Délmagyarország, 1984. július (74. évfolyam, 153-178. szám)

1984-07-28 / 176. szám

mzűM Szombat, 1984. július 28: Találkozások A szervizvezető Lassan kanyarodtam a Shell­kúthoz. Előttem egy Lada 1200­as gazdája nyitotta a tankxap­kát. — Mennyit? — kérdezte ax egyenruhás fiatalember. — Nyomja tele, így mulat egy ma­gyar ur —, ironizált a kocsi tu­lajdonosa. A jókedvű fickó alig kapott vissza az ezresből, s spor­tosan elsöpört. — Mennyit? — nézett rám a kutas. — Három­százért —, mondottam, s árgus szemekkel figyeltem a gyorsan pörgő számokat Kettőkilencven­nél rámnézett a fiatalember, én pedig szórakozottan elfordítottam a fejem. Háromszáznál állt meg a mutató. Ez van. A benzin ára az elmúlt húsz esztendő során legalább ötszörösére emelkedett, a fizetésem alig a duplájára. Röstellem ezeket a dolgokat vé­gül is magánügy a fizetésem is, meg kocsit sem kötelező tarta­ni. Gyalog is lehet járni. Csak úgy lassúbb a tempó. Amíg pisz­mogtam 8 szervizvezető kilépett az üzletajtón, és intett hogy tér­jek jobbra, beszélni akar velem. Ki ne ismerné Renyhe Imrét, a Shell-kút szervizvezetőjét? Amióta az Interág Rt. „belépett" az országba, azóta Benyhe Imre vezeti a szegedi szervizeket, mármint a Shell-kutakét. — Minden oké? — érdeklődött. Mondtam neki, hogy probléma nyet, csak (jrága a motalkó. Az­tán magam is tréfálkozni kezd­tem, hogy állítólag a Forma—1­es egyik híres konstruktőrét per­be fogták, mert vizet is fecsken­deztek a sportkocsi tankjába, meg valamiféle acélgolyócskákat, azért nyertek. — Vízzel nem megy, — mondta mosolyogva, — legfeljebb a pusztamérgesi riz­ling. Csevegtünk egy keveset, s meglepődtem, amikor azt mond­ta Benyhe Imre, hogy hamarosan nyugdíjba megy. Már kl is vette a felmondási időre járó szabad­ságát — Én leszek az Interág Rt. első hazai nyugdíjasa, s az utódom, Komérominé, az első női szervizvezető. — Milyen volt az az út, amely eddig elvezetett? — kérdeztem. — A famíliám vásárhelyi. Nagyapám kazánfűtő volt. Gyö­nyörű mesterséget mondhatott magáénak. A Pogány-éri szivaty­tyútelep gépésze volt áz öreg. Az ötlyukú híd előtt. Azóta minden megszűnt. Lebontották a szivattyúházat is, a tatám har­minchét évig volt nyugdíjas. De ló is lenne olyan hosszú életet élni. Szikár, sovány ember volt, a természete csak a nyugalmat ismerte. Apám is gépész lett, valószínű azért, mert mindig a nagytata mellett téblábolt a szivattyúházban. — S ön miért követte a nagy­szülők és a szülök mesterségét? — Az övékét már nem követ­hettem, inasnak adtak a vásár­helyi Szabó Sándor mühelyebe. Kiváló mester volt a tanítóm. Szerszámgépeket, szivattyúkat, tuzoltókészülékeket, s mindenféle ilkalrészeket készítettünk. Vi­szonylag nagy műhely volt, nyolc—tíz alkalmazottal. Sokol­dalúan tanítottak: íorgácsológé­peken, öntésben, kovácsolásban szereztem ismereteket Amikor fölszabadultam, elmentem egy másik vásárhelyi mesterhez, a Gallyas Károlyhoz. Ott még több vonalon dolgoztunk. A mester elektrotechnikus volt, nagy tudá­sú ember. Saját tervezésű kő­széngenerátorokat is csináltunk. Villamosság, autójavítás ... Pergettük a korabeli „filmföl­vételt". Hadimunkára vitték a győri repülőgépgyárba. Az Ipar­csatorna mellett dolgoztak, amíg ki nem bombázták őket. Érdekes volt a fölszabadulás: negyvenöt­ben a nyilasok már a határ felé menekültek, Benyhe Imre és né­hány barátja „félrehúzódott' az útból. De még ez sem járt sze­rencsével. Amikor a szovjet csa­patokkal találkoztak, elvitték őket egy „málinki robotra", híd­építésnél szorgoskodtak. Közben barátja, Balla Ferenc megsebe­sült és Imre vitte a hátán a leg­közelebbi katonai segélyhelyre. A sebesültet átvették, Imrét pe­dig „beterelték" a hadifoglyok közé. — Ráfáztam, a nagy szorgal­mamra, negyvennyolcban tértem haza. Bár jó dolgom volt fogoly A vörös grófnő IKovács András ÚJ filmiérő1 koromban is, mert valamit tud­tam oroszul, s kineveztek brigád­vezetőnek. Autójavítással foglal­koztunk, de azon kívül sok min­dent csináltam; bádogosmunkát, tetőfedést, esztergályozást, vízve­zetékszerelést ... — Hogyan került a Shell-kút­hoz? — Tizenöt évvel ezelőtt „tört be" hozzánk az Interág Rt. ök üzemeltetik a Shell-kutakat, szervizeket, üzletekkel együtt. A turizmus hozta magával ezt a szervezetet. Hatvankilencben tíz szerviz létesült az országban, köztük harmadik volt a szegedi. Fölhívtak hogy volna-e kedvem szervizvezetőnek lenni. Igent mondtam. Áthelyezéssel kinevez­tek. — Üjből megkérdeztem, miért volt szükség Shell-kutakra, az Áfor nem volt jó? — Miért ne lett volna jó, de az idegenforgalom kemény dió. Mondjak egy példát. A belga kisember elhatározza, hogy eljön a Balatonhoz. Abajgatja, szereti a kocsiját, de fogalma sincs ar­ról, hogy mit kap Magyarorszá­gon. Mi az az Áfor? Azt viszont tudja, hogy a Shell milyen cég, hiszen odahaza is Shell-kútnál tankol. —Ez vegyes vállalat? Ki teszi el a hasznot? — Soha nem volt külföldi ér­dekeltség. Ez tisztán magyar szervezet. — A Shell-kútnál jobb ben­zint adnak? Jobb ez, mint a töb­bi? — Erre azt válaszolom, hogy a Shell szerviz, mint olyan ki­zárólag a szolgáltatással foglal­kozik. Az Áfornak, mint hazai nagy cégnek ez a tevékenysége, legfeljebb egy a sok közül. A BP is az Áfor berkeihez tartozik. — Jelent-e ez a sokrétűség va­lamiféle konkurrenciát? — Kell, hogy jelentsen, s eb­ben a Shell állja is a versenyt. — Miként lehet ezt érzékelni? — Ez abból is látszik, hogy amikor országosan csökkent a benzinfogyasztás, akkor a Shell ­kutaknál semmiféle visszaesés nem volt. Sőt éppen a kiszol­gálás korrektsége következtében még nőtt is a vásárlás. — Mint Jeiszolgáltatott" autós kérdezném, hogy mi az a kötele­zettség a kutaknál, amit úgy­mond kérés nélkül is adni illik, vagy akár kérésre, de ingyene­sen. — Sok minden hozzátartozik a szolgáltatásainkhoz, amelyekért térítést nem kell adni. Ilyenek például: a szélvédőt lemosni, a lámpákat megtisztítani, a gumik légnyomását ellenőrizni, az olaj­és a savszintet megnézni, sőt, a fagyálló folyadékot Is rendezni. — Ne mondja?! — De mondom. — A lelkiismeretes munkát maguknál tanulják? — Nem, a lelkiismeretet min­denki odahaza tanulja meg, mi csak ébren tartjuk. Sok minden árulkodik egy fiatalembernél, nevelése becsülete, szorgalma, s ha nem veszi fellengzősnek a ki­jelentésemet. a munkahelyi lég­kör is meghatározó. A mi vo­nalunkon magasak a követelmé­nyek. — ön nyugdíjba megy, az utód egy hölgy. A színvonal ma­rad? — Abban biztos vagyok. — Szokott-e borravalót adni, ha tankol? — A borravaló körül több a mese, mint a valóság. Aki ad, ad. aki nem, nem, de a kiszol­gálás akkor is ugyanolyan. Lelki­ismeretes és magas színvonalú. Ügy legyen. GAZDAGH ISTVÁN H áborúból hazatért magyar bakák vonulnak a Lánchídon a páncélautó fedezékében. A pesti hídfőnél boldog polgárasszonyok sza­ladnak elébük a barikád mögül, őszirózsát tűznek a borostás fegyveresek sapkájára. Az enyémre is kerül egy szál. Győz az őszirózsás forradalom. Előkelő