Délmagyarország, 1984. május (74. évfolyam, 102-126. szám)

1984-05-12 / 110. szám

8 Szombat, 1984. május 12. •TTHKS Képek a múzeumban Rudnay Gyula: Olvasó nő a ¡811— •IMII&ásnHHniHiH Gutái Magda Cseréptörés Kirakodott a késdobáló: pipacsokat ütött a selymen. Sziszéé a fölsebzett tapéta. A falban bentszorult a kés. Ez az állandó reszketés szokott tárevaim eltéríti. Beburkolóznak tiszta gézzel. Törékenységük mérhetetlen. Szeszélvből kaptam csak pofont pedie mindie megérdemeltem. Csigaházba húzódik vissza a véres fátyol. Ámul a koszorú. Lépcsőhöz fut a gvönee pázsit. Dereng a márvánv. mint az emlék Hogvha tehetném visszamennék ai összezúzott kastélyszobákba. De már csak denevérek, árva baglyok motoznak estelente odabent. Póklábak kaszálnak a bársonykönvöklőn. Mérik az id' Az én időm kitelt, mint a beteli, almák arca a polcon. Nem folyamodtam édesgyökérhez sem a ielenben pártfogókhoz. Levertem szórakozottan a csészét halandóságom italával. S most nézhetek, mint nyitott sebre, a múlhatatlan cserepekre. A nemzet „biológiai vagyona Az ifjúság egészsége, fizikai állapota, teljesítőképessége, a nemzet ,,biológiai vagyona". Ennek pazarlása nem kisebb bún, mint az anyagiakkal való visszaélés, még ha nem is bünteti paragrafus — írja dr. Frenkl Róbert Nem fog fájni című könyvében. Találó, időszerű megállapításaival aligha vitatkozhatunk. Ma még gyakori egyoldalúságaink (hiányos zenei, irodalmi, képzőművészeti, tudományos és egyéb műveltségünk) közül egyik sem életveszélyes, csak a fizikai elsatnyulás, pontosabban: a test fejlesztésének hiánya! A sokoldalúan képzett ember testi igényeiről ugyanis sokszor megfeledkezünk. Pedig egészséges fizikum nélkül nincs alkotó munka, önkifejlesztés, emberi haladás, totális személyiség. Az ifjúsággal foglalkozó különböző tudományos konferenciákon, egyéb olyan jellegű összejöveteleken, ahol azt is megvitatják, hogy a társadalom (a közeg) számára korántsem közömbös, milyen teljesítményre képes egy tagja, gyakran elhangzik: mi lesz a felnövekvő nemzedék egészségével, harmonikus fejlődésével? A lehangoló állapot megszüntetésére, a tapasztalatok birtokában roppant egyszerű és kézenfekvő a javallat: mozogjon, sportoljon a gyerek! Annál is inkább, mert a sport — ahogyan Szent-Györgyi Albert, a világhírű tudós mondta több mint ötven évvel ezelőtt — nemcsak testnevelés, hanem a léleknek is a legerőteljesebb és legnemesebb nevelő eszköze. A sport, ami elsősorban szellemi fogalom, megtanítja az embert az összetartozásra, az önfeláldozásra, az egyéni érdek teljes alárendelésére, a gyors elhatározásra, a kitartásra, a tettrekészségre, az önálló megítélésre, az abszolút tisztességre és mindenekelőtt a fair play, a nemes küzdelem szabályaira. Tehát a sport — sokadszor kiderült — nemcsak testgyakorlatot jelent. Közösségeket formált, kapcsolatokat teremtett, tartalmat vitt emberi életekbe. A sport sohasem volt semleges társadalmi jelenség, hanem mindig gazdasági-politikai és társadalmi viszonyok hordozója, azok tükrözője. A klasszikus görög művészetről rendszerint felsőfokon beszélünk. Mert ők jóformán mindent tudtak, ráadásul szerves egységben érzékelték és ábrázolták a világot. Ami a valóságban egészséges testkultusz volt, az a szobrászatban harmonikus alkatú figurákat eredményezett. Ugyanakkor egy karakteres, nemzeti jellegű művészettel van dolgunk, egyszersmind egy egyetemes érvényű szellemi értékrendszerrel. Közismert, hogy ezt az örökséget csak a