Délmagyarország, 1984. június (74. évfolyam, 127-152. szám)

1984-06-10 / 135. szám

5 Vasárnap, 1984. június 3.' • • Ötven sor Lecsapta az osztálynaplót. Két könnycsepp gördült le az arcán, keserűen, szinte csak magának mondta: Bedobom a törülközőt! Nem csinálom tovább! Ennyi­ért nem érdemes! A tanáriban hirtelen néma csönd lett. a kollégák kávéiukat kevergették, vázlataik sán­cai mögé húzódtak, az osztálynaplóba jegyezgettek, de biztos vaevok. hogv mindannyian ugyanarra gondol­, tak. Arra. ami százszor és ezerszer megfordult a fe­"j lükben. elhangzott beszélgetéseik során; érdemes-e. s egyáltalán. Mennyiért crdeMCS ? Mert itt ül a tanítónő, aki felháborodva mesélte, hogy miként festette le osztálytársai előtt egy másodikos ..menő csemete" nemrégiben felépült házukat. „Nekem is. mea a testvéremnek is külön van hálám, tanuló­szobám és játékszobám." S mindezt olvan osztályban, ahol a gyerekek nagy többsége negyed-ötödmagával a másfél szobás betonban éli mindennapjait. Mit mond­hat ilyenkor a pedagógus? Megtanítiák-e ilyen hely­zetek meg- és feloldására a főiskolán, egyetemen? Vagv csak az lehet az érve. amit saját gyerekkorá­ból hozott? Nekik ugyanis a tanító néni megtiltotta, hocv bárki is narancsot vigyen az iskolába — ne cso­rogjon harminc gyereknek a nyála. Aztán szemben a nyolcadikos osztályfőnök, aki­nek legnagyobb tanulsága a pályaválasztási időszak­ból az a nem is ritka, tizennégy éves korban határo­zottan kijelentett vélemény, hogv „vagy olyan szak­mát választok, ahol rengeteget lehet keresni, vagy odamegyek, ahol nem kell dolgozni". Mert tudatunk­ban — ki tudia. milyen forrásból táplálkozva — a munka és a pénz nem mindig kötődik egybe. Belép a gondnoknő. aki épp most mesélte el lako­dalmi élményeit Voltak vagy ötszázan a Szeged kör­nyéki faluban, az óriási sátrak alatt kölcsöntányérban gőzölgött a birkapörkölt, marmonkannákból folvt a bor. a tűsarok tövig süppedt a homokba, s az alkalmi zenekar dallamait csak itt-ott lehetett fölismerni. De röpültek a pirosak, lilák meg zöldek, mígnem a brá­csás vonóiával kaparta be az ötszázasokat a cipősa­rokkal vált gödörbe. A hangulat tetőfokán egv pely­hedző állú legényke az asztal tetején — micsoda vir­tus?! — egv ezrest tépett ketté. Egyszerű volna azzal elintézni, hogv könnyen szerzett pénz könnyen is röp­pen el. vagv hogv így mulat a magyar. Csakhogy itt mélyebb dolgokról lehet szó ... S mit gondolion azokról a szülőkről, akik 100 forintokat gvűitenek az egvik kolléga búcsúztatására?! Véletlenül derült ki. micsoda kellemetlenségek szár­mazhattak volna belőle! De hány helyen próbálják korrumpálni a tanítókat, tanárokat borítékkal, aján­dékcsomagokkal. kristályvázákkal... Vajon kik? Mi­iven meggondolásból? Kiitta a kávéját, megigazította az elmaszatolt sminket, a gondnokiban fölvette fizetését — 800-zal kevesebb, mint a magyar átlag! —. hóna alá csapta a 6/b naplóját. A csengetés már a folyosón érte. Arra régen rájött, hogy a szellem gyarapodásának rangja fakulóban. az anyagiaké föllendülőben. de hogv egy tizenéves gverek az egész osztálv előtt azzal szégye­nitse meg. hogv nem bai. ha most négvest kap. maid az apukája ..megveszi" az ötöst az igazgatónál, ez el­bizonytalanította. Haragudott magára azért is. mert futó irigység kerítette hatalmába a serdülő lánvok di­vatos holmiiát látva — neki hat év után miért nem telik a negvedére?! Nagvot lélegzett s belépett az osztályba. Mintha kicserélték volna. Szinte ösztönösen cselekedett, hiszen már vérévé vált. hogv a hivatástudat nem érdekorien­tált hogv a becsület nem áru. s az elkötelezettséget nem lehet megvásárolni... Tandi fajos Az építők ünnepén A CSOMIÉP dolgozói teg­nap, szombaton ünnepelték meg az építők napját. Hód­mezővásárhelyen, a Kása­erdei juniálison a törzsgár­dajelvények és vállalati ju­talmak mellett kitüntetéseket is adtak át. Kiváló Munká­ért kitüntetést kapott Méne­si Ernő, a pártvezetőség tit­kára. Az Alkotó Ifjúság-pá­lyázat keretében négy pá­lyamunkát díjazott a válla­lat, melynél a Kiváló Brigád címet múlt évi tevékenysége alapján az Április 4. és az Ybl Miklós szocialista brigád érdemelte ki. ötvenen lettek a CSOMIÉP Kiváló Dolgo­A szegedi szak- és szere­lőipari szolgáltató leányvál­lalatnál megrendezett építők napi ünnepségen 13-an ve­hették át a Vállalat Kiváló Dolgozója kitüntetést. Szövetkezeti szavaló­verseny A KISZÖV, a MÉSZÖV és a TESZÖV által meghirde­tett V. Országos Szövetke­zeti Szavalóverseny megyei döntőjét pénteken rendezték meg a KISZÖV-klubban. Az előselejtezőkön legjobb­nak bizonyult harminc sza­való adott számot felkészült­ségéről, közöttük első he­lyen Alföldi Róbert (MÉ­SZÖV) végzett, ' második Makra Mihály, harmadik Sarungi Enikő (KISZÖV) lett. Az el6Ő tíz helyezett képviseli Csongrád megyét októberben Gyulán megren­dezendő területi versenyen. Kiskereskedők Könyv a Molnár Dixielandről őszintén szólva nem tu­dok róla, megtörtént-e már valaha is, hogy Szegeden egy művelődési központ könyvet adjon ki. Minden­esetre most ez a helyzet: a Bartók Béla művelődési központ által útjára bocsá­tott kötetnek — Simon Gé­za Gábor A szegedi Molnár Dixieland Band története című munkájának — két­szeresen is lehet örülni. Részben mert a helyi jelle­gű kiadványok meglehető­sen mostoha sorsán látszik lazítani valamicskét, rész­ben pedig — s ha lehet, e tény még fontosabb —olyan zenekart tisztelt meg ily mó­don s helyez dokumentáltan érdeklődésünk középpontjá­ba. mint a méltán rendkí­vül népszerű Molnár Gyula együttese. A közelmúltban ünnepel­tek Molnárék fennállásuk húszéves évfordulóját. Föl lehetne tenni a kérdést: még ily ünnepi alkalomból is ugyan miért szükséges köny­vet írni-kiadni egy vidéki, különben sikeres dzsessz­egvüttesről? A kérdésben a válasz: egyfelől éppen mert vidéken élnek, dolgoznak és zenélnek — a vidékiség ál­lapotának közismert hátrá­nyait most hadd ne részle­tezzük. legyen elég annvi: e műfajban Is jut belőle elég —. másfelől pedig az ok: Molnárék ..különben" nemcsak sikeresek, de való­ban igaz az egyik fejezet­cím. ..minden fellépésük él­menu a haUaatosoam_ Hogy a kötet régi hiányt pótol, ezek után talán nem is kell bővebben ecsetelni. Simon Géza Gábor szemmel láthatóan az adatszerű in­formációnyújtásra éppúgy törekedett, mint a részletes bemutatással párhuzamosan némi hangulati-érzelmi „helyzetjelentésekre" ama atmoszféra ürügyén, amit a szegedi dixieland band mu­zsikájával valóban teremte­ni képes. (Utóbbit tanúsítha­tom.) A fentiekből következik, hogy elsősorban informatív érdekei miatt becsülendő ez a könyv: részletes bibliográ­fia, diszkográfia. gazdag képanyag és névmutató egé­szíti ki a „Molnár-sztorit", olvashatjuk az együttes ré­gi és mostani tagjairól, ed­dig megtett útjáról, sikerei­ről és nehézségeiről egy­aránt. Ha nagyon-nagyon esztétizálni akarnánk, per­sze számon lehetne kérni a „feszesebb", színesebb stí­lust, a kevésbé protokolláris hangnemet és szerkesztés­módot — de javaslom, ne tegyük. Ennek a könyvnek igenis így és kétszeresen kell örülni. Több szempontból is úttörő jelentőségű munka errefelé, akikről pedig író­dott. azokról nyugodt lelki­ismerettel elmondható: eny­nyit meg is érdemelnek. Domonkos László Mercedes Líbiából... ... Trabant meg Csólyos­pálosról. De van itt szolnoki Wartburg, szegedi Zsiguli, vásárhelyi Zaporozsec, deb­receni Opel, gyulai Volks­wagen ... A származási hely esetleges, azaz, ma innen, holnap onnan, a márka töb­bé-kevésbé állandó. A Ma­gyarországon forgalomban levő ismertebb autótípusok mindegyike megtalálható Diós József párlépésnyi iro­dájában — kartonokon. Ez a mini autópiac a magánvál­lalkozások körét kibővitő központi rendeletek jóvol­tából jött létre: autós ügy­nökség. Az adok-veszek ősi árucsere-kapcsolatban sajá­tos helyet foglal el az ügy­nök: a pult nélküli kereske­dő. Közvetít, összehoz vevőt és eladót, felhajt árut-piacot. Az utóbbi években éledt új­ra ez a hajdani közismert foglalkozás, s jelenleg Sze­geden hatan cserélték fel az eddigi biztosnak mondott kenyérkeresetet a haszonnal kecsegtető, ám nem éppen kockázatmentes ügynöki hi­vatással. — Amikor ide jön egy ügyfél az eladni szánt autó­jával, mindig ő mondja az első árat. — mondja DiÓ6 József. — Nekem természe­tesen amúgy, hivatalból el kell vagy el kellene fogad­nom, hisz most nekem ő a legfontosabb, azért fordult hozzám bizalommal, hogy én eladjam az autóját. Ám az üzlet akkor igazán jó, ha biztosítva van, hogy mielőbb megköttetik. A legjobb ve­vőcsábító a jó áru jó ára. — Vitatkoznak az eladó­val? — Azt soha. Viszont mi is­merjük jobban a piaci hely­zetet, és meg tudjuk ítélni, mennyire reális vagy irreá­lis az az ár. Volt már úgy, hogy javasoltuk, többre vagy kevesebbre tartsa az autó­ját. — És hallgatnak az ügy­nökre? — Ügy tűnik, igen. — S mit kamatozik a bi­zalom? — A kockázatmentes és persze kényelmes áruértéke­sítést. — Vagyis, nem kell az autópiacot járnia, sem eladó­ként, sem vevőként. — Erről van szó. Hogy miért gyulai, deb­receni, s szolnoki illetőségű autókat említettem az ele­jén, annak magyarázata az ügynöki foglalkozásban rö­vid időn belül fölismert szükségszerűség az oka: töb­ben többre mennek. A sze­gedi ügynökség ugyanis egy sereg más, hasonló vállalko­zóval tartja a kapcsolatot, ahol ugyanígy hol vevő, hol eladó kopogtat be az ajtón, és ahol az egyiket keresik, nem biztos, hogy van, ahol meg ugyanazt kínálják, nem biztos, hogy vevő jelentke­zett rá. Ám annak semmi akadálya, hogy két város kö­zött utazzon — no nem