Délmagyarország, 1984. július (74. évfolyam, 153-178. szám)

1984-07-28 / 176. szám

8 Szombat, 1S84. július 28. Születésnapon Tolnay Klári pályájáról Földmunkás egyletek, olvasókörök Szép, sugárzóan kedves, bájos és természetes, temperamentumos, kitűnően mozog, kellemes énekhangja van. Elbűvölő színpadi jelenség. Nem, nem új tehetséget mutatunk be. ötven év óta írják ezeket Tolnay Kláriról, aki július 27-én 70 éves. Nehéz elhinni? Pedig így van, és ő nem kényes rá, hogy ezt megtudják. Hiszen megemlékezett a magyar sajtó a 60. és a 65. születésnapjáról is, amikor a Munka Érdemrend arany fokozatát kapta. ötven éve játszik a színpadon és a kamerák előtt. A Nógrád megyei kislány egyetlen egyszer szerepelt iskolája önképzőkörének előadásán, akkor is belesült a szavalatába. Színiiskolába nem járt. Protekcióval került a Vígszínházba, ahová nagybátyja, Bókay János, a sikeres író ajánlotta Jób Dánielnek. Első kiugró színpadi sikerét A francia szobalány címszerepében aratta. De hosszú utat járt meg azóta! Az «ötven év alatt kétszer kapott Kossuth-díjat, érdemes és kiváló művész, SZOT-dijas, Pro Arte-érmes, a Magyar Filmkritikusok Dijának tulajdonosa. 1952-ben a békelanács tagjává választották. Bejárta a világot magánemberként, a magyar művészet képviselőjeként, a békemozgalom tagjaként. Moszkva, London, Ausztria, Mongólia. Helsinki, Cannes. Brüsszel, az USA, Kanada, és ki tudná mindama helyeket felsorolni, amelyeket megismert, és ahol megismerték, megszerették, megtapsolták?! És micsoda állomásai voltak életének és művészetének! Népszerű palóc nótái a nagy tiszai árviz károsultjainak a segítésére rendezett matinéhoz fűződnek. A háború? Királyhegyi Pál emlékezett rá 1960-ban. az Orszóg) Világ hasábjain, hogy a nyilasok hatalomra jutásakor így fakadt ki a színésznő: „Gyilkosok! El fognak pusztulni! Majd megint emberek fognak uralkodni a földön." Aztán beteget jelentett, és nem lépett szinpadra. A felszabadulás utál. — nehéz elképzelni ebben a szerepben — Somló Istvánnal és Benkő Gyulával, ő igazgatta a Nagymező utcában „vendégeskedő" Vígszínházat. Hamarosan kivált a hármasból. A hatvanas évek eleje óta a Madách Színház tagja. 1962-ben politikai kabarét konferál a Rádióban. 1977-ben Szeretónk, anyánk címmel önálló műsorral jelentkezik a Korona Pódiumon. Es közben szakadatlanul színpadon van, filmezik, szinkronizál. Micsoda szerepek! A Kispolgárok Bessenyeivel, a Donna Dianna és a Hamlet Gábor Miklóssal. A három nővér Irinája és Nóra Tímárral. Júlia. A Pillantás a hídról Beatricéje Pécsi Sándorral, és ismét Pécsivel a Kaviár és lencse. Az Éjjeli menedékhely Natasája, Warrenné, A kaméliás hölgy. A vágy villamosa Blanche-a. Az utóbbi években: A kedves hazug, a Fészekalja, az Alkonyi dal. És á Kései találkozás. 1972. december 12-én, a bemutató után a Madách Kamara előtt ott állt egy igazi, békebeli gumirádiis. És a kétszemélyes darabbeli partnere Mensáros László, befogta magát a kocsi elé, és körbehúzta benne a virágok között ülő Tolnay Klárit a színház előtti téren. Aztán a filmek. Déryné legendás alakja összeforrott Tolnay alakításával. A Mese a 12 találatról, a Fűre lépni szabad, Az özvegy és a százados, a Nem ér a nevem, ki tudná mindet felsorolni, hisz 1951-ben forgatta a századikat: Rényi Tamás Reménykedők-jét. Volt királynő és takarítónő, 14 éves Júlia és Ványa bácsi Dadája, volt nagyszájú és közönséges, iszákos, finom és