XIX. században, a romantika korában kérdőjelezi meg az európai kultúra. S helyette a népi, nemzeti vonásokat keresi. Így van ez a hazai művészetben is. Századunk elején például többfrontos küzdelem folyik a sajátságos magyar kultúra megteremtéséért.. Más-más eszközökkel, eredményekkel, de hasonló törekvés hevíti Bartókot, Lechner Ödönt vagy Rudnay Gyulát. Az utóbbi alkotónak mindenesetre különös, kicsit konzervatív ízű elképzelései voltak a „nemzeti szellemiségről". Ügy gondolta: a csikósok, a szegényemberek, a mulatozó-búsongó figurák és a történelmi múlt jeleneteinek felmutatásával utat találhat a korszerű magyar piktúrához. Nem véletlenül beszélek e nagytehetségű mester világszemléletéről, magyarkodásáról. Hiszen az Olvasó nö című nagyméretű olajképen is tipikus nemzeti öltözékben, múlt századi jelmezben látjuk a főszereplőt. Valószínűleg a művész feleségét. Más kérdés, hogy most egy rokonszenves „nemzetes asszonyt" játszik. Aki szelíden lefelé tekint, olvasgat a természeti környezetben, miközben barátságos felhők és apró madarak röpdösnek a levegőben. Valójában egy szakszerűen előadott realista, romantikus portré van előttünk. Egy idillikus látvány. A kompozíció a világos és sötét foltok kontrasztjára épül, akárcsak a figura. A plasztikus, anyagszerű formálás, aztán az elővillanó fehérek és vörösek Munkácsyt juttatják eszünkbe, a beállításban pedig a klasszikus festészet emlékei bujkálnak. Vagyis az alkotó kifejezésmódja a klasszikus és az akadémikus példázatokhoz igazodik. Pedig a képen süt a nap. Ám nyoma sincs itt a színek villódzásának: a kortársi piktúra eredményeinek. Mintha a külsődleges, etnográfiajellemzés fontosabb lenne az aktuális formai, művészi kérdéseknél. SZUROMI PAt, — Helytelen a gyerek tartása, csúnya a járása és mozgása — hallani unos-untalan. De annak már elfelejtenek utánanézni az érintettek, legyőzhetö-e vajon a kisebbségi érzés, amiből a gyerek ügyetlensége fakad? Bekövetkezhet-e ugyan, hogy a „tehetség" és az „esetlen'' azonos módon, ugyanúgy élvezze a sportolás kellemes, derűs vidámságait, és oda álljon a nekirugaszkodást, a kezdést jelentő rajtvonalhoz? Erről beszélgettünk Gyetvai Györgygyei, a Juhász Gyula Tanárképző Főiskola testnevelési tanszékének vezetőjével, aki régóla foglalkozik a témával. — Kutatásaim célja volt, hogy olyan generálisan haló és alkalmazható módszereket, valamint eljárásokat dolgozzak ki, amelyek a különböző viselkedésű, modorú és képességű tanulóknál egyaránt pozitív érzelmeket váltanak ki, s mint motiváló tényezők újabb tettekre ösztönöznek — mondta bevezetőként. — Az emóciót leghatékonyabban a tevékenységgel lehet fejleszteni, hiszen kellemes vagy kellemetlen benyomások puszta szemlélődéssel nem élhetők át. A cselekvés során átélt siker vagy kudarc jóleső, illetve nyomasztó érzése rendkívül fon• tos szerepet tölt be a személyiség alakításában, a teljesítőképesség fejlesztésében. A célok eléréséhez kapcsolódó erős érzelmek, amenynyiben azok összhangban vannak a tanulók szükségleteivel és érdekeivel, olyan mozgósító hatásúak, hogy nélkülük szinte elképzelhetetlen kiemelkedő teljesítmény. Feltételezésem, hogy biztosítható a tanuló korának, emocionális fejlettségének megfelelő szintű olyan tevékenység, amely a leggyöngébbek számára is tartogat erőfeszítéssel járó élményszerzést, és a legjobbaknál is teliesítőképesség növelésére sarkallva fejleszti a teljesítőkészséget. — A képesség és készség legkedvezőbb