Délmagyarország, 1984. június (74. évfolyam, 127-152. szám)

1984-06-24 / 147. szám

55 Vasárnap, 1984, június 17. Réztábla a tévé alatt A közömbösség cáfolata Gyakran hangoztatott ve­temény, hogy túlságosan kö­zömbösek vagyunk egymás iránt, kihalófélben a huma­nitás, egy-egy jó tettre ma­napság már szinte csak pa­rancsra, nem valami belső indításból szánjuk el ma­gunkat. Magyarázzuk ezt rohanó életformánkkal. a megélhetés miatti egyre ke­ményebb megpróbáltatások­kal, a tiszta emberi kapcso­latokat fölváltó érdekviszo­nyokkal. S minthogy annyit mond­juk, mondogatjuk mindezt, szinte már elfogadott, meg­másíthatatlan természetes állapotként könyveljük el: ilyenek lettünk, ilyenek va­gyunk. Nos, akad azért optimiz­musra okot adó példa is, s ha rábukkan a hivatásos tollforgató, szívesen és bol­dogan teszi közhírré. Vendégek ülték körül a minap az újszegedi gyer­mekkórház könyvtárszobá­jának asztalát. Pataki pro­fesszor és Román főorvos, a MAHART szegedi hajója­vítójának párttitkára, Pálfi Sándor, a íren in szocialista brigád és a Tempó taxisok képviselői egy csésze fekete mellett idézték föl kölcsö­nösen áldásos együttműkö­désük eddigi eredményeit. Évekkel ezelőtt történt, hogy a kórház, valamint a MAHART Lenin brigádja elhatározta, szocialista szer­ződést kötnek. A hajójaví­tók különböző fémioari munkák elvégzését vállal­ták, fölajánlották anyagi se­gítségüket, cserébe ígérték nekik, hogy gyermekeiket szükség esetén soron kívüli ellátásban részesítik. Az el­ső „jótett": a Lenin brigád tagjai 10 ezer forint értékű gyermekkönyvtárat ajáfidé-' k óztak a kórháznak. S ami ezután munkában követke­zett, 'fölsorolni is nehéz: a festők Munkácsy, a lakato­sok Rajka, a kőművesek Vedres és az asztalosok Mó­ra brigádjának közreműkö­désével rácsokat szereltek r.z ablakokra, festettek kerí­tést és bútorokat, segítet­tek az öt évvel ezelőtti köl­tözködésben. megjavították az elromlott tolóajtót. árkot ástak a telefonkábelek ré­szére. — Rendkívül nagv segít­séget jelent számunkra ez R bürokráciamentes, majd­hogynem baráti, mégis in­tézményesített kapcsolat — mondia Pataki professzor. Képzelje el. mennyire aka­dályozhatja a kórház zökke. nőmentes működését példá­ul egv meghibásodott toló­ajtó. Bizonyára megjavíttat­Kétfős elnökjelölés Ópusztaszeren Döntsön a tagság! hattuk volna a megszokott módon: de a szakemberke­resés, a megrendeléssel já­ró tortúra, s amíg várako­zunk a sorunkra, bizony rengeteg időt igényelt vol­na. nem beszélve a sok bosz. szúságról. Így csak fölemel­tük a telefont, s néhány óra elteltével működött az ajtó. A társadalmi kapcso­latoknak olyan spontán for­mája ez, amelv nélkülözi a fölösleges körítéseket, így előtérbe kerül a gvors. meg­bízható és eredményes cse­lekvés. Ha annak idején egy telefonhívásra nem ás­sák ki a MAHART-osok a 30 méteres árkot, egyszerű­en nem vezeti be a posta a telefont. Márpedig efféle alkalmi munkákra mi nem tudunk embert fogadni, nincs rá pénzünk. Ezért hát nem szégyelltünk kérni ... — Nincs is ok erre. hi­szen szívesen segítünk. Amit mi adunk az nekünk nem nagy érték, a kórház azon­ban, előfordul, hogy csak ál­dozatok árán tudná nélkü­lözni ilyen-olyan szolgála­tainkat — szól közbe Pálfi Sándor, aki a Lenin szocia­lista brigád egykori megala­pítója volt. A beszélgetés során kide­rült az is, hogy az ember­ség jó befektetés; nemcsak a mesében igaz. hogy „jó tett helyébe jót várj". Azon túl, hogy a MAHART-os szülők gyerekei betegség esetén soronkívüliséget él­veznek, mélyebb emberi kapcsolatok kialakítására is alkalmat ad ez az együtt­működés. A KISZ-esek kö­zös sport- és szellemi vetél­kedőket rendeztek. együtt ünnepelte a két intézmény a nők napját, április 4-ét, s nem ritka a