Délmagyarország, 1984. július (74. évfolyam, 153-178. szám)

1984-07-20 / 169. szám

Péntek, 1984. július 20. 5 szege/fi ünnepi hetek Erkel Ferenc: Hunya­di László. Operabemuta­tó a Szegedi Szabadtéri Játékokon ma este fél 9-tól. a Dóm téren. Ipari Vásár a Marx téren. Ünnepélyes meg­nyitó délelőtt 10-kor, nyitva délután 2-től 19 óráig. Pedagógiai Nyári Egyetem az MTA újsze­gedi biológiai központjá­ban. Előadások délelőtt 9 órától. Both Eszter textilter­vező és Belloni Ákos belsőépítész közös kiál­lítása a Guláesy Terem­ben július 28-ig. Czóbel Béla-emlékkiál­h'tás a Móra Ferenc Mú­zeum Kupola Galériájá­ban. Nyitva 10-től 18 óráig. I.iebmann Béla fotó­kiállítása a Sajtóház klubjában. Nyitva dél­előtt 9-től este 6-ig. Kovács Tamás Vilmos festőművész alkotásai a Bartók Béla Művelődé­si Központ B galériájá­ban. szeptember 2-ig. Nyitva: 10—18 éráig. Pataki Ferenc alkotá­sai az Ifjúsági Házban július 30-ig. Nyitva: 10— 18 óráig. A Móra Ferene Mú­zeum állandó kiállításai (nyitva 10—18 óráig); Ember és környezete; Csongrád megyei pa­rasztbútorok és -visele­tek; Kőolaj és földgáz; Szegedi galéria; Lucs­képgyííjtemény; Hunok, avarok, magyarok; Bu­dai György metszetei. Ifj. Léle József nép­rajzgyűjteménye Szeged­Tápén (Váltó út 4,j. Hét­fő kivételével, napqnta délután 3-tól este 6-ig. Kenderfonó gyártör­téneti kiállítás • dr. Bo­ross József utcában, kedden és pénteken, dél­után 1-től 3-ig. Szeged múltja, jelene és jövője: várostörténeti kiállítás a Móra parki Várban. Naponta 10-tői 18 óráig. Paprikamúzeum: Sze­ged-Szentmihályteleken (Felszabadulás utca 52.). Nyitva hétköznap 10­től 18 óráig, hét végén csak csoportoknak. Dorozsmai szélma­lom. Kiskundorozsmán, csak csoportoknak. Collegium Musicum Űgy látszik, minél kisebb egy hangszer, annál több baj van vele. Á Collegium Mu­sicum minap bemutatkozott zenészei igen sokat bíbelőd­tek a hangolással. Szilvássy Gyöngyvér meg egyszer ke­rek-perec abbahagyta játé. kát, hogy igazítson csemba­lójának húrjain. Tulajdon­képpen nincs is sok csodál, nivaló ezen, a viola da gamba vagy a furulya-fuvola különböző változatai barokk instrumentumok, nem be­szélve a zongora imént em­legetett elődjéről meg a lantról. Kakuk Balázs (csel­ló), Stadler Vilmos (furu­lya), Szilvássy Gyöngyvér és a lantos Szahó István ere­deti hangszereken (pontosab­ban azok kópiáin) eredeti muzsikát szólaltatott meg kedden este a városi tanács­háza Muzsikáló „tanácster­mében". Szerencsére nem az udvaron, mert ezúttal akár megrendelésre érke­zett a hűvös-esős idő: ennek a zenének alkalmasabb ott­hona a zárt terem meghitt csöndje a szabadtér minden­képpen zajosabb, nyitottabb környezeténél. A budapesti Collegium Musicum ifjú zenészei Bécs­ben szerezték mesterségüket, s arra tették föl életüket, hogy régi korok muzsikáját szóialtassák meg korhű hangszereken. Európa szá­mos városát bejárták, rádió-, tévé-, hanglemezfelvételeik vannak (önálló lemezük cí­me is ez: Barokk zene korhű hangszerekre), legnagyobb sikerük, hogy 