Délmagyarország, 1984. június (74. évfolyam, 127-152. szám)

1984-06-15 / 139. szám

Pintek, 1984. június 15. Tudományos konfetencia Magyarország 1944-ben „Magyarország 1944-ben" címmel tudományos üléssza­kot rendezett csütörtökön az Akadémia székházában az MTA Történettudományi In­tézete, az MSZMP KB Párt­történeti Intézete és a Had­történeti Intézet. Megnyitójában Kállai Gyu­la, a Hazafias Népfront Or­szágos Tanácsának elnöke hangsúlyozta: a tudományos konferencia szerves része annak a politikai és tudo­mányos jellegű rendezvény­sorozatnak, amelyet Magyar­ország német megszállása és hazánk felszabadulásának 40. évfordulója alkalmából tartanak az állami, a társa­dalmi és a tudományos in­tézmények. Üjabbkorl tör­ténettudományunk alapos kutatómunkával igyekezett feltárni és megvilágítani e korszak csaknem minden sorsdöntő eseményét 1944. március 19. kétségtelenül Magyarország ezeréves tör­ténelmének egyik gyásznap­ja, amely újabb, a mohácsi vészhez hasonló katasztrófá­val fenyegetett A német megszállás tel.ies és végle­ges csődjét jelentette azok­nak az utópisztikus kiugrási kísérleteknek, amelyekkel Horthy és hintapoli.tikát folytató miniszterelnöke kez­dettől fogva próbálkoztak: egy koalíciós háborúból csak EZ egyik fél, az angolszászok számára akartak „kilépni" s azt is a nép nélkül, sőt an­nak ellenére akarták meg­tenni. Világossá vált az is, hogy a magyar uralkodó osztályok és szövetségeseik a nemzeti érdekeket semmibe véve készek voltak saját osztályérdekeik, s az azo­kat foggal és körömmel védő fasiszta rendszerük vé­delmében az országot, akár a végpusztulás poklába ta­szítani. A magyar nép a német megszállás alatt ezernyi jelét adta annak, hogy tiltakozik a fasiszta barbárság ellen — mondotta a továbbiakban a HNF Országos Tanácsának elnöke. — Különböző poli­tikai meggyőződésű és vi­lágnézetű emberek találtak egymásra, s ártottak a né­meteknek ott, ahol és aho­gyan csak tudtak. A nem­zeti önismerethez hozzátar­tozik az is, hogy a magyar­országi antifasiszta mozgal­mak nagyrészt a munkás­osztály és a Kommunista Párt eszmei sugallatára jöt­tek létre, gyakorta élvezve a párt és a munkásosztály eszmei, politikai és mozgal­mi segítségét is. Ránki György akadémikus, az MTA Történettudományi Intézetének ügyvezető igaz­gatója idézettel kezdte elő­adását: „A múlt sohasem halott' — hangzik el Faulk­ner Requiem egy apácáért című színdarabjában. Mint az előadó elmondta, ez a gondolat felmerül abban, aki történelmünk olyan tra­gikus eseményére emlékezik, amilyen az 1944-es esztendő volt. Negyven év távlafának már elegendőnek kell lennie arra, hogy ne csak az ese­ményeket tudjuk a történé­szek kutatómunkája ered­ményeként hitelesen felidéz­ni, de az eseménvek logiká­ját. az elkerülhetőt és az el­kerülhetetlent is mérlegre tegyük, és felkutassuk azo­kat a hosszú távú belső és külső folyamatokat, amelyek a történeti események min­dennapjait az európai hatal­mi rendszer, és a magvar társadalom belső politikai struktúrájának folyamatá­ban értelmezhetővé teszik — állapította meg többek között A német megszállás­hoz vezető út című előadá­sában Ránki György. Juhász Gyula, a történet­tudomány doktora, az MTA Történettudományi In­tézetének tudományos ta­nácsadója Az uralkodó esz­mék zsákutcája cíjnmel re­ferált. Kifejtette: Magvaror­szág történetében egyedül­álló, de Európa történetében is, hogy egy államnak szinte a teljes felső vezető rétege: a felső állami bürokrácia, a honvédség, a csendőrség, a rendőrség főtisztjeinek zö­me testületileg elhagyta az országot. Ez is azt jelezte, hogy a régi Magyarország hatalmi