Délmagyarország, 1984. augusztus (74. évfolyam, 179-204. szám)

1984-08-14 / 190. szám

Kedd, 1984. augusztus 14. —————— 5 tttqedi ünnepi hetek Karsóh Pongrác: Rákóczi. Daljáték két részben a Dóm téren, este fél 9-től. XXIV Szegedi Nyári Tárlat a Horváth Mihály ; utcai Képtárban. Nyitva 10-től 18 óráig. Fák és nimfák. Kifért János és Jung Zseni fotókiállítása a Bartók Béla Művelődési Központ nagytermében. Nyitva 10-tól 18 óráig. Kovács Tamás Vilmos festőművész kiállítása a Bartók Béla Művelődési Központ B galériájában. Nyitva: 10—18 óráig. Czóbel Béla-emlékkiállítás a Móra Ferenc Múzeum kupolagalériá.iában. Nyitva: tO-től 18 óráig. Vallomások az emberről. Csongrád megyében élő szakszervezeti díjas képzőművészek kiállítása a Juhász Gyula Művelődési Központban. Nyitva: 10-től 18 óráig. Hegyi Flórián fafaragó kiállítása Kiskundorozsmán. a Petőfi Sándor Művelődési Házban. Nyitva: 10-től 18 óráig. Pataki Ferenc alkotásai az Ifjúsági Házban. Nyitva: 10-től 17 óráig. A Móra Ferenc Múzum állandó kiállításai. Nyitva: 10-től 18 óráig. Ifi. I.ele József nénrajzi gyűjteménye, és Bálint Sándor-fotókiállítás Szeged-Tápén (Vártó út 4.). Nyitva: hétfő kivételével naponta délután 3-tói este 6-ig. Szeged múltja, jelene, jövője. Várostörténeti kiállítás a Móra-parki várban. Nyitva: naponta 10~ tői 18 óráig. ti fi s9® mnicsszscs w Népzenei találkozó A Petőfi Sándor Művelődési Haz és a ctterabarátok klubja közösen rendezte. a szélmalomnál jókora embertömeg élvezte. így lehetne summázni a vasárnapi népzenei találkozót, amelynek alkalmából Dorozsmán nemcsak népi együttesek és zenekarok,, továbbá szólóban fellépő nepművészek mutatták be tudásukat, de népművészeti vasárt is rendeztek, s az érdeklődők a művelődési házban megtekintették Hegyi Flórián fafaragó kiállítását is. Az immáron hagyományos rendezvény színes. érdekes műsorát ifj. Lele József néprajzkutató vezette, és (megint csak a tradícióknak megfelelően} sok-sok, népművészetet szerető ember kedvét töltötte. Képünkön: a Napsugár citerazenekar « szélmalom előtt. Nagy László ielvétele Csak Szegeden István, a király r A filnft bemutatójával egv időben vártuk — ha megkMriT is. de most vegre itt van: megjelent Koltay Gábornak. a rockopera rendező jenek István, a király című kónvve. A heten a szabadtéri játékok még hátralevő ket István-előadásának alkalmából a kötet már megvásárolható — egyelőre csak Szegeden! Az Ifjúsági Lap- és Könyvkiadó jóvoltából napvilágot látott könyv előszavát író Koltayt azért szükséges idézni mert az „István-jelenség" lényegét az a Lkotok szemszögéből öszszegzi: „Rendkívüli érzés volt tapasztalni a minden oldalról megnyilvánuló rokonszenvet, biztatást. Előállt az a furcsa helyzet, hogy még el sem készült a film, de már a részletkérdéseket is ezerszer megvitatták pro és kontra vélemények láttak napvilágot. Az volt a célunk, hogy egy — lehetőség szerint — nagy hatású produkcióval közös gondolkodásra késztessük a közvéleményt." Hogy a kitűzött cél sikerült. mindnyájan jól tudjuk. Am e közös gondolkodásról most oly formában nyújt dokumentumot ez a gyűjtemény, hogy a teljesség megvalósult igényével mutat föl mindent. ami csak az utóbbi másfél esztendő legnagyobb érdeklődést kiváltott hazai produkciójával kapcsolatos. Dokumentumok. elemzések olvashatók Szent István koráról és művéről, megtalálható a teljes stáblista, akad terjedelmes beszélgetés az alkotókkal, és némi ironikus visszapillantás is (az „Íróasztal