1978-ban a régi hangszeres együttesek belgiumi nemzetközi verse­nyén első dijat nyertek. Szegeden ismert (Bach, Händel, Telemann, Vivaldi) és kevéssé ismert (Lomillet, Marais, Piccini) barokk szerzők kompozícióit szólal­tatták meg olyan fölvezetés­ben, hogy sorra egy-egy versenyművel „illusztrálták" hangszereiket. Közben Stad­ler Vilmos rövid összekötő­szoveggei tájékoztatta a né­pes és fogékony hallgatósá­got a legfontosabb tudni­valókról — ez a koncertfor­ma nem nagyon dívik ma­napság, pedig haszna nyil­vánvaló (a dómban szoktak még hasonló módon isme­retet terjeszteni orgonaeste­ken). A program mindkét részét koncertáriákkal zár­ták Kodályné Péezely Sa­rolta közreműködésével. A Collegium Musicum lelkes kis csapata meleg sikert aratott Szegeden — remél­hetően nem utoljára. Ma kezdődnek Tiszta szívd István a Játékok N»ev Mszio tövet«« Erkel operájával, a Hunyadi Lászlóval kezdődnek ma, pén­teken este fél 9-től Szegeden a szabadtéri játékok. Az elő­adás a tavalyi premier fölújítása. Pál Tamás vezényletével, Mikó András rendezésében. A dfszleteket Varga Mátyás, a jelmezeket Márk Tivadar tervezte. A címszereplő Kelen Péter, partnerei Misura Zsuzsa, Kalmár Magda. Vámossy F.va. Gylmesi Kálmán, Mersey Miklós, Vass József — és a képünkön látható Gregor József (Gara), meg Bárdi Sándor (V. László) Bili" N. L Művész és mecénás Ritka az olyan művész­mecénás kapcsolat, mint amilyen a harmincas évek­ben kialakult Czóbel Béla festőiművész és Fruchter Lajos, az Angol Elérni és a Bázeli Tűzkár Biztosító bu­dapesti fiókvállalatának igazgatója között. Ritka, hogy a1 műgyűjtés régi szenvedélye barátsággá, kölcsönös megbecsüléssé és a művész melletti töretlen kiállássá is nemesedjen. Hogy közöttük ilyen kap­csolat fejlődött, arra jó példa és meggyőző tanul­ság az a kiállítás, amely egész nyáron látható a Mó­ra Ferenc Múzeum Kupola Galériájában. A Magyar Nemzeti Galé­ria ugyanis egy évvel ez­előtt Czóbel Béla születé­sének 100. évfordulója tisz­teletére kiállítást rendezett a Fruchter-gyűjtemény Czóbel-képeiből. A 17 mű­vet most a szegedi közön­ség is megismerheti. A mű­veket 1926. és 41. között festette Czóbel jórészt Pá­rizsban, Hatvanban és Szentendrén. A nagybányai­akon nevelkedett és a pá­rizsi „Vadakhoz" kötődő Czóbel mély tüzű festmé­nyein elsősorban tájakat, csendéleteket és portrékat örökített meg. A látványt és lényeget szinte itatóspapír­ként szívta magába, s. ha­sonló módon ragadta meg vásznain. Mintha forró le­vegő rezgő fátyolén át néznénk képeit. Megfigyel­hető. hogy az említett ti­zenöt esztendő alatt ho­gyan oldódott a Párizsi ut­ca erőteljes szerkezetessége a Csendélet sárga virágok­kal elomló foltjaivá, mi­ként gazdagodott emberis­merete a Női félakttól a Fehér blúzos nő alakjáig. A rendezők bemutatják azokat a dokumentumértékű leveleket, amelveket Czóbei Béla Fructerhez írt. A 48 levelet és postai lapot Pá­rizsban. Hatvanban és Szentendrén bélyegezték, néhány fölnagyított formá­ban is olvasható. A mély tüzű