kölcsönös ven­déglátás sem. A Tempó taxisok két kép­viselője lesütött szemmel hallgatja, míg a kórháziak a személyszállítók eddigi szolgáltatásaitól idegen ténykedésüket sorolják föl. Korábban óriási nehézséget jelentett az intézménynek, hogy létszámhiány miatt nem volt. aki vasárnapon­ként elhozza az anvatejbe­gyűjtő állomásról a tejet a csecsemők részére. Újabban a Tempósok ezt kísérő nél­kül, önállóan megteszik. Ugvanúgy nem gond a pa­lackozott vér szállítása: elég egy telefon, és perceken be­lül megérkezik a taxi. gyak­ran életmentő szállítmányá­val. A megszokottnál több hu­manitás egyetlen szolgálta­tónak sem lenne rossz rek­lám. Bár többen élnének vele! A Tempósokról az a hír járja — értesülhettünk róla a Csörögben —, hogy mozgáskorlátozott utasaikat kisegítik a kocsiból, elkísé­rik az üzlet bejáratáig, tele­fon és így mentő híján vál­lalkoznak azonnali beteg­szállításra, gyermeknapon ingyen fuvarozták apró uta­saikat. A kórház küszöbét is először a Temoó Mikulása lépte át még decemberben. Azóta meg önkéntes alaoon fölajánlott pénzükből tévét vásároltak a kis betegeknek, akár a MAHART Lenin bri­gádja. Tulajdonképpen ez a leg­utóbbi „jótett" ültette egy asztalhoz a minap a kór­ház vezetőit és vendégeiket. Két úi televíziókészülék ke­rült ugyanis a kórház fo­lyosójára — kis lakókat fölvidítandó. Alattuk réz­tábla emlékeztet adomá­nyozójukra: a MAHART Lenin szocialista brigádjára és a Tempó taxisokra, cáfo­latául az emberi közömbös­ségnek. Chikán Ágnes Kohósalak útépítéshez Másfél milliárd forintos be­ruházással teremtik meg az Özdi Kohászati Üzemek te­rületén több évtized alatt felgyülemlett kohósalak hasznosításának feltételeit. Az 1985-ben befejeződő nagyszabású munka ered­ményeként évente 320 tonna magas vastartalmú drága kohászati alapanyagot nyer­nek vissza a sokáig haszon­talannak vélt kohósalakból. Ez azonban esak az egyik előnye a nagy összegű beru­házásnak. E munka során ugyanis több mint 1,2 mil­lió tonna osztályozott kohó­salak is keletkezik évente. Ezt pedig kiválóan fel le­het használni talajjavításra, különféle építőanyagok elő­állítására és nem utolsó­sorban útépítésre. Az ózdi kohászat és a Közútépítő Vállalat között már létre is jött egy meg­állapodás, amely szerint a kohászat évente félmillió tonna osztályozott salakot szállít a vállalatnak. Később a Közútépítő Vállalat foko­zatosan növeli megrendelé­seit. Nem kis bátorság kell ahhoz, hogy valaki Ópuszta­szeren elnökjelöltséget vál­laljon az Árpád vezér Tsz­ben. A gazdaságot korábban a tartósan gyengék között tartották számon, az utóbbi két esztendőben azonban el­kerülték a veszteséget, sőt tisztes nyereséggel zárult a mérlegük. Ez főként a gyáli Szabadság Tsz-szel közös gazdasági társaság eredmé­nyes munkájának köszön­hető. Révész Ferenc, a ko­rábbi elnök kérte munkavi­szonya megszüntetését, mert átment a téeszker baksi üzeme vezetőjének. Elnököt kell tehát választaniuk az ópusztaszeri téesztagoknak. Régi kívánságuk volt az ottaniaknak, hagy helybeli legyen az elnök, olyan, aki ismeri a viszonyokat, az embereket, ne pedig messze földről hozzanak ismeretlent. Ez a kívánság azért is indo­| kolt, mert egy téeszben né­ha este, éjszaka is kell gyor­san dönteni, nemt árt, ha helyben lakik az elnök, hogy elérhető legyen. Az előzetes tájékozódás után két hely­beli szakember neve merült föl: Varga József üzemgaz­dászé, aki egyben a téesz párttitkára, és Gárdián Menyhérté, aki jelenleg fő­mezőgazdász. Nagyjából egyenlő esélyük van, mind­kettőjüket alkalmasnak talál­ják a felügyeleti szervek is. Hegy végül kit választ a tag­ság, az semmiképpen sem előre, hanem ott, a hétfői elnökválasztáson dől majd el. Az ópusztaszeri választás körülményei némiképp