Délmagyarország, 1984. augusztus (74. évfolyam, 179-204. szám)

1984-08-02 / 180. szám

8 Csütörtök, 1984. augusztus 2. szrgetti ünnepi hetek XXIV. «zegedi Nyári Tárlat, a Horváth Mihály utcai képtárban. Nyitva 10—18 óráig. Művelődéselméleti nyári egyetem az MTA újszegedi biológiai központjában. Magyar Könyvtárosok Egyesületének XVI. Vándorgyűlése, augusztus 4ig. Fák és nimfák. Jung Zseni és Eifert János fotókiállítása a Bartók Béla Művelődési Központ nagytermében. Nyitva 10-tól 18 óráig. Vallomások az emberről. Csongrád megyében élő szakszervezeti díjas képzőművészek kiállítása a Juhász Gyula Művelődési Központban. Nyitva 10-tól 18 óráig. A Papír- és Nyomdaipari Műszaki Egyesület Csongrád megyei csoportja. valamint a Szegedi Nyomda 1983. évi országos verseny díjnyertes termékeiből könyvkiállítás az MTESZ Kígyó utcai székházában. Czóbel Béla-emlékkiállítás a Móra Ferenc Múzeum kupolagalériájában, nyitva 10-től 18 óráig. Kovács Tamás Vilmos festőművész kiállítása a Bartók Béla Művelődési Központ B galériájában. Nyitva: 10—18 óráig. Pataki Ferenc alkotásai az Ifjúsági Házban. Nyitva: 10—17 óráig.. A Móra Ferenc Múzeum állandó kiállításai. Nyitva 10—18 óráig. If.j. Lele József néprajzi gyűjteménye Szeged-Tápén (Vártó út 4.). Nyitva hétfő kivételével, naponta délután 3-tól este 6-ig. Sokízű Faust I A rendező: Szinetór Miklós Nyári dioporámatalálkozó Szinetár Miklósról újra, újfent le kell írni: olyan rendező, akinél a „valamit kitalálni" alapelve átgondolt, valóban koncepciózus munkán alapul. Ezúttal úgy tűnik — tekintve, hogy a Faustot tizennyolc esztendeje már rendezte a Dóm téren — különleges helyzet elé kerül. Persze kérdés: valóban különleges-e? A szegedi szabadtérin voltaképpen 'minden rendezés eleve speciális szituációt feltételez. A produkció többféle összefüggésben egyéni és jószerével megismételhetetlen. Mindent másképpen kell csinálni, mint máshol. A tér adottságai annyira egyértelműek. az idei három előadásnak pedig, csakúgy, mint az 1966-osnak, erre a tényre kell épülnie. „Egyszeri", nagy népünnepély kell legyen itt minden produkció. — Azért, gyanítom, a doloa talán mégsem ennyire egyszerű: végtére is közben eltelt majdnem két évtized ... — Valóban: tovább kell lénni. Az a régi előadás elsősorban arra alapozódott, hogy a tér monumentalitását használja ki. Most a dóm jelenlétét funkcionálisabbá szeretnénk tenni: egy misztériumjáték részévé. A hely és az idő kettős behatárolást jelent ugvan. a templom és az előtte folyó játék főszerepet kap. de a szabadtéri színpad, no meg az 1966-os és az 1984-es esztendő közötti különbség másféle, érettebb nézői elvárásokat is jelent... — Milyen elképzelés jegyében fog mindez érvényesülni? — Két dolgot kell összeegyeztetni: a már említett itteni népünnepély-jelleget és az előadandó mű karakterét. A Faust francia szerző alkotása, tehát tulajdonképpen frarria opera. Ennek eredeti zamatát meg kell őrizni. Ugyanakkor a monumentalitásban a zsánerképek romantikáját is szükséges éreztetni, a kamarajáték finomságai sem veszhetnek el. Ráadásul ennek a Faustnak szinte semmi köze nincs az ismert világirodalmi motívumhoz, csak egy a sok feldolgozásvariáció között, Marlowe-től Goethén át Thomas Maimig, sőt, egészen Gyurkó Lászlóig. Nem véletlen hogy eredetileg még a címe sem ez, hanem Marguerite, sok helyütt így is játsszák. Ez a Faust polgári és francia, s néhol szinte operettesen az. Mefisztó például különös súlyt fog adni mindennek: egy elegáns úr lesz a múlt századi Franciaországból ... — A próbák alatt meg lehetett figyelni, hogyan dolgozik. Kifejezetten nyugodtnak tűnt. Helytálló az észrevétel? — Igen. valóban nyugodt vagyok. Ügy érzem, ió csapat dolgozik itt együtt Szegeden, és a darab, hogy úgy mondjam, „meg fog