rendszere összeom­lott, államszervezete meg­semmisült a felszabadulással egyidejűleg. Senki sem gon­dolhatott arra még 1944 őszén sem, hogy a teljes széthullás esetlegességeiből kell az új Magyarország fel­építését elkezdeni. Hogy ez mégis sikerült, s a magyar társadalom oly gyorsan talp­ra állt, nem utolsósorban a háborús évek demokratikus, baloldali ellenzéki erőinek, már a háború idején kidol­gozott programoknak is, s az azok megvalósítására létrehozott, majd a német megszállás után az ellenál­lás érdekében megvalósított szervezeti kereteknek volt köszönhető. Fúr Lajos, a történettudo­mány doktora, a Mezőgaz­dasági Múzeum főmunka­társa Magyarország ember­veszteségéről szóló előadásá­ban elmondotta: a különbö­ző számítások nagyon is egybehangzó eredménye sze­rint mintegy 900 ezer. egy­millió lehet a háborúval kapcsolatosan a magyar ha­lottak, elesettek száma. Az irtózatos veszteség nagyob­bik hányada a férfilakosság­ból, a halottaknak több mint negyede, mintegy 257 ezer lélek az elpusztított zsidóságból került ki. Az ál­dozatok csaknem egvhatoda a Don-kanyarban vesztette életét. Mintegy félmillió pe­dig a Kárpát-medence és Európa különböző másterü­letein szétszórva nyugszik. A veszteség méreteit érzé­kelteti, hogy az első hábo­rúban ezer lélekre 36. a má­sodikban viszont mintegy 100 halott jutott. Száraz György író A ma­gyar zsidóság tragédiája cí­mű előadásában emlékezte­tett arra: 1943-ban egy trau­matizált. az antiszemitiz­mustól már előbb mód­szeresen megfertőzött tár­sadalomban a tömeg nem látott a kulisszák mö­gé. csak azt érzékelte — például a sajtóból —. hogy az egymást követő mérsékelt kormányok zsidótörvényeket szánták a szociális elégedet­lenség csillapítására, ígv akarták kifogni a szelet a jobboldali ellenzék vitorlái­ból. megszerezni Hitler jó­indulatát a területi revízió­hoz. Amikor 1944 februárjá­ban a szovjet csapatok át­keltek a Dnyeperen, és kö­zeledtek a magyar határhoz, a Kállay-kormány ismét tár­gyalt a zsidó vezetőkkel, se­gítségüket kérte a szövetsé­gesekkel való kapcsolatfel­vételhez. De már ekkor gyü­lekezett Linz környékén az Eichmann-féle Sonderkom­mando, amelynek feladata volt a „végleges megoldás" Magyarországon. Amikor el­következett a megszállás, es magyar csendőrhatalommal folyt a magvar zsidóság get­tókban gyűjtése, a tömeg azt hitte, mi mást hihetett volna, hogy amit lát. az egvenes folytatása az első. a második és a harmadik zsi­dótörvénynek. A cigányok sorsa 1944-ben című referátumában Laka­tos Menyhért író hangsú­lyozta: a Cigányok Világ­szövetsége 1973-as statiszti­kai adatai szerint mintegy 700 ezer cigány pusztult el a haláltáborokban. Ebből 50 ezer magyar cigány volt. Nagyon sokan megkérdezik, végül is hány cigányt érin­tettek a nácik kegyetlensé­gei? Miként az előadó rá­mutatott. az egészet. Azokat, akik áldozatul estek, azokat, akik túlélték, és azokat is, akik később születtek. Mi soha nem kívántunk erről beszélni, később sem kívá­nunk. Nem akarjuk, hogy felszakadjanak a hegedő se­bek, mert a fasizmus bor­zalmait itt hordjuk a sejt­jeinkben, és generációkon keresztül öröklik a jövőben is. A tudományos ülésszak délelőtti részében a to­vábbiakban felszólalt Ke­resztury Dezső akadémi­kus, Szennay András, pan­nonhalmi főapát. Scheiber Sándor főrabbi, az Országos Rabbiképző Intézet igazga­tója és Újhelyi Szilárd nyu­galmazott nagykövet. A tudományos ülésszak délután Tóth Sándor alezre­desnek, az Országos Hadtör­téneti Intézet és Múzeum igazgatóhelyettesének fel­szólalásával folytatódott. A referátum 1944 sorsdöntő eseményeit, az akkori ma­gyar katonai