Délmagyarország, 1984. május (74. évfolyam, 102-126. szám)

1984-05-20 / 117. szám

VILÁG PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETEK! DÉL 74. évfolyam 117. szám 1984. május 20., vasárnap Ära: 1.40 forint i Lemezüzem D ombról kanyarog le az út Budapestre. Lehet, minden szegedi fölkapja a fejét erre a többé­kevésbé megalapozatlannak tűnő állításra, s igaza is van. ha az 5-ös útra gondol. De hát néha kitérőt is tesz az ember fia. s mond:uk. a 6-os úton közelíti' meg székesfővárosunkat, hogv Diósdot el­hagyva. alföldi szem számára hegynek tünő dombokat másszon meg. míg végre száz-egvnéhánv méter maga­sából megpillanthatja az alatta elterülő fővárost. Egv j kanvarban, ahol parkolóhely és teraszos vendéglő hí­vogatja az utast. Aligha állja meg az ember megállás nélkül, hi­szen jugoszláviai, svájci, ausztriai, ki tudja, milyen még emiékeit idézi a kilátás és a vendéglő szerves kapcsolata Megáll hát. legalább egv kávéra és egy üdítőre, azzal a kellemes érzéssel, hogy, íme: mi is tudunk... Tudunk vendéglőt tenni oda. ahová kell. ahová a természet kívánja, hogv az úton érkező utas is elgyönyörködhessen fővárosunk panorámájában, nemcsak a repülőn jövő.. Megáll hát az ember, s kávét kér. s dohányos lévén, a fanyarabb ízekhez szokva, tonicot. — Nincs, kérem — kapja a választ. — Csak Kristály Bori... Mi fán terem? Az utas nem tudhatja, de próba­szerencse — kéri. És — kiváló! Fölözi a legjobb to­nicokat, A Fővárosi Ásványvíz és Jégipari Vállalat szénsavas üdítő itala, amely boróka és más gyógynö­vények fölhasználásával készül. Mág emlékszem a Bambira, vagy a különböző ..-ízű" szörpök nagv családjára. És emlékszem arra, hogv nem egészen másfél évtizede amikor is útjára indult az. amit úgv hívtunk akkoriban, hogv új me­chanizmus. hirtelen néhánv cég észbe kapott, ő már­pedig ezután a piacból lesz kánvtelen megélni. Vagv­is abból, amit elad. s nem pusztán gyárt és előállít. És hirtelen megjelentek a kólák és a Traubi... Ettől kezdve végre verseny lett minálunk is. És piac. Az boldogult csak. aki elnyerhette a vásárlók tetszését. Sőt: aki vásárlókat tudott szerezni. És megmozdult végre a sok éves állóvíz. Megielentek a különböző rostos gyümölcslevek, amelyeket korábban legföljebb Jugoszláviában szerezhetett be az ember, miközben mifelénk száz tonnaszám ment tönkre az a gyümölcs, ami még kiválóan alkalmas lehetett ivólé gyártására. És megjeléht a tán legismertebb üdítő, a Márka-csa­lád. (öten. húszan, százan dolgozták ki ? Nem tudom, de utólag sem ' s^inalnék tőlük, rópndiük. ötmilliós szabadalmi diiat!) ,f, < . , Szóval; tudunk mi. ha akarunk. Ha kell akarnunk, s ha van miért akarnunk. Legföljebb "eddig csak ril­kán kellett, s ritkán volt miért akarnunk. Mert vajon ki volt kitéve minálunk igazi piaci nyomásnak? Alig­hanem senki. És tán éppen ezért dobogtatta meg szí­vemet sokáig, ha külföldi strandokon magvar kem­oingszékekkei. gumimatracokkal találkoztam: ha a műkorcsolya-világbajnokságon a Taurus hirdetését lát­tam viszont a palánkon. Mert ilyenkor nagy jóból azt is tudtam, hogv kiváló termékhez juthatok a hazai boltokban, a világpiac viszonylag olcsó árain, amelyet csakis nagyobb sorozatban lehet produkálni, sokfelé megméretve. Ha tehetném, itthon is keresném azokat a termé­keinket. amelyeket külföldön is láthatok. . De nem­igen tehetem, mert kevés van belőlük, mert többnyi­re éppen itthon nem vehetem mer azt. amit minősége elsősorban a külföldi piacokra predesztinál (pl. Tungs­ram-izzó). De lassanként mindenképpen változni fog a helvze*. Változni, mert a békés langvos vízből itthon is ki kell másznia fokozatosan mindenkinek. Leg­alábbis erre vall az MSZMP KB áprilisi határozata, s a Minisztertanács által nemrégiben elfogadott prog­ramtervezet. Ügv tűnik. 