szólalni". Méghozzá magyarul. Utálom azt a sznobizmust, amelv mindenáron ragaszkodik az idegen nyelven való inekléshez, mordván. ez tán „igazibb", „elegánsabb". Ez népszínház. Jó prozódiai felkészültséggel a mi nyelvünkön kell megszólaltatni ezt a művet is, hiszen itt, e körülmények között igazán az a legkevesebb, hogy a közönség értse, amit énekelnek. — A Faust a fent hangsúlyozott jellegzetességekkel együtt tehát valamiféle „megszüntetve-megörzö" Szinetár-felfogásban szólal hát meg a Dóm téren? — A dóm, ha jobban utána gondolunk, maga a megtestesült eklektika. Sőt, még maga a tér is, ha úgy vesszük. Szeged dél-alföldi miliője is meglehetősen szélsőséges elemekkel együtt számít összetettnek. Vagyis: itt a tűz és a víz. a hideg és a meleg, az ördög és az angyal szélsőségei kell hogy érvényesüljenek — a fenti összefüggésekben ez a lényeg. A díszlet is erre épül, s nemcsak a színpadkép, de még maga a darab is, „operettes" operaiságával, ilyesféle antinómiákat mutat. Sokízű Faustot szeretnénk tehát, amelyben a változatosságot (mely mint tudjuk, eleve gyönyörködtet) önnön szükségszerűségében határozza meg hely. idő és mű egyaránt. D. L. A Bartók Béla Művelődési Központ az előző esztendők sikeres akcióihoz hasonlóan most is megrendezi nyári diaporámatalálkozóját. A programot a •szegedi vár udvarán augusztus 3-án. pénteken este fél 9-től tartják. A műsorban tizenkét alkotás szerepel: Marton Géza (Budapest) István, a király, Szőke János (Makó) Ürmúzeum, Banyai Gábor (Budapest) A hetedik nap után, Szabó András (Szeged) Álommaradék. Seregély István (Budapest) Latinovits-szindróma. Tám László (Pécs) Urbanizáció, Szarvas József (Pecs) Innen és túl, Halmai László (Miskolc) Naturáüs. Lovász Károly—Rendeczky Lajos (Pécs) Tempó. Lendvai Tamás—Szlameniczky András (Budapest) Mese, Dozvald János (Budapest) Pénz, Magyar Ferenc (Budapest) Leselkedés című műve. Az est narrátora Csányi Miklós, a Magvar Televízió rendezője. Rossz idő esetén a diaporáma bérmutató színhelye az újszegedi November 7. művelődesi ház lesz. „Világban vándorló, lebegő lap" „Még nem dirigáltam" & karmester: Qberírank Géza Érdekes módon mindössze egyetlen szezonban ment a föiújitott szabadtéri játékok negyedszázada során Gounod Faustja. Holott a mű (a goethei forrásról nem is beszélve) a maga misztériumszerűségével valósággal kiált a hely, a templom kultikus jelenléte után. Akkor viszont. 1966ban. nem akármilyen szereposztásban gyönyörködhettek a néző. A címszereplő Jüan Oncina partnerei Carlo Cava (Mefisztó), Virginia Gordoni (Margit) és Gyimesi Kálmán (Valentin) voltak. Ugyanez a sor most így fest: Kelen Péter, Gregor József, Zempléni Mária, Németh József. Csak a rendező' azonos: Szinetár Miklós. A karmesteri pultról viszont Oberfrank Géza örökli a néhai Vaszy Viktcr pálcáját. A város főzeneigazgatóiával az előadással kapcsolatos elképzelésekről beszélgettünk. — Még nem dirigáltam, csak részleteiben — emlékezik Obert'rank. — A Valentin halálával például Miller Lajos díjat nyert az egyik Erkel-versenyen, amikor én vezényeltem, de más híres áriáit, jeleneteit is csináltam rádióban, tévében. Mint karigazgató foglalkoztam vele az Operaházban. — S mint karmesterre milyen élmények hatnak, befolyásolnák? — A kotta. Amikor Szinetárral asztalhoz ültünk, hamar megtetszett a koncepciója. hogy misztériumjátéknak értelmezi, és nem a hagyományos francia nagyoperának. Ezzel bizonyos értelemben megszabadíthatjuk a darabot a rárakódott maníroktól, konvencióktól. Furcsa élményem. hogy a Faust tulajdonképpen háromszor hatott rám. Egészen fiatalon rajongtam érte. később banalitásokat véltem fölfedezni benne, mígnem az Operaházban volt egy fölújítás, ami ráébresztett, hogy a banalitások nem a mű tartozékai. hanem az előadásai