az ügyfél, hiszen mire való az ügynökség? — az informá­ció. Itt egy autó. ott egy ve­vő. És íme a példa: C6öng a telefon, az ügynök fölugrik. — Halló, kézcsókom, igen, én vagyok, az ügy rendben van. Tessék mondani, mi­kor jöhet a vevő? ..: Igen, jó. akkor küldöm, tisztele­tem, viszont hallásra. — Ki volt ez? — Egy ásotthalmi eladó. Zasztavét kínált, és szerez­tem rá vevőt. — Honnan? — Budapestről. Beszélgetés közben egy frissen érkezett borítékot bont föl. Benne a levél, egy külszolgálatból érkező hölgy közli, az ügynökség feltéle­leit elfogadta, autóját kínál­ja eladásra: dízel Mercédes, és barna. Most hozta Líbiá­ból. A levél az adatlappal a nyilvántartó új rekeszébe ke­rül. Ilyet még nem kínál­tak... Igriczi Zsigmond Centenáriumára készül a Szilléri iskola Századokkal ezelőtt ezen a vidéken a Szillér-patak csor­dogált, a Tisza legnagyobb ere. A hagy árvizet követő­en a körtöltés szakította el anyafolyójától, s ítélte ki­száradásra. Azután települt be Felsővárosnak ez a része is halászokkal, csizmadiák­kal, papucsosokkal, kismes­terekkel. Gyerekeiknek meg kellett tanulni a betűvetést, az egyszeregyet, így a víz pusztította rombadőlt házak újjáépítését követni kellett az iskola fölhúzásának is. Az iskolaszék 1882. január 19-i rendkívüli ülése egybehang­zóan döntött úgy, hogy júli­us elsejére el kell készülnie négy tanteremnek. A mes­terek hat hét alatt végeztek a munkával, de az iskola már megépültekor szűknek bizonyult — az első tanév 353 nebulójának egy résae a környéken bérelt házakból kialakított osztálytermekben skandálta a szorzótáblát. A bővítést azonnal megkezd­ték. s 1884-ben ütötték rá arra az okiratra a pecsétet, amely a Szilléri sugárúti ál­talános iskola megszületését igazolta. Ennek éppen 100 esztendeje. Az épület további históri­ájáról és a mai viszonyok­ról Kolozsi Gézáné igazga­tó tájékoztatott. Az eredeti tömb kialakítását követően 1966—67-ben nagy felújítást végeztek, a födémcsere mel­lett két tanteremmel bőví­tették az épületet, a régi vaskályhákat cserépkály­hákra cserélték, majd a het­venes években tértek át a gázfűtésre. Ma a Szilléri su­gárúti általános iskola a Felsőváros tagiskolájaként működik. Négy első, három második és két harmadik osztályában 286 gyerek tanul itt, valamint hét napközis csoportnak adnak otthont. Az iskola környéke jócskán változott — különösen az utóbbi másfél évtizedben. Eltűntek a falusias utcák, lebontották a kis házakat, s helyükön fölépült a felsővá­rosi lakótelep. Sok minden változott egy évszázad alatt. A fejlődés rohamléptű volt, képzett pedagógusok dolgoz­nak korszerű feltételek kö­zött. Egy dolgot nem oldott meg az idő: az iskola ma is igencsak zsúfolt. A centenárium tiszteletére június 12-én. kedden dél­után 5 órakor ünnepséget rendeznek a Szilléri sugárúti általános iskolában. Erre az eseményre várják az iskola egykori tanítványait, a volt nevelőket. Az ünnepségen megemlékeznek az iskola történetéről. dokumentum­kiállítás mutatja be a histó­ria emlékeit, a tanulók mű­sorral készülnek az ese­ményre, az egyik volt nö­vendék, Pataki Ferenc fes­tőművész kamaratarlatot rendez. Gyöngyös 650 éve város Terv a