vezetés szem­szögéből elemezte. Megálla­pította, hogy a tisztikar magatartását alapvetően meghatározta az ellenforra­dalmi rendszerhez való tar­tozás, a reakciós beállított­ság, amelynek számos tör­ténelmi oka volt. 1944-ben a tisztikar képtelen volt vál­toztatni ezen, holott meg lett volna a lehetőség az ellenállásra az ország német megszállásának idején. A Magyar Front és az an­tifasiszta ellenállás történeti kérdéseit elemezte Pintér István, az MSZMP KB Párt­történeti Intézetének tudo­mányos munkatársa. Hozzá­szólásában részletesen szólt a magyarországi antifasisz­ta mozgalmak háború alatti szerepéről. Kiemelte a kom­munista párt tevékenységét, amely 1941-től kezdve arra irányult, hogy ideológiai és politikai hovatartozásra va­ló tekintet nélkül egyesítse az összes békeszerető, né­metellenes erőt. Korom Mihály, a történe­lemtudomány doktora, egye­temi tanár a tudományos ülésszak befejező előadásá­ban az új magyar államiság kialakulásának témakörével foglalkozott. A referátumok után hoz­zászólások következtek. Bartha Tibor püspök, a re­formátus egyház zsina­tának elnöke és Káldy Zoltán püspök, az evan­gélikus egyház püspök­elnöke egyházának abban a korszakban kifejtett tevé­kenységével, társadalmi sze­repével foglalkozott. A tudományos ülésszakon Pach Zsigmond Pál akadé­mikus, a Történettudományi Intézet igazgatója mondott zárszót. Ülést tartott a Szeged városi tanács (Folytatás az 1. oldalról.) szen például hiába vállalhat az anya a gyermekgondo­zási segély idején, a gyer­mek másfél éves kora után napi 4 órás munkát. ha gyermekét ez alatt a böl­csődébe nem viheti. Nem mozdul előbbre a töredék munkaidőben való foglal­koztatásuk sem a kisma­máknak. mert az ilyen jel­legű munkavállalásra az üzemek nincsenek beren. dezkedve. A bedolgozói rendszer is nyújthatna se­gítséget, de meglehetősen esetleges és anyagilag nem tud jelentősebbé formálód­ni. A tanács új feladatokat nem tűzött ki a témával kapcsolatban, de összefogla­lóan meghatározta, hogy a népesedéspolitikai határozat végrehajtásában továbbra is a születésszám csökkenésé­nek megakadályozására kell a fő figyelmet fordítani, a családok számára pedig minden a társadalom által biztosítható juttatást elér­hetővé kell tenni. Tanácstagi alap helyett: lakóterületi alap A várospolitika és az egy­re szélesebb körű lakossági igények együtt járnak a szocialista demokratizmus eszközrendszerének fejlődé­sével. Az állampolgárok részvételével szervezett fó­rumok és más lakossági megnyilvánulások számos közérdekű javaslat forrásai. Ezekkel kapcsolatban fontos szerep jut a tanácstagoknak az igények rangsorolásában, es a tanácsi szervek meg­valósító tevékenységének el­lenőrzésében csakúgy, mint a lakosság társadalmi mun­kában való részvételének szervezésében. A korábbi években a vá­lasztókerületi tanácstagi munka megalapozásához já­rult hozzá a tanácstagi alap elnevezésű pénzügyi forrás, melynek segítségével főként a lakóterületen jelentkező kisebb volumenű munkák elvégzésére nyílt mód. A tanácstagi alap összegének évenkénti megállapítása és a felhasználás szervezettsé­ge azonban esetleges volt, szabályozás hiányában nem érvényesült megfelelő terv­szerűség, és hiányzott a felhasználás kellő színvona­lú társadalmi ellenőrzése is. A feladatok rangsorolásá­ban, a pénzeszközök elosz­tásában a tanácstagok nem tudtak kellő mértékben részt venni, így nem sike­rült maradéktalanul elérni a kívánt célt, ami kedve­zőtlenül befolyásolta a ta­nácstagi munkát, és kiha­tott a tanácsi fórumok lá­togatottságára is. E körülmények alapján kidolgozták az egyes város­részekben jelentkező