Délmagyarország, 1984. június (74. évfolyam, 127-152. szám)

1984-06-01 / 127. szám

Péntek, 1984. június 1. 3 Az anyag nem vész el... 6. Kényszer és célszerűség A különböző anyagok he­lyettesítését, felújítását leg­többször a hiány okozta kényszer indítja el. Szúk keresztmetszet keletkezik valahol: a gyártó nem gon­doskodik az alkatrészek utánpótlásáról valami iránt megnő a kereslet, de a szükséges anyagok valame­lyikéből képtelen az ipar eleget gyártani; valamit csak importból lehet besze­rezni, de nincsen rá devi­za. Ilyenkor — jó esetben! — nem panaszkodnak, ha­nem elkezdik törni a fejü­ket, s kitalálnak valamit. Az új, olykor lényegesen jobb, célszerűbb lesz mint a ré­gi, miként alábbi példánk­ban a gázvezetésben a mű­anyag és a nagyobb nyo­más alkalmazása. Máskor — mint az alkatrész-felújítás­ban — értéke csak megkö­zelíti az eredetit — de, leg­alább van! Az alkatrész-felújítás rutint, szakértelmet kíván Műanyag, nem pótanyag A Délalföldi Gázgyártó és Szolgáltató Vállalat körül­belül 12 éve használ kemény polietilén műanyag csöveket külső vezetékként. Ma már kizárólag ilyet építenek be, az országban több mint ezer kilométer műanyag vezeté­ken áramlik a gáz. — A műanyag alkalmazá­sa forradalmasította az utcai gázelosztó hálózat építését — mondta Száraz Ferenc, a DÉGÁZ fejlesztési osztály­vezetője. — Már egy évtize­de problémák voltak az acél­cső beszerzésével. A mű­anyag csövekkel valamivel olcsóbb és sokkal gyorsabb a murika/'WáhV kell 'szigeféL ni, a varratókat röntgenez­ni, biztohságos kötési tech­nológiái dolgozták ki. A program ma sem zárult le. Megszűnt a hálózatfejlesz­tésre adott állami támoga­tás, a beruházási keretek beszűkültek; műanyag csö­vekkel az adott kapacitá­sunkkal, kevesebb pénzzel több fogyasztót tudunk a hálózatba bekapcsolni. A készülékek, szerelvények ára nem csökken, csak a vezetéképítésen tudunk spó­rolni. A vezeték átmérője és a felhasznált anyag mennyi­sége között szoros összefüg­gés van. Ha kisebb az át­mérő, kevesebb anyag szük­séges, de fokozni kell a nyomást. A külső elosztó­hálózatban a korábbinál, 0,03 Barnái százszor na­gyobb, 3 Baros nyomást al­kalmazunk. Így épületen­ként kell ugyan egy kis sza­bályozót beépíteni, de ez nem nagy költség. A koráb­bi 250—300 milliméteres csövek helyett 63 és 32 mil­limétereseket használunk, 5—10-szer hosszabb vezeté­ket tudunk így építeni. — Nem veszélyes a na­gyobb nyomás? Nem rob­ban, nem szivárog a gáz? — Ugyanolyan biztonsá­gos, mint a korábbi. Az idei fejlesztési tervben tovább­lépünk: középnyomású el­osztóhálózatról a fogyasztó­hoz vezető szakaszon a mű­anyagról az acélcsőhöz való csatlakozást oldjuk meg. A 63-as és 32-es átmérő he­lyett 20 milliméteres lesz a cső. Speciális kötőidomot fejlesztettünk ki: méretei, s a szükséges anyag mennyi­sége töredéke a korábbinak. A lakásokon belül is nagy változás lesz: úgynevezett „emelt kisnyomáson", 0,1 Báron megy majd a gáz a mérőtől a készülékig. Eddig collos, háromnegyedes, feles csöveket használtunk, ezen­túl 10; 12, 16 ^milliméteres réz- vagy acélcsövet. Ügy­nevezett tokos forrasztással kötjük össze, speciális kötő­idomok segítségével. Nem kell hegeszteni, hajlítgatni, maga a vezetés esztétikus, akár a parkett szegélyléce alatt is elvezethető. — Sokat kell harcolni a műszaki előírások