terhelték rá. Maibb zenélési és játéktechnikával eltüntethetők, s akkor kiderül, a Faust időálló remekmű. Mellesleg hasonló érzéseink támadhatnak olyan romantikus szerzőkkel is, mint Puccini vagy Císzt. Népszerűségüket az esztétika, a zenetudomány hajlamos gyanakvással kezelni, ám a művészetek sajnos abba az irányba fejlődnek. hogy a szakmailag legértékesebb vonulatok elvesztik kontaktusukat a nagyközönséggel. Magam is tapasztaltam, hogy például Lisztet egy korszakos sikerszériája után fanyalogva kezelték, és éppen német nyelvterületen, ahol pedig a legnépszerűbbek közé tartozott. — Visszatérve a Fausthoz: magyar nyelven megy. Ezt speciel nem fordította újra? — Ezt speciel Szinetár igazította át. Egyébként értem a célzást, vállalom. Szegeden ..belejavítottam" a Sevillai szövegébe. Az eladott menyasszonyt újrafordítottam, de hát tőlem már megszokták. Nabuccómat tudtommal országosan átvették. de dolgoztam a Don Giovanni, a Figaro lakodaldramaturgiai és prozódiai. A régi fordítások olykor elképesztő nagyvonalúsága is hozzájárult ahhoz a r'ossz hagyományhoz, miszerint az opera nem tartozik az úgynevezett értelmes műfajokhoz. hanem csak érzelmileg lehet közelíteni. Magyarán: előadás előtt el kell olvasni a tartalmát, aztán csak a hangokban szabad gyönyörködni. Szent meggyőződésem. az operát úgv tehetjük igazán életképessé, ha komplex színházi mű- j l'ajnak fogjuk föl. i — És vajon az énekesek nem berzenkednek a megszokottól eltérő szövegek ellen? Itt ugyanis két változatot kell fejben tartaTliok, legalábbis azoknak, akik utaznak, máshol is föllépnek. Albrecht Dürer 1508-ban rézbe metszett lovasa léptet azon a „világban vándorló, lebegő lapon", melyet Pataki Ferenc festőművész készített testvére születésnapjára, s „felülbélyegzett" a Fragilelfelirattal. S ezzel nemcsak időben távoli korszakokat szembesített, hanem a művészet napjainkban fontos kérdését is felvetette. Valóban „törékeny", sérülékeny, veszélyeztetett korunkban a művész és a művészet? Az oly jellemző tolongás és csörtetés, a technikai civilizáció robotjai és automatái korában megvédi-e énünk belső és a körülöttünk zajló világ külső értékeit egy Fragile!felirat?! Pataki a grafika hátoldalára egy verset is írt, meglehetősen szkeptikusát, melyben eltemeti olyan stabil értékek sorát, mint a szó, a tett, a cselekedet, csak végsora optimista: „a tanítás megmarad". Reménynek nem kevés! Ám érzékelteti, hogy a szegedi művész perben áll a világgal, vitázik .és érvel, kérdez és válaszolni szándékozik. Pataki, a szegedi képzőművészet elmúlt mástél évtizedének tékozló fiúja. a szertelen, csapongó, elsősorban ösztöneire és érzelmeire hallgató fenegyerek mind érettebb. ' vegiggondoltabb. mélyebb és tartalmasabb művekkel jelentkezik. Példa rá a Szegedi Nyári Tárlaton bemutatott három műve, de méginkább a szegedi Ifjúsági Ház Stúdió Galériájában rendezett kamarakiállítása. Nem lett hűtlen széles körű érdeklődésének egyetlen tájához sem, nem tagadta meg a műfaji sokszínűséget, a technika iránti kíváncsiságát és kísérletező kedvét. Sőt, kitágította kalandjainak terepét, s egész sorozattal bizonyította empátiaképességét. Toll- és ecsetrajzsorozatot készített ugyanis Weöres Sándor verseihez. A gyönyörű, fakón téglavörös Ingres-papiron az ecsetfoltok és toll futam ok nem is hagyományos ijiuszlrációk, nem egy költemeny rajzos műfordításai, hanem a versben foglalt érzéstk és gondolatok más műfajban tettenért megfogalmaza-ai. Festményeinek jó része már nem erőteljes színfoltok kavalkádja, hanem letisztult, differenciált, színeiben is jól megválasztott, tartalmas művészi üzenet. Szól Pataki kötődéseiről, véleményt formál napjaink fonákságairól. Hol finom humor, hol lúgos szatíra, hol érett groteszk jellemzi ezt a XX. századi