csendélet­festő Czóbel 17 képének szegedi bemutatója az ün­nepi hetek művészeti kíná­latának rangos eseménye, s ugyanakkor népszerűsítője a műgyűjtés szép szenvedé­lyének. I. L. Első kép: Ezerkilencszáz­ötvenkilenc. Egy sűrű szem­öldökű, cigányképű gyerek focizik az MTK kölyökcsa­pataban. Lágyékon rúgják olyan szerencsétlenül, hogy csak az azonnali orvosi se­gítség menti meg az életét. Operáció közben azonban átvágnak egy eret, amely­nek egy hét utáni következ­ménye: a kissrác bal lábát tőből amputálni kell... A gazdagnak, tehetősnek egy­általán nem mondható csa­lád kapkod fühöz-fához, a válaszok pedig: . . . kérem, a suszter a cipőt ronthatja el, a szabó az öltöny fazonjába vághat, az orvos meg ... Második kép: Gábor Áron Vasöntöde. A nyolcadikat végzett gyerek — a család anyagi helyzetén valame­lyest javítandó — felvéteti magát talicskatologalónak. A falábbal bicegve-kínlódó gye­rekembert megszánja egy főnökféle, így lesz az új be­osztása: mázsamester a te­herportán. Szabad idejének­java részét már ekkor is a zene tölti ki. Kölcsöngitáron pengeti Elvis Presley és a kor többi divatos mágusá­nak valamennyi dalát. Ké­sőbb, kilencszázhetvenben, csak cigánygyerekek, meg­alakítják a SZTÁR-t, Rá­koskeresztúron. a vegyi mű­vekben, a közeli helységek táncmulatságain játszanak. Hetvenegyben a SZTÁR, a LQYD együttessel közösen, országos turnén ve6z részt. A fél lábú legény zenei kar­rierjét innen számítja ... Harmadik kép: Ezerkilenc­száznyolcvanhárom augusz­tusában százötvenezer em­ber előtt játsszák az „Ist­ván, a király"-! Fenn a dombon, a Királydombon áll egy fél lábú óriás: Torda. a sámán. Mankóját, lassan ég­nek emeli, s közben éne­kel : ..Magvar férfiak és asz­szonvok! Hallgassátok Kop­pány vezért!.. ." Negyedik kép: Szeged.sza­badtéri, július 12., csütör­tök. A frissen átadott Fesz­tivál ételbár teraszán tizen­négy órára beszéltünk meg randevút Deák (Bili) Gyu­lával (merthogy róla szólt eleddig az írás). Hiába ér­keztem három perccel előbb, csak második lehettem. — Nézd! Való, hogy végre egy kicsit meglódult ne­kem-nekünk. A HBB, a Hobo Blues Band, nem tar­tozik az odafönn közkedvelt és elfogadott együttesek kö­zé. Kárpótol viszont ben­nünket a hangversenyeink­re járó srácok, lányok örö­me. — Megjelent egy lemezal­bumod is. — Mégpedig huszonötezer példányban. Örülök nagyon, hogy „Bili, Rossz vér" nagy­lemezem már nem kapható a boltokban, megkezdődött viszont az utánnyomása ... — Mitől rossz az a vér? — Hallgasd meg! Kiderül belőle. — Ha kívánhatnál magad­nak valamit? — Békében élni. jó len­ne ..., és még mielőtt mo­solyogni kezdesz.. . komo­lyan gondolom, amit beszé­lek. — Azt mondtad, boldog ember vagy! Családod bé­kés. nyugalmas. Életedet ki­tölti a zene. Pedig egy majdnem tragédiával vég­ződő gyerekkor, keserves tizenéveid jöttek. Az érvé­nyesülésed útja is meglehe­tősen göröngyös volt. Most, harminchat évesen is, nai­van hiszel az abszolút jó­ban, és az abszolút tisztes­ségben. — Ha akarod. írd oda a