változásá­ért? — Idén sikerült például elérni a nyomásszabvány változását. Eddig a műanyag cső maximális nyomása la­kóterületen kívül 6 Bar volt, ezentúl 10 lesz. A mezőgaz­dasági fogyasztók a kerté­szetükbe, szárítójukba ve­zetnék a gázt, 10—30 kilo­méteres távolságokra: nem mindegy anyagban, költség­ben mennyiért tudjuk meg­oldani. Minden fejlesztés alapvető feladata, hogy ész­szerűbb, olcsóbb, de bizton­ságos megoldásokat talál­junk. 70-90 százalék A XI. AFIT össztevékeny­ségének mintegy 20 százalé­ka alkatrész-felújítás. Ez évente 95 ezer munkaórát, értékében pedig 98 millió forintot jelent. Rózsa Fe­renc műszaki igazgatóhe­lyettes kiszámolta, ez a te­vékenységük népgazdasági méretekben 50—52 milliós megtakarítást hoz. Főként autóbuszok és teherautók fődarabjait javítják. Meg­rendelőik közé tartoznak a Budapesti Közlekedési Vál­lalat, az Országos Kőolaj­és Gázipari Tröszt vállala­tai. — A fölújított alkatrész mégsem olyan, mint az új. — Az általunk fölújítot­tak használhatósági foka az újhoz viszonyítva 70— 90 százalék. — Es az áruk? — 45—70 százalék. De van még egy szempont: ezeknek az alkatrészeknek egy része jelentős tőkés im­portot tartalmaz. A győri vízszivattyúban is van tő­kés anyag. Amelyeket mi felújítottunk, bő egy éve fut­Bizalomhiány Az NDK-ban szervezett, jól felszerelt alkatrész­felújító hálózat működik. Nálunk méa a használt gép­kocsik begyűjtése sincs megoldva. Különösen a sze­mélygépkocsiknál naav aond ez. A szakmunkások nem is tanulták mea az alkatrészek javítását, felújítását, csak a cserét. Rengetea kocsit javítanak kisiparosok, akiknek nem érdekük a felújítás, eszközük sincs hoz­zá. s nem is bíznak a fölújított alkatrészekben. Talán a rossz tapasztalatok indokolják a bizalmatlanságot. A nagy közlekedési és szállítóvállalatoknál csak akkor adnak ki új alkatrészt a raktárból, ha egyidejűleg le­adják a használtat. Talán a személyautók alkatrészke­reskedelmében is lehetne megoldás találni. A XI. AFIT által fölúiított Lada vezérműtengelyeket. szelephimbó­kát az Autótechnika Kereskedelmi Vállalat vásárolja mea. újra bekerülnek a foraalomba. A bizalmatlan­ságot ió minőségű munkával oldani lehet. Meg kel­lene fontolni, hogy a hiányalkatrészek. eladásakor előnyben részesüljenek azok. akik leadják a méa fel­újítható használtat. nak hazai gyártmányú tö­mítésekkel, és nincs rek­lamáció: egyenértékűek az osztrák, NSZK-beli erede­tivel. — Miért ekkora az alkat­részhiány? — A legnagyobb az Ika­rus buszoknál és az IFA­teherkocsiknál. Finoman úgy fogalmazhatnám: a gyártók főleg a készáru­termelésben érdekeltek, ke­vésbé az alkatrész- és a szervízellátásban. Pedig a felhasználóknál alkatré­szen, fődarabokon is hatal­mas pénzek forognak. Az autóbuszok Prága sebesség­váltója új áron körülbelül 150 ezer torint. Annyi, mint egy vadonatúj Lada. Nem mindegy, hogy néhány ezer forintért felújítjuk, vagy cserélni kell. — A felújítás bevezetése milyen változásokat hozott az AtTT-nal:' — KórúiDelül négyszáz­féle alkatrészt vagyunk kénytelenen magunk gyár­tani, további kéiszaz­féiét fölúj ltunk. Maszekok­kal gyártatunk például gu­mialkatrészeket, ők rugal­masabbak, mint a vállala­tok. Munkaerőigényes, nagy szakmai felkészültsé­get, rutint, tapasztalatot kí­ván a fölújítás. Évente 50— 60 újítás születik a techno­lógiára. szerszámozásra. — Ezt