mellett ülnek ló emberek" című fejezetrészben) a városligeti produkció helyszíne körüli mizériákról. Megszólalnak a közreműködők Berek Kati éppúgy. mint Vikidül Gyula es Nagy Feró. vall az operatör. Andor Tamás, közreadalik a Magvar Ifjúságban, illetve a televízióban lezajlott viták anyaga, s ami talán a leginkább figyelemreméltó, szép számban olvashatók fiatalok és idősebbek, iskolások és értelmiségiek, neves politikusok es egyházi személyiségek, szakmabeliek és laikusok véleményei. A mintegv 240 oldalas, okkal érdeklődésre számot tartó könyv tartalmát gazdag képanyag egészíti ki. a stúdiófelvételek fotóitól az előadások felvételein át a film Cannes-ig tartó utóéletét bemutató kéDekig. Közöttük a legvonzóbbnak e sorok írója mégis azt a kettőt tartja, amely a székesfehérvári ősbemutató alkalmából az Árpád-házi királyok városában készült, s az alkotók tisztelgését dokumentálja a nagy király — tulajdonkeppen a magyar történelem előtt. I). L. Egy rendes, úgy értem, rendszeres, szokásos műsor, és két különleges „szólt" Szegedről az elmúlt héten. A DAK, a Dél-Alföldi Krónika időről időre a régió aktuális híreiről. esemenveiröl tájékoztatja az országos nyilvánosságot, s mint minden ilyenfajta műsor, váltakozó sikerrel tesz eleget kitűzött feladatának. A siker, a minőség függőben van — sok mindentől. Például az élettől, attól, hogy mi minden történik éppen a szűkebb Ijazában. Az évszaktól, hiszen a nyári szezon, úgy tetszik, itt is kötelez. Legutóbb a vitorlázórepülőkről készült, képileg igényes (Kiss Róbert), de csak a látvánnyal „beszédes", egyéb információktól tökéletesen mentes felvételeket adta nekünk a szezon. Meg a tázlári színjátszókat. A felújított kecskeméti református templomot is körbe kerülhettük a kamerát követve, a riport szintúgy amolyan „nyári stílben" készült, hiszen a felvételekből és Király Zoltán három, szépen fogalmazott mondatából mindössze annyi a „hírünk", hogy a templom szép, mert a kecskemétieknek van érzékük (s gondolom, pénzük) a múlt érvényes objektumainak fölápolásához. Mindezzel már azt is mondtam, hogy a DAK-minőség függ a televíziós újságírók tájékozottságától, időszerű diszpozíciójától. A szerkesztő (Pavlovits Miklós) ügyességétől. A vágóasztalnál tanúsított rátermettségtől. A. műsorvezető személyiségétől. Attól, hogy mikor kerül a produkció adásba. És még sorolhatnám. Mielőtt azonban túlzottan megsajnálnánk a DAK stábját, sietek leszögezni, a legutóbbi, nem túl érdekfeszítő,., flyári számban is felfedezhető volt a tudatosan rajzolt szerkesztői ív. a szolgáltatások témakörében született ..komolyabb" riportoktól az exkluzív interjún (dr. Klein Sándor pszichológus készítette) át a színes szösszenetekig. Formailag a DAKban minden rendben, nyugodt, magabiztos, bejáratott. Már „csak" több valódi riportot kellene csinálni, s a jobbnál jobb műsordarabokat valami természetesebb egyszerűséggel, nem a mindenáron való összefüggéskeresés lázas mesterkéltségével „szövegösszekötni". A vasárnapi Zenebutik is jórészt inneh merített, a város zenei életének részesei is szerepeitek benne. így a Wemer kamarazenekar Weninger Richárd vezényletével, a Canticum kórus. Hollay Kálmán, a táncosok és mások ... Nem ők tehetnek róla, hogy a „butikjelleg" fönntartásáért való szívós küzdelem ugyancsak meglátszik mostanában Juhász Előd hajdan friss hatású műsorain. Olyan mutatványokra kényszeríteni egy kórus tagságát, hogy éneklés közben sétafikáljanak a szökőkút