lakos­sági igények jobb. szervezet­tebb kielégítését szolgáló lakóterületi alapra vonat, kozó javaslatot. A lakóte­rületi alap várhatóan fokoz­za majd a tanács testülete önkormányzati jellegének érvényesülését, lehetővé te­szi döntési jogkörének erő­sítését, egyúttal biztosítja a tanácstagok érdekeltségének növelését, és a választók jogos érdekeinek eredmé­nyes képviseletét. A lakó­területi alap szabályzata nemcsak azt teszi lehetővé, hogy a tanács testületileg döntsön annak évenkénti összegéről, hanem azt a végrehajtó bizottság év köz­ben is növelheti az előző évi pénzmaradvány és a be­vételi többlet terhére. A lakóterületi alap egy­úttal arra is szolgál, hogy a működési költségvetés vagy a fejlesztési alap meg­határozott részének felhasz­nálásáról — az eddigiektől eltérően — egy olyan taná­csi szakbizottság döntsön, melyben a tagok túlnyomó többsége tanácstag, bár a szakigazgatási szervek közül a munkában érdekeltek is kapnak benne részvételi le­hetőséget. A lakóterületi alap fel­használásának ellenőrzése a tanácstagok és a tanács tes­tülete egészének joga. A megvalósítás és a munkák ellenőrzése egyaránt széles körű társadalmi közreműkö­dést igényel. A lakosságot társadalmi munka vállalásá­ra tudja ösztönözni, aminek jó szervezéssel és az állam­polgárok folyamatos tájé­koztatásával kell párosulnia. Erre figyelemmel nem lehet nélkülözni a lakóterületi pártszervezetek, a körzeti népfrontszervek, valamint a lakó- és utcabizottságok köz­reműködését. A lakóterületi alap sza­bályzatát a városi tanács el­fogadta. Ez a szabályzat tartalmazza az alap képzé­sére. felosztására és fel­használására vonatkozó elvi és gyakorlati eljárást. Ügy rendelkezik, hogy általában a választókerületekben, föl­merülő, kisebb költségű, egyszerűbb fenntartási, ja­vítási, felújítási, esetenként fejlesztési munkák soron kívüli vagy sürgős elvégzé­sére biztosít anyagi hozzá­járulást, lehetőség szerint társadalmi munkával páro­sítva. Az alap összegét a tanács határozza meg. az évi fejlesztési alap és költ­ségvetés elfogadásakor. Év közben a végrehajtó bizott­ság az alap összegét több­letbevételből vagy pénzma­radványból növelheti. A fel. használásról és az igények sorolásáról a helyszíni ta­nulmányozás után a lakóte­rületi alap bizottsága dönt. A tanácstagok, a lakóterü­leti tömegszervezetek, a la­kó- vagy utcabizottságok, az országgyűlési képviselők stb. — által közvetített igénve­ket erre rendszeresített „Feladatlap"-ra lehet majd benyújtani. A sorolásnál — a munka jellegétől függően — figye­lemmel kell lenni arra. hogv egy-egy javaslat a lakosság milyen széles körét érinti, vagy mennyire indokolt közérdekét testesít meg, to­vábbá azt is, hogv a meg­valósításhoz az adott terü­leten lakók saját erővel mi­lyen mértékben járulnak hozzá. Mivel az alap a tár­sadalmilag legindokoltabb feladatok megoldására hiva­tott, ezért a sorolásnál nem lehet szempont, hogy min­den választókerület része­sedjen belőle, vagy hogy a részesülő választókerüle­tek azonos összeget kapja­nak. A peremterületek igé­nyének kielégítésére azon. ban kiemelt figyelmet szük' séges fordítani. II fiafalok életkörülményei Morakalmon Mórahalom városi jogú nagyközségi tanács tegnap, csütörtökön délután a mű­velődési házban ülésezett. A testület megvitatta és el­fogadta a két tanácsülés kö­zött. a végrehajtó bizottsági tevékenységről, a lejárt ha­táridejű határozatok sorsá­Börzét hirdetett tegnap, csütörtökön délelőttre a szegedi Ifjúsági Házba a Műszaki Anvag- és Gépke­reskedelmi Vállalat (MA­GÉV). Elfekvő készletek felajánlóit várták három órán keresztül az első