Délmagyarország, 1984. július (74. évfolyam, 153-178. szám)

1984-07-01 / 153. szám

74. évfolyam 153. szám ' 1984. július 1.1 vasárnap Ara: 1,40 forint Aratás idején B ennünk élnek a régi reflexek az áldott kenyérről, az életet jelentő búzáról ma is. amikor már tudiuk, az aratás a mezőgazdaságban sem a legnagyobb munka. Kiszámolta valaki, hogy kézi kaszával egymillió ember tudná két-három hét alatt elvégezni azt a mun­kát. amit a 13 ezer kombáin végez. Adatok bizonyítják: ma a magvar mezőgazdaság éves termelési értékének mintegy 12 százalékát adja a búza. Tudjuk, hogy a ke­nyérben levő szénhidrát hizlal., részben a sok kenyértói vagvunk olyan kövérek, ami az orvosok szerint már egész­ségünket veszélyezteti. Tudatunkban mégis a biztonsággal, az egyéves nyugalommal kapcsolódik egvbe a jó búzater­més. a maktárakba gyűlő gabonáról szóló sok híradás. S nemcsak a hagyományok, nemcsak az egykor volt sorsdöntőén nagv munka miatt rögződött ennyire ez a vé­lemény: a gabonatermés, s ezen belül a kalászosok jó ter­mése ma is igen nagv jelentőségű az ország gazdaságában. Igaz. a megtermett kenyérgabonának mindössze 10—12 százalékát fogyasztjuk el évente. További 12—15 százaléka gazdaságos exnortra kerül, rendkívüli jelentőségű kiviteli cikkünk, devizabevételünk súlyos tétele. A többi 70—75 százalékot takarmányként használják föl. Ennek is óriási a jelentősége, hiszen enélkül nem érhetné el a húsipar azokat az eredményeket, amelyeket évről évre már magá­tól értetődőnek számító természetességgel elér: hogv ál­landó és kiegvensúlvozott a belföldi, ellátás, jelentékeny az export. A ió termésen, a szervezett, pontos betakarítá­son tehát ma is rengeteg múlik, még ha nem is milliós tömegeket mozgat az aratás, ha jó esetben 18—21 nap alatt tető aló kerül is a gabona. A modern csúcsmunka mintegy másfél évtizede zajlik a mai rend szerint, csak évről évre gyakorlottabban, szer­vezettebben. mind kevesebb zökkenővel. Egyetlen, ki nem számítható, és nem szervezhető feltétele az időjárás — ez azonban a jövőben is mindig kockázati tényező marad. Idén a rossz kilátások — aszály, fagv.- szélverés miatt — a májusi esők jöttével váltak jóra. Most. az aratás kezde­tén jónak ígérkezik a termés, de a mezőgazdák már nem bocsátkoznak elhamarkodott becslésekbe: nagy kánikula esetén megszorulhatnak még a szemek, fölléphet szemszó­ródás. romolhat az eredmény. Ha viszont hosszan tartó esős idő lesz aratáskor, elhúzódhat a munka, fölveri a gvom a táblákat, abból is csak károk szármázhatnák. Ha kívánni ¡ehetne, az érésig mérsékelten meleg CEaoadékos időt kívánnak, a csúcsanunka megkezdése után pedig szá­raz meleget, amelvben keveset kell szárítani a szemet, s az eső nem akadályozza az aratókat. Az egyik legfontosabb kívánalom, hogy mindenütt op­timális időpontban kezdjék a munkát a kombájnok, s egy­egy üzemen belül ne tartson 3—4 napnál tovább az ara­tás. Ennek is kialakultak a formái az egves mikrokörze­1ek között, az országrészek, sőt a szomszédos Szlovákiával" Itapcsolatban is. Ahol korábban aratnak, ott kölcsönveszik a szomszédos és a más vidékről érkező gépeket, embere­ket. s aztán visszasegítik. Génből Idén nincs hiány, ez azonban nem egyértel­műen öröm. Ha valaki kombájnt, bálázót alcar venni, be­mehet az AGROKER-hez. s vásárolhat, akárha kenyeret venne. Az oka ennek, hogv kevés a pénzük a téeszeknek. K nem vesznek annyi úi gépet, amennyire esetleg szüksé­gük lenne. Tavaly