1985-től várhatóan úi alapokra kerül a magvar népgazdaság. Mindenkinek, minden cégnek úi­iá kell értékelnie fokozatosan egész eddigi munkáját, ha van igazán versenytársa, ha nincs: ha akar (és kénytelen) exportálni, ha nem. Mert számunkra, vá­sárlók számára is egyre inkább értélte lesz a pénznek, s esvre inkább megnézzük, mire költiük. Mert az OTP a megmondhatója, ma is milliárdok állnak ta­karékbetétekben. egvszerűen a kínálat híián. Lassan talán egvre többen lesznek érdekeltek abban, hogy megfogiák a húsz-negvven forintokat is. Csak egy példa. Jó tíz éve vettem vagv harminc forintért egv nagvon okos kis ablakmosó szerszámot a kocsihoz. Kis műanyag tartályt szelep zárt. ami fölött egv T alakú szerkezet helyezkedett el. egyik oldalán szivaccsal, a másikon vízlehúzó gumilappal. A tar­tályt vízzel feltöltve, mindig kényelmesen lemoshat­tam a kocsim abiakait. Lassanként tönkrement ez az üeves szerkezet. Most. hiába adnék érte akár száz-egy­néhány forintot is. nem kapok Ismét egv apró hiánycikk, amitől a zsebemben ma­rad száz forint, de hiánvzik komfortérzetem, s a szá­Zp-f pvakorlatila» kivonom a gazdaság vérkeringé­r' f És mennyi ilven cikk akad még? Mert csónak­r és vitorlásra sokaknak nem telik. De vajon há­nv"i vennének néhánv ezer forintért vitorlás gumi­r ' akót. hétvéri kirándulásokhoz, ha kapni lehetne? nem sokan. M--jenképpen változnunk kell a következő évek­'\en. Nem felfelé nézve, nem utasításokra várva, hanem a magunk jószántából. Mert nem lesz más választásunk. Remélem a Kristály Bori elójele e változásoknak, s remélem kikísérletezői minimum néhánv tízezret, vágtak zsebre fejenként. Mert dollá­rért vásárolt szabadalmak és sűrítménvek helyett Itt­hon is megtermő. ám bőségesen kárba vesző, gvógv­növénvekből állítottak elő kiváló üdítői italt, tízezer dollárokat snórolva meg. esetleg a jövőben tízezreket HJÜresvé is. Remélem, megkapták fejenként a néhánv tízezret. Mert ha nem. hát mi lesz a vonzerő maspk számára? A fejtöréshez... Szávay István A hatvanas-hetvenes évek fejlesztési lehetősé­geiből a késztermékeket gyártó vállalatoknak ju­tott a nagyobb rész. A to­vábbfeldolgozásra kerü­lő anyagokat előállító gyá­rak, üzemek technológiai korszerűsítése nagyon sok ágazatban pénzszűke mi­att késik. A DEFAG Lemezüzeme gyártmányszerkezetével egyedülálló az országban. A furnérlap és az énvvezeit lemez készítéséhez szüksé­ges gépeket szinte kizáró­lag nyugati piacról lehetne beszerezni. Szükség lenne a bővítésre, de ehhez egye­lőre nincs devizakeret. Mit tehet ebben a hely­zetben a lemezüzem? Olyan fejlesztéseket végez, ami a jelenlegi erőforrásokból megoldható. Például javít­ja az üzem területén lévő úthálózatot, tökéletesíti a vízelvezetést. A múlt év végén az energiaraciona­lizálási program keretében dán—svéd kooperációban készült kazánokat helyez­tek üzembe. Ezeknek az üzemanyaga aprított hul­ladékfa. Ha jól működnek, a segítségükkel évente 6— 7 millió forinttál csökken­het az üzem gázszamlaja. Csakhogy m 06 tanában gondok vannak az aprító­val, néhány íafajtát túl­ságosan keménynek talál. Kicserélésére ígéretet tet­tek a külföldi szállítók. Elavultak a régi gözölő­kamrák, sőt ha a csarnok bővítésére kerülne sor út­ban lennének. Már a be­fejezéséhez közeledik hat új, az alapanyag lagyitá­sát szolgáló kamra építése. Kicsi a