Műcsarnok újjáépítésére Átfogó tanulmányterv ké­szül a Műcsarnok épületé­nek felújítására és bővíté­sére. A Budapesti Műszaki Egyetem középület-tervezési tanszékének irányításával működő munkacsoport ha­marosan elkészül azzal a ta­nulmányával, amelynek alapján naég az idén kidol­gozzák a csaknem százéves műemléképület rekonstruk­ciójának programját. Fenn­állása óta az épület ugyanis nemcsak szerkezetileg káro­sodott. illetve avult el. de egyre bővülő művészeti és • Lkoyjn VtMe.lörifaa feladatai miatt már évtizedek óta ál­landó helyhiánnyal küzd. A most készülő tervek szerint a felújítást a kiállí­tási tevékenység zavarása nélkül, folyamatosan, több ütemben oldanák meg. Első lépésben az előcsarnok alá­pincézésével, valamint a kö­zépső hajó födémének átépí­tésével végeznének. Ennek során nemcsak az épület újraszigetelését, s modern szellőzési, fűtési és világítá­si rendszerének beépítését oldhatnák meg. de újabb hasznos terek kialakításával enyhíthetnének a raktározás és feldolgozás gondja** zs. Az egyelőre csak tervek­ben körvonalazódó átépítési munkálatok indulása előtt azonban már idén nyáron elkezdték a jelenlegi kiállí­tási termek tatarozását. Ha túl lesznek a közvetlen ve­szélyhelyzetet előidéző belső kőpárkányok javításán, sor kerül a termek festésére és megfiatalítására. valamint az úgynevezett videokordon — zárt láncú tévéberende­zés — beszerelésére, mely­nek az épület védelmén túl közművelődési, illetve tár­latkiegészítesl szerepe is Ünnepséget tartottak szom­baton Gyöngyösön abból az alkalomból, hogy 650 éve nyilvánították várossá a matraalji települést. A Mát­ra művelődési központban rendezett ünnepi megemlé­kezésen Tir Dezső városi ta­nácselnök megnyitójában emlékeztetett arra, hogy Ró­bert Károly király 1334­ben emelte Gyöngyöst vá­rosi rangra. Ezután Ábra­hám Kálmán építésügyi és városfejlesztési miniszter mondott ünnepi beszédet. Méltatta a város hat és fél évszázados történetét, fel­idézte múltjának kiemelke­dő szakaszait. Elmondta, hogy Gyöngyös már a kö­zépkorban a térség gazda­sági és kereskedelmi köz­pontja volt, az elmúlt há­rom évtized látványos fej­lődése eredményeként pedig országos jelentőségű ipari központtá vált. emellett ha­gyományos szőlőkultúrája. idegenforgalmi és üdülési szerepe szintén országos je­Ifltfóftf g" i Az ünnepségen beszámol­tak arról, hogy a gyöngyö­siek már 1981-ben meghir­dették a jubileumi városfej­lesztési programot és az el­múlt három évben követke­zetesen végrehajtották. A la­kosság mintegy 200 ezer óra társadalmi munkával járult hozzá a település szépítésé­hez. gyarapításához. A ju­bileum alkalmából első íz­ben adományoztak díszpol­gári címeket. Ezt a kitünte­tést négyen kapták meg. köztük Barna Sándor nyug­díjas. a város felszabadulás utáni első polgármestere. A város fejlesztésében végzett munkájukért pedig öten ve­hették át a „Gyöngyösért". em lékérmet. A város főterén szomba­ton felavatták Károly Ró­bert bronzszobrát. Kő Pál szobrászművész alkotását. A Mátra művelődési központ­ban bélvegkiállítást nyitót, tak, a zeneiskolában pedig fotókiállítás nyújt betekin. tust a varos eletébe. (MTI) »

Next

/
Oldalképek
Tartalom