gyár. * Nagv a szalag zaja, átha­tó a marhahús illat. A fu­tószalag két oldalán fehér­be öltözött táborosok készí­•tik a roládot. Előbb mérik a szeleteket: darabja 10 de­kagramm lehet. 10 deka a töltelékek súlya, a füstölt szalonnáé, uborkáé is. — Két éve gardírozom a diákokat — mondja Nagy Józsefné, aki húsz éve van a konzervgyárban. — Ügy veszem ki a szabadságot, hogy a táborosokkal is együtt lehessek. Szorgalma­sak, betartják a technoló­giai előírásokat, hallgatnak a szavamra. Azért még én is fiatalnak érzem magam. Beszélgetünk mindenféléről. Mesélnek a gyerekek ma­gukról. én a családomról, a gyárról. Az idei táborosok Kazincbarcikáról. Sátoral­jaújhelyről. Özdról, Putnok­ról. Miskolcról jöttek. — Mire kell különösen ügyelni? — A tisztaságra,' a meny­nyiségre, meg hogy szét ne nyíljon a görjgyölt hús. A sterilezésnél könnyen elő­fordulhat, ha nincs rende­sen tekerve. — Haladós munka, lehet keresni? — Tartjuk a tempót. Ugyanennyit kereshetnek a diákok is, mint a felnőttek. Szerintem is ígv helyes, nem kisebb az ő munkájuk értéke a mienkénél. • — Itt majd először a tol­mácsokat kell megkeres­nünk — tájékoztat Szabó Lajosné, aki mondhatni há­ziasszonya a táborozóknak, a gyár KISZ-esei mellett. — Minek a fordító? — A futószalag mellett, akik zöldborsót csomagol­nak, s az NDK-ból érkez­tek hozzánk. 10 fiú és 10 lány — 9—10. osztályosok, gyakorlott mozdulatokkal végzik a munkát. Régi megbízható dolgozó­ja a gyárnak Koz-ács Ernő­né. Most a táborosokért is felel. — Ezen a gépen nemigen vagyunk 100 százalék alatt. Átlagban 120 százalék a tel­jesítmény. Jól indultak a német iskolások. Már tol­mács nélkül is boldogulnak. Mutogatunk. Tetszik, hogv a tanáruk is beállt közéiük, mindig figyeli, hol haladnak lassabban. A csomagolócsarnok túl­oldalán. szovjet és cseh­szlovák egyetemisták dobo­zol iák az egy tizedes sűrí­tett naradicsomkonzerveket. A JA TE gólva+ábor^ai. Odesszából é>-k°zett Olga Vovk. aki ötödéves angol­francia szakos az odesszai egyetemen: — Ismerem a konzervgyá­rak munkáját. Otthon sokat dolgoztam a konzervipari kombinátban, nyaranta. Bébi ételeket, gyümölcsöket csomagoltunk. Tudtam, hogy Szegeden is a konzervben dolgozom. Először vagyok itt a testvérvárosban. Gyö­nyörű. Kassáról hat lány. nésv fiú, Brnóból 8 lánv, egy fiú dolgozik a JATE-szervezte táborban. Simon Ágnes, a P. J. Safarik egyetem jogi karának utolsó éves hall­gatója: — Egyszer már jártam Szegeden, ötéves voltam, amikor szüleimmel ideláto­gattunk. A két tornyú temp­lomra emlékeztem. Ahogy megérkeztünk most, rögtön elmentem megnézni. — Kicsik ezek a konzer­vek. — Szerintem pont nőnek való munka. Bele lehet jön­ni. Gyorsan megforgatunk minden darabot a törlőru­hában, aztán rakjuk a do­bozokba. * Mintha még tetszene is a két fiúnak, hogy lifeg raj­tuk a felnőtt méretű kék munkaköpeny. Ahogy szok­ták mondani, az egyikbe beleférnek ketten. Otthono­san mozognak a gyár másik csomagolócsarnokában. A kilences brigád tagja Ko­vács Zsolt és Molnár Zoltán. Özdon a József Attila gim­náziumban végezték a har­madikat. Osztálytársak. Eol­tán: — Rákoscsabán voltam már építőtáborban. A Duna ottani szakaszán betonoz­tunk, parttakarítást végez­tünk. Hát mit mondjak, es­ténként' nem