emeleti teremben. Hogy az iparvállalatok, termelőszö­vetkezetek üzletkötői to­longtak volna? Arról nem lehet beszélni. Az első bör­zén. még 1982-ben. előfor­dult hoav egv-egv alka­lommal 70, azaz hetvenmil­lió forint értékű alap­anyag félkésztermék és al­katrész is gazdát cserélt. Ma a szervezők másfél mil­liós forgalommal elégedet­tek lennének. Az elmúlt években radikálisan csök­kent a vállalati raktárak­ba» a házon belül nem hasznosítható cikkek meny­nyisége. Amit lehetett, ér­tékesítettek. A börzék ajánlati listáin sok a visz­szatérő. sehol sem értéke­síthető áru. Ezeket termé­szetesen a kereskedelem sem vásárolja meg. A vál­lalatok számára egvetlen megoldásként a mérlegből az eredmény terhére való leírás maradt. A börze egv kicsit a gazdasági élet tükre is. Ma az ajánlatok között gyak­ran szerepelnek a hazai kohászat termékei, például préselt lemezt alig akar valaki venni. Ugyanakkor az import kohászati termé­kekre nagv a kereslet, de kevés az ajánlat Hiány van gáz- és vízvezeték­szerelvénvekből. többlet a házgyári lakásokban hasz­nált villanyvezetékekből. Budapesten mindenna­pos a készletek cseréiének ez a formája. A MAGÉV a vidéki nagyvárosokat lá­togatja sorra. Szegedre ép­pen Debrecenből érkeztek a szakemberei. A Tisza-parti börze sikeresebb voit. mint a hajdúsági. Mégis való­színű. hogv szeptemberben nem térnek vissza. Tavaly ősszel egv napra Szeged helvett Kecskemétre tele­pültek. Az sikeres változ­tatás volt. Most esetleg Békéscsabára rándulnak ki. Ott még sohasem volt hasonló rendezvény, ezért lehet talán a kisebb vá­rosban nagyobb forgalom. B. I. ról, az ifjúsági tőrvény vég­rehajtásáról, valamint a köz­ségpolitikai és településfej­lesztési bizottság munkájá­ról szóló beszámolót. A ta­nácskozás előterjesztésekkel ért véget. Két évvel ezelőtt volt szó utoljára az ifjúsági törvény időarányos végrehajtásáról. Az elmúlt időszakban a kö­vetkező változások történtek Mórahalmon. A nagycsalá­dosok és a gyermeküket egyedül nevelő szülők segí­tése rendszeressé vált A böl­csődei férőhelyek száma je­lenleg 25, de az új Intéz­mény átadásával a gondozás feltételei nagymértékben ja­vulnak. Az óvoda elég tá­gasnak bizonyul, és minden tanköteles korú gyermek óvodai előképzésben része­sül. A gazdasági helyi szer­vezetek jelentős anyagi tá­mogatást nyújtanak az ifjú­ságpolitikai célok megvaló­sítására. Így például a Ho­mokkultúra Szakszövetkezet 114 ezer. az áfész 22 ezer forinttal járult hozzá évente az ifjúság életkörülményei­nek javításához. A tanács foglalkozott a pályakezdők helyzetével, a fiatalok kezdeményezőkész­ségével és közéleti munká­jával. A testület megállapí­totta. hogy a harmincöt éven aluliak megfelelő arányban képviselik korosztályukat a nagyközség társadalmi, po­litikai, állami szervezetei­ben. a vezetésben. A köz­művelődési könvvtár sajá­tos módon járul az ifjúsági törvény végrehajtásához. Rendszeresen meghirdeti a Könvv és ifjúság, A művelt ifjúságért akciót. Az. író-ol­vasó találkozókon a KISZ­alapszervezetek mindenkor képviseltetik magukat. Az ifjúsági klub és aKISZ-esek társadalmi munkával segí­tik az új könyvtár felépülé­sét. A mórahalmi tanács sum­mázatként megállapította: az ifjúsági törvény betölti rendeltetését. folyamatosan hajtják végre az intézkedé­si terv határozatait. A mun­kahelyek vezetői építenek a fiatalok véleményére, szá­mítanak kezdeményezőké­pességükre. A tegnapi ülé­sen határozatban hivta fel a tanács a munkahelyek ve­zetőinek figyelmét arra. hogy még nagyobb gonddal törődjenek az először mun­kába álló fiatalok beillesz­kedésével. 9

Next

/
Oldalképek
Tartalom