végére. Hiszek abban, hogy a hozzám hasonló emberek­nek erőt adhatok az élet­hez ... Szabó Pál Miklós — Királyi népszerűségnek örvend. Üstökösként tűnt fel ég hódította meg n közönsé­get. A film által, mert vé­gül is abból ismerhette meg az ország. A Dóm. téren lan­kadatlan ostromolják az au­togramkérők. Hogy érzi ma­gát Pelsöczy László. István, a király? — Nagyon jól. Mondhat­nám. soha lobban ne. Tizen­hat év után végre... — Idézze föl még a szín­játszás előtti éveket! — Vidéki fiú vagyok. Kis­kunlacházán születtem, Rác­kevén végeztem a gimnáziu­mot. Az irodalom, a zene. mondhatom, a művészetek szeretetét általában otthon­ról. a szülői házból hoztam magammal. Sosem felejtem, apám itt orgonált a dómban egyszer. Ügy hat-hétéves le­hettem. Ültem a hatalmas templomban, és föntről, a magasból szállt felém a mu­zsika. Gyönvörűen. Aztán mégis repülőgéprádiólokátor­műszerés-z lett belőlem. — Jó nacy kitérő, — Amúgy meg túl egve­nes, egyszerű lett volna. Ér­dekelt a matematika is. Apá­mék úgy voltak vele. bizto­sabb kenyérkereset, ha » természettudományok felé fordulok A művészet pedig lehet hobb( is. Szóval passzióból kez­dett játszani? — Hát nem egéssen. Ko­moly szándékkal próbálkoz­tam a színművészeti főisko­lán. Mindannyiszor viasza­utasítottak. A Nemzeti stú­diójába sikerült bejutnom. Onnan Gyurkóhoz. a 25. Színházhoz kerültem. Tíz évig ott látszottam Persze, beleszámítaodók a tízbe már a népszínháza* esztendők is Mindent megkaptam. Vol tam Rómeó is. Ruszt rendez­te. — Mégis elment Békés­csabára, a Jókaiba. — Csabán 14 bemutatóm volt két szezon alatt. Az ég­világon mindent kipróbál­tam. Operettet, monodrámel. tragédiát, vígjátékot. Beszél­ték rólam: a vállán viszi a színházat. — Hogy került vissza Pest­re? — Nóvák hívott. Két éve n Néphadsereg Művészegyüt­teséhez tartozom. Tudja, úgv éreztem, kritikusaink — leg­alábbis £ iobbak — el sem látnak Csabáig. Néha úgy tűnt, színházunkról csak a Békés megyeiek tudják, hogy egyáltalán létezik. Pesten megnősültem. E tény csupán azért fontos, mert mielőtt Dévai Nagy Kamillával nász­útra indultunk, közvetlenül azelőtt született meg a dön­tés. hogv én leszek István. A próbákon eredetileg vala­melyik magyar úr szerepére szántak. Az utolsónak pró­báltak ki Istvánnak. Meg­kaptam a szerepet, de a ze­nei anyagot még nem is hal­lottam. Egy kazettát vittünk magunkkal, a Kanári-szige­teken hallgattuk le először. Sírtunk, és úgv éreztük, mintha Magyarországot vit­tük volna magunkkal. — Mennyire ismerte Ma­gyarország régi történetét? — Boldizsár drámáiáról egyáltalán nem is tudtam. i Pelsöczy László Fesztivál Magazin A Szeged Tourist kiadá­sában az idén immár har­madszor jelent meg az Ün­nepi Hetek reprezentatív kiadványa, a Szegedi Fesz­tivál Magazin. Írásai be­mutatják a szabadtéri prog­ramot. beszélgetéseket kö­zölnek az alkotókkal. szí­nészekkel és bepillantást nyújtanak a Játékok hátor­szágába is. A lap ,. város­portréja" elkalauzol az épülő színházba és a nem­régiben átadott