a sok ötletet, ki­fejlesztett eljárást nyilván közkinccsé teszik. — Az emberek nem vál­lalkoznak a szabadalmi el­járásra, mert hosszadalmas és rengeteg hercehurcával jár. Beadják újításként, el­bíráljuk, kifizetjük. Egy fia­talember tavaly októberben adta be szabadalmaztatni az ötletét, hét hónap múlva kapott rá először választ, abban is csak annyi volt, hogy a lakáscímét miért nem írta rá a papírra. Hát érdemes? Tanács István Gurulnak a forintok a tégla után Mérnök ismerősöm aku­rátus ember. Mindenről pontos kimutatást vezet. Az első téglabeszerzéstől kezd­ve az utolsó szög vásárlá­sáig feljegyzi mi mibe ke­rült. Ö maga csodálkozott el a legjobban, hogy a könyvelésében az anyagvá­sárlásra fordított összeg nem egyezik a tényleges kiadással. Kiszámította 15 százalékkal többe került a cserép, a tégla, a gerenda, mint a hivatalos hatósági ára. Mert fizetett pluszban azért, hogy a fuvaros he­lyette lesse. mikor érkezik a régen várt szállítmány a TÜZÉP-telepre. Napóleon konyakkal jutalmazta akitől megtudta, hol lehet stolo­gén festéket kapni. Két év alatt készült el a társas­háza. de ha nem gurítja a forintokat a legkülönbözőbb irányba, akkor még három év múltán sincs tető a fe­je fölött. A speciális árfelhajtó je­lenségnek egyszerű az oka, mindenki tudja, az anyag­hiány. Szerencsémre nem építettem házat, de munka­köröm miatt elég jól isme­rem a lapjárást a magán­építők terepén. Az idén az első öt hónapban legalább két tucat olyan tanácskozá­son vettem részt, ahol az állami, társadalmi és szak­igazgatási szervek javasla­taikkal, segítségükkel pró­báltak az áldatlan állapoto­kon változtatni. Szegeden jártak az ÉVM vezetői, megvitatta a lakásépítés helyzetét a megyei tanács végrehajtó bizottsága. a népfront, a szakszervezet... Ezeket a történéseket azért sorolom, hogy az anyaghi­ány miatt jogosan méltat­lankodó magánépítőket kis­sé megnyugtassam, a társa­dalom figyelme nem kerül­te el őket. Tudom nem sok vigaszt nyú.it ez számukra, különösen, ha sok tanács­kozás után a TÜZÉP-tele­pek félig üresek. Bár az igazsághoz tartozik, a meg­beszélések. segítő javasla­tok enyhítettek a nehézsé­geken. Szegeden 1981-ben felépült 277, 1982-ben 363 és 1983-ban 450 családi ház, s a növekedés üteme 131, 162 százalékos. Ha ehhez hoz­závesszük. hogy az idén az év végéig terv szerint csa­ládi házból, egyedi társas­házból, csoportos korszerű családi házból több mint kétezer lakásnak kellene megépülnie akkor egyértel­mű, hogy növekedési folya­matról van szó. A dolog természetéből kö­vetkezik. hogy az anyaghi­ányt nehéz rövid idő alatt megszüntetni. A gyártó vállalatok túlterheltek. és ha a termelést növelnék, félő. hogy ez a minőség romlását okozná, és a fe­ketelevesét a magánépítő kanalazná. Ugyanis nem lenne gond. ha a paneles technológia iránt növeke­dett volna a kereslet a magánépítők táborában. De mint világszerte, nálunk is, a téglából építs magadnak házat mozgalom bontako­zott ki. Mindez akkor tör­tént, amikor nagyon sok téglagyárat azzal a jelszó­val zártunk be, korszerűt­len, elavult, embertelen kö­rülmények között dolgoz­nak a munkások — buldó­zer rájuk. A gazdasági trendek pedig akkor azt jósolták, nincs szükség g téglagyárakra, úgvis panel­ból építkezünk. És az tör­tént, mint a szénbányákkal, egy folyamat kellős