keskeny kőpárkányán — lehet, de minek? Annyira nem volt meleg ezen a vasárnapon. hogy ily szoros vízközei nélkül ne lett volna élet az élet, és a jelenetsor, végén a slusszpoénnal (a kórustagok közül valaki egyensúlyát veszítette, és belelépett. . .), egyáltalán nem a butikkavalkádot erősítette, hanem groteszkségében, a mesterkéltség rossz ízeit. Több ilyen, kimódoltságában enyhén nevetséges jelenet tanúi lehettünk, de hát ez korántsem szegedi, hanem Zenebutikspecialitás. A műsorvezető „életbevágóan fontoskodó" kérdései a riportbetétekben csak Szörényi Leventét és Bródyt nem bénították meg. Elhallgattuk volna még egy darabig oko6 beszédüket az István-előadások előzményeiről, hatásairól, jövőjéről. Szörényi a városról is hízelgőt. találót, érvényeset mondott három jól választott jelzőben. Az előadásokon készült televíziós felvételek viszont.. . Illusztrációnak talán jók. De a dómszínpadi fényviszonyok között lehetetlenség tévében is érvényes felvételt produkálni, s csak remélhetjük, ezentúl is képi hangulatfestésként, nem a szegedi színházi produkció tévés közvetítesenek igényével használják. A harmadik szegedi produkció, Mocsár Gábor portréfilmje tetszett legjobban. Pavlovits Miklós volt a szerkesztő-rendező. Kléner György az operatőr, Nikolényi István a riporter. Szabó Bea a vágó. Balla Laszlo a gyártásvezető. Utóbbi kettejüket nem szokás g recenzióban emlegetni, azért teszem, mert a vágónak (is) köszönhetni a beszelgetés feszességét, ritniusát. a hasonló műsorokban gyakori, bántó döccenóktől való mentességét. S Balla Lászlónak nyilván sok munkája van azok mögött a tartalmas képek mögött, amelyek a dolgozószobában folytatott beszélgetés alatt az író életének más, meghatározó helyszínein készültek. S csodák csodája, egyszerű természetességgel illeszkedtek Mocsár Gábor mondanivalóihoz, oszlatva elfogult drukkerizgalmunkat. A magam részéről elsősorban azért szurkoltam. nehogy a műsor főszereplője — mint annyiszor már. hasonló íróportrekban — kimozdíttassék mai. hétköznapi környezetéből. s megsétáltassék szülőhaza, iskolája, életének egyéb fontos színterei tájékán. A televíziózás szakembereinek okos érzékenységére, s az író-főszereplő ismeretére vall, hogy meg sem próbálkoztak „művészkedni" — 25 percben! Mocsár ,¿zegzugos életútját", sokműfajú művét ennyi műsoridő alatt persze lehetetlenség teljességében megmutatni, de az esszenciális — „átjött". A felelősségteljes írói bátorság, a nyílt, őszinte emberség, az élettapasztalatokból merített bölcs irónia, a sokatpróbált emberek kristálytiszta világlátása és érzékeny humánuma „sütött" a képernyőről. Mocsár Gábor csak ült az írógépe mögött, mondta, amit gondolt, mint mindig. S a székünkhöz szögezett. Sulyok Erzsébet n a cipő rádiófigyelő Rákóczi búcsúja *. Mármint Szegedtől, a szabadtéri játékoktól, ahol hoszszú évtizedek csöndje után újították föl, s ma, kedden este már búcsúzik is. Kacsoh Pongrictól szinte menetrendszerűen viszik színpadra a János vitézt, másutt is, a szegedi szabadtérin is. most kockáztatott a fesztiváligazgaíóság, s Ruitner Sándor átdolgozásában. Horváth Zoltán rendezésében megpróbálkoztak az elfeledett Rákóczival. Érdekes vállalkozás, mégha az eredmény vitatható is. Képünkön a színháztörténeti jelentőségű előadás két kulcsszereplője: Leblanc Gyözö (II. Rákóczi Ferenc) és Mészöly Katalin (Lubomirska hercegnő) az első felvonásban. Két emlékvillanás: Hofi Géza valamikor 1968 táján a később oly