kibontakoztatására — véleménye szerint — van-e lehetőség az iskolában? — A tantervek meghatározzák a célok és feladatok rendszerét, de a tárgyi, valamint személyi lehetőségeknek leginkább megfelelő módszerek egyenlő értékű megválasztása a testnevelő tanár feladata és felelőssége. Az őszemélye kulcsfontosságú a megvalósításban, a követelmények teljesítésében. A tanár és tanuló közös tevékenysége, az oktatási és gyakorlási folyamat akkor eredményes, ha a tanítvány képessége és készsége magas szinten érvényesül. A testnevelő tanárok nemcsak a legjöbbakkal tudnak bizonyítani. Munkájuk hatékonyságát nem csupán azon lehet- lemérni, hány bajnokot neveltek, hanem azon is, hogy a különböző képességű fiatalokból ki tudják-e hozni a maximumot. A legtehetségesebből a bajnoki eredményt, a „reménytelenből" pedig a sportkultúra iránti érdeklődést. A gyengék támogatása és a tehetségek segítése ugyanis nem zárja ki egymást. — Elérhető-e. hogy a gyerekek kialakítsák önmagukban a reális igényszintet és a helyes önértékelő képességet? — Nincs átlagember, ilyen nem létezik, mindenkinek más és más a képessége. Minden ember másként reagál az őt érő környezeti hatásokra, ezért szinte lehetetlen elfogulatlanul megítélni a másik érzelmi felindulását, válaszreakcióit. Az egyik gyereknél például az értékének megfelelő, kellő erőfeszítést igénylő feladat sikeres teljesítése kedvező emóciókat vált ki, növeli igényszintjét, míg a másiknál a képességéhez közelálló teendő sikertelen megoldása, a kudarc segíti eló reális önértékelésének kialakulását. Ilyenkor van fontos szerepe pedagógiai tevékenységünknek, melynek eredményessége nagymértékben attól függ, fel tudjuk-e kellően mérni a várható környezeti hatásokat, az eljárásaink által kiváltott válaszreakciókat, érzelmi megnyilvánulásokat. Gyakorló tanári munkám során tapasztaltam, a túlzottan könnyű feladat a ta"nulót indifferenssé teszi, sem fizikai erőfeszítést, sem érzelmi mozgósítást nem igényel tőle, a teljesítés kellő érzelmi töltöttség nélkül nyomtalanul múlik el benne. A képességszintet irreálisan túlhaladó követelmények viszont káros emóciókat váltanak ki, igen rossz hatással lehetnek a személyiség fejlődésére. — Mindennapos jelenség, hogy a „gyámoltalan" gyermekek az ügyesebbek céltáblái, gúnyt űznek "belőlük. Gyakran odáig fajul a dolog, hogy olykor, sajnos, nemritkán. a szülő gyermeke felmentését kéri a testnevelési órák látogatásától. Visszacsalogathatók-e ezek az emberpalániák a tornaterembe, rábírhatók-e, hogy újból megkíséreljék az élményszerzésnek ezt a módját? — Kezdetben minden egészséges ifjút sarkall a kíváncsiság, szeretné kipróbálni, mit tud. mire képes, hol helyezkedik el társai között a rangsorban. Mégis gyakori az olyan eset, amikor a tevékenység ismeretlensége miatt, a várható sikertelenségtől való rettegés legyőzi a cselekvésre serkentő belső ösztönzést, és a próbálkozás elmarad. Az sem ritka, amikor a korábbi kellemetlen élmény miatt távolodik el a csemete a fizikai erőfeszítéssel járó, ügyességet igénylő lehetőségtől. Minden esetben muszáj, keressük és találjuk meg a visszavezető utat. Erőfeszítéseinket csaknem minden esetben siker koronázza. Egyik egészséges tanítványom 14 éves korában 165 centiméter és 110 kilogramm volt, ezért felmentette magát a testnevelés alól. Nem sokáig, mert rábeszéltem, hogy vegyen részt az elsős középiskolások atlétikai versenyén. Súlylökésben első lett, ennek örömére a későbbiekben mindent megtett azért, hogy más számokban is jó eredményeket érjen el. Országos bajnok volt. Végezetül, hogy szemléletesen összegezhessük mindazt, amiről kifejtettem nézetemet, hadd éljek eay hasonlattal. A tantervben jelölt cél egy heg' csúcs, erősen és kevésbé meredek sziklafallal. A feladat: megmászni a falat, feljutni a csúcsra! Ez egyik embernek tűi könnyűnek, a másiknak megoldhatatlannak látszik. Kis segítséggel, biztatással, esetleges „kerülőutakkal" mégis elérhető, hogy valamennyi próbálkozó már az első kísérletre eljusson egy bizonyos szintig, amely a további haladás, az újabb előrelépés támpontja lehet, kell hogy legyen. Mit akarok ezzel mondani? A legfontosabbat a jelenlegi és majdani testnevelőknek, pedagógusoknák. Azt, hogy a gyerekeket sohase küldjük fel az általuk megmászhatatlan sziklafalra! Mindig elérhető célokat tűzzünk eléjük, teljesíthető követelményeket támasszunk velük szemben. Gyakorló tanárt csakis segítő szándék vezérelhet. Mindenkor arra keli törekedni e\, hogy az általa alkalmazott módszerekkel és eljárásokkal minden tanuló egyéni adottságainak, képességeinek, pillanatnyi felkészültségi szintjének megfelelő üterhben, fokról fokra lépegetve haladhasson a cél felé. GYÜRKI ERNŐ „Rómáról jut eszembe..." 38. Marcus Aurelius szobra A régi római bronzszobrok közül az egyik legiobban konzervált a Marcus Aurelius császáré a Capitoliumon. Hogy a huszadik században is láthatjuk — hisz a középkorban, maid később is. a haidani szép épületek kőfeitő tárnákká lettek —. azt annak köszönhetjük, hogy ezt a műemléket Nagy Konstantin, a kereszténység védője szobrának hitték. A humanista tudósok. írók — élükön Francesco Petrarcával — felhívták a figyelmet a régi római szobrok, paloták megmentésére. A nagy építkezésekhez ugyanis a régi római épületeket földig lerombolták, úgyhogy a XV. században kevés márvány- és bronzszobor díszítette Rómát. A tér. amelyen Marcus. Aurelius szobra áll, azért is figyelemre méltó, mert ez az első tér Rómában. amely szabályos tervrajz szerint készült. Michelangelo tervezte. Harmonikusan beleolvad a három oldalról körülzáró paloták tömbjébe. Ez a palotaszínfal nem összefüggő, a sarkoknál levegős. ' A Lateráni bazilika elől 1538-ban hozták át a tér közepére Marcus Aureliusnak. a ..jó császárnak" a szobrát. Az olaszok ma is úgy emlegetik, mint nemes gondolkodású, kiváló filozófust. Bár inkább elmélyedésre lett volna hajlama, mégis szinte egész életében háborút kellett viselnie. Birodalmának a gazdasági helyzete leromlott, szörnyű iárvány is pusztított. így mikor meghalt, kínzó problémáktól menekült meg. A szobor talapzatát Michelangelo építette. Aranyozott bronzból készült ez a remekmű, amely az ókori római szobrászat egyik legszebb alkotása. A humánus uralkodó dicséretét vésték be a talapzatba. Izmos pannóniai lovon ül a császár, tekintete olvan. mintha a néphez beszélne. Eredetileg a ló a mellső iobb lábát egy legyőzött barbár feién tartotta, ma ez a fei hiányzik. A szobor régen aranyozott volt. ma ennek a nyomait csak a császár köpenyén, arcán, fején és a ló hátán fedezhetjük fel. A legenda szerint akkor lesz vége a világnál?. ha maid az aranyozás eltűnik a szoborról. Aki néhánv évvel ezelőtt a szobrot a Capitóliumról aranyozás és restaurálás céljából elvitette, bizonyára ismerte a legendát. Ha csak ezen múlik a világ vége .. .1 A Marcus Aurelius-szobor a középkori bronzszobrokat készítő művészeknek mintaképül szolgált. TIMARNÉ MAKKAR ERZSÉBET