mintegy 30 kombáint adott el a megyei AGROKER aratás előtt, idén eddig mindössze hétét. Egy­előre a vásárlóerő hiánva nem veszélyezteti az aratást, de ha sokáig tart a krónikus pénztelenség, néhány év múlva problémákat okozhat Az alkatrészellátás lényegesen lobb. mint korábban — de nem hiánvtalan. Továbbra is van néhány krónikus hi­ánycikk. az AGROKER vállalatok hazai alkatrészgyártatási akcióját, a sok börzét, tárgyalást, alkudozást végül siker koronázta: a mostani kegvensúlvozottabb helyzet nagyrészt annak köszönhető, hogv a Mezőgép vállalatoktól kezdve a kisiparosokig nagyon sok helyen gyártanak ma már el­fogadható minőségben alkatrészeket. Az elmúlt években általában ió idő volt aratáskor, kevesebb volt a géptörés, kevésbé fogvott az alkatrész, a szakemberek szerint ez is hozzáiárul a kiegyensúlyozottabb kínálathoz. A gabonaipar évek óta olajozottan, szervezetten dolgo­zik a megtermett érték fölvásárlásán, nagyobb zök­kenők régóta nem voltak. Olyan átvevőkapacitás épült ki amely az aratók lehetséges teljesítményénél bár­mikor többet tud átvenni. Maximálisan igyekeznek alkal­mazkodni a téeszek igényeihez hét végén és éjszaka is átveszik a termést lta igény van rá. Nem ok nélkül figyelmeztetnek a szakemberek az ok­talan pazarlásra. A szemveszteség is gyakori és feltűnő volt korábban a kombájnoknál ls szállítás ideién az uta­kon is és minden megtermett szemért kár ami elszóródik a földön lehull a platóról. Ugyanez vonatkozik a szalma­égetésre: szigorúan tilos hiszen ipari alapanyagként alom- ­ként vagy a melléktermék-tüzelésre készített kazánokban energiahordozóként kiválóan alkalmazható. Talajt égetni hasznos engedélyezett de óvatosan az előírások betartásá­val. Korábban sok kár keletkezett a trehányság miatt, ahol felelősen végezték ezt a munkát, ott megelőzték a tüzeket is. Végezetül: a nagv teljesítményű gépekkel idén is az ember arat. Ellátásukra, védelmükre mindent meg kell tenni. Mi. akik nem aratunk, becsüljük meg nehéz és nél­külözhetetlen munkájukat! Tanán István VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! Az Országgyűlési Könyvtár állományából törölve i <~ o. *.. i ' . V* WSÍ O / V v • Jegyzetek, gyaloglás közben A Nap 5 óra 50 perckor kelt, névnapjukat, ahogyan ezt néhány órával később a 10-es busz sofőrjétől is meg­tudhatták a városrész lakói, a Pálok ünnepelték, a mete­orológus sok-sok napsütést ígért erre a napra. A mi krónikánk 6 órakor veszi kezdetét. Tarján lassan ébredezik. A Zápor-tó meghatározatlan színű vizén békafejek, a le­vegőben az éji békakoncert utolsó akkordjai. Az úti­könyvek enyhet adó pihenő­helynek mondják ezt a kör­nyéket, de az útikönyvek korántsem csalhatatlanok. Kánikulában ugyan lejön né­hány környéken lakó napoz­ni ide, csakhogy illemhely, vagy akár egy árva tusoló, az bizony nincsen; békák vannak és olykor szúnyogok. Tarjánt 1753-ban emiitik először iratokban, s azóta őrzik térképek is a nevet, mely ősi: a városrész vi­szont újdonatúj, 1966-ban kezdték építeni. A körgát, a József Attila sugárút, a Re­tek és a Lugas utca határol­ta területen ez idő szerint körülbelül 25 ezer ember él. Közülük százan krónikánk kezdetekor Tarján piacán tartózkodnak. Piac? Az Olaj­bányász téren nyolc pult van felállítva úgy 150—200 négy­zetméternyi területen, van még egy miniátür csarnok is. és működik "itt egy ián­gossütő. ' A Wartburg méltóságtel­jes lassúsággal kanyarodik be a piaci parkolóba. Kü­lönleges