légies, volt Tisztességtudó utcalány és Katyi. Szinkronizálta Katherine Hepburnt és Simoné Signoret-t. A Pacsirta öreg, megtört Vajkaynéját kísérte Cannes-ba ahol szépségben és eleganciában felvette a versenyt a világsztárokkal. Át- meg átruccan a „szomszédba" meg'átogatni az unokáját, örül, amikor a televíziónk közös produkciót készít az osztrákokkal, és abban közreműködik a leánya, Ráthonyi Zsuzsa. És meghatódik, amikor az utcán egy anyuka így mutatja meg kisgyermekének: nézd, ott megy a legnagyobb magyar színésznő. Szép, sugárzóan kedves, bájos és természetes, temperamentumos, kitűnően mozog, kellemes énekhangja van. Elbűvölő színpadi jelenség, ötven évi színipálya után maradjon ilyen még sokáig, erőben. egészségben, mindannyiunk örömére. (Képünkön Cocteau: Magány című jelenetében, a tv-ben) E. .71. Eredeti formában jelenük nincs, van viszont évszázados múltjuk a falusi földmunkás egyleteknek, olvasó- és gazdaköröknek. parasztegyesületeknek. agrárközösségeknek. A kutatók — történelmünk részeként — számon tartiák létezésüket mind pontosabban körülhatárolják az. adott korban betöltött szerepüket és kimutatják azokat a szálakat, amelyek e spontán létrejött közösségektől gyakran az agrármozgalmakhoz vezettek. — Valóban, spontán módon kezdtek egyre-másra alakulni a földmunkás olvasókörök, parasztegyletek a múlt század 70es. 80-as éveiben — mondja dr. Szakács Kálmán professzor, az ELTE tanszékvezető egyetemi tanára — csaknem egyidejűleg a városi munkásegyletekkel, munkás-dalkörökkel, különböző betegsegélyző egyesületekkel, érdekvédelmi szervezetekkel. Ezek azonos érdeklődésű és érdekű csoportok egy. a korábbinál fejlettebb előremutatóbb társadalmi formáció termékei. létük elválaszthatatlan a kapitalizálódástól. a polgári fejlődéstől. A 67-es kiegyezést követő időszak teremtette új helyzetből, új légkörből szinte törvényszerűen következett a felismerés, hogy a felgyorsult gazdasági versenyben kárt szenved az elszigetelt, a „magányos" földmunkás, a gazdálkodó, aki csupán a régi, jól bevált ismereteire hagyatkozik, nem próbál meg tanulni, művelődni, új módon gondolkodni. Éppen ezért a falusi olvasókörök nem csak nevükkel jelezték céljukat, a művelődést, az önművelést, a népművelést; hasznos kis könyvtárakat gyűjtöttek egybe, mindenekelőtt szakmai könyvekből, újságokat, folyóiratokat járattak. A földmunkások közül sok a betűt sem ismerte ezért sok helyütt az „írástudó" vállalkozott arra, hogy felolvas . .. — Az olvasó- és gazdakörök, földmunkás egyletek értelemszerűen érdekvédelmi közösségek is voltak, annál *is inkább, mert 1906-ig törvény sem engedte falun földmunkás szakszervezetek szervezését. Ám ettől függetlenül is. es minden tudatos szervezkedés nélkül is óhatatlan volt, hogy összejöveteleiken ne essék szó a gazdálkodási gondokról, arról, hogy kevés a munkaalkalom, hogy a földmunkásokat cselédnek tekintik, a magas ipari- és az alacsony agrár-árakról, beadványokról, a nagybirtok nyomasztó fölényéről, a betegsegélyezés hiányáról, társadalmi, nemzeti kérdésekről. Magyarországon a gyülekezési és egyesülési jogot először egv 1874-es belügyi rendelet szabályozta, amely kimondta, hogy az egyletek, szervezetek csak egy funkciójúak lehetnek. A földmunkás olvasókör a művelődéssel, a gazdakör a gazdálkodás kérdéseivel íofrialkozhat. Politikával, szociális kérdésekkel nem. A rendelkezés a valóságot nem tudta megváltoztatni: ha a falusi