kellett elrin­gatni bennünket. Itt a kon­zervben bálákat csomago­lunk. Férfimunka ez is, mégsem olyan nehéz, mint a betonozás. Szóvál köny­nyebb a munka, és nagyon jó a szállásunk. Az újsze­gedi Ady-kollégium épülete modern, és ehetünk, ameny­nyit akarunk. A gyár KISZ­esei befőttekkel, májkon­zervekkel pótolják a vacso­rát. Zsolt: — Szerintem Is jó az ellátásunk, csak az uzson­nán vagyok „kiakadva". Ál­landóan joghurtot kapunk. Szabó Lajosné kér szót: — Mondom mindenkinek, aki csak kifogásolja a jog­hurtot, hogy kockázatos te­jet vagy kakaót, különösen ezeket az édesített fajtákat kiadni. Nem bízunk a fíis­seségükben. Képzeljétek el, mi történne, ha véletlen másnapos lenne a tejtermék. Zsolt: Tulajdonképpen igazuk van a házigazdák­nak. — Milyen hát a ma fia­taljának megfelelő építőtá­bor? Zoltán: — Biztosítsák a munkát, hogy ne ücsörög­jünk órák hosszat. Szerin­tem túl vagyunk a hőskor­szakon. Tehát ha azt akar­ják a „gazdák", hogy jól járjanak velünk, akkor a lehetőségekhez képest gon­doskodjanak a táborosokról munkaidőn kívül is. Legyen elfogadható a szállás. be­csüljenek meg bennünket, mert akik ma jelentkeznek, azok dolgozni akarnak. Zsolt: — Most vagyok először építőtáborban, bár otthon a kohászati üzemben minden nyáron dolgoztam. Sokat hallottam a különféle KISZ-es táborokról, azt hi­szem, mindnek olyannak kéne lenni, mint a Szegedi Konzervgyáré. Mag Edit né si S zámolni kell azzal, hogy a nőknél is jelentkeznek mindazok a fog­lalkozási ártalmak, szellemi és fi­zikai túlterhelésből fakadó szervi, vagy neurotikus betegségek, amelyek eddig jobbára a férfiak egészségét károsították.' Ezt a megállapítást egy egészségügyi szakcikkben olvastam, amelyből megtud­hattam azt is, hogy milyenek a betegség­megelőző, gyógyító kilátásaink az ezred­fordulóig. Szívósabbak, bizonyos hatásokkal szem­ben a férfiaknál sokkal ellenállóbbak a nők, s ezért is magasabb kort érnek meg — hallhatjuk úton-útfélen. Ügy látszik ez a biológiai előny, mondhatni kiváltság a gyengébb nemnek még sem ad akkora védettséget, mint amekkorát évtizedeken át tulajdonítottak neki. Kiderült, hogy a nő sincs vasból, nem elnyűhetetlen, s amióta a társadalmi munkamegosztásban szinte egyenlő részt vállal (a keresőképes férfiak 88 százaléka, a nők 81 százaléka dolgozik), a civilizációs betegségek őt sem kerülik el. Értve ez alatt a szív- és érrendszeri, a mozgásszervi stb. elválto­zásokat, bajokat. A nők életmódja azonos lett a férfia­kéval, sőt, túlzás nélkül állíthatjuk, hogy a munkavállalás mellett a családi élet szervezéséből az otthoni kötelezettségek­ből övék a nagyobb rész. Egy KSH-fel­mérés szerint a nők átlagosan naponta 211 percet, a férfiak 44 percet töltenek háztartási munkával. (Ez utóbbi alig há­romnegyed órából 28 perc ház koruli munkával, és lakáskarbantartással telik, beleértve a kocsimosást is. Valójában a 1 gyermekneveléstől -az idős szülő gondo­zásáig a nő vállát nyomja a nagyobb te­her. Így a kettős (munkahelyi- és csalá­di) szorításban őrlődve kiegyensúlyozatlan az életmódja, csökken a tűrőképessége, s ezt előbb vagy utóbb az egészsége sínyli meg, mindez pedig a családi összhang romlásához vezet. Tudomásul kell venni, hogy ma már ,a nők között