elő­legezik az új, demokratiku­sabb választási törvény maj­dani gyakorlatát, ezért is kívánjuk bővebben infor­málni róla az olvasókat. i Fölmerültek kételyek is a kettős jelöléssel kapcsolat­ban. Van, aki úgy véleke­dik: a választás valóságos lehetősége túlságosan meg­osztja a közösséget. Talán szerencsésebb lett volna elő­re fölmérni, kinek van több esélye, s ennek alapján meg­győzni az esélytelenebbet, lépjen vissza a jelöléstől. Nem lenne szerencsés meg­oldás, hiszen egy ilyen ku­lisszák mögötti lépés, még ha a valóságos erőviszonyok alapján születne is, aligha kerülhetné el a manipuláció sanda gyanúját. Egyáltalán nem szükségszerű, hogy a választási ellenfelek — akik az eddigi munkában jó kollé­gák — és támogatóik a vá­lasztás után egymás ellen forduljanak. Nemcsak Ópusztaszeren, hanem a termelőszövetkeze­tek többségében a tagok jó része, 40—45 százaléka ma már nyugdíjas. Akad olyan vélemény, hogy a már nyu­galomba vonultak nem a saját jövőjükről döntenek a szavazáson, számukra tehát nem olyan közvetlen az ér­dekeltség, hogy a hosszú távon legeredményesebb ve­zetőre bíz.zák az irányítást. Az időseket igenis megilleti a döntésben való részvétel joga. nemcsak a jog, hanem a józan, hétköznapi logika szerint is: azoknak a szo­ciális juttatásoknak egy ré­sze, amit kapnak, a téesz eredményeitől függ. Ha rosz­szak az eredmények, ezektől elesnek. A mai nyugdíjasok alapították annak idején a teeszt: bevitték a földjüket, kocsijukat, lovukat, évtize­deket dolgoztak ott, akkor is, amikor 3 forint volt egy munkaegység, s nem a mai életszínvonalat biztosította a téesz. Az, hogy az aktív munkában már kevesebb részt vállalnak, nem jelenti, hogy ne tudnának olyan fe­lelős részt vállalni a dön­tésből, mint a minden nap munkára jelentkezők. Ezek után mutassuk be néhány gondolat erejéig a jelölteket. Varga József ag­rármérnök 17 esztendeje dolgozik helyben. Édesapja az őstéeszek egyikében el­nök volt, közismert, népsze­rű ember a faluban. Varga József 1969—74 között fő­agronómus volt, a munka so­rán súlyos gyomorfekélyt szerzett. Műtét után azt ta­nácsolták orvosai, keressen nyugalmasabb munkát ma­gának. így lett személyzetis, üzemgazdász szakmérnök, majd a pártvezetőség titká­ra. A korábbi elnök távozása óta megbízás alapján ő látja el az elnöki teendőket. ; í> ituiJiuui".», — Milyennek látja a gaz­daság helyzetét? — Nehéz és bonyolult. Ügy vélem, a termelési szer­kezetet eddig is az adottsá­gokhoz igazítottuk. Vészesen csökken viszont a létszám. Különösen a szakmunkáso­kat nehéz megtartani, mert alacsony a bérszínvonal. — Ha elnökké választják, milyen koncepcióval indul neki a munkának? — Legnagyobb gondnak a gépműhely állapotát tartom: nincs megfelelő homoki gép­típus. Az utóbbi időben sok gépet vásároltunk, de a komplettírozás hátra van. Szeretném a szakemberek helyzetét megszilárdítani: nagy a konkurrencia, itt jár­nak el a munkás járatok a kapu előtt, és csábít a több kereset. A városi, a kiste­dés alakult ki a gabonakutatásban, a termé­szettudományok számos területén, a felsőokta­tás szinte egész keresztmetszetében. Csupán az utóbbi évben közel hetven publikápió és két monográfia ielent meg a felsőoktatási intézmé­nyek együttműködése keretében, és feilődik az aspiráns- és diákcsere is. A színházak együtt­működése ugvanúgy gazdagodik, mint a tömeg­kommunikációé. a könvvtáraké. vagv éooen a művészet más területein dolgozó alkotóké. A közelmúltban ielent meg a „Partok felett" című lírai antológia, amelvben tizenhét odesszai és tizenegy Csongrád megyei költő mutatkozott be. Már elkészült és rövidesen megjelenik egv kö­zös kötet, amelvben a gazdasági, társadalmi, kulturális élet területén felgyülemlett taoaszta­latainkat