maszkabált. Ahol mindenki álarc mögé bújik, jelmezben rejtezik. Mert mi mas a Bemutató előtt, a Komédiások, a Festő és modellje, az Újházi Peter Mester varazsdobozai, az Ideális házasság, a Mennyegző, mint jelmezes csoportkép? S ebben a jelmezbálban mégis mindenki fölfedi igazi arcát a törékeny álarcok alatt. S egyre bizonyosabb, hogy Pataki Ferenc művészete kiállja az idő próbáját Fragilel-felirat nélkül is. T. L. m fiBm Megtalálni és ártalmatlanná tenni ma. a Tosca. a Jenufa. a Borisz, a Tráviata a Falstaff bizonyos jelenetein, a rádiónak elkészítettem az Abu Hasszán-, a tévének Schubert Házi háborújának fordítását. — Fontosnak tartja ilyen mélységekig alámerülni egy olyan műfaj tengervizében, amit nem elsősorban a színpadi szövegből. hanem a zenéből ítélnek meg? — Majdhogynem elengedhetetlennek. Az operafordítások zöme nem állja ki az idő próbáját, ezért nemegyszer a drámai hatást is csökkentik. A dolognak három oldala van: nyelvészeti, — Nem könnyű ez persze. Mondok egy példát. Az eladott menyasszonyt Gregor József a régi szöveggel énekelte tavaly rádiófelvételre, ezért nem erőltettem neki a sajátomat. Ö megnézte és vállalta az újratanulást. Vagy: a Sevillai borbélyból Gyimesi Kálmán nem fogadott el egy részt, ráhagytam, a Don Carlos börtönjelenetében viszont az első Posa-áriát úgy kérte, ahogyan én fordítottam. Egyszóval. senkit sem kényszert tek, kivált, ha a hagyományos fordítás nincs kardinális ellentmondásban az adott szituáció drámaiságával. Azoknak visz.ont. akik először tanulnak egy szerepet. magam a frissebbet ajánlom. Ismétlem tehát, erőszak nincs, szabad a választás. Nikolényi István Színes, szovjet film. frta és rendezte: Gennagyij Bokarjov. Fényképezte: Gennagyij Kuznyecov. Zene: Vlagyimir Lebegyev. Főbb szereplők Borisz Nyevzorov, Andrej Gradov, Alekszandr Vojevogyin, Irina Smeljova, Nyina Ruszlanova. Már a cím voltaképpen mindent elárul, vagy legalábbis sejtet, a deklarált cél pedig természetesen eléretik. Persze hogy krimit kapunk. Méghozzá egy igen jellegzetes. bár nem túl ismert miliőben bonyolítottat: a szibériai tajgán garázdálkodnak ama banditák, kiket, a hivatalos hatóságokat segítendő, éppen arrafelé vakációzó moszkvai fiatalemberek vesznek üldözőbe. Ennél többet igazán nem decens elárulni ,de annyit nem árt tudni: a bűnügyi filmek egyik, ugyancsak jól ismert alfajához tartozó alkotásról van szó. Az „üldözésesekről", lévén itt a hajsza középponti, ha úgy tetszik, döntő jelentőségű momentum. Persze nem mindegy (sőt. jelen esetben szinte egyedüli minőségi kritérium), miképpen is prezentáltatik a permanens űzés-hajszolás. Nos, ezúttal többnyire érdekfeszítően, itt-ott már a nyugati filmekből ismert autósesónakos-helikcpteres eszközökkel is, a baj megint csak az. hogy az alkotók ennyit túl kevesnek éreztek, és lelkiző, jobb sorsra érdemes gengszterrel és érző szívű hölgyekkel is gazdagították ezt a különben a szórakoztató kalandfilmek kategóriájában „elmegy"minősítéssel elintezhetó produktumot. S noha ez egyáltalán nem vált az ügy hasznára, azt azért (ha néha túl lassan is) megtudhattuk, milyen szép is lehet a tajga és milyen feltételek között kell bűnt üldözni arrafelé. És még valami: fölöttébb sajátos szerepet kap — a Rubik-kocki ! Bizony, nemzetközi hírünk e jeles hordozója, melyről Mezei András nemrégiben megjelent könyve után csak mi tudjuk, mennyivel többet segíthetett volna rajtunk annál, mint amennyit segített. Mindenesetre a filmben az egyik főhős a történet elején és legvégen lelkesen forgatja. a legutolsó kockán pedig, játékos-könnyed záradékként, a levegőben szét is lövetik Rubik Ernő vilagtalálmánva. Mondhatnánk, Mezei András ópuszának tanulságait szem előtt tartva: azért ennyire nem rossz a helyzet. ' Domonkos László