köze­pén nem sejtettük, hogy új­ból szükség lesz a régi üzemekre. A váltás pedig költséges, lassú és nehézkes. Egy csapásra megoldódná­nak a gondok, ha a hazai építőanyag-gyártás mennyi­ségileg és minőségileg ele­get. tenne, a magánépítők megrendeléseinek, illetve a hiányokat importtal tudnák pótolni. Tökehiány miatt a nehéz helyzetből az építőanyag­ipar nehezen lábal ki. Azonban a súlyos gondok között sokan emlegetik, jobb lenne az építők köz­érzete, ha a helyi társadal­mi szerveknek több infor­mációja lenne arról, hány építkezés kezdődött el, hol tart, milyen anyagra lenne szükség egy-egy városban. Kérdés, ezért a tudásért ki legyen a felelős? A taná­csok szakigazgatási szervei a kiadott építési engedélyek alapján tájékozódnak. a TÜZÉP-ek a bázis szerint rendelnek. A fuvarosok sokszor a hiányt felvásárlá­sokkal fokozzák. Mivel bi­zonyos építőanyagok az or­szág minden területén gon­dot okoznak. így előfordul, hogy a kecskemétiek vagy a békéscsabaiak Szegedről szerzik be a kisméretű tég­lát (vagy fordítva). A becs­lés azért sem könnyű, mert a kisméretű téglát a hétvégi háztól kezdve a melléképületig bezárólag felhasználják. Nehéz keres­kedni. elismerem, különösen hiánygazdálkodás keretei között. amikor bizonyos helyzetekben csák elosztani lehet. Ennek ellenére félté, telezhető. ha az építőanyag­kereskedelem pontosabban ismerné az építkezési hely­zetképet, tudná egy-egy te­lepülésen a kivitelezők ál­talában hol tartanak, ak­kor az anyaghiányt rövid időszakok közé lehetne szo­rítani. Ilyen információ birtokában egyetlen TÜ­ZÉP-telep sem lenne kiszol­gáltatva a szállítások sze­szélyeinek. a vásárlók túl­fűtött indulatainak. Tisztá­ban vagyok azzal. egy ilyen állapot megteremtése a kereskedelem magasabb színvonalú tevékenységével jár együtt. Társadalmunk érdeke, hbgy a gyorsan növekvU lakásárak mérséklődjenek. Egyik feltétel a hiány mér­téke csökkenjen, különben még többen járnak úgy, mint mérnök ismerősöm. Halász Miklós Drugováci vendégek Forráskútonf Üllésen Somogyi /Cárolyné felvétele Megérkeztek a drugováci vendégek Üllésre Tegnap, csütörtökön dél­után kedves vendégek ér­keztek a forráskúti Haladás Termelőszövetkezetbe Dru­govácról. A korábbi ismer­kedés és televízióbéli ver­sengés után egyezett meg két szövetkezet, hogy alkal­makként meglátogatják egy­mást. Ennek okán a jugo­szláviai gazdaság küldöttsé­ge és hagyományokat ápoló csoportja három napig a két falut átfogó gazdaságban tartózkodik. A vendégeket az üllési Vigadó étteremben köszöntötték, majd Szege­den, a Tisza-szállóban dr. Somogyi Ferenc a megyei pártbizottság képviseletében rövid ismertetést tartott Szegedről és Csongrád me­gyéről. A vendégek néptánc­csoportja az üllési Fonó táncosaival közös műsort adott csütörtök este az üllé­si művelődési házban. A drugováciak ma, pénte­ken részt vesznek a forrás­kúti gazdák ünnepén, ame­lyet az elmúlt évi gazdál­kodásukért Kiváló Szövet­kezet kitüntetéssel jutalma­zott a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium. A jugoszláv vendégek holnap, szombaton Deszkre látogatnak, vasárnap a for­ráskúti gazdaságot tekintik meg, s előreláthatóan vasár­nap délután indulnak vissza Drugovácra. A delegációt Milosavjevic Radonja, • a Smederovo városi Szocialis­ta Szövetségének elnöke ve­zeti.

Next

/
Oldalképek
Tartalom