cseréljük ki testvérmegyénk dolgozói­val. Az együttműködés más formái is gazdagod­tak. A Szegedi Ipari Vásáron 1980-ban hatvan­hat. 1982-ben hatvannyolc Odessza megyei vál­lalat mutatkozott be. és mintegy százötvenezer látogató ismerhette meg a termékeket, amelyek közül több magas díiat is kapott. A mostani esztendőben esedékessé váló Szegedi Ipari Vá­sárra is örömmel várjuk az odesszai kiállítókat. Mindent összevetve, évente több mint ezerre tehető az egymásnál eltöltött napok száma, amelvek döntő többsége a konkrét munka ie­gvében telik el. A kapcsolatoknak ezt a mun­kajellegét a iövőben is erősíteni kívánjuk. Meg­győződésünk. hogy — szerény eszközeinkkel — ez is szolgálhatta a kapcsolatoknak azt a sok­oldalú gazdagodását, amelyet egyebek között a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa legutób­bi. magas szintű fóruma elfogadott. A munkanapok mellett természetesen ünne­peken is találkozunk. A barátsági napok ennek ló keretei. Azt mondhatjuk, hogy a barátsági napok mindig csomónontiai. úi lendületet adó eseményei az együttműködés fejlődésének. Ilyenkor rövid időre megállunk, számba vesz­szük a közös munka tapasztalatait és kiielöl­iük a soron következő feladatokat. Meggyőző­désünk szerint így lesz ez most is. az október­ben sorra kerülő odessza találkozáson. A barátsági napoknak széo hagyományai van­nak a két megve kapcsolatában. Először 1977 októberében, a Nagv Októberi Szocialista For­radalom 60. és megyénk felszabadulásának 33. évfordulója alkalmából láttuk vendégül testvér­megyénket. Ezt egv év múlva a fekete-tenger­parti vendéglátóinknál viszonoztuk, amikor a Kommunisták Magvarországi Pártia. a Magyar Tanácsköztársaság 60. évfordulóiára emlékez­tünk. és megyénk felszabadulásának évfordu­lójára is. 1982 decemberében, a Szovjetunió megalakulásának 60. évfordulóián ugyancsak nálunk mutatkoztak be vendégeink, amit ez év őszén, a 40. évforduló alkalmával viszonozunk. E találkozások programjai sorában egvaránt ta­lálunk hagvománvos és úi elemeket. A bemu­tatkozások mindenképpen iól szolgáliák mind­annyiunk. de különösen az ifjúság történelem­szemléletének gazdagítását, hiszen politikai fo­tókiállításokon kölcsönösen mutatiuk be a szo­cialista építés indulását és évtizedeinek fejlő­dését. A programok más kiállításokkal is folvama-. tosan gazdagodtak, hiszen láthatunk gyermek­rajzokat. értékes bélvegsvűiteménveket filmbe­mutatókat. sport- és kulturális vetélkedőket. Az itthoni rendezvények sorában megtalálható a Szovjetunióban végzett szakemberek találkozója éppűgv mint az orosz szakbs tanárok szakmai összejövetele, vagv irodalmi ankétok szervezése. Az idén először e program keretében találkoz­tak a Csongrád megyei városok Budapesten működő baráti köreinek aktivistái. Az Odesszába készülő repertoárunk ennél bő­vebb. Mégis nagvon jelentős, hogy elgondolá­saink. törekvéseink egv részét most a főváros­ban bemutathattuk. A Szoviet Tudomány és Kultúra Háza egész éves gazdag programja ke­retében nagyszerű lehetőséget biztosított az őszi odesszai bemutatkozás előzetes fővárosi felvil­lantásához. Az intézmény a barátsági napok szervezésének kezdetétől mindig a legnagvobb készséggel segítette munkánkat, ami egvik fon­tos feltétele volt rendezvényeink sikerének. A barátsági nrogramok keretében úi tar­talommal telítődik az MSZBT-tagcsonor­tok munkája iá. Megyénkben 1976-ban 41 tagcsoport működött, számuk mostanára 58-ra emelkedett. A tagcsoportok tagjai közül sokan fordultak meg most is a Szoviet Tudomány és Kultúra Házában, ahol tapasztalatcserét foly­tattak VII. kerületi tagcsoportok vezetőivel és aktivistáival az MSZBT-munka időszerű kér­déseiről. Barátsági rendezvényeink megszerve­zésében. az odesszai