Somogyi­könyvtárba. megszólalnak innen elszármazott művé­szek és a városszépítők is. Az idegenforgalmi blokk műemlékeket, természeti szépségeket sorakoztat, és a falusi turizmust népsze­rűsíti. A táj hagyományvi­lágát babonák, szokások, hiedelmek, szélmalmok és táncok éltetik, érdekes Írá­sok olvashatók a tudomá­nyos műhelyekről, négy portré négy szegedi képző­művészről. Természetesen van „vásárfia" ie, több rejtvény, színes olvasmány. A Magazinhoz melléklet jár, mely tartalmazza a Szegedi Ünnepi Hetek programját a szabadtéri játékok előadá­sainak szereposztását és hasznos információkat. A Szegedi Fesztivál Magazin kapható az újságárusoknál és a Dóm téren. Hasonló­képpen a Pesti Műsor kü­lönkiadása. mely teret szentel a szegedi szabadtéri esemen veknek m. Az államalapítás históriájá­ról meg annyit, mint az át­lag magyar. Talán több kér­dést hordoztam magamban másoknál, valahol a lelkem mélyén. Most hirtelen, a szerep kapcsán, egyre türel­metlenebb lettem.. Hirtelen sürgősek lettek a válaszok. — Például? BUösorban az István figurájával kapcsola­tosakra lennék kíváncsi. — Például: hol volt való­iában a másodszülött fiú he­lye? Milyen lelki alkatú le­hetett? Milyen egyéniség volt? — Milyen hát? Mert a vá­rosligeti elóaüásokon ..lágy­nak", tűlrágosan bizonyta­lannak tünt. a filmben már keményebb, karakánabb. — Így van. Azzá) együtt, hogy a műfajok különböző­sége miatt nehéz hasonlít­gatni a két Istvánt. 'Pedig mindenki összeveti, ahogv maga is, én is sokat meditál­tam ezen. A filmben lehető­ségem volt a mimikával ke­ményebbre formálni István karakterét. A közeli kocká­kon ez jól is látszott. Sze­geden ugyanez a célom — a rendezői instrukció szerint —. a szabadtérin is határo­zott. erős alkatú István lesz Ezért aiánlom a nézőknek, hozzanak látcsövet maguk­kal. > — E? Pelsőczv t.ászln éle­tében milyen változást ho­zott n királyszerep? — Jót is. rosszat is tett velem. Most egyszerre is­mertté váltam mindenki szá­mára. a szakmán belül is. meg a közönség körében is. Hízelgő ez a népszerűség, bár nem vagyok az a faita művész, aki élni sem tud valamifajta sztárolás nélkül. Példa erre az elmúlt tizen­hat év. mert valamit eddig is csináltam. Vigyáznom kel! magamra, nehogy átessek a ló túlsó oldalára, ahogy szokták mondani. És arra ;s. nehogy beskatulyázzanak. Örömmel teljesítem a ka­maszok autogramkérését. szívesen beszélgetek velük, még több időt is rájuk szen­telnék. ha lenne miből Ugyanakkor túl is szeretnék már lépni: Pelsöczy László nemcsak egy rockopera cím­szereplőjének jó. Jó lenre, ha a szakmában — akiken színészsorsok múlnak — «'/.t észrevennék. Most nincs okom a panaszra, és eszem ágában sincs sajnáltatni ma­gam. de Pelsöczy László ér­zi a következőket is: alapiá­ban véve igazságtalan a sors hozzá. Rosszul porciózták neki a moirák a sikert. Csak annak örülhetek, olyan sze­reppel lettem ismert, amely roppant köze] áll hozzám. Amit tiszta szívvel, fönntar­tás nélkül tettem magamévá Mag Edit l

Next

/
Oldalképek
Tartalom