transzformátor­állomás kapacitása is. Az idén nagyobb teljesítmé­nyű áramfogadót építenek. Kisebb gépek beszerzé­sével kis mértékben tud­ják bővíteni a termelést is. Szárítógépet, lapmegmun­kálót vásároltak, meghosz­szabbították a fűrészgép­sort. Tavaly a termelési ér­ték az üzemben 450 millió forint volt. Gyártottak négyezer-hatszáz köbmé­ter enyvezett lemezt, 5 ezer 400 köbméter bútor­lapot, 7.1 millió négyzetmé­ter furnért és hatezer köb­méter ládaféleséget. Ebben az évben nagyjából az egy évvel korábbi teljesítményt akarják megismételni, de a bútorlap gyártását 15 százalékkal szeretnék emel­Ha a rendeltetési célok szerint vizsgáljuk a ter­mékszerkezetet, akkor az utóbbi időben a műszaki lemezek részaranya nő. In­nen. kerül az Ikarus autó­buszaiba es sok-sok kon­ténerbe padló. Jelentós mennyiségű ajtólapot szál­lítanak a házgyáraknak. Kapcsolatban vannak az ország szinte valamennyi bútoripari vállalatával. Nekik furnérlemezeket ér­tékesítenek. Fő feladatuk az exportá­lók ellátása, de évente 8— 9' millió forint közvetlen exportra is futja az üzem erejeböl. Ebben tavaly 3— 400 ezer négyzetméter volt a furnérlemez (ez az idén várhatóan 150—200 ezerre csökken), húszezer , darab a rakodólap és a hámozás­kor megmaradó hengereket is értékesítették papírfá­nak. A szakmunkásképzés ebben az iparágban nincs megoldva. Az utánpótlást eddig tanfolyamokkal kény­telen volt maga az üzem képezni. Ma a kulcsgépe­ken régi, tapasztalt mun­kások dolgoznak. Félő, hogy amikor nyugdíjba mennek, nem lesz utódjuk, nem lesz, akit a tanfolyamra beírassanak. Ugyanis Göltl Mihály üzemvezető szerint, örülhetnek, ha az új munkavállalóik 10 (!) százaléka hosszabb ideig náluk marad. Az újonnan jöttéknél nemcsak a ké­pességgel van baj. hanem a becsületességgel és a munkához való hozzá­állással is. Nagy gond az alkatrész­utánpótlas is. Még a kulcs­gépek kulcsalkatrészei­nek behozatala is nehéz­ségekbe ütközik. A tmk­sok házilag gyártott gép­elemekkel próbálják' biz­tosítani a folyamatos üze­melést. „ ' . j ' Tavaly a lemezüzemben 56 ezer forint ,vplt az éves átlagbérszínvonat. Egyre nagyobb szerepet. kap a mozgóbérrendszer. A bé­rek 7—8 százaléka - kerül prémiumként kiosztásra. Az az üzemrész, amelyik teljesíti a havi tervet. • meg­kapja ezt a bérrészt, ame­lyik elmarad az előirány­* zottól, az csökkentett ösz­szeget kap. Tavaly az üzem túllépte az anyagnormá­kat. Az idén a mozgóbé­rekkel is ösztönzik az anyagtakarékosságot. Szűkös az üzem kapaci­tása, ugyanakkor a prések ném voltak eléggé kihasz­nálva. Ezért négy vállalati gazgasági munkaközössé­get szerveztek. A tagok 75 százaléka a fizikai dolgo­zók, 25 százaléka az alkal­mazottak közül kerül ki. Ügy mondják azért, hogy az esetleges üzemzavarkor mindenképpen irányító is tartózkodjon az üzem te­rületén. A teljes automatizáció csak alom. Évek múltán is csak egyes gépsorok be­szerzésére lehet számítani. Addig kis lépésekkel pró­bálják javítani a gazdál­kodás eredményeit. B. L TFXT IIAZ A PIACON A tegnapi szép. nyárias illóben ..telt ház" volt a Marx téri piacon. Az elmúlt hónapok szeszélyes időjárásának ellenére is bőséges volt a felhozatal. Sűrűbben bukkant fel az áru­sok standjain a friss zöldség, paprika, paradicsom, saláta, retek. Uborkát, karfiolt, kelkáposztát csak néhány helyen lehetett látni, volt viszont bőségesen régi és új burgonya — immár olcsóbban. Tyúkot, libát, kacsát is vehetett, aki­nek erre volt gusztusa a hétvégi ebédhez. Képeinken Nagy László a piaci forgatag cgy-cgy pillanatát örökítette meg

Next

/
Oldalképek
Tartalom