napok programjainak elő­készületeiben megkülönböztetett figvelmet ta­pasztalhattunk a Magvar—Szoviet Baráti Tár­saság Országos Elnöksége részéről. Az elmúlt napokban ismét felelevenítettük kapcsolatunkat fővárosi testvérkerületünkkel, a VII. kerülettel. Az egvütl működés több évtizedes, hiszen a me­zőgazdaság szocialista átszervezése és megszi­lárdítása időszakában alakult ki. maid úi len­dületet kapott a főváros centenáriuma alkalmá­val. Azóta fővárosi bemutatkozásainkon mindig számíthatunk testvérkerületünk közreműködé­sére. érdeklődésére. A jelentős közönségsikerrel megtartott mosta­ni bemutatkozás úi lendületet adott az őszi Odesszai Barátsági Napok sikeres előkészítésé­hez. Koncz János leki vagy a levelénvi bérek­kel a mai feltételek mellett nehéz versenyeznünk. — Vezetési stílusa? — Gazdasági haszna is van, ha jó a kapcsolat a ve­zető és a dolgozók között. Másként néznek arra akinek a belső énjéből emberség, kedvesség árad. S ha valaki elintézi, hogy egy dolgozó beteg édesanyját azonnal be­vigyék a kórházba, azt az embert utólag könnyebb, mondjuk, vasárnapi munká­ra beszervezni. Nem egyér­telműen jó ajánlólevél szü­lőfalumban vezetőnek lenni: nehezebb nemet mondani, amikor muszáj. Az idegentől elfogadják, a helybelit akár meg is gyűlölhetik érte. Ügy gondolom, ennyi idő alatt midenki megismert, mint embert és mint vezetőt. — Ha nem önt választják, mit tesz? — Eddig is volt helyém a téeszben, részt vettem a döntésekben, azt ezután is megtarthatom. Itt születtem, munkáséveim mind itt töl­töttem, nem szándékozom elmenni. Akkor sem mentem el, amikor főagronómusból személyzetis lettem, sokkal kisebb fizetéssel. Hajlok az ésszerű kompromisszumok­ra, a távozás gondolata csak akkor merülne föl, ha a majdani elnök agresszívebb lenne, lehetetlenné tenné a helyzetemet. Azt hiszem, Menyus esetében ettől nem kel! tartanom. A másik jelölt, Gárdián Menyhért főmezőgazdász, agrármérnök, 1973-ban nő­sült Ópusztaszerre. A fele­sége szüleivel él, tanyán. 1970—77 között gyakornok­tól a főmezőgazdászig sok­féle pozíciót töltött be az Árpád vezér Tsz-ben. 1977­től a Kisteleki Egység Áfész­nél dolgozott termeltetési vezetőként, 81-ben növény­termesztési főágazatvezető­nek hívták vissza, 83 októ­berétől főagronómus. — Milyennek látja a gaz­daság helyzetét? — Az alaptevékenység ja­vult, de még mindig közel egymillióval veszteséges. A gépesítettség megyei támo­gatással helyrerázódott, ter­melési szerkezetet váltót, tunk, veszteséges ágazatokat számoltunk föl. A gazda­sági társaság előnyös ne­künk, de nem lehet csak arra támaszkodni. — Ha elnökké választják, milyen koncepcióval kezd munkához? — Itt a homokon a talaj­erő fenntartása másodlagos eredmény. Fejleszteni kell a szarvasmarha ágazatot. Eh­hez intenzívebb takarmány­termesztés szükséges. Ked­vezőtlenek a termőhelyi adottságok, melléküzem­ágakkal lehet ellensúlyozni. Kerülni kell a gyakori ter­mékváltást: meg kéne pró­bálni egy dolgot jól csinálni. — Vezetési stílusa? — Demokratikus centra­lizmus. Addig demokrácia, míg megbeszéljük, mit ho­gyan kell csinálni, de ha egyszer döntöttünk, onnan már nem vita kérdése, hogy megcsináljuk-e. — Ha nem önt választják, mit tesz? — Lakva ismerni meg az embert. Jó kollégák vagyunk Varga Jóskával, ha ő lesz elnök, és nem változik meg az irányomban, akkor ma­radok. Kecskeméti Szilveszter, a jelölő bizottság elnöke mondja: — Senkit előre nem befo­lyásoltunk a döntésben. Sze­retnénk ha ez a közösség előbbre jutna. Szeretnénk, ha ez a két alkalmas, tehet­séges fiatalember itt ma­radna. és a tagok érdekében munkálkodna. Mindkettőnek helye van a gazdaságban, bár elnök csak egy lehet. Döntsön a tagság! Tanács István %

Next

/
Oldalképek
Tartalom