nemesek, bárók, grófok, vezérkari tisz­tek, bankárok, gyárosok táncolnak a fényes bál­teremben. Közöttük látjuk Károlyi Mihályt és el­bűvölő feleségét. Ünnepel az arisztokrácia. Frak­kos, úri ficsúr társaimmal magam is hölgyvadá­szatra indulok a rendezőasszisztens intésére. De mindez csak játék, jelenetek Kovács And­rás előreláthatóan őszig készülő nagyszabású film­jéből, melyben amatőrszereplőként vettem részt. A vörös grófnő a Dialóg Stúdió, az MTV, a MOKÉP és a Hungarofilm közös produkciója, hat folytatás­ból álló tv-játék, illetve két, kétrészes mozifilm lesz. A most forgatott rész körülbelül öt évet ölel fel, 1919-ig, Károlyi emigrációjának kezdetéig. Ezek az események Magyarországon játszódnak. A film tervezett második felét külföldön veszik fel. — Miért éppen Károlyinét választotta filmje főhőséül? — kérdeztem Kovács András rendezőt. — Mert lenyűgözött a nagyszerű asszony sze­mélyisége, életútja. Húsz esztendeje ismerem. Ügy tizenöt éve portréfilmet készítettem róla a televí­ziónak. Alkalmam nyílt megismerkedni a két ki­vételes ember sorsával, munkásságával. Izgatott ennek a csodálatos párnak az élettörténete. Káro­lyiné emlékezései, korabeli dokumentumok, levele­zések, ismerőseik vallomásai alapján írtam a for­gatókönyv vázlatát. Károlyi voltaképpen azért ér­dekelt már korábban, mert a magyar történelem­nek ő is egyik félreismert alakja. A Horthy-rend­szerben hazugságokat terjesztettek róla, 1949 után agyonhallgatták nevét, történelmi jelentőségét. Dramaturgiai megfontolásból választottam Károlyi­nét, ugyanis egy politikus pályája elsősorban ver­bálisan közelíthető meg, s én szerettem volna in­kább képileg látványos, monumentális filmet for­gatni. Ha Károlyi Mihály alakja állna a közép­pontban, túltengenének a párbeszédek, eluralkod­nának a parlamenti viták, felszólalások. — Tehát áttételesen történelmi ez a film? — Pontosan. Károlyiné sorsa része a magyar történelemnek, voltaképpen egész századunkat át­élte, az utóbbi hatvan évben mindig szerepet ját­szott, s ma is éles elmével figyeli az eseményeket, magas kora ellenére még mindig dolgozik. A film előterében a férfi-nő kapcsolata áll, s ezen keresz­tül jelennek meg a történelmi események: a két forradalom, a régi Magyarország szétesése. Nem szoborszerű hőst szeretnék formálni, hanem em­berszabású alakot, természétesen a valóságnak megfelelően igen nagy formátumút, olyan töpren­gő, moralizáló hőst, aki gyakran kerül válaszút elé. Elsősorban a személyiségek érdekelnek, a célokat maguk elé kitűző, tevékeny és a céljaikhoz követ­kezetesen ragaszkodó, kezdeményező emberek. — Milyennek látja és ábrázolja a Károlyi há­zaspárt? — A valóság tényei korlátozzák filmes fantá­ziámat, de Károlyiné rengeteg segítséget 'adott és ad munkámhoz. Rendszeresen konzultálunk, s né­ha jelentéktelennek tetsző részletek ellenőrzésére is megkérjük. Közben alkalmam nyílt megismerni ki­vételes emberi karakterét. Először hűen akartam utánozni személyiségét. Fiatalkori képeinek birto­kában olyan színésznőt próbáltam felkutatni, aki külsőségekben is hasonlít hozzá, de ez nem sike­rült, hiszen annyira szuverén egyéniség. Arisztok­rata ifjú hölgy, kivételes intellektussal, műveltség­gel. Kortársaink leírásai szerint nőként js gyönyö­rű, vonzó, szilaj, önálló személyiség. El kellett sza­kadnom a fotóktól, személyes emlékeimtől, elkép­zeléseimtől. Életéből bizonyos valódi epizódokat el­hagytam, helyettük másokat. találtam ki. „Model­lerti" kissé