egyre több a szakképzett, felelős munkakört betöltő, vezető beosz­tású, akik nem engedhetik meg maguk­nak, hogy huzamosabb ideig otthon ma­radjanak gyesen, vagy más családi ok mjatt. Ez előmenetelben, ' szakmai fejlő­désben nagy hátrányt jelentene számukra. Sokszor hallani olyan gúnyos megjegyzé­seket, hogy „ti akartatok egyenjogúak lenni, most viseljétek, a következményét". Valójában aki mondja, az is tudja, hogy hamis ez a nézet. Igen, a nők akarták és akarják ma is a férfiakéval azonos jogot a munkához, az érvényesüléshez, de a terhek egyenlő elosztása mellett. A körülmények, a gazdasági kényszer is úgy hozta, hogy szükség volt és van p női munkaerőre. Korunk jellemzője a kétke­resős család. A megoldást semmi esetre sem a „vissza a fakanálhoz" szemlélet adja, hogy a nő újból legyen csak a családi tűzhely őre. A jelenlegi helyzeten viszont változtatni kell nemcsak a nő, hanem az egész társadalom érdekében. Az egyre kevesebb házasság, az egyre több válás, a csökkenő gyermekvállalási kedv népességünk fogyásához vezet. A demog­ráfiai feszültségek pedig kedvezőtlenül érintik életszínvonalunk és szociális hely­zetünk alakulását. Nem lehet minden vonatkozásban egyenlőségi jelet tenni nő és férfi kö­zé. Esélyegyenlőség a pályaválasztásban, a munkahelyi előmenetelben, a bérezés­ben stb., mind megvalósítható, viszont a családi életben óhatatlanul többet kell vállalnia a nőnek. Nem kiváltságokra, fe­lesleges kíméletre vágynak a lányok és asszonyok, hanem olyan életvitelre, idő­beosztásra, amely nem haladja meg ere­jüket és meg tudják osztani magukat a munkahely és a család között. Nemrégi­ben a változást sürgető, sok ezer csalá­dot érintő kérdést vitatta meg a Magyar Nők Országos Tanácsának munkabizott­sága, bevonva a fővárosi és vidéki nagy­üzemek, gyárak, vállalatok, intézmények, kutatóintézetek szakembereit. A tanácskozás végkicsengése az volt, hogy megoldást a változatosabb munka­idő- és foglalkoztatási formák szélesebb­körű bevezetése adná az iparban, kereske­delemben, mezőgazdaságban — fiakai és szellemi munkakörökben. Természetesen a teljes foglalkoztatás megtartásával kell lehetőséget teremteni a nők teljes mun­kaidős alkalmazása mellett a részmunka­idős, a rugalmas és más időrendszerű el­foglaltságra. Az ágazati minisztériumok év végéig ajánlásokat, módszertani útmuta­tókat dolgoznak ki a különböző munka­vállalási formákra, hogy így is segítsék az egyéni, a vállalati és a társadalmi érdekeknek egyaránt megfelelő munkaidő­formák elterjedését. M a még, sajnos, a munkáltatók nin­csenek érdekeltté téve, ezért is idegenkednek az új formáktól, ugyanis ezek magasabb fokú szervezettsé­get, szigorúbb munkafegyelmet követel­nek, nem beszélve arról, hogy több velük az adminisztráció és a létszámgazdálko­dást is nehezítik. A gyakorlat viszont azt igazolja, hogy ahol már több éve beve­zették, például a rugalmas munkaidőt, ott a dolgozók magánügyeiket szabad ide­jükben intézik, csökkent, illetve megszűnt a túlóra, javult a munkamorál, enyhültek a közlekedési, vásárlási gondok. Elismert tény, hogy az iparban a részmunkaidő­sök alkalmazása növeli a termelékenysé­get, a 4. 