híressé lett csizma-számában tűzte napirendre a hazai cipőipari vigasztalónak éppenséggel nem mondható helyzeLét. ..Csiz-ma — de vajon csíz holnap is?" — kérdezte. Azután: egyik, római jellemnek nem nevezhető ismerősömnek néhány éve nagyon tetszett a Ha a cipóm beszélni tudna kezdetű sláger. Feltehetően azért (is), mert jóleső, titkos elegtétellel állapíthatta meg a dalszöveg kapcsán, mi minden is töiténhetne (de hálistennek nem történhet), ha cipője beszélni kezdven, a világ neminemű ismereteket szerezhetne ilyen-olyan. „hernyós" manipulációiról. Meglehet, a fent; két emlékkepecske idéződött volna föl. ha Hegyi Imre riporter nekem is fölteszi azt a kérdést. amivel pénteken délután a Kossuth-adón a Húszas stúdió műsora kezdődött: mi iut eszébe arról a szóról, hogy cipő? Ám mivel éDnen elég ember került ily módon abba a helyzetbe, hogy véleménvt kellett mondania. bőségesen elegendő volt hallani. hogy gyermekcipőt szinte soha nem lehet kapni, általáben legtöbbszőr az nincs. ami éppen kéne (tegyük hozza: nem csak cipőből!), a jó minőségű kevés és rettenetesen drága, szandalszezon van télen és csizmabőség nyárop — stb.. stb. Mindezek után fölhangzott a már említett sláger — egyben a Húszas stúdió Made in Hungary című adásának alcime is ez volt — s jő a kommentár: hát akkor bes/.él jen a cipő . . . A lábbeli pedig mesélni is kezdett. ama megoldás jóvoltából. hogy a műsor készítői ellátogattak a szombathelyi Sabaria Cipőgyárba. S miközben időről időre „cipős táncdalok" részletei vágattak be a mondókák közé. fölöttébb sok hasznos dolgot megtudhattunk a gyár történetéről, a vezérigazgató-helveltes életéről, a fiatal főmérnök hivatástudatáról. továbbá az igen jó riporteri kérdések jóvoltából azért arról is. hog.v a magyar cipó minősége valaha milyen híresen jó volt, mai sanyarú állapotoknak pedig többek között anyagellátási. illetve anyagminőségi gondok az okai. Az adás egy órájából az eddigiek, vagyis úgy 30—35 perc után következtethető lett volna: rendién is a dolog. Csakhogy később a felsoroltakon kívül vajmi kevés újdonságot ismerhettünk meg. ami érdemben arról szólt volna. amit a műsor elején végigkérdezettek oly egységesen kifejtettek. Lassan, de biztosan egyre inkább a nem valami felemelő emlékű „termelési riportok" érdekfeszítőnek nemigen nevezhető kategóriaja leié csúszott minden. Igaz. messze a jobbik, a szinvonalasaob fajtából, hiszen éppen a vege felé hallhattuk a legemberibb. az empatikus megközelítés iskolapéldájának is minősíthető. rendkívüli emberi-társadalmi tanulságokat fölmutató beszélgetést azzal a munkásnövel, aki öt évvel a nyugdíj előtt is a norma kiszolgáltatottja. („Megy lefelé. ahogvan öregszünk ... valahogy nincs ez jól." Ilyenkor lehet azt mondani: ez a méreg, nem * füstszűrös cigaretta: Kiváló kérdések, pompásan „elkapott" téma színvonalas rip.ort részielek — és vagv a környezet, vagv a rossz időbeosztás miatt (ki tudjg?) arányaiban elhibázott. így' összességében hatásfokából lényeges mennyiséget elveszítő opusz kerekedet L Kevés annvit megállapítani: kár. Meit Hegvi Imre már jó néhanv műsorával (emlékezzünk csak a 'híressé lett selvemfiűk-riportra) bebizonyította. érdemes alaposabban figyelni munkáira. Tulajdonképpen a cipőmesék ziccerét sem hagyta ki — csak ragyogó kapáslövés helyett éppen csak bepofozta a hálóba a labdat. Gól — gól. tudiuk. De szépet az ember már csak attól vár el. akiről tudja, hogy kepes is iÍvesmire. Domonkos László