méltatlankodva olvasta az általam konstruált szerelmi jeleneteket, de nem tehettem mást, minthogy a naplója e vonatkozásban rend­kívül tartózkodó. Vitáink során hétköznapi konf­liktusairól, természetes összezördüléseikről próbál­tam érdeklődni, ám sajnos a megszépítő emlékezet meglehetősen elhalványította ezeket. Pedig éppen ez a film egyik témája: hogyan képes két ennyire erős egyéniség évtizedekig eltéphetetlen emberi szövetségben együttélni. — Miért volt nehéz ez számukra? — Az akkori normák szerint sem voltak ösz­szeillő pár. A kettőjük közötti tizennyolc év kor­különbség nagy szálka volt környezetük szemében. Ellentétet szítottak a két család erősen eltérő tra­díciói, politikai törekvései. Megismerkedésük ide­jén Károlyi már tehetséges politikus, kialakult jel­lem, és tíz év óta együtt él egy életkorban hozzá­illő, de férjes asszonnyal. Károlyi nem forradal­már, de ellenzéki. Az arisztokrata családban po­litizáló légkörben felnövő, minden iránt érdeklődő Katinka számára az alkat nagyon vonzó. Kettőjük szerelmének az lehetett a titka, hogy felismerték azokat az értékeket, amiket egymástól kaphattak. A kölcsönös megbecsülés, és a szellemi rokonság segítette át őket a későbbi nehézségeken. Szakítot­tak környezetükkel, vállalták döntéseik következ­ményeit, óriási vagyonról mondtak le fiatalon, majd 1945 után a felkínált magas társadalmi stá­tusról, hiszen Károlyi érdemeit elismerte az or­szággyűlés. Károlyi azonban a privilégiumokról le­mondva, vállalta a szegénységet, a második emig­rációt. Kapcsolatuk fontos eleme ez a következetes magatartás, és abban Is kiegészítik egymást, hogy Károlyi tapasztalata naponta szembesül Katinka természetes kíváncsiságával, tettvagyával, ösztön­zően hat rá a nyitott szellemű asszony. Mindkettő­jükben hallatlan igazságérzet munkál. — Noha nem kimondottan történelmi filmet forgatnak, mégis évtizedeken átívelő tablót rajzol­nak. Hogyan teszik hitelessé a kort, a figurákat? — A díszletek, a jelmezek, a választott hely­színek eredetiek, korhűek. A stilizálás elsősorban képi megoldásokban realizálódik. Barna, virazsíro­zott fotók hatását keltő jeleneteket is felveszünk, melyek önmagukban meghatározzák a film színe­it, levegőjét. Az eredeti, híradójelenetek így kőny­nyebben is Illeszkednek. Lényeges ez, mert az 1918—19-es keletkezésű híradó-dokumentumok iga­zolják, hogy akkor igazi népforradalom volt, nem pedig izgága értelmiségiek felelőtlen játéka, mint ahogyan a reakció hazudta. Az operatőr Bíró Miklós. A címszerepet Básti Juli, Károlyit Bács Ferenc játssza. Főszereplők: Kállai Ferenc (Andrássy gróf), Tolnay Klári (jCá­rolyi nevelőanyja), Bálint András (Jászy Oszkár), Tordy Géza (Tisza Kálmán) és Tor day Teri (Ma­delaine). 8AMATHY TAMÁS Básti Jnll és Bács Ferenc jelenete Sied&r Katalin * „Adassék nékik gyönyörűség" Angyalcirádás tükrödet óvtam bár, összetörték. Gyűjtsd egybe arcod, míg lehet, anyám, nehéz örökség. szikkadt torkomból elbugyog a forrásvíz, a tiszta. Fogd fel, hogy én csak én vagyok, ne térj testembe vissza! Ezer szilánkja földbe von, mint élve megrohadtat. Áldozat voltál, jól tudom, s kínod örökbehagytad: Hisz nem vétettem ellened olyan hegyóriásnyit, amekkorát ma szenvedek, ha rám iszonyod ásít. nemcsak bensőm harapva él, de ártatlanra élez, epévé válik a kenyér számban, mi másnak édes, Hadd lássam inkább a jelen barázdált s gyermekarcát. Ki rabként győzködtél velem, te légy most a szabadság. I •

Next

/
Oldalképek
Tartalom