6 óránként egymást váltó mun­kások pihentebbek, az első órákban min­denkinek nagyobb a teljesítőképessége. A lehetőségek tehát adottak, csak élnf kell velük. így diktálja a józan ész. H. A. Szentesen Növénynemesitsk országos vándorgyűlése Tegnap, csütörtökön Szen­tesen a Vetőmagtermeltető és Értékesítő Vállalat kutató­állomásán volt az MTA és a MÉM által szervezett és a növénynemesítők részvé­telével megtartott vándor­gyűlés. Megnyitójában Kur­nik Ernő akadémikus hang­súlyozta, hogy a kutatási eredmények és más kedve­ző feltételek miatt válasz­tották Szentest a találkozó színhelyéül. Külön szólt a legújabb lehetőségekről, amelyek az eddigieknél na­gyobb összhangot teremte­nek a növénynemesítési tel­jesítmények és az anyagi vonatkozású felhasználás között. Dr. Hadnagy Árpád, a vetőmag vállalat igazgatója a kutatási és fejlesztési munkákról tájékoztatta a szakembereket. A vállalat bonyolítja le a hazai vető­magforgalom 80 százalékát és tekintélyesek az export­szállítások is. A szentesin kívül kiemelkedőek a nyír­egyházi kutatóbázis ered­ményei is. Dr. Faragó László, a szen­tesi kutatóállomás igazga­tója többek között arról be­szélt, hogy fő profiljuk a káposztafélék nemesítése. Kisebb volumenű az étke­zési paprika. Szerepel ter­mészetesen a kutatási té­mákban a lucerna és a kukorica nemesítése. A zöld­ségfélék 125 típusát vizsgál­ják. A vándorgyűlésen a ku­tatóállomás témafelelősei beszámoltak legújabb ered­ményeikről, különös tekin­tettel a lucernára, a kuko­ricára, a káposztára és a zöldségfélékre. Szó volt a növényi rezisztencia képes­ségnövelésének kérdéseiről is. Előadók voltak: dr. Ko­vács Gábor. dr. Kovács Gá­borné, dr. Szalva Péter, dr. Németh Gizella és dr. Pesti Miklós. A találkozó résztvevői ezután gyakorlati bemutató­kat tekintettek meg a lu­cerna és a kukorica, vala­mint a zöldségfélék témájá­ban. A szakembereket a helyszínen Fábián N. Ká­roly, a kutatóállomás osz­tályvezetője kalauzolta. A vándorgyűlés a délutáni órákban baráti eszmecseré­vel zárult. Lég! növény­védelem Jól hasznosítja a kánikulai napokat a MÉM repülőgépes szolgálata. A kedvező időt kihasználva, naponta _ 40 ezer hektárnyi területen vég­zik el a helikopterek, merev­szárnyú gépek az időszerű munkákat. A szolgálat gyors-­mérlege szerint augusztus 1-' ig összesen 4 millió 200 ezer hektárnyi területet szórtai? meg vegyszerrel a gépek. Ez­zel éves tervüket ütemesen teljesítették, az összes mun­ka 83 százalékát végezték el. Jelenleg a napraforgót tá­madó betegségek elhárítása és a növény lombtrágyázása, továbbá a szőlő permetezése a fő feladat. A szőlőt az idén sok helyen már ötöd­ször permetezik a magasból. Ugyancsak tart a rizs vegy­szeres növényvédelme. A Magyar Agrártudomá­nyi Egyesület Kertészeti Tár­saságának zöldségtermesztési szakosztálya augusztus 8— 10-e között — szakmai bemu­tatóval egybekötött — nem­zetközi tanácskozást rendez a nagyszénási Október 6. Termelőszövetkezetben, ahol a paprikatermesztésre igen jók a körülmények. A .bemu­tató szervezése már az el­múlt évben megkezdődött, s a külföldi résztvevők eljut­tatták paprika fajtajelöltjeik magját hazánkba. így aztán a nagyszénási termelőszövet­kezet paprikatábláin a 990 hazai paprikatörzs mellett 200 külföldi fajtajelölt dísz­lik.

Next

/
Oldalképek
Tartalom