gépkocsi. Elöl mo­torhangot ad, hátul kotkodá­csol. A rejtélyre és a tizen­öt tyúkra akkor derül fény, amikor Ludvig Jenő kinyit­ja a csomagtartót. — A Marx térről jövök — mondja a meglepően sok szakmával (kőműves, hiva­tásos gépkocsivezető, kazán­fűtő, ács) bíró fiatalember. — Ott nincs most egy talpalatnyi hely sem. Ludvig térül-íordul, visz­szajön. legyint. — Itt meg kereslet nincs. A derék szárnyasok él­hetnek tovább. Kilónként ötven forintért. Jövő va­sárnapig biztosan. Ludvig rájukcsukja a csomagtartót, s visszaindul a tanyájába. A víztorony oldalából tíz perc múlva indul a „Telkes járat". Merthogy ilyesmi ia van már, még ha oly keve­sen is tudják. A busz a dorozsmai Sziksós-fürdőbe megy. A viteldíj négy fo­rint. Hét megállója van és egy pilótája, akit Kostyán Róbertnek, hívnak. — Elég üres — mutatok az Ikarusra. — Alig tud erről a járat­ról valaki, pedig sok tarjá­ninak van kiskertje Dorozs­mán, meg sokan járnak a Sziksósra is, de bemennek inkább a Marx térre, Kostyán fiatal ember, 16 hónapos fia van, kiszombori illetőségű, de amíg pici a kicsi, beköltöztek a szülők­höz a városba. Amikor a munkájáról faggatom, fel-, vonja a szemöldökét. — Sokan itthagyják a he­lyi járatot — állapítja meg csüggedten. — Hogy fizetik magukat?­— Teljesítménybérben. — És azt hogy számítják ki? — Tudia a fene. Kompu­ter csinálja. A „Telkes járat" indul. Hat utasa. van. Megszámol­tam. A Csillag téri ABC-ből most kilép Hajós László, s üdvözöl. — Leküldtek valakit? — kérdem. — Dehogy. Én szeretek bevásárolni, gyerekkorom­ban mindig engem küldtek a boltba, szóval azóta ... — És most is? — Tényleg nem viccelek, szeretek bevásárolni, de nem itt a boltban, mert itt nincs választék, hanem a piacon. Tudod, én mindig viszek magammal cekkert, s hazafelé jövet körülnézek. Teheti. Ott dolgozik a piac mellett, tanársegéd az Élel­miszeripari Főiskola gépé­szeti tanszékén. A Lila Akácban nyitáshoz készülődnek. Vigh Mihályné a kávéfőzőt élesztgeti, Csi­kós íren egy elektromos haj­sütővas segítségével a frizu­ráját bűvöli. A pulton egy halom könyv. — Ezek? — Adminisztrálunk — ne­. veti el magát a két eladó —, tizenötféle standkönyvet kell vezetnünk. Nézem a felirataikat. Kávé — blokkra, kávé — dekára. Hmm. — Szükség van ezekre? Halmos Tibor, az üzletve­zető akkorát nevet, hogy megmozdulnak a lámpák odafenn. — Ez van — mondja az­tán, s meginvitál, hogy ta­nulmányozzuk rövid ideig a dilatáció jelenségét a presszó mosogatója alatti lefolyónál. Tanulmányozzuk. A lényege az a dolognak, hogy a terület megsüllyedt, aztán az is, hogy egy óriási csőből idezúdul az esővíz, a csatorna meg nem bír vele, s akkor aztán bokáig vízben jár a kedves vendég, sőt még Bundás is, ha az étte­rem előtt sétál. Bundást az ablakból látjuk. Ö ebet ké­pez, s ő a Délmagyarország Csörög a telefon című ro­vatának egyik sztárja. De­hát ez már egy másik tör­ténet. Lehet, hogy benne lesz az újságban, s- lehet, hogy el is olvassák majd a tarjániak, ha tíz óra után is lesz új­ság Gazdag Lászlóné pavi­lonjában. Petri Ferenc Repülni jó — de veszélyes. Ahhoz, hogy valakit egyedül engedjenek odaülni egy mo­toros repülőgép kormányá­hoz. rengeteg elméleti és gyakorlati tudnivalót kell megismerni. Az MHSZ szer­vezésében Csongrád és Bács-Kiskun megyei fiata­lok háromhetes szegedi tá­borban tanulják a motoros gépek vezetését. Nagy László felvételei

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom