Délmagyarország, 1984. május (74. évfolyam, 102-126. szám)

1984-05-03 / 102. szám

5 Csütörtök, 1984. május 3: A műszaki hónap megnyitója Földes Imre 1908-ban írta a Hivatalnok urak című drámáját, 1909-ben már be is mutatták, aztán 1928-ban felújították. A bemutatóról Kosztolányi írt A Hét-ben bírálatot — a darab nem tetszett neki. A reprízről Tersánszky írt a Nyugatban. a műsorújságban most idézetet olvashatunk ebből. Neki tetszett. A Földes-mű színházi sorsáról, sajnos, nem tudok ennél többet, az a gyanúm, kevés színházban látszott. Vagyis sorsa: a feledés. Horváth Z. Gergely most a televíziós változatát rendezte meg. A pénteki tévépremier abba a bemutatósorozatba illeszkedik, melynek darabjait — szerintem jórészt a kényszer szülte. Úgy képzelem (lehet persze, hogy tévedek), mai magyar szerzők • forgatókönyveinek immáron tartós hiányában mindazon tévérendezők, akik nem hajlanak a könnyebb ellenállás felé (vagyis nem akarnak például Szálka, hal nélkül-szerú fiaskókat elszenvedni), kénytelenek a régiek között felfedező utakat tenni. Megtetszik nekik valami valamiért, és megrendezik a rég feledett darabokat Ezek aztán vagy megtetszenek nekünk is, és akkor rájövünk, hogy méltatlanul estek ki a kollektív emlékezetből. Vagy nem tetszenek meg, és akkor mi van? Lényeg, hogy a rendezők mégiscsak dolgoznak, erőlködnek, hogy az egyre szűkösebb lehetőségek (művészi és anyagi, mindegy a sorrend, úgyis dialektikus kölcsönhatásban e kettő) között azért ne maradjon önálló produkciók nélkül a tévé — és a közönség. Így látszik, legalább egy nézőpontból, s ki tudja mi az igazság? Horváth Z. Gergely rendezői tehetsége, ambíciói, tisztességes szándékai mindenesetre bizonyíttattak az elmúlt boldogabb (műsorgazdagabb) időkben, nem sajnálom tehát fönti, „védelméül" szánt sorokat. Mert e mostani munkájának nem sok megdönthetetlen indokát, jogosultságát lehetett észrevenni. Földes műve ugyanis nem igazán jó színdarab. A maga korában sem lehetett túl nagy drámai ereje, s hiába érezni rajta (akkori) politikus szándékokat, drámaszerkesztési naivitásai ezeket is gyengítik. Alighanem igaza volt Kosztolányinak, aki a darab drámai erőtlenségét ecsetelve azt írta: „...az egész majdnem egy anyósviccen fordul meg, azon, hogy a gazdag mamával összezörren a hivatalnokcsalád." Vagyis a hiteles konfliktus hiányzik, hiszen azt látjuk, hogy a kiszolgáltatottnak mondott, a pénzhiánytól romlásba döntött hivatalnokéknak csak békülni kéne a sértett anyóssal, s minden bajuk elmúlna. Az életszerű, valódi drámai viszonylatrendszer csak homályos háttér a darabban. A kizsákmányoló gyáros a színházias trükkjével (hogy tudniillik hallgatózik, és így leplezi le alkalmazottja csalását) egyáltalán nem tűnik életet fenyegető hatalomnak, s a gyári (jelzett) sztrájk sem az elnyomást elsöprő forradalmi erő kezdeményének. Marad hát „mondanivalónak", hogy nem árt jóban lenni az anyósokkal? . Ennyire azért nem adja le, sem Földes, sem Horváth Z.; hanem (ez utóbbi) eljátszatja színészeivel az örök témát, a pénz komédiáját, s ugyebár így mindjárt aktuális. Némi iróniát csepegtet az egészre, mert így modern. S mint annyiszor hasonló esetekben, a jó színészi játék menti, s adja leghatásosabb indokát a tévés „felfedezésnek". Bánsági Ildikó például egész életet képzelt a különben vérszegény ábrázolatú hivatalnokfeleség siránkozás sai, hebrencs, butuska tanácstalanságai mögé. Eljátszotta : hiába mosolyogjuk meg, sajnáljuk le ezt a szegény, szepegő Renét; mint a legtehetetlenebb, legkiszolgáltatottabb, megél egy valódi, személyes tragédiát. Rövid jeleneteiben Reviczky Gábor ugyancsak sikerrel adott életet egy hivatalnoktípusnak és Pécsi Ildikó is — újgazdagék unszimpatikus magabiztosságával — kellőképpen irritáló jelenség. Jordán Tamásnak viszont nem sikerült túl sokat mondani; valószínűleg szereposztási hiba miatt lett túlontúl szenzibilis a Barna nevű hivatalnok, akit alakított Mindent összevetve: nézhető tévémű született. De nem élményszerű, nem fontos, nem reveláció. Pedig mindig ezt várjuk, ebben a tartós műsorszűkében, minél régebben hiába, annál inkább... Sulyok Erzsébet mmm IWj rádiófigyelő Szemben önmagunkkal Tulajdonképpen nem ismerem a rádió részletes műsorszerkesztési elveit, de majdnem bizonyos, hogy nem egészen véletlenül kerülhetett a talán leginkább közösségi jellegű ünfiep előtti napon, hétfőn délután a Kossuth-adó műsorába ez a beszélgetés. Rapcsányi László foiytatta Gosztonyi Jánossal, a Magyarok Világszövetségének főtitkárával, és Szemtől szembe volt a műsor címe. Régóta sejtem, hogy ez a szervezet, melyről az úgynevezett közvélemény feltehetően legalább olyan keveset tud, mint arról, hány magyar él a szomszédos országokban, vagy akár az egész világon — jóval fontosabb eszmei szerepet tölt be annál, hogy lehetővé tett a Nyugaton élő magyarságnak sók mindent, az óhazával különféle kapcsolatok fenntartandók. Ez a szervezet, amint1 Gösztonyi János az aijyanyelv és a kinti egvházaK összefüggésében említette, a nemzeti tudat megőrzésében tölt be idehaza sem elhanyagolható, szerepet. Sőt. a ..megőrzés" szén túl még az összekovácsolást is említeni lehetne, akár ha a kísérlet szintién is. Ezért, ha a főtitkárral áll az interjúkészítő révén szemtől szembe a hallgató — voltaképpen a Magyarok Világszövetségén át önmagunkkal néz farkas• szemet. Velünk, azaz a föld{ kerekségen élő tizenötmillió ' magyarral. Mindaz, amiről Gosztonyi János beszélt, már puszta tény mivoltában is - több, mint figyelemreméltó. Hiszen csupán arról sem árt hallani, hogy az úgynevezett nyelvterületen, tehát a Kárpát-medencén kívül élő magyarok száma körülbelül másfél millió, közülük a/ Egyesült Államokban 7—800 ezret találni, s noha asszimilálódásuk. úgy tűnik, sajnos, gyorsul, a nyelv és a nemzetiség megőrzése, ahogy hallhattuk, „akarat kérdése is". És a példák: a Buenos Aires-i református istentiszteleten gyönyörű magyarsággal közösen énekelt Himnusz, amiről a főtitkár csak annyit mondott, utána szégyenkezve jött ki a templomból, mert ott nem lemezről, vagy szalagról hallgatják, de együtt — és így éneklik. Immáron ötven esztendeje. Azután az itthoni segítség: most már három éven át kapják a nyugdíjat azok a magyarországi nagyszülők, akik unokáikat magyar szóra tanítani utaznak el valahová Nyugatra. A tényeken, az adatokon túl; persze, sok egyebet is megmutatott ez a tartalmas és roppant hasznos beszélgetés. A magyar állam konkrét, a még jobb kapcsolatokat szorgalmazó tettein (anyanyelvi konferenciáktól egyesületi relációkon át különféle hazai találkozók szervezéséig) kívül jócskán ízelítőt adott abból is, milyen elképesztő méretű teher hárul ránk, ha már a történelem könyörtelenségei folytán új Izrael népévé is lettünk, nagy szétszórattatásunkban. S ez az önmagunkkal való szembenézés igazi tanulsága. Ha úgy tetszik, az a nullpont, ahonnan újra lehet kezdeni a gondolkozást. Mert azt itthon fölöttébb könnyű belátni, mily speciális helyzeteket és föladatokat is teremt az idegen nyelvű közeg honfitársainknak, akik esetleg hosszú ideig senkivel sem beszélhetnek magyarul, netán még jócskán hátrányuk is származik abból — hogv magyarnak születtek. De innen, mifelőlünk tenni értük — nem „amennyit lehet": a lehetetlent is megkísérelve — elemi erkölcsi kötelességünk. Ama összekovácsolás iegyében. melynek szükségére az a bizonyos- Himnusz-sor felel a múlt és a jövendő megbűnhődéseről. D. L. Űiabb változások küszöbén Az MTESZ Csongrád megyei szervezete, az SZMT, a KISZ megyei" bizottsága és a TIT megyei szervezete az idén immár huszonnegyedik alkalommal rendezi meg a műszaki hónapot, amelynek megnyitó plenáris előadására tegnap, szerdán délután került sor Szegeden, a Technika Házában. Dr. Fejes Pál, az MTESZ megyei szervezetének elnöke köszöntötte a résztvevőket — köztük a megyei pártbizottság és a rendező szervek képviselőit —, azután dr. Vámos Tibor akadémikus, a Számítástechnikai és Automatizálási Kutató Intézet igazgatója tartott előadást A műszaki-tudományos haladás és a növekedési pálya címmel. Az előadó mindenekelőtt a világgazdaságban az utóbbi másfél-két évtizedben végbement változásokat tekintette át. Ezzel kapcsolatban fölhívta a figyelmet arra, hogy a népgazdasági folyamatok tervezése során az utóbbi másfél évtizedben kétszer is később tévesnek bizonyult föltételezésekből indultunk ki. A hatvanas évek végén és a hetvenes évek nagy részében abban a meggyőződésben terveztük gazdasági folyamatainkat, hogy a világ gazdasági fejlődése folyamatos és lineáris lesz, a hetvenes évek végétői, a nyolcvanas évek elejétől viszont hosszan tartó világméretű recesszióval számolunk a tervezésben. Az első föltételezésünk nem vált be — mármint a hosszú távú, stabil felfelé íveléssel kapcsolatban —, ami jó néhány milliárdjába került az országnak, s az 1983-ra vonatkozó legújabb adatok azt valószínűsítik, hogy a recesszió sem lesz immár hoszszan tartó. Föl kell hát készülnünk egy új fejlődési periódusra. Csak az a kérdés : hogyan ? A gazdasági fejlődés várható újabb fölgyorsulását olyan adatok sejtetik, mint például az, amely szerint az IBM tavaly 23 százalékkal növelte tiszta profitját. S hasonló fejlődés mutatkozik általában az elektronika világpiacán. Mindez a technológiai váltás és a fellendülés nagyon valószínű és biztató jele. Egyúttal azt is jelzi azonban, hogy ez a fellendülés valami merőben újat is hoz majd technológiában, termékszerkezetben, piaci, társadalmi és termelési követelményekben egyaránt. Nekünk pedig ezekre a változásokra kell fölkészülnünk. Méghozzá időben — azaz máris —, hacsak nem akarunk még jobban elmaradni. Az utóbbi egy-két évtized számos előrejelzésre rácáfolt. Mértéktelenül felértékelődtek ugyanis egy időben világszerte a természeti erőforrások (nyersanyagok, energiahordozók), ám bebizonyosodott, hogy az ezeket birtokló, de tudományos, szellemi téren viszonylag fejletlen, társadalmi, technológiai szempontból elmaradott országok csak időlegesen tudtak előnyös pozíciókat kiharcolni maguknak, s újból hátrányos helyzetbe kerülnek. És a számunkra levonható tanulságok? Magyarország számára csak akkor van remény a lépéstartásra, ha biztosítja a technológiai fölzárkózás belső feltételeit, a szellemi munka felértékelődését, a műszaki fejlődés meggyorsítását, a munkaerő átlagos színvonalának javítását, a tudás gyorsabb, rugalmasabb alkalmazását. Ez alapkövetelmény, ha meg akarjuk őrizni pozíciónkat, vagyis — életszínvonalunkat. Sz. I. A MŰSZAKI HÓNAP PROGRAMJÁBÓL A műszaki hónap keretében ma, csütörtökön délelőtt 10 órakor a DEGÁZ-nál Izsák Anna Üj technológiák alkalmazásának műszakibiztonságtechnikai követelményei címmel tart előadást, munkavédelmi konferencia keretében. Ugyancsak ma, délelőtt fél 11-kor a Technika Házában Kovács Győző Az SZKI által gyártott személyi számítógépek ismertetése, délután fél 2-kor Csépé Mihályné és Szögi Zoltán az ásotthalmi községi könyvtárban Korunk technikai felfedezései, délután 5 órakor pedig dr. Bátyai Jenő a csanádpalo•tai művelődési házban A műszaki-tudományos hala" dás lehetőségei és távlata) címmel tart előadást. Meg tegnap Ásotthalmon, az általános iskolában kiállítást nyitottak meg új műszaki könyvekből. A bemutató május végéig tekinthető rrfeg. Holnap, pénteken délután fél 4-kor a Pannónia Szőrme Vállalatnál Stumphauser Gézáné A műszaki előkészítő munka korszerűsítésének feladatai, lehetőségei címmel, Komáromi Miklós pedig A hulladék hasznosításának fontossága címmel tart előadást. Napló gyermekeimnek Magyar film. Irta és rendezte: Mészáros Márta. Fényképezte: ifj. Jancsó Miklós. Zene: Döme Zsolt. Főbb szereplök: Czinkóczi Zsuzsa (szinkronhangia: Csere Ágnes), Anna Polony (Földi Teri), Jan Nowicki (Oszter Sándor), Zolnay Pál (Kun Vilmos). Ez a film fekete-fehér. A ma már meglehetősen szokatlan technika tudat06 használata első pillantásra „csak" a dokumentatív törekvést látszik fölerősíteni — de itt a régi időket idéző fekete-fehér kockáknak a szó szoros értelmében „totalizáló" jelentőségük van. Mert Mészáros Márta új műve, az idei Magyar Játékfilmszemle fődíjasa. a rendezőnő eddigi életművének vitán felül álló csúcspontja — nagy film. Aki akar, féljen e • szótól, jómagam sokkal inkább atAz első daloiónap Szegeden, illetve Csongi rád megyében 114 iskolai. | ifjúsági ' kórus ' működik, melyeknek hagyományos megnyilatkozási fórumai évente az Éneklő ifjúság hangversenysorozat: koncertjei idén március közepe óta zajlottak. Van még közel félszáz fölnőtt énekkar is, így ez a virágzónak mondható mozgalom szülte az ötletet, alkalmat teremteni az öntevékeny csoportoknak a közös föllépésre. Május 5-re. szombatra. az amatőr zenei együttesek legjobb 40 csoportját hívták meg. körülbelül kétezer dalost, egész napos programra: gyermek, ifjúsági, fölnőtt énekkarokat, folklór együtteseket, fúvószenekarokat. Idén 8 megyei amatőr zenei együttes jubilál, s a mozgalom most köszöntötte Bárdos Lajos Kossuth-díjas zeneszerzőt, pedagógust, aki többek között az Éneklő ifjúság sorozat elindítója is volt. Az ő kánonjával indul szombaton délelőtt 11-kor a sportcsarnoki koncert, ahol összkari produkciók hangzanak el, s melyet a televízió egyenesben közvetít. A díszhangversenyen osztják ki a legrégebbi dalosoknak a Vaszy Viktor.emlékérmet, Fritz Mihály alkotását. Az első szegedi daloló nap délután 3-kor az új szegedi szabadtéri színpadon folytatódik: népzenei együttesek be mutatkozásával. Délután 5-től az Ifjúsági Házban, a Bartók művelődési központban. a Tisza-szálló nagytermében és a MÁV művelődési házban lépnek ismét közönség elé a kórusok, este 8-kor pedig közös éneklésre gyülekeznek a Móraparkba. Innen oszlanak szét a város több pontjára, az Arany János utcába, a Kálvin térre, az Aradi vértanúk terére, a Széchenyi térre. a Dugonics térre, a Kodály térre, a Nemestakács utcába, a Klauzál térre és Tarjánba — hogy szerenádókkal köszöntsék a városlakúkat. tói tartok, hogy lesznek — máris észlelhetők — hangok. amelyek a jellegzetes és korábban valóban nem túl rokonszenves Mészáros Márta-i filmnyelv és -stílus „értelmezésével" fogják elbagatellizálni ezt a nemcsak mélységesen emberséges, tiszta, de a művészet kiforrott eszközeivel is készült alkotást. Tény: szinte érthetetlen, hogy az a rendezőnő, aki eddig esősorban Nyugaton hódított jobbára feminisztikus világképü, enyhén melodramatikus és túlzottan nagy lélektani realizmust éppen nem mutató filmjeivel, most szinte teljes fegyverzetben Paliasz Athéné fejéből előugró Zeuszként áll előttünk, egy szuverén, öntörvényű, nagyszerű művel. amely rendkívüli történelmi és pszichológiai hitelességgel tulajdonképpen kettős folyamatot mutat föl: az embertelen hatalomnak a magánélet legapróbb részleteire is kiterjedő, félelmetes burjánzását, s egyben egy fiatal lélek lassú. de annál eltökéltebb" erkölcsi megszilárdulását ebben a helyzetben. Mészáros Márta azzal tudta elérni azt a régebbi filmjeiből nagyon hiányzó fegyelmezett, pontos, koherens lélektani-társadalmi ábrázolásmód-egységet (ha úgy tetszik, magát a csodát), hogy az önéletrajzi indíttatások teljes érzelmi hőfokát megfelelő önkontrollal /tudta és hagyta átáramlani a történelmi megjelenítés nagyon is göcsörtös hitelességfalain. A Szovjetunióban elárvult. majd itthon a legvadabb fanatiku: sok karmai közé került gyermeklárpr „feminin Copperfield Dávid"-törtónete ep, pen azért megrázó es egy kegyetlen kor minden iszonyatát megrázóan elénk tárni tudó, mert az igazi Copperfield Dávidok sorsa valójában igenis megrendítő — ha megfelelő erővel es az adott korszak lényégének megragadásával ábrázoltatnak. Távolról sem csak azért tökéletes ez a film, mert a hitelességet illúziókeltően érzékeltetik a fekete-fehér kockák közé kiválóan ..beúsztatott" archív felvételek Révai József-beszéddel és sok. Rákosi- és Sztálin-képpel, hanem mert annyi jó és gyenge film után. ami erről az időszakról készült, végre azokat a tényezőket láthatjuk ..üstökön ragadottan" a vásznon, amelyele valóban meghatározták ezt a korszakot. A fortélyos félelmet, az önkény hétköznapi, apró kis vetületeit, s eközben az indulókat, a gyűléseket. S mindezt jóformán egyetlen emberi érzelem — a szeretet — totális hiányába, ax. ezért való féktelen és hiábavaló sóvárgásba burkolva. Az a szövet, ami előttünk erről a szürkének, megkopottnak tűnő kóniáról kibomlik. vaskos és durva, sebző és oltalmat adni nem tudó Ám. ha csuoán a megindító végső jelenetre gondolunk, amikor .a főhős Juli 1953-ban életben találja az egyetlen őt megértő felnőttet a börtönben, aki egyszerre szülő- és testvérpótlék számára egy borzalmas világban s csak envnyit mond neki • „Fsészen megfehéredtél. János" — látjuk: ez a szövet selymes tapintású A nagv művészi teljesítmé'ivek érintését adó Domonkos László