munkások. a parasztemberek úgy érezték, hogy jogaikban sérelem érte őket, az olvasókörben azt azért csak megvitatták, s nem hallgatták el vitájukat az elöljárósággal sem. Az azonban kétségtelen, hogy fennállt a törvényes lehetőség: bármikor betilthatják őket. Némely hebellisebb vidéken úgy próbáltak e veszély ellen védekezni, hogv nemzeti nagyjaink nevét vették fel, s a név sok .mindent eltakart. A ceglédi földmunkások köre például a Mátyás király Egylet nevet viselte, másutt Petőfi Asztaltársaságnak hívták magukat. A körök különben alapszabály szerint működtek, vezetőséget választottak maguknak. tagjaik tagdíjat fizettek. — Az első időkben bizonyos tagozódás figyelhető meg a különböző falusi rétegek között: a szegényebb parasztok inkább agráregyletbe tömörültek, a 90e.s évektől azonban — a Gazdaszövetség égisze alatt — a gazdakör is mindinkább jellemzővé vált. Volt olyan település, ahol 3—4 egylet is működött, másutt egy. Nagyobb községekben iparoskör is alakult, majd a század végén — egy pápai enciklika nyomán — már az egyház sem zárkózott be a templomba. Sorra jöttek létre a katolikus — és protestáns — legény- és leáup'egyletek; az I. világháború után az úgynevezett polgári lövészegyletek, a különböző pártok helyi szervezetei, ifjúsági szervei. A Kisgazdapart például a 30-as években sok helyütt ráépült a gazdakörökre, másutt azok átalakultak helyi pártegységekké. A 20-as évektől feltűntek a szocctem falusi földmunkás szervezetek. 1939. után a Nemzeti Parasztpárt Szabad Szó Olvasóköröket, levelezőköröket hozott létre. A Horthy-rendszer afféle „államosítással próbálkozott. Arra törekedett, hogy az államhatalom embere — a községi vezető. és ilyen értelemben a néptanító is — legyen tagja a falusi közösségnek. Megszigorították e körök, az egyletek felügyeletét is és igyekeztek a hivatalos ideológia szolgálatába állítani azokat. Míg korábban bizonyos Habsburg-ellenesség jellemezte az összejöveteleik légkörét, most Trianon megkérdőjelezése lett a jelszó. E politikai felhangok sem homályosítják azonban el az olvasókörök, egyletek eredeti célját. Különösen a szakmai vonal erősödik meg. Országszerte tízezrek vesznek részt a különböző arany- és ezüstkalászos gazdatanfolyamokon, szereznek korszerű ismereteket. — A Szabad Föld Téli esték immáron a felszabadulás után, 1946—47-ben bizonyos fokig ezeknek a tanfolyamoknak az utódai, más, gazdagabb céllal, tartalommal. Az MKP mögé sorakoznak fel ezekben az években főképpen az egykori szegényparasztok, a nincstelenek olvasókörei, más gazdakörök a többi koalíciós párthoz csatlakoznak. A pártok — főként az MKP — is • arra törekszenek, hogv tagjaik művelődjenek, új ismereteket szerezzenek, képesek legyenek eligazodni most már az ország, az egész társadalom közös dolgaiban. A Szabad Föld Téli Estéken például egyaránt téma volt a gazdálkodás és a 3 éves terv, a földosztás és Táncsics, Ady, József Attila. Üj szellem lengi be ezeket az összejöveteleket, a megváltozott élet légköre, mígnem 1949. után a politika változása miatt megszűntek e falusi kisközösségek. — összességében pozitívan értékeli a mai társadalomtudomány csaknem nyolc évtizedes működésüket. Kulturális miszsziót töltöttek be, a kor szintjén. nagy mértékben hozzájárultak a parasztság szakmai fejlődéséhez, eredményeket értek el az. érdekvédelemben, formálták tudatot, közösséget alakítottak. Mindezeken túlmenően kiemelném erkölcsi értékrendőrző szerepüket. Tagjaik sorába csak a tisztességes, a munkát szerető és becsülő embereket vették fel. kizárták soraikból a cologkerülőket, a semmirekellőket. A családját gyermekét elhanyagoló, a család verejtékes munkájával szerzett értéket elherdáló is messze elkerülte az olvasóköröket, a földmunkás egyleteket: szigorú mércével mérték egymást a falusi emberek. Napjainkban folyton-folyvást beszélünk alkoholellenes mozgalomról; kérdem. hány olyan spontán és tudatosan szervezett közösség volt — és van —, amely kiközösítette magából az iszákosokat, a garázdákat. amely olyan légkört teremtett, hogy vagy megváltozott. vagy menekülnie kellett az ilyennek? Pedig nem egy gazdakör, egylet a kocsmában, a vendéglőben rendezte — jobb hely híján — programjait, öszszetartás. megbízhatóság, erkölcs, etika, nemes emberi érzések jellemezték általában a közösségek íratlan alapszabályait. D. G. „Rómáról jut eszembe .. .ÍJ 49. A „világias' Szent Teréz szobra A rosszul sikerült vízfakasztó Mózes-szoborhoz egészen közel, a Venti Settembre utcában van • a Santa Maria della Vittoria templom. 1605-ben Maderno építette. Valamikor Szent Pál temploma volt, csak később, egy Madonna-kép miatt kapta ezt a nevet. II. Habsburg Ferdinánd katonái 1620-ban a pilseni vár romjai között találták a Mária-képet, és a protestáns Prága fölötti győzelmet ennek tulajdonították. 1843-ban a kegykép tűzvész áldozata lett, de a prágai győzelem emlékét őrző L. Serra-festmény, amely a Prága városába bevonuló győztes hadsereget ábrázolja, élén Máriával, az apsisban épségben megmaradt. Aki az útikalauzok magyarázatát követve lép be a Sta Maria della Vittoria templomba, rögtön a Bernini-szobrot keresi, amely szembeötlő az egyhajós barokk, valóban luxus kivitelezésű templomban. Pazar márványfülkében helyezkedik el Bernini híres szobra, amelyet a régi művészettörténészek Szent Teréz megdicsőülése néven emlegettek. Olaszról magyarra lefordított neve valóban hosszú lenne, és igen rosszul hangzana. (Az isteni szeretet nyilával megsebzett Szent Teréz.) Ez a szobor nagyon sok vitát kavart. Ugyanis, az oltár a háttérrel színpadhoz hasonlít, és Bernini alakjai olyanok, mintha szerepelnének. Az angyal a nyilát a szent szíve felé irányítja pajkosan, játékosan. Szent Teréz extázisban van; csukott szemmel, nyitott szájjal, aléltnak ábrázolja a művész. Még a környező falfreskók is kulisszaként hatnak, mert Bernini tanítványai a velencei Cornaro-család tagjait is úgy ábrázolták a szobor mellett, mintha páholyból hajolnának ki színházi előadáson. Ha Szent Teréz egy kicsit világiasabban lenne öltözve, vagy a szobor nem templomban lenne felállítva, milyen benyomást keltene? Eszébe jutna-e valakinek, hogy egy jámbor legenda ábrázolásáról van szó? Semmi esetre sem. Inkább talán rokokó jelenetre gondolnánk. Az angyalon semmit se kellene változtatni, pontosan beillene a környezetbe, mint klasszikus Cupido. Nem valószínű, hogy Bernini ilyennek képzelte, vagy így akarta elkészíteni a szobrot. Elképzelési módjukat és a kivitelezést illetően, olykor kortársai is tévedtek. Louis Veuillot, a katolikus francia író felháborodással követelte, hogy a szobrot „vagy dobják ki a templomból, vagy adják el, vagy törjék össze". Azt hiszem, mi, akik szeretjük a szépet, nem érthetünk egyet vele, mert bármi is legyen az ábrázolandó téma, Bernini keze művét tiszteljük benne. TIMARNÉ MAKKÁR ERZSÉBET